Petőfi Népe, 1980. február (35. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-17 / 40. szám
A TÁRGYALÓTEREMBŐL: Vasúti tolvajok A KEVÉRÉKTAKARMÁNY-GYÁRTÁS JELENE ÉS JÖVÖJE BÁCS-KISKUNBAN A hiány oka és következményei 4 •“"PETŐFI NÉPE • '1980. február 17. A megye élelmiszeripara nem tartott lépést a mezőgazdaság termelésének fejlesztésével. Ezt politikai és állami szervezetek egyaránt megállapították és vizsgálták: 1977 szeptemberében az MSZMP KB gazdasági és szövetkezetpolitikai bizottsága, 1978 októberében a megyei pártbizottság, majd pedig 1979 áprilisában a kormány ülésén, ahol a megyei tanács számolt bp tevékenységéről, elsősorban az élelmiszeripar és a mezőgazdaság helyzetéről. Arról is szó volt ezeken a beszámolókon, értekezleteken, hogy különösen elmaradott a gabonaipar. Ez egyaránt értendő a malomipari tevékenységre, a keveréktakarmány-gyártásra és a tárolótér-fejlesztésre. Bár az ötödik ötéves terv eddigi szakaszában történtek kedvező változások, de a lehetőségek még nincsenek kimerítve. A jelenlegi helyzetet értékeltük, feltárva a továbbfejlődés tartalékait, lehetőségeit azon a megbeszélésen, amelyre Kecskeméten, a Bács-Kiskun megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalatnál került sor. • Az ankét résztvevőinek egy csoportja. Az ankéton részt vett dr. Molnár István, a megyei gabonaforgalmi vállalat igazgatója, dr. András László, a Kalocsai Állami Gazdaság igazgatóhelyettese. Bátyai József, a jánoshalmi Petőfi Tsz elnöke, dr. Horváth Gyula, a megyei pártbizottság gazdaságpolitikai osztályának munkatársa, dr. P, Kovács István, a megyei tanács vb mezőgazdasági- és élelmezésügyi osztályának csoportvezetője, dr. Németh István, a Bácskai és Duna melléki TESZÖV titkárhelyettese. Pénzes István, az ÉLGÉP főmérnöke, Varga Endre, a Bács-Kiskun megyei Takarmányozási és Állattenyésztési Felügyelőség osztályvezetője, Varga József, az AGROBER Élelmiszeripari Tervező Iroda főmérnöke, és Perjés János tervezőmérnök, dr. Tomay Tibor, a Gabona Tröszt igazgató-főmérnöke. Elöljáróban lássunk egy rövid helyzetképet a megye keverék- takarmány-ellátásáról. Dr. Molnár István a következőket ismertette: — Bács-Kiskun megye adja az ország élelmiszer-termelésének 7—8 százalékát. A vágósertés 12,5 szá^Xiká“ (ez évente'tobb Mint'" iv millió. élősertést1 jelebt), á yügó- maPASVíák 7.5 szúzhXÖRá .•öát'htiizik' a megyéből. A Gabona Tröszt ke- veréktakarmány-értékesítésének több, mint egytizede jut a megyére. Ugyanakkor az országos táphiánynak 60 százaléka Bács-Kis— Keveréktakarmányt azonban nemcsak a gabonaipar gyárt. Mi a helyzet a mezőgazdasági üzemek tulajdonában lévő keverők- kél? — A keveréktakarmányokat három szektorban gyártják: az állami gazdaságokban, a termelőszövetkezetekben, valamint a gabonaipar saját üzemeiben — mondotta Tomay Tibor. — Az ezekben található berendezések, technológiák, valamint a kapacitáskihasználtság eltérd. Különbség van az alapanyag tárolásában is. Ez utóbbi fontos a keveréktakar- mány-gyártás minősége szempontjából. Az alapanyag és a hozzáadott fehérjekiegészítők beltartal- mi értéke' — a- tárolásuk során bekövetkezett változások — alapvetően eldöntik a minőséget. Hibás táp akkor készül, ha a különkunban jelentkezik. Tavaly több mint 410 ezer tonna tápot forgalmazott a megyei vállalat. Saját üzemeinkben 160 ezer tonnát gyártottunk. Az igény teljesítéséhez az ország másik tíz megyéjéből — főként a Dunántúlról — csaknem 130 ezer tonnát vásároltunk, és mintegy 120 ezer tonnát bér- és kooperációs keverés formájában megyei mezőgazdasági üzemekkel állítottunk elő. — Sok vagy kevés ez? A meglévő kapacitások kihasználtsága ebből a szempontból döntő. Dr. Tomay Tibor miként vélekedik erről? — A Bács-Kiskun megyei Ga- bonaforgalmi és Malomipari Vállalat nyolc üzemében 24 óra alatt 832 tonna takarmányt lehet előállítani. A kapacitáskihasználtság magas, 1978-ban 88, az elmúlt évben pedig 90 százalékos volt. Országos átlagban a kapacitásokat általában 75—76 százalékban hasz. nálják ki a gabonaipar üzemei — ez az optimális érték. Minőséget javító és részben kapacitásbővítést is szolgáló rekonstrukcióra került sor Soltvadkerten, és folyik a "korSíöfűsTtés Sátábokűdon. Ennek ellenére' a 19 megyei. vállalat közül á Bács-Kiskunban lévő üzemek a legjobban leterheltek, többségük korszerűtlen, elavult. Ez összefügg a különféle takarmányok, tápok iránti igény folyamatos növekedésével. böző komponensek nem megfelelőek. Általános tapasztalat, hogy a tárolóterek kicsik, és nagyobb részük alkalmatlan a minőség- megóvásra. A gabonaipar Uzémei csupán 25 napi készlettel rendelkeznek. Egyre sürgetőbb a szójadara-, a hús- és a halliszt kamrákban történő tárolásának megoldása. Mielőtt viszont odakerül, valamennyi tételnek meg kell határozni a beltartalmi értékét. Ez utóbbi függvényében lehetséges csak folyamatosan, jó minőségű tápot készíteni. — A takarmányozásban elsősorban az állatok biológiai igényét kell figyelembe venni — folytatta Varga Endre. — A takarmányozási módszerek eltérőek. A felülvizsgálatok és intézkedések hatására a korábbi kedvezőtlen abrakfelhasználás, lényegesen változott, és 1978-ban már 13 ezer ton. na megtakarítást ért el a megye. A vizsgálatok során kiderült, hogy a hiba nem a megyei gabonaforgalmi tápjaiban van, azok általában jó minőségűek. A goQdok egyik forrását abban látom, amit úgy mondunk magunk között: „maradékfelhasználó” megye vagyunk. A ráírt súlynál kevesebbet tartalmazó, úgynevezett súlycsonkított zsákok érkeznek. A minőséggel is többször gond van. A szállítások pontatlanok, gyakori a késés. Mindez sújtja a nagyüzemeket és a háztájit. A tápellátási zavarok ebből erednek. — Többször hallottam már, — A megye gazdaságaiban a korszerűtlen STK-keverőüzemek kihasználtsága 20—25 százalékos — folytatta a megyéi vállalat igazgatója. —Saját maguknak készítenek ugyan tápot, de kereskedelmi forgalmazásra nem tudnak gyártani. Az ennél korszerűbb keverőüzemek hasznosítása az állami gazdaságokban csaknem 80, a tsz-ekben mintegy 53 százalékos. A vállalat valamennyi korszerű keverőüzemmel rendelkező gazdasággal felvette. a .kap- csötatot, és 90 százalékuk Válíaí- kdá'óít ' is bérköverésre. 7 Ezért mondhatom, hogy a keverőüzemi tartalékkapaoitás a megyében nem számottevő. — Szívesen vállalkoznak bérkeverésre az üzemek? — Meg kell mondanom őszintén — válaszolta Bátyai József —, hogy a gazdasági életben a jövedelmezőség a döntő, és ezt figyelembe véve jelenthetem ki, hogy a takarmánykeverők teljes kihasználása nem érdeke a mezőgazda- sági üzemeknek. Ennek oka a következő: 20 millió forint költséggel létrehoztunk egy — szövetkezeti szinten — modern takarmánykeverőt, és ha ezt mi teljes kapacitással kihasználjuk — jelenleg ugyanis 60 százalékos —, akkor az azt jelenti, hogy öt év múlva már 100 millió forint értékű üzemet kell visszapótolni. Ugyanakkor az amortizáció csak 20 millió forint után képződik. Honnan vegyen az üzem felújításra pénzt, amikor a fejlesztési alap behatárolt, a nyereség csökkenő? Kiszámoltuk, hogy az lenne a legcélszerűbb, ha húsz évig dolgozna a keverőnk, és csupán egy műszakban. Akkor a javítási, felújítási munkákat sem kellene hogy a mi kis országunkban nem lehet gond, 200—300 kilométerről keveréktakarmányt Bács-Kiskun- ba szállítani. — Mindez igaz — vette át • a szót dr. Molnár István — azonban figyelembe kell venni az ország sajátos helyzetét, egyebek között a szállítási — különösen a vasúti fuvarozta tás — nehézségeit. Biztonságos ellátásra csak akkor lehet számítani, ha a megyében épülnek új és korszerű keverőüzemek. Az energiafelhasználás, illetve a takarékosság is emellett szól. Ott kell a tápot gyártani, ahol az alapanyagot, vagyis a kukoricát és egyéb szemesterményt megtermelik. vasárnap, vagy éjjel, túlórával fizetett munkabérért elvégeztetni. A megyei vállalattal együttműködési szerződést kötöttünk keveréktakarmány-gyártásra. Számításokat végeztünk a mennyiségre, azonban ezt nem tudjuk realizálni, mert azonos rendeltetésű tápokhoz a recepteknek megfelelően többféle anyagot kell felhasználjunk, s ezeket a komponenseket különrkülön kell tárolni. Ehhez nincs helyünk sem.-rr Kettősség tapasztalható a keveréktakarmány -gyártás körül: a mezőgazdasági üzemek saját jelhasználásra maguk akarják, készíteni a tápot, viszont bérmunkát nem szívesen vállalnak. Az említetteken kívül, milyen egyéb okai vannak ennek? Dr. Németh István válasza. — A gazdaságok úgy vélik, hogy jobb minőségűt gyártanak, mint amit vásárolni tudnak, és a saját készítésű táp összetételét ismerik. A másik ok a szemestermény-át- vételi szabványban keresendő. A gabonaipar a tölt, vagy éppen megpörkölődött szemek arányában az átvételkor árlevonást végez. Azonban köztudott, hogy a keveréktakarmány-gyártás során az ipar ezt az alapanyagot is felhasználja tisztítás és egyéb műveletek nélkül. Tehát, ha az üzem maga dolgozza fel a kukoricáját, akkor nincs a szabvány előírásaiból adódó árvesztesége. — Szóval van is, meg nincs is kihasználatlan keveréktakar- mány-gyártó kapacitás a megyében. Tápra viszont szükség van, de vajon akkor ki gyártson, és melyik szektorban épüljön ú) gyár? Csabai István (Folytatjuk) Az a bűnügy, amelyről az alábbiakban szó lesz, népi újkeletű, a jogerős ítéletet is az elmúlt év végén hözta meg a megyei bíróság, ahová fellebbezés folytán kerültek az iratok a Kecskeméti Járásbíróságtól. Négy kunszentmik- lósi fiatalember volt a vádlott, most pádig 'mind a négyen elítéltek. Horváth Tibor (Kunszent- miklós, Téglagyár u. 13.) az elsőrendű vádlott, noha ő a legfiatalabb, 1960-ban született, kétszer volt büntetve lopás és hivatalos személy elleni erőszak miatt. Né- dó László, aki ugyancsak az (említett nagyközségben, szintén a Téglagyár utcában lakik, huszonhat éves, kétszer volt elítélve lopás miatt. Pagács István, harmadrendű vádlott a rangidős, hiszen már a negyvenedik életévéhez közeledik és Kunszentmiklóson, a Móra Ferenc utcában lakik, s 1967-ben egy évet ült lopás miatt. A negyedik tettes Farkas Róbert, Kuszentmiklós, Szél utca 13. szám alatti lakos, huszonegy éves és még fiatalkorú volt, amikor egy alkalommal vagyon elleni vétség miatt a bíróság próbára bocsájtotta. Az ő esetükre is érvényes az a közmondás, amely szerint alkalom szüli a tolvajt. Más kérdés, hogy aki hajlamos a tolvajlásra, a lopásra, az maga is keresi a lehetőséget. A négy fiatalember ezt meg is találta a kunszentmiklósi vasútállomáson, ahol még 1978. decemberében felfedezték a nyitott ajtajú vagonokat, s az azokban levő szállítmányt. Bizonyára nem volt nehéz dolguk, hiszen az állomástér jól ki volt világítva, embert a. környéken sem láttak, s zavartalanul megdézsmálhatták a budapesti HUNGAROTEX szállítmányát. Horváth Tibor ment fel a vagonba (érthetetlen, hogy miért volt nyitva az ajtaja) és onnan Nédó Lászlónak kényelmesen és veszély nélkül adogatta le az árut: 48 karton, összesen 672 darab nylon-csomagolású színes lepedőt. A lepedők kereskedelmi óra darabonként 99,40 forint volt s így több, mint 66 ezer forint értéket tett ki az eltulajdonított mennyiség. A lepedőket Nédó László a közeli árokba hordta, majd ott kiszedte a dobozokból és a nylonba csomagolt .lepedőket egy bokorban rejtette -el, de a rengeteg lepedőből jutott a 'TEMAFÓkG Vállalat szennyvízlevezető árkába is. Az volt a tolvajok szándéka, hogy később onnan elhordják és értékesítik. Ez részben sikerült is. Akik vásároltak a színes, vadonatúj lepedőből, azokban fel sem merült, hogy honnan származik az áru, miként juthattak hozzá az eladók. Amikor fény derült a lopásra és megkezdődött a nyomozás, többen voltak olyan „vásárlók”, ‘ akiknél tízesével foglalták le az árut. De például a kunszentmiklósi szeméttelepen hatvannégy színes lepedőt találtak a nyomozók, a csatornában 126 darabot, egy szárkúpban negyvennyolc darabot. Végül is a 672 lepedőből mindössze 342 került elő új állapotban, továbbá 64 darab pedig erősen megrongált állapotban került elő különböző helyekről. A kínálkozó alkalom azonban tovább csábította a tolvajokat, s még aznap este visszamentek és egy másik vagonból — amelynek az ajtaja ugyancsak nyitva volt — Horváth Tibor leadogatott Nédó Lászlónak négy karton, összesen 48 üveg Grüner Volthiner márkájú bort. A hétdecis üvegekbe töltött bor ára egyenként megközelítette a harminc forintot, összességében pedig az ezernégyszáz forintot. Ezeket is előbb a vasút melletti árokba hordták, majd az üvegeket megosztva a lakásukra vitték. Nédó László a maga zsákmányát otthon átöntöt- te más edénybe, a vastagfalú, zöld üvegeket pedig összetörve egy bokor alá öntötte. Áz ügy további két vádlottjának a cselekménye á színes lepedőkhöz kapcsolódik. Farkas Róbert ugyanis a lopás estéjén a vasúthoz közeli bokorban húsz darab színes lepedőt talált. Tudta, hogy azok csakis lopásból származhatnak, ennek ellenére azokat magához vette és Pagács István lakására vitte s valameny- nyit neki ajándékozta. Elmondta Pagácsnak, honnan származnak a lepedők, ennek ellenére az elfogadta az „ajándékot”, sőt azt javasolta, menjenek vissza, mert bizonyára találnak még többet is. Visszamentek, s va- lóban további 64 lepedőt találtak, amelyeket szintén Pagács lakására vittek. A nyomozók itt találták meg a hatvanhat lepedőt. Csupán érdekességként jegyezzük meg, hogy amikor Horváth és Nédó az első szállítmányt elvitte az árokból, utána már egy kölcsönkért munkagéppel jelentek meg a vasút mellett és azzal szállították a többi lepedőt a TEMAFORG Vállalat szennyvízelvezető csatornájához. Mindezt azért mondjuk, hogy érzékeltessük: a vasútnál senki nem hallotta meg a munkagép zaját, tehát nem lehet azt mondani — főleg a nyitott vagonok miatt sem —, hogy túlságosan szigorúan őrizték volna a társadalmi tulajdont. A bíróság végül is Horváth Tibort kétévi szabadságvesztésre ítélte, amelyet börtönben kell letöltenie, s további egy esztendőre eltiltotta a közügyekben való részvételtől Nédó László büntetése két év és kéthónapi börtön, s ugyancsak egy évre tiltották el a közügyektől. Pagács Istvánt kilenchónapi szabadságvesztésre, mint főbüntetésre és kétezer forint pénzbüntetésre, mint mellék- büntetésre ítélte a bíróság. Farkas Róbert büntetése tízhónapi szabadságvesztés «ésrpkétezer f<^-« rint pénzbüntetés-. Pagács István-^ és Farkas Róbert szabadságvesz-"-* tés büntetésének végrehajtását a bíróság két-két évi próbaidőre feltételesen felfüggesztette. Az ítélet jogerős. Említettük a bevezetőben, hogy a bűnügy nem újkeletű, hiszen az első- és másodrendű vádlott már megérdemelt büntetését tölti. Mégis úgy éreztük, szükséges szót ejteni az esetről a sajtóban, hiszen olyan lazaságokat lehetett kitapintani a társadalmi tulajdon őrzése tekintetében, amely szerencsére napjainkban már ritkaságnak számít. Érthetetlen, hogy miért álltak nyitott ajtóval a megpakolt vagonok a jól kivilágított állomáson. Érthetetlen az is, miként volt lehetséges — éppen a kivilágítás, majd a géppel történt forgolódás miatt —, hogy az állomás dolgozói közül senki sem vette észre a tolvajokat. így aztán elmondhatjuk, hogy a négy fiatalember sokkal többet -is lophatott volna. G. S. Maradékfelhasználók vagyunk? A mezőgazdasági üzemeknek nem érdeke Világszínvonalon, versenyképesen - új feladatok előtt a BÁCSÉP ( Csaknem hatezer dolgozóval, s évi 1,7 milliárd forintos termelési értékével a megye legnagyobb gazdasági egysége a Bács megyei Állami Építőipari Vállalat. Amikor a napokban megtartott üzemi pártértekezleten Kókai Ferenc, az üzemi pártbizottság titkára szóbeli kiegészítést fűzött az elmúlt öt évi politikai és gazdasági munkát értékelő, írásban kiküldött beszámolóhoz, minden eddigi tervidőszaknál gyorsabb ütemű fejlődésről adhatott számot. Hangsúlyozta, hogy a számvetéshez, s a további feladatok meghatározásához a párttagság döntő többsége hozzájárult, amikor a pártcsoportokban, a pártalapszervezeti taggyűléseken az eredmények mellett a hiányosságokat is kritikusan elemezve mondtak véleményt önmaguk és az egész kollektíva tevékenységéről. A részletes, mindenre kiterjedő beszámoló ismertetésére természetesen nincs módunk, legfeljebb arra. hogy tallózzunk .-i fontosabb kérdések, illetve megállar; pítások közölt. Lényeges, s a fejlődést jól tükröző adat például, hogy a vállalat építési, szerelési tevékenységének értéke öt év alatt 68,3 százalékkal emelkedett. Még gyorsabb volt a növekedés az ipari termelésben, ami meghaladja a 600 százalékot. A házgyár, a komplettációs üzem, a KELIT távfűtési vezetékek gyártása stb. a legkorszerűbb építési módszerek építési rendszerré fejlesztését tették lehetővé. Mindez nagyarányú változásokat igényelt a vállalat munkásainak szakmai összetételében. Jelentős előrehaladás, hogy 3,-7‘százalékkal nőtt a szakmunkások, 13,3 százalékkal a betanított munkások aránya, míg a segédmunkásoké 17 százalékkal csökkent. A munkások nagy részének szakmai képzettség* tehát úgy fejlődött. hogy készséget, szakmai gyakorlatot szerzett egy-egy menet közben bevezetett új termelési folyamathoz. S hogy a vállalati kollektíva sikerrel birkózott meg a tervidőszakban megnövekedett feladatokkal, azt igazolják az olyan korszerű nagy létesítmények, mint a solti Kossuth-adó, a Kiskunhalasi Kötöttárugyár, vagy a befejezéshez közeledő új Megyei Kórház, a kecskeméti posta, a bajai húskombinát. Túlteljesíti az V ötéves terv Időszakában a DÁCSÉP lakásépítési tervét, s az ÉYM kijelölése alapján bekapcsolódott a budapesti, s a Paksi Aomerőműnél folyó építkezések- Csupán néhány jellemző ada- tot emeltünk ki a vállalat ötéves fejlődését illetően. Mindehhez azonban nagyon fontos ' volt az, hogy a BÁCSÉP-nél kedvező politikai légkör, jó munkahelyi közérzet alakuljon ki. S hogy ez sikerült, azt' mi- sem bizonyítja jobban, mint hogy jelentős mértékben növekedett a törzsgárda- tagok száma, elsősorban a fizikai állomány körében. Nem utolsósorban ezt támasztják alá a szocialista munkaverseny eredményei is. A szocialista brigádok kezdeményezőkészségének, lendületes munkájának döntő szerepe ve it és van a termelési eredmények elérésében. Abban is, hogy a társadalmi munkát mindig a' közösségi célok — elsősorban a gyermekintézmények fejlesztése szolgálatába tudták állítani. A szakmai és általános műveltség emelkedésében is a brigádok vállalásai alapozták meg a már említett sikereket. Emellett öt év alatt 235 újítást vezettek be, melyek közül többet találmányi szintűnek nyilvánítottak —, mint például a BÁCSBIND sajtolt, csőhüvelyes betonacéltoldást. A munkasikerekben fontos szerepe volt a vállalat kommunistáinak, akik pártmegbízatásként nemcsak a munkában való példamutatást, hanem környezetük politikai tudatának fejlesztését is feladatul kapták. Jelenleg 285 tagja van a- BÁCSÉP pártalap- szervezeteinek. Ebből hetvenegyet az elmúlt öt év alatt vettek fel. Az új páittagok közül 47 munkás, ami azt is tükrözi, hogy a szocialista brigádtágok szép számmal kérték felvételüket az alapszervezetekbe. A BÁCSÉP kommunistáinak közéleti tevékenysége is számottevő. Többen a megyei, vagy a városi pártbizottság aktivistái-, kent dolgoznak a megyei tanács különböző bizottságaiban, tisztségeket töltenek be a városi tanács testületéiben, a tudományos társaságok helyi csoportjaiban. A BÁCSÉP-en belül pedig jó politikai érzékkel hozzák összhangba nz össztársadalmi érdekeket a vállalati érdekekkel. A beszámoló felett igen tartalmas vita alakult ki. A küldöttek közül a szocialista brigádtagok a többi között a munka minőségére hívták fel a figyelmet. Minden\ brigád hibátlan munka- területet hagyjon maga után, mert csak így lehet jó minőségben folytatni a munkát — hangsúlyozták többen is. Volt. aki a munkahelyi vezetőktől leérte, hogy kísérjék jobban figyelemmel a szocialista munkaversenyt, és teremtsék is meg a hozzá szükséges feltételeket, mert e téren vannak még kívánnivalók. Az egyik hozzászóló javasolta, hogy ötéves politikai. oktatási tervet készítsen az üzemi pártbizottság, s ez legyen összhangban a káderfejlesztési tervvel. Felszólalt a vállalat tanácskozásán Dörner Henrik vezérigazgató is. Az idei termelési feladatok mellett vázolta a vállalat VI. ötéves tervét is. A BÁCSÉP —, mint mondotta — az elmúlt tíz év alatt az ország negyedik legnagyobb építőipari vállalatává fejlődött. A gazdasági változások hatására Bács-Kiskun megyében is csökkennek az elkövetkező években a beruházások. Ily módon a megye a vállalat teljes kapacitását nem tudja lekötni. Emiatt kutatni kell n lehetőséget más területen. Már folynak a tárgyalások, hogy Budapesten egy 3U00 lakásos lakótelep építését a vállalat yégzi el. Sőt:, /Algériában is csaknem egymilliárd forint értékű munkára vállalkozik. Növekednek azonban a megrendelők által támasztott követelmények. Meg kell tehát tanulni — mondotta Dörner Henrik — világszínvonalon, jó minőségben, versenyképesen dolgoznunk. Ehhez kérem a vállalat kommunistáinak segítségét. A vita lezárása után a küldöttek megválasztották az üzemi pártbizottságot, amelynek titkára ismét Kókai Ferenc lett. Nagy Ottó