Petőfi Népe, 1979. december (34. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-13 / 291. szám

1979. december 13. • PETŐFI NÉPE • 3 Helyzetkép a megye városairól a.) Bács-Kiskun megyének hat városa és két kiemelt községe van. Kecskemét megyeszékhely, egyúttal felsőfokú központ. Baja a megye második városa, részleges felsőfokú központ. "Kalocsa, Kiskunfélegyháza, Kiskunhalas és Kiskőrös, vala­mint Kunszentmiklós község középfokú, Bácsalmás község pedig részleges középfokú központi szerepkört lát el. A sa­ját és a településhálózatban betöltött szerepkörből adódó igé­nyek növekedése az elmúlt tervidőszakban gyors ütemű, de szükségszerűen újabb ellentmondásokat szülő városfejlesz­tést követelt, ami tovább növelte a városlakók számát. 1978- ban a megye népességének már 44 százaléka a nyolc kiemelt településen élt. Az V. ötéves tervidőszak első három évében a megyében beruházott összegnek már a felét a hat városban használták fel. Ennek ellenére a növekvő igényeket és a fokozódó ipa­rosodást nem megfelelő mértékben követte a városi funkciók kiteljesedése. A megye kiemelt településeinek népességszáma az V. ötéves terv­időszak első három évében átla­gosan mind az előző tervidősza­két, mind az előrejelzettet vala­melyest meghaladóan emelkedett. Ezen belül jelentősen mérséklő­dött a megyeszékhely, Kalocsa és Kiskunfélegyháza népességnöve­kedési üteme, ugyanakkor szá­mottevően nőtt Bajáé, Kiskőrösé és Kiskunhalasé. A kiemelt köz­ségek közül mérséklődött Bácsal­más népességcsökkenése. 1975—78 között folytatódott a népesség-koncentráció a megye magasabb szerepkörű településein. A kecskeméti és a bajai népesség­tömörülés mellett a megye össz- népességén belül növekedett Ka­locsa és Kiskunhalas népesség­aránya is. Az V. ötéves tervidőszak eddig eltelt éveiben a szülőképes női korosztályok csökkenő létszámá­val összefüggésben visszaesett a születések száma, ugyanakkor a halálozások száma valamelyest növekedett, ennek következtében a természetes szaporodás mérsék­lődött. Az élveszületési arány­szám 18 felett volt Kecskeméten, Kalocsán és Kiskunhalason, ezzel szemben a két kiemelt községben alig haladta meg a 14-et. Ugyan­akkor a halálozási arányszám 14 , körüli volt Bácsalmáson és Kis­kunhalason, továbbá Baján is megközelítette a 13-at, Kecske­méten és Kunszentmiklóson vi­szont alig haladta meg a tízet. Igen változatos képet mutat az úgynevezett vándormozgalom ala­kulása is. Az ezer lakosra jutó vándorlási nyereség az 1976—78. évek átlagában meghaladta _a 11-et Kiskunhalason, emellett Ka­locsán is megközelítette a tízet. Ugyanakkor vándorlási vesztesé­ge volt Kiskunfélegyházának és Bácsalmásnak. A két legdinamikusabban nö­vekvő város, Kecskemét és Kalo­csa népességnövekményének 48— 55 százalékát a bevándorlási több­let képezi, a mérsékelten fejlődő Baja esetében ez az arány 80 szá­zalék. Kiskunhalas népességgya­rapodásában a bevándorlási több­let több mint 70 százalékos súlyt képvisel, amiben az ipari foglal­koztatottak számának az elmúlt Csatatér, csata idején Már megint a kecskeméti Szé- chenyiváros, ezúttal a Nyíri út és Lánchíd utca környéke. Itt ugyan­is ostromállapot van, amint erről egy olvasónk a szerkesztőséghez küldött levelében beszámolt. A házak körüli buckás, hepe­hupás, gödrökkel, árkokkal szab­dalt terepen az arra járó gyalo­gosnak, babakocsival közleke'dő- nek és autósnak is keményen meg kell küzdenie minden centimé­ternyi előbbre jutásért. Nappal, száraz időben még csak hagyján, de ha valakit balsorsa arra kény­szerít, hogy sötétben — villany- oszlop van ugyan, világítás nincs — kénytelen arra botorkálni bo­káig. vagy tengelyig érő sár­ban ... A lakók azonban fellélegezhet­nek. mert a fegyverbe szólított derékhadak úton vonnak.. Sőt. már dolgoznak is, s miként a nyomokból és az építésvezető sza­vaiból megtudtuk, a felmentő se­regek keze nyomán hamarosan járda és út készül azokon a he­lyeken, ahol az égetően szüksé­ges: a Nyíri út és a Lánchíd ut­ca sarkán, a zöld tízemeletes há­zak mellett, valamint a Március 15. út vége táján. És akkor majd, reméljük, a la­kásokban újra béke honol! V. T. három év alatt közel egytizedével való növekedése játszik közre. Bács-Kiskun megye kiemelt te­lepüléseinek természetes népmoz­galma és vándormozgalma általá­ban alacsony mind az azonos né­pességnagyságú, rúind az azonos szerepkörű vidéki városok, illet­ve községek átlagánál. Kalocsa és Kiskunhalas élveszületési arány­száma és vándorlási nyeresége számottevően meghaladja a kö­zépfokú szerepkörű városok or­szágos átlagát, ugyanakkor a töb­bi település esetében általában jelentős negatív eltérések figyel­hetők meg. Ipar Bács-Kiskun megye területfej­lesztési terve az V. ötéves tervidő­szakra a szocialista iparban az előző tervidőszakénál mérsékel­tebb ütemű, közel ötezer fős lét­számnövekedést irányzott elő. A gazdasági helyzet időközbeni meg­változása és más tényezők miatt a tervidőszak első három évében kismértékű létszámcsökkenés kö­vetkezett be. Míg a városokban — Kiskőrös és Kiskunhalas kivételével — je­lentősen csökkent az ipari lét­szám, addig Kunszentmiklóson és Bácsalmáson számottevő ipari- foglalkoztatottság-bővülésnek le­hetünk tanúi. Ez részben a váro­sok munkaerőforrásának beszű­külésével, részben a tercier ága­zatok fokozódó létszámigényével, továbbá a községekben helyen­ként még fellelhető munkaerő­tartalékok foglalkoztatásával függ össze. Kiskunhalas szembetűnő ipari létszámnövekedését a terv­időszakban megvalósult kötött­árugyár eredményezte, amelynek munkaerőigényét azonban csak a vonzáskörzet ingázó rétegének fo­kozott bekapcsolásával lehetett kielégíteni. Míg a legtöbb városban csök­kent az ipari létszám, az intenzív gazdálkodás előtérbe kerülésével mindenütt jelentősen emelkedett a technikai felszereltség. 1978-ban az egy fizikaira jutó állóeszköz bruttó értéke legmagasabb volt Baján és Kecskeméten, ezzel szemben legalacsonyabb Kiskőrö­sön, Kunszentmiklóson és Bácsal­máson. Baja és Kalocsa kivételével a szocialista iparban foglalkoztatot­tak ezer lakosra jutó száma vala­mennyi vizsgált településen el­marad a megfelelő kategóriaát­lagtól. Ez azzal a sajátossággal függ össze, hogy a megyében — az elmúlt tervidőszakokban bekö­vetkezett jelentős ipari fejlődés ellenére — még most is meghatá­rozó szerepet játszik a mezőgaz­daság. Beruházás Az V. ötéves terv szerint a me­gye szocialista szektorában 28,5 milliárd forintot fordítanak beru­házási célokra, ami — folyóáron számítva — egyharmadával több az előző tervidőszakénál. 1976— 1978 között az előirányzatnak már több mint 70 százaléka megvaló­sult, s ennek alapján — az idei mérséklődés ellenére is — jelen­tős túlteljesítés várható 1980 vé­gére. Bács-Kiskun megyében is érvé­nyesül az a célkitűzés, hogy a fejlesztéseket koncentrálni kell a városokban, ipari centrumokban és a magasabb központi szerepkö­rű településekben. Ezt mutatja, hogy az elmúlt három évben be­ruházott összegnek felét a hat vá­rosban használták fel. A kommu­nális beruházások körét alkotó la­kás-, szociális, egészségügyi és kulturális célú fejlesztéseknek még sokkal nagyobb hányada (több mint négyötöde) valósult meg a városokban. A beruházá­sokból való részesedés városon­ként is nagyon eltérő. A felhasz­nált összeg döntő többsége a me­gyeszékhely gyarapodását ered­ményezte, de jelentős fejlesztésben részesült Baja és Kiskunhalas is. Ezzel szemben Kiskőrösre — az utóbbi évek növekedése ellenére — a városi beruházásoknak alig néhány százaléka jutott, és Ka­locsa részesedése sem érte el a hét százalékot. A népességszámot figyelembe véve az egy lakosra jutó teljesí­tett beruházások értéke — a je­lenlegi tervidőszak eddigi éveiben Baján volt a legkedvezőbb, szá­mottevően meghaladva a megyei átlagot és a többi várost egyaránt, összességében azonban Bács- Kiskun megye városaiban a be­ruházási ráfordítások — a figye­lemre méltó növekedés ellenére — továbbra is több ezer forinttal elmaradnak az azonos központi szerepkörű vagy azonos népesség­számú települések országos átla­gától. Kereskedelem, idegenforgalom Bács-Kiskun megye V. ötéves területfejlesztési terve a bolti kiskereskedelmi alapterület bő­vítését 44 ezer négyzetméterben irányozta elő, amelyből közel 21 ezer négyzetméter valósult meg a tervidőszak első három évében. A növekmény több mint fele a nyolc kiemelt településen javította a kereskedelmj ellátottságot. Az ezer lakosra jutó bolti alapterüle­tet illetően míg Baja és Bácsal­más ellátottsága lényegesen meg­haladja az azonos szerepkörű te­lepülések országos átlagát, addig számottevően elmaradt azoktól Kiskunfélegyháza és Kunszent- miklós. A viszonylag kevés alapterület­tel rendelkező üzlethálózat elle­nére Bács-Kiskun megye városai • — Kiskunfélegyháza kivételével — országos viszonylatban is ma­gas egy lakosra jutó forgalmat bonyolítanak le. Ugyanakkor Bácsalmás, de főleg Kunszentmik- lós esetében nagy mértékű elma­radás figyelhető meg. Baja Ha­gyományos kereskedelmi központ jellegével függ össze, hogy az egy lakosra jutó iparcikkforgalma közel másfélszerese az azonos né­pességnagyságú városok országos átlagának. A vendéglátóhelyi ellátottság mind a nyolc kiemelt településen nagymértékben elmarad a megfe­lelő országos átlagoktól. Különö­sen kevés a népességhez képest a megyeszékhey vendéglátóhelyi alapterülete. Még kedvezőtlenebb a nyolc kiemelt település keres­kedelmi szálláshely-ellátottsága. Az elmúlt három évben bekövet­kezett jelentős fejlődés ellenére messze elmaradnak az országos kategóriaátlagoktól, még az egyébként jól ellátott Kalocsa is. Baján 1975 és 1978 között — az új camping létesítésével — két és félszeresére emelkedett a keres­kedelmi szálláshelyek férőhelyei­nek száma, szerepköréhez képest azonban még ez is kevés. Kalo­csán ugyanakkor a kereskedelmi szálláshely-ellátottság nem éri el a középfokú központok átlagának egyötödét sem. Az V. ötéves tervidőszak keres­kedelemfejlesztésének is egyik fő jellemzője, hogy a lakótelepe­ken nagy alapterületű ABC-áru- házak épülnek az ott élő lakosság alapvető ellátására. Probléma, hogy évek telnek el a lakásépí­tés és a kapcsolódó beruházások megvalósítása között, s addig a lakosság alapfokú ellátása is ko­moly gondot okoz, mivel napi bevásárlásait is nagy távolságról kényszerül bonyolítani. Más terü­leten, elsősorban a perifériákon az egyszemélyes élelmiszerboltok­ban gyakori a létszám probléma, ami nehezíti a folyamatos nyitva- tartást. Gondot okoz még a la­kosságnak, hogy a kiskereskedel­mi egységek nyitvatartási ideje gyakran nincs összhangban az igényekkel, jóllehet a helyzeten már sokat javított a közelmúltban bevezetett csütörtöki nyújtott nyitvatartási idő, valamint a va­sárnapi nyitvatartás az erre kije­lölt kereskedelmi egységekben. Ágó Erzsébet—VVolfárt Mária a KSH közgazdászai írók és színházak A Kulturális Minisztérium, a Színházművészeti Szövetség, a Magyar írók Szövetsége és a Magyar Színházi Intézet kezde­ményezésére az előző évadban ki­lenc írót hívtak meg a színházak, hogy ismerjék meg művészi tö­rekvéseiket, produkcióik születé­sének folyamatát s írjanak szá­mukra színdarabokat. A Magyar írók Szövetsége fiatal drámaírók csoportja tagjainak már több da­rabját előadták a színházak. A közvetlen kapcsolat várhatóan az új évadban is serkenti majd a fiatal szerzők drámaírói ambícióit, amelyet a Kulturális Minisztéri­um tíz hónapon át, havi 3000 forint szerzői díjjal is ösztönöz. (MTI) Félidőben a ferihegyi rekonstrukció A Ferihegyi repülőtér forgal­mát az idén már néhányszor meg­bénította a köd. a légikiköltő re­konstrukcióján dolgozóknak azon­ban — az esős napok kivételével — kedvezett az enyhe idő. Még most is nagy erőkkel dolgoznak a hátralevő földmunkákon, a vízelvezető csatornák építésén. A Ferihegyi repülőtér rekonst­rukciójának helyzetéről Herter György, a Légiforgalmi és Repü­lőtéri Igazgatóság főosztályveze­tője elmondta, hogy az 1977. évi késedelmes indítást pótolva, a Minisztertanács határozatában előírt ütemnél valamivel gyor­sabban haladva, eredményesen zárták az évet, s egyben elérték az újjáépítés, a korszerűsítés el­ső ütemének félidejét is az épí­tők. /• • Készülget a járda. (Straszer András felvételei) A FALUGYŰLÉSEK NAPIRENDJÉN: Tanácsi munka, településfejlesztés A következő hónapokban már minden településen falugyűlésre, városkörzeti tanácskozásra hív­ják a lakosságot. Ez az egyik legfigyelemreméltóbb új vonása a napokban országszerte megkez­dődő találkozósorozatnak. A köz­vetlen demokratikus fórumok kö­rének szélesítésére az utóbbi évek kedvező tapasztalatai ösz­tönözték a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsát és a Miniszter- tanács Tanácsi Hivatalát — tá­jékoztatták az MTI munkatár­sát. Minden korábbinál nagyobb részvétel és érdemi munka jel­lemezte a falugyűléseket és vá­roskörzeti tanácskozások idén tavasszal zárult sorozatát. Amíg 1976—77-ben mintegy háromezer, 1978—79-ben már 3155 eszmecse­rén találkoztak az állampolgárok a tanácsok és a társadalmi szer­vezetek képviselőivel. A fórumok hangulata, az elhangzott észrevé­telek a tanácsi munka színvona­lának, a lakossági kapcsolatok­nak, a települések közéletének is tükörképét adták. Az 1980 tavaszán befejeződő fa­lugyűlésekre és városkörzeti ta­nácskozásokra a HNF OT és a kormány tanácsi hivatala két na­pirendet ajánl. A közös gondol­kodás, értékelés, tervezés és cse­lekvés jegyében vallják: a ta­nácselnökök most is tartsák meg beszámolóikat az idei munkáról és körvonalazzák a jövő évi ter­veket. A téma jó lehetőséget kí­nál a tanácsi testületek és szak- igazgatási szervek tevékenységé­nek, és feladatainak megvitatá­sára. Ilyképpen várhatóan szó esik majd a VI. ötéves terv elő­készítéséről, s ezzel összefüggés­ben a takarékos helyi gazdálko­dás lehetőségéről és teendőiről. A közös „birtokot”, a falut, a városkörzetet, okosan gyarapító összefogás ügye tehát minden bi­zonnyal nagy figyelmet kelt a találkozókon. Azért is, mert az MSZMP XII. kongresszusa és ha­zánk felszabadulásának 35. év­fordulójára meghirdetett telepü­lésfejlesztési társadalmi munka­mozgalom vállalásainak értéke országosan ma már százmilliók­ban mérhető. A falugyűlés a legjobb alkalom a tervek végső formába öntésére, a társadalmi munka ugyanakkor szinte sze­mélyre szóló felosztására. (MTI) FELNŐTTOKTATÁS AZ EGYT-BEN • Az EgyesUlt Gyógyszer és Tápszergyárban a különböző szakmai és közművelődési tanfolyamokon a gyár mintegy hétszáz dolgozója vesz részt. (MTI-fotó) Kötélhúzás a pult fölött Mivel is kedveskedjék egy 80 éves néni egy kétéves kislány­nak ha nem egy macival? Sely­mes, puha játékmacival, érthe­tően. és a „mindent a szaküzlet­ben” alapon, Kecskeméten a Rá­kóczi úti játékboltot szemelte ki a pénz-áru cseréjére. Ida néni — mert így hívják a gyermekszerető, magányos nőt — a kirakatra mutatott: — Azt kérem! Azt a nagy. ró­zsaszínűt, 184 forintért. Mire az „eladó” hölgy: — Nem lehet! Az az utolsó. Több nincs belőle a boltban. A kirakatból pedig árut nem ve­szünk be. — Dehát... nekem az tetszik! Azért nem sajnálnám a pénzt. Vegye ki nekem, kedves, legyen szíves . .. — Nem. Nem és nem. Értse meg a néni: abból csak egy van. Nem vehetem ki. Kell a kirakat­ba ... Ida néninek, illetve a szombat­ra várt kétéves dunaújvárosi leánykának azonban szükség volt a meglepetésre. Végül, 80 forin­tért Ida néni kénytelen-kelletlen beérte egy feleakkora barna ma­cival. Ám a meglepetés ezzel visszá­jára fordult. A kisgyermek, aki macit élőben még sosem látott, elkapta a kezét a barnától, és sírva arrébb menekült, hogy még csak ne is lássa. Szegény gyermek, nem sejthet­te, hogy a rózsaszínű maci a ki­rakat fennhatósága alatt, aján­dékozások idején legfeljebb csak csalétek lehet! □ □ □ A helyszín továbbra is Kecs­kemét, ezúttbl az Arany János utcai bőrdíszmű-szaküzlet. Szaküzlet. A kirakatában szá­mos női táska, igazán jól meg­formált mindegyik. Köztük egy okkersárga is kelletti magát 223 forintért, amire egy vásárló — eléggé el nem ítélhető hiúsággal — rámutat: — Az tetszik! Abból legyen szí­ves adni egyet... — Nem lehet kérem, az már el van adva. Másik viszont nincs — hangzik a szakszerű válasz rö­viden, kurtán, sután. Mit meg nem ér az ember! Vá­sárlás után, egy-egy feledékeny vevő a kirakatban hagyja meg­vett használati tárgyát! Ésszerű megfontolásnak tűnik: nem ko­pik, s ami fő: továbbra is látható. □ □ □ Nem akarván magamra zúdí­tani a kereskedelem haragját, egy nagy üzletben előbb tisztességes módszerhez folyamodtam: — Kérek egy... Tessék odaképzelni még pár betűt, és kiderül, miről is van szó. De akinek nincs türelme „ki- rakósdit” játszani, elárulom: h- val kezdődik, i-vel folytatódik, és pikk a vége. Megértette ezt a kedves, jósá­gos tekintetű eladóhő is, és így bocsátott első ízben a pulttól: — Tessék minden héten be­nézni ! így folyt ez két hónapocskáig. Majd: — Kedden és pénteken tessék érdeklődni. (Lévén a két napon heti pác.) Üjabb két hét múlva valamivel mélyebbet lélegezhettem a pult­nál, mert a kedves eladó hölgy ekkor megfordította a blokktömb­jét. — Ide írom, a hátuljára a ne­vét és címét. De azért tessék to­vábbra is kedden és pénteken benézni... Nézegetek, nézegetek. mert: „Már volt, de elfogyott”; „Miért nem délelőtt jött?”; „Délután jöj­jön, az a legbiztosabb”. Egy alkonyórában aztán hamis gondolatom támadt. Mi lenne, ha előj egyeztetném az árut? így is történt. Egy lyukas, kínzó bal felső né­gyes eltávolítása — tudniillik a fogászaton — nem válthat ki olyan gyötrő arckifejezést, mint amilyen fájdalmasan elváltozott az én kedves, bizakodó eladóm orcája az áru előjegyzésének hal­latán: — Rendben van, kérem — fe­lelte fagyosan —. ezt is lehet! Majd értesítjük levél útján, ha ismét kapunk árut... És értesítettek. Három nap múl­va megkaptam a pecsétes írást. Megjelentem újfent, megvettem a „hiánycikket”, de amikor „Vi­szontlátásra!” került a sor, a bú­csúzás 0:1 arányban igencsak egyoldalú volt, vesztemre. Beszedtem egy „dugót” az üz­letben, mert úgy láttam, elője­gyeztek ... K — I. ► A csatatér.

Next

/
Oldalképek
Tartalom