Petőfi Népe, 1980. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-13 / 10. szám
i • PETŐFI NÉPE • 198». Január 13. TAGGYŰLÉS A HAJÓSI ERDÉSZETBEN Önkritika és bírálat A Gemenci Állami Erdő- és Vadgazdaság 37 ezer hektárnyi területen fa-, és 110 ezer hektárnyi területen pedig vadgazdálkodással foglalkozik. A központja Baján van, hatásköre három megyére terjed ki. A gazdaság pártalapszervezeteiben is megkezdődött a XII. kongresszus irányelveinek tárgyalása és a vezetőségek újjáválasztása. A hajósi erdészet — amely mintegy 6500 hektárnyi területen foglalkozik fagazdálkodással — kommunistái is ösz- szejöttek, hogy megbeszéljék a tennivalókat, s értékeljék az elmúlt évi cselekvési program végrehajtását. Zsebi István, a pártalapszerve- zet titkára a cselekvési program teljesítésének értékelésekor az irányelvek által meghatározott tennivalókból indult ki. Elmondta, hogy a feladatokat nagyrészben teljesítették, azonban számos gondjuk volt. A fakitermelést nem egészen 96 százalékban végezték él, az előirányzotthoz viszonyítva. Az értfékesítési eredmény még ennél is rosszabb, nem éri el a 93 százalékot. A fagyártmány-terme- lésben viszont nemcsak hogy teljesítették az előirányzatot, hanem 5 százalékkal túl is lépték azt. Az erdőművelésben, a talajelőkészítésben, az erdősítésben, pótlásban, ápolásban, tisztításban 100 százalékig teljesítették a tervet. A vezetőség beszámolójában ön-: kritikusan megállapította, hogy-a fakitermelésben jelentkező lemaradás nemcsak az erdészetre, hanem a népgazdaságra is káros, mert a faanyag nem jutott el az előirányzott mennyiségben és választékban a feldolgozó- és felhasználóhelyekre. Ismertette az idei fakitermelési erdőművelési terveket is, melyek általában valamivel alacsonyabbak a tavalyinál, kivéve a fa- gyártmánytermelést és az erdőtelepítést. Felhívta a figyelmet, hogy fokozottabban kell ügyelni a szocialista brigádmozgalom támogatására, a munkaidő megfelelő kihasználására, a jobb munka- szervezése. Jobban felkarolják a dolgozók helyes kezdeményezéseit, többet törődnek élet- és munka- körülményeik javításával. A tervteljasítések teljesítésének ellenőrzése érdekébe^ az alap- szervezet az erdészet Véietősegét legalább negyedévenként beszámoltatja. Többet kell törődni az utánpótlással is. Tavaly nem volt tagfelvétel. Ebben az évben nevelő munkával el kell érniök, hogy az arra érdemes fizikai dolgozók közül növeljék az erdészet párt- alapszervezetének létszámát. Vasvári István, a gazdaság pártvezetőségének titkára elmondta, hogy bár mennyiségi lemaradás tapasztalható termelésben, de a minőség sokat javult és exporttervüket is jelentősen túlteljesítették. Az új gazdasági szabályozók elősegítik, hogy a termelési érték tovább növekedjen, azonban a nyereség várhatóan csökkenni fog. Az irányelvek helyi alkalmazására vonatkozóan élénk vifa alakult ki. Ä kommunisták őszintén elmondták gondjaikat, elismerve az eredményeket, bírálták az erdőgazdaság központjának vezetőit. Többen felvetették, hogy a géppark elavult, nincs alkatrészutánpótlás. Emiatt az erdőkitermelési terveket nem tudják teljesíteni, mert sok a munkaóra-kiesés. Gyakran elromlanák a berendezések, és napokig állnak a brigádok, termelés nincs. Az irányelvek felhívják a figyelmet a hatékonyabb munkára, a takarékosságra, ilyen körülmények között ez. nehezen valósítható meg. Bírálták a- központi karbantartó műhely munkáját. Nem egyszer' /előfordult*' hogy a hibás gépet ugyanúgy küldték vissza „javítás ‘Után”, vagyis használhatatlan volt á berendezés. Ez rgen • Akácrönkök a hajós-szentgyörgyi erdőkből. költséges, mert feleslegesen utaztatják a gépet és a szállító eszközt. A gondok sokasága még egyszer felszólalásra késztette a gazdaság pártvezetőségének titkárát, aki elmondta, hogy az erdőgazdaságban általában nyugati importból származó gépekkel dolgoznak, kivéve az MTZ szovjet gyártmányú traktorokat. A berendezések és az alkatrészek utánpótlásával sok a gond, és javulásra egyelőre nem is számítanak. A különböző szervek mulasztásai nehezítik helyzetüket, jelenleg is negyven svéd gyártmányú fűrészgép van raktárukban, de nem tudják kiadni, mert nincs megállapítva a vámtételük. A jelenlegi helyzetben próbálkoznak hazai gépek gyártásával. A prototípusokat a Gemenci Állami Erdő- és Vadgazdaságban próbálják ki. Ígéretet tett arra, hogy a dolgozók bíráló észrevételeit tovab+ bítja a vezetőségnek. Ezután következett a pártalap- szervezet vezetőségének újjáválasztása. Párttitkárnak ismét Zse- bi Istvánt választotta a tagság. A pártvezetőség újjáválasztó taggyűlésén. a hajósi pártalapszervezet- ből hat küldött vesz majd részt. • K. S. „INTELLIGENS’' EGÉSZSÉGÜGYI MŰSZEREK pttt.akatkf.p^T • A RADELKIS Elektrokémiai és Műszergyártó Szövetkezet orvosi és laboratóriumi műszereket készít. Saját tervezőgárdájának munkája alapján 1979-ben kezdte meg a legmodernebb, „nagy intelligenciájú” egészségügyi műszerek prototípusának, illetve nullszériájának gyártását. Ezek az új műszerek önmagukat ellenőrzik, és teljesen automatikusan jelzik az Orvosnak az összes diagnosztikai eredményt. Alkalmazásukkal tovább növekszik a biztonság a gyógyító munkában. (MTI-fotó.) A szovjet traktoripar termékei A traktorgyártás a szovjet ipar egyik legdinamikusabban fejlődő ágazata. Nagy utat itett meg az első ötéves tervidőszakok éta, amikor évente mindössze néhány tízezer traktort gyártottak; manapság a szovjet traktorgyárak évi termelése eléri a félmilliót. Az elmúlt években az ágazatban nagyszabású rekonstrukciót hajtottak végre, többek között modernizálták a minszki, a harkovi, a Volgograd! gyárakat, ennek eredményeként nemcsak a termelés volumene nőtt meg, hanem jelentős minőségi növekedést is edértek. Rendkívül széles a szovjet traktoripar gyártmányaink skálája: készítenek egészen kicsi méretű, a kertészetben és szőlészetben alkalmazható „Rióm” típusú gépeket csakúgy, mint 500 lóerős „K—701" típusú traktorokat, amelyék bármely mezőgazdasági munka elvégzésére alkalmasak. A Szovjetunióban évente több új modellt fejlesztenek ki. Külföldön is rendkívül népszerűekké Váltak a szovjet traktoripar termékei, közülük a legismertebbek a minszki gyártmányú „MTZ—80—82”, valamint a dnyepropetrovszki gyárban előállított „JMZ” elnevezésű gépek. Népszerűségüket mi sem bizonyítja jobban, mint hogy jelenleg amerikai megrendelésre egy nagyobb tétel 62 lóerős traktort készítenek. A megrendelő kérésére a. konstrukción módosításokat végeztek, így például a gépet a szántás mélységét /^automatikusan szabályozó szerkezettel láftjík éli A szovjet traktorok számos külföldi kiállításon és nemzetközi vásáron nyertek díjakat. A villanyszerelő A filmoperatört szokták néha úgy felemelni, ahogy a gépkocsiról kinyúló csuklós szerkezet segítségével ő a magasba emelkedik. Lentről olyan az egész, mintha egy hatalmas vaskéz tenyerében lenne. És mintha csak játszanának a gépkezelővel! Körül is állják a „mutatványt" a gyerekek, és biztos, hogy ebben a pillanatbén jó néhányon villanyszerelők szeretnének lenni.' — Nem félt odafönt? — kérdezem, mikor már visszaereszkedett a földre. — Félni? Mitől? — Hát, hogy leesik. — Hiszen ki voltam kötve! (Persze, munkavédelmi előírás!) — No és az áramütés? — Attól meg egyszerűen nem szabad félni. — Miért? — Mert csak annak lesz baja, aki„ fél. Aki kapkod, az „belenyúl az áramba”! Ügy mondja ezt, mint valami jó viébet; látszik, hogy egymás között így mondják, ha valakit megüt az áram. — Van egy ismerősöm, aki megfogja a 220 voltot. Legyint. — Vannak ilyenek, de az árammal nem jó játszani. i * — Mi az, ami rossz ,a szakmájában? Egy kicsit .összehúzza a szemöldökét, mintha haragudna. — Az, hogy minden apróság miatt hívnak bennünket. Ha kiolvad egy biztosíték, már telefonálnak. Nyelek egyet, és a magam telefonhívásaira gondolok, de ő folytatja. — Szerintem egy biztosítékot ma már mindenkinek ki kellene tudni cserélni. A technika korában vagyunk! Nem mérges, csak őszinte felháborodás van a hangjában. És igaza van: a huszadik század második felében élünk! — Mi a legnehezebb a munkájában? Elgondolkozifi. — Talán az, amikor télen fel kell menni az ose- lopra. Mínusz tíz fok, és'vág a szél. El tudja képzelni, milyen időjárás van januárban öt méter magasban egy huzatos utcában? Csak bólintok, és magamban fogadkozni kezdek, hogy soha többet nem leszek dühös, ha este egy percre kialszik a villany. — Van-e valami vágya, amit el szeretne érni? Rám néz, és a szeme égni kezd, mintha 500 wattos égő gyűlt volna ki benne. — Szeretnék távvezeték-szerelő lenni, Az az igazi! Amikor az oszlopok akkorák, mint egy templom- torony, és köztük úgy esnek, emelkednek a vezetékek, mintha a tenger hüllimzana. Néhol kilométereken át futnak egyenesen a huzalok: mennék a végtelenbe, s a szigetelőpipák akkorák, mintha karácsonyfadíszek lennének egy óriási fenyőfán. Huszadik század? Technika? Nem, nem, ez a legtisztább romantika! Vagy csak az emberi lélek gazdagsága, amelyben mindig megmarad a szép. Tóth Tibor Szemléletváltozás A PÁRBESZED már harmadik órája folytatódott. Mind távolabb kerültünk az egyértelműen meghúzott startvonaltól: mit kívánnak tenni az idén? Némi magyarázatul hadd fűzzem hozzá: e közepes nagyvállalat az új szabályozórendszer életbelépésének pillanatában elvesztette az eddig élvezett állami támogatásokat. Jórészt kiapadtak azok a források, amelyek oly jótékonyan táplálták — évek óta — a különféle alapokat, a bérfejlesztéstől a technológia rekonstrukciójáig. Egyszeriben valósággá vált, hogy csak azt lehet majd az év, a hónapok végén elosztani, amit a kollektíva megtermel. Némi leegyszerűsítéssel, tehát nem az új szabályozó- rendszer taszította mélypontra a vállalatot — ahogy az igazgató fogalmaz —, hapern a reális' követelmények hatására kiderült, hogy a vállalkozás — legalábbis mai tonnájában — alig életképes. Ám az igazgató ezt nem vállalja. Gondosan megtervezett ) mondataival úgy siklik el a lényeg mellett, ahogy a kés halad a vajban. Mi több, egy-egy szenvedélyes mellékmondattal azt sejteti: valaki, valahol „cserbenhagyta” a vállalatot. „Bizony nem lesz ennek jó vége, mert azokat teszik így tönkre, akik a forintot kitermelik.” GYANÍTOM, efféle vélekedést hallani több helyütt is. Azt . is mondhatnám, hogy aá ehhez hasonló szövegek lassan-lassan közhelyként állnak össze, és inkább hatnak valamiféle siránkozásnak, mint józan érvelésnek.- Ha csak erről lenne szó, talán az ügy sem érdemelne fölemlítést. Hogy mégis megteszem, annak oka — e beszélgetésből kibontakozó — szokatlanabb panasz is. ..,Visszadobták a beruházási javaslatunkat” — így az igazgató. „Nincs hitel, s ki tudja, mikor lesz? Nem épít; hetjük át a nagycsarnokot. Hogy állunk majd az emberek elé, ha el kell számolni az évről évre ígért ütemes előrelépéssel? Hát lehet-e kilátások nélkül, jószívvel hajtani? Becsapottnak érzik magukat, kérem.” Talán nem szorul különösebb bizonyításra, hogy többről van szó, mint a támogatások elvesztése miatti átmeneti elkeseredésről. Nem kevesebbet állít a vállalati vezető,- mint azt: nincs értelme munkájának, ha évről évre nem tornázhatja feljebb az állóeszközök éríékét, ha*nem tervezhet többet, nagyobbat, terebélye- sebbet. Meglehet, kézlegyintéssel eshetnénk túl a dolgon, ítélhetnénk e szemléletet valamiféle fó- biás ártalomnak. Vagy olyan reflexek továbbiműködésének, amelyet majdcsak kigyógyit az idő, s a gyakorlat. Végtére is kiderült majd; hogy nem csupán a hivatalos elbírálásban került a hangsúly a mennyiségről a minőségre — hanem az elismerésben, a jövedelemben is eleve más elemek dominálnak majd. DE EZ A REFLEX, ez a szemlélet — meggyőződésem szerint — nem írható egyszerűen az igazgató számlájára, vaskalaposságá- ra; s „elmúlása” sem bízható csupán a múló időre. Azért sem, mert kár alábecsülni sok év hordalékával épült alapzatainak szilárdságát: azt hinni, hogy egyik évről a másikra átalakulhat a fejlődést csak mennyiségi többlettel azonosítható értékrend. Amely kizárólagos abban az értelemben, hogy fejlődésnek csak a növekedést. a bővülést ítéli. És éppen itt szükséges leszögezni: az értékrend megújítása azt igényli, hogy e kategória helyett ésszerűen mérjünk a befektetés és a hozam viszonyával, a hatékonysággal. Az új értékmérő, az értékrend, a megítélés alapja az, hogy valaki vagy valakik milyen haszonnal képesek elvégezni az értékalkotás, értékképzés feladatát. De ne feledkezzünk meg arról, ami a háttérben áll. „Tudja, sokféleképpen lehet a dolgot forgatni, — mondja az igazgató — annyi azonban biztos: e vállalat volt a sorsunk. Amikor csak néhány száz fős üzemet működtettünk, nemigen vették észre, hogy a világon vagyunk. Legfeljebb egy-egy iskolának jutott az eszébe — patronálni kértek minket. De amint szépen megnőttünk, becsesebb meghívók érkeztek. Azóta már tanácstag is van az üzemben, és én is tagja lettem a város több vezető szervezetének. Kivakaróztunk a „kóceráj”-mivoltból, úgy lettünk valakik a városban.” Alábecsülhetetlen tényező ez is, bár nem írható a vállalati eredmény sorába. Mégis hozzáépül egy-egy vállalat érdekszférájához. No és, nemcsak a vállalatéhoz, hanem a vállalatot irányítók érdekszférájához, személyes viszonylataihoz is. Csodálkozhatunk-e azon, hogy a bővülés sokszázalékos perspektívájának eltűnése különös ellenérzést ébreszt az Igazgatóban ? Meglepődhetünk-e azon, hogy igen szkeptikusan ítéli meg vállalata helyzetét (na és természetesen a sajátját ...) látván, hogy a bizonyos beruházásokra egyelőre nem kerül sor. ISMERJÜK a gazdálkodásunk előtt álló követelményeket, s azt is, hogy a helyzet mit parancsol. Azzal is tisztában vagyunk, hogy ez a bizonyos helyzet a legszigorúbb kérdéseket éppen azoknál a vállalatoknál teszi fel, ahol nul^1 lát mutat a nyereség mérlege. És - éppen7 ezért szükséges, hogy eb-' ben a helyzetben ne az elavult értékrend tanácsait kövessük, hanem az újét. Ezért fontos, egyre fontosabb, hogy az új értékrend minél gyorsabban nyerjen tért. S nemcsak a Magyar Közlöny nyomtatott oldalain, a párt- dokumentumokban, hanem a gyakorlatban, a cselekvésben is. S elsősorban azokéban, ’ akik a mai nem könnyű helyzetben az irányítás felelősségét viselik. M. I. PRÓBATERMELÉS AZ ÚJ ASZFALTGYÁRBAN t Szegeden a város ipari övezetének új üzemében óránként száz .tonna aszfaltot állítanak elő. Az automata berendezések zöme az NDK-ból érkezett. (MTI-foté, Tóth Béla felvétele — KS)
