Petőfi Népe, 1980. február (35. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-17 / 40. szám

A TÁRGYALÓTEREMBŐL: Vasúti tolvajok A KEVÉRÉKTAKARMÁNY-GYÁRTÁS JELENE ÉS JÖVÖJE BÁCS-KISKUNBAN A hiány oka és következményei 4 •“"PETŐFI NÉPE • '1980. február 17. A megye élelmiszeripara nem tartott lé­pést a mezőgazdaság termelésének fejleszté­sével. Ezt politikai és állami szervezetek egyaránt megállapították és vizsgálták: 1977 szeptemberében az MSZMP KB gazdasági és szövetkezetpolitikai bizottsága, 1978 ok­tóberében a megyei pártbizottság, majd pe­dig 1979 áprilisában a kormány ülésén, ahol a megyei tanács számolt bp tevékeny­ségéről, elsősorban az élelmiszeripar és a mezőgazdaság helyzetéről. Arról is szó volt ezeken a beszámolókon, értekezleteken, hogy különösen elmaradott a gabonaipar. Ez egyaránt értendő a malomipari tevékeny­ségre, a keveréktakarmány-gyártásra és a tárolótér-fejlesztésre. Bár az ötödik ötéves terv eddigi szakaszában történtek kedvező változások, de a lehetőségek még nincsenek kimerítve. A jelenlegi helyzetet értékeltük, feltárva a továbbfejlődés tartalékait, lehetőségeit azon a megbeszélésen, amelyre Kecskemé­ten, a Bács-Kiskun megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalatnál került sor. • Az ankét résztvevőinek egy csoportja. Az ankéton részt vett dr. Mol­nár István, a megyei gabonafor­galmi vállalat igazgatója, dr. András László, a Kalocsai Állami Gazdaság igazgatóhelyettese. Bá­tyai József, a jánoshalmi Petőfi Tsz elnöke, dr. Horváth Gyula, a megyei pártbizottság gazdaságpo­litikai osztályának munkatársa, dr. P, Kovács István, a megyei ta­nács vb mezőgazdasági- és élel­mezésügyi osztályának csoportve­zetője, dr. Németh István, a Bács­kai és Duna melléki TESZÖV tit­kárhelyettese. Pénzes István, az ÉLGÉP főmérnöke, Varga Endre, a Bács-Kiskun megyei Takarmá­nyozási és Állattenyésztési Fel­ügyelőség osztályvezetője, Varga József, az AGROBER Élelmiszer­ipari Tervező Iroda főmérnöke, és Perjés János tervezőmérnök, dr. Tomay Tibor, a Gabona Tröszt igazgató-főmérnöke. Elöljáróban lássunk egy rövid helyzetképet a megye keverék- takarmány-ellátásáról. Dr. Molnár István a következőket ismertette: — Bács-Kiskun megye adja az ország élelmiszer-termelésének 7—8 százalékát. A vágósertés 12,5 szá^Xiká“ (ez évente'tobb Mint'" iv millió. élősertést1 jelebt), á yügó- maPASVíák 7.5 szúzhXÖRá .•öát'htiizik' a megyéből. A Gabona Tröszt ke- veréktakarmány-értékesítésének több, mint egytizede jut a megyé­re. Ugyanakkor az országos táp­hiánynak 60 százaléka Bács-Kis­— Keveréktakarmányt azonban nemcsak a gabonaipar gyárt. Mi a helyzet a mezőgazdasági üze­mek tulajdonában lévő keverők- kél? — A keveréktakarmányokat há­rom szektorban gyártják: az álla­mi gazdaságokban, a termelőszö­vetkezetekben, valamint a gabo­naipar saját üzemeiben — mon­dotta Tomay Tibor. — Az ezek­ben található berendezések, tech­nológiák, valamint a kapacitás­kihasználtság eltérd. Különbség van az alapanyag tárolásában is. Ez utóbbi fontos a keveréktakar- mány-gyártás minősége szempont­jából. Az alapanyag és a hozzá­adott fehérjekiegészítők beltartal- mi értéke' — a- tárolásuk során bekövetkezett változások — alap­vetően eldöntik a minőséget. Hi­bás táp akkor készül, ha a külön­kunban jelentkezik. Tavaly több mint 410 ezer tonna tápot forgal­mazott a megyei vállalat. Saját üzemeinkben 160 ezer tonnát gyártottunk. Az igény teljesítésé­hez az ország másik tíz megyéjé­ből — főként a Dunántúlról — csaknem 130 ezer tonnát vásárol­tunk, és mintegy 120 ezer tonnát bér- és kooperációs keverés for­májában megyei mezőgazdasági üzemekkel állítottunk elő. — Sok vagy kevés ez? A meg­lévő kapacitások kihasználtsága ebből a szempontból döntő. Dr. Tomay Tibor miként vélekedik erről? — A Bács-Kiskun megyei Ga- bonaforgalmi és Malomipari Vál­lalat nyolc üzemében 24 óra alatt 832 tonna takarmányt lehet előál­lítani. A kapacitáskihasználtság magas, 1978-ban 88, az elmúlt év­ben pedig 90 százalékos volt. Or­szágos átlagban a kapacitásokat általában 75—76 százalékban hasz. nálják ki a gabonaipar üzemei — ez az optimális érték. Minőséget javító és részben kapacitásbővítést is szolgáló rekonstrukcióra került sor Soltvadkerten, és folyik a "korSíöfűsTtés Sátábokűdon. En­nek ellenére' a 19 megyei. vállalat közül á Bács-Kiskunban lévő üzemek a legjobban leterheltek, többségük korszerűtlen, elavult. Ez összefügg a különféle takar­mányok, tápok iránti igény folya­matos növekedésével. böző komponensek nem megfele­lőek. Általános tapasztalat, hogy a tárolóterek kicsik, és nagyobb részük alkalmatlan a minőség- megóvásra. A gabonaipar Uzémei csupán 25 napi készlettel rendel­keznek. Egyre sürgetőbb a szója­dara-, a hús- és a halliszt kamrák­ban történő tárolásának megoldá­sa. Mielőtt viszont odakerül, va­lamennyi tételnek meg kell ha­tározni a beltartalmi értékét. Ez utóbbi függvényében lehetséges csak folyamatosan, jó minőségű tápot készíteni. — A takarmányozásban elsősor­ban az állatok biológiai igényét kell figyelembe venni — folytat­ta Varga Endre. — A takarmá­nyozási módszerek eltérőek. A fe­lülvizsgálatok és intézkedések ha­tására a korábbi kedvezőtlen ab­rakfelhasználás, lényegesen válto­zott, és 1978-ban már 13 ezer ton. na megtakarítást ért el a megye. A vizsgálatok során kiderült, hogy a hiba nem a megyei gabonafor­galmi tápjaiban van, azok álta­lában jó minőségűek. A goQdok egyik forrását abban látom, amit úgy mondunk magunk között: „maradékfelhasználó” megye va­gyunk. A ráírt súlynál kevesebbet tartalmazó, úgynevezett súlycson­kított zsákok érkeznek. A minő­séggel is többször gond van. A szállítások pontatlanok, gyakori a késés. Mindez sújtja a nagyüze­meket és a háztájit. A tápellátási zavarok ebből erednek. — Többször hallottam már, — A megye gazdaságaiban a korszerűtlen STK-keverőüzemek kihasználtsága 20—25 százalékos — folytatta a megyéi vállalat igazgatója. —Saját maguknak ké­szítenek ugyan tápot, de keres­kedelmi forgalmazásra nem tud­nak gyártani. Az ennél korsze­rűbb keverőüzemek hasznosítása az állami gazdaságokban csak­nem 80, a tsz-ekben mintegy 53 százalékos. A vállalat valamennyi korszerű keverőüzemmel rendel­kező gazdasággal felvette. a .kap- csötatot, és 90 százalékuk Válíaí- kdá'óít ' is bérköverésre. 7 Ezért mondhatom, hogy a keverőüzemi tartalékkapaoitás a megyében nem számottevő. — Szívesen vállalkoznak bérke­verésre az üzemek? — Meg kell mondanom őszin­tén — válaszolta Bátyai József —, hogy a gazdasági életben a jöve­delmezőség a döntő, és ezt figye­lembe véve jelenthetem ki, hogy a takarmánykeverők teljes kihasz­nálása nem érdeke a mezőgazda- sági üzemeknek. Ennek oka a kö­vetkező: 20 millió forint költség­gel létrehoztunk egy — szövetke­zeti szinten — modern takar­mánykeverőt, és ha ezt mi teljes kapacitással kihasználjuk — je­lenleg ugyanis 60 százalékos —, akkor az azt jelenti, hogy öt év múlva már 100 millió forint ér­tékű üzemet kell visszapótolni. Ugyanakkor az amortizáció csak 20 millió forint után képződik. Honnan vegyen az üzem felújí­tásra pénzt, amikor a fejlesztési alap behatárolt, a nyereség csök­kenő? Kiszámoltuk, hogy az len­ne a legcélszerűbb, ha húsz évig dolgozna a keverőnk, és csupán egy műszakban. Akkor a javítási, felújítási munkákat sem kellene hogy a mi kis országunkban nem lehet gond, 200—300 kilométerről keveréktakarmányt Bács-Kiskun- ba szállítani. — Mindez igaz — vette át • a szót dr. Molnár István — azonban figyelembe kell venni az ország sajátos helyzetét, egyebek között a szállítási — különösen a vasúti fuvarozta tás — nehézségeit. Biz­tonságos ellátásra csak akkor le­het számítani, ha a megyében épülnek új és korszerű keverőüze­mek. Az energiafelhasználás, il­letve a takarékosság is emellett szól. Ott kell a tápot gyártani, ahol az alapanyagot, vagyis a ku­koricát és egyéb szemester­ményt megtermelik. vasárnap, vagy éjjel, túlórával fi­zetett munkabérért elvégeztetni. A megyei vállalattal együttműködési szerződést kötöttünk keverékta­karmány-gyártásra. Számításokat végeztünk a mennyiségre, azon­ban ezt nem tudjuk realizálni, mert azonos rendeltetésű tápok­hoz a recepteknek megfelelően többféle anyagot kell felhasznál­junk, s ezeket a komponenseket különrkülön kell tárolni. Ehhez nincs helyünk sem.-rr Kettősség tapasztalható a ke­veréktakarmány -gyártás körül: a mezőgazdasági üzemek saját jel­használásra maguk akarják, készí­teni a tápot, viszont bérmunkát nem szívesen vállalnak. Az em­lítetteken kívül, milyen egyéb okai vannak ennek? Dr. Németh István válasza. — A gazdaságok úgy vélik, hogy jobb minőségűt gyártanak, mint amit vásárolni tudnak, és a saját készítésű táp összetételét ismerik. A másik ok a szemestermény-át- vételi szabványban keresendő. A gabonaipar a tölt, vagy éppen megpörkölődött szemek arányá­ban az átvételkor árlevonást vé­gez. Azonban köztudott, hogy a keveréktakarmány-gyártás során az ipar ezt az alapanyagot is fel­használja tisztítás és egyéb mű­veletek nélkül. Tehát, ha az üzem maga dolgozza fel a kukoricáját, akkor nincs a szabvány előírásai­ból adódó árvesztesége. — Szóval van is, meg nincs is kihasználatlan keveréktakar- mány-gyártó kapacitás a megyé­ben. Tápra viszont szükség van, de vajon akkor ki gyártson, és melyik szektorban épüljön ú) gyár? Csabai István (Folytatjuk) Az a bűnügy, amelyről az aláb­biakban szó lesz, népi újkeletű, a jogerős ítéletet is az elmúlt év végén hözta meg a megyei bíró­ság, ahová fellebbezés folytán ke­rültek az iratok a Kecskeméti Já­rásbíróságtól. Négy kunszentmik- lósi fiatalember volt a vádlott, most pádig 'mind a négyen elítél­tek. Horváth Tibor (Kunszent- miklós, Téglagyár u. 13.) az első­rendű vádlott, noha ő a legfiata­labb, 1960-ban született, kétszer volt büntetve lopás és hivatalos személy elleni erőszak miatt. Né- dó László, aki ugyancsak az (em­lített nagyközségben, szintén a Téglagyár utcában lakik, huszon­hat éves, kétszer volt elítélve lo­pás miatt. Pagács István, harmad­rendű vádlott a rangidős, hiszen már a negyvenedik életévéhez közeledik és Kunszentmiklóson, a Móra Ferenc utcában lakik, s 1967-ben egy évet ült lopás mi­att. A negyedik tettes Farkas Ró­bert, Kuszentmiklós, Szél utca 13. szám alatti lakos, huszonegy éves és még fiatalkorú volt, ami­kor egy alkalommal vagyon elle­ni vétség miatt a bíróság próbára bocsájtotta. Az ő esetükre is érvényes az a közmondás, amely szerint alka­lom szüli a tolvajt. Más kérdés, hogy aki hajlamos a tolvajlásra, a lopásra, az maga is keresi a le­hetőséget. A négy fiatalember ezt meg is találta a kunszentmiklósi vasútállomáson, ahol még 1978. decemberében felfedezték a nyi­tott ajtajú vagonokat, s az azok­ban levő szállítmányt. Bizonyára nem volt nehéz dolguk, hiszen az állomástér jól ki volt világítva, embert a. környéken sem láttak, s zavartalanul megdézsmálhatták a budapesti HUNGAROTEX szál­lítmányát. Horváth Tibor ment fel a vagonba (érthetetlen, hogy miért volt nyitva az ajtaja) és onnan Nédó Lászlónak kényelme­sen és veszély nélkül adogatta le az árut: 48 karton, összesen 672 darab nylon-csomagolású színes lepedőt. A lepedők kereskedelmi óra darabonként 99,40 forint volt s így több, mint 66 ezer forint ér­téket tett ki az eltulajdonított mennyiség. A lepedőket Nédó László a kö­zeli árokba hordta, majd ott ki­szedte a dobozokból és a nylonba csomagolt .lepedőket egy bokorban rejtette -el, de a rengeteg lepe­dőből jutott a 'TEMAFÓkG Vál­lalat szennyvízlevezető árkába is. Az volt a tolvajok szándéka, hogy később onnan elhordják és érté­kesítik. Ez részben sikerült is. Akik vásároltak a színes, vado­natúj lepedőből, azokban fel sem merült, hogy honnan származik az áru, miként juthattak hozzá az eladók. Amikor fény derült a lopásra és megkezdődött a nyo­mozás, többen voltak olyan „vá­sárlók”, ‘ akiknél tízesével foglal­ták le az árut. De például a kun­szentmiklósi szeméttelepen hat­vannégy színes lepedőt találtak a nyomozók, a csatornában 126 darabot, egy szárkúpban negy­vennyolc darabot. Végül is a 672 lepedőből mindössze 342 került elő új állapotban, továbbá 64 darab pedig erősen megrongált állapotban került elő különböző helyekről. A kínálkozó alkalom azonban tovább csábította a tolvajokat, s még aznap este visszamentek és egy másik vagonból — amelynek az ajtaja ugyancsak nyitva volt — Horváth Tibor leadogatott Né­dó Lászlónak négy karton, össze­sen 48 üveg Grüner Volthiner márkájú bort. A hétdecis üve­gekbe töltött bor ára egyenként megközelítette a harminc forin­tot, összességében pedig az ezer­négyszáz forintot. Ezeket is előbb a vasút melletti árokba hordták, majd az üvegeket megosztva a la­kásukra vitték. Nédó László a maga zsákmányát otthon átöntöt- te más edénybe, a vastagfalú, zöld üvegeket pedig összetörve egy bokor alá öntötte. Áz ügy további két vádlottjá­nak a cselekménye á színes le­pedőkhöz kapcsolódik. Farkas Ró­bert ugyanis a lopás estéjén a vasúthoz közeli bokorban húsz darab színes lepedőt talált. Tud­ta, hogy azok csakis lopásból származhatnak, ennek ellenére azokat magához vette és Pagács István lakására vitte s valameny- nyit neki ajándékozta. Elmondta Pagácsnak, honnan származnak a lepedők, ennek ellenére az elfogadta az „ajándékot”, sőt azt javasolta, menjenek vissza, mert bizonyára találnak még többet is. Visszamentek, s va- lóban további 64 lepedőt talál­tak, amelyeket szintén Pagács la­kására vittek. A nyomozók itt ta­lálták meg a hatvanhat lepedőt. Csupán érdekességként jegyez­zük meg, hogy amikor Horváth és Nédó az első szállítmányt el­vitte az árokból, utána már egy kölcsönkért munkagéppel jelen­tek meg a vasút mellett és azzal szállították a többi lepedőt a TEMAFORG Vállalat szennyvíz­elvezető csatornájához. Mindezt azért mondjuk, hogy érzékeltes­sük: a vasútnál senki nem hal­lotta meg a munkagép zaját, te­hát nem lehet azt mondani — főleg a nyitott vagonok miatt sem —, hogy túlságosan szigorú­an őrizték volna a társadalmi tu­lajdont. A bíróság végül is Horváth Ti­bort kétévi szabadságvesztésre ítélte, amelyet börtönben kell le­töltenie, s további egy esztendő­re eltiltotta a közügyekben való részvételtől Nédó László bünte­tése két év és kéthónapi börtön, s ugyancsak egy évre tiltották el a közügyektől. Pagács Istvánt kilenchónapi szabadságvesztésre, mint főbüntetésre és kétezer fo­rint pénzbüntetésre, mint mellék- büntetésre ítélte a bíróság. Far­kas Róbert büntetése tízhónapi szabadságvesztés «ésrpkétezer f<^-« rint pénzbüntetés-. Pagács István-^ és Farkas Róbert szabadságvesz-"-* tés büntetésének végrehajtását a bíróság két-két évi próbaidőre feltételesen felfüggesztette. Az ítélet jogerős. Említettük a bevezetőben, hogy a bűnügy nem újkeletű, hiszen az első- és másodrendű vádlott már megérdemelt büntetését töl­ti. Mégis úgy éreztük, szükséges szót ejteni az esetről a sajtóban, hiszen olyan lazaságokat lehetett kitapintani a társadalmi tulajdon őrzése tekintetében, amely sze­rencsére napjainkban már ritka­ságnak számít. Érthetetlen, hogy miért álltak nyitott ajtóval a megpakolt vagonok a jól kivilá­gított állomáson. Érthetetlen az is, miként volt lehetséges — ép­pen a kivilágítás, majd a géppel történt forgolódás miatt —, hogy az állomás dolgozói közül senki sem vette észre a tolvajokat. így aztán elmondhatjuk, hogy a négy fiatalember sokkal többet -is lop­hatott volna. G. S. Maradékfelhasználók vagyunk? A mezőgazdasági üzemeknek nem érdeke Világszínvonalon, versenyképesen - új feladatok előtt a BÁCSÉP ( Csaknem hatezer dolgozóval, s évi 1,7 milliárd forintos ter­melési értékével a megye legnagyobb gazdasági egysége a Bács megyei Állami Építőipari Vállalat. Amikor a napokban megtartott üzemi pártértekezleten Kókai Ferenc, az üzemi pártbizottság titkára szóbeli kiegészítést fűzött az elmúlt öt évi politikai és gazdasági munkát értékelő, írásban kiküldött beszámolóhoz, minden eddigi tervidőszaknál gyorsabb ütemű fejlődésről adhatott számot. Hangsúlyozta, hogy a számve­téshez, s a további feladatok meghatározásához a párttagság döntő többsége hozzájárult, amikor a pártcsoportokban, a pártalapszervezeti taggyűléseken az eredmények mellett a hiányosságokat is kritikusan elemezve mondtak véleményt önmaguk és az egész kollektíva tevékenységéről. A részletes, mindenre kiterje­dő beszámoló ismertetésére ter­mészetesen nincs módunk, legfel­jebb arra. hogy tallózzunk .-i fon­tosabb kérdések, illetve megállar; pítások közölt. Lényeges, s a fej­lődést jól tükröző adat például, hogy a vállalat építési, szerelési tevékenységének értéke öt év alatt 68,3 százalékkal emelkedett. Még gyorsabb volt a növekedés az ipari termelésben, ami meg­haladja a 600 százalékot. A ház­gyár, a komplettációs üzem, a KELIT távfűtési vezetékek gyár­tása stb. a legkorszerűbb építé­si módszerek építési rendszerré fejlesztését tették lehetővé. Mindez nagyarányú változáso­kat igényelt a vállalat munkásai­nak szakmai összetételében. Je­lentős előrehaladás, hogy 3,-7‘szá­zalékkal nőtt a szakmunkások, 13,3 százalékkal a betanított mun­kások aránya, míg a segédmun­kásoké 17 százalékkal csökkent. A munkások nagy részének szak­mai képzettség* tehát úgy fejlő­dött. hogy készséget, szakmai gyakorlatot szerzett egy-egy me­net közben bevezetett új terme­lési folyamathoz. S hogy a vállalati kollektíva sikerrel birkózott meg a tervidő­szakban megnövekedett felada­tokkal, azt igazolják az olyan korszerű nagy létesítmények, mint a solti Kossuth-adó, a Kis­kunhalasi Kötöttárugyár, vagy a befejezéshez közeledő új Megyei Kórház, a kecskeméti posta, a bajai húskombinát. Túlteljesíti az V ötéves terv Időszakában a DÁCSÉP lakásépítési tervét, s az ÉYM kijelölése alapján bekapcso­lódott a budapesti, s a Paksi Aomerőműnél folyó építkezések- Csupán néhány jellemző ada- tot emeltünk ki a vállalat ötéves fejlődését illetően. Mindehhez azonban nagyon fontos ' volt az, hogy a BÁCSÉP-nél kedvező po­litikai légkör, jó munkahelyi köz­érzet alakuljon ki. S hogy ez si­került, azt' mi- sem bizonyítja jobban, mint hogy jelentős mér­tékben növekedett a törzsgárda- tagok száma, elsősorban a fizikai állomány körében. Nem utolsó­sorban ezt támasztják alá a szo­cialista munkaverseny eredmé­nyei is. A szocialista brigádok kezdeményezőkészségének, lendü­letes munkájának döntő szerepe ve it és van a termelési eredmé­nyek elérésében. Abban is, hogy a társadalmi munkát mindig a' közösségi célok — elsősorban a gyermekintézmények fejlesztése szolgálatába tudták állítani. A szakmai és általános műveltség emelkedésében is a brigádok vál­lalásai alapozták meg a már em­lített sikereket. Emellett öt év alatt 235 újítást vezettek be, me­lyek közül többet találmányi szintűnek nyilvánítottak —, mint például a BÁCSBIND sajtolt, csőhüvelyes betonacéltoldást. A munkasikerekben fontos sze­repe volt a vállalat kommunis­táinak, akik pártmegbízatásként nemcsak a munkában való pél­damutatást, hanem környezetük politikai tudatának fejlesztését is feladatul kapták. Jelenleg 285 tagja van a- BÁCSÉP pártalap- szervezeteinek. Ebből hetven­egyet az elmúlt öt év alatt vettek fel. Az új páittagok közül 47 munkás, ami azt is tükrözi, hogy a szocialista brigádtágok szép számmal kérték felvételüket az alapszervezetekbe. A BÁCSÉP kommunistáinak közéleti tevékenysége is számot­tevő. Többen a megyei, vagy a városi pártbizottság aktivistái-, kent dolgoznak a megyei tanács különböző bizottságaiban, tisztsé­geket töltenek be a városi tanács testületéiben, a tudományos tár­saságok helyi csoportjaiban. A BÁCSÉP-en belül pedig jó poli­tikai érzékkel hozzák összhangba nz össztársadalmi érdekeket a vállalati érdekekkel. A beszámoló felett igen tar­talmas vita alakult ki. A küldöt­tek közül a szocialista brigádta­gok a többi között a munka mi­nőségére hívták fel a figyelmet. Minden\ brigád hibátlan munka- területet hagyjon maga után, mert csak így lehet jó minőség­ben folytatni a munkát — hang­súlyozták többen is. Volt. aki a munkahelyi vezetőktől leérte, hogy kísérjék jobban figyelemmel a szocialista munkaversenyt, és teremtsék is meg a hozzá szük­séges feltételeket, mert e téren vannak még kívánnivalók. Az egyik hozzászóló javasolta, hogy ötéves politikai. oktatási tervet készítsen az üzemi pártbizottság, s ez legyen összhangban a ká­derfejlesztési tervvel. Felszólalt a vállalat tanácsko­zásán Dörner Henrik vezérigaz­gató is. Az idei termelési felada­tok mellett vázolta a vállalat VI. ötéves tervét is. A BÁCSÉP —, mint mondotta — az elmúlt tíz év alatt az ország negyedik leg­nagyobb építőipari vállalatává fejlődött. A gazdasági változások hatására Bács-Kiskun megyében is csökkennek az elkövetkező években a beruházások. Ily mó­don a megye a vállalat teljes ka­pacitását nem tudja lekötni. Emiatt kutatni kell n lehetőséget más területen. Már folynak a tár­gyalások, hogy Budapesten egy 3U00 lakásos lakótelep építését a vállalat yégzi el. Sőt:, /Algériában is csaknem egymilliárd forint ér­tékű munkára vállalkozik. Növekednek azonban a meg­rendelők által támasztott köve­telmények. Meg kell tehát tanul­ni — mondotta Dörner Henrik — világszínvonalon, jó minőségben, versenyképesen dolgoznunk. Eh­hez kérem a vállalat kommunis­táinak segítségét. A vita lezárása után a küldöt­tek megválasztották az üzemi pártbizottságot, amelynek titkára ismét Kókai Ferenc lett. Nagy Ottó

Next

/
Oldalképek
Tartalom