Petőfi Népe, 1980. február (35. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-20 / 42. szám

¥ 0 PETŐFI NÉPE • 1980. február 20. A KEVERÉKTAKARMÁNY-GYÁRTÁS JELESE ÉS JÖVÖJE BÁCS-KISKUNBAN Jó kapcsolatra és irányító szervezetre ^ Felemás helyzet is hozzájárul a me- *• gyében ahhoz, hogy évente 120 ezer tonna tápot kell az ország másik tíz megyé­lenne szükség 9 A jánoshalmi Petőfi Tsz szárító­ja és tárolói, ugyancsak részei a keverőüzemnek. (Folytatjuk) Csabai István jéből Bács-Kiskunha szállítani. A.megyei gabonaipar kapa­citását teljességgel kihasználja, nem tud a jelenleginél töb­bet gyártaiii. A mezőgazdasági üzemek pedig gazdasági okok­ból nem vállalkoznak szívesen a keveréktakarmány-készí- tésre. lévő keveréket, például a gabona­ipar segítségével, — mondotta dr. Horváth Gyula, a megyei pártbi­zottság munkatársa. — A mostani beruházási helyzetben a meglévő keverék kihasználtságának növe­lése elsődleges feladat. Ebben a gabonaiparnak és a mezőgazdasá­gi üzemeknek szorosah együtt kell működniük. A gyorsabb fejlődés feltétele — Sokszínű a hazai koncentrá- tum- és tápgyártás. Mindkettőt ké­szítik kis kócerájokban, és auto­matizált üzemekben egyaránt. Ezen a „zilált” helyzeten nem lehetne változtatni? — Létre kellene hozni hazánk­ban a keveréktakanmány-gyántó ipart — vélekedett dr. Tomay Ti­bor. — Ehhez koordináló, irányító szervezetre volna szükség. Szerin­tem a gyorsabb fejlődésnek, a ka­pacitások jobb kihasználásának ez az egyik feltétele. Meg kellene határozni azt is, hogy a gabona- iparban és a mezőgazdasági üze­mekben lévő keverők közül me­lyik, milyen típusú tápok gyártá­sára alkalmas, hol érdemes kor­szerűsíteni, bővíteni. — A fiatal állatok részére a jó' minőségű, pontos összetételű tá­pot a jövőben is a' gábohaiparnak kellene előállítani:1A szövetkeze- • tek keverőüzemeiben a különféle hízótápok gyártása célszerű. A háztáji gazdaságok részére is ké­szíthetnének keveréktakarmányt. Ezzel saját kapacitásukat is job­ban ki tudnák használni — je­gyezte meg Varga Endre, a me­gyei takarmányozási és állatte­nyésztési felügyelőség osztályve­zetője^ Íj? — Véleményem szerint, fel kell hatalmazni a megyei gabonaipari, vállalatot, jogokat és eszközöket is adva ehhez arra, hogy az egész takarmány- és tápellátást koordi­nálja — hangoztatta dr. P. Kovács István, a megyei tanács vb mező- gazdasági és élelmezésügyi osztá­lyának csoportvezetője. — A vál­lalatnak lehetőséget kellene kap­nia ahhoz is, hogy keveréktakaf- mány-gyárat építhessen. A következő részben a háztáji tápellátásról szólunk. — Vajon ebben a helyzetben a gabonaipar miért nem épít keve­rőüzemet Bács-Kiskunban? — A ' választ ,dr. Tomay Tibortól, a Ga­bona Tröszt igazgató-főmérnöké­től várjuk. Egymásra mutogatás helyett — Az érvényes rendelkezések értelmében a gabonaipar csak koncentrátumgyárat építhet. Ezek­ben teljes értékű tápot nem lehet készíteni. Koncentrátumokból az országban a vártnál kisebb az igény. Évente 600 ezer tonnát kel­lett volna a tervek szerint készí­teni, viszont csak 250 ezer tonnát kértek tőlünk a megrendelők. Ügy érzem, jogos az a kérésünk, hogy olyan keveréktakarmány-gyára- kat építhessünk, amelyekben kés3 tápot is gyártani lehet. — Az viszont nem vitatható — folytatta dr. Molnár István, a me-, gyei Gabonaforgalmi és- Malom­ipari Vállalat igazgatója —, hogy leggazdaságosabban ott lehet ke­veréktakarmányt gyártani, ahol tíz alapanyag nagyobb részét meg­termelik. Sajnos, azonban korsze­rű keverőüzemet 1975 óta nem építettek, a megye gazdaságai. Egy korszerű keverőüzem, a szükséges tárolóterekkel nagyon sokba kerül. Egyrészt nincs pénz ilyen beruhá­zásra, másrészt a keveréktakár­mány-gyártás alig hoz valamics­ke nyereséget. Az említettek miatt nem lehet arra számítani, hogy nagyobb kacapitású keveréktakar- mány-gyárakat létesítenek a me­zőgazdasági. üzemek. — Az egymásra mutogatástól: „mi nem tudunk építeni”, „ne­künk meg nem éri meg bérben tá­pot gyártani”, nem oldódik meg a jelenlegi helyzet. Csak kell len­gni kiútnak! !.;-■> r - jaooós- — Arra van lehetőségünk ■— mondotta dr. Tomay Tibor —, hogy a mezőgazdasági üzemekkel közös beruházásban építsünk ta­karmánykeverőt. Ha volnának 0 Épül Kecskemétén a koncentrátumgyár. (Tóth Sándor felvétele.) gazdaságok, amelyek vállalkoznak erre, akkor ez az egyik megoldást hozhatná. — A másik pedig — vette át a szót dr. Molnár István —, ha az ösztönzési rendszereken keresz­tül érdekeltté válnának a mező- gazdasági üzemek a keverékta- karmány-gyártp kapacitás fejlesz­tésében. Meg kell mondanom azonban, hogy a jövőben csök­kenni fog a megyében az ilyen jellegű kapacitás, mivel egyre több keverőüzemiben használód­nak él a berendezések. — ßdcs-Kiskunban a rémi Dó­zsa es még néhány tsz-társulás formájában létesít, keverőüzemet, s a vállalat is szeretne a Kiskun- halasi Állami Gazdasággal közö­sen ilyen beruházást megvalósíta­ni. Nem vagyok meggyőződve ar­ról, hogy hazánkban a keverék- takarmány-gyártás szervezettsé­ge, irányítása a legjobb. Azonban beszéljünk előbb arról, hogy mit tartanak a szakemberek korszerű gyárnak, a jelenlegi helyzetben a leggazdaságosabb beruházásnak, és végül, hol épüljön ilyen üzem? ft Ahány annyi féle Varga József, az AGROBER Élelmiszeripari Tervező Ij-oda fő­mérnöke a következőket mondot­ta: \ . — A takarmánytermesztést, a szárítást, a tárolást és a keverék- takarmány-gyártást egységes egésznek kell tekintenünk. Ezek­nek az egységeknek a centrumá­ban érdemes, i gazdaságossági okokból, a munkamegosztás szem­pontjából koncentrátumgyárat építeni, ahonnét elláthatók a ta­karmánykeverő-üzemek. E rend­szer megfelelő,. hatékony működ­tetése, a kapacitások összehango­lása és. kihasználása az-egyik leg­fontosabb feladat. . — A Gabona Tröszt kiemelkedő technológiájú, nagyobb üzemet igényel, a mezőgazdaság egysze­rűbbet. Jelenleg is a 14 évvel ez­előtt tervezett, óránként 2 tonna táp gyártására alkalmas STK- jelű keverőkre van 65 megrende­lésünk az országban — fűzte hoz­zá Pénzes István, az ÉLGÉP fő­mérnöke. — A keveréktakarmány-gyárak- ra jellemző: ahány annyi féle — mondotta dr. Tomay Tibor. — Az építőelemelv alapján kellene ki­alakítani az ilyen üzemeket, ter­vezésük gyorsabb, építésük pedig gazdaságosabb és olcsóbb lehetne, valamint a későbbi alkatrészpót­lás is jobbá tehető. — Míg egy STK-keverő beru­házási költsége 400 ezer forint kö­rüli, addig egy korszerűbb ennek többszöröse. Nyilvánvaló, hogy a költségek is jelentősen befolyásol­ják a mezőgazdaiági üzemek dön­tését. — Sőt szorosan a keverőüzem­hez tartoznak a tárolók is — foly­tatta dr. Tomay Tibor. — Például a kecskeméti koncentrátumgyár 70 millió forintba kerül — látszó­lag. Azonban hozzátartozik még egy 23 ezer ^onnás vasbeton siló, amely 120 millió forintba kerül, épíil könnyűszerkezetes raktár 25 millió forintért, és egy fémsiló több mint 40 millióért. Ha még a járulékos beruházásokat is hozzá­számítjuk, akkor végső soron 450 .millió forint körüli, az összes költ­ség. — Fejleszteni és korszerűsíteni kell a mezőgazdasági üzemekben Verseny és együttműködés Ex libris minden iskolának Követésre méltó, szép kezdemé­nyezés született Pécsett: művészi ex librisekei jelölik még az isko­lai könyvtárak köteteit. Takács Dezső grafikusművésznek — ma­ga is tanár — támadt az az öt­lete; hogy a rideg bélyegzői le­nyomatok. helyett sokszorosított könyvjelekkel lássák el a kölcsö­nözött könyveket. A kisgrafikák nemcsak az iskola tulajdonjogát jelzik a kötetlapokon, hanem hoz­zájárulnak a felnőtt- és gyermek- olvasók . ízlésének formáláshoz, szépérzékének fejlesztéséhez is. Takács Dezső társa dal níi munká­ban mintegy ötven pécsi általános és középiskola számára alkotott ex librist, mégpedig az illető tan­intézetre leginkább jellemző mo­tívumokkal. így nincs két egyfor­ma közöttük. Felkérésre élkészí­tette két alföldi város — Makó és Hajdúszoboszló — iskoláinak könyvjeleit is. A pécsi művész felhívta az ország többi grafiku­sát, hogy rajzolják meg hajdani iskolájuk, gyermekük, vagy lakó­helyük iskolájának ex libriseit. (MTI) A kis gyár és- a nagy válla­lat karnyújtásnyira dolgozott egymástól. A kicsi gyártott nagy gépeket, és a nagy hozzájuk apró alkatrészeket. Rendjén ment min­den, mígnem apadni kezdett az alkatrészek folyama. Először csu­pán egy-két napot késett- a szál­lítmány, később heteket, majd egyáltalán nem érkezett semmi. A kis gyár vezetői levelet írtak, telefonáltak, kértek, fenyegetőz­tek, majd könyörögtek. A nagy vállalat egyikre sem hajlott. Más­hol is el tudja adni jobb pénzért, drágábban, s főleg nagyobb mény- nyiségben az alkatrészt. Nem maradt 'más: a kis gyár' a bíró­sághoz fordult. Érvényes szerző­dést mutatott, s meg is nyerte a per első szakaszát. - Ám ezután már a nagyvállalat telefonált: ha tovább tart a pereskedés, ő nemcsak- ezt az alkatrésrt nem szállítja többé, de nem adja a többi, tucatnyi csekélységet sem. S akkor pereskedhetnek akár tíz évig is, a kis gyárnak addigra csak a híre marad fenn... Szólhatna persze- fordítva is a történet, volt már ra példa. A nagy gyár gépeit öt földrészre adta el. Ismerték márkáját vala­mennyi kontinensen. Milliós^ be­rendezéseket készített, csaknem száz kisebb gyár szállított hozzá alkatrészeket. Egy öntvény nem- érkezett meg. Sem határidőre, sem később. ígértek, szabadkoz­tak, csak éppen nem szállítottak. Perelhetett volna a nagyvállalat, ám öntvény még ebből sem lenne. Nem tehetett mást, jíjabb üzemet épített a gyárfalakon belülre: ön­ellátó lett. Ám száz újabb kis üzem már nem fér a falak mögé': Nincs olyan iparág hazánkban, amelyben ne fordult volna elő az esetek bármelyike. A súlyos ipa­ri kórt a közgazdászok így sum­mázzák: laza kooperációs fegye­lem. A vállalatoknak — látszólag — nem érdekük a fegyelmezett kap­csolatok tartása. Pontosabban csak akkor érdekük, amikor kötik a szerződéseket, és biztos alapja van munkájuknak, ám nem jó nekik a kötöttség, ha közben új, jövedelmezőbb piacra találnak. A jogi következményektől nem tar­tanak, s á rossz kétes hírnévvel ki törődik, ha annak forintokban mérhető ellenértéke van. Ilyen egyszerű volt a fegyel­mezetlenség képlete idáig. A vál­lalatok, ha megszorultak, és se­gítségre volt szükségük, felfelé tekintgéttek, a minisztériumokra néztek. Az év elején életbe lépett új szabályozó rendszerrel talán változott a helyzet. Normatív — egységes ez a rendszer. Fejlődni csak az tud ezután, aki gazdasá­gosan, nagy sorozatban, s főleg, exportra termel. Mi lesz hát a‘ kisebbekkel ? Nagy sorozat, hatékony terme­lés, elképzelhetetlen akkor, ha a nagyvállalatok mindent maguk gyártanak. A kisebbeknek a leg­nagyobbakhoz, az exportra ter­melőkhöz- kell kapcsolódniuk, így láncként, fonódhatnak egymásba egy-egy iparág kisebb és nagyobb j vállalatai. A vállalatok korrekt; a kölcsönös érdekeket figyelembé \ vevő partneri kapcsolata most ; már nem csupán kívánság, óhaj; hanem húsbavágó érdek is. Az új szabályozó rendszer élet-, be lépésével megváltoztak a vál­lalatok érdekviszonyai. Az új sza­bályozás nem szolgál új célokat, ám következetesebben segíti az áru- és pénzviszonyok érvénye­sülését. Aki ezt előbb ismeri fgl, előnyben van a fokozódó piaci versenyben. H. L. Űttalan út — Szárításon Hetényegyháza egyik külterüle­tén, a. Szarkás dűlőben található az a homokhalom, amelyet kitér-, melés céljából bocsátott áruba két esztendővel ezelőtt a helyi tánács. Az építőipari tevékenységet vég­ző megyei vállalatok. közül töb­ben szinte azonnal éltek a ked­vező lehetőséggel, s a 8—10 ton­nás teherautók azóta rendszere­sen használják a mintegy három kilométernyi dűlőutat. Az oda- v issza közlekedő, de főleg a már homokkal megrakott gépjármű­vek kerekei néhol csaknem fél méternyi mélységű barázdát szán­tanak. Az előbbieket Nagy István községi tanácstagtól tudjuk, aki az úttalan út ügyében segítséget kérő levelet küldött szerkesztő­ségünkbe. A továbbiakban .azt közölte, hogy a kör,nyéken leg­alább 85 tanya van, és lakói ilyen tarthatatlan állapotok közepette kénytelenek naponta közlekedni. A terület rendbehozására — va­lamilyen szilárd anyaggal való fel töltésére, tehát járhatóvá téte­lére — már régen megérett az idő, de a sürgős munka megszer­vezésére, elvégzésére nem akar találtatni illetékes. Az érintett építőcégfek, a fuvarozás gazdái egymásra mutogatnak, ám' úgy tűnik, a hatóság is tehetetlen. Dehát tényleg nincs megoldás? — kérdezi olvasónk a tanyasiak ne­vében. Az esettel kapcsolatos döntő- bíráskodás, intézkedés természe­tesen nem a mi feladatunk. Az érintett családok kínos gondjait azonban átérezzük, és némi-biz­tatásként gyorsan leszögezzük: a közterületnek számító dűiőút tönkretételének felelőssége alól nem mentesít a homokszállítás gazdasági fontossága. A szarká- siaknak joguk van ahhoz, hogy a szóban forgó .utat a rendelteté­sének megfelelően vehessék igénybe. CIKKEINK NYOMÁN Megtérítették a kárt Január végén megjelent Sajtó­posta rovatunkban foglalkoztunk a kecskeméti Bálint István visz- szás esetével, aki tavaly nyár ele­jén vásárolt egy pólóinget, me­lyet az első használat után be­adott mosásra a helyi vegytisz­tító szövetkezetbe, ahol nyoma veszett a fehérneműnek. Emiatt többször reklamált, hiába, utóbb pedig a cég vezetőjének írt segít­séget kérő levelet, de arra sem kapott választ. Olvasónk érthe­tetlennek tartotta, hogy ilyen sajnálatos dolog egyáltalán elő­fordulhatott, ám legfőképp azért keseredett el, mert a nyilvánvaló kára megtérítéséről hallani sem akartak az illetékesek. Sorainkra írásban válaszolt mi­nap a kecskeméti Ruhaipari és Vegytisztító Szövetkezet elnöke, Faragó Lajos, s a többi között ezeket közölte; Jogos a panasz, hiszen a tisz­títás céljából birtokunkba került új ing valóban'elveszett, és tény, hogy az ügy hosszabb idő eltelté­vel is rendezetlen maradt. Ez utóbbinak oka részint az, hogy a tulajdonos nem jelent meg szó­beli felkérésünkre a Külső-Sze­gedi út 9. szám alatti közpon­tunkban. Egyébként én is mulasz­tást követtem el, mert a nekem címzett "levélre nem reagáltam, amiért ezúton is kérem olvasójuk szives elnézését, akinek a kárté­rítési összeget — az ing bolti árát, a 126 forintot — postán küld­tük el. Megoldás: a részletfizetéses vásárlás Két héttel ezelőtt számoltunk be ugyanezen hasábokon a sza­badszállási. tűzifaellátási .zavarok­ról. Szóvá tettük — Dudás Sán- dorné bejelentése alapján —, hogy a nagyközségbe az elmúlt hóna­pokban az igényeknél kevesebb tűzifa érkezett, emiátt a TtíZÉP- telepen bevezették a sorszám­rendszert. Ami elfogadható lett volna, ha a lebonyolítás zökkenő­mentes. De az történt, hogy a cé­dulák kiosztását már a hajnalok hajnalán, tehát jóval a telep ka­pujának reggeli kinyitása előtt megkezdték, így aki ez idő tájt kereste fel a helyszínt, már csak a rideg tényt vehette szomorúan tudomásul: elfogytak az arra a napra érvényes számok. Cikkünkre dicséretes gyorsa-1 Sággal reagált az illetékes, az Alföldi Tüzelöszer- és Építő­anyag Kereskedelmi Vállalat, melynek — Barvich Ivánné osz­tályvezető és Baranyi Sándor elő­adó által aláírt — leveléből az alábbiakat tudtuk meg.: Szabadszálláson 1979-ben ösz- szesen 1338 tonna — az előző év­hez viszonyítva 24,5 százalékkal nagyobb mennyiségű — tűzifa ta­lált gazdára. Főleg az utolsó ne­gyedévben nőtt meg az iránta való kereslet, mert a TÜZÉP-te- lepre akkor szállították a lakos­ság körében tüzelőként is roppant kedvelt akácfát, mely könnyen apróra vágható és jól ég. Az em­berek zöme valóban már a haj­nali órákban elment az árusítás helyszínére. így remélve az igé­nyeik szerinti vásárlást. Hogy a sokáig tartó várakozást elkerül­jék a kereskedők, bevezették a sorszámok használatát' Átiély gyakorlat csupán ■ egyetlen • hóna­pig volt érvényben —, s ennék során azonnal kezdték kiosztani a lapocskákat, amint összegyűl­tek a vevők, akik körülbelül kétezer mázsányi akácfát vittek el a telepről. Onnan azért nem távozott mindenki elégedetten, hiszen a készletek hamar meg­csappantak. Ami a mennyiségi ellátást ille­ti, azzal korábban sem volt, s jelenleg sincs baj a nagyközség­ben. A gond oka: a már említet­ten kívül más fafajtát — pl. tölgy-, nyár- és cserfát — nem szívesen vesznek meg alágyújtós­nak. Az ugyan kétségtelen, hogy a keménységük miatt a felaprí­tásuk nehezebb mint az akác esetében, de tény. kifogástalanul égnek és a fűtőértékük is magas. Tekintettel arra, várhatóan a jö­vőben sem változik lényegesen az ilyen fafajták aránya a TÜZÉP- nél — hazánk akácerdeiben sem fokozható tovább a kitermelés —, ezért feltétlenül indokolt, hogy a vevők Szabadszálláson is elfogad­janak mindenféle minőségű tűzi­fát. A sorszámozást, no meg a telepi csúcsforgalmat pedig úgy lehet elkerülni, ha még többen kapcsolódnak be a részletvásár­lási tüzelőakcióba — egy személy akár több utalványt is kaphat és beválthat —, s idejében, jóval a fűtési szezon előtt beszerzik a szükségleteiknek megfelelő tű­zifát! Összeállította: Velkel Árpád GOMBACSÍRAGYÁRTŐ EABORATÓRIUM A Csepeli Duná mgtsz gombaqsíra- gyártó labora­tóriumában, .mely az or­szágban egyet­len, évente több mint két-, százezer ter­mesztőhen­ger % csiperke- gömba-csírát készítenek. Az itt készült csí­rának nagy ré­szét saját te­lepeiken hasz­nálják fel, de jut az ország többi gomba- termelője ré­szére is, sőt nagy mennyi­ségben expor­tálják .is ezt az értékes alap­anyagot.

Next

/
Oldalképek
Tartalom