Petőfi Népe, 1979. december (34. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-15 / 293. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1979. december 15. események sorokban HELYSZÍNI KOMMENTÁR A NATO-döntés esélyei NAPI KOMMENTÁR Ismét Trudeau? Jókora adag cinizmus keilett aihhoz, hogy békés karácsonyi ünnepeket kívánva búcsúzzanak el egymástól pénteken délután Brüsszelben a NATO ülésén részt vett külügy- és hadügyminiszterek. Egész héten másról sem volt szó, mint a fegy­verkezésről, újabb veszedelmes fegyverek nyugat­európai elhelyezésével. És ha hangoztattak is tár­gyalási készséget, még nyomatékosabban emleget­ték, hogy csak „az erő helyzetéből” hajlandók tárgyalni, csupán egy erős NATO (és még erősebb USA) érhet el sikereket a tárgyalóasztal mellett. E tekintetben az amerikai magatartás különösen szembetűnő volt. Az Egyesült Államok saját szövetségeseivel szemben is keménynek és hajthatatlannak mutat­kozott: a szó szoros értelmében kierőszakolta a döntést az új rakétafegyverek (108 Pershing—2 és 464 szárnyasrakéta, azaz robotrepülőgép) gyártásá­nak megkezdésére, majd két-három év múlva nyu­gat-európai elhelyezésére. Ezt annak ellenére si­került elérnie, hogy Dánia és Norvégia előzőleg nemet mondott, Hollandia és Belgium pedig ha­ladékot kért (az előbbi két esztendőt, az utóbbi fél évet). Mégis megszületett az „egyhangú” döntés, hozzáláthattak a gyártáshoz az amerikai hadiipari monopóliumok, amelyeknek az ötmilliárd dolláros üzlet óriási hasznot ígér. A NATO-ban sok mindenről szoktak tájékozta­tást adni, de a fegyverkezési üzlet elemeiről sze­mérmesen hallgatnak. Annyi bizonyos, hogy Fran­ciaország kivételével valamennyi NATO-államnak hozzá kell járulnia a telepítés költségeihez. Magát a rakétagyártást az Egyesült Államok kincstára fizeti — az amerikai adófizetők dollárjaiból. A NATO főtitkára, a holland Luns, aki erélyesen szembehelyezkedett antimilLtarista honfitársainak véleményével (pedig Hollandiában látnivalóan a rakétákat ellenzők vannak többségben) nehezen tud­ta kivágni magát sajtókonferenciáján. Egy görög újságíró, az athéni tv munkatársa ugyanis azt kér­dezte: hány kórházat, hány lakást, hány iskolát lehetne építeni a rakétákra fordítandó összegből? Azon túl, hogy az új nukleáris rakéták költsé­gesek — roppant veszélyesek is. A nyugat-európai közvélemény egy része jól látja, hogy gyártásuk­kal, illetve telepítésükkel csak a háborús veszély fokozódik, és hogy az enyhülési politikát teszik kockára a NATO urai. Nyugat-Európa erősebb lett — mondja az atlanti propaganda. Vajmi különös erősödés ez — válaszolnak erre még egyes polgári kommentátorok is —, hiszen ezáltal egy háború­ban Nyugat-Európa célponttá válna és teljes bi­zonyossággal megsemmisülne... Természetesen, a közvélemény nyomását a NA- TO-bam is éraékelik, ezért „toldották meg” a fegy­verkezési döntést a Szovjetunióhoz és a Varsói Szerződés országaihoz intézett új tárgyalási javas­lattal, „leszerelési” kezdeményezésekkel. A hosszú, terjedelmes záróközlemény felsorolja a NATO el­képzeléseit; az amerikai diplomácia feladata, hogy ezeket a javaslatokat már hétfőn eljuttassa a „ke­leti címzetekhez”. Míg a fegyverkezési és az „ezzel párhuzamos” leszerelési elgondolásokat erőteljes amerikai nyo­másra keresztül tudták vinni, kevésbé érvényesült az Egyesült Államok befolyásolási kísérlete a má­sik nagy témában: Irán dolgában. Az amerikai diplomácia rendkívüli „aktivitására” jellemző, hogy — amire még sohasem volt példa a NATO-ülésék történetében — mind Vance külügyminiszter, mind Brown hadügyminiszter kétszer is megjelent az újságírók előtt. Azt bizonygatták, hogy a szövet­ségesek egysége, szolidaritása, az USA melletti ki­állása nem ismer határokat. Valójában Irán dol­gában a 15 külügyminiszter ugyan kiadott egy nyi­latkozatot, amelyben általánosságban az amerikai túszok kiszabadítását szorgalmazta, de a záróköz­lemény is csak általánosságban foglalkozott a té­mával. Brüsszelben pénteken is rendkívül feszült volt a légkör, nem elsősorban Irán, ‘hanem a kocká­zatos és veszélyes rakétadöntés miatt. Akárcsak a NATO-székház irodáiban, a sajtóközpont telexei előtt is mindenki a Szovjetunió és a többi szocia­lista ország reagálásának híreit várta. Mert bizton tudják, hogy az ügyben az utolsó szót nem a NATO mondja ki. Brüsszel, 1979. december 14. Pálfy József ROMA ___________________________ Az olasz kormány közvetlenül megállapodott Venezuelával ab­ban, hogy 1980-ban 2,5 millió ton­na kőolajjal és kőolajtermékkel többet importál a dél-amerikai országból, összesen ötmillió ton­nányit. Olasz részről fontosnak tartják a megállapodást, mert még mindig nem sikerült pótol- niok a szaúd-arábiai kiesést, ami jövőre ötmillió tonnára tehető. DUBLIN _________________________ Az í r kormány ‘fő feladatának jövőben az ország újraegyesítését tekinti — jelentette ki Charles Haughey, az újonnan megválasz­tott ír miniszterelnök első parla­menti beszédében. Hozzátette, hogy elutasítja az erőszak alkal­mazását az észak-ír kérdés meg­oldásában. (MTI) SANTIAGO DE CHILE _________ Cs ütörtökön benyújtotta lemon­dását a chilei kormány, hogy le­hetőséget nyújtson Pinochetnek a kabinet átalakítására — jelentet­ték be hivatalosan Santiagóban. A kormány szóvivője szerint a kulcsfontosságú tárcáknál — bel- ügy-, külügy- és pénzügyminisz­térium — a régi kabinethez ké­pest nem lesznek személyi válto­zások. (AFP, Reuter) BERLIN_________________________ Alfred Bengsch bíboros, Berlin római katolikus püspöke, az NDK püspöki konferenciájának elnöke péntekre virradóra súlyos beteg­ség után, 58 éves korában meg­halt. Alfred Bengsch 1961 óta töl­tötte be Berlin püspöki tisztét, s 1967-ben lett bíboros. (MTI) BOGOTA ________________________ A legújabb jelentések szerint több, mint ötszáz halálos áldoza­ta van a szerdai kolumbiai föld­rengésnek. Háromszázan eltűn­tek, a hajléktalanok száma pedig mintegy kétszázezerre tehető. A földrengés az ország déli vidékén 17 települést érintett. A szerdai legnagyobb földmozgást csütörtö­kön négy újabb követte, és Tuma- co város térségéből tengerrengést is jelentettek. (AFP, UPI) ALMA-ATA _____________________ A K azah SZSZK fővárosa, Al­ma-Ata közelében hozzákezdtek a világ legmagasabb földrengésbiz­tos tévétornyának építéséhez. A tenger szintje fölött 1100 méter magas hegycsúcson épülő torony 378 méter magas lesz. Szaúd-Arábia emelni fogja ola­jának árát még az OPEC decem­ber 17-i caracasi értekezlete előtt — nyilatkozta Ahmed Zaki Ja- mani szaúd-arábiai olajipari és bányaügyi miniszter. Jamani, aki a várható áremelés mértékéről nem közölt adatokat, megelégedé­sét fejezte ki a nemzetközi ener­giaügynökség hétfői döntésévé^, kapcsolatban, amely szerint 20 fejlett tőkés tagországa együttes olajimportja nem haladja meg a napi 23,1 millió hordót. Ismét emelik az olaj árát? Ugyancsak az OPEC-értekezlet előtt ígért áremelést Mani Szaid al Oteiba, az Egyesült Arab Emírségek olajügyi minisztere, aki szerint a nyugat „könnyűszer­rel kibírna” 15 százalékos áreme­lést is, hiszen az infláció ezekben az országokban jóval magasabb. A Middle East Economic Survey értesülése szerint esetleg Katar és Venezuela is felemeli az olaj árát, hogy „hatástalanítsa az árkér­dést” az értekezleten. (AFP, Reuter, AP, UPI) Ki lesz a BT új tagja? NEW YORK Csütörtökön éjjel, a hatodik szavazási sorozat után is eldön­tetlen maradt az a kérdés, hogy Kuba vagy Kolumbia foglalja el Bolívia helyét a Biztonsági Ta­nácsban. Kuba a 75. szavazásnál 91 szavazatot szerzett, csupán héttel kevesebbet, mint amennyi a szék elfoglalásához szükséges. A közgyűlés a 79. eredménytelen szavazás után magyar idő sze­rint péntek éjjelre napolta el az újabb szavazást. A hetvenes évek (4.) • Az elmúlt években fokozatosan erősödött az apartheid politika elleni tömegmozgalom a Dél­afrikai Köztársaságban. 1976-ban Johannesburg egyik feketék lakta elővárosában, Sowetóban rob­bantak ki sorozatos megmozdulások, amelyeket a fehér kormányzat csak véres erőszakkal tudott el­fojtani. Képünkön: fegyverrel verik szét a nége­rek egyik sowetói felvonulását. • 197H februárjában tartották Moszkvában a Szovjetunió Kommunista Pártja kongresszusát. Képünkön: a kongresszus ülésterme. Hat hónappal ezelőtt Joseph Clark, Kanada újonnan beikta­tott miniszterelnöke magabizto­san sorolta, miként vezeti ki a hazánknál százszorta nagyobb or­szágot a választásokon vereséget szenvedett Liberális Párt által okozott káoszból. Mi tagadás, Clark hatásos beszédei is hozzá­járultak, hogy a tőkés világ vál­ságától alaposan — és nem indo­kolatlanul — rémüldöző polgár­ság elforduljon korábbi kedven­cétől, Pierre Elliot Trudeau li­berális pártvezértől. Alig fél év múltán a mindig fölényes mosoly ráfagyott Clark arcára. Csütörtök este a kanadai parlamentben 139:133 arányban a kormányt leszavazták, azt köve­tően, hogy az Üj Demokrata Párt (NDP) éles bírálatban részesítette a jövő évi költségvetés tervezetét. Joseph Clark legfőbb hibájául azt rótták fel, hogy választási ígé­reteiből mit sem váltott valóra, s Kanada gazdasági életében a várt javulás helyett észrevehető romlás következett be. A választók rokonszenve is el­fordult a konzervatívok vezérétől. Egyes közvélemény-kutatások úgy vélik: most ismét megnőtt a Tru- deau-féle liberálisok iránt táplált bizalom, nem is akármilyen arányban. Ha hinni lehet a la­kosság hangulatának, legalább 47 százalékuk adná voksát a liberá­lisokra, s alig 28 százalék tárpo- g&tná a konzervatívokat. Megle­het, az erőpróbára nem is kell sokáig várni. Joe Clark — mi­után kormányát leszavazták — állítólag komolyan foglalkozik a lemondás gondolatával. Edward Richard Schreyer, Kanada főkor­mányzója valószínűleg az újabb választások mellett dönt, s eset­leg már februárban megnyitják ismét a szavazóhelyiségeket. Némileg bonyolítja a helyzetet, hogy Trudeau nemrég bejelentet­te: a liberálisok márciusi kong­resszusán nem jelölteti magát el­nöknek, hanem végleg búcsút mond a politikának. Az egykori miniszterelnöknél viszont aligha akad esélyesebb jelölt az új ka­binet élére. Ha Clarktól elfor­dulnak a választók, alighanem is­mét a liberálisok korszaka követ­kezik. Pedig Trudeau — Joe Clarkkal ellentétben — nem ígér­te az adók csökkentését, sem a kamatlábak mérséklését. Rava­szabb és tapasztaltabb annál, hogy- sem olyannal kecsegtesse válasz­tóit, amit úgysem válthat valóra. Gy. D. Megalakult az új dél-koreai kormány SZÖUL Csői Kju Ha dél-koreai állam­fő tegnap ismertette az ország új kormányának összetételét. A mi­niszterelnököt már korábban ki­nevezte, és ezt a szöuli parlament szerdán — az ellenzék tiltakozása ellenére — jóváhagyta. A 19 tagú kormányban a kulcs- fontosságú tárcákat a dél-koreai hadsereg Pák Csöng Hi. volt dik­tátor nevével fémjelzett „kemény vonalát” képviselő katonai veze­tők kapták. Az elnöki szóvivő azt hangoz­tatta, hogy a tárcák szétosztásá­nál a „gazdasági nehézségek le­küzdését tartották, mint legfon­tosabbat szem előtt”. (AP, AFP, UPI) • • Ülést tartott az országgyűlés kulturális bizottsága Az oktatási és kulturális tárca, valamint a Tudományos Akadé­mia, a Testnevelési és Sporthiva­tal, a rádió, a televízió és az Ál­lami Ifjúsági Bizottság 1980-as költségvetési előirányzatát vitat­ta meg pénteken a Parlament­ben tartott ülésén az országgyűlés kulturális bizottsága. A képviselőknek adott írásos tájékoztató az Oktatási Minisz­térium feladatai kapcsán megál­lapítja: jövőre is kiemelt feladat­nak tekintik a világnézeti, az er­kölcsi, a politikai, az állampolgá­ri, valamint a munkára nevelés tartalmi továbbfejlesztését. A pe­dagógusok fontos teendője a to­vábbtanulás egyenlőbb esélyei­nek fokozatos megteremtése, vagyis a különböző társadalmi rétegekből, szociális helyzetből ér­kező fiatalok tudásszintjének emelése. E tevékenység szolgá­latába áll az oktató-nevelő munka korszerűsítése, az oktatás haté­konyságának növelése. A Kulturális Minisztérium a közművelődés, a művészet és mű- vé.-zoktatás feladatait körvonalaz­ta beszámolójában. Ebben leszö­gezték a gazdasági feltételek vár­ható alakulásának ismeretében a változó körülményekhez alkal­mazkodva kell irányítani és szer-' vt'.zni a művelődési tevékenysé­get, újszerűén gondolkodva kell áttekinteni a kulturális élet to­vábbi fejlesztésének lehetőségeit és feltételeit. Mindez az irányí­tásban és a végrehajtásban na­gyobb követelményeket jelent, fo­kozottabb felelősséget és munka­végzést igényel. A tárca jövő évi beruházási terveinek élére kívánkozik az, hogy a Budavári palota rekonstrukciós munkálatainak folytatására újabb jelentős összeget irányoznak elő, és befejeződik a pesti Vigadó át­építésé, s az épületegyüttes meg­nyitja kapuit a nagyközönség előtt. A közművelődési alapból — amely várhatóan meghaladja 1980-ban a félszázmillió forintot — a helyi kezdeményezésekhez nyújtanak támogatást. Segítik pél­dául a járási, illetőleg a városi könyvtári ellátó rendszerek ki­alakítását, amelyek a kis telepü­lések, a városi külterületek kor­szerű intézményes könyvellátá­sát szolgálják. Ugyancsak jut tá­mogatás a komplex művelődési intézmények oktató-nevelő, köz- művelődési és sporttevékenységé­nek együttes megvalósításához. A tájékoztatót az országgyűlési képviselők vitája követte. (MTI) LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT • Befejeződött az Európai Parlament decemberi ülésszaka Pénteken délután Strasbourgban befejeződött az Európai Parlament hétfőn megnyílt decemberi ülésszaka. Az egész tanácskozásra rá­nyomta bélyegét, hogy a képviselők nagy többséggel elvetették az EGK 1980-as költségvetésének tervezetét, s így — mint az AFP meg­állapítja — alig néhány nappal a dublini csúcsértekezlet kudarca után, újabb, mégpedig igen .súlyos politikai és intézményes válság robbant ki a „kilencek” Európájában. Az új költségvetési tervet 1980 elején tárgyalják. Az ötnapos ülésszak egyetlen kézzelfogható eredménye: elfogadtak három határozati javaslatot a Rajna további szennyeződésének meg­akadályozására. Az Európai Parlament legközelebbi ülésszakát 1980. január 14rtől 18-ig tartja Strasbourgbarr. (AFP) • Fél évvel meghosszabbították a ciprusi ENSZ-erőlc megbízatását A Biztonsági Tanács pénteken — Kína képviselőjének távollétében — egyhangúlag további fél évvel, 1980. június 15-ig hosszabbította meg a ciprusi ENSZ-erők megbízatását. A „kéksisakosok” 1964. már­cius óta állomásoznak a szigetországban. (AFP) • Egyiptom jövőre emeli katonai kiadásait • Mao Ce-tung halála után fontos változások történtek Kína belpolitikájában: eltávolították a vezetésből a „négyek bandáját" és az ország rohamos modernizálá­sát tűzték ki célul. Képünkön: a Kínai Kommunista Párt új elnöke Hua Kuo-feng lett, alelnököfe: Je Csien-jing, Teng Hsziao-ping, Li Hszien-nien és Vang Tung- hszing (balról jobbra). • A hetvenes évek közepétől az egyiptomi vezetés egyre inkább a közel-keleti válság „amerikai megol­dása” mellett kötelezte el magát. A Camp David-i kü­lönbekéhez vezető út egyik előzménye Szadat 1977-es jeruzsálemi látogatása volt. Egyiptom tíz százalékkal növeli katonai kiadásait 1980-ban. jelen­tette be Musztafa Khalil miniszterelnök a kormányzó nemzeti de­mokrata párt parlamenti csoportjának ülésén. A kormányfő nem kö­zölte, hogy ez milyen összegű emelést jelent az idei katonai költ­ségvetéshez képest. (AFP)

Next

/
Oldalképek
Tartalom