Petőfi Népe, 1980. február (35. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-26 / 47. szám

1980. február SS. # PETŐFI NÉPE • S KÉT TÁRSULATRA VALÓ SZÍNÉSZT FEDEZETT FÖL T7 • 1 • I f • AZ ÜKAPJA IS TH ÁLIÁT SZOLGÁLTA V ül bácsi, a színházigazgató zott, ha kellett, a tanáccsal. Be­folyását ügyesen használta ki egy-egy új kezdeményezés sike­réért. Bizony nem mindig tap­soltak, utólag fényesen bevált terveiért. Éppen Kalocsán tartózkodott az a daliásnak éppen nem mondható szí­nész, amikor elhatározta; ha kell, di­rektor lesz, de mindenképpen eljátsz- sza a Liliomot. Radó Vilmos régóta szeretett volna belebújni a városli­geti körhintasuhogásból és franz- stadti harmonikaszóból, kiskocsmák pohárcsörömpöléséből és hirigek ökölpuffogásából szőtt kedves csir­kefogó bőrébe. Egyik év ment a másik után, csak a vágyát teljesítő igazgató nem jött. Már-már elérhetetlen remény maradt a Nagy Szerep, amikor dicsőségbe belefáradt ro­kona felajánlotta direktori szé­két. Vállalta, hiszen ezáltal... Gyulától Bajáig övé lett a szí­nivilág. Mondani sem kell ezek után, >hogy hamarosan műsorra került a híres Molnár-színmű és Radó Vilmos igazgató az 1929- ben a pályára lépett Radó Vil­mos színész-rendezőt találta a címszerepre a legalkalmasabb­nak. Mit számított emellett, hogy a jutányos árú díszlet- és jelmez­tár átvételéhez, az induláshoz szükséges költségekhez hibádzott néhány ezer forint? Hozzáértő barátai szerint zseniálisan ját­szott, szőrös szívű laikusok sem találtak különösebb kivetnivalót az alakításban. A siker és a be­teljesülést követő csipetnyi csa­lódás gyorsan elpárolgott, meg­maradt a direktorság. □ □ □ A felszabadulás előtti sorstár­saknál könnyebb is, nehezebb is volt a második világháborút kö­vető időszak igazgatójának. Az általános kulturális felemelkedés, az életviszonyok javulása meg­szüntette a létbizonytalanságot, a demokratikus művelődéspolitika megalapozta a színművészet te­kintélyét. Persze, soha sincs úgy, hogy minden jó lenne, hol a bor hiányzik, hol a kancsó. Közüggyé vált a színház, en­nek folyományaként valamennyi koalíciós párt,'*meg a színügyi bizottság, meg a polgármester, meg a polgármester titkárnője akart valamit a tisztelt társulat­tól. A közönség? Többségben vol­tak az operettpártiak, de hallat­ták hangjukat a 'társadalmi fej­lődést szorgalmazó színművek hívei is. Mindenki megkapta a magáét, kivéve a teljesíthethetlen óha­jokat előterjesztők. Gergely Sán­dor Vitézek és hősök című mű­vének bemutatása után tartott irodalmi törvényszéken — példá­ul — az egyik túlbuzgó aktíva a műkedvelők mellőzéséért or­rolt. Miért színészekkel játszat­ták a népi figurákat — úgymond —, amikor régóta szerepre - vár az a kicsit pösze, de nagyon kö­vér portás. Minden előadáson megtalálható} ha nincs éppen a büfében. Miért nem gondolnak a népszínművekben sikert siker­re halmozó suszterra? Társulata öntudatos tagjai sem fukarkodtak a kívánságokkal. Szerencsére, az igazgatót nemzedékeken át for­málódott hajlamok, készségek se­gítették az eligazodásban, aho­gyan mondani szokás, színészvér folyik ereiben. Tolnai Antal Boldizsár, Radó Vilmos egyik ükapja a hajdani népszínház tagja volt. Az ő uno­kája primadonnaként szerzett hírnevet. A fél országot bejár­ta a pompás delnő Szigeti Mari, lánya, Tolnai Kornélia szintúgy. Férje, a kecskeméti színház nyug­díjas igazgatójának az édesapja, négy évtizedet töltött a pályán. Hét gyermeke közül hat folytat­ta mesterségét. A legtehetsége­sebbnek Mária bizonyult. A Nem­zeti évekig Bajor Gizi szerepkö­rében foglalkoztattta. Radó Vil­mos lánytestvérei közül többen is színészhez mentek feleségül; rokoni szálak fűzik Szabó Sán­dorhoz, Alpár Gittához. □ o □ Látszólag simán alkalmazták az államosítás után; műsorpoli­tikájával félreérthetetlenül iga­zolta hovatartozását. „Csupán” az' adóhivatalt kérdezték meg, hogy tartozik-e akár egyetlen fil­lérrel az igazgató úr. A volt ma­gánigazgatók közül egyedül ő felelt meg a követelményeknek. Szervezőként kezdte Katona Jó­zsef városában. Mellesleg ellátta a titkári, a sajtóreferensi, a mű­vészeti ügyintéző feladatokat. Sokkal többet keresett, mint ön­álló korában, ötször annyit, mint a társulat legjobban fizetett szí­nésze; jutalékra dolgozott. Csak addig érdekelte a pénz, amíg munka nélküli, rászoruló rokonai újra állást kaptak. 1958-ban, az igazgatói állás vá­ratlan megüresedésekor, minden­ki természetesnek tartotta Kecs­keméten, hogy V ili bácsit — milyen hamar bácsi lett — bíz­zák meg a társulat vezetésével. Mindenki biztosra vette, hogy tovább bírja elődeinél. 1949 és 1958 között hatan próbáltak sze­rencsét. Radó Vilmos legalább négy-öt évig elhúzza, reményked­tek, hiszen már többször kitű­nően helyettesítette az éppen ügyeletes direktort. Tévedtek I Több, mint 15 évig irányította a Katona József Színházat. □ □ □ Könnyebb volt a pozíció meg­szerzése megtartásánál. Mindent a színház érdekei alá rendelt. Ha kellett, megbírságolta késé­sért azt a színészt, aki éppen az ő társaságában maradt ki hajna­lig és hiába cserregett az ébresz­tőóra ... Enyhén szólva nem ro­konszenvezett első főrendezőjé­vel. Mégis kitűnően együttmű­ködtek, amíg az illetőt idekötöt­te szerződése. Németh Antal a lehető legjobb feltételek között dolgozhatott így is Radó Vilmos igazgatósága alatt. Az Optimista tragédia, a Szentivánéji álom, az Othello a vidéki színjátszás legnagyobb teljesítményei közé számítódik mindmáig. Magasra tehette a mércét Seregi László, az új főredező is. „... és a hol­tak újra énekelnek” című ma­gyarországi Max Frisch-ősbemu- tató, Planquette Corneville-i ha- rongok-ja más-más műfajban bi­zonyította rendezői tehetségét, a társulat erejét. Lám, mintha színháztörténetet írnék! Ennyi idő alatt egy hiva­talnok főnök is a maga képére alakítana egy társulatot. Ha kel­lett, a minisztériummal hadako­□ □ □ A legjobb társulatépítők közé tartozott. Ösztönösen érezte, ki­ben milyen adottságok rejlenek. Több tucat tehetséges embert „hozott be az utcáról”, indított el a pályán. Szuhai Balázst, Fel­földi Anikót, Andorai Pétert, Benkóczi Zoltánt, Várszegi Terézt, Trokán Pétert, Pathó Istvánt ő juttatta először valamirevaló sze­rephez. Itt kezdte pályáját a fő­iskola után Szilágyi Tibor, Koncz Gábor, Moór Mariann, Margittay Ági, Fonyó József. A korábban csak a könnyű műfajban jeles­kedő Galambos Erzsi Kecskemé­ten bizonyíthatta, hogy drámák­ban is kiváló. A zeneművészeti szakiskolákban végzettek közül többeket, Zsadon Andreát, Korcs- máros Pétert, Magyar Máriát ő beszélte rá a színészi hivatás választására. Fényesen igazolta az idő! Csalódások is érték. A magyar szerzők számára nyitott zöld út­ra alkalmatlanokat is beengedtek. Hasztalan remélte, hogy a" nagy keresésben gyémántra bukkan­nak. A balsikerek után már-már azt gondolta, hogy meddőhányó­ban keresgetnek. Időnként sze­rencsére felcsillantak értékek is. Ma is büszke Raffai Sarolta, Gal- góczi Erzsébet kecskeméti be­mutatójára. Voltak megszolgált bukások és voltak máig érthetetlenek. Ma kitűnően fogadnák a Saroküzle­tet, Remenyik művét, Pap Ká­roly Mózesét. Talán az volt a baj, hogy modern előadásban ke­rültek színre és a szokványoshoz ragaszkodó közönség megriadt az újtól? □ □ □ Régen elhatározta: nyugdíjba megy, amint betölti hatvanadik évét. Megpróbáltató évtizedeket élt át, tudta, csak az átlagosnál nagyobb energiával vezethető ki­elégítően egy ilyen nagy társu­lat. Betegeskedett is igazgatói megbízatásának utolsó éveiben. Talán a korábbi eredmények is közrejátszottak, kissé elbizonyta­lanodott Határozottabb követel­ményekkel, személycserékkel előbb és hatékonyabban segíthet­ték volna a kecskemétiek a ma­gyar színházi élet oly kívánatos megújulását Tudta, érezte, lát­ta mindezt Radó Vilmos is, de egyszerűen nem vitte rá a szí­ve, hogy megváljon régi barátai­tól, a tőle szokott körülte­kintéssel fiatalítson. Ezért mon­dott nemet amikor arra pró­bálták rábeszélni, hogy maradjon még. Szabad kezet akart adni az új igazgatónak, így koronázva meg direktori, színházszervezői tevékenységét. □ □ □ Azóta is kebelbeliként üdvözlik mindenütt. Szinte minden társu- lotban van olyan színész, aki így szól fiatalabb pályatársaihoz: — Volt már néhány igazgatóm, de olyan, mint Vili bácsi, egy se. Azt terjeszti magáról, hogy egy nagy szerep kedvéért ült be az igazgatói irodába. A csudát! Mit mondok, ült be? Köztünk érezte jól magát, a próbaterem­ben, a társalgóban, ott intézte baráti szavakkal hivatali ügyeit, korholt, lelkesített. Titka: tudta, mikor, hogy. Ismert bennünket! Közénk való, színházi ember. Jaj annak, aki nem tudná, hogy Vili. bácsi Radó Vilmos. Heltai Nándor A klubéletet erősíti a munka Néhány éve a Bács-Kiskun megyei képviselőcso­port-ülésen hangzót el, s azóta is fülembe cseng, a következő kérdés: A különböző erőforrásokból miért nem kapnak több anyagi támogatást a szerényebb kö­rülmények között is kitűnő eredményeket felmutató intézmények, akár azoknak a rovására is, melyek sokkal jobb feltételek mellett sem képesek a kívánt színvonalú közművelődési munkára? Jó példaként a jászszentlászlói művelődési házat emlegették, ahol tizennyolc klub, szakkör és öntevékeny művészeti csoport tevékenykedett eredményesen. Miért van az — tették fel a további kérdést —, hogy számos más, hasonló nagyságú községben teljesen hiányoznak a közművelődés e formái? Gyorsan hozzátesszük: ebben a községben ma is mű­ködnek ugyanezek csoportok. Évről évre képesek a megújulásra, egyszerűen azért, mert a közművelő­dés szervezése és irányítása jó kezekben van. A jász- szentlászlóiak eredményeit már sokan megismerhet­ték. Viszont kevesebben tudnak — tudhatnak — leg­újabb törekvéseikről, amelyekre pedig ugyancsak ér­demes felfigyelni. Egyszerűen arról van szó, hogy a közművelődés ha­gyományos formáit még több tartalommal szeretnék megtölteni, igazodva a helybeliek, elsősorban a fia­talság igényeihez. Arra törekednek, hogy a klubok, szakkörök tagsága még jobban egybekovácsolódjék. Ezt pedig önként vállalt munkavégzésekkel próbál­ják elérni. Kezdődött ez azzal, hogy a községi műve­lődési ház egy hold földet bérelt a helyi termelőszö­vetkezettől, amely egyébként évek óta támogatja az intézményt. A bérelt területen az ifjúsági klub tag­jai — a szövetkezetiek segítségével — pritaminpap- rika-termesztésre rendezkedtek be. A fiatalok mű­velik, takarítják be a termést, a jövedelmet a klub fejlesztésére használják fel, hogy jobban érezzék egymás közt magukat. A közös célok érdekében vég­zett munka jó összetartó erőnek bizonyult. A kezdeményezést most azzal folytatják, hogy — a művelődési ház idei felújításával egyidejűleg —, bar- kácsműhelyt építenek az intézmény mellett. Ebben sokféle tevékenységre nyílik majd lehetőség. Klub­jellegét az adja, hogy a beiratkozott tagok rendszere­sen igénybe vehetik a műhely felszereléseit, gépeit, szerszámait, műszereit. Mindéhez szakmai segítséget ígér a helyi termelőszövetkézét szocialista brigádja, amelyek tagjai, többek között gépész és asztalos szak­emberek, irányítják majd a barkácsolókat. A szoci­alista brigád védnökséget vállalt a műhely egész te­vékenysége felett. A műhely további feladata lesz, hogy a speciális tudást igénylő munkák — például bútorkészítés — elsajátítására előadássorozatokat, tanfolyamokat szervez majd az érdeklődők számára. Itt tevékeny­kedhetnek majd azok is, akik az autó- és motorsze­relésben már némi gyakorlatra tettek szert, hobbinak tekintik ezt a munkát. Tervezik egy autó építését is, amely — ha a műszaki követelményeknek megfelel — akár versenyeken is indulhat majd. A műhelyklubban kap állandó helyet a nehéz körülmények között működő rádióamatőr, modelle­ző és közlekedési szakkör is. Ezek a csoportok eddig is bizonyították életrevalóságukat. A közlekedési szakkörben például évente huszonöt—harminc gyerek ismerkedett meg a közlekedési szabályokkal és tett sikeres KRESZ-vizsgát. A modellezők rendszeresen szerepeltek kis repülőgépeikkel a különböző bemu­tatókon. A rádiókonstruktőr szakkör tagjai pedig az elektrotechnikai 'alapismeretek elsajátításától az igen bonyolult RH- és URH-vevőkészülékek építéséig ju­tottak el. A konstruktőrök számára egyébként már elkészült öt, egyenként háromszemélyes szerelőasz­tal, amelyek rádiók elektromos alkatrészeinek sze­relésére, javítására és készítésére alkalmasak. E szakkörök működése kapcsolódik majd az egész mű­hely tevékenységéhez. Így például autórádiókat sze­relnek, járművek elektromos hibáit javítják. Nem férhet kétség ahoz, hogy a jászszentlászlóiak minden elgondolásukat megvalósítják, s ehhez a je­lek szerint, a kellő támogatást is megkapják. Megérdemlik. Rapi Miklós Lemez­és hangszalagtár Kecskeméten Sokan talán nem is tudják, hogy az ország más városaiban már közkedvelt fonotéka Kecske­méten is létezik. 1978 óta műkö­dik a Megyei Művelődési Központ folyóirat-olvasójában a csaknem egymillió forint értékű gyűjte­mény, a helyi lenhez- és hangsza­lagtár: fonotéka. A kilencszáz da­rabból álló lemezgyűjteményben alapállományként valamennyi ze­netörténeti korszak legfontosabb művei, a próza- és drámairoda­lom, valamint a magyar líra leg­jelentősebb alkotásai, nagy színé­szek emlékezetes szerepei éppúgy megtalálhatók, mint a gyermek­mesék, a népzenei anyagok vagy a több lemezből álló, híres, idegen nyelvű Lingafon-sorozat. £ nÄ mit kínál fonotéka? tálán még az előbbinél is gazdagabb. A kul­túra, a művelődés, a filozófia, a pszichológia, a szociológia, a tör­ténelem, a földrajz és számos más tudomány jelentős kérdéseivel foglalkozó, s legtöbb esetben a Magyar Rádió legsikeresebb mű­soraiból öszeállított hanganyagok­ból válogathat az érdeklődő. A fonotéka szolgáltatásairól, s a gyűjteményben rejlő lehetősé­gekről beszélgettünk Csörszné Zelenák Katalinnal, a felnőttok­tatási stúdió vezetőjével. — A fonotéka gazdag anyagát már felfedezték néhányan, főleg á főiskolás fiatalok — mondja. Ugyanakkor kitűnően használ­hatnák gyűjteményünket az óvo­dák, az általános és középisko­lák, a könyvtárak, a művelődé­si otthonok, a klubok, a szakkö­rök és a tanfolyamok is. A több példányban megtalálható hang­anyagok ingyen kölcsönözhetők, s amelyikből csak egy van, hozott szalagra átmásolható. — Tudnak-e az oktatási intéz­mények a gyűjtemény létéről, az itteni szolgáltatásról? — Nem mindegyik. Néhány tá­jékoztatót már tartottunk az is­kolaév kezdetén, különböző tan­testületeknek. Ennek ellenére kö­zülük is csak kevesen veszik igénybe a fonotékát. Pedig a magyar, az ének-zene, az idegen nyelv, de más szakosoknak is nagy segítséget jelentene. — Sokan járnak az intézmény folyóirat-olvasójába. Itt található mellette a fonotéka is: egy drága japán rádiómagnóval, két kitűnő lemezjátszóval, több tucat fül­hallgatóval. A többség mégsem él a lehetőséggel. Vajon miért? — Talán mert az emberek többsége — főleg-az idősebbek — és alacsonyabb iskolai végzettsé­gűek — idegenkednek a mai mo­dern technikától... — És a jobb propaganda? Az sem lenne eredményes? — Ezt próbáljuk most előkészí­teni. Ajánlásokat, kiemeléseket, figyelemfelhívó feliratokat készí­tünk majd például legújabb le­mezeinkről, külön a prózáról, a komoly zenéről, a népzenéről, a meselemezekről stb. Áprilistól afféle komolyzenei klubot szeret­nénk szervezni. Itt a fonotékában tartjuk majd a lemezbemutató­kat zenei szakember vezetésével. — A könnyűzenét és a dzsesszt miért száműzték a gyűjtemény­ből? — Dzsesszlemezünk már van, és lesz is. Ezt az eddigieknél jobban kívánjuk majd gyarapíta­ni. Könnyűzenére nincs pénzünk. Igen magasak a lemezárak, mű­vészi értékű könnyűzene pedig alig létezik. Ez a műfaj a di­vattól is meghatározott: a mai kedvencekre holnap már nem is emlékeznek. — Hogyan és hányféleképpen tájékozódhat a gyűjteményről az érdeklődő? — Nemrég készült el a fonoté- ka' katalógusa. Egy lemezt pél­dául hatféle módon kereshetnek: szerző, cím, előadó, műfaj, gyár­tó cég és időrend szerint. — Egyéb szolgáltatások? — A lemezek egy kis részéhez partitúrákat is tudunk adni, de található a fonotéka melletti pol­con zenei lexikon, opera- és hangversenykalauz, különböző ze­nei sorozatok, főiskolai zeneel­méleti tankönyv, és idegen nyel­vű szakirodalom is. P. E. Együttműködés az oktatásban KOMPUTER ÉS GYERTYAFÉNY? Akció a világosabb tantermekért Még elképzelni is furcsa, hogy az iskolákban alkalmazott, kor­szerű audiovizuális eszközöket gyertyafényben ülve kezeljék a gyerekek. Pedig a legtöbb iskolá­ban ehihez hasonló a helyzet: egy néhány évvel ezelőtt végzett, or­szágos méretű vizsgálat során ki­mutatták, hogy az iskoláik kilenc- venhárom százalékában a tanter­mek megvilágítása jóval alacso­nyabb a kétszáz luxos minimum­nál. A megyei tanács kezdeménye­zésére Bács-Kiskiun megyében is végeztek hasonló felméréseket. A MTESZ és a Magyar Elektrotech­nikai Egyesület megyei szervezete mintegy kétezer tanteremben haj­tott végre méréseket, s ennek so­rán kiderült, hogy szűkebb ha­zánkban még az országosnál is sötétebb a kép: amennyiben a tan­termeknek több mint felében — 55 százalékában! — még a száz luxot sem éri el a fényerősség. E tűrhetetlen állapotra kívánta fedihívni a figyelmet a megyei ta­nács kiadványa, amely A korsze­rű iskolavilágítás megvalósításá­nak kérdései címmel — két esz­tendővel ezelőtt, 1978-ban jelent meg. A füzet egyik írásában dr. Oláh Miklós szemész főorvos kimutat-* ta, hogy a tantermek gyenge megvilágítására vezethető vissza a gyerekkori látásromlásnak töibb mint egyharmada. A nem megfe­lelő világítás következménye töb­bék között a tanulók körében ta­pasztalható korai kifáradás, a figyelem csökkenése, súlyosabb esetekben pedig a gyakori fejfá­jás, amely jelenségek igen sok esetben a tanulmányi eredmények csökkenéséhez vezetnek. Részben e publikációk hatásá­nak a következményeként, több oldalról támogatott akció indult el a megyében. Pontosan egy esztendővel ez­előtt, 1979 februárjában született meg például az a határozat, hogy újabb oktatási intézmények épí­tése, vagy a régebbi iskolák fel­újítása esetén csak ergonómiailag helyes világításteohni-káf lehet al­kalmazni. Ezzel egyidejűleg pá­lyázatot írtak ki: azok az iskolák, amelyek elkészítették a világítás korszerűsítésének a tervdokumen­tációját, s amelyek találtak a be­szerelést is vállaló patronáló!, azok két-két millió forintos támo­gatást remélhettek. A beadott pályázatok alapján így korszerűsítették a világítást többek között a dávodi, a hajósi, az Izsáki, a kunszentmiklósi, az orgoványi, a császártöltési és a fülöpszállási általános iskolákban — összesen tizenöt oktatási intéz­ményben. A végső cél azonban — hogy a megye valamennyi iskolai tanter­mében 400 lux legyen a fény erős­sége, s hogy mindenütt táblavilá­gítással, káprázatmen-tes fényfor­rásokkal, korszerű felszereléssel és tanterem-kialakítással segít­sék elő az ideális helyzetet — még messze van. Éppen ezért további összefogás­ra, kezdeményezésekre van szük­ség. A megyei tanács elhatározta, hogy az idén további tizenhárom iskolának ad pénzt a fényforrások korszerűsítésére, s hogy támogat minden olyan egyéb kezdeménye­zést is, amely a céloknak megfe­lelő változást segíti, sietteti. K. J. Kuba sokféle módon nyújt se­gítséget afrikai partnerének, Tanzániának, a kétoldalú egyez­mények alapján. A kubai egészségügyi szakem­bereknek köszönhető az egész­ségügyi oktatás megszervezése, a klinikai gyakorlat és a tudomá­nyos tevékenység ösztönzése is. A Mwimbili egészségügyi központ­ban évről évre megrendezik a tu- tudományos tanácskozást, ame­lyen kubai és tanzániai orvosok beszámolnak eredményeikről. Ha azelőtt komolyabb klinikai eset­ről volt szó, Kenyába vagy Nagy- Britanniába kellett küldeni a be­teget Mostanában azonban ebben a gyógyítóközpontban is sikerrel végzik a különféle műtéteket. A kubai építési szakemberek nem kevésbé fontos szerepet ját­szanak a különböző jelentős ob­jektumok gyors és kifogástalan minőségű megépítésénél. Működik már az a kubai tervezésű ház­gyár is, amely a további épít­kezések meggyorsítását segíti elő. Az oktatási módszerek tekin­tetében is van átadni való ta­pasztalat. Az úgynevezett Giron- típusú iskolákból a közelmúltban már a harmadik nyitotta meg kapuit Ilyen működik Ifakaiza­bán, Rufuban és Kilósában. Az oktatási intézmények mindegyi­kében 500 diák tanul. Ezek az intézetek a közép- és a főiskola közötti iskolatípusok, ahol a hallgatók a tanulás mellett dol­goznak, és munkájuk eredményé­ből maguk tartják el iskolájukat Az önellátáson felül megtermelt terményt, állatot értékesítik. A tantermek és a tangazdaság kö­zött úgy osztják meg idejüket a diákok, hogy az egyik csoport délelőtt dolgozik és délután ta­nul, a másik csoport megfordítva. Az 1976, illetve 1977 óta műkö­dő új típusú iskolák kiváló ta­nulmányi és termelési eredmé­nyekről adhatnak számot A kubai brigádok közhasznú munkáját nagyra értékelik Tan­zániában. Ügy tartják, a megér­tést a két nép között nem csupán a félig-meddig elsajátított szua­héli vagy spanyol szavak, mon­datok jelentik, hanem az együtt végzett munka. \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom