Petőfi Népe, 1980. február (35. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-20 / 42. szám

1980. február 20. • PETŐFI NÉPE • 3 Földeák János 70 éves Az élő magyar irodalom egyik legismertebb alakja. Legalábbis az irodalom világában és első sor­ban az (rák között. János .bácsi ahogyan elnéz, villogó vastag üve- gű szemüvege fölött, ahogyan pi­páját kezébe véve megkérdezi hogyan vagy — az a pénztelen magyar író számára a legbizta­tóbb szituáoió. János bácsi ugyan­is az állami meoénatúra vezetője, az Irodalmi Alap helyettés főnö­ke, majd fő főnöike, vagyis a pénz­szűkében leledző író mindenkori megmentője. Volt! Mert most már nyugdíjba van. Most már egysze­rűen csak magyar író ő is. Mint a többiek.. Azaz nem egészen. Földeák János egy nagy nemzedék jelen­tős alakja, s ezen a 70. évfordulón a magyar munkásirodalom kiváló képviselőjét üdvözöljük. Nem egyszerűen csak az évforduló miatt, hanem azért is, mert sze­retjük őt, szeretjük alkotásait és szeretjük az embert, akiinek éle­te'második felében a magyar iro­dalom gondja vált munkájává és aki annyi szerétettel, hozzáértés­sel támogatta és segítette az alko­tókat. Nem tehette volna olyan gon­dos beleérzéssel, ha ő maga is nem lenne az ami: alkotó ember. _ 1910. február 20-án született munkáscsaládból. Könyvkötőnek tanult, ez a szakmája a felszaba­dulásig. De ,a munkásmozgalom­nak már szinte gyerekkorában tagja. Első versei a huszas évek végén a pesterzsébeti újságban jelennek mag, és attól kezdve szin­te a kor minden baloldali vágy tisztes* polgári újságja közli ver­seit. .Persze elsősorban a Népsza­va az, mely írásainak teret ad, és azok a szocialista" antológiák, amelyek a harmincas években és a negyvenes évek elején megje­lennek. Ezekben a nagyüzemi munkás életérzéseit, megnyomorí- tottságát, a világhoz való kapcso­latának motívumait énekli meg, követve a „munkásírók” csoport­jának ars poétikáját: csak a való­ságot, a munkásélet valóságának hiteles rezdüléseit. A szakszervezeti mozgalom ve­zető egyénisége a harmincas évek közepétől. A felszabadulás után függetlenített szakszervezeti tit­kár, vállalati igazgató, írószövet­ségi funkcionárius, rövid ideig az Üj Hang felelős szerkesztője, de mindig s elsősorban: író. Költészete sajátos forrásvidéke a közvetlen élményből táplálko­zó munkáslírának, de igazán érde­kessé az élete második felében kibontakozó prózája teszi-. Lírai prozódiája, az élő beszéd eleven­sége, mintegy esztétikai tükörké­pe annak a tárgyias prózanyelv­nek, amely oly jellemző Földeák János stílusára. Kisregények (Ke­nyérkeresők 1945, Férfiút 1957), regények (Tékozlók 1960, Eszter és Miklós 1963, Vádlottak 1965, Apák lánya 1967, Hetedik hétköznap 1968 stb.) és rengeteg novella jel­zi a versek mellett, hogy János bácsi a minden percet lekötő ko­moly irodalomszervező munka mellett mindig tudott időt szakí­tani magának — hogy hogyan csi­nálta ez az ő titka — az alkotás­ra is. Az elbeszélés model Íja a klasszikus magyar anekdota-no­vellának felel meg, rövid történet, amely világos, morális tanúságot hordoz, a végén legtöbbször hu­moros, de mindig szellemes poén­nal, amely visszamenőleg is meg­emeli, általános érvényűvé teszi az egyedi történetet. János bácsi 70 éves. Alkotó vil­iága egy végleg letűnt történelmi időszakban indult és a szocialista Magyarország mai mindennap­jaiig ér. Hatalmas híd az idő sza- kadékain át versekből, elbeszélé­sekből, regényekből. Az egész a közvetlen élmény hatásán túl az utókor számára biztosan értékes történelmi tanúságot nyújt. De számunkra még az is érték, amit ezután fog alkotni. Ehhez kívá­nunk neki töretlen munkakedvet és jó egészséget. Balkán-történeti kutatóközpont • Az UNESCO kezdeményezésére a bolgár fővárosban három év­vel ezelőtt hívták életre S1BAL néven azt a tudományos tájékoz­tató és kutatóközpontot, amely a • balkáni népgk ,történetének. ala­posabb felderítését tűzte ,ki, pélyl- Munkájában három nemzetközi szervezet és húsz ország tudósai vesznek részt, nemcsak balkáni országokból, de olyanokból is, ahol e téren különösen gazdag archívummal rendelkeznek. Egyébként egész Európában mindössze két olyan ország van, ahol ilyen dokumentumok egyál­talán nem találhatók; Luxem­burg és ír ország. A SIBAL négy osztályra' tago­zódik: az archív anyagok és mik­rofilmek, a kiadványok, a kéz­iratmegfejtés részlegeire és a kol­lokviumokat, szemináriumokat előkészítő osztályra. A SlBAL-tanács legutóbbi ülé- , sét Nizzában rendezték meg, ahol meghatározták az 1978-tól 1982-ig terjedő időszak munka­tervét. E szerint a források pon- -itos meghatározásai a kutatómun­ka imódszertanának.11 a kialakítása és kutatóegységek létrehozása most a fő feladat. , A terű keretében Bulgáriában két archívumot létesítenek: egyet a balkárvi országok történelmi­földrajzi fejlődésével, társada­lom- és gazdaságtörténetével fog­lalkozó dokumentumok számára, egyet pedig a dokumentumok mikrofilmrögzítésére. A szófiai központ kezdeményezésére tavaly kezdődtek meg a régi kéziratok­kal foglalkozó paleográfiai elő­adássorozatok. (BUDAPRESS — SOFIAPRESS) Tanítani akarom népemet Thiara Camara gui- neai diák a napok­ban meglátogatta Kecskeméten' a Gép­ipari és Automatizá­lási Műszaki Főisko­lán tanuló barátját, Assoudo Abdoulayet, aki szintén Nyugat- Afrikából, a benini köztársaságból jött hozzánk a tudományt magába szívni. . A guineai diák Debrecenben, a Kos- IMI suth Lajos Tudo­mányegyetem mate­matika és fizika sza­kos ösztöndíjas hall­gatója. Otthon ' mát elvégezte a tanár­képző .főiskolát. Thi­ara jól beszél ma­gyarul, hiszen két­éves nyelvi előképzé­sén vett részt. Ré­gebbről ismerjük már egymást, örültünk te­hát a találkozásnak. Beszélgetésünk szok­ványos témáin kívül természetesen szóba került Alex - Haley Gyökerek cí­mű dokumentumregénye, amely lényegében családregény, tizen­két folytatásos filmfeldolgozás­ban a magyar közönség is lát­hatta a televízióban. Megkérdez­tem, végignézte-e a sorozatot? — Természetesen, hiszen szá­momra ez történelem és bár a regény Gambiából indul, egy ot­tani mandinka törzsből rabolnak el egy fiatalembert rabszolgának. Éz az ország a mi közelünkben van, majdnem a szomszédban és hozzáteszem, hogy mandinka törzsbeliek szép számmal vannak az én hazámban is. Alex Haley több mint egy év­tized alatt nyomozta ki családja történetét. A szájhagyományokra alapozott, mert írott dokumentu­mok nem álltak rendelkezésére Nyugat-Afrikában. A gyarmatosí­tás ugyanis lehetetlenné tette azt, hogy- a négerek írni, olvasni ta­nuljanak. Én a Thékéré nevű faluból való vagyok. A közelben van egy másik kis település. Itt élt egy több mint százéves bá­csi, aki összegyűjtötte a történel­mi eseményeket és mesélt a fia­taloknak. Alig néhány éve halt meg. Többször elmentem hozzá és tőle ismertem meg országunk történelmét, az ő gyerekkorában még sokan éltek azok közül, akiknek valamelyik -családtagját elhurcolták Amerikába. A rabszolgák szerzése nem volt olyan , egyszerűbe jó pénzért min­dig akadtak olyan négerek, akik segítettek a fehéreknek, fiatal, erős „emberanyag” elrablásában. Némi gondolkodás után hozzá­teszi : — Lehet, hogy az én őse­im közül is sokat vittek el Ame­rikába. Guineában még most is nyolc nagyobb törzs nyelvét használ­ják,, a franciát csak á hivatalok­ban/ Folyamatosan szorul hát­térbe ez utóbbi. Ma már az is­kolában is csak a körzet legje­lentősebb törzsének nyelvét ta­nítják, a franciát csak alig. A terv az, hogy mindenki megta­nulja a legáltalánosabban hasz­nált nyelveket, három ilyen van. V égül az egyikből állami nyelv lesz. Ügy vélem, ehhez még sok évre van szükség. 0 is beszéli a legfontosabb törzsek nyelvét. A Guineai Köztársaság terüle­te 246 ezer négyzetkilométer, la­kosainak száma 5-r6 millió kö­rül lehet. A fővárosa, Conakry gyorsan fejlődik. Az ország bő­velkedik ásványkincsekben, fő­ként bauxitban és vasércben. Ég­haj íati viszonyai kedvezőek a mezőgazdaság fejlesztésére. A- de­mokratikus rendszer igyekszik a lehetőségeket kiaknázni, azonban a gazdasági fejlődésben a leg­nagyobb gondokat az okozza, hogy hiányoznak megfelelő felkészült­ségű szakemberek, és az anya­gi eszközök. Mindezek leküzdé­séhez sok segítséget kapnak a szocialista országoktól, köztük ha­zánktól is. — Tíz évvel ezelőtt, 1970-ben Portugália sikertelen fegyveres agressziót indított országunk el­len — meséli Thiara —, akkor 18 éves voltam, s magam is fegyvert fogtam a betolakodók ellen. A mi vidékünkről egy hét alatt kivertük a támadókat. Az édesapja orvos, most már nyugdíjban van. Sokszor minden ellenszolgáltatás nélkül mentett meg életeket, csak azoktól kért pénzt, akiknek módjukban volt fizetni.' Egyébként a ■ falvakban ma. is nagyrészt önellátóak - az emberek, maniókát, kukoricát, rizst termelnek, juhot, kecskét, tehenet, baromfit tartanak. ' A guineai diák már otthon fog­lalkozott tankönyvek fordításá­val, hogy hazájának gyermekei minél többet megismerjenek a világból. Három év múlva, ha végez, egyetemi szinten tanítja ' majd mindazt, amit itt, nálunk elsajátított.­Sok művelt emberre van szük­ség ahhoz, hogy- a jelenlegi gaz­dasági nehézségeket leküzdjék, kiaknázzák azokat a lehetősége­ket, amelyek elősegítik az élet- színvonal emelését. 1 K. S. NYELVŐR A tárgy -t ragja Sokan talán azt gondolják, hogy a -t tárgyragról csak azt kell tud­ni, hogy mindig egy -t-vel írjuk, és nem szabad összetéveszteni a múlt idő -t, -tt jelével. Ha csak ennyit kellene tudni róla, nem foglalkoznánk vele. Pedig sok fontosat és érdekeset lehet róla mondani. Tárgyalását avval kell kezde­nünk, hogy nyelvünkben ősi finn­ugor eredetű tárgyrag nincs. Az alapnyelvben a határozatlan tárgy jelöletlen volt, a határozott tárgy kifejezésére nyelvészeink utal­nak egy -m tárgyragra. Ennek azonban nyelvünkben semmi nyo­ma sincs. A -t tárgyrag á magyar nyelv külön életében keletkezett, de finnugor elemből. Ez a -t kezdetben nem tárgyrag volt, ha­nem meghatározó, idegen szóval determináló elem lehetett. Szere­pe tehát körülbelül az volt, ami a határozott névelőnek van. Te­hát visszavétítve egy szót a múlt­ba, pl. a ,házat’. Korábbi jelenté­se ,á ház’ volt, és mivel akkor a tárgynak nem volt külön ragja, ,a házat’- is jelentette. Tehát a -t elem kezdetben határozott alanyt és határozott tárgyat is jelölt. A magyar nyelvérzék szerint főként a tárgy megjelölésében volt szükség meghatározó elemre. Ma is megkülönböztetjük a ha­tározott és határozatlan tárgyat, csak más eszközökkel: az igének közben kifejlődött tárgyas és alanyig ragozásával. Amikor a kü­lön tárgyas ragozás kialakult, a határozott tárgyat az állítmány a tárgyas ragozással fejezte ki, így tehát *a -t determináló szerepe el­halványult, de megerősödött tárgy jelölő szerepe, mivel a -1 tárgyrag kezdett a határozatlan tárgyhoz is hozzákapcsolódni, így tehát a kiemelő, determináló sze­repű -t rag a tárgy ragjává vált. Hosszú évszázadokba .telt, amíg nyelvünk kifejlesztette a főnevek általános, mondatrész-szereptől független determináló elemét, a határozott névelőt. A tárgyra kor­látozott -t meghatározó elem vi­szont hamarosan felvehette a tárgyjelölés szerepét általában, használata tehát az eddig ragta- lan tárgyra is átterjedt. Bárczi Géza ötletesen foglalta össze a -t tárgyrag szerepét nyel­vünk fejlődésében: „A -t tárgy­ragnak mind szélesebb körben va­ló terjedése végigvonul a magyar nyelvtörténeten, és ma sem feje­ződött be teljesen. Nyelvérzékün­ket ma sem bántja az ilyen mon­dat, mint „Elvesztettem a lo­vam”, „Ki látott engem?” vagy az ilyen kissé régiesnek ható kifeje­zésmód: háztűznézni .házat-tüzet nézni’, gólyavárni stb., a tárgyas összetételekben pedig rendszerint ma is ragtalan a tárgy, mint fa­vágó, útkaparó, mézgyűjtő stb.” A tárgyrag nélküli tárgyról még a továbbiakban is lesz szó. A tárgy eredeti ragtalanságával függ ösz- sze az ikes ragozás -ik ragjának a kialakulása is, amely az egész ikes ragozás kifejlődésének meg­indítója, szinte kikristályosító gó­ca volt. Enngk a tárgyalása azon­ban már túlmegy a tárgyas rago­zás ismertetésén, majd alkalom- adtán külön foglalkozunk vele. A rágós és rag nélküli tárgy is megdönti azt a téves hitet, hogy a nyelv szerkezetében nincs vál­tozás. Van, ha nem is olyan nagy mértékben, mint a szókincsében. A tárgy jelölésének kifejlődé­sét ismertetve, abból kell kiin­dulnunk, hogy a tárgy az irányt kifejező határozókkal van rokon­ságban. Állítsuk szembe a kö­vetkező mondatokat! Javítja a' házat — javít a házon, (fellássa a kertet — ás a kertben, őt nézi — őrá néz. Tehát a tárgy és a határozó egyaránt kifejezi, hogy mire irányul a cselekvés, de mégsem lehet a tárgyat a hatá­rozók egyik fajának tekinteni. Nyelvtanilag különbség van a kettő között: az ige ragozása mó­dosul (javít a házon, annak csak egy részén, és az ige nem tár­gyas ragozású). Ellenben javítja a házat (az egész házra egysé­gesen, a maga teljességében gon­dolunk, és az ige tárgyas ragozá­sú lesz). A tárgy jelentésének olyan ele­mei is lehetnek, amelyek közel állnak a helyhatározók jelenté­séhez. Pl. Arany Toldijából: Bu­dapest városát sok ezren lakják. Ebben a mondatban érezzük a - helyhatározó jelleget. (Mit lak­nak? Vagy inkább Hol laknak sok ezren?) Gárdonyit idézzük: Gergely jó fél órát aludt a med­vebőrön. Ebben időhatározói jel­leget érzünk. „Jóízűt mosolygott. Ebben a közlésben nincs tárgy, mert nem úgy kérdezünk rá: Mit mosolygott? Hanem inkább így: Hogyan mosolygott. Néha tárgyatlan igéhez is kap­csolódhat tárgy. Ilyenkor az igét tárgyasán ragozzuk: járja a vá­rost, (meg)üli a lovat. Ha ragasz­kodnánk az ige tárgyatlan vol­tához, azt kellene mondanunk, hogy jár a városban és ül a lo­von. Vannak olyan tárgyas alakok is, amelyeket a határozók közé kell sorolnunk. Pl. megmossák a kezüket egy kicsit. Névszókhoz is kapcsolódhatnak: Fogadóte­remben ő mindig egy kicsit ide­gen volt. Az igei állítmánynak a tárgynak tekintett határozó mellett (pl. egy kicsit) lehet va­lódi tárgya is. Pl. Ne tedd ide többet ezt a széket! A többet ha­tározó, a széket pedig tárgy. A mit kérdőszónak is lehet miért jelentése. Pl. a Pető/i-versben: De mit tűr a szolgaságnak népe? A határozó értékű tárgy (egy kicsit, mit?) azonos egy régi -t határozó raggal, amelyet ma már ritkán használunk: néhány hely­névben (Fehérvárt, Győrött), azonkívül megmerevedett alaku­latokban, határozókban (folyvást, ez idő tájt). Tehát ma tárgynak fogunk fel egy-két olyan -t rá­gós alakot. is, amelyekben a ha­tározói -t rag mutatható ki. De ezzel még nem tárgyaltunk meg mindent. Kiss István : HAZAI TÁJAKON A veleméri bibliai képeskönyv • A magányosan álló templom. A Kemenes- hát délnyugati végén, Ma­gyarország leg­nyugatibb. Ausztria terü­letére félszi- getszer.űen be­nyúló részé­ben elterülő Őrség egyik­legérdekesebb települése Ve- lemér. Velemér ha­tárában magá­nyosan áll a nemes egysze­rűségű temp­lom, amely á XIII. század utolsó éveiben, évtizedeiben épült. S amely­nek freskói — bibliai képes­könyve — a XIV. század igen értékes festészeti ha­gyománya. A községről az első adatok 1275-ből valók.’ Neve — Velemér — „fehér fényt”, vagy „napsütést” jelent. De összefüggésbe hozzák az V. században Pannóniába települt keleti gótok egyik vezérének, Valamár hercegnek a nevével is. A román kori templomot 1360- ban említik először oklevelekben. De építészeti stílusa alapján a műtörténet alapítását ennél ko­rábbra datálja. Akkor a templomot kívjil, belül freskók borították. Külsején ma már csak elvétve találkozunk a falfestmények maradványaival. Korabeli leírásokból tudjuk, hogy a torony nyugati falán Szent Kristóf, a torony alatti kapubejá­ratban Ádám—Éva jelenet és az ajtó fölötti timpanonban Krisz­tus-kép volt. A templom belseje ma a meg­fakult, elszí nezödött. sokhelyütt megrongálódott freskókkal is csu­pa hangulat, nemes egyszerűsé­gében felemelő hatású, megha­tóan szép és hangulatos. Amolyan megelevenedett bibliai képes­könyv, amely a ma embéréhez a művészet erejével szól. A templom szentélye: • A freskókkal díszített diadalív. A Szentháromság neveti viselő templom szentélyében 'képi • meg­fogalmazásban találkozunk a Szentháromság egyes személyei­vel. Majd a templom falain fel­vonulnak az egyénitett arcú szen­tek, imádságok és vallásos misz­tériumok jelenetei. A templom freskóit tudomá­nyosan feldolgozó Kovács József írja: „A képek összessége, vagyis a kivitelezett ikonográfiái program a skolasztika korára sajátosan jellemző prédikációs elméletnek a szabályai szerint valósul meg. Az egész tehát nem más, mint egy hatalmas beszéd, amit a pik­tor egy nem verbális (de vele szorosan összefüggő) mesterséges nyelvrendszerben ad elő: iko­nokban (képekben és ábrákban) és szimbólumokban (jelképekben). Az egyes képek tehát nem a sza­vak illusztrációi, nem is egy-egy fogalom szemléltetései, hanem az igazság hordozói”. A freskók mestere saját magát is odafestette a falakra, a bibliai bölcs Salamon király alakjában. Térde előtt ott a háromszögletű művészcímer, és a mellette levő felirat — „Minden Szentek kö­nyörögjetek érettem, Aquila Já­nos festőért”. Az Aquila János név azonban még nem árulta el a művész igazi nevét, mivel a kö­zépkorban e névvel jelölték a kódexmásolókat és az egyházi művészetek mestereit. Annyit azonban tudunk e művészről, hogy 1377—78-ig festette a vele­méri freskókat, majd a mai Ju­goszlávia területén levő Bántor­nyán (Turnisce) és Mártonhelyen (Martjanic) működik. Neki tulaj­donították a nagytótlaki (ma Se­lo, Jugoszlávia) kerektemplom freskóit, és stíluskritikailag őt tartják a muraszombati (ma Murska Svobota, Jugoszlávia) freskók mesterének is. Az azonban biztos, hogy a ve­leméri freskókban olyan egysé­ges és harmonikus művészet je­lenik meg, amely messze évszá­zadok távlatából hoz üzenetet, maradandó élményt és megille- tötiést nyújt napjaink zaklatott világában.! 1 iii.l ti# i|i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom