Petőfi Népe, 1980. március (35. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-26 / 72. szám

Folytatta munkáját a XII. pártkongresszus Tegnap reggel 9 órakor az Építők Rózsa Ferenc Művelő­dési Házában a Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság vitájával folytatta munkáját a Magyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresszusa. Fock Jenőnek, a Politikai Bi­zottság tagjának elnöki megnyitó­ja után Hossala József, Budapest küldötte lépett a mikrofonhoz. Ez­után ■ Vékony Judit Baranya me­gyei. dr. Gajdócsi István Bács- Kiskun megyei (megyénk küldöt­tének felszólalását a 3. oldalon közöljük), dr. Cserháti István Csongrád megyei, Bóka Mihályné Békés megyei, Háry Béla Győr- Sopron megyei. Veres Péter kül­kereskedelmi minisztériumi, Ilos- vai Julianna Pest megyei, dr. Mar­kos István budapesti küldött szó­lalt fel. Ezután a kongresszus so­ros elnöke Lázár Györgynek, az MSZMP Politikai Bizottsága tag­jának, a Minisztertanács elnöké­nek adta meg a szót. Lázár György felszólalása A Minisztertanács elnöke beve­zetőben kifejelte egyetértését mind a Központi Bizottság, mind a Központi Ellenőrző Bizottság beszámolójával, és az előterjesz­tett dokumentumokkal, majd így folytatta: — Áz elmúlt évek kormányzati munkájában az a szándék veze­tett bennünket, hogy eleget te­gyünk a XI. kongresszus határo­zatainak, s legjobb tudásunk sze­rint dolgozva megfeleljünk pár­tunk és népünk bizalmának. Mun­kánkhoz folyamatos segítséget kaptunk a Központi Bizottságtól, az országgyűléstől. Az elmúlt években is elvszerű és gyümölcsö­ző- volt a kormány és a szakszer- vegetek együttműködése. Mindvé­gig élveztük a Hazafias Népfront, a KISZ és a többi 'társadalmi szer­vezet támogatását. A Központi Bizottság beszámo­lója a kormány számára megtisz­telő elismeréssel szólt erőfeszíté- seinkről, de munkánkat bíráló észrevételeket is tett. Ezekkel tel­jes mértékben egyetértek. Magam is úgy látom, hogy a kormányzati munkában van fejlődés, de a meg­növekedett követelményekhez még nem mindenben tudtunk felzár­kózni. A kormányzati munkában az utóbbi öt évben azok a 'társadal­mi és szabályozási kérdések fog­lalták el a fő helyet, amelyek gaz­daságpolitikai céljaink elérését, a gazdaság hatékonyabb működését voltak hivatva szolgálni. Emellett — folytatta Lázár György — az utóbbi években is nagy figyelmet fordítottunk a szocialista demok­rácia. a tudomány, a közoktatás, a kultúra, a közművelődés fejlesz­tésére. Ezt kell tennünk a jövőben is. Fontos feladatunknak tekintet­tük az államélet demokratizmu­sának fejlesztését. A közszolgálat dolgozóinak többsége szerencsére nem hiva- talnokszellemben, hanem a nép ügye iránti elkötelezettséggel vég­zi munkáját. Ez azonban még nincs mindenütt így. Ezért jogos­nak tartpm, ha a Központi Bizott­ság közvéleményünkkel egyetértve sürgeti. hogy az állampolgárokat jobban vonjuk be a közügyek in­tézésébe és ellenőrzésébe, további lépéseket tegyünk az igazgatás egyszerűsítésére, és szakmai kul­túrájának növelésére. Pártunk helyes gazdaságpoliti­kájának, népünk szorgalmának, egyre növekvő tudásának köszön­hetjük, hogy a megelőző öt évhez képest, ha szerényebben is, to­vább javultak népünk anyagi és kulturális életkörülményei. Telje­sítjük, sőt várhatóan némileg túl is teljesítjük a lakásépítés tervét, számos - új szociális és egészség- ügyi, oktatási, kulturális intéz­mény szolgálja a lakosság jobb ellátását. Gazdasági fejlődésünkről szólva azt Sem hallgathatjuk el, hogy teljesítményünk egésze elmarad a tervezettől, a mai szigorú követel­ményektől, és a saját reális lehe­tőségeinktől is. Munkánk gyenge­ségéi mindenekelőtt abban tükrö­ződnek, hogy a hatékonyság, s en­nek következtében1 a nemzeti jö­vedelem sem éri el a tervezett mértéket. Az előirányzottnál ked­vezőtlenebb az egyensúlyi helyzet, nem valósul meg a reálbér és re­áljövedelem tervezett növelése. Az okokat keresve, hiba lenne úgy megosztani a felelősséget, hogy a kormányzati irányító mun­ka mindenben megfelelő volt, s csak a végrehajtás volt elégtelen. Ugyanígy hiba volna az is, ha csak a központi irányítás gyengeségeit okolnánk az elmulasztott vagy a kellően ki nem használt lehetősé­gekért. Az igazság azt kívánja, hogy a kritikából és a felelősség­ből is a kormány vállaljon töb­bet. Elsősorban a .kormányzati mun­ka gyengeségeire vezethető visz- szá, hogy késlekedve rea­gáltunk a világgazdaságban lezaj­ló változásokra, alábecsültük azoik várható hatását. Erre alapozva, túlzott védettséget tartottunk fenn vállala tai nk nak. Amikor a Központi Bizottság 1978 decemberében elemezte a helyzetet, kát lehetőség között vá­laszthatott: vagy folytatjuk a ko­rábbi gazdasági gyakorlatot, vagy­is változatlanul mindennél elöbb- revalónak tekintjük az ötéves terv számszerű előirányzatainak telje­sítését, I vagy mérsékelve a növe­kedés ütemét, a minőségi követel­ményeket helyezzük előtérbe, és az elosztást is jobban alárendel­jük a fő célnak — az egyensúly javításának. A realitás ez utóbbit követelte. Az 1979-es év gazdasági mérlege azt mutatja, hogy a Központi Bi­zottság helyesen döntött. Pozitív folyamatok indultak el a termelé­si szerkezet korszerűsítésére, a vállalati gazdálkodás jobban iga­zodott az új követelményekhez. Újabb vállalatok léptek arra az útra, ami a Bakonyi Bauxitbá­nyák . Vállalatnál, a Zalaegerszegi Ruhagyárban már évek óta jó eredményeket hoz, s ma is példát mutat a munkaerő-gazdálkodás' megjavításában, a korszerű muhr kaszervezésben. Az intézkedések végrehajtását — amelyek között a fogyasztói árak felemelése is szerepelt, meg­könnyítette, hogy ezeket mint szükséges lépéseket, népünk ma­gas fokú politikai érettségről ta­núskodó megértéssel fogadta, sőt, cselekvő módon támogatta is. Is­mét bebizonyosodott, hogy a dol­gozók bizalma, a tőlük kapott tá­mogatás a mi legnagyobb erőfor­rásunk, amire mindig építhetünk, de amivel — Kádár elvtárs sza­vaival élve — visszaélni sohasem szabad. Az, hogy . 1978-hoz képest jelentősen mérséklődött a be­hozatali többlet, és a tőkés vi­szonylaté külkereskedelem mérle­ge kedvezőbben alakult, előnyös feltételeket biztosított folyó évi tervünk indulásához is, de ahhoz, hogy az idén újabb lépéseket te­hessünk az egyensúly helyreállí­tása' felé, még jobb munkára és igen nagy erőfeszítésekre van szükség. Lehetőségeinket számba véve úgy látjuk, hogy a hatodik ötéves terv időszakában is azt az utat kell járnunk, amelyre 1979-ben léptünk, s továbbra is az egyen­súly javítását kell a követelmé­nyek középpontjába állítani. Emellett, vívmányainkat meg­őrizve, meg kell szilárdítanunk az elért életszínvonalat, erőinkhez mérten igyekeznünk kell javítani a szociális, az egészségügyi ellá­tást, segíteni a sokgyermekes csa­ládokat, az otthont alapító fiata­lokat, és enyhíteni az idős embe­rek gondjain. A gazdálkodás minőségének és hatékonyságának javításában csak akkor érhetünk el sikert, ha a Központi Bizottság 1977. októberi határozatának szellemében olyan szelektív fejlesztési politikát való­sítunk meg, amely megfelel adott­ságainknak, és jól beilleszthető a szocialista gazdasági integrációba is. Továbbá, ha a beruházásra for­dítható esaközöket, a szűkös de­(FoVytatás a 2. oldalon.) • Az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Háza, a kongresszus színhelye. ja, megmutatja annak a -segítség­nek a nagyságát, amelyet a ma­gyar nép Laosz népének nyújt. Ezek a tettek tovább erősítik a népeink között hosszú évek óta meglévő szolidaritást, ugyanakkor fokozzák Délkelet-Ázsiában a szocialista rendszer élvonalában álló laoszi nép bizalmát a Magyar Népköztársaság iránt. A továbbiakban a szónok Laos2 ezeréves történetének részletei­ről szólva az elnyomás, a kizsák­mányolás elleni harc, a független­ségért vívott küzdelem eseményeit ismertette. Beszélt arról, hogy a laoszi nép 1945 óta az Indokínai Kommunista Párt. később a Lao­szi Forradalmi Néppárt vezetésé­vel kibohtakoztatta hazafias ha­gyományait, forradalmi hősiessé­gét, s bátor, áldozatos harcot foly­tatott nemzeti függetlenségéért. Különösen nagy megpróbáltatást jelentett az amerikai és a francia imperialisták gyarmatosító törek­vései ellen vívott harc, amely vé­gül is — 1975-ben győzedelmeske­dett. A laoszi nép számára 1975. december 2-al az a nap, amely tör­ténelmében új, virágzó korszakot nyitott, a néjiet szabaddá és or­szága gazdájává tette. —' Az elmúlt négy évben a lao­szi nép minden erőfeszítését a háborús sebek begyógyitására, a forradalmi közigazgatás szervei­nek megerősítésére, és a 30 évig A laoszi küldöttség megyénkben Phoumi Vongvichit beszéde — Nagy megtiszteltetés és kü­lön öröm számunkra, hogy a Lao­szi Forradalmi Néppárt küldött­sége eljöhetett Magyarországra, és részt vehet az MSZMP XII. kong­resszusán, s hogy alkalmunk nyí­lott ennek a termelőszövetkezet­nek a meglátogatására — kezdte Ibeszédét Phoumi Vongvichit elv­társ, majd így folytatta: — Attól a naptól, amikor a Ma­gyar Népköztársaság földjére lép­tünk, a magyar testvérpárt Köz­ponti Bizottsága és a testvéri ma­gyar nép megkülönböztetett szere- tetével tüntetett ki bennünket. Különösen hálásak vagyunk azért, a nagyon meleg és elvtársi fogad­tatásért, amelyben ennek a ter­melőszövetkezetnek a párttagjai, pártvezetősége és valamennyi tag­ja részesített, és ezért mindenek­előtt őszinte köszönetünket sze­retnénk kifejezni az MSZMP Köz­ponti Bizottságának, a testvéri magyar népnek, a helyi pártszer­vezetnek és a termelőszövetkezet valamennyi dolgozójának. — A laoszi nép sok segítséget, erkölcsi és anyagi támogatást ka­pott a magyar párttól, a magyar kormánytól és néptől a nemzeti függetlenségért vívott harcában, és ez a- segítség az elmúlt négy év alatt a szocialista átalakulás és a szocialista építés szakaszában még érezhetőbbé vált. A?, hogy a ma­gyar szakértők napjainkban meg­osztják a laoszi néppel örömüket és bánatukat, az hogy diákjaink mind nagyobb számban folytat­ják tanulmányaikat Magyarország különböző egyetemein, arnépeink közötti mély barátságot tanúsít­tartó háború által elpusztított nemzetgazdaság helyreállítására összpontosította. Cél az, hogy or­szágunk fokozatosan visszanyerje stabilitását — folytatta a szónok, majd a következőket mondta: — Azonban ebben az időszak­ban újabb nehézségekkel találtuk szembe magunkat, amelyek aka­dályozzák népünket abban, hogy töretlenül haladjon a szocializmus útján. E nehézségéket az ameri­kai imperialisták és kiszolgálóik okozzák, akik nem mondtak le szabotázsakcióikról hazánk ellen — amely- a szocialista rendszer egyik fontos pillérévé lett — de nehézséget okoznak a Pekingben uralmon lévő reakciósok is, akik terjeszkedő és hegemonisztikus nagyhatalmi terveik megvalósítá­sa érdekében szövetségre léptek az amerikai és más imperialista hatalmakkal. A továbbiakban az előadó Laosz gazdasági, egészségügyi és kultu­rális eredményeiről adott tájékoz­tatást, majd külpolitikai kérdések­kel foglalkozva a következőket mondta: — Szoros kapcsolatokat tartunk a Vietnami Szocialista Köztársa­sággal és a Kambodzsai Népi Köztársasággal. Szolidárisak va­gyunk a Szovjetunióval, a Magyar Népköztársasággal, valamint a (Folytatás a 2. oldalon.) Tegnap zászlódíszbe öltözött Kiskunmajsa. Ven­dégek fogadására készültek a nagyközség lakói. Az MSZMP XII. kongresszusán részt vevő Laoszi For­radalmi Néppárt küldöttségét várták, s tiszteletük­re a Jonathán Termelőszövetkezet az Ifjú Gárda Művelődési Házban nagygyűlést szervezett. Készü­lődésüket, s a nagyközség dolgozóinak gyülekezé­sét nézve eszembe jutott, amit a delegáció vezető­je. Phoumi Vongvichit, a Laoszi Forradalmi Nép­párt KB Politikai Bizottságának tagja, a miniszter- tanács elnökhelyettese nemrég a Népszabadságnak adott interjúban mondott, hogy a magyar és a lao­szi nép közötti baráti viszony hosszú múltra tekint vissza. Ez a régi barátság jellemezte a kiskunmaj- sai találkozó hangulatát is. A vendégek délután érkeztek az Ifjú Gárda Művelődési Házi elé. A laoszi delegáció vezetője: Phoumi Vongvichit, a KB politi­kai bizottságának tagja, a minisz­tertanács elnökhelyettese. A -kül­döttség tagjai: Siphone Phalikhan, a KB póttagja, dr. Kamfaj Rasz- my, a delegáció titkára. Társasá­gukban volt Zegnál János, hazánk laoszi nagykövete. Útjukra elkí­sérte őket Győri Imre, az MSZMP Központi Bizottságának titkára. A művelődési ház előtt Kata- nics Sándor, a megyei pártbizott­ság titkára, és Búza Dezső, a já­rási pártbizottság első titkára, va­lamint a község vezetői fogadták a vendégeket, akiknek az úttö­rők virágcsokrokat nyújtottak át. Ezután a művelődési házban kezdetét vette a magyar—'laoszi barátsági, szolidaritási nagygyű­lés. Dr. Vedres Ferenc, a Jonathán Termelőszövetkezét elnöke kö­szöntötte a nagygyűlés résztve­vőit, s a vendégeket. Ezt követően Phoumi Vongvi­chit szólt a nagygyűlés résztvevői­hez.

Next

/
Oldalképek
Tartalom