Petőfi Népe, 1980. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-10 / 7. szám
4 0 PETŐFI NÉPE m 1980. január 10. Mindenkit érhet baleset Téli erdőn 0 A tüzelőnek való galy- lyakat is fűrészgéppel darabolják. 0 A rönköket kényeime- sn vontatja a jól táplált pacL ICEE* wgm Gondolom, inkább a korosabbak emlékeznek a régi dalocskára: „Erdő mellett nem jó lakni, Mert sok fát kell hasogatni; Tizenhárom ölet meg egy felet. Az ölel meg engem, aki szeret." Felidéződik hajdani óvodás koruk, — ahogy kéz a kézben tipegtek körbe-körbe a dallam szelíd ritmusára. Énekelné csak ma ' valaki, mondjuk, a Kiskunsági Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság nyárjasi erdészete dolgozóinak, majd mondanák: „Még mi is kántáltuk annakidején ezt a dalocskát a dedóban, de akkor is az ellenkezője járt az eszünkbe, mint amit a szöveg mond. Inkább jókedvre derített, mert rágondoltunk, hogy leesett a hó, és milyen jó a szüle körül téblábolni favágáskor, ölbe venni akár 4 hasáb fát is, és hordani be a tűzhely alá száradni. De vígan duruzsolt tőle a kályha, fis- téré jó meleggel lobbantotta be a lakást. Jólesett az alvás, reggel meg örült a háznép, hogy folytathatja a favágást. De szép is a fejszecsattogások feleselgetése a hólepelbe, zúzmarába burkolózott erdőn, a fűrészek reszelős muzsikája mellett." Persze, senki se tagadja, hogy ahhoz a munkához — mint a szólás tartotta — „ember kellett, markos, nem afféle taknyos.” De aki bírta, szerette is ezt a derékropogtató munkát. Nem kívánkozott el az erdő mellől — lakni, máshova. Hát' még ma — hogyne kötné az erdőhöz, aki ezt a szakmát, az erdészetet választotta kenyérkereső foglalkozásnak. A munka talán nem annyira romantikus már, mint a „fejsze- csattogásos” korban, hiszen — mint képsorunkon is látható, amit lehet, gépi segítséggel, végeznek az emberek. • A VÁROSSÁ NYILVÁNÍTÁSÁNAK 10. évfordulóját ünneplő vidéki település vezetői egy kis üzemlátogatásra invitálták magas beosztású vendégeiket a helyi, elektronikai műszereket gyártó üzembe. A látogatók tekintete jól- esően pihent meg a szépen parkosított gyárudvar sudár fenyőin, tarka virágágyásain; „olyan ez a gyár, mint egy szanatórium”, jegyezte meg a minisztérium képviselője, aztán a kis csapat benyitott a festőüzem alagsori folyosójára. Maró vegyszerszag, pára és bokáig érő víz fogadta a vendégeket. A megyei tanács elnöke kis híján hanyatt vágódott a síkos keramitkockákon; a műhelyből kaján pillantások figyelték, mint kapkod elvesztett egyensúlya után. „Mi naponta hússzor így járunk” — mondta később a brigádvezető, s elnézést kért az ünneprontásért, a gyár munkavédelmi felelőse pedig sürgős intézkedéseket javasolt. • AZ EGYIK TEXTILIPARI nagyvállalat alföldi gyáregységében „elfelejtettek” raktárt építeni, így a félkész terméket a folyosókon tárolták: kézikocsikon, fém konténerekben, faládákban. Ebédidőben, műszakváltáskor alig maradt szabad út a műhelyekből ki tóduló munkásnőknek. Napirenden voltak a balesetek: kinek a konténer szaladt a lábára, kinek meg az ujja tört ki, mert elesett. Talán még máig sem történik semmi, ha az SZMT, egyik vezetőjének felesége oda nem kerül üzemorvosnak ___ • A HAZAI FESOSFONÓ és Szövőgyár vidéki gyáraiban egymásután hajtottak végre rekonstrukciót az elmúlt tíz esztendőben : a régi, elavult szövő- és fonógépeket nagy teljesítményű mikrove- télős berendezésekre cserélték ki; új raktárak, akvaglóbuszok, kazánházak épültek, és lassanként — több éves késéssel — elkészülnek a szociális létesítmények is: az új óvodai foglalkoztatók, az üzemi ebédlők, a korszerű fürdők, öltözők... • OLYAN IDŐSZAKOT Elünk, amikor a takarékosság jelszóból gyakorlattá lép elő, amikor kétszer is meg kell nézni, mire költjük a közösség pénzét — ám a munkakörülmények javítása, a szociális ellátás színvonalának emelése, a balesetek megelőzését szolgáló intézkedések továbbra sem szorulhatnak háttérbe! Azért sem, mert nálunk csakugyan az ember a legfőbb érték, s azért sem, mert a munkahelyi környezet, a munkakörülmények éppen annyit nyomnak a latban, mint a kereset. • A SZOT MELLETT MŰKÖDŐ Országos Munkavédelmi Bizottság legutóbbi tanácskozásán miniszterek mondták ki, hogy nem szabad megállni, fejleszteni kell a bányaszerencsétlenségek elleni védekezés eszközeit és módszereit, beleértve az aktív megelőzést is; meg kell oldani az erőművekben keletkező zaj- ás porártalom elleni védekezést; megoldást kell találni a vegyipari — elsősorban a gyógyszeripari — hulladékok veszélytelen megsemmisítésére; végül, de nem utolsósorban, minden eszközzel biztosítani kell az egyéni védelmi berendezések, — a biztonsági övék, a védőálarcok, védőszemüvegek, füldugók, védőkesztyűk, légzésvédő készülékek stb. — használatát. .. • Mert — ha már itt tartunk — a dolgozótól is sok függ: hogy ismeri-e vagy sem a munkavédelmi szabályokat; használja-e az egyéni védőfelszerelést; kipihenten, tiszta fejjel fog-e munkájához, vagy másnaposán, széde- legve. • AZ EGYIK GYÁRUNKBAN a munkavédelemről beszélgettem a dolgozókkal. A segédmunkások elmondták: náluk a baleseti oktatás annyiból áll, hogy minden új belépőnek kezébe nyomnak egy brosúrát. Vagy elolvassa, vagy nem. A Duna-kanyar egyik textilgyárában átvételi elismervé- nyek tanúsítják^ hogy valameny- nyi dolgozó megkapta a svéd füldugót; csak használni nem szokta egyikük sem, pedig a szövődében a legutóbbi méréskor 102 decibelt mutattak a műszerek! • szocialista Államunk évente milliókat áldoz a dolgozók jobb munkakörülményeinek megteremtésére, balesetvédelmére. De mindez kidobott pénz marad, ha nem vigyázunk jobban magunkra — magunk is. Mert úgy tűnik — nem vigyázunk eléggé. 0 Ami sürgős, tehergépkocsi fuvarozza el. 0 Ezekből a szép akácrönkökből szőlőkarók, támoszlópok lesznek. (Straszer András felvételei) megyénk szőlőiben. AZ ÜZEMI LAPOKBAN OLVASTUK Űj év kezdetén A Bajai Finomposztó Vállalat Híradójának már megjelent januári számában vezércikkben köszönti a kollektívát Kádár László igazgató. Számvetéssel indul az írás, amelyről azt mondja a szerző: „őszintén, nyíltan -kell elvégeznünk, mert csak a hibáinkkal való tárgyilagos szembenézés adhat alapot arra,' hogy azoknak kijavítására törekedve megtegyük az első célirányos, tudatos lépéseket a fölfelé ívelés útján, arról a mélypontról' indulva, amelyet az 1978. évi veszteség jelentett. Az elmúlt év a veszteség következtében baljós előjelekkel indult. A veszteség rendezése a tartalékalapot teljesen felemésztette, elveszett a teljes béntömeg- tartalék, s a fejlesztésialap-hiány 22 millió forintot tett ki. A készletösszetétel kedvezőtlen volt, ezért nehezen, zökkenőkkel indult a termelés." A továbbiakban a súlyos helyzet feltárásával folytatódik a vezércikk.” A vállalat kiegyenlítetlen tartozása 190—200 millió forintot tett ki, s ez kisebb ingadozásokkal az egész évet jellemezte. A szervezetlenül indult munka, a nyereségfizetés és a bérfejlesztés hiánya erőteljes munkaerő-eláram’lást okozott...” Az első félév termelése meny- nyiség és minőség tekintetében egyaránt rendkívül alcsony színvonalú volt tavaly a. Finom posztónál. A harmadik negyedévi tervet viszont — kemény eszközök alkalmazásával — sikerült teljesíteni. Ez lehetővé tette, hogy az utolsó negyedévben feladatokhoz kötött mozgóbérrel ösztönözhették az utolsó időszak előirányzatának elérését. „A további fejlődés záloga a vezetés színvonalának emelkedése. Nem az az elsőrendű feladat, hogy az embereket klgyógyítsuk azokból a hibákból, amelyeket elkövetnek, hanem elsősorban azokat a vezetőket kell kigyógyítani gyengeségükből,, akik ezeket a hibákat eltűrik. Vonatkozik ez a munkafegyelemre, a technológiai fegyelemre, a társa-, dal mi tulajdon védelmére, s a takarékos gazdálkodásra egyaránt — szögezi le Kádár László igazgató. A beszámoló taggyűlések tapasztalatai Ezt a .címet adta az alapszervezetek beszámoló taggyűléseit értékelő. írásának a Kecskeméti Konzervgyár pártbizottságának titkára, Dajka Jánosné a vállalat üzemi híradójának decemberi kiadásában. „Az üzemi párt-végrehajtóbizottság úgy foglalt állást, hogy az elmúlt években az alapszervezetek munkája igen sokat javult. A demokratizmus szélesedett, ez erősítette az önállóságot, elősegítette a nagyobb öntevékenységet ... Az alapszervezetek a munkahelyek sajátosságait figyelembe véve dolgozták fel a határozatokat, ügyelve arra, hogy a közösségi érdek minden esetben elsőbbséget élvezzen.” „A taggyűlések igen aktívak voltak, sokan mondták el véleményüket, javaslataikat, nem egyszer kritikájukat. Őszinte volt az eszmecsere, eleven a vita. Minden felszólalásból kitűnt a pánt szeretető, a segíteniakarás.” A cikkíró megállapítja, hogy az alapszer vezetek gazdaságszervező munkájában az utóbbi időszakban érezhető volt a határozottabb iránymutatás. A taggyűléseken értékelték a vállalat dolgozóinak helytállását és a szocialista brigádmozgalmat. Foglalkoztak az élet- és munkakörülményekben végbement változásokkal, s elemezték, hogy ezek a változások hogyan igazodnak a pánt életszínvonal-politikájához. Mire számíthatunk zárszámadáskor ? Bátyai József, a Jánoshalmi Petőfi Mezőgazdasági Termelő- szövetkezet elnöke tette föl a kérdést a tsz üzemi híradójának decemberi számában, cikke címében. „A növénytermesztésnél az őszi búzák 40 százalékának a kipusztulásával rosszul kezdődött az év...” — kezdi az elemi csapások ismertetését. A lucerna- és a fűszéna-tervüket sem tudták teljesíteni a rossz időjárás miatt. „Nem kis aggodalommal vártuk az őszt, hiszen a kalászosoknál és a szénáknál kiesett 7 millió forint árbevételt pótolni a tervezettnél 306 hektárral több kukoricavetéssel is nagyon nehéz, ment a gyenge kukoricatermő területeket is bevetettük. A szakértelem és a kedvező idő hatására 2 ezer 246 hektár átlagában 74,73 mázsa hektáronkénti termést takarítottunk be 23 százalékos átlagos — igen kedvező — víztartalommal. Így a növénytermesztés a 60 millió 760 ezer forintos termelés i- érték-tervét 66 millió 987 ezer forintra teljesítette.” A 'későbbiékben az állattenyésztési ágazat eredményeit ismerteti a tsz-elnök írása, amelynek végén elégedettségiről olvashatunk a múlt évtől kicsikart eredményeket illetően. Az új esztendőt a tavalyinál jobban előkészítették a Jánoshalmi Petőfi Mezőgazdasági Termelőszövetkezet dolgozói. Egy óra a tisztítóműhelyben „Délután két óra, esős, szürke idő. A kecskeméti gyár 'tisztítóműhelyében az I-es műszak most állt munkába, Tóth József művezető irányításával. Az előző műszaktól rendiben átvették a műhelyt, s azt végzik ima is, mint, minden nap: az öntött fürdőkádak tisztítását, porolását, köszörülését” — így kezdődik a riport, amelynek a helyszíne elárulja, hogy a Lámpáit Zománc-1 ipari Művek gyárában készült. A cikk a vállalat Zománc című üzemi lapjának január 2-i számában jelent meg, azon az oldalon, amelyet rendszeresen anniak kutatására szentelnek, hogy az egyes munkahelyék dolgozói mit tesznek a népgazdasági egyensúly javításáért. A tisztítóműhely az öntöde egyik része, s mint a riportból megtudni, nem könnyű munkahely, próbára teszi az ott dolgozókat. „Ami nem selejtes kád, de lyukas, hólyagos, hibás, azon igyekszünk segíteni — válaszolja Tóth József művezető —, ezért áll Itt 'a szalag végéhez közéd a hegesztőgép is. Sokat tehetünk a jobb minőségért a hibák menet közbeni kijavításával” — olvasható a tőkés exportra is termelő vállalat üzemi lapjában. A. T. S. AZ OLVASÓ VÉLEMÉNYE Kétszeresen hasznos Rácz Ferenc nyugdíjas nyomdász mester a Munka Törvényikönyvének módosításáról december 8- án lapunkban megjelent ismertetéséhez levélben fűzött megjegyzést. Ahhoz a „változáshoz”,, amely szerint a dolgozó nemcsak egy, hanem több munkakör ellátásában is megállapodhat a vállalattal. S hogy mindez nem új a nap alatt, s nemcsak a dolgozó szakmai felkészültségének sokoldalúsítá- sát, hanem a munkahely érdekeit szolgálja, annak példázata Rácz Ferenc nyomdai 'pályafutása, melyről így ír: Jómagam 1915-ben min gépmester szabadultam fel. Később áttértem a kéziszedésre, majd laphoz kerültem .tördelőnek. 1928 októberétől 1939 szeptember 30-ig mint gépszedő dolgoztam rövidebb megszakítással, 'majdnem 11 évet Szentesen. Innen átkerültem az akkori párt nyomdájába szintén laphoz, tördelőnek. Ne részletezzük tovább ennek az időnek a munkásságát, térjünk át a Kecskeméten töltött időre. Áthelyezéssel kerültem Kecskemétre és öt évig mint bejáró dolgoztam. 1955- ben kaptam lakást és azóta vagyok kecskeméti lakos. Az 50-es években a Kéttemplom közi nyomdában igen kellettek a nyomdai dolgozók, de ezek •közül is különösen a gépmesterek, mert ebből a szakmából nemigen volt jelentkező. Az akkori vezetőség tudta, hogy én mint gépmester szabadultam fel és így esett, hogy több alkalommal felive- zényeltek a,gépterembe dolgozni, -rövidebb-hosszabb ideig. Sőt egy alkalommal teljes hat hónapot dolgoztam mint gépmester, 'mivel abban az időben igen sok volt a nyomtatvány. Hogy személyem ezzel a több helyen való foglalkoztatással mennyire járult hozzá, hogy az ötvenes években ötször lett a nyomda kiváló üzem, nem rám tartozik elbírálni, de tény, hogy dolgoztam mint kéziszedő, dolgoztam mint gépmester, gépszedő, Sebők István kollégámmal hosszabb időt dolgoztam a lapnál is. Ezzel a pár soros írásommal csupán azt kívánom bizonyítani, hogy egy szakmán belül is lehet egy 'munkásnak több munkafolyamatot végezni, ami nemcsak az üzemnek jó, de népgazdaságunknak is javára válik. Jugoszláv komputer Az első jugoszláv gyártmányú számítógépet Horvátország két elektronikai üzeme — a bujel DI- GITRON és a zágrábi TEHNICAR saját tervei alapján, közösen 'készíti el. Alkatrészei is főleg hazai gyártmányok, mindössze 15 százalékuk import. A „DB TE—RA 2" komputert könyvelési és egy^b üzleti feladatok ellátására szánják. Az első 15 számítógép rövidesen elkészül. Jövőre kétszer ennyit akarnak az új gépből gyártani. KÖNYVESPOLC Mezei grófok és más mesterségek Bizonyosan kevesen hallottak arról, hogy hazánkban a XVII—XIX. század folyamán néhány paraszti foglalkozással kapcsolatos céh alakult. Bartócz József könyve betekintést nyújt ezeknek a céheknek és céhszerű társulásoknak működési szabályzatába, mindennapi életébe. Leírja a létrejöttükhöz szükséges tárgyakat, szokásokat, amelyek ‘többnyire az egyházi szertartásokhoz kapcsolódtak. Az egykori 'marhapásztorok, halászok, vincellérek és egyéb mesterséget űző emberek életét olvasmányosan, korabeli idézetekkel fűszerezve, bő illusztrációs anyaggal kiegészítve mutatja be az olvasónak a Mezőgazdasági Kiadó gondozásában megjelent mű. A búza jelene és jövője IAz elismert szakemberekből alakult szerzői munkaközösség, Bálint. Andor szerkesztői közreműködésével, legnagyobb területen termesztett szántóföldi növény, a búza jelenét méri föl ebben a kötetben. Megvizsgálja azokat a módozatokat is, amelyek a búzatermesztés további fejlesztését teszik •lehetővé, mintegy új távlatot nyitva az egész ágazat előtt. A tizenkét tanulmány részben a termesztéstechnológia alapképzéseivel — a nemesítés feladataival és módszereivel — a vetőmagtermesztéssel foglalkozik. Tejtermelő tehenészeti telepek munkaszervezése Kocsis Sándor szerző munkájában kilenc különböző tehenészeti teleprendszert hasonlít össze, elsősorban munkaszervezési szempontból. E rendszereket munkaműveleti mélységig elemzi, s az egyes rendszerek létjogosultságára, fejlesztési lehetőségeire tesz konkrét javaslatot. A könyv üzemi szempontból is jelentős, ugyanis hazánkban meglevő, mintegy négyszáz tehenészeti telep vezetői a könyvben leírtakból megítélhetik, elemezhetik saját helyzetüket és munkájuk javításához hasznos ismereteket meríthetnek. * A tsz-ek belső ellenőrzése A könyv a szövetkezetek gazdasági tevékenységének különböző vonatkozásaival foglalkozik. Ismerteti a fontosabb szabályokat. Rámutat a leggyakoribb visszaélésekre és tévedési lehetőségekre, közli a fontosabb jogszabályokat, utasításokat. Elsősorban az ellenőrző bizottságok tagjainak akar segítséget nyújtani. Ennek megfelelően tárgyalja a lényegesebb összefüggéseket.
