Petőfi Népe, 1980. március (35. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-02 / 52. szám

1980. március 2. • PETŐFI NÉPE • 3

ÖSSZEÜLT A MEGYEI PÁRTÉRTEKEZLET

kódunk a jövőben is; a megye előrehaladásán, ügyünk előbbre vitelén. Világos beszéddel ehhez szeretnénk minél több ember támogatását és aktív részvételét megnyerni. Ez pedig csak akkor lesz lehetséges, ha nem kiábrándultsá- got terjesztünk az emberek között, hanem azt a szellemet, hogy az erőfeszítéseknek .meg lesz a gyümölcse a jövőbeli is.

Tudjuk, hogy Bács-Kiskun megyében is akadnak kétkedők és bizonytalankodók, akik azt kérdezik: mit akarunk most, amikor nehezebb a helyzet, szigorúbb feltételek közepette élünk és dolgozunk, lehet ilyenkor Bács-Kiskun megyében fejlődni és előrehaladást hirdetni?

. Régen is voltak olyan defetis- ták, akik „visszakózz”-t vezényeltek akkor, amikor „rohamra dóré”-! kellett volna kiáltani. Persze most igazán nem a roham ideje következik, és nem is valamiféle „nagy ugrás” időszaka. Nem g frázisok hangoztatásának és nem az aranyhegyek ígérgetésének az időszakát éljük, hanem olyan korszakot, amely. konstruktív cselekvést, kemény és kézzelfogható napi munkát igényel mindén egyes embertől, vezetőtől és beosztottól egyaránt.

Mit tegyünk tehát? Sopánkodjunk, siránkozzunk, sebeket ' mutogassunk, kétségbeesve futkossunk másokhoz segítségért? Eddig sem ez vitt előre bennünket, s ezután sem ez a megoldás. Mi vitt előre eddig? A helyi források megkeresése és a helyi erők mozgásba hozása; az ehhez alkalmas módszerek megkeresése és alkalmazása; az ehhez társuló központi támogatások és az aktív lakossági részvétel a munkában. Ez fog előre vinni ezután is bennünket, az erre épülő és támaszkodó, alkotó és kezdeményező vezetés, az ilyen szellemben gondolkodó, cselekvő vezetők és munkatársak.

Most tehát nem látványos és gyors fejlődésre vállalkozunk, hanem további általános előrehaladásra. Van előre vezető -út az ország számára is, ezt. mutatják a XII. kongresszus irányelvei. Ha a pártértekezleti vitánk után jól döntünk, megfelelő határozatot hozunk, lesz a céljainkhoz vezető út megyénk számára is. A jó döntésünk, a megalapozott határozatunk komoly, előremutató és támogatható programot fog adni megyénkben is az alkotó munkához. Ha ezen sikeresen, eredményesen dolgozunk, és mindannyian dblgpzríi .akjarunk, akkor nem.bőit, nem megtorpanás következne ' a lakosság számára Bács-Kiskun megyében sem.

Arra van szükség tehát, hogy igazi munka és valóra váltott cselekvés lépjen sok elcsépelt szó helyébe. Ebben pártunk szervezetei egységesek, s ennek alapján tagságunk példamutatással tevékenykedhet terveink, a kitűzött célok megvalósításában. A megye lakossága pedig támogat minden előrevivő kezdeményezést. Ez garancia arra, hogy a szocialista hazában tovább fejlődik Bács-Kiskun megye.

Párttagok és pártonkívüliek együttesen

Kedves Elvtársak!

Amit eddig felvázoltunk — az eredmények, a fogyatékosságok, valamint a feladatok — szorosan összefüggnek a pártszervezetek és a pártszervek politikai tevékeny-, ségével, a pártmunka kérdéseivel. Úgy is mondhatjuk, hogy mindezekben tükröződik a párt aktivitása, kezdeményezőkészsége, a pártirányítás ereje ' és gyengesége

is.

A pártbizottság beszámoló jelentése összegzi azt a nagy munkát, amit a megye pártszervezetei, pártszervei, a tömegszervezetek és mozgalmak végeztek az elmúlt időszakban pártunk politikájának elfogadása és határozatainak végrehajtása érdekében. Megítélésünk szerint pártunk mint a munkásosztály forradalmi élcsapata, itt a megyében is eredményesen tölti be a társadalomban vehető szerepét, egysége szilárd és tömegbefolyása erős. Tevékenysége a párt és a lakosság kölcsönös bizalmára, a lakosság cselekvő támogatására, véleményére, tapasztalatára, a szövetségi politika eredményes alkalmazására épül. Az írásos anyag ismétlését elkerülve ezzel összefüggésben csak néhány kérdést szeretnék kiemelni.

A káderekkel kapcsolatban. Azt hiszem mindenki tudja igazolni, hogy a megyében olyan szellemben dolgozik a megyei pártbizottság és dolgoznak a városi, járási pártázervek is, hogy támogatják és védik a kádereiket. Ennek folytán a káderek biztonsággal dolgozhatnak, tudják, hogy a felettes szervekben levő emberek nem csapkodnak, nem vagdalkoznak. Megvan tehát a stabilitás és biztonságérzet. Ugyanakkor azt mondjuk: erősíteni kell a vezetői posztokon dolgozó káderek kritikáját,-' bírálatát is, amikor erre szükség

van. Legyen stabilitás, elismerés, a jól dolgozó vezetők számára, de ne legyen nyugalom és biztonság a rosszul dolgozók, a környezetükkel össze nem férő; a vezetésre képtelenek számára.

Amikor azt mondjuk, hogy for-, dítsunk nagyobb figyelmet a káderekre, ezt a pártonkívüliekre is értjük. Feladataink elvégzését eddig is nagyban segítette, hogy széles körben együtt dolgozunk a vezető beosztásokban levő pártpn- kívüliekkel is. Közismert az a változatlan elvünk, hogy pártfunkció kivételével minden tisztséget pártonkívüli is betölthet. Erre az elvre épülő gyakorlatra most, külön is, figyelmet kell fordítani, hiszen’ azok a párton kívüli szövetségeseink, akik még a koalíciós időkben, vagy az ellenforradalom utáni konszolidáló során kerültek vezető beosztásba, maholnap nyugdíjba mennek. A folyamatosan vezető funkcióba kerülő pártonkívüli barátainkra nem a magunk felelősségét kívánjuk áthárítani. Nem egyszerűen megosztani akarjuk a felelősséget, hanem arra törekszünk, hogy a vezetés szerepe ne legyen kevesek kizárólagos monopóliuma, s ebben osztozzanak az erre alkalmas összes egészséges erők.

Mindez szorosan összefügg azzal a szövetségi politikával, amelynek a fontosságát Bács-Kiskun megyében eddig is átérezve tevékenykedtünk. A meghatározó szerepet betöltő munkásság mellett a szövetkezeti parasztok száma és aránya nálunk a legnagyobb. Növekszik az értelmiségi szakemberek száma. Lakosságunk figyelmet érdemlő hányada délszláv, német és szlovák nemzetiségű. Sok a hívő ember. Ebben az összetett társadalmi közegben fontos eredménynek tartjuk, hogy gyümölcsözően működtetve a szövetségi politikát, szót tudunk érteni a lakossággal, s hogy az esetleges viták miatt a figyelem nem terelődött el az alapvető érdekazonosságról és a közös szocialista nemzeti törekvésekről.

Ezeket a vitákat a párton belül és a párton kívül a megyénkben sem tudtuk elkerülni. Itt is voltak értelmetlen „hitvitázók”, akik csak az ipar, vagy csak a mezőgazdaság híveinek vallották magukat, akik csak a munkás-, vagy csak a parasztérdekek szószólóinak kiáltották ki magukat. Nálunk is voltak egyesek, akik keseregve temették a reformot, a szövetségi politikát, a szövetkezeteket. És jelentkeztek §zektás hangok is azok részéről, akik sohasem értve meg politikánkat, kampányt folytattak a gazdasági és kulturális irányítási rendszerünk ellen, és sutba akarták dobni egész szövetségi politikánkat. Jó lett volna tán, ha e vitákat elkerülhetjük, talán néhány kérdésben előbbre is tartanánk, de végül is azt mondhatjuk, hogy a párt szerveiben ezek segítségünkre voltak a nézeteket tisztázó és a párt helyes politikáját követő megyei gyakorlat kialakításában. A liberális és a megmerevedett nézetek ellen két fronton harcolva sikerült elkerülnünk a szektás és revizionista útvesztőket egyaránt. És nem azé^t harcoltunk két fronton,, mert olyan erősek Vagyunk, hogy nekünk áz egyik kevés, hanem mert történelmi tapasztalat: a helyes irányvonal .csak így alakítható ki.

A lakosság körében végzett tömegpolitikai munkánk módszere, miként ez pártunkra általában jellemző, megyénkben is a meggyőzés vplt, s ez marad a jövőben is. Erre .azért érdemes ütalni most, amikor elég sokat beszélünk a szigorításokról, a rendcsinálásról, a határozottságról és a következetesebb fellépésről, nehogy

eresztett ezen a tájékon. Azután volt egy ellenforradalmi kurzus, amit egy olyan fehérterror vezetett be, amelynek a legismertebb országos rémtettei is jórészt ehhez a vidékhez, ehhez a környékhez kapcsolódtak. Majd a felszabadulás utáni fényes és sikeres esztendőkeit követően egy szekfás pártvezetésnek a hibás paraszt-, agrár- és szövetkezeti politikája hagyott fájó nyomokat a megye lakosságának életében. Ilyen talajon állt helyre 1956 után a szocializmus eszmei és politikai hitele. Mindezt felsorolva látszik csak, milyen bonyolult és szövevényes az a terep, ahol az elmúlt húszegynéhány esztendőben mégis az ideológiai, eszmei nevelésben is jelentős eredményeket és előrehaladást értünk el. Nemcsak a gazdaság, városaink, községeink öltöttek új arcot, hanem átformálódott, egyre inkább átformálódik az itt élő lakosság is. gondolkodásában, magatartásában egyaránt.

Különösen az olyan' időkben, mint a mostani, politikai tevékenységünkben első helyet kap a gazdaság kérdése. Azonban ez nem jelenti azt, hogy a gazdasági kérdésekkel való foglalkozás most már az egyedüli tennivaló, és minden más háttérbe szorulhat. Megengedhetetlen ,volna, hogy a társadalom mindenkori állapotát ugyancsak nagymértékben meghatározó és befolyásoló tudati, eszmei kérdések — a nevelés, a tömegpolitikai munka kérdései — másodlagossá váljanak a politikai, társadalmi szervek tevékenységében. Súlyos hiba lenne ez, hiszen az építőmunka csak úgy lehet sikeres, ha a társadalom gazdasági alapjait és a lakosság eszmei. tudalti felkészültségét meghatározó tényezők egymásra kölcsönösen hatnak és együtt fejlődnek. Ezen a területen, ennek az összhangnak a megteremtésében nem kevesebb és nem kisebbrendű feladataink vannak, sőt, most — éppen a változó körülmények és az új követelmények miatt is — szinte állandóan újra kell értékelni és megújítani ezt a tevékenységünket.

Ösztönözzön ä cselekvésre

Alapvető feladata énnek a m'óftkáhá'k.'iiőÉjy bátorítson á'íó^b- de^é'nyezésrgV fezjöhözzöp' gj csp^ fekvésié'°és áz úját akarásra, tehát mindazt, ami pozitív és előremutató, hirdesse meggyőző erővel. Szálljon szembe a kishitűséggel és a hamis hiedelmekkel egyaránt, i Segítsen leküzdeni mindazt,- ami az eddigi fejlődés sórán már . túlhaladottnak, elavultnak bizonyult, nemcsak a technikai fejlődésben, hanem az emberi gondolkodásban is. Mert bizony nem lesz könnyű megszabadulni a saját régi- beidegződéseinktől és megcsontosodott előítéleteinktől. Tapasztaljuk ezt napjainkban is lépten-lnyomon, •például az áfák és bérek kérdésénél, vagy • az olyan fogalmaknál. mint minőség, hatékonyság, takarékosság, jövedelmezőség. Nem mindenkinek könnyű például belátni, hogy amíg a korábbi években a teljes foglalkoztatottságért, az új munkahelyek létesítéséért harcoltunk — a teljes foglalkoztatottság elérése nagy vív- ríiány itt a megyében— most azt mondjuk, hogy a gyáron "belüli és üzemek közötti munkaerő- mozgás — ha a hatékonyságot javítja — népgazdasági érdek. Vagyis a munkához való alkotmányos jogot biztosítani tudjuk, de a munkaerő megfelelőbb elosztása, a hatékonyabb, célszerűbb foglalkoztatás elkerülhetetlen! fdad&t.»1 >;

n .Haspnlójtéppen jvagyunk; a munka és a teljesítmény szerinti differenciált bérezéssel is, amivel szemben vezetők és beosztottak részéről egyaránt sok helyütt tovább él az egyenlősdihez való vonzódás. Rendet kell teremteni a fejekben is ahhoz, hogy legalább a becsületesen dolgozók nagy többsége elismerje az ösztönzőbb bérezési formák létjogosultságát.

Félre kell tenni azt az elterjedőben -ievő nézetet és rossz -szó- használatot, mintha a hatékonyság, takarékosság, jövedelmezőség követelménye közvetlenül

gazdasági „bajokkal” lenne ösz- szefüggésben. Ezek nem újkeletű fogalmak és nem alkalmi gyógymódok. Régi eszméink és törekvéseink szerint a szocializmus, a magasabbrendű társadalom és ennek építése hatékonyabb és minden tekintetben jobb minőségű munkát követel — hadd mondjam így: most és mindörökre!

Lesznek még gondjaink az egyéni, a csoport- és a népgazdasági érdek összhangjának megteremtésében is. Végképpen ki kell ábrándítani azokat, akik úgy gondolják, hogy attól lesz a társadalmi rendszerünk szocialista, hogy mindig támogatást nyújt az életképtelen, korszerűtlenül működő termelési ágazatoknak és gazdaságoknak, Ahogy, a? egyéni teljesítményeknél, úgy csoportméretekben sem szabad takargatni, leplezni a gyengeséget, eredménytelenséget, mert hosszabb távon ez végül a népgazdaságtól, az országtól vonja el a másutt hatékonyan felhasználható anyagi erőket.

Csak néhány példát említettem arra nézve, hogy milyen körülményekkel találjuk szemben magunkat, s a párttagoknak,' párt- szervezeteknek még nagyon sok esetben kell megvívniok a maguk harcát, hogy ezekben a kérdésekben a helyes irányvonal érvényesüljön.

valakinek a fejében az forduljon meg, hogy visszatér az ötvenes évek elejének „kemény kéz” politikája Bács-Kiskun megyében. Nem hagyhatunk semmi kétséget: a törvényességet betartjuk, a rendet, a fegyelmet a maga helyén mindenkitől elvárjuk és a lazaságok fölött1 nem hunyunk szemet, de nem a parancsolgatás, nem az utasítgatás korszakát, nem a társadalmi görcsöt akárjuk feléleszteni, és nem akarjuk az ostromlott vár hangulatát megteremteni. Azt a munkamódszert, munkastílust akarjuk megtartani, amely eszméink hirdetésével, a politikai 'meggyőzés útján, mindenféle gőg és parancsolgatásb a pártunktól, idegen módszerek nélkül biz-: tosítja az előrehaladást Azt akarjuk, Rogy az emberek politikai munkánk eredményeként meggyőződéssel, saját belátásokból és tapasztalatuk alapján fogadják el céljainkat és értsenek egyet törekvéseinkkel. Ismételten hangsúlyozzuk: nem a nép van a pártért, hanem a párt van a népért, a lakosság pedig nem azért van, hogy rajta kísérletezzünk, milyen a szocializmus, hanem a szocializmus van azért hogy a lakosság felemelkedését és boldogulását szolgálja.

A párt értekezlet vitája

A céljainkhoz vezető úton .

Tisztelt Pártértekezleti

A vitaindító végére értem. Kérem a küldött elvtársakat, hogy a megyei pártbizottság beszámolóját határozattervezetét, valamint a Központi Bizottság irányelveihez kapcsolódó állásfoglalásának tervezetét vitassák meg és fogadják el. A beterjesztett dokumentumokban felvázolt irányban és a jelzett módon fejlődhet tovább Bács-Kiskun megye, a párt fő politikai vonalát követve, a társadalom, a népgazdaság általános előrehaladásának útján, a központi tervekhez és a szabályozókhoz alkalmazkodva, a megye sajátosságaira, konkrét viszonyaira, adottságaira és lehetőségeire építve.

A beszámoló és a határozati javaslat ezúttal is őrzi azt a készségünket, hogy a jövőt hordozó kezdeményezésekben továbbra is cselekvőképesek leszünk. A párt és a megye lakossága Bács-Kiskun megyében nem lesz tétlen a jövőben sem. Nem nézzük becsukott szemmel a megoldásra váró feladatokat. Tevékenyen dolgozik a párt, szorgalmasan dolgozik a lakosság, együtt munkálatának a szőlő-, gyümölcs- és zöldségtermesztésre.

A városi pártbizottság a jelenlegi tervidőszakban azt az erőteljes politikát igyekezett folytatni, amely a hatvanas évek elejétől alakult ki Kecskeméten, A város lakossága, és az itt működd vállalatok, intézmények társadalmi munkával és anyagi támogatással segítették a városfejlesztési tervek megvalósítását, az elmúlt négy év alatt mintegy hat- százmillió forinttal. Külön kiemelte, hogy a gyermekelhelyezési gondok megoldásához milyen erőteljes társadalmi összefogás bontakozott ki. Kecskeméten az V. ötéves tervben eredetileg csak 350 óvodái hely megépítésére volt anyagi fedezet. Az 1975. évi városi pártértekezleten a ZIM kecskeméti gyárának szocialista brigádjai indítottak mozgalmat, hogy a város üzemei évenként egy kommunista műszakkal járulnak hozzá a gyermekintézmények építéséhez. Ennek eredményeképpen jelentette a pártértekezletnek, hogy a jelenlegi tervidőszakban 1550 óvodai hely épül fel Kecskeméten.

A városi pártértékezlet megfogalmazta a további városfejlesztési célokat. A következő tervidőszakban a legsúlyosabb társadalmi gond a lakáskérdés, ugyanis a megyében nyilvántartott 12 ezer igénylőből mintegy 7500 Kecskeméten van. Jelentős anyagi eszközöket kell a csatornaépítésre, a' szennyvíz-tisztítómű befejezésére, további víztermelő- és víztároló-kapacitás fejlesztésére fordítani. Ez feltétele Kecskemét további fejlesztésének. Jelentős számú iskolai tanterem építése válik szükségessé, s ehhez kérte a megyei pártbizottság^ megértő támogatását.

(Folytatás a 4. oldalon)

Szünet után az elnöklő dr. Gajdócsi István megnyitotta a napirendek feletti vitát. Elsőként dr. Kőrös Gáspár, a kecskeméti városi pártbizottság első titkára kapott szét.

Dr. Kőrös Gáspár, a kecskeméti városi pártbizottság első titkára

adatainak, és a következő öt év célkitűzéseinek megvalósítására.

Az elmúlt , két évtizedben kialakult gazdasági bázison dinamikusan fejlődött Kecskemét gazdasága. Afe ipari termelés, az építőipari teljesítmény, és a mezőgazdasági termelés értéke 1979-ben

13,4 milliárd forint volt. A város ipari struktúrája az elmúlt időszakban kedvezően fejlődött, növekedett a korszerű középüzemek száma, javult a műszaki-technika^ színvonal. Ezzel együtt nőtt az ipari termékek exportja is. Az ipari árbevétel mintegy 50 százaléka exportértékesítésből származik, amelynek fele a tőkés országokba irányul. A városi pártértekezlet határozata szerint a VI. ötéves tervidőszak alatt el kell érni, hogy kialakuljon a város korszerű ipari karakteré, amelyben legyen meghatározó a hazai szükségleteket kielégítő gazdaságos termékek, továbbá a külföldi piacon is jól értékesíthető, kis anyagigényű, magas szellemi és szakmunkát tartalmazó gyártmányok termelése. A megye mezőgazdaságát szolgáló élelmiszer- ipar bővítése mellett növelni kívánják a város gazdasági szerkezetében a gépipar arányát, és azon belül is a műszeripar fejlesztését. A felszólaló hangsúlyozta, hogy Kecskeméten és környékén a mezőgazdasági üzemek a jöyőben nagyobb figyelmet forA felszólaló a megyeszékhely párttagsága és egész lakossága nevében köszöntötte a megye kommunistáinak felelős tanácskozását, a megyei párt- v értekezletet.

Ezután arról szólt, hogyan járult hozzá Kecskemét a megye eredményeihez. A pártbizottság irányításával a város és a (Város környéki községek hatezer kommunistája nagy felelősséggel készül a párt XII. kongresszusára. A taggyűlések beszámolói és vitái bizonyították, hogy a XI. kongresszus óta színvonalasabb lett a pártszervezetek munkája, egyre inkább igyekeznek rugalmasan alkalmazkodni g változó körülményekhez. A párttagok érzik felelősségüket a megnövekedett feladatok végrehajtásában, annak szervezésében és ellenőrzésében, cselekvőén támogatják' a munkahelyi, a városi a megyei, és az országos célkitűzések megvalósítását. Az eddig elért eredmények bizonyítják a párttagok cselekvési, ideológiai és szervezeti egységének magasabb szintű összeforrottságát, amely biztosíték az V. ötéves térv fel