Petőfi Népe, 1980. február (35. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-20 / 42. szám
¥ 0 PETŐFI NÉPE • 1980. február 20. A KEVERÉKTAKARMÁNY-GYÁRTÁS JELESE ÉS JÖVÖJE BÁCS-KISKUNBAN Jó kapcsolatra és irányító szervezetre ^ Felemás helyzet is hozzájárul a me- *• gyében ahhoz, hogy évente 120 ezer tonna tápot kell az ország másik tíz megyélenne szükség 9 A jánoshalmi Petőfi Tsz szárítója és tárolói, ugyancsak részei a keverőüzemnek. (Folytatjuk) Csabai István jéből Bács-Kiskunha szállítani. A.megyei gabonaipar kapacitását teljességgel kihasználja, nem tud a jelenleginél többet gyártaiii. A mezőgazdasági üzemek pedig gazdasági okokból nem vállalkoznak szívesen a keveréktakarmány-készí- tésre. lévő keveréket, például a gabonaipar segítségével, — mondotta dr. Horváth Gyula, a megyei pártbizottság munkatársa. — A mostani beruházási helyzetben a meglévő keverék kihasználtságának növelése elsődleges feladat. Ebben a gabonaiparnak és a mezőgazdasági üzemeknek szorosah együtt kell működniük. A gyorsabb fejlődés feltétele — Sokszínű a hazai koncentrá- tum- és tápgyártás. Mindkettőt készítik kis kócerájokban, és automatizált üzemekben egyaránt. Ezen a „zilált” helyzeten nem lehetne változtatni? — Létre kellene hozni hazánkban a keveréktakanmány-gyántó ipart — vélekedett dr. Tomay Tibor. — Ehhez koordináló, irányító szervezetre volna szükség. Szerintem a gyorsabb fejlődésnek, a kapacitások jobb kihasználásának ez az egyik feltétele. Meg kellene határozni azt is, hogy a gabona- iparban és a mezőgazdasági üzemekben lévő keverők közül melyik, milyen típusú tápok gyártására alkalmas, hol érdemes korszerűsíteni, bővíteni. — A fiatal állatok részére a jó' minőségű, pontos összetételű tápot a jövőben is a' gábohaiparnak kellene előállítani:1A szövetkeze- • tek keverőüzemeiben a különféle hízótápok gyártása célszerű. A háztáji gazdaságok részére is készíthetnének keveréktakarmányt. Ezzel saját kapacitásukat is jobban ki tudnák használni — jegyezte meg Varga Endre, a megyei takarmányozási és állattenyésztési felügyelőség osztályvezetője^ Íj? — Véleményem szerint, fel kell hatalmazni a megyei gabonaipari, vállalatot, jogokat és eszközöket is adva ehhez arra, hogy az egész takarmány- és tápellátást koordinálja — hangoztatta dr. P. Kovács István, a megyei tanács vb mező- gazdasági és élelmezésügyi osztályának csoportvezetője. — A vállalatnak lehetőséget kellene kapnia ahhoz is, hogy keveréktakaf- mány-gyárat építhessen. A következő részben a háztáji tápellátásról szólunk. — Vajon ebben a helyzetben a gabonaipar miért nem épít keverőüzemet Bács-Kiskunban? — A ' választ ,dr. Tomay Tibortól, a Gabona Tröszt igazgató-főmérnökétől várjuk. Egymásra mutogatás helyett — Az érvényes rendelkezések értelmében a gabonaipar csak koncentrátumgyárat építhet. Ezekben teljes értékű tápot nem lehet készíteni. Koncentrátumokból az országban a vártnál kisebb az igény. Évente 600 ezer tonnát kellett volna a tervek szerint készíteni, viszont csak 250 ezer tonnát kértek tőlünk a megrendelők. Ügy érzem, jogos az a kérésünk, hogy olyan keveréktakarmány-gyára- kat építhessünk, amelyekben kés3 tápot is gyártani lehet. — Az viszont nem vitatható — folytatta dr. Molnár István, a me-, gyei Gabonaforgalmi és- Malomipari Vállalat igazgatója —, hogy leggazdaságosabban ott lehet keveréktakarmányt gyártani, ahol tíz alapanyag nagyobb részét megtermelik. Sajnos, azonban korszerű keverőüzemet 1975 óta nem építettek, a megye gazdaságai. Egy korszerű keverőüzem, a szükséges tárolóterekkel nagyon sokba kerül. Egyrészt nincs pénz ilyen beruházásra, másrészt a keveréktakármány-gyártás alig hoz valamicske nyereséget. Az említettek miatt nem lehet arra számítani, hogy nagyobb kacapitású keveréktakar- mány-gyárakat létesítenek a mezőgazdasági. üzemek. — Az egymásra mutogatástól: „mi nem tudunk építeni”, „nekünk meg nem éri meg bérben tápot gyártani”, nem oldódik meg a jelenlegi helyzet. Csak kell lengni kiútnak! !.;-■> r - jaooós- — Arra van lehetőségünk ■— mondotta dr. Tomay Tibor —, hogy a mezőgazdasági üzemekkel közös beruházásban építsünk takarmánykeverőt. Ha volnának 0 Épül Kecskemétén a koncentrátumgyár. (Tóth Sándor felvétele.) gazdaságok, amelyek vállalkoznak erre, akkor ez az egyik megoldást hozhatná. — A másik pedig — vette át a szót dr. Molnár István —, ha az ösztönzési rendszereken keresztül érdekeltté válnának a mező- gazdasági üzemek a keverékta- karmány-gyártp kapacitás fejlesztésében. Meg kell mondanom azonban, hogy a jövőben csökkenni fog a megyében az ilyen jellegű kapacitás, mivel egyre több keverőüzemiben használódnak él a berendezések. — ßdcs-Kiskunban a rémi Dózsa es még néhány tsz-társulás formájában létesít, keverőüzemet, s a vállalat is szeretne a Kiskun- halasi Állami Gazdasággal közösen ilyen beruházást megvalósítani. Nem vagyok meggyőződve arról, hogy hazánkban a keverék- takarmány-gyártás szervezettsége, irányítása a legjobb. Azonban beszéljünk előbb arról, hogy mit tartanak a szakemberek korszerű gyárnak, a jelenlegi helyzetben a leggazdaságosabb beruházásnak, és végül, hol épüljön ilyen üzem? ft Ahány annyi féle Varga József, az AGROBER Élelmiszeripari Tervező Ij-oda főmérnöke a következőket mondotta: \ . — A takarmánytermesztést, a szárítást, a tárolást és a keverék- takarmány-gyártást egységes egésznek kell tekintenünk. Ezeknek az egységeknek a centrumában érdemes, i gazdaságossági okokból, a munkamegosztás szempontjából koncentrátumgyárat építeni, ahonnét elláthatók a takarmánykeverő-üzemek. E rendszer megfelelő,. hatékony működtetése, a kapacitások összehangolása és. kihasználása az-egyik legfontosabb feladat. . — A Gabona Tröszt kiemelkedő technológiájú, nagyobb üzemet igényel, a mezőgazdaság egyszerűbbet. Jelenleg is a 14 évvel ezelőtt tervezett, óránként 2 tonna táp gyártására alkalmas STK- jelű keverőkre van 65 megrendelésünk az országban — fűzte hozzá Pénzes István, az ÉLGÉP főmérnöke. — A keveréktakarmány-gyárak- ra jellemző: ahány annyi féle — mondotta dr. Tomay Tibor. — Az építőelemelv alapján kellene kialakítani az ilyen üzemeket, tervezésük gyorsabb, építésük pedig gazdaságosabb és olcsóbb lehetne, valamint a későbbi alkatrészpótlás is jobbá tehető. — Míg egy STK-keverő beruházási költsége 400 ezer forint körüli, addig egy korszerűbb ennek többszöröse. Nyilvánvaló, hogy a költségek is jelentősen befolyásolják a mezőgazdaiági üzemek döntését. — Sőt szorosan a keverőüzemhez tartoznak a tárolók is — folytatta dr. Tomay Tibor. — Például a kecskeméti koncentrátumgyár 70 millió forintba kerül — látszólag. Azonban hozzátartozik még egy 23 ezer ^onnás vasbeton siló, amely 120 millió forintba kerül, épíil könnyűszerkezetes raktár 25 millió forintért, és egy fémsiló több mint 40 millióért. Ha még a járulékos beruházásokat is hozzászámítjuk, akkor végső soron 450 .millió forint körüli, az összes költség. — Fejleszteni és korszerűsíteni kell a mezőgazdasági üzemekben Verseny és együttműködés Ex libris minden iskolának Követésre méltó, szép kezdeményezés született Pécsett: művészi ex librisekei jelölik még az iskolai könyvtárak köteteit. Takács Dezső grafikusművésznek — maga is tanár — támadt az az ötlete; hogy a rideg bélyegzői lenyomatok. helyett sokszorosított könyvjelekkel lássák el a kölcsönözött könyveket. A kisgrafikák nemcsak az iskola tulajdonjogát jelzik a kötetlapokon, hanem hozzájárulnak a felnőtt- és gyermek- olvasók . ízlésének formáláshoz, szépérzékének fejlesztéséhez is. Takács Dezső társa dal níi munkában mintegy ötven pécsi általános és középiskola számára alkotott ex librist, mégpedig az illető tanintézetre leginkább jellemző motívumokkal. így nincs két egyforma közöttük. Felkérésre élkészítette két alföldi város — Makó és Hajdúszoboszló — iskoláinak könyvjeleit is. A pécsi művész felhívta az ország többi grafikusát, hogy rajzolják meg hajdani iskolájuk, gyermekük, vagy lakóhelyük iskolájának ex libriseit. (MTI) A kis gyár és- a nagy vállalat karnyújtásnyira dolgozott egymástól. A kicsi gyártott nagy gépeket, és a nagy hozzájuk apró alkatrészeket. Rendjén ment minden, mígnem apadni kezdett az alkatrészek folyama. Először csupán egy-két napot késett- a szállítmány, később heteket, majd egyáltalán nem érkezett semmi. A kis gyár vezetői levelet írtak, telefonáltak, kértek, fenyegetőztek, majd könyörögtek. A nagy vállalat egyikre sem hajlott. Máshol is el tudja adni jobb pénzért, drágábban, s főleg nagyobb mény- nyiségben az alkatrészt. Nem maradt 'más: a kis gyár' a bírósághoz fordult. Érvényes szerződést mutatott, s meg is nyerte a per első szakaszát. - Ám ezután már a nagyvállalat telefonált: ha tovább tart a pereskedés, ő nemcsak- ezt az alkatrésrt nem szállítja többé, de nem adja a többi, tucatnyi csekélységet sem. S akkor pereskedhetnek akár tíz évig is, a kis gyárnak addigra csak a híre marad fenn... Szólhatna persze- fordítva is a történet, volt már ra példa. A nagy gyár gépeit öt földrészre adta el. Ismerték márkáját valamennyi kontinensen. Milliós^ berendezéseket készített, csaknem száz kisebb gyár szállított hozzá alkatrészeket. Egy öntvény nem- érkezett meg. Sem határidőre, sem később. ígértek, szabadkoztak, csak éppen nem szállítottak. Perelhetett volna a nagyvállalat, ám öntvény még ebből sem lenne. Nem tehetett mást, jíjabb üzemet épített a gyárfalakon belülre: önellátó lett. Ám száz újabb kis üzem már nem fér a falak mögé': Nincs olyan iparág hazánkban, amelyben ne fordult volna elő az esetek bármelyike. A súlyos ipari kórt a közgazdászok így summázzák: laza kooperációs fegyelem. A vállalatoknak — látszólag — nem érdekük a fegyelmezett kapcsolatok tartása. Pontosabban csak akkor érdekük, amikor kötik a szerződéseket, és biztos alapja van munkájuknak, ám nem jó nekik a kötöttség, ha közben új, jövedelmezőbb piacra találnak. A jogi következményektől nem tartanak, s á rossz kétes hírnévvel ki törődik, ha annak forintokban mérhető ellenértéke van. Ilyen egyszerű volt a fegyelmezetlenség képlete idáig. A vállalatok, ha megszorultak, és segítségre volt szükségük, felfelé tekintgéttek, a minisztériumokra néztek. Az év elején életbe lépett új szabályozó rendszerrel talán változott a helyzet. Normatív — egységes ez a rendszer. Fejlődni csak az tud ezután, aki gazdaságosan, nagy sorozatban, s főleg, exportra termel. Mi lesz hát a‘ kisebbekkel ? Nagy sorozat, hatékony termelés, elképzelhetetlen akkor, ha a nagyvállalatok mindent maguk gyártanak. A kisebbeknek a legnagyobbakhoz, az exportra termelőkhöz- kell kapcsolódniuk, így láncként, fonódhatnak egymásba egy-egy iparág kisebb és nagyobb j vállalatai. A vállalatok korrekt; a kölcsönös érdekeket figyelembé \ vevő partneri kapcsolata most ; már nem csupán kívánság, óhaj; hanem húsbavágó érdek is. Az új szabályozó rendszer élet-, be lépésével megváltoztak a vállalatok érdekviszonyai. Az új szabályozás nem szolgál új célokat, ám következetesebben segíti az áru- és pénzviszonyok érvényesülését. Aki ezt előbb ismeri fgl, előnyben van a fokozódó piaci versenyben. H. L. Űttalan út — Szárításon Hetényegyháza egyik külterületén, a. Szarkás dűlőben található az a homokhalom, amelyet kitér-, melés céljából bocsátott áruba két esztendővel ezelőtt a helyi tánács. Az építőipari tevékenységet végző megyei vállalatok. közül többen szinte azonnal éltek a kedvező lehetőséggel, s a 8—10 tonnás teherautók azóta rendszeresen használják a mintegy három kilométernyi dűlőutat. Az oda- v issza közlekedő, de főleg a már homokkal megrakott gépjárművek kerekei néhol csaknem fél méternyi mélységű barázdát szántanak. Az előbbieket Nagy István községi tanácstagtól tudjuk, aki az úttalan út ügyében segítséget kérő levelet küldött szerkesztőségünkbe. A továbbiakban .azt közölte, hogy a kör,nyéken legalább 85 tanya van, és lakói ilyen tarthatatlan állapotok közepette kénytelenek naponta közlekedni. A terület rendbehozására — valamilyen szilárd anyaggal való fel töltésére, tehát járhatóvá tételére — már régen megérett az idő, de a sürgős munka megszervezésére, elvégzésére nem akar találtatni illetékes. Az érintett építőcégfek, a fuvarozás gazdái egymásra mutogatnak, ám' úgy tűnik, a hatóság is tehetetlen. Dehát tényleg nincs megoldás? — kérdezi olvasónk a tanyasiak nevében. Az esettel kapcsolatos döntő- bíráskodás, intézkedés természetesen nem a mi feladatunk. Az érintett családok kínos gondjait azonban átérezzük, és némi-biztatásként gyorsan leszögezzük: a közterületnek számító dűiőút tönkretételének felelőssége alól nem mentesít a homokszállítás gazdasági fontossága. A szarká- siaknak joguk van ahhoz, hogy a szóban forgó .utat a rendeltetésének megfelelően vehessék igénybe. CIKKEINK NYOMÁN Megtérítették a kárt Január végén megjelent Sajtóposta rovatunkban foglalkoztunk a kecskeméti Bálint István visz- szás esetével, aki tavaly nyár elején vásárolt egy pólóinget, melyet az első használat után beadott mosásra a helyi vegytisztító szövetkezetbe, ahol nyoma veszett a fehérneműnek. Emiatt többször reklamált, hiába, utóbb pedig a cég vezetőjének írt segítséget kérő levelet, de arra sem kapott választ. Olvasónk érthetetlennek tartotta, hogy ilyen sajnálatos dolog egyáltalán előfordulhatott, ám legfőképp azért keseredett el, mert a nyilvánvaló kára megtérítéséről hallani sem akartak az illetékesek. Sorainkra írásban válaszolt minap a kecskeméti Ruhaipari és Vegytisztító Szövetkezet elnöke, Faragó Lajos, s a többi között ezeket közölte; Jogos a panasz, hiszen a tisztítás céljából birtokunkba került új ing valóban'elveszett, és tény, hogy az ügy hosszabb idő elteltével is rendezetlen maradt. Ez utóbbinak oka részint az, hogy a tulajdonos nem jelent meg szóbeli felkérésünkre a Külső-Szegedi út 9. szám alatti központunkban. Egyébként én is mulasztást követtem el, mert a nekem címzett "levélre nem reagáltam, amiért ezúton is kérem olvasójuk szives elnézését, akinek a kártérítési összeget — az ing bolti árát, a 126 forintot — postán küldtük el. Megoldás: a részletfizetéses vásárlás Két héttel ezelőtt számoltunk be ugyanezen hasábokon a szabadszállási. tűzifaellátási .zavarokról. Szóvá tettük — Dudás Sán- dorné bejelentése alapján —, hogy a nagyközségbe az elmúlt hónapokban az igényeknél kevesebb tűzifa érkezett, emiátt a TtíZÉP- telepen bevezették a sorszámrendszert. Ami elfogadható lett volna, ha a lebonyolítás zökkenőmentes. De az történt, hogy a cédulák kiosztását már a hajnalok hajnalán, tehát jóval a telep kapujának reggeli kinyitása előtt megkezdték, így aki ez idő tájt kereste fel a helyszínt, már csak a rideg tényt vehette szomorúan tudomásul: elfogytak az arra a napra érvényes számok. Cikkünkre dicséretes gyorsa-1 Sággal reagált az illetékes, az Alföldi Tüzelöszer- és Építőanyag Kereskedelmi Vállalat, melynek — Barvich Ivánné osztályvezető és Baranyi Sándor előadó által aláírt — leveléből az alábbiakat tudtuk meg.: Szabadszálláson 1979-ben ösz- szesen 1338 tonna — az előző évhez viszonyítva 24,5 százalékkal nagyobb mennyiségű — tűzifa talált gazdára. Főleg az utolsó negyedévben nőtt meg az iránta való kereslet, mert a TÜZÉP-te- lepre akkor szállították a lakosság körében tüzelőként is roppant kedvelt akácfát, mely könnyen apróra vágható és jól ég. Az emberek zöme valóban már a hajnali órákban elment az árusítás helyszínére. így remélve az igényeik szerinti vásárlást. Hogy a sokáig tartó várakozást elkerüljék a kereskedők, bevezették a sorszámok használatát' Átiély gyakorlat csupán ■ egyetlen • hónapig volt érvényben —, s ennék során azonnal kezdték kiosztani a lapocskákat, amint összegyűltek a vevők, akik körülbelül kétezer mázsányi akácfát vittek el a telepről. Onnan azért nem távozott mindenki elégedetten, hiszen a készletek hamar megcsappantak. Ami a mennyiségi ellátást illeti, azzal korábban sem volt, s jelenleg sincs baj a nagyközségben. A gond oka: a már említetten kívül más fafajtát — pl. tölgy-, nyár- és cserfát — nem szívesen vesznek meg alágyújtósnak. Az ugyan kétségtelen, hogy a keménységük miatt a felaprításuk nehezebb mint az akác esetében, de tény. kifogástalanul égnek és a fűtőértékük is magas. Tekintettel arra, várhatóan a jövőben sem változik lényegesen az ilyen fafajták aránya a TÜZÉP- nél — hazánk akácerdeiben sem fokozható tovább a kitermelés —, ezért feltétlenül indokolt, hogy a vevők Szabadszálláson is elfogadjanak mindenféle minőségű tűzifát. A sorszámozást, no meg a telepi csúcsforgalmat pedig úgy lehet elkerülni, ha még többen kapcsolódnak be a részletvásárlási tüzelőakcióba — egy személy akár több utalványt is kaphat és beválthat —, s idejében, jóval a fűtési szezon előtt beszerzik a szükségleteiknek megfelelő tűzifát! Összeállította: Velkel Árpád GOMBACSÍRAGYÁRTŐ EABORATÓRIUM A Csepeli Duná mgtsz gombaqsíra- gyártó laboratóriumában, .mely az országban egyetlen, évente több mint két-, százezer termesztőhenger % csiperke- gömba-csírát készítenek. Az itt készült csírának nagy részét saját telepeiken használják fel, de jut az ország többi gomba- termelője részére is, sőt nagy mennyiségben exportálják .is ezt az értékes alapanyagot.