Petőfi Népe, 1979. december (34. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-07 / 286. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1979. december 7. Megvalósuló tervek a kalocsai j árásban • A szakmán művelődési ház, amelyet példás összefogás, de nem utolsósorban a tanács házilagos épi- tőbrigádjának köszönhetően a tervidőszak első évében vettek birtokba a község lakói. Harta nagyközség útépítésben elért szép eredményeire utalóan, a kalqcsai járás többi településén ilyen vonatkozásban történt előrehaladásáról tudakozódtam a minap Berta Somogyi Lászlónál, a járási hivatal elnökénél. ő azonban többet kínált, mondván: tekintsük át inkább teljesebb körűen a járás huszonkét településének fejlődését, az V. ötéves tervben előirányzott feladatok teljesítését. Annál is inkább, mert a közelmúltban a járási pártbizottság előtt számoltak be az 1975. évi pártértekezlet határozatának megvalósításáért elvégzett munkájukról. A pártbizottságnak az ezzel kapcsolatos állásfoglalása pedig az eredmények számbavételén túl, hasznos útmutatás a további munkához. — Nézzük tehát, mit tartalmazott a településfejlesztési munka számbavétele, milyennek minősítette a járás politikai irányító testületé a helyi tanácsok község- fejlesztési tevékenységét? — Az előirányzott feladatok teljesítése, kevés kivételtől eltekintve, sikeresnek mondható, s hadd bocsássam előre: ebben felbecsülhetetlen a társadalmi munka jelentősége — kezdte a járási hivatal elnöke. Majd így folytatta: — Annak idején, a tervezéskor, s az azóta eltelt időben is a legnagyobb figyelem a gyermekintézmények fejlesztésének, óvodák, iskolák, tornatermek építésének jutott. Tantermek és tornatermek építéséhez 10,4 millió forintot juttatott a járásnak a megyei tanács. Rendkívül értékesnek tartjuk azt a 2,8 millió forintos többletet, amelyet a járás több községe, így Dunavecse, Harta, Dunatetétlén, Dunapataj, Űszód a településfejlesztési versenyben elért, jó helyezésükért kaptak, s ugyancsak fejlesztési célokra fordítottak. Saj)4t bevételből eredetileg csaknem 60 millió forinttal számoltak a községek. Ez az összeg közben 65 millióra módosult, s ma már bizonyosra vehető, hogy valamennyi tervezett beruházás teljesítésével, együttesen 75 millió forintot hasznosítanak. — Egy évvel a tervidőszak befejezése előtt, hol tartanak a járás községei a gyermekintézmények építésében, fejlesztésében? — Mint említettem is, feladataink között ezeknek az intézményeknek jutott az elsőbbség. A járási pártértekezlet az óvodák 275 hellyel való gyarapítását irányozta elő. Ezzel szemben, az idén befejeződő fajszi óvodafelújítással és egycsoportos bővülésével 325 óvodai hely létrehozását könyvelhetik el a járás községei. Hadd említsem meg külön is a tassi példát, ahol szinte munkabér-kifizetése nélkül, 3 millió forintból százszemélyes óvodát hoztak létre helyi összefogással. A termelőszövetkezet a szakipari munkák, a helybeli kisiparosok pedig csaknem az összes többi munka elvégzésével mutattak nagyszerű példát az igazi, cselekvő községszeretetből. Külön-külön többnyire ismeretes a járás községeinek a tanteremépítésben elért eredménye. Mégis érdemes említeni: Szakrná- ron például négy tanterem és két foglalkoztató helyiség, Hajóson hét, Érsekhalmán kettő, Solton szintén hét tanterem épült, további ötnek pedig — amelyet jövőre terveznek birtokba adni — az alapozása van folyamatban. Ugyanígy említhetem Uszódot és Dunabenedeket, ahol saját erőből hoztak létre két-két tantermet, Homokmégyen pedig e hónapban fejeződik be ugyancsak kettő építése. Még érzékletesebb azonban a szükség diktálta céltudatos munka, ha megemlítem, hogy a járás V. ötéves előirányzata húsz tanterem létrehozásával számol, s a jövő év végéig harminc megvalósulását vehetjük bizonyosra. Ez még akkor sem lebecsülendő eredmény, ha nem jelent tanteremtöbbleteit, hiszen lényegében a régi, rossz állagú iskolákat pótolják, összehasonlíthatatlanul jobb feltételeket nyújtva a körze- tesített oktatáshoz. A gyermekintézmények fejlődésének érzékeltetése mellett csak egyetlen utalás az idős korúakra fordított figyelemre. Apostagon, Dusnokon és Miskén, mert igény mutatkozott rá, terven felül is megtalálták a módját az öregek napközi otthona létrehozásának. S itt máris említésre kívánkozik: nem kerülte el a helyi tanácsok figyelmét az egészségügyi alapellátás jobbítása sem. Dusnokon, Miskén és Bátyán orvosi rendelőt, Tasson fogorvosi rendelőt, Úszódon egészségházat vett birtokba a lakosság. Dunaegyházán pedig most van folyamatban a fogorvosi rendelő kialakítása. — S vajon a kommunális ellátás, a közműhálózat fejlesztésében milyen eredményeket összegezhet a járás a tervidőszak utolsó előtti évének végéhez közeledve? — A járdaépítés kivételével, ugyancsak sikeresnek minősíthető az előirányzott célok érdekében végzett munka. A mintegy 29,5 millió forintos út-híd keret fel- használásából például Dunatetét- lenen, Homokmégyen, Szakmáron, Keserűteleken, Részteleken és Szalkszentmártonban történt útjavítás; Dunapatajon, Dunavecsén, Hajóson, Hartán és Solton pedig együttesen több, mint tizennégy kilométer út korszerűsítésére került sor. Ezeken túl, Fajszon kompfeljáró épült, valamint kompot és vontatóhajót vásároltunk. Homokmégyen rövidesen befejeződik egy tanácsi híd építése. Mindezekből kiviláglik, Hogy az öt évre előirányzott csaknem 23 kilométer út korszerűsítése maradéktalanul megvalósul. Mint az imént utaltam rá, nem ilyen kedvező a járdaépítésre előirányzott tervek végrehajtása. A tervezett 32 kilométerből eddig csak 16 kilométer valósult meg. Az elmaradás lehetőségeken belüli pótlására a járási pártbizottság is felhívta a figyelmünket. Ami a vízvezeték-hálózat fejlesztését illeti: együttesen 7,5 kilométer fejlesztést három községi tanács irányzott elő, s eddig a járás hét településén több, mint 14 kilométerrel bővült a hálózat. A kistérségi hálózatra Bátya, Úszód, Fájsz és Dusnok község kapcsolódott rá. Változatlan gondunk viszont, hogy négy községben, nevezetesen Szakmáron, öregcsertőn, Homokmégyen és Drágszélen nincs vezetékes hálózat; ez pedig a következő tervidőszakban megvalósítandó, nem kis feladat. — A járás lakoságának a fejlesztéshez nyújtott önzetlen segítsége mekkora értéket képviselt a tervidőszak eddigi részében, s ezen belül hogyan alakult az idén? — A korábbi évek eredményére, tapasztalataira alapozottan, a járási pártértekezlet 85 millió forint értékű társadalmi segítség elérését jelölte meg célként. Az eddigi eredmény ennél lényegesen kedvezőbb. Míg például 1976-ban egy lakosra jutóan 696 forint volt, tavaly ugyanez az érték meghaladta az ezer forintot. A 22 községben három év alatt együttesen 150 millió forintot képviselt a társadalmi munka értéke. Megjegyzem, hogy e tekintetben a községek között elég nagy a különbség, s ez a tennivalóinkra is utal. Ami pedig a társadalmi segítség értékének ez évi alakulását illeti, maradéktalanul nem lehetünk elégedettek. Az idén várhatóan néhány millióval alatta marad a tavaly elért 61 millió forintnak. ■ A tervfeladatok teljesítésével, az áthúzódó beruházások jó előkészítésével egyidejűleg világos tehát mely területekre szükséges megkülönböztetett figyelmet fordítanunk — mondotta végül Berta Somogyi László, a kalocsai járási hivatal elnöke. P. I. SPORT- ÉS SÍKESZTYÜK PÉCSRŐL • A divatkeszlyflk mellett sportkesztyűket is készít a Pécsi Kesztyűgyár. A skandináv államok mellett az NSZK-ba, Franciaországba és Olaszországba is szállítanak. Összesen százhúszezer párat exportálnak az idén. BUGACVÉRE, FOKHAGYMAKRÉM Hasznos melléküzemág A bugaci Petőfi Szakszövetkezet rendkívül nehéz körülmények között dolgozik. Földje gyenge minőségű, területei szétszórtan helyezkednek el, a szanki határtól Kiskunfélegyházáig terjednek. A mezőgazdásznak, ha be akarja utazni az egész gazdaságot, amely 4600 hektárnyi összesen, száz kilométereket kell megtennie. Kovács László, a szakszövetkezet könyvelési csoportvezetője elmondja, hogy ez évben az időjárás is sújtotta őket, csak a búzatermesztésből 4 millió forint kiesésük volt. Természetesen mindent megtesznek annak érdekében, hogy pótolják a veszteségeket, de még így is valószínűleg mérleghiányos lesz a gazdaság. Ilyen nehéz körülmények között szinte rákényszerültek arra, hogy melléküzemágat létesítsenek. A tartósító üzemük az igyekszik a veszteségeket magasabb termeléssel ellensúlyozni. — Ehhez bizony nagy erőfeszítésekre van szükség — mondja Halász Jenő, a tartósító ágazat vezetője. — A tervezettnél mintegy másfél millióval magasabb termelési értéket próbálunk elérni, ezzel részben pótoljuk az időjárás okozta veszteségeket. Huszonötén dolgoznak az üzemünkben, nagyobb részük asszony és lány. Készítünk mustárt, ecetes tormát, paprikát tartósítunk. Űj termékekkel is kísérletezünk. Ezek: a Bu- gacvére, és a fokhagymakrém. Áruink keresettek, amit az is bizonyít, hogy már 12,5 millió forint árbevételt tudtunk elérni. Az igazság az, hogy akár többszörösét is átvennék tőlünk a kereskedelmi vállalatok a jelenleg termelt áru- mennyiségnek, de nem vagyunk képesek többre. Gépeink nagy részét ócskavasként vettük, magunk alakítottuk, tettük újra alkalmassá a termelésre. Nagyon leleményes újítógárdánk van, különösen érdemes megemlíteni Válik József gépésztechnikust, akár éjszaka hajlandó dolgozni azért, hogy egy- egy berendezést átalakítson a kívánt célra. Elismerésre méltók a bugaciak törekvései. Az idén például savanyúságból annyit gyártottak már, mint az elmúlt három év alatt összesen. A tartósító üzemben kialakult a szocialistabrigád-mozga- lom és a lelkes kollektívák mindent megtesznek a termelés növelése érdekében. Halász Jenővel végigjártuk az üzemet és megállapíthattuk, hogy elég nehéz körülmények között dolgoznak az asszonyok és a lányok. Megjegyzendő, az üzemben hat férfi végzi a nehezebb munkát. A tartósító ágazat vezetője közben elmondta: ahogy az erejük engedi, bővítik az üzemet. Ez azonban csak az egyik megoldás. A rendkívül szétszórt területeket valamiképpen táblásítani kell, földcserékkel vagy esetleg más gazdaságoknak történő átadással. Erről is szó van, mert különben nem tudnak előre lépni a gazdálkodás fejlesztésében. A vezetőség keresi a megoldásokat. K. S. Gondok és feladatok a kertész- és növénytermesztő szakmunkás-képzésben A november közepén véget ért pályaválasztási hónap jó alkalmat teremtett a beiskolázás, a továbbtanulás és a pályaválasztás lehetőségeinek felmérésére. Megyénkben — ahol mindig is nagy jelentősége volt a mezőgazdaságnak és élelmiszeriparnak — a múlthoz, a jelenhez viszonyítva, az ágazat jövője még ígéretesebb. Az intenzitás, a belterjesség növeléséhez elengedhetetlenül szükséges az új termesztés-, tartás- technológia, termékenyebb növényfajta, nagy értékű tenyészállat és milliókat érő gépek alkalmazása. Ezekhez azonban a mezőgazdaság — ugyanúgy, mint a gyárak, az ipari üzemek — felkészült szakgárdát igényel. Magyarországon a mezőgazda- sági szakemberképzés három szintű. A felsőfokú megoldottnak tekinthető, még az érettségit adó középfokú is. A legmostohább a helyzet Bács-Kiskun két szakmunkásképzőjében, ahol három szakmát sajátíthatnak el a leendő kertészek. Már a beiskolázás sem zavartalan. A mezőgazdasági szakmunkásképzők képtelenek felvenni a versenyt az ipari szakmunkásképző intézetekkel. Az ipari üzemek maguk is segítik a beiskolázást, és ez irányú tevékenységüknek már hagyománya van. Vajon elfogadható-e annak a termelőszövetkezeti elnöknek a véleménye, aki mosolyogva említi, hogy náluk nem jelent gondot az utánpótlás. A napilapokban közzé tesznek egy hirdetést, és máris válogathatnak a jelentkezők között. Megyénkben sajnos, csak három helyen, a kiskunfélegyházi Lenin és Petőfi Termelőszövetkezetben, továbbá a Kiskunhalasi Állami Gazdaságban létesítettek a nauxuk-hetedik általános iskolás korúaknak mezőgazdasági szukköröket. Ezek alakulásuktól kezdve nagy részvéten számmal, sikeresen működnek. Megismertetik az ifjúságot a nagyüzemi mezőgazdasággal, és olyan szakmai kérdésekkel, amelyek leginkább érdeklik őket. A megyei pályaválasztási tanácsadó is törekszik a mezőgazdasági és ipari szakmunkásképzők közötti különbség felszámolására. Ennek érdekében az országban először meghirdette a szakmákat és a vállalatokat bemutató ván- dortabló-mozgalmat. Ez esetben is leginkább az ipari üzemek teljesítették a rájuk háruló feladatokat. A mezőgazdasági pálya- választási főelőadó az oktatási megbízottak részére tartott eligazításon külön felhívta a figyelmet a szakmát és a munkahelyet ismertető tablók méretbeni korlátáira. A mikrobuszba, amivel azokat egyik iskolából a másikba szállítják, csak meghatározott méretű bemutató anyag fér el, mégis a tablók jelentős része akkora lett, hogy nem lehetett elhelyezni a szállítóeszközben. Ez talán jellemző egy-egy gazdaság hozzáállására is. A pályaválasztási intézet igazgatója nyolc évre visszaemlékezve elmondta, hogy az ipari üzemekkel való kapcsolatuk nagyot fejlődött. Talán napjainkban indult meg ez a folyamat a mezőgazdasági üzemekkel is. Tény. hogy a termelőszövetkezetek oktatási, pályaválasztási felelősei között a téesz-el nőktől, a tűzvédelmi előadóig csaknem minden munkakörben foglalkoztatottak fellelhetők. Lényegesen könnyebb egy koncentrált termelést folytató ipari üzemben bemutatni valamelyik szakmát, gyárlátogatás alkalmával. A mezőgazdaság őszi megsegítése, valamint a nyári építő táborok ugyanezt az alkalmat jelenthetnék a téesznek, az állami gazdaságnak, ha élne vele. Ez esetben az erre érzékeny szemű gyerekek nemcsak a szőlőszüretben észlelt szervezetlenséget, a munkafegyelem áthágását tapasztalnák például az egyébként jó hírű bácskai gazdaságban, egy-két hetes ottlétükkor. Egy délelőttöt érdemes lenne feláldozni arra, hogy a fiatalok megismerkedjenek azzal az állami gazdasággal, s találkozzanak korban hozzájuk közelálló, ott dolgozó fiatalokkal is. A tanév kezdetére — gyakran — fele létszámmal, de megindul az oktatás a mezőgazdasági szakmunkásképzőkben. Ettől kezdve a bizonyítvány megszerzéséig, a pedagógusok feladata az oktatás, melyet maradéktalanul meg is oldanának, ha lenne megfelelő mennyiségű és tartalmú tankönyv. Baján a Bereczki Máté Kertészeti Gépész Szakközépiskola második osztályában olyan országos szakközépiskolai fizikai tankönyvből tanulnak, mely úgy taglalja például a rezgő mozgást, hogy a megértést elősegítő matematikai alapokat — a trigonometriát — viszont csak a következő évben, a harmadik osztályban fogják elsajátítani, a szintén országos matematikakönyvből. Elképzelhető, hogy milyen nehéz a tanár munkája ilyen körülmények között. Se szeri, se száma azoknak az értekezleteknek, ahol a mezőgazdaságban dolgozó fiatalok gondjaival foglalkoznak, de a megoldásuk messze van. A mezőgazda- sági üzemek tagoltsága, a kampánymunkák, a változó munkaidő miatt kétségkívül bonyolult feladat a hathatós érdekképviselet. A pályán elindított fiataloknak gyakori panasza az, hogy nem a végzettségüknek megfelelő munkakörben alkalmazzák őket. Például, Kecskemét mellett az egyik állami gazdaságban a növénytermesztő gépészt, éjjeliőrként. Az is előfordult, hogy a friss szakmunkás-bizonyítvánnyal rendelkező fiatalembert hem bízták meg a drága erőgép, vagy munkagép kezelésével, mert hosszú a haja, vagy farmerban jár. Inkább a vizsga, a szaktudás nélküli, de régi dolgozót ültették a gépre, aki tönkre is tette, mert árokba fordult vele. A Helvéciái Állami Gazdaság illetékes vezetői a szakma becsületét megadva, a tanulmányi szerződésben teremtették meg azt az anyagi hátteret, ami mellett a fiatalok szinte gondtalanul sajátíthatták el az iskolában a szakmai alapot. Sőt, a munkába állás után lehetővé tették, hogy önálló brigádot alakítsanak, és maguk állapíthassák meg normájukat, mégis a tizennyolc pályakezdőből jelenleg hárman dolgoznak a gazdaságban. Valahogy nem találták meg a helyüket. A személyzeti vezető véleménye szerint, a Kisfái Kertész Szakmunkásképzőben végzett fiatalok a csoportmunka irányítását vélték a fő tantárgyuknak, és a gazdaságban is eszerint dolgoztak. Érdekes ez a szemlélet, hiszen mindenki természetesnek veszi, ha szobafestő, vagy a lakatos aktív fizikai munkát végez. Csak a kertész szakmunkásnak lenne ez idegen? Az a vélemény a helyes, amely szerint a gazdaságoknak kell kézbe venni a beiskolázás rájuk háruló tennivalóit és a pályakezdők útjának egyengetését. Ne csak a végzettek számára hirdessenek pályázatot, hanem ott-tartásukra is törekedjenek az érdekelt üzemek. Akkor a jelentkezők hiánya miatt, a szakmák közül Bács- Kisun megyében nem kell törölni az egyik legszebbet, a kertészekét. Czauner Péter • Dusnokon az idény után is van munkájuk a kertészeknek. Tápkockát gyártanak a zöldséghajtatáshoz a Munkás-Paraszt Tsz tagjai.
