Petőfi Népe, 1980. február (35. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-26 / 47. szám

4 • PETŐFI NKPE @ I9SC. fs&niár 26. SZOCI ALIST A EG YÜTTMÜKÖUÉS Kohászat a KGST-ben EGY INTERPELLÁCIÓ NYOMÁBAN A háztáji sertéstartás és az átvétel A múlt év utolsó, megyei tanácsülésén, december 4-én Rácz Nándorné, Csólyospálos-Kömpöc megyei tanácstagja interpellált. Amit kifogásolt, az a háztájiban tartott sertések átadásával kapcsolatos, akkoriban megjelent rendelkezés. Ennek lényege, hogy az állattartóknak 1979. december 31-ig — tehát a sertésértékesítési szerződés megkötésének utolsó napjáig — azt is meg kell mondaniok, hogy hízóikat 1980- ban melyik hónapban értékesítik. A tanácstag a háztáji ál­lattartók véleményét tolmácsolta, amikor kijelentette, hogy ez indokolatlan és lehetetlen kérés. A megye vezetői is egyetértettek az interpellációval. Gyors intézkedésük nyo­mán az országos rendelkezést a MÉM módosította. Az acél- a hengereltáru- és nyersvastermelést tekintve a Szovjetunió a világon az első he­lyet foglalja el. Néhány ágazat és vállalat fémszükségletét azon­ban az ország nem tudja teljes mértékben kielégíteni. Hasonló helyzet figyelhető meg számos más szocialista országban is. A Szovjetunió internacionalista kötelességét teljesítve segítséget nyújt KGST-partnereinek a ko­hászati létesítmények tervezésé­hez és felszereléséhez, korszerű berendezésekkel és nyersanyag­gal való ellátásukhoz. 1953—78. között szovjet közreműködéssel 10,8 millió tonna nyersvas-, 14,3 millió tonna acél- és 43,8 millió tonna hengereltáru-termelő ka­pacitást építettek és helyeztek üzembe. Ily módon szilárd talaj épült ki a testvérországok vaskohásza­tának fejlődése számára. Bulgá­ria acéltermelése 1950-ben mind­össze 5000 tonna volt, a jelenlegi ötéves tervidőszak végére pedig túlszárnyalja a 3,5 millió tonnát. A Lengyelországban szovjet se­gítséggel épült Katowice kohá­szati kombinát a teljes lengyel acéltermelés már közel 20 száza­lékát adja. A vállalat közeledik az első lépcső teljes termelőka­pacitásának (évi 4,5 millió tonna acél) eléréséhez, amely a máso­dik lépcső üzembe helyezésével megkétszereződik. Csehszlovákiában az ország acélszívének nevezik a kassai ko­hászati kombinátot. E kombinát építésében is részt vettek szovjet szakemberek. A Szovjetunióból szállított ércből a vállalat 2,5-szer több nyersvasat és acélt állít elő, mint amennyit Csehszlovákia a háború előtt termelt. Ma ez a kohászati óriás látja el öntvény­nyel az ország más vállalatait is: a BTZS—Chomutov vállalat cső­hengerészei számára bugát gyár­tó kladnói, bohumini és plzeni üzemeket. A Chomutov vállalat termékeit egyébként széles kör­ben felhasználták a Barátság kő- olajvezeték építésénél: a Szov­jetunió nyugati ’ határától a cseh­szlovák és a magyar vegyipari központokig terjedd szakaszon chomutovi márkával ellátott csö­veket fektettek le. A kohászatitermék-szükséglet növékedésével párhuzamosan nyilvánvalóvá vált, hogy gazda­ságilag előnytelen a hazai szük­ségleteket csupán a hazai terme­lésből kielégíteni. Az érclelőhe­lyek egyenlőtlen földrajzi elhe­lyezkedéséből és az erőforrások klönbözőségéből is adódnak a za­vartalan kohászati nyersanyag- ellátás nehézségei. Szükségessé vált a vaskohászati termékek el­látásának javításával és a KGST- tagországok nyersanyagforrásai­nak ésszerű hasznosításával kap­Több ezer ipari és más nép- gazdasági létesítmény épült és épül szovjet közreműködéssel Ázsiában, Afrikában és Latin- Amerikában. Ez elősegíti a fiatal nemzeti államok gazdasági füg­getlenségének megszilárdulását. Indiában például a kőolajterme­lés 70 százalékát, az acéltermelés 35 százalékát és a villamosener- gia-termelés 20 százalékát a szovjet—indiai együttműködés keretében létesített vállalatok ad­ják. A fejlődő országokban szov­csolatos sokoldalú együttműkö­dés fejlesztése. A feladatok némelyikét segíti megoldani az Intermetall vasko­hászati együttműködési szervezet, amelyet 1974-ben alapítottak. Tagjai: Bulgária, Magyarország, az NDK, Lengyelország, a Szov­jetunió és Csehszlovákia. 1968 óta Jugoszlávia, 1970-től pedig Románia külön együttműködési megállapodások alapján részt vesz a szervezetnek a fémtermék­forgalommal kapcsolatos tevé­kenységében. A szervezet szék­helye Budapesten van. Az Intermetall tevékenységének alapvető irányaihoz tartozik ja­vaslatok kidolgozása vaskohásza­ti termékek termelési specializá- ciójára és kooperációjára. Ezek megvalósítása lehetővé teszi a működő vállalatok teljesebb ki­használását és az újonnan beál­lított kapacitások ésszerű terhe­lését. A szervezet keretében már 18 kétoldalú megállapodást kö­töttek. Az egyik szerződés ér­telmében Bulgáriában felfuttat­ták a szovjet lakásépítésekhez szükséges durva hengereltáru (vasgerendák, U-vasak, sarokva­sak) gyártását. A Szovjetunió a maga részéről különböző kohá­szati termékeket szállít Bulgáriá­ba. 1976-ban Magyarország és a Szovjetunió is specializációs meg­állapodást kötött. Sok termékre kötött hasonló megállapodásokat Magyarország és az NDK, Len­gyelország és Csehszlovákia. Az Intermetall tagállamai meg­kezdték az ipari rendeltetésű fémtermékek (hengéreltárú, fém­gyártmány, acél, vasötvözet, vas­por) állandó operatív cseréjét. A szervezet 15 éves tevékenysége során a csere 7801 ezer tonnáról több mint 3 millió tonnára bő­vült. Az Intermetall tevékenysége elősegíti a tagországokban végbe­menő integrációs folyamatok fej­lődését, a vaskohászati termelési specializáció és kooperáció elmé­lyülését, a műszaki haladás meg­gyorsulását és a gazdasági tevé­kenység bővülését. Ezek a kér­dések létfontosságúak az egéíz szocialista közösség számára. A KGST XXXII. ülésszaka jó­váhagyta az 1990-ig szóló hosz- szú távú energia-, tüzelőanyag- és nyersanyagipari együttműkö- ~ dési célprogramot. A program a vaskohászati termelési -specializá- ció és kooperáció bevezetésével, a korszerű tudományos és műszaki eredmények alkalmazásával, s ennek alapján a kiváló minőségű termékek és ipari fémgyártmá­nyok termelésének bővítésével kapcsolatban új lehetőségeket tár fel. jet tervek alapján épített villa­mos erőművek összkapacitása 1979. január 1-én 6,3 millió kilowatt, a kohászati üzemek kapacitása pedig 62 millió tonna volt. Ezek a gazdasági és kereskedelmi kap­csolatok kölcsönösen előnyösek. Például bizonyos indiai nyers­anyagok, közfogyasztási cikkek szállítása a Szovjetunióba előse­gíti az egyre növekvő szovjet szükségletek mind teljesebb ki­elégítését. Rácz Nándornéval Csólyospálo- son, a községi tanácsházán talál­koztam és Siska János vb-tdtkár társaságában beszélgettünk az in­terpellációról és érdeklődtem a módosítás felől. Bevallom kissé meglepett, hogy nem tudtak pon­tos felvilágosítást adni, csak any- nyit mondtak, hogy változott, de még nem az igazi... Viszont nem értették, mi az, hogy „több éves szerződés”, amit a szakszövetke­zettel kötöttek a sertésátvételre, azok pedig a megyei Állatforgal­mi és Húsipari Vállalattal. Csu­pán arról szóltak, hogy kicsit nyakatekert kifejezések vannak a szerződésiben ... Nem is firtattam tovább, inkább arról érdeklődtem, milyen Csólyospáloson és a kör­nyező tanyavilágban a háztájik­ban a sertéstenyésztési, hizlalási kedv. — Nem olyan mint egy éve — •mondotta Rácz Nándorné —, a szabadpiacon keveset adnak a vá­lasztott malacokért, s mivel a táp drágább lett, a hizlaláson sincs olyan jövedelem, mint egy évvel ezelőtt. Ahhoz, hogy 42 forintot kapjunk a választott, malacokért, sutyúKM'ák . 20—25 ukitif§fSmdi "kö­zött kell lenni, csak akkori veszi át ilyen áron tőlünk az állami fel­vásárló. Három hétig is hurco- lászni kell egy kocaalja malacot, mert 1—2 hét különbséggel érik el ezt a súlyt. Csólyospálosra 10— 12 kilométerről a tanyavilágból kinek milyen járműve van, úgy hozza a fiatal állatokat. Gond az rögtön akad. Különö­sen, ha az a háztáji állattartás jövedelmezőségével összefügg. De hát mennyi hasznot hozott egy évvel ezelőtt a sertéshizlalás, és most hogy módosult? ‘ — Egy hízott, sertésen tavaly 600 forint körüli haszna volt az állattartóknak — számolgatott a vb-titkár —, most a drágább táp miatt körülbelül a fele. — Ugye, ezt úgy érti, hogy ha a neveléshez, hizlaláshoz szüksé­ges összes takarmányt, tápot bolt­ból veszi a háztáji gazda. De hát termel is a földjén búzát, rozsot, kukoricát és ezenkívül — külö­nösen a tanyákban — van haszno­sítható hulladék és mellékter­mék. Vagyis arról sem szabad megfeledkezni, hogy kapható kon- centrátum, amit a saját terményé­hez odahaza hozzákeverhet a ház­táji gazda. így olcsóbb a takar­mány és nagyobb a hizlaláson a jövedelem. Bólogatnak, hogy van ilyen. De akkor is nagy a kockázat, mert ha megbetegednek, elhullanak az ál­latok, vagy csak egy-kettő is, oda van a haszon nagyobb része. Ráczné még hozzátette: — Sokan a trágya miatt tartják a disznókat. A homokon zöldség- termesztéssel foglalkozunk még, és az ólakból kikerülő szalmás trágyát szántatjuk be a földbe. De azt is mondhatom, hogy töb­ben a szarvasmarhatartásra térnek rá. Tehenet fejnek. Ezeknek meg­van a havi fixük: 2 ezertől 10 ezerig. Ebből az árbevételből fe­dezik aztán a takarmányozás, meg a tartás egyéb költségeit. Azt mondják néhányan Rácz Nándornéról, hogy kongatja a vészharangot, azt bizonygatja, hogy két év múlva jelentősen le­csökken a háztájikban a sertésál­lomány. Magam sem igen hiszem, de Ráczné nem tágít véleményé­től: — Az első jel az, hogy csökkent a községben a kocaállomány. El­adogatják az anyadisznókat töb­ben, mert drágább a takarmány, meg nincs ára a választási malac­nak. Abrakból is kevés van. Mindig úgy volt évtizedekkel korábban is, ha j nem termett ele­gendő, mint tavaly kalászos ga­bonából, drágábban lehetett ta­karmányt venni, viszont olcsób­ban választási malacót. Ez fordít­va is igaz. De, hogy szűkében len­nénk takarmánynak, mégpedig oly mértékben, hogy ez is befolyá­solná a sertéstartást... No, ezt már igazán nem akarom hinni. Mindannyian fölkerekedtünk, és a község takarmánybóltjába men­tünk. örültem, hogy nekem van igazam, mert a hatalmas tároló- termekkel egybeépített takar­mányértékesítőben gúlákba rakva láttam a különféle tápokat és bő­ven volt eladó morzsolt kukorica is. A boltvezető azt mondotta: „Mindent tudok adni, amit csak kémek, de valahogy kevesebb az igény, mint akár fél évvel ezelőtt is. Takarmánynak való kalászos gabona viszont nincs, Tudunk ad­ni a hízótáp készítéséhez koncent- rátumot is.” Mikor megjegyeztem, hogy a tavalyi felvásárlásból ma­radt még a gazdáknál táp, hüm- mögött, nem zárva ki ennek lehe­tőségét sem. Ráczné meg azt mondja: — Tavaly általában az volt a jellemző, hogy aki tíz disznót hiz- \ Iáit, ötöt saját terményéből, másik i ötöt, meg . vásárolt takarmányból. [ De mostj hogy oraoabb a táp, ezt a feles megoldást több gazda nem fogja csinálhí', ' ‘iHért ‘a félvásárlási ár viszont nem emelkedett. Ezért is csökkenni fog a sertés körze­tünkben. Indítványozom, hogy keressünk fel egy családot, ahol jelentősebb a háztáji állomány. Kiss Feren- cékhez mentünk, aki nem lakik messze a takarmánybolttól. Tehát a község belterületén tevékenyke­dő háztáji gazda, aki a csólyospá- losi Kunság Szakszövetkezet tagja. Megérkezésünkkor rögtön a lé­nyegre térve, a sertéstartásról ér­deklődtem. Áz ólak felé invitált, s közben mesélte, hogy régen volt több malaca is. Most nagyobb „fantáziát lát” a nyálban, inkább ezzel foglalkozik. Kevésszer ért akkora meglepetés, mint mikor az iker sertésólhoz vezetett. Az egyikben öt süldő szundított csu­pán, a másikban meg vagy félszáz nyúl ugrabugrált. Ezekre ' volt büszke igazán. Még akkor is, mi­kor egy másik ól ajtaját nyitotta, ahol az egyetlen anyadisznó és néhány hetes- malacai pihentek, mert azt mutogatta, hogy az ól „padlásán” ugyancsak nyulak vannak... Bementünk a házba. A konyhá­ban. a búbos kemence ontotta a meleget, s az asztal körül vagy tíz asszony ült, aranysárga tésztá­ból készítettek levesbevalót. Azt mondták, ezt eszik majd ősszel a lakodalom vendégei. Mikor meg­tudták, hogy mi járatban vagyok, úgy nekiláttak - a beszédnek, hogy nem győztem a fejem kapkodni. A jegyzetfüzetemben a követke­zőket írtam: tájékozatlanok a ser­tésszerződésről, az átadás-átvétel dolgairól, arról sem hallottak, hogy milyen erőgépeket vásárol­hatnak az újabb rendelet szerint a háztáji gazdák... nem sorolom tovább. Azt viszont megtudtam, gyorsan jár az eszük — számol-* nak! Csak azzal foglalkoznak, ami jó jövedelmet hoz, például prita- minpaiprikával, .tejelő szarvas­marha-tartással. Meggyőzni ne­héz őket arról, hogy számoljanak úgy is, hogy az eltérő jövedelme­zőségű munkák egy jó átlagot! hoznak. Ily módon a saját hasz­nuk mellett a népgazdasági igé­nyek teljesítéséhez járulnának hozzá. Ez az ország, a nagy kö-j zösség érdeke. S azt sem felejtsék el soha, ha* nem kapnának támogatást, segít­séget és kedvezményeket a szak- szövetkezettől, az államtól nem jutnának semmire. Az egyéni ésj társadalmi érdek nem választható; el. Végső soron azt nem értettem, hogy miért ilyen tájékozatlanok, s miért nem kerekedik felül ben­nük olykor nagyobb megértés, al­GYAKORLATON A FÖLDMÉRŐK • Az Asztalos János Kertészeti és Földmérési Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézetben földmérő szakembereket is képeznek. Az idén mintegy harminc fiatal végez a szakközépiskolában. A képen: szakmai gyakorlaton a III. éves földmérő tagozatos diá­kok. (MTI-fotó: Király Krisztina felvétele — KS) G. Sz. (APN—MTI) Szovjet segítség a fejlődő országoknak • A községi takarmányboltban mindig nagy * fof8*lonl* • Sisák Mihály és felesége az év végéig húsz hízó leadására kötött szerződést. t Az egyik sertésólban csak nyulakat tart Kiss Ferenc. kalmazkodó készség a népgazda­sági gondokhoz. Szó sincs arról, hogy a következőkben, az egyetlen okot említem, csupán az egyiket a sok közül. Hagyatkoznak in­kább a szóbeszédre, mintsem ol­vasnának hiteles mondatokat. Legtöbben a megyei lapnak sem előfizetői — sajnos, közöttük van a megyei tanácstag is ... Megtud­hatták volna a lapból, hogy mi­lyen gépet vehetnek. Hátha elol­vassák, leírom, mégpedig a régi mértékegységekkel — amit bizto­san ismernek 4- 30 lóerős új traktort, és 35 lóerő teljesítmé­nyű használt traktort vásárolhat­nak. Vehetnek a szállításokhoz kis teherautót július 1-től, amely 1,5 tonna hasznos teherbírású. Mindehhez munkáltatói hozzájá­rulás, hatósági-tanácsi engedély is szükséges. Mi a helyzet -tanyán? Dűlőuta- kon döcögtünk a kocsival, míg­nem a Felsőcsólyosnak nevezett részen Sisák Mihály tanyájához érkeztünk. Komoly, rendezett gaz­daságnak látszott már kívülről is. Nem kellett csalódnom később sem, amikor Sisák Mihály szavait hallgattam, aki ugyancsak a Kun­sági Szakszövetkezet tágja. — Elégedett vagyok az átvétel­lel, az idén húsz hízót adok át, kettővel többre szerződteip,, mint tavaly. Saját takarmányt meg tá­pot, ezenkívül füvet, lucernát, ap­ró krumplit, hulló almát adok még a jószágoknak. így olcsóbb a hizlalás. Tartok még szarvas- marhát, lovat is. Nagyobb terme­lésre is módom lenne, de kézzel nem megy, gépeket szeretnék vá­sárolni. A háztáji gazda azt is tudta, mit jelent a több éves szerződés, hogyan kell leadni az állatokat, meg arról is szólt, hogy érti ő, szüksége van az országnak a ház­tájiban megtermelt kertészeti ter­mékekre, valamint a hizlalt álla­tokra. Illő most már, hogy részletes és pontos tájékoztatást adjunk a szerződésekről és a sertésátvétel­ről. Bíró Imrét, a megyei Állat­forgalmi és Húsipari Vállalat igazgatóját kérem segítségül. — Január 31-én zártuk le a sertésátvételi szerződéskötésket — mondotta. — A több éves szer­ződéskötők a következő előnyök­ben részesülnek: a 30 forint 50 filléres átvételi ár mellé az első évben 50 fillért, a második évben 1 forintot, a harmadik évtől kez­dődően pedig minden esztendőben kilónként 1,50 forint nagyüzemi felárat fizetünk. Ennek feltétele az, hogy a szerződés megkötésének első esztendejében vállaltnál nem adhat le kevesebbet a háztáji gaz­da. Eggyel több vagy kevesebb lehet, akkor is megkapja a nagy­üzemi felárat. Az átvétellel kap­csolatos módosítás a következő: január végén az idei szerződések megkötésekor azt kellett bejelente­ni, hogy az első félévben melyik hónapban adja le az állattartó a hízókat. Májusban be kell jelente­ni, hogy a harmadik negyedévben; augusztusban pedig azt, hogy a negyedik negyedévben me­lyik hónapban, hány darab sertést ad át. Teljesítettnek te­kintjük akkor is a szerződést, ha a megjelölt hónap előtt, illetve után 15—15 nappal korábban, vagy később adja le az állato­kat. Nem ördöngős dolog, egyszer kell csupán figyelmesen elolvasni és érthető miről is van szó, ho­gyan kell cselekednie a háztáji állattartónak. Mindezt a szakszö­vetkezet ügyintézőjével, háztáji agronómusával megbeszélhetik és a szerződést ott megköthetik. Azt is elmondotta Bíró Imre, hogy a lehető legegyszefűbb szövegű szerződést készítették. és alkal­mazzák. A részletes, pontos tájé­kozódás érdekében mindenkinek adnak egy kis könyvecskét, ami rövid szöveget tartalmaz, de a lehetőségekről és a tennivalókról jól eligazítja a háztáji gazdákat. El kell olvasni. Minderről meg­győződtem magam is, és egyet kel­lett értenem az igazgatóval. Az viszont nem hallgatható el, valóban mutatkoznak olyan jelek, hogy csökkent az érdeklődés a sertéshizlalás iránt. Nem lenne jó, ha Rácz Nándorné szavai be­teljesednének és két év múlva je­lentősen megcsappanna a háztá­jikban a sertések száma. Akkor kapkodni, mondjuk a sertésátvéte- ld árat módosítani, már megkésett intézkedés lenné. Most, nagyobb figyelemmel megvizsgálva a hely­zetet, tendenciákat, határozott és gyprs cselekvéssel meg lehetne előzni a korábban már tapasztalt ciklikusságot a háztáji sertéstar­tásban. Csabai István (

Next

/
Oldalképek
Tartalom