Petőfi Népe, 1979. december (34. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-12 / 290. szám
1919. december 12. • PETŐFI NÉPE • 3 ÚJ KÖNYVEK Rapcsányi Lászlót, a Magyar Rádió jól ismert és kedvelt riporterét már íróként, felfedezőuta- kat járó művelődéstörténészként is számon kell immár tartanunk. Első nagy sikerét a Biblia világa című könyvével aratta. Később elvándorolt a Szovjetunió területén élő rokonainkhoz, vogulokhoz, chantikhoz, s erről Boros Jánossal közösen írt Vendégségben őseinknél című kötetben számolt be. A tudós alapossággal felkészült riporter mindig tartogat va~ lami meglepetést hallgatói s olvasói számára. Legújabb, Athosz című könyve is a magyar olvasó számára ismeretlen világot mutat be. □ □ □ Athosz, a szent hegy Görögország északkeleti partvidékén fekszik az Egei-tenger mellett. Athosz különleges törpeállam: szerzetesi köztársaság, mely egyidejűleg integráns része Görögországnak, de ugyanakkor belülről önálló és önkormányzatú. Az alkot~ mányozó charta szövegét 1924-ben öt görög szerzetes készítette, s vezette vissza a hagyományokat évezredekig. A görög kormány ezt 1926-ban fogadta el, s azóta háborítatlanul élnek itt görög, román, bolgár, szerb szerzetesek. Különleges köztársaság ez: ezer év óta nőknek (de még nőnemű élőlényeknek is) tilos ide a belépés. A több mint kétezer méter magas hegyen élnek a szerzetesek, a legkülönbözőbb kétkezi munkával foglalva el magukat. Rapcsányi rendkívül érdekes könyvében társadalmi, művelődéstörténeti, vallás-ethnográfiai szempontból mutatja be a szent hegyet. Legendákat gyűjt, szerzeteseket szólaltat meg — egy egészen különleges világ szólal meg könyvének lapjain. A sok fényképpel s régi metszetekkel illusztrált könyvet a Gondolat Kiadó adta ki. □ □ □ A Rákóczi-szabadságharc igaz és jogos harca a nemzeti függetlenségért külföldön nem volt minden uralkodóház vagy a közvélemény előtt nyilvánvaló, hiszen II. Rákóczi Ferenc a törvényes király ellen harcolt. S nem volt elég a kard, toll is kellett hozzá, különképpen azért, mert a bécsi újságok rágalmazó híreket közöltek Magyarországról. Ennek ellensúlyozására indította meg a fejedelem 1705-ben az első hazai hírlapot, a Mercu- rius Veridicust. Latinul adta ki a külföldi közvélemény tájékoztatására Ráday Pál szerkesztésében. Mindössze hét száma maradt fenn. □ □ □ Ennek hasonmását adta ki a Magyar Helikon — a már jól ismert Bibliotheca Hungarica sorozatban — Bende Kálmán bevezetőjével; csatolva annak magyar fordítását is (Kenéz Győző munkája). „Ha gyöngének bizonyulunk is, javaink és életünk elvész, de ügyünk igaz voltának bebizonyításával legalább becsületünket megmentjük” — írta Rákóczi egyik diplomatája. Ennek máig ható bizonysága a — végre magyar fordításban is olvasható — Mercurius Veridicus. Sírfák, gombos fák, kopjafák Napirenden van a temetők, a temetkezés kérdése. Irodalmi hetilapunkban vitáznak róla, városaink építészekkel terveztetnek új temetőket, minden kolumbá- rium egy-egy kísérlet a jobb megoldásra. Könyvek jelennek meg régi temetkezési szokásokról, fejfákról, s közben szaporodnak a sírok, fogynak a hazánk református, evangélikus, unitárius temetőire oly jellemző, Európában egyedülálló ritkaságok: a fejfák. Múzeumokba vándorol, amelyiket még fel nem tüzeltek, vagy át nem jutott a » határon, hogy drága pénzen kerüljön műgyűjtők kezébe. Szak• Nábrádi és szatmárcsekei fejfa. 9 Poroszlót és karéliai fejfa. emberek sokat elmélkednek róla, hogy honnan származnak ezek a hol emberalakra, hol csónakra emlékeztető fejfák, fejefák, fejes fák, cifrafejfák, főtül való fák, gombos fák, gombfák, sírfák, epi- tafák, vagy éppen kopját tartó emlékükre utalva: a főleg erdélyi kopjafák? A néprajz tudósai felvetették, s részben bizonyították a különösen Tiszántúl (Szatmárcseke, Hajdú- böszörmény) honos csónak alakú fejfák finnugor eredetét. Egyáltalán hogyan és honnan kerülhettek hozzánk ezek a különös alakú fejfák, melyek nemcsak falvan- ként mások, de a népi teremtő képzeletnek, szobrászi látásnak is páratlan emlékei? Van, aki török eredetűnek tartja, pedig a török turbános sírkövek alig hasonlítanak fejfáinkhoz. Amíg fel nem dolgozzuk északi rokonaink, s a szibériai népek temetkezési szokásait, s púndazokét, melyekkel évezredek során érintkeztünk, végső feleletet nem találhatunk. Ügy látom azonban, hogy az emberalakú, ún. antropomorf és csónak alakú fejfának közös eredete van, csak más kialakulási útja. A közelmúltban átnézhettem a finn Nemzeti Múzeum dokumentációs tárának fejfaanyagát. Kar- jalai fejfák százai azonosak, közvetlen rokonai a mi fejfáinknak. Századfordulón élt még ott a csónakos temetkezés szokása is. Nemcsak a halottat helyezték csónakba, de a csónakját ráborították sírjára, s azt a bábut, amit felöltöztetve úgy tiszteltek, mintha maga a halott lenne, sírjelként állították. A norvégek is temetkeztek hajóba, földdel fedve a holtat. A karjalaiak nemcsak a sírra borítottak koporsót, de házacskát is építettek fából, hogy legyen a holt lelkének hová költöznie, s erre tették a holtra emlékeztető bábot. A mohamedán kunoknak is voltak kömpöceik, s a kirgizeknek is. A románok Cor- hanának (korhány) nevezték a sajátjukat. Egy bizonyos: azoknál a primitív népeknél, melyek hittek abban, hogy a lélek tovább él az ember holta után, s mocsaras, lápos, vízparti tájon éltek, a temetkezési szokások is hasonlóak lettek. Afrikai, madagaszkári példák épp úgy tanúsítják, mint a mi vidékeinken fennmaradt fejfák. A tö• Karéliai csónakos, fejfás temetkezés a századfordulón. (Németh Ingeborg rajzai.) rök nem nézhette a keresztet, de megtűrte az ősi hagyományokból átörökített fejfát. Ügy maradtak fenn ezek népünk emlékezetében, mint a bájolások, sirató énekek, pogány kuruzslások, gyógyfüvek ismerete. S ha Bornemissza Péter a XVI. század végén még felsorolja a pogány „ördögi kisírtete- ket”, miért ne maradtak volna élőek tárgyi emlékeink, ha egyszer a keresztény hitre tért Karjaiéban is folyamatosan fennmaradtak szinte napjainkig? Kirgiz, kalmük, tatár rokon jelenségek csak bizonyítanak, nem cáfolnak. De mire megyünk vele, túl a tudomány belső gondjain? Azon a nagy ívű körön belül, melyhez finnugorok is tartoztak a túlvilágról alkotott képükkel, a képzeletviláguk, teremtő, térformáló készségük közös volt. Vagyis: olyan sírjeleket állítottunk mi is a tizenhatodik század óta, mint északi rokonaink folyamatosan a huszadik századig, s erre Karjala, a Kalevala földje eleven példa. Ez a hagyomány pusztulóban van. Bár megváltozott a túlvilágról formált gondolkodásunk, mások temetkezési szokásaink, de ez nem indokolja, hogy giccses, hivalkodó műkövek, habarcsból lett csókolódzó galambok, tört angyal- szárnyak, drótból, bádogból kalapált, s kovácsolt vasnak álcázott lámpások hirdessék, hazudjék halálunkon túl embervoltunkat. Ha a humanitást írjuk zászlainkra, tartozunk azzal az embernek, hogy anyagban és megformálásban is méltán emlékezzünk meg róla. A temető ne legyen operett, a sírjel legyen méltó ahhoz, akiért állítottuk. A fejfák, gombos fák, kopjafák méltóak voltak eleinkhez. Népek alkotó képzeletének remekművei. A mai sírjelek nem korszerűek, hanem: hamisak. Mások boldogok lennének, ha ilyen még napjainkban is élő hagyományuk volna, mint a fejfáink voltak. Mi akadálya van, hogy ezt a hagyományt felélesszük? Azok a tétova kísérletek — melyeknek a Farkasréti temetőben, s másutt is tanúi vagyunk —, jelzik, hogy igényeljük ezt az iga- zabb, tisztesebb sírjelet. K. A. Erzsit keresem Hűvös a szél, hiába süt a nap. Vékony ez a kis kardigán, itt álldogálni, majdnem fázom. Minden lány szipog körülöttem, csak én nem. Nekem nincsenek most könnyeim, pedig nagyon csípi a szemem a tömjénfüst. A koporsó fehér, és alig látszik a fehér füsttől, most szentelik meg. Minden fehér, pedig egy ravatal fekete szokott lenni. A fáklyákat is majdnem elfújja a szél. A lányok szeme mind piros, dörzsölik. Én is sajnálom Erzsit, de nem bírok bőgni. Nekem üres valami, amit nem tudok megmagyarázni. Még nem bírom felfogni, hogy Erzsi nincs többé. Lehet, hogy mások felfogták, és azért sírnak? Erzsi az első osztályban jött közénk. A városszéli iskolának hatalmas udvara volt, orgonasövény fogta körbe. Kipirult arccal rengeteg bújócskát játszottunk a sűrű orgonabokrok között, már az első naptól. Erzsi nem egyedül került az osztályunkba, hanem a húgával, Klárival, aki most ott ül a ravatal mellett az édesanyjával, meg a rokonokkal. Mint az ikrek, egyformán öltözve, kézenfogva jelentek meg minden nap az agyonfaragott, vén iskolapadokkal zsúfolt tanteremben. Csinosan, tisztán, kötényük illatosra keményítve, masnijuk makulátlan. Mindig azt hittem, két pillangó libbent be az ajtón, ha megjelentek. Nem voltak ikrek, Erzsi egy évvel idősebben húgánál, évhalasztás miatt járt velünk. Erzsi előzőleg egész évben gipszágyban feküdt sérülése miatt, és ezért volt kénytelen az első osztályt ismételni. Egy valamiben külsőre is nagyon különbözött húgától: ajkai, ujjhegyei szederjesen duzzadtak. A szívbetegség jeleit viselte már akkor. Tanév közben is a szanatóriumokat járta, így a tanulásban bizony nehezen tudott minket követni. Nagyon szorgalmas volt, és annak köszönhette, hogy csupán a számtan ment neki reménytelenül akadozva. Egyhónapos szanatóriumi kezelés után tért vissza közénk, nagy örömmel fogadtuk. Az első óránk számtan volt, a tanító bácsi őt hívta ki felelni. A nagy számológép rácsa mögött izzadt kerek kalácsarca, és reményét vesztetten csattogtatta jobbra- balra a kopott fagolyókat. Sehogy sem sikerült neki a feladat. A tanító, aki ősz fejét idegesen ingatva topogott mögötte, olyan dühbe gurult, hogy szorosra kötött masnijánál fogva, többször odaverte Erzsi fejét a számológép rácsához. A szalag kibomlott, a zokogás sírásban tört ki. Nagyon haragudtam a tanítóra, amiért bántotta Erzsit, aki sokkal nehezebb körülmények között tanul, mint mi, akik naponta járhatunk az iskolába ... Eloltották a fáklyákat, és a koporsót leveszik a ravatalról. Elindulunk mindjárt azon a széles úton a sírok közé. Sokant vagyunk, nagyon hosszú a menet. Mind a három hatodik osztály kijött a temetésre, mi megyünk elöl. Minden lány bőg. Én csak a fogalmazásórán bőgtem harmadikban, amikor a levélírást gyakoroltuk. Mindenki Erzsinek írt Pestre, a Kékgolyó utcába. Az én levelem egyes lett, mert csak két mondat volt. Többet nem tudtam írni. Elbeszélgettem az időt, míg a többiek körmöltek. Magam előtt láttam kerek, szeplős arcát. Nagyon hiányzott az előttem levő pádból, ahol Klári mellett üres volt a helye. Ügy sír ez a Blaskó Ili, mintha fizetnének érte, pedig soha nem súgott feleléskor Erzsinek. Ö hiányzott Manci néni nyelvtanórájáról is tavaly, ötödikben. Odakint szikrázott a tavaszi nap, Erzsi ott ült a padban Klári mellett. Vagy fél év után látogatott meg bennünket, akkor már magántanuló volt. A tanterembe szűrődő napsugarak szilánkokra töredezve, vidáman pattogtak a padok között, mi már untuk a nyelvtanórát, szerettünk volna az udvaron kergetözni a mozgásra ingerlő tavaszi levegőn. Senki nem figyelt Manci néni magyarázatára, óra végén nem tudtuk visszamondani a hasonulás törvényeit. És akkor Erzsi jelentkezett, hibátlanul elmondta az órán hallottakat. Manci néni vádló tekintetére fülig pirultunk, és nem irigyeltük Erzsi dicsőségét, aki azután sosem jött ki a kórházból. Elérünk a sírgödörhöz, alig férünk el körülötte. Tarka gyereksereg a fehér koporsó körül, az iskola negyedrésze. Megint tömjén füstöl, irtózatosan szomorú illata van. Most kezdik leengedni a koporsót. Nem is igaz, hogy abban a fehér, aranybetűs ládában Erzsi fekszik! Én nem akarom elhinni! Erzsi olyan szorgalmas és erős akaratú volt mindig, hogy amikor bejött egy-egy óránkra a klinikáról, mindannyiunknál többet tudott. Erzsi holnap belép az osztályba, és bármelyikünknél jobban felel. Már a göröngyök zuhognak a gödörbe, mi utána dobáljuk a virágcsokrainkat. Nem lehetne az egészet visszafordítani? Akkor Erzsi megint beröppenhetne masnijával az osztályba. Klári és édesanyja ott sírnak velem szemben, a gödör túlsó szélén, csupa feketében. Meg kellene mondani nekik, hogy ne sírjanak, mert Erzsi velünk maradt. Az összes többi talán tévedés. Vörös Júlia NYELVŐR A nak/nek rag helyes használata A birtokos szerkezetek tárgyalását tovább folytatjuk. Amint láttuk, a -nak, -nek birtokrag kitételének vagy elhagyásának nagy szerepe van a helyes monda tszerkesztésben. A következő mondat szerkezetileg nagyon egyszerű, 'és mégis foglalkozunk vele, mert két értelmezése is lehet: „Tyihonov nem egy versét fordította már le”. Ha Tyihonov az alany, akkor azt jelenti, hogy ő már egy előbb megnevezett nem orosz költőnek fordította le néhány versét. De jelentheti azt is, mert ez a jobb megoldás, hogy valaki, mondjuk, egy magyar költő, Tyihonovnak nem egy versét fordította már le. Ezt a mondatot pedig nagyjából értjük, de szerkezete nem áttekinthető: „Szükségesnek tartjuk a műhelyzajok és egyes munkagépek lármájának csökkentését.” Valóban szükséges a műhelyzajokat és a munkagépek lármáját csökkenteni. A zajok és a lármája ugyanazt a ragot kapja. Az eredeti mondatban így is kell lenni: zajoknak és lármájának, mert különben a zajok lármájáról is szó lenne. Az értelmező ugyanazt a ragot kapja, mint az értelmezett. Ha erre nem ügyelünk, hibás lesz a szerkezet. Pl.: „Megérkezett Tóth András, a vállalat pénztárosának fia.” Tehát ki volt Tóth András, a pénztáros vagy annak a fia? A mondat alapján Tóth András a pénztáros fia volt (T. A. — fia). Ha T. A. volt a pénztáros, akkor ugyanazt a ragot kell mindkét szónak kapnia (Tóth Andrásnak — pénztárosának). Ugyanilyen felépítésű mondat: „Kitüntetést kapott Fehér János, a tanács elnökének édesapja.” Ki volt tehát Fehér János? Az elnök vagy annak az édesapja? Az idézett mondatban az apa volt (János — apa). Ha a tanács elnöke volt, akkor mindkettő ragot kap (Jánosnak — elnök ének). Egy afrikai riporthoz mellékelt fényképen az épület előtt vásárosok és vásárlók vannak. Helyes-e a kép felirata? „Bamako, a hetvenezer lakosú főváros piaca.” így Bamako valamelyik szudáni nyelvben piacot jelentene. De mivel valóban főváros, az afrikai Mali Köztársasági fővárosa, a kétértelműség úgy oldható ' fel, hogy Bamako és a főváros -nak ragot kap. Tehát: Bamakónak, a hetvenezer lakosú fővárosnak a piaca. Értelmi zavar van a következő mondatban is: „Még nem mondták meg neki, hogy a ruhatárosnő Havas András Károly, az egykori Pester Lloyd munkatársának özvegye.” Ha úgy lenne igaz, ahogy a mondat közli, Havas András Károly a ruhatárosnő. Mivel így valószínűtlen, javítsuk át úgy a mondatot, hogy a ruhatárosnő Havas András Ká- rolynak az özvegye legyen. Hogy mennyire meghatározza a mondat szerkezetét a rag kitétele vagy elhagyása, egy félbeszakított mondat is jól érzékelteti: „Sikere legszebb jutalma ...” és „Sikerének legszebb jutalma ...” Ha befejezzük a mondatokat, mindegyikkel mást közlünk. Tehát „Sikere legszebb jutalma... önfeláldozó munkájának.” „Sikerének legszebb jutalma... az, hogy munkatársai is megbecsülték eredményes munkásságát.” Az első mondatban a „sikere" az alany, a másodikban a „sikeréinek" birtokos jelző. Nagyon érdekesen viselkedik a -nak/nek rag a régi eredetű állandó kapcsolatok mellett is. Ilyenek: haja szála, esze tokja, szeme fénye, lába szára, keze feje. Ezeket a szótárszerű egységeket nem bonthatjuk meg a -nak/nek raggal. Nem mondhatjuk pl., hogy a hajának szála sem görbült meg. És ha ilyenkor rag kívánkozik a mondatba, melyik szóhoz írjuk? Egy Arany-idézet a Toldiból útba igazít bennünket: „A kulacs sikoltott és kibuggyant vére / Az öreg szolgának a keze fejére.” Vagyis nem „az öreg szolga kezének fejére.” Tehát azt látjuk, hogy ilyenkor a rag a megelőző birtokos jelzőre tolódik át. Jegyezzük meg azt is, hogy nem kell rag, ha a birtokszó névutó szerepű. Ilyenek: érdekében, értelmében, segítségével, céljából, kedvéért, kapcsán, ellenére, során, útján. Néhány kifejezés: a béke biztosítása érdekében, a törvény értelmében, a terv megvalósítása ellenére, az új kohó üzemeltetése során. Már kissé választékos hangulata van az ilyen kifejezésnek: a béke biztosításának érdekében, a terv megvalósításának ellenére. Ha ezek a kifejezések mondatba kerülnek, ugyanúgy, mint a keze feje példájában, a rag a mondat eleje felé csúszik: „A régi minőség elemeinek fokozatos elhalása útján.” A révén, részére, számára főnév mellett már teljes névutóként viselkedik, és csak a névmá- si birtokos jelzőt találjuk mellette raggal: akinek a révén, ennek értelmében. A birtokos -nak/nek ragjával csínján kell bánni, ha részeshatározó -nak/nek rag is van a mondatban. Pl. az üb javaslatának megvalósítása. Ez így helyes, de ha a megvalósítása szó a részeshatározó -nak ragját veszi fel, akkor a birtokos -nak rag elmarad: az üb javaslata megvalósításának tekintjük ezt is. Egy másik példa: G. S., a népszínműnek, mint a magyar irodalomnak egyik legérdekesebb problémájának tekintélyes helyet áldozott.” Hagyjuk el a középső birtokragot, hagyjuk meg a másik két részeshatározó ragot, és mindjárt nem döcög a mondat. És végül jegyezzük meg azt is, hogy ha a részeshatározónak értelmezője van, akkor mindkettő -nak/nek ragot kap. „A miniszter Farkas Ádám, a szolnoki gimnázium nevelőjének a kiváló tanár címet adományozta.” Ebben a mondatban Farkas Ádám nem miniszter, hanem gimnáziumi nevelő, tehát a Farkas Ádám tulajdonnév is kapja meg a részeshatározó -nak ragját. Kiss István MEZŐFÖLD TÖRTÉNETE 9 Az Illyés-i „Puszták népe" életéből a Mezőföld történetéről nyílt kiállítás a székesfehérvári István király Múzeumban. A kiállításon bemutatják az egykori gazdasági használati eszközöket, az egyes szakmák szerszámait, írásos emlékeit, a Mezőföld természeti tájait. (MTI- fotó: Szabó Imre felvétele — KS)