Petőfi Népe, 1979. december (34. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-12 / 290. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1979. december 12. A kezdeményezések sikerrel jártak A tiszakécskei Béke és Szabadság Termelőszövetkezetben is megkezdték az előkészületeket a zárszámadásra. A vezetés az eddigi számok alapján bízik abban, hogy a terv szerint alakul a mérleg, sőt a tervezett 200 millió forint termelési értéket túl is teljesítik, annak ellenére, hogy a szélsőséges időjárás ezt a közös gazdaságot is sújtotta. • A termelőszövetkezet jól felszerelt szervizkocsija. Búzából például 25 százalékkal kevesebb termett a tervezettnél, ugyanakkor kukoricából több lett, mint amit vártak. A kalászos gabonatermésből kiesett mintegy 3,5 millió forint értékű termést a 100 vagonnal több tengeri körülbelül kiegyenlítette. Ha ehhez hozzászámítjuk, hogy ez utóbbit mintegy 50 százalékban gyengébb területen vetették, akkor igazán elismerést érdemel a 64 mázsa hektáronkénti terméseredmény. A kertészeti ágazatokban is némi kárt tett az időjárás, a kajszitermésüket teljesen elvitte a fagy. A szőlő-, gyümölcs- és zöldségféle összesen 50 millió forint árbevételt hozott. Pritaminpaprikából, dinnyéből, káposztából a gondos művelésnek köszönhetően, maga-, sabb árbevételre tettek szert a tervezettnél. Exportra is Az állattenyésztési főágazatban különösen a szarvasmarha-tenyésztés fejlődését érdemes megemlíteni. Az idén 22 százalékkal emelkedett a tehenenkénti hozam. A juhászaiban az előirányzottnál több lett a gyapjú, a bárányértékesítés is jól sikerült. A pecsenyecsirke és -kacsa tenyésztéséből származó bevétel szintén a tervezett felett alakult. Természetesen az eredmények nem maguktól születtek, a szakvezetők és a tagság összefogott, hogy ésszerű takarmányozással, takarékossággal, a , tervezettnél nagyobb súlygyarapodást érjenek el, csökkentették a fűtési költségeket. A Sükösd közelében létesített víziszárnyasteljesítmény-vizsgáló állomáson országosan egyedülálló kutatásokat végeznek az Országos Takarmánygazdálkodási és Állattenyésztési Felügyelőség szakemberei. Ebben a hamisítatlan vízima- dár-paradicsomfoan minden olyan feltételt megteremtettek, ami elvárható egy lúd- vagy kacsatenyésztő gazdaságtól. Megteremtve ezzel azokat a legmegfelelőbb külső tényezőket, melyeknél a legjobb eredményeket mutatják az állatok. Már csendesek az akácliget kacsaházai, az idén mintegy 60 ezer darabot küldtek innen exportra, bizonyítva ezzel, hogy sikerült a megfelelő tartástechnológiát alkalmazva a baromfiipar igényes piackövetelményeinek eleget tenni. Azért csak ilyen kevés a leadott kacsák száma, mert a kísérleteket kis szériákban végzik. A kacsáknál az ez évi kutatások elsősorban a toj őstermelésre, a szaporaságra, a keltethető- ségre, az átlagsúlyra és a takarmányfelhasználásra irányultak. Különösen az utóbbira, hiszen ez a legnagyobb — mintegy 70 százalékos — költségtényező. Az eredményeket még nem értékelték ki az OTAF-központban, de Fontos exportcikkük a takar- mányszárítmány, amelyből 5 ezer tonnát állítottak elő. Ennek csak 10 százaléka szükséges a saját állatállomány ellátásához, a többi főként tőkés exportra került. A lucernaliszt mellett készítettek szárítmányokat fűfélékből és kukoricából. A kukoricaszárat ugyancsak felhasználták erre a célra, de előállítottak tengeriből olyan szá- rítmányt, amelyben a csövet is feldolgozták. Általános feladat a jövedelmezőség növelése, a költségek csökkentése, a takarékosság. Ezért az energiafelhasználást jelentősen mérsékelték, például az elektromos berendezéseknél a fázisjavító kondenzátorok felszerelésével. A villamos energiával úgy gazdálkodnak, hogy minél olcsóbban tudják megoldani a gépek, berendezések üzemeltetését. A vezetőség folyamatosan ellenőrzi a költségek alakulását, és arra is ügyel, hogy minél jobb értékesítési lehetőségeket teremtsen a gazdaság áruinak. A kereskedelmi ágazat a több csatornás módszereket aknázza ki, vagyis értékesítenek a konzervgyárnak, a ZÖL- DÉRT-nek és a saját üzlethálózatukon keresztül. Kiaknázzák a tartalékokat Figyelemre méltó, hogy a tartalékok feltárásának köszönhetően telepítési terveiket túlteljesítik. Negyven helyett ötven hektárnyi szőlőt ültettek el, a következő a teljésítménylapok száraz adatai is biztatóak. Sikerült a tojáshozamot egy-egy tojó éves átlagában 140—150-re emelni, ami az általános üzemi átlagnál huszonöt darabbal jobb eredmény. A kelteté- si arányt ezzel párhuzamosan 85,6 százalékosra növelték. A kutatások egyik fő célja a felhasznált tápok mennyiségének csökkentése. Pecsenyekacsánál 2,48 kilogramm átlagsúly mellett 49 napra szűkítették az eddigi ötvenkét napos tartásidőt. A technológia szigorú betartásával a táp- anyag-felhasználát élősúly-kilogrammonként 3,40—3,50 kilóra csökkentették. Ez mintegy 10—2Ó dekagrammal kevesebb az országos átlagnál. Az utolsó napokban a kacsa öt dekagramm súlygyarapodáshoz akár fél kilónyi tápot is felhasználhat, ezért a csekély növekményért nem érdemes a magas költséget vállalni. Az adatokat üzemiekkel összevetve, minden tizenhatodik kacsa tartása ingyenes, ami 60 ezer kacsánál csaknem háromezer-nyolcszázat jelent. Biztosítva a következő év kísérleteinek szaporítóanyagát, télen csak a törzsállatokat tartják. 1980-ban szarvasi, körösi, pekingi fajtákat, valamint az angol Che- rivaley fajtát fogják vizsgálni. A lúdkísérletek ciklikusak. Ez években tervezik 100 hektárnyi gyümölcsös és 120 hektárnyi szőlő telepítését. Ez három esztendőre szóló tervük, de mivel a talajelőkészítés máris megtörtént, két év alatt végre tudják hajtani. Annak érdekében, hogy ne legyen szaporítóanyag-gondjuk, maguk is állítanak elő gyökeres vesszőket, méghozzá fólia alatt, új módszerrel, perlites közegben. Ezzel az eljárással, jelentősen lerövidítik a szaporítóanyag nevelését. Az elképzelések szerint összefognak a helyi Tiszagyöngye és a lajosmi- zsei Kossuth Termelőszövetkezettel nagyobb mennyiségű gyökeres vessző előállítására. Az ezerhétszáz tagból nyolcszázötven aktívan tevékenykedik a gazdaságban, a többi nyugdíjas. A nagy munkák előtt a vezetőség levélben kérte idős tagjait, hogy segítsenek a betakarításban, amennyiben egészségük és idejük, valamint erejük engedi. Az eredmény jobb lett, mint amennyire számítottak. Háromszáz nyugdíjas folyamatos segítséget nyújtott a termésbetakarításban, ezzel feleslegessé vált idegen munkaerő igénybevétele. évben a szülőpárokat nevelték három magyar fajtából, ezek: a Babati máj, a HUNGAVIS barna és a németalföldi import fajtákból. A következő év tavaszán indul meg kétéves tenyésztésük. A kutatások a tojás-darabszám az életrevalóság és a máj súlyának növelésére irányulnak. A landesi az alapfajta, a legnagyobb májúnak viszont alig háromtucatnyi az éves tojáshozama. A nyolchetes pecsenyeludaknál a négy és fél kilós súly elérése a cél, két- három hetes tömés előtt. A vizsgálatoknál a kutatók célkitűzése, hogy az itt elért eredményeket — melyek a legjobbak Magyarországon — minél rövi- debb időn belül alkalmazzák a gazdaságok. Csak a gabonaipar forgalmazta tápok felhasználásával tenyésztik a víziszárnyasokat, különös figyelemmel a szavatossági idő betartására. A már köztenyésztésbe vont tíznél több lúdfajta eredményei bizonyítják a Lógó János vezette teljesítményyizsgáló álloipás 65 dolgozójának kiváló munkáját. Ebben az évben a technológiai fegyelem szigorú betartásával — a kísérletek költségeit is kigazdálkodva — előreláthatóan másfél millió forintos nyereséggel zárnak.- Cz. P. Szocialista brigádmozgalom Az eredményekhez hozzájárult a szocialista brigádmozgalom, amelyben 450-en vesznek részt, 15 brigád csak a termelésben 2 millió forint értékű többletvállalást tett, amelyet valószínűleg túlteljesítenek. Ezenkívül felajánlottak jelentős társadalmi munkát is. Külön brigádjuk van, amely a szervizkocsival gyorsan eljut a kívánt helyre. A kocsiban hegesztőberendezés, egyéb kisebb javítógépek és pótalkatrészek is vannak. A javítás ily módon való megszerzése meggyorsítja a munkájukat. A jobb eredményeket elősegítette mindezeken kívül az állandó továbbképzés és a vezetői utánpótlás megszerzése. Három ösztöndíjasuk végzett már felső fokon, ugyancsak három kezdte meg a tanulást, összesen tizennyolc tanfolyamot szerveztek, betanított és szakmunkások képzésére, amelyeken nemcsak saját gazdaságuk tagjai vesznek részt, hanem más üzemek dolgozói is. K. S. ÉTOLAJ GYŐRBŐL Rekord termést takarítottak be az idén Győr-Sopron megye mezőgazdasági üzemeiben napraforgóból. A termést a Győri Növényolajgyár dolgozza fel. (MTI-fotó, Matusz Károly felvétele — KS) Mi az igazság gázdíjügyben? A közelmúltban foglalkoztunk Sajtóposta rovatunkban több kecskeméti gázfogyasztó panaszával, miszerint e szolgáltatással kapcsolatos díj befizetése gyakran okoz komoly gondot. Megírtuk, a DÉGÁZ pénzbeszedői nemegyszer olyankor — délelőtt, vagy kora délután — csöngetnek, kopogtatnak be a lakásokba, amikor az emberek zöme a munkahelyén tartózkodik. A kapukat, ajtókat természetesen zárva találják, így hát csak azt tehetik: a fizetendő összeget ráírják az értesítésül szolgáld formanyomtatványra, amit bedobnak a levélszekrénybe. És ezek után kezdődik az érintettek bosszúsága, mert a gázszolgáltató vállalat pénztári órái kevésbé igazodnak a dolgozók szabad idejéhez, a tartozás kiegyenlítése így körülményes, sőt esetenként kizárólag a munkából való rövidebb-hosszabb távoliét árán történhet meg. Írásunk végén javasoltuk az illetékeseknek, ésszerűen módosítsák a díjfizetés időpontját. Cikkünk nyomán vizsgálatot rendelt el az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt, s a megállapításról, intézkedésről levélben értesítette lapunkat. A Horváth Lajos és Hortobágyi Jánosné osztályvezetők által aláírt sorokból megtudtuk: Kecskeméten 1976 óta van érvényben a díjbefizetés jelenlegi rendje, melyet a gázfogyasztók igényei alapján határoztak meg. Ennek értelmében a pénzbeszedők a Petőfi Sándor utcai DÉGÁZ-bemutatóteremben keddi napon 15 és 16. szerdán és szombaton pedig reggel fél 7 és 8 óra között állnak rendelkezésre, míg az ottani pénztár minden nap 8-tól 12-ig, illetve — szombat kivételével — 13-tól 16 óra 30 percig tart nyitva. Az eltelt három év alatt persze sok új fogyasztóval gyarapodott a háztartásukban földgáztt felhasználók tábora, következésképp megszaporodott e szolgáltatási díjat felvevő pénztárosi munka is. Hogy eme feladat ellátása még zökke- nőmentesebb legyen, és az utólagosan fizetők is könnyen kiválaszthassák az ügylet lebonyolításának részükről legalkalmasabb időpontját, döntés született arról, hogy pénteken mindig este 6 óráig fogadhatja ügyfeleit a pénztár. Az érdemi választ köszönettel vettük. S már éppen írtuk az erről szóló beszámolónkat, amikor ismét jó néhány olvasónk keresett fel bennünket, közölvén, a bemutatóteremben értesültek a díjfizetés megkönnyítését célzó intézkedésről, amit örvendetesnek tartanak, ám semmit sem tudnak arra vonatkozóan, hogy a kasszí- rozás kifogásolható gyakorlatán változtattak volna. Pedig ez feltétlen indokolt ahhoz, hogy a lapban is említett kellemetlenségek, problémák mérséklődjenek. E véleményeket jogosnak találtuk, ezért — no és amiatt is, mert a tröszti reagálás sem tért ki ilyesmire — felkerestük a Dél-magyarországi Gázgyártó és Szolgáltató Vállalat kecskeméti ki- rendeltsége pénzbeszedőit, pénztári dolgozóit, hogy maguk nyilatkozzanak munkájukról, tapasztalataikról, a tevékenységüket illetően várható módosításokról. Akiknek munkakörzetük a peremkerületekben van, arról informáltak, az őszi-téli hónapokban arrafelé este ötkor már nagyon sötét van, hiszen a közvilágítási lámpák kis. teljesítményűek — meghibásodás miatt egy részük rendszerint működésképtelen —, e körülmény tehát nem alkalmas jelentősebb összegű pénz zsebben, vagy táskában való szállítására. Szinte elkerülhetetlen tehát, hogy az ott lakókhoz a nappali órákban menjenek a díjbeszedők. A valóság az, hogy mindezek ellenére csak kevés fogyasztóval nem találkoznak, ők találják meg azt a bizonyos értesítést a postaládájukban. A város egyéb térségében dolgozó díjbeszedők elmondották, a hozzájuk tartozó fogyasztók döntő többsége pontosan, kötelesség- tudóan tesz eleget díjfizetési kötelezettségének. A gyesen levőkhöz és a nyugdíjasokhoz általában napközben, s a szokásos napok egyikén mennek, az emeletes lakásokat pedig általában este 8 óráig járják végig. A baj, a gond a kevesekkel van. Közöttük találhatók olyan lakosok, akik még a száz forintot megközelítő összegű átalánydíjat is képtelenek a helyszínen befizetni. Néhányan sértő, goromba magatartást is tanúsítanak, pedig a hátralékuk sok száz forint, sőt ez az összeg némely esetben már az egy-két ezer forintot is meghaladja. A pénztárosoktól megtudtuk, hogy a díjtartozások bemutatótermi rendezése általában gyorsan bonyolódik, kivéve, ha a fogyasztó kétségbevonja a számla- összeg helyességét. Ilyenkor próbaméréssel ellenőrzik a gázórát, s ha a vizsgálat mindent rendben talál — általában ez a jellemző a reklamációknál —. még később kerül sor a befizetésre. Bár egyesek ilyenkor sem fukarkodnak kinyilvánítani indulataikat. Végezetül a gazdasági vezetővel beszéltünk az elhangzottakról. Mintegy összefoglalásként így tájékoztatott : Kecskemét körülbelül tizennégyezer gázfogyasztójának díjfizetési morálja általánosan jónak mondható. Kár, hogy akadnak családok — például a Tinódi, a Szilágyi Erzsébet, a Hunyadi, a Bernát János utcában és a Szim- fe'-opol téren —, melyek rendszeresen rossz fizetők, sőt tartozást tartozásra halmoznak. Elgondolkodtató, közöttük találhatók jól kereső diplomások és egyéb szakmát űzők is. A díjbeszedők egyébként mindenkihez elmennek — lehetőleg a legalkalmasabb időpontban — a pénzért, az viszont nem várható el tőlük, hogy néhány lakost kétszer-há- romszor is keressenek otthonában. (Ez időigényes is lenne, s mert nőkről van szó, fokozná a gyaloglás—emeletjárás okozta fáradtságukat is). Akik tehát a díjukról csupán értesítést kapnak, ebbéli dolgaikat maguk rendezhetik le azáltal, hogy az említett fogadó-, illetve a most már bővített pénztári órákban felkeresik a bemutatótermet és rendezik tartozásaikat. Az önhibájukból adósakkal szemben pedig elkerülhetetlen megtenni az intézkedést — munkabérletiltás, gázszolgáltatás kikapcsolása —, melyre már többször volt precedens. Egyébként az ilyen utánajárásoktól és más kellemetlenségektől mentesülhet mindenki, aki igénybe veszi a népszerű szolgáltatást, OTP- betétszámlát nyit a különféle fizetési kötelezettségei szervezett teljesítése céljából. összeállította: Velkei Árpád A LEGJOBB FAJTÁKKAL KÍSÉRLETEZNEK SÜKÖSDÖN Országos tartástechnológiai kutatások A PÁRTKONGRESSZUS TISZTELETÉRE • A Bakonyi Bauxit Bánya Vállalat Halimba III. bányaüzemének 17. sz. szocialista brigádja a XII. pártkongresszus tiszteletére felajánlotta, hogy az év végéig ezer tonnával több bauxltot termel ki. Képünkön: a brigád tagjai a fejtési kamrában a töte biztosítását végzik. Munkára fogják a napot Mongóliában évente 2600—3400 órán át ragyogóan süt a Nap. A termelésben és a mindennapi életben egyaránt mind aktívabban felhasználják a napenergiát. Az egyik eszköz erre a helio-be- rendezés, amely 65 fokra tudja felmelegíteni a vizet. Ebből kétféle — hordozható és helyhez kötött — változat készült, s ezt többek között eredményesen alkalmazzák a juhászok a rideg állattartásra alkalmas területeken, a brigádok mezei szállásain. A Közép-Góbi ajmakban levő ..Szumhuh” szanatóriumban üdülők körében is népszerű a* napenergiával működő napfürdő. Sikeresen kísérleteznek a melegházak napenergiás hőellátásával. A számítások szerint minden napenergiával fűtött melegházzal évente több mint 800 tonna szenet takarítanak meg. A mongol tudósok bővítik kutatásaik területét. Űjabban napenergiával „fűtött" lakóházak tervein dolgoznak. PILLANATKÉP: Az órás Már a kirakata is érdekes, de bent az üzletben hangos ketyegéskoncert fogad. Äz egyik óra mélyen szól, mint a bőgő, a másik vékonyan, akár egy szólóhegedű. Közben hallatszik kürt, trombita, hárfa is. S úgy tűnik, mintha ő, az órás lenne a karnagy, akinek egyetlen mozdulatára gyorsabb vagy lassabb lesz a muzsika. Mosolyogva nézek szét. Tetszik a harmónia. O leveszi a szeméről a nagyítót, és megszólal. — Parancsol? — Elnézést kérek, még köszönni is elfelejtettem, annyira a hatása alá kerültem annak, ami itt van. — Mire gondol? — A sokféle tik-takra. — Ja, értem. Tetszik neki, hogy érdeklődöm. Azt hiszem, gyanúba is kevert. Arra gondol, hogy órát akarok venni. Nem ábrándítom ki mindjárt. Körülnézek. Egy szép falióra valóban tetszik. — Pontos? — Itt minden óra pontos. Megsértettem, mert feltételeztem, hogy hibázhat. Helyre akarom hozni a bajt. — Hogy tudja pontosra állítani őket? Az ember mindig szívesen beszél a munkájáról, ö is. Odamegy a faliórához, megsimogatja. — Van, amelyiket nem is kell nagyon beállítani. Ez is olyan. Es gyönyörű a hangja is: délben úgy üti a tizenkettőt, mintha harangoznának. Nagyszerű üzletember. Lehet, hogy valóban jó az óra, de lehet, hogy csak el akarja adni. Megpróbálok más útra térni. — Mi jobb, ha késik, vagy ha piet egy óra. Elsétál a faltól, és a pultra támaszkodik. — Lehetek őszinte? Én azt szeretem, ha siet. A késő óra nekem a lusta emberre hasonlít. Amelyik siet, abban temperamentumot látok, erőt, lendületet. Persze, a pontos az igazi. — A múltkor láttam egy olyan órát, amelyen nem volt sem számlap, sem mutató. Csak meg kellett nyomni egy gombot, és a sötét körön megjelent a pontos idő. — Igen, ma már gyártanak ilyeneket is. — Jók ezek? — A doxának meg a schaffhau- seninek is idő kellett, mire márka lett. — Azt mondják, nem romlik el, nem késik, nem is siet. Mondja, nem félti a jövőjét? Mosolyog. — Már a napórákat is órások javították, kérem. Nézem az asztalán a szerszá- niokat: csupa kis jószág. Aprócska kalapács, fogó, csavarhúzó. Olyanok, hogy legszívesebben hazavinném őket játszani a fiamnak. — Es hogy fog hozzá egy javításhoz, ha nem mondják meg, mi baja az órának? — Milyen óráról van szó? Vesztettem. Most már ő a kérdező. Nem én csinálok vele riportot, ő készít velem. Az ő munkája persze más, mint az enyém. Az én kérdéseimből portré születik, az övéiből a kész óra. Vagy a kettő egyre megy? Tóth Tibor
