Petőfi Népe, 1979. december (34. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-13 / 291. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1919 december 13.

Fényképezés viz alatt

Ma már a búvárok a tengerek és tavak mélyén éppen olyan természetességgel és magas technikai színvonalon készítik el fénykép- és filmfelvételeiket, mint másók hagyományos körülmények között.

A víz alatti fényképezés első próbálkozásai még a múlt század végén, 1893-ban valósultak meg.

Louis Boutan francia kutató készítette az első fényképfelvételeket a Földközi-tenger mélyén, természetesen nehézbúvár-öltözékben. Egy 9x12 centiméteres lemezes gépnek készített vízhatlan tokot, amely oly nagy és súlyos volt, hogy lábakon a fenékre állítva tudta csak használni. A lemez mintegy 30 perces expozíciót igényelt, ezért belátta, hogy jó eredményt csak mesterséges megvilágítással érhet el. Munkatársa 1895-ben elkészítette számára az első víz alatti „vakut”, úgy, hogy egy oxigénnel töltött üvegbúrá- ban magnéziumszalagot helyezett el, s ezt platinadrót elektromos izzításával gyújtotta meg. Később,

1899-ben ívfénylámpa alkalmazásával, amelyet 25 amperórás akkumulátorral táplált, 50 méter mélységben figyelemre méltó felvételeket készítettek.

Ezután hosszú ideig 'nem volt lényeges előrelépés, míg 1937-ben Hans Hass osztrák egyetemista a időközben megszületett első kisfilmes gépét — egy Leicát — könnyű fémtokba szerelte, és eleinte légzőkészülék nélkül, később légzőkészülékkel szabadon úszkálva szenzációs felvételeket készített az Adrián, az Égéi-, a Vörös- és a Karib-tengeren. Először készített víz alatti fényképeket cápákról, ördögrájákról és

• Leszállás előtt kutató- és fotómunkára.

(MTI Külföldi Képszolgálat — KS)

addig ismeretlen állattársulásokról.

A II. világháború után mind a búvár-, mind a fotótechnika rohamos fejlődésnek indult. 1950- ben Franciaországban elkészült az első „fotótorpedó”, amely lehetővé tette a korszerű villanófénnyel készített képek elkészítését? Néhány évvel később már sorozatban gyártották a víz alatti tokokat és ma ott tartunk, hogy a legmagasabb követelményeket kielégítő fényképezőgépek tartozékai is levihetők a víz alá, nem szólva az egyéb fotófelszerelésekről.

TUDOMÁNY-TECHNIKA

Újdonság: a hangos írógép

Japán kutatók olyan készüléket szerkesztettek süketnémák számára, amelynek segítségével érthető hangon közölhetik mondanivalójukat.

Az új készülék elektronikus megoldású emberi hangszimulátor, amely az emberi hangképzőszervek mintájára állítja elő a hangot. Hozzátartozik egy áramkört szabályozó rendszer, továbbá egy írógép — ez a jeladó berendezés —, amellyel a szavakat betáplálják a gépbe. Ha a süketnéma az írógéppel leírja a szót, amelyet mondani akar, a szimulátor a jeleket emberi hangokká alakítja át. Az írógépnek 23 billentyűje van: öt a magánhangzók, 14 a mássalhangzók számára, kettő a japán beszédre jellemző magas és alacsony hanglejtés kifejezésére, további kettő pedig a mondatközi szünetek és a mondat végének jelzésére. Ezenkívül használója három gomb segítségével utasítást adhat a szótagok összeállítására, a beszéd előkészítésére és megkezdésére.

Aki a gép útján egy mondatot kíván „elmondani”, a következőket kell tennie: megnyomni a beszéd előkészítésére utasítást adó gombot, leírni a szótagokat és a magas és az alacsony hanglejtésre való utasítást, A szünetnek és a mondat végének jelét akkor kell leütni, amikor arra a szöveg közben szükség van, végül lenyomni a beszéd megkezdésére utasítást adó gombot. Ezek után a betáplált mondat egy hangszórón keresztül emberi hangon hallhatóvá válik. Néhány hibája még van a készüléknek: a hang minősége például még nem elég jó, továbbá a mondat gépelése közben elkövetett hibát csak úgy lehet kijavítani, hogy a gépelést elölről kezdik.

Turbinák, sorozatban

Az energiahiány következményeként a kutatók figyelme részben új energiaforrások feltárására irányul, részben a hagyományosan ismert és használt energiahordozók jobb kihasználására. Ez utóbbiak között újra előtérbe kerül a szél és a víz energiájának a fokozott hasznosítása.

Ahol elegendő egy folyó vízhozama és nagy az esése, kézenfekvő a víz mozgási energiájának elektromos árammá való átalakítása. A felduzzasztott vizet turbinákon keresztül vezetik le a duzzasztómű utáni alacsonyabb szintre. A víz eközben munkát végez: megforgatja az egy-egy turbinában levő nagy átmérőjű, a kerülete mentén lapátokkal ellátott kereket, az úgynevezett járókereket. Ezt a forgó mozgást, a mozgás energiáját azután arra használják fel, hogy a villamosener- gia-fejlesztő gépeket, a generátorokat működésbe hozzák.

Folyami erőművekben általában nagy mennyiségű, de viszonylag kis esésű víznek az energiáját kell hasznosítani. Erre a feladatra alkalmas egyebek között már az első világháborút követő években kifejlesztett Kaplan-turbina. Ezek függőleges tengelyű gépek; a tengely alsó végén, a víz alatt van a járókerék, felül a gépházban a villamos generátor. A vizet óriási, a felvízig terjedő nyílás nyeli el, és egy csigaházra emlékeztető csatorna vezeti a járókerékre. A víz, miután megforgatta a járókereket, a szívócsövön keresztül áramlik az alvízbe.

A vízi erőművekben alkalmazott csigaház nélküli gép a csőturbina, amelynek első példánya a harmincas években készült el. Előnye, hogy a járókerék átmérője kisebb, a fordulatszáma nagyobb, a gép keskenyebb, a mélyépítmény kisebb, a szívócső egyenes, így az áramlás iránytörés nélküli.

• Képünkön: a bulgáriai Pleven gyárában nagykalapácsok, kompresszorok, öntözőszivattyúkon kívül sorozatban készülnek a hidraulikus turbinák is. (MTI Külföldi Képszolgálat)

Teljesítette éves tervét a bajai

lakberendező szövetkezet

ARCOK A MEZŐGAZDASÁGBÓL

Hogyan lettem agronómus

Hétfőn teljesítette éves tervét a Bajai Lakásépítő és Vegyesipari Szövetkezet. Ezt az eseményt egy újsághírben is el lehetne intézni, hogy mégsem ezt tesszük, annak az a magyarázata, hogy ez a szövetkezet — mint sok annyi» más — ennél sokkal többet érdemel.

Azt a felfelé ívelő fejlődést, amit a BLÉVISZ néhány év alatt megtett, nemcsak a megyében, de az országban is kevés szövetkezet mondhat el magának. Az idén 240 millió forintos árbevételi tervet tűztek maguk elé, termelési értékük pedig nem kevesebb, mint 230 millió forint. Exportjuk 60 millió forint volt az idén, ami a tavalyihoz képest 70 százalékkal nőtt. Bútoriparuk 70 százaléka exportra, 30 százaléka belföldre készíti termékeit. Legnagyobb megrendelőjük Svédország, ahová kooperációban készítenek ágyvázakat. A svédek gépeket adtak a szövetkezetnek, amely termékeivel fizet a gépekért.

Az NSZK a fotelek legnagyobb megrendelője. E termékekből az idén 10 millió forint értékű hagyta el a szövetkezetét. Anglia ágyakat, Franciaország és Svájc kerti bútorokat rendel a BLÉ- VlSZ-től.

Szocialista piacon egyelőre Csehszlovákia jelentkezett kárpitos garnitúrák megrendelésével, mintegy 15—16 millió forintos tételben. Jelentősen nőtt a szövetkezet gépipari tevékenysége is, amely elsősorban a szivattyúgyártásban lépett előbbre, az idén mintegy 100 millió forintos nagyságrendben. Hosszabb távú megállapodást kötöttek a Medicor Művekkel, műtőasztal alsórész gyártására, s előreláthatóan e nyolcvanmilliós vállalásukat száz- százöt milióra teljesítik.

Építőiparukat legnagyobbrészt Baján, a Winpei lakások építése köti le. Ezekből 128 készül csúszózsaluzásos eljárással. 1980 első félévében három ilyen épülettömb átadására kerül sor. Másik jelentős munkájuk a kiscsávolyi József Attila Általános Iskola bővítése, a Somogyi Béla úti MAV- lakások átalakítása, amelyből már tizenkettőt átadtak, tizenkettőt pedig év végére készítenek el.

A szövetkezet az idén a tavalyihoz hasonló nyolc százalékos bérfejlesztést hajtott végre. Nyereségük várhatóan 40—45 százalékkal növekszik a bázishoz viszonyítva. Nemesnádudvaron a tőkés export fejlesztését célzó korszerű bútoripari üzemet létesítettek 17 millió forintos költséggel. Befejeződött a harmadik svéd kooperáció, amely 17 millió forintba került, s főleg gépi beruházásokba fektették ezt az összeget.

Jelenleg a jövő évi tervezésen dolgoznak, melyben a szövetkezet dolgozóinak teljesítményéhez kötött differenciált bérezésben az eddigieknél nagyobb mértékű fejlesztést kívánnak elérni. Ehhez a munkalehetőség rendelkezésre áll. Az eddig beérkezett megrendelés több mint kétszerese a szövetkezet kapacitásának. Beérett a termékszerkezet korszerűsítésére fordított erőfeszítésük gyümölcse, amit az előbbi megrendelés- invázió” is bizonyít. Ez évi sikereikben nagy szerepe van a velük kooperáló ipari kapcsolatoknak (Császártöltés, Vaskút, Bács- bokod). De nagy jelentőségű a városon belüli kiegyensúlyozott együttműködés is, melyet a városi pártbizottság koordinál.

A BLÉVISZ 1980-as terve hatnyolc százalékkal haladja meg ez évit, s ebben továbbra is az export a legmagasabb. A szövetkezet december 10-én teljesítette éves tervét, s a hátralevő munkanapokon még újabb 20 millió forint értékű terméket szeretnének kibocsátani.

Sz. F.

ÁRAMMÉRŐK JAVÍTÁSA

Az Észak- Dunántúli Áramszolgáltató Vállalat győri központjában nagy gyakorlattal és kiváló minőségben újítják fel, illetve karbantartják az árammérőket. Az elmúlt évben a három fázisú órából 768 darabot, idén pedig közel 10 ezer darabot újítottak fel. (MTI-fotó, Matusz Károly felvétele— KS)

A kiskőrösi Kossuth Szakszövetkezetben találkoztam Földi János főagronómussal. Egyik cigarettáról a másikra gyújtva, mozgalmas életútjáról beszélgettünk. Negyvenhárom éve él a Duna—Tisza közén, Heves megyében, Karácsondon született.

— Tizenegy éves voltam, amikor a család Rirtóra költözött. Édesapám MÁV-pályamunkás volt. Ekkor kerültem a családdal az Alföldre, melyet négy évtized alatt úgy megszerettem, hogy már nem is tudnám más tájra felcserélni — kezdi élettörténetét.

— 1951-toen léptem a pártba. Ekkor kapcsolódtam be a pártfeladatok végrehajtásába, mint a jánoshalmi járás függetlenített párttitkára. 1957-ig láttam el ezt a feladatot. Nem mondhatom, hogy könnyű volt abban az időszakban eredményeket elérni, mégis mint járási párttitkárnak a Magyar Szabadság Érdemérem bronz fokozatát adományozták, munkám elismeréséül.

Ezt követően két esztendeig a kiskunhalasi járás tanácselnöke voltam, majd Kiskőrös nagyközség pártbizottságának titkári teendőit láttam el. Ekkor végeztem tanulmányaimat pártfőiskolán és a kiskunhalasi mezőgazdasági technikumban. A hétéves időszakban — míg én .láttam el a párttiitkári teendőket — sok minden megvalósult Kiskőrösön. Felépült többek között a vízmű, ezzel együtt a gyógyfürdő is. Emléktábla igazolja ezt, ki kétkezi munkával, ki pedig pénzzel képviselte portáját. Melegség önt el, ha felelevenítem azt az összefogást, amikor Kiskőrös apraja- nagyja részt vett a munkálatokban.

A mezőgazdaságot és általában a föld kézzel fogható közelségét — mint minden kiskőrösi — mindig is szerettem. Tizennégy évvel ezelőtt, mint főagronómus jöttem a Rákóczi Szakszövetkezetihez. Így sikerült közvetlenül részt vállalnom a mezőgazdaság szocialista átszervezéséből. Ebben az időszakban, 1971 -ben a Mező- gazdaság Kiváló Dolgozója mi• özvegy Suba Jánosné, szakszövetkezeti taggal beszélget Földi János. (Tóth Sándor felvétele.)

niszteri kitüntetést kaptam és két évvel később pedig a Munka Érdemrend ezüst fokozatát.

Az utóbbi évek nagy feladata volt a kiskőrösi szakszövetkezetek egyesítése. Ebben a munkában, mint az egyesítést előkészítő bizottság elnöke vett részt. Az azóta eltelt két esztendő bizonyította, hogy helyes volt a városi pártbizottság 1975-ös határozata, amely megjelölte az egyesítést. Közvetlen az évzárás előtt,, az előzetes felmérések bizonyítják, hogy az ország egyik legnagyobb szakszövetkezete jól gazdálkodik a tagok bizalmával és pénzével.

— A szakszövetkezeti pár.tmun- káról elmondhatom, hogy kommunistáink és munkatársaink naprakészen ismerik és végrehajtják a feladatokat.

Jelenlegi munkájáról szólva, a főagronómus hozzáfűzi:

— Állandó feszültség van bennem. Nem szeretem a tétlenséget. Bizony sok munkát jelent a háromezer-hatszáz taggal való kapcsolat fenntartása, mivel hozzám tartozik a tagsági művelésű földek agronómiája is.

Néha, amikor hazalátogatok Karácsondra, már a tájszólás is idegen a fülemnek? Nem mintha hűtlen lennék Heveshez, de itt a halasi és a kiskőrösi járásban minden községet jól ismerek. Nem is tudnék máshol megszokni, talán azért, mert bármerre visz az utam, munkánk eredményeit látom. Ezenkívül van egy kis szőlőm, amely minden búmat, bajomat feledteti.

Végezetül családjáról mesél, a feleségéről, aki nélkül elképzelhetetlen lett volna ezt az élet- utat végigjárni, aki állandóan készen volt őt követni. Most novemberben ünnepelték a 33. boldog együtt töltött esztendőt. Mesél fiáról, aki agrármérnökként dolgozik és lányáról, aki a járási KISZ-bizottság politikai munkatársa.

Czauner Péter

Éjszakai találkozás

A Megyei Művelődési Központból igyekeztem haza a minap, úgy este tíz óra körül. Az eső esett, fújt a szél, s bár melengeti még bennem a koncert hangulata, vágytam immár, az otthoni fűtött szoba után. Az utcák sötéten ásítoztak, csak itt-ott pislogott egy-egy álmos lámpa. A Jókai út és a Kada Elek út kereszteződéséhez érve, tőlem nem messze, lefékezett két gépkocsi. Az elsőből, egy szál ingben kiugrott egy jólmegtermett férfi, s egyenesen felém sietett. Nem vagyok félénk kisfiú, s egyébként sem családi hagyomány nálunk a beijedés —, ahogy ezt mondani szokás — de akaratlanul is körbenéztem, s kicsit meglepett, hogy egy teremtett lelket sem láttam a szunyókáló, sötét utcákon. Amikor már csak néhány lépésre volt, hátamat a falnak fordítottam, s megszorítottam nyitott esernyőm fogantyúját, hogy védekezzek mindhalálig, ha úgy alakulna.

De nem úgy alakult. A férfi két lépéssel előttem megtorpant, s tört magyarsággal érdeklődött, hogy merre van itt legközelebb szálloda. Látszólag fittyet hányt a szélnek, s az ingét csapkodó esőnek. Elmagyaráztam neki, hogy merre találja az Arany Homok hotelt. Megköszönte, de nem futott kocsija felé, ahogy azt az eső, a szél, meg a vékony in- gecske miatt várta volna az ember.

— Dollár? Van nekem ... Nincs forint, kell benzin. kell forint — magyarázta, s előkapott egy köteget, a színes bankókból. — Nem kell szálloda, adni te forint dollárba?

— Nekem nem kell dollár — feleltem ajkbiggyesztve. — Mit kezdenék vele?

Azután valutaüzér ismerőseimre gondoltam, meg a Kék fény „erszényhőseire", s kíváncsian megkérdeztem:

— Mennyi?

— Nem nagyon tud. Ennyi dollár — mutatta fel a hüvelykujját — ennyi forint?

Egy a tizenöthöz, állapítottam meg a mutogatásból. Nem rossz arány, különösen ha a bank árfolyamaira gondolunk, ott a kirakatban ... De minek nekem? Vállat vontam, és nemet intettem az idegennek. Hasztalanul. Üjra mutogatni kezdett, s már egy a tízhez csökkent az ár. — Bár a világgazdasági börzén kunyerálnák így a forintot, mint stabil, acélkemény valutát! — mosolyogtam magamban kajánul, s talán némi büszkeség is mocorgott bennem, ahogy vastag bundámban, ott az ernyő alatt, néztem az ázó-fázó, vacogó kapitalistát, aki egyre magyarázott. Ujjaival számokat írt a tenyerébe, s kiderült, hogy ő ad száz dollárt, én meg adjak ezer forintot, hiszen csak tankolni akar. Vékony világoskék inge már csurom víz volt, hajáról az arcára csörgött a hideg eső, s kétségbeesetten toporgott, kezében a dollárköteggel. Megsajnáltam. No jó, gondoltam, még úgy sem volt dollárom soha. Már majdnem a zsebeimhez nyúltam,

amikor eszembe jutott, hogy száznegyven forint az összes pénzem.

— Nix forint — mondtam, újra a váltamat vonogatva.

— Nix forint? — kérdezte értetlenül.

— Nix. Holnap lesz fizetés. Csak holnap lesz nekem forint...

— Forint?

— yes — merítettem ki összes angol tudásomat. — Ma nincs. Holnap lesz.

— Es téged hol találni én holnap?

— Holnap már lesz bank, lesz benzin! — magyarázkodtam. — Az én forintom nem kell már neked...

— Holnap én dollár, te nekem forint. Hol? — kérdezte hajthatatlanul, mire egy szőke szépség kihajolt az egyik kocsiból, és felénk kiáltott:

— Hé! Béla! Gyere már, mert megfázol! — Az arcát nem láttam, csak a világos hajszínt, a gyenge közvilágítás, meg az eső miatt.

— Menni! Yes! Perc és menni — szólt vissza az ázó-fázó idegen, majd felém fordulva sürgetően mondta: — Forint, dollár? Holnap hol?

Értetlenül bámultam rá, és azon tűnődtem, hogy miért nem megy a fenébe a dollárjával, meg a szőke nőjével? És miért akar tőlem holnap vásárolni forintot, ha ma kell neki a benzin? Ráadásul áron alul, nem is kevéssel... Erre kicsapódott a másik, hátrébb levő kocsi ajtaja, s egy rekedt férfihang kiáltott felénk:

— Béla! Hagyd már azt a majmot, mert soha nem érünk Pestre! Majd otthon, a Garain ...

Az ázott idegen szeme dühösen villant rám. majd zsebregyűrve a bankókat, elindult a szőke nő kocsija felé. Szörnyű szitkokat morgott vissza felém, az elmebaj és az emberi test vulgáris részletezésével. Ami hirtelen meglepett. az nem a rámzúduló durva szitkok sokasága volt, hanem az a tökéletes magyar kiejtés, amire csak egy honfitárs képes. Tehát nem is egy bajban levő külföldi... — világosodott meg az elmém. — Szélhámos? Aha! És rám akarta sózni, a ki tudja honnan származó és menynyire valódi dollárjait... Micsoda emberek vannak! Nemcsak az állomásokon, a feketepiacokon, de még éjnek idején, esőben is vadásznak gyanútlan áldozataikra! És bizonyos. hogy nem sikertelenül ... Egy jól betanult színészi produkció, és vagy megsajnálom a bajban levő idegent, vagy megpuhít a könnyű haszonszerzés tudata. Nem kétséges, hogy ezek még a valutaüzéreket is becsapják, azok meg tovább adják a dollárokat olyan külföldre utazó embereknek, akik keveslik a beváltható összeget, s vállalják nemcsak a vám, de a pénz hamisságának kockázatát is. A fe- kelézés ördögi játéka ...

Milyen jó, hogy nem volt időm felvenni a fizetésemet, s így le- letőségem sem a „segítségre"! — gondoltam örvendezve. majd eszembe jutott a távozó idegen ázottveréb-ábrázata, hasztalan didergése, és hangosan belenevettem az éjszakába. Egy ajtócsapó- dás és két felbődülő motor zaja volt rá a válasz. Azután csak az esőcseppek motyogtak még valamit. meg a szél suttogott, az otthoni meleg szobát emlegetve.

Koloh Elek