Petőfi Népe, 1979. december (34. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-15 / 293. szám
1979 december T5. • PETŐFI NÉPE • 3 A Műkertváros hallat magáról Aki három-négy évvel ezelőtt szemlélődött a kecskeméti Műkertvárosban, beszélgetett az ott élőkkel, a városrész nyújtotta látvány, az ingerült, panaszos vélekedések mintegy összhangban voltak egymással. Aki ma veszi a fáradságot, hogy ugyanott körülnézzen, kellemesebb benyomásokat szerez. A városrész fejlődésének megfogható jegyeivel együtt a környék hangulata is más. Otthonosabb. Új fejezet kezdődött Alig múlt két éve, hogy 1977. szeptember 21-én megalakult, viszonylag kislétszámú pártalap- szervezettel létrejött a lakóterületen az a politikai bázis, amelynek léte, működésének kisugárzó hatása mind érzékletesebben megmutatkozik. A körzet sajátosságaihoz igazodón megkezdett és elvégzett 26 hónapi politikai munkát értékéivé, a körzeti pártszervezet beszámoló taggyűlése a legbecsesebb eredményként az iránymutatást, a tömegkapcsolat erősítését, a legjobb erőknek a várospolitikai célok eléréséért való összefogását, segítését könyvelhette el. önmagáért beszél például az a tény, hogy 1978—1979-ben csaknem kétmillió forint értékű társadalmi munka — járdaépítés, környezetszépítés, a 2. számú óvoda létrehozásához nyújtott segítség, stb. — valósult meg a körzetben. Vagy az idén októberben megalakult — a városban az első! — lakóterületi KISZ-alapszervezet, amelynek működéséhez, a politikai munka lendületes segítéséhez bízvást fűz szép reményeket a párt- szervezet. Mellőzzük azonban a szervezeti életében is példásan működő alapszervezet ténykedése megannyi területén történt előrehaladás taglalását. Hallgassuk meg inkább, miként vélekedik a párt- szervezet munkájáról, számvetéséről, milyen gondolatok, törekvések foglalkoztatják Málnás Máriát, a körzeti népfrontbizottság titkárát, aki mint vezető óvónő, az óvónők pártalapszervezetének tagja. A politikai „műhely” munkahangulata — Vitathatatlan, hogy a Műkertvárosban nagyon nagy az előrelépés. Gondolom, nem kell, hozzátennem, hogy ebben mekkora a körzeti pártszervezet szerepe. öt évi működés után most először értékelték a körzeti népfrontbizottságban dolgozó kommunisták, s így az én társadalmi munkámat is. Kicsit zavarban voltam az elismerő értékelés hallatán, mert bizony, az évek folyamán tett sok és nem is könnyű erőfeszítéseink gyakran kemény falba ütköztek, vagy csak szerény eredményhez vezettek. A körzet pártirányítását és főleg azt a következetességet tartom példásnak, amely a határozatok végrehajtásában megmutatkozik. És az igazi munkahangulatot, a gondolatok rendszeres cseréjét. Hozzá teszem, hogy gyakran kiadós viták árán, de mindig azonos álláspontra jutunk. Utána meg szinte megújulva, a cselekvés következik. Nagy nyeresége a párt- szervezettel együtt az egész körzetnek a párttitkár személye. Mert dr. Tapodi István, aki nyugdíjas, nemcsak nagy tapasztalatú. hanem fáradhatatlan, a lakossági gondokra rendkívül érzékeny, s ha kell, már pedig elég sokszor kell, harcos pártmunkás. A körzeti alapszervezet taggyűlésén elhangzott beszámoló sokrétű munka tiszteletre méltó eredményeit összegezte és nem kevés gondot taglalt, a megoldás irányát is megjelölve. Visszagondolva, mégis mennyi minden kimaradt a beszámolóból! Például a 3-as buszjárat rendszeressége, pontossága, az, hogy elhelyezték a Műkertből az autóvásárt és a kutyakiállítást, hogy kinyitották a vadaskertet. De sokat is harcoltunk ezekért! A vadaskertet azonban rendbe kéne hozni. A Parkétterem környékét is. Megvalósult a méheslaposi ötven személyes óvoda, benne hetvennyolc gyerek ... Ezért is, de sokat taposott a pártszervezet! Népfrontbizottságunk következő feladatai pedig? Csak kapásból: pedagógiai, egészségügyi, politikai tárgyú előadások szervezése a kismamáknak. Játék- és kézimunka-szakkör létrehozása. A területi KISZ-szervezettel a gyümölcsöző együttműködés kialakítása. Az új óvoda udvarának fásítása, csinosítása, játékokkal való gyarapítása. Van mit tenni, de erőt ád, hogy akit hívunk, szívesen jön, terebélyesedik az önzetlen tettekre kész műkertvárosiak tábora. S végül, amit külön is na• Virág István. gyón fontosnak tartunk: a következő választáskor a körzetben élők közül kívánunk tanácstagjelölteket javasolni. Hogy mondjam? Kívülről nem lehet a választókkal igazán együtt élni, együtt érezni és közösen cselekedni. A munkahelyi pártirányítás erősítéséért A VII. körzeti alapszervezet ténykedése kiterjed a pártszervezettel nem rendelkező munkahelyek, így az ÁFOR-kirendeltség, és a Városgazdálkodási vállalat pártirányításának erősítésére is. Ez utóbbi közületnél tizennégy kommunistát tömörítő pártcsoport működik. Vezetésére nemrégiben Virág István, a kőipari részleg vezetője kapott megbízást. Ö így vall a taggyűlés által a pártcsoport számára — a kezdeményezőkészségére is építőn — megjelölt feladatokról: — Rajtunk is múlott, hogy a meglehetősen széttagolt vállalatnál korábban önálló pártszervezetet alkotva, kevés eredményt mutattunk fel. Most a körzethez tartozó pártcsoportként igyekszünk rendezni sorainkat, teljesíteni az önkéntesen vállalt kötelességeinket. Élén a nagyon agilis titkárral, a pártszervezet vezetősége mindent megtesz érte, hogy egy családdá ötvözze a tagságot. Nem könnyű a pártmegbízatásom. Akkor hökkentem meg, amikor felismertem: tizennégyünk között csak hárman fizikai munkások. Ebből következik: fiatalítani, ifjúmunkásokkal gyarapíta-« ni a párt sorati. Elég sok a vállalatnál a fiatal dolgozó, és érdeklődés is van a párt iránt. Erre korábban sajnos, nem jutott figyelem. Egy elvtársunk máris kapott olyan megbízatást, hogy foglalkozzon a párt iránt érdeklődőkkel. Ugyancsak jelentős feladat: jobban bekapcsolódni a vállalat működésébe. Most éppen az idei tervek teljesítése, értékelése, a jövő évi törekvések megvitatása van soron. A napokban már részt vettem a vállalatvezetői megbeszélésen. Ez pedig nem volt gyakorlat. Aztán, ha a csoportban rendbe tesszük dolgainkat, egy KlSZ-szer- vezet létrehozását irányozzuk elő a vállalatnál. Vannak fiatal munkatársaink, nem is akármilyenek! A településfejlesztés is érdekel bennünket. Az emberekkel nincs baj, jó célért mindenre készek. Csak kérni kell. A megfelelő hang, majd a közös munka első közös sikere és nyert ügy. Lám, elmondani milyen egyszerű. Véghez vinni biztos, hogy sokkal bonyolultabb. Hiszem azonban, hogy egyelőre tizennégyünk összefogásából, erejéből sok mindenre futja. Perny Irén Itt a piac, hol a piac?... Vonzó, tetszetős üzlet, unatkozó eladókkal. Kívül, az utcán egy fejkendős néni áll, és a kirakatot nézegeti. A cégérre esik a pillantása : Vetőmagbolt. Hívnák befelé: „Jöjjön, mit óhajt?” — de ő csak a fejét rázza: „Majd kinin, a piacon, édes lelkem, oda vagyok én szokva!” Szabad a vásár! Mócza Jenő helyettes vezető a kecskeméti Petőfi Sándor utcai vetőmagboltban, illő tisztelettel fogad minden vevőt. Fél órai „vevőles” után — végre egy ember, Dabasról. Gugyerás Mihály. — Dán tartós káposzta? — Van. — Saláta? — Harmincféle. Milyet adhatok? Az üzletvezető-helyettes nem jön zavarba. Van! Van! Van! Azt tartják: az is baj, ha valamiből kevés van; de az se jó, ha sok van ... Volt idő, amikor a keoskeméti piacon, illetve a mellette levő vetőmagüzlet előtt hajnaltól sort kellett állni, hogy — ha részletekben is — mindenki megkapja a keresett magvakat. Mennyit zúgolódtak akkor az emberek, mennyi bosszúság gyülemlett bennük az akadozó ellátás, az egymás hegyén-hátán tolongás miatt! Ma? ... Ma pedig szabad a vásár! Vevő nem tette ki még a boltból a lábát úgy, hogy amit kért, ne kapott volna. Borzaskata, vasfű, kakastaréj Próbát teszek. — Kúpvirág, lángvirág, körömvirág, vasfű, borzaskata, fürtös gyöngyike, oroszlánszáj, fátyolvirág, kakastaréj kapható? — Igen. Melyikből adhatok? — kész a felelettel Mócza Jenő. — Őszirózsa? — Harminckétféle. — Szarka'láb? — Hétfélét tartunk. Nem tudok kifogni a boltoson. Ezerféle zöldségnövény mag. Madáreleségből zsákokat lehetne megtölteni. Olajlenmag minden mennyiségben. És fólia, tekercsszámra! Míg a megyei AGRO- KER-től naponta csalódottan fordulnak vissza a fóliát kisebb tételben vásárolni akarók, itt, a vetőmagboltban négyfélét kerülgetnek az eladók. Ide rakják, oda rakják — csak hogy be ne fülledjen ! Kis kéziszerszámok nagy választékban. NDK kiskapa — magyar ikiskapa várja párosítva a vevőjét egy polcon 16 forint 90 fillérért és 10 forint 80 fillérért. Ha lenne a házam táján egy kevés homok, vagy kertecske, fogadom, a legremekebb gyerekjáték lehetne szinte ingyen, fillérekért ! Piros és zöld öntözőgumiból annyi tekereg a lábam körül, hogy ha én lennék az eladó, használhatnám joggal ezt a köznapi utalást a javak bőségére: mérném ö'llel-köböllel... Meglehet, ilyen gondolatot forgat a fejében Mócza Jenő is, mert végül oda lyukad iki: — Luxus nekünk is, de az államnak is, ha a pénz és az áru nem forog. Két és fél milliós készletünk van. És egy szép, új, modern, a mai városképbe illő szaküzletünk, amelynek hibátlanul világító neonfeliratát egyszer a Petőfi Népe is elismerte. Forintos gondok Így van, elismertük. Csak akkor még nem tudtuk, milyen filléres — vagy inkább forintos! — gondokkal, értékesítési nehézségekkel küzd egy különben látványos megyeszékhelyi szaküzlet! Szép az üzlet — túl szép. S túl jó az áruválasztéka. De hát ez csak nem visszariasztó? ... • Minden van — ezt is megértük! A jó árukínálatot egyesek „gyanakvóan” figyelik kintről, az utcáról. • Jobb napokon érdemes kinyitni... (Straszer András felvétele) Azt hiszem, vásárlási szokásaink lehetnek különbözők. Sokunknál helyhez kötődnek. Hogyan is mondta a vetőmagbolt-cégért kívülről szemlélgető fejkendős néni? „Majd kinn a piacon, édes lelkem, oda vagyok én szokva!” így változik az élet, a kereskedelem is. Ma már a Petőfi Sándor utca is piac: új piac. Csak: szebb és jobb! Ügy látszik, a jót is szokni kell. K—I Zamenhof örökében ő tiltakozna elsőnek, ha fiizé- res koszorút helyeznénk életművére; nevét sem tehetjük emlékezetesebbé, hiszen már régtől azok közé tartozik, akik halhatatlanok. Magunk miatt, mához szólóan idézzük csak alakját, eszméinek egyre sürgetőbb időszerűségét, mert az igazi nagyság mércéje az idő. Ma, születésének 120. évfordulóján nagyobb tisztelettel és megértéssel adózik az emberiség emlékének, mint ötven esztendővel korábban, nem mert az évek megszépítő messzeségéből pillantunk felé, hanem mert ma többet mond, mint fél évszázaddal ezelőtt. Az ügy, melyre életét tette, a mitológia homályába tűnő ősi emberi vágy: megoldani a soknyelvűség bábeli hangzavarát. Nagy gondolkodók hosszú sora próbálta megalkotni a minden népet összekötő, közös második nyelvet, de életre kelő, gazdag, egyszerű nyelvet csak ő teremtett; próbálkozások százai merültek feledésbe, s élnek ma is tiszavirágéletet. De hagyjuk a nemzetközi nyelv történetét! Csak a jelen nyelvi gondjaira fordítsuk figyelmünket! Korunk a demokratikus emberi jogok széles körű megvalósításáért küzd. Ma minden józanul gondolkodó ember elfogadja, sőt meggyőződéssel vallja, hogy nem lehet őszinte emberi kapcsolat ott, ahol vallási, netni vagy faji megkülönböztetés létezik. A történelem, úgy látszik, fájó leckét adott, hogy ezek ártó, embertelen következményét felismerjük. A diszkriminációnak van azonban még egy, s mindmáig nem kellően tudatosult formája: a nyelvi megkülönböztetés. Naponta érezzük, de úgy tekintünk rá, mint tőlünk független, megváltoztathatatlan természeti törvényre, mintha „Isten büntetése”, a bábeli nyelvzavar eleve determinálná sorsunkat. Pedig nincs egyetlen tudományos érv, amely az emberiség békés közeledését is szolgáló nemzetközi nyelv lét- jogosultságát és hasznát cáfolni tudná, mégis mennyi meg nem értéssel találkoztak, s találkoznak még ma is elvétve azok, akik nemcsak beszélnek a távoli jövő lehetséges nyelvéről, hanem ha szólnak, már ezen a nyelven beszélnek, mert a gyakorlatban győződtek meg arról, hogy az anyanyelvi határon túl csak egyetlen igazságos kommunikációs eszköz létezik: a semleges nemzetközi nyelv. Mi, akik elköteleztük magunkat az eszperantó mellett, nem csak hisszük, hogy a jövő nemzetközi nyelvét ápoljuk és fejlesztjük; mi tudjuk, hogy a közös nemzetközi nyelv felismerése felé halad az emberiség, általánossá válása nem illúzió, hanem egyre parancsolóbb szükség, a béke egyik Ígéretes záloga. Kurucz Géza a Magyar Eszperantó Szövetség megyei bizottságának elnöke Kunszentmiklósi mozaik •November közepén elkészült Kunszentmiklós 1980. évi községfejlesztési feladatterve, és néhány nappal később már kézhez is kapta azt mintegy húsz helyi vállalat, intézmény vezetője egy meghívóval együtt, amely a nagyközségi pártbizottság, a tanács és a Hazafias Népfront szervezete által rendezett koordinációs értekezletre invitálta a címzetteket. A gazdasági vezetők megértéssel fogadták a kezdeményezést és — miként azt Bognár László tanácselnöktől megtudtuk — jelentős felajánlásokat tettek üzemük, intézményük dolgozói, szocialista brigádjai nevében. Így például a BÁCSEPSZER helyi építésvezetősége 350 ezer forint értékben vállalt épületfelújítást, út- és járdaépítést, az áfész pedig 30 ezer forint készpénzzel és 10 ezer forintnyi társadalmi munkával járul hozzá a Rákóczi úti óvoda rendbehozatalához. De jelentős vállalásokat tettek a többi üzemek is. A TEMAFORG dolgozói két szabadnapjukat ajánlották fel Kunszentmiklósért, a VÁV-gyáregység szocialista brigádjai viszont az autóbuszváró elkészítésére és a Petőfi lakótelepi játszótér karbantartására tettek ígéretet. Sokat vállaltak a közös feladatokból a sütőipari vállalat, a ktsz, és a vízügyi szakaszmérnökség dolgozói is. □ □ □ A kunszentmiklósi üzemek azonban nem csupán 1980-ra „szövetkeztek”. Együttműködésük révén, lakossági összefogással már az idén tető alá került nem egy olyan létesítmény, amelynek felépítése más módon nem, vagy csak évekkel később valósulhatott volna meg. Ezek egyike a tasskertesi óveda új foglalkoztató terme, amelyet november végén vehettek birtokukba a gyerekek. Ajpli László tanácstitkár elmondta, hogy a szülői munkaközösség téglajegyeket árusított, így teremtették elő a szükséges építőanyagot. önkéntes segítőkben sem volt hiány: a TEMAFORG, a távközlési üzem és a vízügyi igazgatóság szocialista brigádjai, a környékbeli lakók, szülők csaknem minden munkát elvégeztek, s ott szorgoskodtak az építkezésen a kisiparosok is. Mindez nem első példája a tasskertesiek összefogásának: korábban már két általános iskolai tanterem és étkezde épült egyebek között ilyen módon Kunszentmiklós „kertvárosában”. □ □ □ A harmadik esemény színhelye is napközi otthon, csakhogy itt nem a gyerekek, hanem idős emberek töltik kellemesen hétköznapjaikat. December 6-án kis ünnepségen köszöntötték Kunszentmiklós vezetői — és az általános iskola úttörői — az öregek nap- r közi otthona negyvenöt „lakóját”. Ám a hagyományos öregek napi megemlékezésnek a szokásosnál nagyobb jelentőséget tulajdonított ezúttal az ünnepségen Selyem Zsigmond országgyűlési képviselő társaságában megjelent Bognár László tanácselnök. Az ok: ezen a napon adták át rendeltetésének a teljesen társadalmi munkában felépített új épületszárnyat, s az ott elhelyezett foglalkoztató termeket. Az Egyetértés Tsz építőbrigádja, a költségvetési üzem, a Baromfiipari Országos Vállalat és a BÁCSÉPSZER dolgozóinak, szocialista brigádjainak lelkes munkája, és a kiskunlacházi szovjet alakulat katonáinak önzetlen segítsége tette lehetővé, hogy a ta- * nácsi pártalapszervezet felajánlásával kezdetét vett nagy munka rekordidő alatt — az első kapavágástól számított alig öt hónap elteltével — első fázisában befejezést nyerjen. Sitkéi Béla INDONÉZIA —SINGAPUR—THAIFÖLD IBUSZ-programok a jövő évre Sikeres évet zárt az IBUSZ, árbevétele előreláthatóan meghaladja a 7 milliárd forintot, ami 14 százalékos emelkedést jelent az elmúlt évihez képest — jelentette be Németi József, az IBUSZ vezérigazgatója pénteki sajtótájékoztatóján a Sport Szállóban. Mint elmondta, különösen nagy arányban növekedett a turistaforgalom Ausztriából, az NSZK-ból és Olaszországból: a szocialista országok közül pedig a Szovjetunióból, az NDK-ból és Bulgáriából jöttek többen, mint tavaly. 1980-ban az ideinél is gazdagabb programot állított össze az utazási iroda, öt világrész 42 országába juthatnak el a turisták az IBUSZ- szal. Ezek között kuriózum az Indonézia—Singapur—Thaiföld, illetve az Üj-Zéland—Ausztrália társasutazások. (MTI)
