Petőfi Népe, 1980. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-17 / 13. szám
2 • PETŐFI NÉPE • 1980. január 17. Folytatta munkáját a KGST végrehajtó bizottsága Moszkvában szerdán folytatódott a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa végrehajtó bizottságának 93. ülése. Az ülésen a tagállamok állandó képviselői vesznek részt, magyar részről Marjai József miniszterelnök-helyettes. A végrehajtó bizottság ülése a gazdasági együttműködés időszerű kérdéseivel, a tanács határozatainak végrehajtásával, a hosszú távú együttműködési célprogramok megvalósításával foglalkozik. Áttekintik a KGST nemzetközi kapcsolatait is, így az EGK küldöttségével legutóbb Moszkvában folytatott megbeszélés tapasztalatait. (MTI) események sorokban BUDAPEST ___________________ A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága táviratban üdvözölte a Bolív Kommunista Párt Központi Bizottságát, a párt megalakulásának 30. évfordulója alkalmából. (MTI) MOSZKVA ________________ B efejezte moszkvai tárgyalásait, és vidéki körútra indult Emil Wojtaszek lengyel külügyminiszter, aki a szovjet kormány meghívására látogatott Moszkvába, és Andrej Gromikóval folytatott megbeszéléseket. Wojtaszek szerdán ebédet adott Gromiko tiszteletére. A szívélyes, baráti hangulatú ebéden a két külügyminiszter pohárköszöntőt mondott. (MTI) SAN SALVADOR_____________ A salvadori Farabundo Marti Népi Felszabadítási Erők kérték a dél-afrikai kormányt, tegyen eleget követeléseiknek az elrabolt dél-afrikai nagykövet életének •megmentése érdekében. Archibald dunn Gardnert, a Dél-afrikai Köztársaság salvadori nagykövetét a múlt év november 28-án rabolták el. A gerillák képviselői tudatták a dél-afrikai kormánynyal, hogy kivégzik a nagykövetet, ha nem adják ki a világ 102 országában, 65 nyelven politikai követeléseiket. A gerillák sürgetik, hogy Salvador szüntesse meg diplomáciai kapcsolatait a chilei juntával és ismerje el a Palesztinái Felszabadítási Szervezetet. (AFP) ISLAMABAD Lord Carrington brit külügyminiszter kedden Islamabadban befejezte tárgyalásait Agha Sahi- val, a pakisztáni elnök külügyi tanácsadójával. A hivatalos megbeszélésen elsősorban az afganisztáni eseményeket tekintették át. Jólértesült források szerint a tárgyalásokon megegyeztek abban, hogy Nagy-Britannia összesen 9,4 millió font sterling értékben három fehérhajót ad el Pakisztánnak, és az 1979. évi 16 millió font sterlinggel szemben 1980-ban 20,9 millió font sterling gazdasági segélyt nyújt a délkelet-ázsiai országnak. (AFP) BONN ________________________ S zerdán délelőtt — néhány órás látogatás keretében — Bonnban tárgyalt Warren Christopher amerikai külügyminiszter-helyettes. Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet külügyminiszterrel a nyugati szövetség Iránnal és Afganisztánnal kapcsolatos álláspontját vitatta meg. Irán - egy évvel a sah távozása után Teher 3 vállon NEW YORK Pontosan egy évvel ezelőtt — 1979. január 16-án — távozott az iráni császári trónról Mohammad Reza Pahlavi, akkor még abban a reményben, hogy a monarchia — ha nem is abszolút formában — fennmarad. Az általa kinevezett' utolsó miniszterelnök, Sa- pur Baktiar — aki jelenleg Párizsból nem győzi jósolgatni a „Khomeini-rendszer” bukását — és az amerikai titkosszolgálat, a Cl A bírta rá őt: a monarchia megmentésének, az ellenzék lecsillapításának reményében — ha csak átmenetileg, is — „pihenés” céljából hagyja el az országot. Es Reza Pahlavi megfogadta a „jótanácsokat”, magával vitte családját, több milliárd dolláros vagyonát, s egy maréknyi iráni földet, hogy kormányzásának 38 évére emlékeztesse őt. Távozott abban a reményben, hogy az Egyesült Államok — a monarchia legfőbb támasza — akárcsak 1953-ban, visszasegúti trónjára. • Számításai azonban nem váltak valóra. Az ellenzéki mozgalom soha nem tapasztalt méreteket öltött, a gyűlölt monarchia ellen szövetkezett a síita egyház, a nemzeti burzsoázia, a bazár, a munkás- osztály és a parasztság, valamennyi, a császári család és a köréje tömörült komprádor burzsoázia által elnyomott, kisemmizett osztály és réteg. A fel- ' lartózhatatlan népi megmozdulással a monarchia addig szilárdnak hitt bástyája, a hadsereg sem bírt, és február 11-én semlegesnek nyilvánította magát. A síita egyház vezetésével győzött az iráni forradalom, megdőlt a több évtizedes, kegyetlen és népelnyomó, Amerika-barát abszolút monarchia uralma. A volt császár távozása óta pontosan egy esztendő telt el, s azóta sok minden változott Iránban. Legelőször is az államforma, hisz 1979. március 30-a után a volt monarchia az iráni nép akarat- nyilvánítása alapján iszlám köztársasággá vált. Khomeini ajatollah az iszlám forradalmi tanács vezetésével megkezdődött a császári rezsim szerkezetének szétzúzása, az új, forradalmi Irán építése. Ezáltal az ország megszűnt az Egyesült Államok legfőbb szövetségese, a Perzsa-öböl csendőre, Izrael és Dél-Afrika barátja és fő olajszállítója, a CENTO tagja lenni, s az eddigi imperialista, Amerika-barát külpolitikáról el nem kötelezett, anti- imperialista külpolitikára váltott át. Belpolitikailag pedig megszűnt a kiváltságosok uralma, az iszlám jegyében megkísérelték az egyenlőségen és igazságosságon alapuló társadalom létrehozását, és olyan intézkedéseket tettek többek között, mint az államosítások és a földreform. Természetes, hogy az imperializmus, a reakció nem nyugodott bele stratégiai vereségébe, s különböző manőverekkel azóta is mindent elkövet az isz- láip köztársaság gyengítésére. A volt sah egyesült államokbeli befogadása, az iráni nemzetiségi ellentétek szítása, a gazdasági nehézségek fokozása csupán egy-egy láncszemet jelent az.említett tervek megvalósításában, mint ahogy természetes az is, hogy Reza Pahlavi Iránból történt távozásával, a császári rezsim trónfosztásával megszűnt a korábbi monarchiaellenes ellenzék egysége, és kezdetét vette a polarizálódás. A különböző társadalmi osztályok és rétegek egységesek voltak, a császári rezsim megdöntéséért folytatott küzdelemben, de megbomlott egységük a „hogyan tovább” kérdését, az iszlám köztársaság tartalmát illetően. Továbbra is egységesek azonban abban, hogy az egykori gyű- • lölt uralkodó, Reza Pahlavi rendszerének visszatérését nem kívánják, a császári rezsim restauráló- sával való szembenállás és változatlanul a társadalmon belüli fő összetartó erő. Ilyen körülmények között halad az iszlám köztársaság intézményesítésének folyamata, amelynek küszöbönálló szakaszait .az elnökválasztás és a parlamenti választások jelentik. Aligha véletlen, hogy a külső és belső reakció élén — a teheráni „túszválság” ürügyén Irán ellen gazdasági szankciókat életbe léptető, az országgal szemben katonai-poli- ' tikai nyomást alkalmaz: Egyesült Államokkal — ebben a rendkívül fontos, ugyanakkor érzékeny helyzetben fokozza erőfeszítéseit ellenforradalmi terveinek végrehajtására, az iszlám köztársaság aláásására, a monarchia restaurálására, avagy a számára „megfelelő” államrend létrehozására. (MTI) NAPI KOMMENTÁR Kardcsörtetés Ezekben a napokban a washingtoni Fehér Ház, a külügyminisztérium és a hadügyminisztérium valóban felbolygatott méhkashoz hasonlít. Elsősorban erről a három helyről irányítják azt' a világméretű kampányt, amely minden józanságot sutba dobva, szinte csak a nekivadult indulatok — no meg a belpolitikai szempontok — alapján közreműködőket toboroz egy egyetemes szovjetellenes kampányhoz. Csöngenek a távolsági telefonok, amerikai diplomaták járják a különböző fővárosokat: az Afganisztánból eredő állítólagos „szovjet veszély” érvei nyílt amerikai gazdasági és politikai zsarolással érnek fel. Igen, a világ a washingtoni kardcsörtetéstől hangos. A TASZSZ most volt kénytelen megcáfolni egy teljesen alaptalan UPI-jelentést, amely szerint „szovjet csapatösszevonások folynak az iráni—afgán határon”. Warren Christopher amerikai külügyminiszter-helyettes előbb a brüsszeli NATO-ülésen, majd Bonnban és Párizsban igyekszik felzárkóztatni a bizony húzódozó nyugat-európai országokat a gátlástalan amerikai kampány mögé. Pedig sokasodnak annak jelei, hogy Nyugat-Európá- ban egyedül a hidegháborút kezdettől fogva önkéntes lelkesedéssel támogató konzervatív angol kabinet helyesli fenntartás nélkül a Washington által tervezett intézkedéseket. Ezt jelzi Carrington brit külügyminiszter közel- és közép-keleti tárgyalássorozata is. Ami a Washington által szorgalmazott gabonaembargót illeti, a világ egyik nagy gabonaexportőr országa, Argentína máris bejelentette, hogy a maga részéről nem szakítja meg kereskedelmi kapcsolatait a Szovjetunióval. Lord Killannin, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke pedig — természetesen — síkraszállt a moszkvai olimpia védelmében. Washingtonnak lépten-nyomon tapasztalnia kell, hogy harcias intézkedései még szövetségesei között is aggodalmat keltenek. Ez vonatkozik egyébként az Iránnal szemben tervezett katonai intézkedésekre is, amelyek között olyan veszélyes lépések szerepelnének, mint a Hormuzi-szoros lezárása, és a Perzsa-öböl fontos részeinek elaknásítása. Ilyen körülmények között senkit nem lepett meg Gromiko szovjet külügyminiszter keddi beszédének az a mondata, amely szerint „számos olyan fejlemény következett be a nemzetközi politikában, amely az imperialista agresszív irányvonal megjelenési formája”. H. E. N ATO-tanácsülés Brüsszelben Polgár Dénes, az MTI tudósítója jelenti: A NATO tanácsának kedden megtartott ülésén, amelyen Warren Christopher amerikai külügyminiszter-helyettes is részt vett, az egyetlen téma az afganisztáni helyzet volt. A tanácskozás végén Joseph Luns, a NATO főtitkára jóformán semmit sem árult el a megbeszélések tartalmáról, azonkívül, hogy a NATO elítéli a szovjet akciót, mint olyant, amely „akadályozza az Észak-atlanti Szövetségnek az enyhülés kibontakoztatására irányuló erőfeszítéseit”. (íme a NATO, mint az enyhülés bajnoka!) A főtitkár kijelentette: minden NATO-tagállam maga határozza el, milyen intézkedéseket tesz, ezeket az intézkedéseket a NATO csupán koordinálja, és szervezetként nem cselekszik. Jól értesült körök szerint a megvitatott intézkedések nem mennek tovább a kölcsönös látogatások lemondásánál, a kulturális és tudományos kapcsolatok leépítésénél stb. Felvetődött a moszkvai olimpiai játékok bojkottálásának kérdése is, ezt azonban a küldöttségek körében mutatkozó ellentétek miatt levették a napirendről. (MTI) A maffia természetrajza Az Egyesült Államokban filmet készítenek a Letelier-ügyröl. Orlando Leteliert, a chilei Allen- de-kormány volt külügyminiszterét Washingtonban gyilkolta meg a fasiszta chilei titkosrendőrség. Az 1976-os merényletet, és az azóta tartó amerikai nyomozást a Warner Brothers cég filmesíti meg Sidney Pollack rendezésében. A forgatókönyvet David Ráfiéi írja, Pollack és Ráfiéi már többször dolgozott együtt, közös művük például a Magyarországon is vetített „A keselyű három napja” című film. (AP) BERLIN Michael Sudol, NSZK állampolgár hétfőn Erfurt megyében megsértette az NDK . államhatárát. Sudolt letartóztatták, és átadták az NDK illetékés szerveinek a határsértés körülményeinek kivizsgálására. (ADN) 1. Egy bűnszindikátüs költözködése E sorok szerzője tanúja volt egy ház megvásárlásának az Egyesült Államok Ann Arbor nevű kisvárosában. Mégpedig olyan környéken, ahol teleknek, háznak szabott ára van, nem is sokat alkudoznak a felek. Ám ezúttal az eladó irreálisan magas árat kért, pedig nem is ingatlana állapotát dicsérte. Egyetlen érvet hozott fel: ezen a környéken nem követnek el bűn- cselekményt. A bűn hazájaként elkönyvelt Amerikában e kijelentés meghökkentőnek tetszett. Ezt érezte a ház gazdája is, mert rögtön egy közeli épületre mutatott — ott a maffia egyik embere lakik: ez a garancia. A maffia a bűntelenség garanciája?! Nem ez az egyetlen ellentmondás a szervezett bűn e szindikátusa körül. Hiszen az alvilág mágnásai, akárcsak az úgynevezett tisztességes gyárosok, milliomosok, rendkívül érzékenyek a látszatra. Meyer Lansky például, akinek a vagyonát egymilliárd dollárra becsülték, s akit egy időben a maffia pénzügyi zsenijeként tartottak számon, a derék polgár mintaképe. O az a joviális öregúr, aki minden reggel megsétáltatja kedvenc kutyáját, széles kalaplenge- téssel üdvözli a szomszédokat, megkérdi a fűszerest, javul-e már a felesége állapota, s esténként felmondatja unokájával a leckét. Egy időben még a szenáto- ri poszt megszerzését is tervbe vette, pedig dollármillióinak alapját uzsoraüzleteivel vetette meg. Nemcsak az arcpirítóan magas kamattal és rövid lejárattal, hanem a behajtás könyörtelenségével is. Lansky bankári tekintélyét ugyanis azzal szerezte, hogy néhány — fizetési kötelezettségének eleget tenni nem tudó — adósát a másvilágra küldte. Ugyanakkor minden vasárnap reggel elsőként érkezett családjával a misére, s mélyen a zsebébe nyúlt, amikor az adakozásra került sör. És természetesen szó sem lehetett a legcsekélyebb betörésről sem azon a környéken, ahol ő lakott. A maffia keze sokszor oda is elér, ahová a rendőrségé nem. A legszembeötlőbb ellentmondás a maffia életében azonban az a változás, hogy az eredetileg szicíliai klánrendszer áttelepült az Egyesült Államokba: az itáliai . maffia jellegében különbözik attól a bűnszindikátustól, amivé az újvilágban fejlődött. A történet gyökerei a század elejére, pontosabban a tízes évek második felére nyúlnak vissza. Akkoriban egy Benito Mussolini nevű, meglehetősen zavaros nézeteket valló, de annál határozottabban fellépő képviselő a hatalom megszerzése céljából — ahogy mondani szokták — még az ördöggel is szövetkezett. Az ördög ez esetben a szicíliai maffia volt, amelynek egyáltalán nem tűntek zavarosnak a hadonászó fasiszta célkitűzései. Sőt, nagy segítséget kapott a maffiától ahhoz, hogy végül is 1922-ben hatalomra jusson. Mussolini nem bizonyult hálás partnernek: hamarosan megkezdte a leszámolást a maffiával, méghozzá társadalomátalakító frázisok puffogtatása közben. A háttérben természetesen az olasz Dél sovány, de mégis csábító koncáért folyó hatalmi harc állott. Cezare Móri, Palermo rendőrprefektusa azt a parancsot kapta, hogy tűzzel, vassal irtsa a maffiózókat — s ehhez segítségül kapta a fekete inges fasiszta osztagokat is. Akik tehették, szedték a sátorfájukat és menekültek — a, legtöbben természetesen az Egyesült Államokba, ahol akkor már tekintélyes olasz ^migráció élt. Az átköltözöttek közül emelkedtek ki aztán a később oly nagy hírnévnek örvendő alakok, mint A1 Capone, Lucky Luciano és mások. így alakult meg Amerika földjén a bűn szervezett szindikátusa, a Cosa Nostra (a Mi Ügyünk), amely hamarosan hatalmas iparággá fejlődött Hahn Péter (Következik: Kávé szódával) P’urópa meglehetősen nagy teherrel, új. rakétatervekkel a vál*-J Ián lépett át az új esztendőbe. Jobban szerettük volna, ha másképp történik, ha még októberben vagy novemberben asztalhoz ülnek a tőkés és a szocialista országok képviselői. De ez a lehetőség nem vált valóra. A rakéták, amelyeket az Egyesült Államokban most gyártani kezdenek és esetleg Nyugat-Európában fölállítanak, földrészünk helyzetének barométerei: a politikai előrejelzések azt sejtetik, hogy ez az esztendő s talán a következő néhány, hűvösebb lesz, mint az elmúlt évtized volt. A szovjet vezetők figyelmeztettek, hogy a NATO-terv elfogadása megrendíti az olyan tárgyalások alapjait, amilyenekre múlt ősszel még mód lett volna. A józan érvelés azonban hiábavaló volt. A NATO döntött, és döntése következtében ma mindenekelőtt a kölcsönös gyanakvás jellemzi a nemzetközi helyzetet. A jelek arra vallanak, hogy az idén fokozódik a fegyverkezési verseny, az enyhülés ígéretes folyamata lelassul, sőt törést is szenved. Kellemetlen, az enyhülés. szempontjából káros eseményeknek vagyunk tanúi, s az eddiginél több erőfeszítést követel ezentúl, a' kapcsolatok fenntartása. Feszültséget teremtett az amerikai—iráni ellentét; a legkülönfélébb vádakkal illetik Nyugaton a Szovjetuniót az Afganisztánnak nyújtott segítség miatt; Washingtonban elhúzódik a stratégiai fegyverrendszerek korlátozásáról kötött szovjet—amerikai szerződés ratifikálása — márpedig a SALT—2 a nemzetközi enyhülés továbbvitelének kulcsa. Hosszú évek óta -nyilvánvaló, hogy a világ sorsa nagymértékben függ a két nagyhatalom viszonyától: jótékony hatással volt e kapcsolat a hetvenes évek első felének fejleményeire. Napjainkban viszont a lehűlés fő oka az, hogy az Egyesült Államok vissza szeretné szerezni fölényét a nemzetközi erőviszonyok mérlegében. Egyebek között ezért akarják fölállítani a közép-hatótávolságú rakétákat Nyugat-Európában, ezért tiltakoznak, ha valamely afrikai vagy ázsiai államnak segítséget nyújt egy szocialista állam, ezért szerelt föl Washington olyan százezer fős, különleges hadsereget, amelyet a világ bármely pontján bevethet, ha érdekeit súlyosan sértve látja. T\e ha így van, milyen sors vár az enyhülésre? Hat-e még a kü- lönböző társadalmi rendszerű államok kapcsolataiban a békés egymás mellett elés elve? Igen, mert érvényesülését történelmi folyamatok diktálják. Az enyhülést a hetvenes évek elején két tényező teremtette meg: az emberiség létérdeke egy atomháború elkerülésére és az erőviszonyok alakulása. Ma is nyilvánvaló, hogy a nukleáris, vagy más tömegpusztító fegyverek bevetése tíz- és százmilliók, egész országok pusztulásával járna — társadalmi rendszerüktől függetlenül. Az elriasztó erő, amelyet egy esetleges atomháború testesít meg, ugyanúgy hat, mint eddig. Amikor Carter elnök aláírta Leonyid Brezsnyevvel a stratégiai fegyverzet korlátozásáról szóló okmányt, ennek tudatában cselekedett. A helyzet bonyolultságát mindenesetre mutatja, hogy ugyanaz az elnök, aki így vélekedik, és ugyanazok a nyugat-európai politikusok, akik vele egyetértenek, föl akarják állítani Nyugat-Európában a közép-hatótávolságú atomrakétákat. A nyolcvanas évek küszöbén tehát nem olyan kedvező a kép, mint a hetvenes évek elején volt. De éppen, mert az alapvető tényezők nem változtak, nincs okunk végleg eltemetni az enyhülést. Kérdéses, 'miként alakul az idén vagy jövőre a rakéták ügye, mikor válnak újra lehetővé a tárgyalások. Reméljük, hogy Nyugaton ismét megerősödik az. a felismerés, amely a hetvenes évek elején a szovjet—amerikai stratégiai fegyverrendszerekről szóló tárgyalásokat létrehozta: nincs értelme a fegyverkezési versenynek, abban senki nem lehet győztes. 1 jogy mikor következik ez be, nem tudni. Mint ahogy azt sem, •“ hogy miként alakulnak a Nyugat két fontos országában, az Egyesült Államokban és az NSZK-ban az 1980-as választások, s hogy mennyire hátráltatják a politikai kibontakozást ezek a tőkés államok. Bizonytalansági tényező tehát bőven akad, de egy biztos: a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élése ,nem lehet időleges, átmeneti jelenség ... —tj —c LAPZÁRTAKOR ERKEZETT • AJ* ország legnagyobb komputere Üzembe helyezték szerdán a Magyar Tudományos Akadémia számítástechnikai és automatizálási kutatóintézetében az ország legnagyobb komputerét. A gép az Akadémia 60-nál több kutatóhelyével áll kapcsolatban, s alkalmazásával a számítástechnikát eddig zömmel használó műszaki területek mellett olyan tudományágak is bekapcsolódhatnak a magasabb színvonalú kutatást lehetővé tevő .számítógépes munkába, mint a biológia és a társadalomtudományok. Ugyanakkor a kutatók és a tudományos munkával foglalkozók számára a világ .szinte valamennyi tudományos, szakmai folyóiratát is mégis-; mérhetővé teszi a számítógép. • OPEC-konferencia, biztonsági intézkedésekkel Rendkívül szigorú biztonsági intézkedések közepette szerdán megnyílt Bécsben a kőolajexportáló országok szervezete (OPEC) tagországi pénzügyminisztereinek konferenciája. Az OPEC bécsi székhelyén megrendezett tanácskozáson a szervezet 13 tagországa közül 12 küldte el képviselőit. Irán pénzügyminisztere eddig meg nem nevezett okok miatt nem vesz részt az ülésen. A kuvaiti küldöttség vezetőjének elnökletével megnyílt tanácskozáson az OPEC-dlplomaták pénzügyi és devizális kérdésekről tárgyalnak, majd az előzetes értesítések szerint szó lesz a szervezet úgynevezett különleges segélyalapja tőkéjének kibővítéséről is. A pénzügyminiszterek megvitatják a segélyprogramok odaítélési mechanizmusának reformját, a várható, hogy az eddigi segélyalapból OPEC-bankot hoznak létre. Az alap 4 milliárd dollárra tervezett tőkéjéből a fejlődő országok beruházásaihoz nyújtanak pénzügyi segítséget. Tovább bővül a lakossági szolgáltatás (Folytatás az 1. oldalról.) A Duna menti Szolgáltatóipari Szövetkezet elődje — a jelenlegi tagság három szövetkezet egyesülésével és itét másik szövetkezet szolgáltató egységeinek átvételiével alakult ki — öt évvel ezelőtt csak 4,5 millió forint árbevételt ért el. A növekedésből, valamint a bérszínvonalnak 15 ezer forintról 32 ezer fölé emelkedéséből is kitűnik, hogy sokait fejlődött a Bács-Kiskun déli részének ellátására hivatott szövetkezet. Az utóbbi négy évben már kétszer nyerte el a Könnyűipari Miniszltérium Kir váló Szövetkezete címet, s múlt évi eredmények alapján újabb elismerés várományosa a tagság. A tavalyi tervtúlteljesítés mögött a szocialista brigádok versenyfelajánlásai állnak, amelyek a jó munkahelyi légkör megőrzésére és a szolgáltatások színvonalának emelésére irányultak. Javult az üzleti szellem, s új szolgáltatást is bevezettek Baján, a lakosságnak történő fuvarozást négy kisebb gépkocsival. A tüzelőolaj és más cikkek hazaszállítása mellett a szövetkezet saját 'fuvarigényét is kielégítették a teherautók. Űj, gebines munkavállalók jelentkező tek az elmúlt évben. Az eredményes munka, a szolgáltatási terv túlteljesítése annak is köszönhető, hogy a munkafeltételekről folyamatosan gondoskodtak. Űj anyagok használatát vezették be a fodrászatban és a kozmetikai szolgáltatásban, . amelyeket magasabb áruk ellenére megkedvelt a lakosság. Az idén január 1-től gu- . mi javítással és akkumulátortöltéssel bővítették a szolgáltatások körét. Az árbevételi előirányzat 1980- ban 40 millió forint. A terv megvalósítását a szolgáltatások további fejlesztésével, az üzletek korszerűsítésével, s azzal látja elérhetőnek a vezetőség, hogy a cipőkonfekció-üzemükben igényesebb. s egyben magasabb árfekvésű termékeket készítenek. A tavalyi 3 millió forintos üzletkorszerűsítő beruházást az idén Kalocsán és Bácsalmáson szolgáltatóház létesítése követi. Ezeket jövőre helyezik üzembe. A beruházásokat a megyei tanács és az OKISZ támogatásával, s részben saját erőből hajtják végre. A. T. S.
