Petőfi Népe, 1979. december (34. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-15 / 293. szám

I 4 • PETŐFI NÉPE • 1919. december IS. ' Eredményekben gazdag öt esztendő ja SZIM kecskeméti gyárában MŰTÉTEK A MIKROSZKÓP ALATT • A mikroszkópos műtéti technika világviszonylatban néhány éves múltra tekinthet vissza. A kézsebészetben, a szemészetben és az ideg- sebészetben alkalmazzák, egy milliméternél kisebb erek, idegrostok egyeztetésére. Az Országos Traumatológiai Intézetben fiatal orvosok­ból létrehoztak egy mikrosebészeti munkacsoportot. Feladatuk, hogy kísérleti állatokon mikroszkóppal gyakorolják a rendkívül finom mű­téti technikát, amelyet részben már alkalmaznak emberen is. (MTI-fotó: Cser István felvétele — KS) Gyermekvillamos Tallinnban A Szerszámgépipari Művek kecskeméti gyárának kommunis­tái mindig nagy figyelemmel ké­szülődtek az éves beszámoló tag­gyűlésekre. Most azonban, ami­kor ötéves időszakot tekintettek át, maguk is meglepődtek azon, hogy mennyire gazdagok voltak eseményekben, eredményekben és gondokban is a XI. kongresszus óta eltelt esztendők. S nemcsak a pártalapszervezet életében, ha­nem az üzemben is mennyi min­den változás történt. Amint Antalicz Mihály párttit­kár a vezetőség beszámolóját is­mertette, nemcsak a pártmunka sok-sok részlete, hanem a párt­alapszervezet közelmúlt történe­tes kibontakozott a hallgatóság előtt. Az annak idején megvá­lasztott öttagú vezetőség hama­rosan háromra csökkent, mert a párttitkár és a szervező titkár hu­zamos időn át betegeskedett. A csökkent létszámú vezetőség, va­lamint a pártcsoportbizalmiak és. a tagság aktív támogatása olyan összefogást eredményezett, hogy a két fontos irányító hiányának a pártmunka színvonala nem látta kárát. Politika és termelés Ilyen körülmények között kez­dődött el a XI. kongresszus ha­tározatainak végrehajtása, a tag- könyvcsere lebonyolítása, az üzemben pedig a termékszerkezet korszerűsítése, s az ezzel járó termelési gondok leküzdése. A párttitkár már nem tért vissza, lerokkantosították, nyugdíjba vo­nult. 1978 elején új titkárt vá­lasztottak Antalicz Mihály szemé­lyében. a vezetőséget héttagúra bővítették, az üzemi átszervezé­sek pedig szükségessé tették a negyedik pártcsoport megalakí­tását is. A pártalapszervezet munkájá­ban mindig párhuzamosan jelent­kezett a Központi Bizottság, a megyei és a városi pártbizottság határozatainak végrehajtása, va­lamint az üzem előtt álló terme­lési problémák megoldása. Ezért állandóan nagy súlyt helyeztek az ideológiai munkára. Emiatt töre­kedtek arra. hogy ne csak a párt­tagok köréből, hanem a párton- kívüliek közül is minél többen sajátítsák el végzettségüknek, be­osztásuknak megfelelő szinten a marxizmust—leninizmust. Ezért azután minden esztendőben rend­szeresen iskoláztak be hallgató­kat a marxizmus—“leninizmus es­ti középiskolára és a marxiz­mus—leninizmus esti egyetemre egyaránt. A munkahelyi politikai képzésben pedig szorosan együtt­működtek a szakszervezettel és a KISZ-szervezettel. Építőket kerülgetve • Ma már szinte természetes a SZIM kecskeméti gyárában, hogy a gazdasági célkitűzések valóra váltását nagyon céltudatos, gon­dosan,szervezett, agitációs és pro­pagandamunka előzi meg. Ez azért is jó módszernek bizonyult, mert a politikailag jól előkészí­tett gazdasági feladatok végre­hajtása során kerülnek előtérbe azok a pártonkívüliek, akik mél­tóvá válnak arra, hogy felvegyék őket a párttagok soraiba. E te­kintetben különösen a KlSZ-szer- vezet végzett céltudatos munkát. Az elmúlt öt év alatt felvett tíz párttag zöme ugyanis RlSZ-aján- lásra került a pártszervezetbe. A párttagok egy része viszont mint­ha meghátrált volna az új párt­tagok ajánlásával járó felelősség elől —, észrevételezte a beszá­moló. A SZIM kecskeméti gyárában a gazdasági tevékenység, a ter­melés fejlesztése is a XI. kong­resszus, a megyei és a városi pártbizottság határozatainak szel­lemében folyt. Fontos megbíza­tásokat kaptak közúti járműfék- szerelvény-gyártás mennyiségi igényeinek kielégítésére, Ily mó­don a termelés pártellenőrzését is magasabb szinten kellett vé­geznie a pártalapszervezetnek. Közben még bonyolultabbá vál­tak a körülmények azáltal, hogy a gjjár területén 150 millió fo­rintos beruházással új, korszerűen felszerelt üzemcsarnok építését kezdték meg, igen szoros befeje­zési határidővel. A gyár kollektívája jelesre vizsgázott, amikor munka közben az építőket is kerülgetve évről évre teljesítette termelési köte­lezettségeit. Mindez azt mutatja, hogy az üzem kommunistáinak agitációs-propaganda munkája és példamutató helytállása a terme­lésben meghozta gyümölcsét. Az anyavállalatnál, — a SZIM párt- bizottságánál — is nyilvánvalóan felfigyeltek az eredményekre, s erre alapozták azt a döntést, hogy az NC-vezérlésű szerszám­gépekhez szükséges golyósorsó ha­zai gyártását a kecskeméti üzem­re bízzák. A terven felüli beru­házás 1978-ban kezdődött, s az újabb, igen magas műszaki szín­vonalon elkészült műhelycsarnok műszaki átadása már meg is tör­tént. Építésénél a gyár kollektí­vája nagyon jelentős társadalmi munkát végzett, amelyben termé­szetesen a kommunisták sok szép példáját mutatták az áldozatvál­lalásnak. A beszámoló azzal fejeződött be, hogy hosszú évek óta először nem teljesíti termelési tervét a kecskeméti gyár. Ennek egyik oka, hogy az üzem az év elején nem kapott tervszámokat. Az új műhelycsarnokban a termelést a tervtől eltérően még nem lehe­tett beindítani. A gyár a rendel­kezésére álló gépi kapacitást nem tudta megfelelően kihasználni, s ebben szerepe van annak is, hogy nincs elegendő szakmunkása. A felvett új munkások még gyakor­latlanok stb. A pártszervezet programja Közhelyként hangzik az a meg­állapítás, hogy a beszámolót igen tartalmas vita követte. Mégis ez illik a taggyűlés további részére. A felszólalók beszéltek természe­tesen az elért eredményekről, és joggal. A városi pártbizottság képviselője is pozitívan értékelte a pártalapszervezet munkáját. A hozzászólók mégis inkább a még fellelhető hiányosságok feltárá­sára fektették a hangsúlyt. A többi között rámutattak arra, hogy a dolgozók termelési tanács­kozásokon elhangzó javaslatai, észrevételei közül ne csak a na­gyobb horderejű kérdésekre rea­gáljanak a vezetők, hanem az apróbb ügyekre is. A politikai ok­tatásnál a jövőben ne a hallgatók minél naevobb számára töreked­jenek, hanem a magasabb színvo­nalra. * Nagy termelékenységű gépek érkeznek a közeljövőben — hang­súlyozta egy felszólaló. — Emiatt, gondosan, rugalmasan szervezett munkaerő-átcsoportosításokra lesz szükség. A pártszervezet agitációs munkája ehhez nélkülözhetetlen lesz. Egy másik arról szólt, hogy az anyaggazdálkodás minden dol­gozó feladata. Növelni kell ben­nük a felelősségérzetet, mert már a kirakodásnál, később pedig munka közben is sérülnek meg értékes anyagok, alkatrészek. Nagy figyelmet keltett az a fel­szólalás is, amely a szakmunkás­hiány pótlására tett javaslatot. Eszerint amikor a tanműhelyben- nincs oktatás, fel kellene hasz­nálni az alkalmat az új munka­helyre átcsoportosított, vagy újon­nan felvett munkások szakmai képzésére, továbbképzésére. A második és harmadik szakma ok­tatásával is nehéz munkaszerve­zési gondokat lehetne megoldani. A SZIM kecskeméti gyárának kommunistái még hosszasan tár­gyaltak, majd olyan programot dolgoztak ki, amelyben a gazda­sági és a pártmunka sikeres vég­rehajtása egységes politikai fel­adattá kovácsolódik. Nagy Ottó Tallinnban elindult útjára egy olyan villamos, amelynek utasai csakis a gyerekek. A gyermekvillamos azonnal fel­ismerhető. Kocsijainak oldalain a mesék és trükkfilmek hősei lát­hatók, belül pedig játékok várják a kicsiket, akik zenét is hallgat­hatnak. vagy egyszerűen kinéze­gethetnek az ablakon. A villamos egy óra alatt egész Tallinnon áthalad. Az ifjú városi lakosok megismerkednek az ó- és az új várossal. Látják a modern Tallirtnt, a magas épületeket, a korszerű lakótelepeket, a zöldellő parkosított tereket és a városi parkokat. Hosszú és sajnálatos szünet után hétfőn végre ismét össze­gyűlhettek a kecskeméti zeneba­rátok: az Országos Filharmónia bérleti sorozatának második hang­versenyén ez alkalommal is a helyi együttest, a Kecskeméti Vá­rosi Szimfonikus Zenekart hall­hatta a szép számú közönség, ör­vendetes, hogy a néha oly zava­ró vegyes műsor helyett, egység­re törekedve XIX. századi kom­pozíciók. Csajkovszkij és Men­delssohn művei szerepeltek a programban. A Rómeó és Júlia nyitányfan- tázia hatásos kezdésnek bizo­nyult; egészében kedvező benyo­mást keltett, néhány kényesebb fúvós és basszus állás intonációs bizonytalanságaitól eltekintve elé­gedettek lehettünk a megszólal­tatással. Általában az egész est folyamán régen nem tapasztalt biztonság jellemezte a zenekar játékát, ami természetesen jóté­konyan hatott az egyes darabok összefogottabb, zeneileg jobban megformált előadására is. A koncert második darabja ugyancsak Csajkovszkij-mű volt. a virtuóz gordonkaversenynek számító „Variációk egy rokokó témára" Daniel Veís csehszlovák gordonkaművész közreműködése igazán kellemes meglepetést je­lentett: kitűnő technikai tudása, energikus, mégis hallatlanul ele­gáns előadásmódja méltán váltott ki osztatlan elismerést. Mindvé­gig jellemző virtuozitása mellett a kadenciánál felfigyelhettünk az egyes zenei frázisok mélyen át­gondolt és átélt megformálásá­ra is. A romantika jellegzetes sajá­tossága, hogy nem az őt közvet­lenül megelőző klasszicizmus to- vábbfejlesztőjeként lép fel, sőt éppen ezt tagadja azáltal, hogy egy még régebbi korszakra utal vissza, természetesen a maga új­Ennek a barna homokkőből va­ló. Arhangáj ajmakban felfede­zett oszlop alakú építménynek a felirattöredéke az ősi szogd nyel­ven íródott. A tudósok véleménye szerint az írott szöveg az i. e. 507—581. évekből való. A fel­irat tartalma az első turk kaga- náíus történetével kapcsolatos. szerű eszközeivel. Már e tenden­cia érvényesül a Csajkovszkij- variáció „rokokó” témájánál, sok­kal egyértelműbb azonban a kap­csolat a koncert második részé­ben hallott Mendelssohn-mű, az V. (Reformáció) szimfónia esetében. A református egyházi népének, a korái a német barokk muzsiká­nak egyik alapját képezte több századon át. (Elég, ha 3. S. Bach korálfeldolgozásaira gondolunk.) Mendelssohn — egyébként hang­versenytermekben meglehetősen ritkán hallható — szimfóniája a reformáció eszmei síkon és a nép körében végbement küzdelmei­nek zenei ábrázolásához ily mó­don természetszerűleg alkalmaz­za az egyértelmű utalást jelentő koráldallamokat. Szimfóniájának első tétele még inkább a küzdelem ábrázolása, a korálok fordulatainak alkalmazá­sa rejtettebb, s így a tétel elő­adása is problematikusabb. A hét­fői megszólaltatásnál is ez a té­tel sikerült legkevésbé, talán épp a formai összefogás nehézségei miatt. Sokkal világosabb a máso­dik tétel népies tánckaraktere, valamint a harmadik tétel szug- gesztív hatású, recitativoszerű melódiája, s ezek előadása is sok­kal jobban sikerült. A IV. tétel megoldásai mind­egyiknél jobban idézik a barokk zene hatását, különösen a befeje­ző részben, ahol a fúvósok korál- dallama alatt a vonóskar mozgal­mas fugatói szólnák. Itt is, mint az egész koncert folyamán külön dicséretet érdemel a zenekar fa­ts rézfúvóskara; tagjai a szólóik­nál és az együttesben egyaránt ki­emelkedő teljesítményt nyújtót­tok. Végső soron a hangverseny kel­lemes élményt nyújtott, s a zene­kar eredményes fellépése Kemény Endre karmester munkáját is di­cséri. H. A. A neves leningrádi orientalista. V. Livsics professzor úgy magya­rázza ezt a szogd szöveget, hogy annak idején szoros kapcsolat le­hetett a turkok és a mai Tádzsi­kisztán területén létezett szogd állam között. Ennek bizonyítéka egyébként a szovjet tudósok ál­tal feltárt, a VII. század második feléből való sok lelet is. Észak-afrikai 3. Susogó eukaliptuszok A Land Rover robusztus felépí­tésű. különlegesen nehéz terepre tervezett jármű; a szolid meg­bízhatóságáról közismert angol cég arra gyártja, hogy úttalan utakon közlekedjék. t A fordulat- szám-felező segítségével nyolc se­bességfokozatúvá alakítható, négy- keiékhajtású autót választottuk a sivatag mélyébe szervezett egy­napos expedíciónk szállítóeszkö­zéül. 250 kilométert tettünk meg déli irányban; az út keresztmetsze­ti képet adott az ország tájképi választékáról. A hazai mértékkel mért jelentős távolság azonban Líbia függőleges átmérőjének alig egyhetede. Tripoliból Azizia irányába gör­dülünk ki. A város Adentől hó­dította el a világelsőséget: itt mérték az abszolút hőmérsékleti maximúmot. Az őszi Líbia fáradt, jólesően simogató napsütése a legkevésbé sem árulkodik a hi­ganyszálat 58 C-fok magasba űző nyár perzselő hőhullámairól. Azi- zánál ért utói bennünket a bal­sors. Már a helységnévtábla előtt sejtethette volna velünk a vesze­delmet az autóutakon szlalomoz- va végigszáguldó gyapjas kentaur. Csikorgó fékekkel taroltak jobb- ra-balra a kocsik: az ötlábú lény annyiban különbözött a görög mi­tológia elöl .ember, hátul ló kom­pozíciójától. hogy ezúttal kos vég­ződött arabban. Mint kiderült, a valósban ezen a mohamedán va­sárnapon (péntek) tartották az állatvásárt. Mi sajnos, behatoltunk gép­kocsinkkal a vásár kavargásába. Mindössze kétszáz métert kellett volna megtennünk a mecsetig, ahol a keresztező főútvonalra kí­vántunk ráhajtani. Jól láttuk a Rover magas üléseiről a gyér for­galmú keresztutcákat, az arasz­nyi útszakaszon azonban nem tudtunk átküzdeni magunkat. A központi hatalom két rendőr sze­mélyében jelentkező kisugárzása képtelen volt a KRESZ elemi szabályainak érvényesítésére a békés élettempójú birkatenyész- tők pátriárkális szokásaival szem­ben. Feladtuk a küzdelmet, egy­órás várakozás után óvatosan ki­tároltunk a sokadalomból, és visz- szafordultunk. A kocsit vezető fiatal építészmérnök megkísérel­te mezei utakon megkerülni Azi- zát. Tagutakon még egy magyar falut sem könnyű egy vargabetű öblével kihagyni. Líbia viszont farmrendszerben gazdálkodik: a mellékutak általában tanyaköz­pontok bejáratai. Visszafordul­tunk néhányszor a zsákutcákból, időnként a közmondásos arab vendégszeretetről teljesen tájéko­zatlan, csattogó fogú fekete ház­őrző ebek kíséretétől követve. A művelés alá nem vont területek­ről háromméteres íügekaktusz- bozót araszos tüskéi meredeztek nyájasan. A farmok közti közle- kadőutak felhasználásával végül mégis sikerült megkerülnünk a várost. Rákanyarodtunk a főútvonalra, és susogó eukaliptuszfák sorfala között délnek fordult a csendesen doromboló gépkocsi. Olajfa- és narancsültetvények váltakoztak a meg nem művelt homok megkö­tésére telepített eukaliptuszerdők­kel. Egyórás autózás után a látó­határ szegélyén felbukkannak a Jebal Nefusa hegyvonulatának csipkés ormai. A hat-nyolcszáz méter magasan fekvő fennsík szintjére merész szerpentinekkel kapaszkodik fel a leromlott mi­nőségű aszfaltút. Az utolsó hajtű­kanyar után parkolót keresünk, és visszapillantunk a mélyben el- ny új tózó. már kopárrá vált vi­dékre. A növényi élet a sziklás hasadékaiból kikandikáló eszpar- tófűcsomókkal jelentkezik, a sat­nya fák kilométeres távolságból szólongatják egymást. Vöröses- sárga. kiégett táj fölött remeg az őszi napsugarától melengetett le­utazás vegő. A vidák a spanyol Mezeta holdbéli tájaira emlékeztet. A fennsíkon hullámzó vörös hegyek fogadnak, zord sziklák fű­részfogai zárják el a látóhatárt. A szeszélyesen tekergő út vad bércek ormai mögött tűnik el. Nyilván kitárul a kilométer su­garú körre szűkült horizont, ha eljutunk a bukkanóig. Behatolunk az áttörésbe, az út lejtőre vált és újabb katlan mélyére kezdünk leereszkedni. Egy órán keresztül ismétli önmagát a táj. Végül egy mély útból kikanyarodva, meg­szabadulunk az újra és újra ösz- szeszoruló szirték pszichológiai depressziójától: a kitáruló látó­határ szélén Garian, az utolsó jelentősebb település a sivatag szegélyén. A városon túl Csongor királyfi talányát adja fel nekünk a siva­tag: térkép hiányában nehéz vá­lasztanunk a rosszabbnál rosszabb három út között. Tudni kell ugyanis, hogy Líbiában, kereske­delmi forgalomban sem városi, sem közúti térkép nem kapható. Előzetesen erre járt honfitársaink útmutatásait felhasználva, vala­mint ösztönös tájékozódó képessé­günk alapján közlekedünk. A cso­mópontban felveszünk két stop­pos arabot: állításuk szerint ők is Mizda oázisba tartanak. Anél­kül, hogy szólnánk egymáshoz, negyedóra múlva mind az ötünk­ben azonos kétségek támadnak: nem téved-e a nagy Jean Jacques Rousseau a természet gyermekei­nek lelki romlatlanságát ‘illetően? Mi történik, ha kétórás csalhatat­• Egy város a sivatag szélén: Garian. lan biztonságú kalauzolás után nyájas „sukram”-al elköszön tő­lünk a két beduin, mondván, hogy ők már hazaértek, mi pedig autózzunk még vagy 100 kilo­métert a kősivatagon keresztül a szomszédos Mizda irányába? Aggodalmunk feleslegesnek bi­zonyult. Két óra múlva valóban megjelenik a horizonton egy sö­tét, a távcső lencséjében bólogató páimakoronákra bomló folt. Két arabunk, mikor a település egy­kori magvát alkotó fehér romvá­rosnál letesszük őket, sugárzó mo­sollyá válik. Továbbhajtunk, Miz- dát majd visszafelé vesszük szem­ügyre. Az oázison túl épülő autó­pálya alapozó munkái folynak, de minden egyéb út megszűnik. A napállás figyelembevételével megindulunk délnek, hogy beha­toljunk az igazi, emberkéz mű­veitől meg nem zavart sivatag mélyébe. A terep alkalmat ad a Land Rovernek képességei meg­mutatására. Bár több mint 100 lóerő hajtja a két és fél tonnás járművet, a visszafordulás előtti utolsó emelkedő feladja a leckét. A meredeken egyes sebességi fo­kozatban is lefullad a motor. A fékek és a bekapcsolt sebesség- váltó együttesen sem tudja meg­tartani a kocsit. Lassan fordulunk vissza a hegyoldalon egy enyhe szakaszig; ezután bekapcsolva a sebességfelezőt és négy kerékhaj­tást. megmásszuk a terepjáróval a hegyet. A tetőn leállítjuk az átforróso­dott motort, és körülvesz bennün­ket a sivatag mérhetetlen csendje. Dániel József (Folytatjuk) • Növényzet a sivatagon. Hangverseny - a romantika jegyében Megfejtették a bugut sztélé titkát

Next

/
Oldalképek
Tartalom