Petőfi Népe, 1980. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-22 / 17. szám
ÍMO. január ». • PETŐFI NfiPS • * A Magyar Szocialista Munkáspárt alapszervezeteiben országszerte lezajlót. < tak, illetve néhány helyen a napokban szérveződnek az MSZMP XII. kongresszusát előkészítő tanácskozások. A be- számoló taggyűléseken — még tavaly november—decemberben — megvitatták az alapszervezetek elmúlt öt esztendei tevékenységét, most januárban pedig a Központi Bizottság kongresszusi irányelveit tűzték, illetve tűzik napirendre. Sok helyütt újjáválasztották már az alapszervezeti, illetve a pártvezetőségeket, s küldötteket választottak a felsőbb szervek pártértekezleteire. Az alapszervezeti tanácskozások egyértelműen bizonyították: egész párttagságunk és a pártonkí- vüli dolgozók is bíznak az MSZMP politikájában, egyetértenek a pártnak a szocialista társadalom továbbfejlesztése érdekében kifejtett tevékenységével és várakozással tekintenek a kongresszus tanácskozásai elé. Tartalmas viták után Érvényesült a demokrácia A taggyűléseken töretlenül érvényesült a demokrácia: nyílt, elvtársi vitában formálták állás- foglalásaikat az alapszervezetek, mindenki, aki bármely kérdésben szót kért, kötetlenül kifejthette . véleményét mind az ország, mind szűkebb környezetének gondjairól, teendőiről. Átlagosan számolva minden harmadik párttag élt e jogával a beszámoló taggyűléseken. A párttagság nagy érdek-' lődését tükrözi, hogy a gyűléseken a- tagság 85—90 százaléka jelent meg, több pártszervezetben pedig 100 százalékos volt a részvétel. A beszámolók foglalkoztak a pártvezetőség, a pártcsoport munkájával', a tagfelvétel kérdéseivel, a pártoktatás helyzetével, megtárgyalták az adott munkahely termelési, gazdasági problémáit, a szocialista brigádmpz- galom eredményeit, a tömegszervezetek tevékenységét. A tapasztalatok szerint a beszámoló taggyűléseken reálisan számba vették: hogyan sikerült munkájukban érvényesíteni a XI. pártkongresz- szus határozatait, összegezték az eredményeket, de önkritikusa^ foglalkoztak a. politikai. munka hiányosságaival is. Kommunista felelősségtudattal A párt alapszervezetei magas fokú politika'i érettségről, kommunista felelősségtudatról tettek tanúságot. Úgy tűnik, hogy mesz- sze túljutottunk azon a korábban nem ritkán tapasztált gyakorlaton, hogy a gondok láttán egymásra, le- és felmutogatva odázták él a megoldásokat azok,' akik voltaképpen erre lennének kötelezettek. Éppen ellenkező jelenség tanúi lehettünk: a párt- alapszervezetek ezúttal többnyire nem szorítkoztak csupán a -saját, szűkebb értelemben vett tevékenységükre, szinte könyvelői pontosságú mérlegek készítésére, hanem döntően a mai és az előreláthatóan holnapi gondokból kerestek ésszerű kiutat, igyekeztek feltárt problémákra jó megoldásokat felkínálni. Ismét bebizonyosodott, hogy párttagságunk nem csupán jóváhagyólag ért egyet politikai céljainkkal, gazdasági törekvéseinkkel, hanem ha lehet, az eddigieknél még jobban, eltökéltebben, cselekvőb- ben kíván részt venni a célok és, törekvések valóra váltásában, sőt — ahogyan egyértelműen megfogalmazódott —, részt követel a közös munkában. Döntően ez a szemlélet volt a mozgatórugója a beszámoló taggyűlések vitáinak, s arról folyt ab eszmecsere, hogy a sokoldalúan feltárt és így a' korábbinál teljesebben felismert gazdasági, termelési, fejlesztési, műszaki gondok megoldásában miként tehetnek a kommunisták a jelenleginél még többet. Jó programot ad Helyzetünk reális és pontos felmérése a kongresszusi előkészítő munka első szakasza volt. A következő szakasz: taggyűlésen, pártcsoport-értekezleteken a kongresszusi irányelveket érdemben vitatták, vitatják meg. A kongresszusi irányelvekről folytatott eszmecserék, viták 800 ezernél több párttag számára tették, teszik lehetővé, hogy közvetlenül beleszóljanak a párt politikájának alakításába. A kongresszusi készülődés fontos szakasza még tart. Az eddig történtek gazdag ismeretanyagának birtokában is rendkívül nehéz és érthetően korai is még a legalapvetőbb és leginkább általánosítható tanulságokat összegezni. Néhány jellemző, a politikai irányítás teendőit segítő tanulságot talán mégsem elhamarkodott ..vállalkozás már most is számbavenni. Általánosítható tapasztalat volt: az irányelveket a párttagság kedvezően fogadta. Összességében az a vélemény, hogy jó programot ad a következő öt évre. A viták tapasztalatai alapján is megállapítható, hogy a párttagság továbbra is egyetért a párt fő politikai . irányvonalával és a kongresszustól ennek további megerősítését várja. A taggyűlések új vonása volt, hogy a korábbiaknál többen foglalkoztak a nemzetközi helyzettel, külpolitikánk fő irányaival és feladataival. A párttagság támogatja a párt külpolitikáját, annak szilárd internacionalista alapját. Igénylik, hogy a párt a jövőben is minden lehetséges módon segítse elő a béke megőrzését. Konkrét intézkedések Társadalmi és politikai viszonyaink fejlődését értékelve a kommunisták egyetértettek az irányelvekben megfogalmazottakkal: társadalmi rendszerünk szilárd, a munkásosztály betölti vezető szerepét, szövetségi politikánk. jól segíti a fejlett szocialista társadalom építését. Az elvek meghirdetése mellett azonban konkrét intézkedéseket várnak több területen, például a bürokrácia visszaszorításában. A taggyűléseken helyeselték a magasabb követelmények-megfogalmazását a gazdasági építőmunkában. Kifejezésre juttatták több helyütt, hogy jelenlegi gazdasági helyzetünk alakulásában nemcsak a külgazdasági • tényezők, hanem saját munkánk gyengeségei is közrejátszottak. A kommunisták általános helyesléssel fogadták a főbb ideológiai és művelődéspolitikai feladatokat. Számos esetben kezdeményezték a kispolgári életmód, magatartás határozottabb elítélését, a szocialista életmód kiszélesítéséhez nélkülözhetetlen feladatok konkrét megfogalmazását. Egyetértés alakult ki abban, hogy emelni kell értékrendszerünkben a 'munka, ezen belül különösen a fizikai munka becsületét, mivel ez továbbfejlődésünk alapja. Határozottabban fogalmazódtak meg a kommunista magatartás követelményei, mint például: a párttagoknak vállalni kell a szükséges vitákat, ütközéseket, fel kell lépni az egyenlősdiség ellen, nem szabad eltűrni a párt erejét, tekintélyét gyengítő pasz- szív magatartást. Szinte mindenütt elhangzott, hogy erősíteni kell a kommunista példamutatást. A vezetők kiválasztása A kongresszust előkészítő munka fontos és felelősségteljes teendője a párt különböző irányító szerveinek újjáválasztása az alapszervezetek vezetőségeitől egészen a megyei pártbizottságig. Mint ismeretes, a pártalapszer- vezetek januári taggyűlési sorozatának másik fő témája a pártvezetőségek újjáválasztása. Az eddigi tapasztalatok szerint a taggyűléseken gondos mérlegelés, a tisztségre javasolt emberek_ szakmai munkájának, politikai* rátermettségének, emberi magatartásának alapos vizsgálata után döntöttek arról,- hogy az elkövetkező években kik vezessék áz alapszervezeteket. A választásokon fontos törekvésként nyilvánult meg, hogy a pártalapszerve- zetek vezetőségeiben növekedjék a fizikai dolgozók és a nők aránya, s jelentős számú fiatal is helyt kapjon az alapszervezeti, illetve a párt vezetőségekben. ' A vezetőségválasztások megtartása a kongresszusi előkészületekben újabb, fontos időszak kezdetét jelenti: a következő napokban, hetekben sor kerül az MSZMP felsőbb irányító szerveinek pártértekezleteire. Februárban tartják meg a vállalati, intézményi, majd ’ezt követően a városi és járási pártértekezleteket. Ezek napirendjén az elmúlt években végzett munka értékelése, a kongresszusi irányelvekkel kapcsolatos észrevételek, vélemények összefoglalása, a pártbizottságok, illetve a felsőbb szintű pártértekezletek küldötteinek ' megválasztása szerepel. Március első napjaiban tartják meg a budapesti, a megyei, . illetve a megyei jogú városi pártértekezleteket. A kongresszust előkészítő tanácskozássorozat nem kizárólag a párttagság ügye: a pártonkí- vüliek számára sem közömbös, milyen mérlegről adhatnak számot a kommunisták, hogyan értékelik a pártmunka fejlődését, milyen új feladatok megoldására mozgósítanak céljaink maradéktalan megvalósításáért. Pártunk, mint a magyar társadalom eszmei, politikai vezetője, feladatát a munkásosztály, ■ a nép érdekeinek hű szolgálatában látja. A közvélemény nagyon jól tudja, hogy a szocialista társadalom felépítése nem szűk pártérdek, még csak nem is egyedül a munkásosztály érdeke, hanem az egész társadalomé és csak az egész nép műveként valósulhat meg. KÉPERNYŐ A televízió és a nemzeti önismeret Aligha tekinthető véletlenek sorozatának, hogy nemzeti kultúránkat bemutató sorozatok kezdődtek az új évtized első heteiben. Megismerkedhetünk az irodalmi emlékhelyekkel, láthatjuk, hallhatjuk az elmúlt harminc év legjobb drámáit. Elsősorban Hajdúfy Miklós, Száraz György, Szabó György, és Nemeskürty István révén sokat tett eddig is televíziónk történelmünk öneszméltető bemutatásáért. A nemzeti önismeret elmélyítésének a szándéka munkálkodhatott a január elsején sugárzott friss, fiatalos Bolond Istók létrehozóiban, az esti híradó visszaemlékező riportjaiban. Forgatják a Petőfi-filmet, befejeződik lassan a Századunk folytatása. Aligha tekinthető véletlennek, hogy ezekben az években kerül sor ezekre az önerősítő szertartásokra. Egyre nyilvánvalóbb, hogy csak egységes, az éltető hagyományokból táplálkozó nemzeti közösség teljesítheti történelmi küldetését. Elvárható, hogy ne csupán hivatalos megnyilatkozásokban, ünnepi alkalmakkor, hanem köznapi cselekedeteinkben, magatartásunkban fokozottabban számoljunk az ország, a haza érdekeivel, építsünk a hazaszeretetben rejlő energiákra. Értékeket teremtő sorozatnak ígérkezik az Almási Miklós szerkesztésében készült A magyar dráma 30 éve sorozat. Az időtálló, ma is, holnap is érvényes al- •kotások ugyanis beleszürkültek a napi eseményáradatba. A múló idő is összekavarta a valódi értékviszonyokat, hiszen elhalványodtak a régi élmények. A bemutatás közege növelhette, csökkenthétté egy- egy mű jelentőségét, súlyát. Mi is megváltoztunk: maga is vizsgázik a rég látott művel újra szembekerülő. Az sem lehet véletlen, hogy századunk utolsó előtti évtizedében leltározzuk, vesszük számba értékeinket. A második világháború, a sorozatban felújított drámák premierje óta új nemzedékek eszmélnek. Százezrek és milliók jutottak el a televízió segítségével a színházba. Minden művészi alkotás a nézőkben, hallgatókban kel életre, értékesül. Eddig költészetünket tekintették a nemzeti sors kifejeződésének, a társadalmi folyamatokat leghívebben tükröző és az . előremutatót leghatékonyabban szolgáló műfajnak. Mennyire általánosítható ez a megállapítás, mit vállalt föl — például — az ezerkilencszázhat- vanas évek filmművészete, a tévé; további vizsgálódást igényel. Meggyőződéssel mondom, hogy az oly sokszor lebecsült magyar dráma a nemzeti önismeret jobb iskolája volt, mint ezt általában hiszik. Íme Sarkadi kitűnő „Szeptembere” is több nemzeti érdekeket gyakorlatilag is támogató színházi produkciónál, vagyis a közös melletti agitációnál. Magán viseli az író eszmélésének, növekvő felelősségtudatának a jegyeit. 1952- ben jobb meggyőződése ellenére alávetette magát a napi politika művészetellenes követelményeinek, ezért lett az Üt a tanyákról olyan, amilyen. Három év múltán már tudta, hogy saját tehetségéért is felel. A Szeptember annak köszönhette sikerét, hogy jól megrajzolt jellemekben ütköznek a kor valóságos problémái. Nincsenek, nem lehetnek illúziói. Az átalakulás, a jobb élet feltételeinek a megteremtése irtózatos fájdalmakkal jár. Tulajdonképpen sénki sem akar rosszat, öntörvényei szerint gondolkodik, cselekszik mindenki, természetesek a reagálások. Érf- hetö az a bizalmatlanság, amivel Sipos gazda (Szirtes Ádám remeklése) fogadja az akkoriban őt oly sok rosszal fenyegető külvilág számára ismeretlen képviselőjét, a Reviczky Gábor által kitűnően megformált Veres tanítót. (Kiderült, hogy paraszti ösztöne most sem hagyta cserben.)- Családja egymás után érkező tagjai egyre nagyobb részt tárnak föl a környező világból. Mind jobban bepillanthatunk az akkori viszonyokba. Anélkül, hogy kilépnénk a valahol Magyarországon megbúvó tqnyáról, megéreZzük, hogy nagy döntések elé érkezett az ország, a Sipos család. A nagyszerű szinészválogatás- nak, az erőteljes színészi alakításoknak köszönhető, hogy egyre nyilvánvalóbb: itt 'többről van szó, mint Sipos István 14 holdjának a tagosításáról. Sarkadi tudván tudta, hogy a Síposok sorsa a tét. Sikerül-e munkában, tapasztalatokban, tisztességben gazdag életüket „betagosítani" az emberi értékeiket hatékonyabban gyü- möl csöztetö új társadalmi rendszerbe. Horvai István rendező az íróval egyetértőén az emberre figyelt, figyeltetett, nem a parasztra. A történelem régen eldöntötte a Sipos család vitáját, ezért néztük mégis szívszorongva ennek a látszólag mindenét elvesztő, hirtelen el- magányosodó embernek végül is optimista drámáját. Heltai Nándor K öztudott, hogy Moszkva rendezi az 1980-as olimpiát, azt talán kevesebben tudják, hogy néhány sportágnak másik három város ad helyet. Észtország fővárosa,. Tallinn a vitorlásversenyek színhelye lesz. Az olimpiára sok sávos sztráda készül a Finn-öbölhöz, sajtóközpontok, szállodák épülnek, az egész várost csinosítják. Kétségtelen, hogy Tallinn jól jár az olimpiával. A gyorsan fejlődő városban az új fejlesztések, üzemek, lakótelepek építése állt szükségképpen előtérben, a szinte érintetlenül fennmaradt középkori óváros restaurálására kevesebb energia jutott. Most az olimpiára való felkészülés különleges erőfeszítéséből erre is telik. De az olimpia is jól jár Tallinnal: méltó otthona lesz a vitorlásversenyeknek, az egész város hangulata a tengert, a hajózást idézi. Az egykori Hanza-város ma is őrzi a tengeri kereskedelem emlékeit. A várfallal, bástyák sorával körülvett óváros épen maradt középkori épületeit tipikus.. kereskedőházak: alul hatalmas pince, a felső szinteken áruraktárak, lakásul a középső szint szolgált. Szép gótikus székesegyházában neves hajósok, világutazók nyugszanak. De nemcsak a város múltja idézi a tengert: kikötője jelentős helyet foglal el napjaink kereskedelmi hajózásában is. Az olimpiákat rendező világvárosokhoz képest Tallinn mégis csak kisváros, felmerül a kérdés: van-e ilyen nagy tömegeket vonzó esemény megrendezéséhez elegendő szervezési tapasztalata? Nos, ebben sincs hiány. A történelmi és népi kultúrájukat féltőn ápoló észtek.— másfél millióan vannak — nálunk elképzelhetetlen méretű kulturális rendezvényeket szerveznek. Ötévenként dalostalálkozót rendeznek Tallinnban, amelyre Észtországon kívül a Szovjetunió összes köztársaságából, sőt a szocialista országokból is meghívnak kórusokat, népi együtteseket. Az Ének-mezőn közel kétszázezer 0 Már érződik az olimpia hangulata: olimpiai jelvények, feliratok láthatók mindenütt. Nagyon népszerű a mókás-kedves Misa maci, a szovjet olimpia egyik jelképe. A Cooptourist szervezésében utazó magyar lányok sem tudtak ellentállni csábításának? ember gyűlik össze a' fesztiválokon, stadion méretű színpadán harmincezer fős kórus fér el. A most készülő idegenforgalmi létesítmények, s a frissen restaurált, látványosságban, s középkori hangulatban gazdag óváros bizonyára sok látogatót vonz az olimpia idején és után Tallinnba. De itt addig is kellemes turistáknak lenni — magyaroknak különösen. Utcán, szállodában — megtudván, hogy magyarok vagyunk — megkülönböztetett figyelemben részesülünk, az alkalmi beszélgető partnerek szinte kivétel nélkül felemlegetik a magyar—észt nyelvrokonságot. S ez a figyelem idegenben jól esik az utazónak, A. J. Tallinn: olimpiai város • • Az Ének-mező, a nagy dalostalálkozók színhelye. • Az olimpiai vitorlásversenyek színhelye a Finn-öbölben. Készül a minden igényt kielégítő kikötő- és épületegyüttes. • Az óváros régi házai tipikus kereskedőporták. Alsó és (első szint' jük az áru raktározására, a középső lakásul szolgált.
