Petőfi Népe, 1979. december (34. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-31 / 305. szám

1979. december 31. # PETŐFI NÉPE • i Megyeszékhelyünk fejlődése az ó- és az új esztendőben A városi tanács elnöke válaszolt kérdéseinkre A párt XII. kongresszusára való felkészülés közepette az állami szervek — így Kecskemét város Tanácsa is — az V. ötéves tervben magukra vállalt feladatok végrehajtására összpontosítják figyelmüket. Ehhez az 1979-ben elvégzett munka számbavétele, a következtetések levonása is hozzátar­tozik. Lényegében ebből kiindulva kerestük fel dr. Mező Mihályt, a városi tanács elnökét, s kértük, válaszoljon né­hány kérdésünkre. — Milyennek értékeli elnök elv­társ a város fejlesztési tervének eddigi végrehajtását? — Eredményesnek tekintem az 1979. évi munkát, a városi tanács által jóváhagyott ötéves terv tel­jesítését. S hozzátehetem, hogy a munka sikerét a megyeszékhely lakosságának helytállása, tevékeny együttműködése — a tanácsi fel­adatok operatív szervezésével pá­rosulva — eredményezte. A fej­lesztések mindenek előtt a lakos­ság jobb ellátását szolgálják, és e tekintetben eredményekről szólni jó érzés valamennyiünk számára. Hadd mondjak tényeket is. Több mint félmilliárd forint ér­tékű, amit építettünk, illetve fel­használtunk tavaly. A meglevő in­tézmények működtetésére pedig mintegy 300 millió forintot fordí­tottunk. Boncolgatva az ered­ményt: több mint 1300 lakás épült egy év alatt, ezek egyharmada ál­lami erőből. Más kérdés, hogy még mindig több mint 6300 az igényjo­gosultak száma. Említést érdemel, hogy a nagycsaládosokra megkü­lönböztetett figyelmet fordítunk. A tervidőszak eddigi részében több mint 130 ilyen családnak juttat­tunk lakást. Hozzáteszem azonban, hogy ebben nem tudtuk utolérni magunkat, hiszen közben újabb 278 családba beköszöntött a har­madik gyermek, ami viszont ör­vendetes tény. Jelentős a gyermekintézmények fejlesztésében történt előrehala­dás. A Széchenyivárosban elké­szült a harmadik iskola is, egy év­vel az előirányzott határidő előtt. Rengeteg erőfeszítést, szervezést, a megvalósításban sok-sok közület közreműködését igénylő munka volt. Csupán az idén 600 óvodai hely létesült, a küszöbön álló 1980. év végéig pedig összesen 1550 va­lósul meg, holott az ötéves terv mindössze 350 létrehozására nyúj­tott anyagi fedezetet. Az elért eredmény nem pusztán a pénz, a kivitelező kapacitás előteremtésén múlott. A célok elérését segítő ösz- szefogás, a vállalati munkabrigá­dok lelkesedése, a város lakossá­gának felelősségérzete tükröződik ebben. S ezt tartom a legfőbb eredménynek. Természetesen sok minden más is hozzájárult a város fejlődéséhez. Például kiemelkedőnek tartom a csatornázás — évtizedes gondjá­nak — megoldásában történt nagy előrelépést. A Csukás-ér átépítése, korszerűsítése egészen a Halasi útig megtörtént, van hová lefoly­nia az esővíznek. Most már a ki­sebb csatornaszakaszokat kell megépíteni a végleges megoldás érdekében. A város szélén a fő­gyűjtőcsatornán vezetik le a szenny-, illetve csapadékvizet, s ezzej lényegében megteremtődtek a további városfejlesztés közmű alapjai. S hadd fűzzem az előzőekhez: elkészült a város általános fejlesz­tési terve, örvendetes, hogy a köz­művelődésben. a város kulturális életében is folytatódott a pezsgés, amely egy megyeszékhely életéhez hozzátartozik. — A lakosság — ideértve a vá­roskörnyéki települések lakóit is — ellátásának javítása érdeké­ben mire összpontosított a vá­rosi tanács, s milyen eredmény­nyel? — A kereskedelem, a szolgálta­tások fejlesztése, a kulturáltabb kiszolgálás, a megfelelő áruválasz­ték előteremtése volt e munka legfontosabb része. E tekintetben a Petőfi Sándor utcai üzletek át­adása jelentős eredmény. A másik nagy lépést a széchenyivárosi ke­reskedelmi és szolgáltató központ építése, illetve közeli befejezése jelenti. Ott két zöldségbolt, divat­áru üzlet, vendéglátó és gyorski­szolgáló étterem nyílt, új GELKA- szerviz, órás, cipész, üveges javí­tóműhely, kispostahivatal, gyógy­szertár, mosószalon áll a lakosság rendelkezésére. A napokban meg­kezdődött a fodrászat, a fényké­pészműhely, kiskönyvtár, klub műszaki átadása. A kereskedelmi és egyéb szolgáltatást tekintve az Akadémia körúton vagyunk némi lépéshátrányban, itt 1980-ban vár­ható az előbbrejutás. örvendetesen erősödött a város és a környező községek együttmű­ködése. A város kötelességének ér­zi, hogy a községekben élők is —, akik közül mintegy hatezren be­járnak dolgozni — jó ellátásban részesüljenek. Hetényegyházán or­vosi rendelő, gyógyszertár, két or­vosi lakás, Ballószögön ötven, Hel­vécián huszonöt személyes óvoda, a Törökfái körzetben üzlet-, illet­ve vendéglátóház létesült, örven­detes a város külterületi lakott helyeinek fejlődése. Mindegyik rendelkezik például óvodával. Vá­rosföldet bekapcsolták a vezetékes gázellátásba, Katonatelep terebé­lyesedik, s említhetném a további példákat. — A tanács tagjai a választó- körzetekben hogyan szolgálták megbízóik érdekeit? Milyen tá­mogatásra talált a tevékenysé­gük? — A tanács tagjairól, a lakos­ság körében végzett munkájukról nagy elismeréssel szólhatok. Több mint hétezer résztvevője volt pél­dául a tanácstagi beszámolóknak. Ezen túlmenően a tanácstagok számos alkalommal és nemcsak az e célra szervezett fórumokon ta­lálkoztak választóikkal. Szervező- munkájuk eredményét tükrözi pél­dául a járdák társadalmi munká­val történő építése. Huszonöt ut­cában mintegy hét kilométer jár­da épült társadalmi munkában 1979-ben. nagyrészt házgyári hul­ladékbetonból. Hét utcában gáz­vezeték-építésre szerveztek társa­dalmi munkát, és sok tízezer négy­zetméteren létesült utcai szalag­park, a tiszta, virágos Kecskemét mozgalom keretében. Sokra értékelem a tanácstagok­nak azt a munkáját, amely a la-, kosság tájékoztatását, szervezését, az igényes lokálpatriotizmus erő­södését szolgálta, ami 87 millió fo­rintot meghaladó társadalmi mun­kában kamatozik a most búcsúzó évben. / — Mi foglalkoztatja napjaink­ban Kecskemét lakosságát, s mi­lyen tennivalóknak juttat el­sőbbséget a városi tanács az új évben? — A tanács és a lakosság együtt­működésében, kapcsolatában fon­tos szerepük van azoknak a fóru­moknak, amelyeken a város veze­tői a lakossággal találkoznak. A tájékoztatás mellett felbecsülhe­tetlen értékű az a kérdés és véle­mény, amelyet megismertünk. Ezekből tudunk következtetni, s azokat munkánkban is hasznosíta­ni. Ennek révén jól ismerjük te­hát, mi foglalkoztatja a kecskemé­tieket. E tekintetben mi a jellemző? Egyrészt a város fejlődésének és a tanács erőfeszítéseinek a lakos­ság részéről történő ismerése. Eb­ből következik a lelkesedés, a se- gíteniakarás, amely a javaslatokon túl, a konkrét munkában, a cse­lekvésben is megnyilvánul. Érzé­keljük, hogy az új lakótelepek el­látása, fejlesztése mellett fokozott figyelmet kell fordítanunk a régi városrészek lakóinak sok jogos igényére. A lakóterületek, emberi közös­ségek környezetének tisztasága ér­dekében városszerte nagy az igény és a tenniakarás. összefogottabb, jobb segítő, szervező munkát kell kifejtenünk, hogy eredményesen hasznosítsuk a felkínált segítséget. A tanácstagok munkájának terv­szerűbb összehangolására van szükség. Nagyobb szigort támasz­tunk az üzemek környezetének rendezése iránt. Mindenek előtt a köztisztaságra, a fásításra, zöldte­rületek bővítésére, gondozására van szükség, ezt szorgalmazzuk és intézkedéseket is teszünk. A kérdés másik fele a jövő év­re vonatkozik. Nos, az 1980-as év alapvető feladata, hogy a tanács által kidolgozott V. ötéves terv utolsó esztendejében is úgy dol­gozzunk, hogy a célok valósággá váljanak. A lakásépítés, a gyer­mekintézmények, közművek léte­sítése, a kereskedelem, szolgáltatás fejlesztése — mindezek változatla­nul elsőrendű feladataink. Jövőre három bölcsődét és négy óvodát kell átadni. A kereskedelem olyan jelentős létesítményeit is, mint a Széchenyivárosban az ezer négy­zetméter alapterületű ABC-áru- ház, a négyezer adagos konyha és étterem, az állami gazdaságok boltja, továbbá az árpádvárosi 2800 négyzetméter alapterületű élelmi­szeráruház. Még nem említettem a nem tanácsi beruházású, olyan létesítmények építésének megkez­dését, mint például az új Centrum Áruház, vagy a Halasi úti felüljá­ró, s túl ezeken is számos ipari és termelő beruházás valósul meg a tervek szerint. — A lakossággal való kapcso­latban mik az elképzeléseik? — A jövő év a VI. ötéves terv előkészítésének éve is. A célokat, feladatokat megjelölni továbbra is a város lakosságával együtt, a véleménycserék, tanácskozások útján szeretnénk. Sokat kell ta­lálkoznunk. Erre jó alkalmat ad majd az, hogy az ezredfordulóig irányt mutató általános fejlesz­tési tervünket széles körben is­mertetjük,' megtárgyaljuk a la­kossággal. Ugyancsak jó találkozási alkal­mat szolgáltat az előkészítő mun­ka, amely a jövőre esedékes ta­nácstagi és országgyűlési képvi­selői választásokat 'megelőzi. Na­gyon szeretnénk, hogy Kecskemét lakosságának összetételét is jól tükrözve a nőik, a fiatalok, s a munkások közül még többen kap­janak megbízatást közéleti mun­kára. S ami szintén fontos: a jövendő tanácstagok lehetőleg a saját választókerületükből kerül­jenek ki, hogy munkájuk érde­mibbé váljon. Mindezekhez el­engedhetetlen, hogy a tanácsi apparátus tevékenysége, az ügyes­bajos dolgaikkal odafordulok gondját átérző, megoldani akaró készsége, az emberi hangvétel is tovább fejlődjön, természetessé váljon s ez együttesen szolgálja minden kecskeméti ember jó közérzetét. Meg vagyok győződve róla, hogy a lakosság élénk érdeklődés­sel, sok segíteni akarással vesz részt a szerteágazó várospolitikai feladatok végrehajtásában, a munkahelyeken csakúgy, mint a lakóterületen. És ez nagyon jó érzés. Amikor élve az alkalommal, megköszönöm Kecskemét lakói­nak eddigi közreműködését a városépítő, fejlesztő munkában, kérem, hogy mindenki jószándék­kal városáért jövőre is tegyen annyit, amennyi az erejéből fut­ja. Kívánok boldog új esztendőt a harminchatezer kecskeméti csa­ládnak — fejezte be lapunknak adott nyilatkozatát dr. Mező Mi­hály, a megyeszékhely tanácsel­nöke. — y — n Egy kis év végi nagytakarítás íróasztalom belsejére is ráfér — gondolom, s gyors elhatározással előszedegetem a megtelt jegyzet­füzeteket. A papírkosárnak szán­va, már-már felmarkolom a no­teszeket. Valami azonban visz- szafog. Mintha a füzetek szem­rehányását érezném. Mintha azt sugallnák, hegy hálátlan, kímélet­len vagyok. Egyetlen mozdulattal elsüllyeszteni oly sok esemény, történés, új, kedves ismeretségek feljegyzett emlékét? Ilyen meg­váláshoz, úgymond, szőrös szív kell. Miért? Mert a napilap tör­vényei szerint mindennapi életünk eseményeiről készült feljegyzé­seknek csak a lényegre összpon­tosító töredéke hasznosul a tisz­telt olvasó tájékoztatására. Pedig mennyi elmondásra, megosztásra kívánkozó élményt ébreszthetnek még ezek a füzetek! Például ez itt, amelybe 1979. november 21- én kezdtem jegyezgetni. A városi, községi hőbizottságok vezetőinek tanácskozása a Haza- ' fias Népfront megyei titkárságán. Tájékoztató a nőpolitikái határo­zat végrehajtásáért végzett, csak­nem tízévi munkáról. Utána a vita, visszapillantás —■- nem utol­sósorban a gyermekévre —, még- inkább azonban az előretekintés jegyében. Szinte újra élem azt az egy órát, amely alatt heten — hét rokonszenves, tisztelni való asszony — hallatták szavukat. Vélekedésüket, szívem szerint, egy az egy.ben nagydobra ver­ném. Arról például, amit a katy- mári Mezőlaki Jánosné így fo­galmazott meg: „Minden ember tartozik egy kicsit a társadalom­nak, de sajnos, nem mindenki ér­zi még, hogy legalább valamics­két adjon is”. A katymári népfrontbizottság ügyszerető aktivistája a szocia­lista család közéletiségre nevelő hatásának jelentőségét taglalva, kedves önvallomásként megje­gyezte: „Soha nem lett volna há­rom gyerekem, ha a nehéz fizi­kai munkás férjem nem vállalja a segítséget, ha nem támogat a társadalmi munkában is.” Egyet lapozok. Nevét megpil­lantva, szinte magam előtt lá­tom, s hallom Bundity Eugéniát, akinek Felsőszentiván a szőkébb hazája.-Mint a legszemélyesebb ügyeit, úgy részletezi: náluk bi­zony gond a szolgáltatás. Jó len­ne egy Patyolat-felvevőhely. A kisiparosok, köztük a cipész bá­csi, kiöregednek. Szolgáltatóház nincs, nem is kell minden falu­ban, de megoldás igen. Ezt je­lenthetné a mozgó szolgáltatás megszervezése. Szülői munkakö­zösség ... kézimunkaszakkör, a vöröskeresztes munJka eredmé­nyei ... (mert nagyon sokrétű ám a nőbizottság tevékenysége!). Majd váratlanul keserűen meg­jegyzi: „Még mindig csinálod? — ■mondják egyesek gunyorosan, kedvszegőn. Még jó, hogy nap­palra éjszaka következik, s így másnap töretlen, tiszta hittel, újrakezdi az ember ...” Ismerős érzést fogalmazott meg a felsőszentiváni 'társnő — ezt tükrözi a tanácskozás résztvevői­nek arca, bólogatása. Az esemény azonban tovább pereg. Általános derű fogadja a csátaljai Kocsis Gáborné bevezető szavait: „Mint Pilátus a krédóba, úgy cseppen­tem a nőbizottság szép munkájá­ba ...” Aztán: „Nagyon ellátot­tak a mi gyerekeink. Gyönyörű az óvodánk, a bölcsődénk, talán városon sincs olyan!... A leg­utóbbi kismama-találkozón báb­előadást is rendeztünk. A picik­nek szántuk, de inkább a kis­mamák figyelték. Valami mindig okulásul szolgál. Nálunk huszon­kilenc asszony ügyködik, de ők aztán mindenütt megtalálhatók. Szélesíteni a segíteni készék kö­rét, fiatalasszonyokat megnyerni. Többen még többre mennénk. Sánta elvtárs, a párttitkár ígér­te. hogy az ifjú párttagok közül segít önzetlen társakat szervez­Figyelmünk máris a szeremlei, kissé már őszülő Kiss Dénesnére összpontosul. Keresetlen szavak­kal, kedvesen sorolja: „A mi 'falunkat nem szabad a nem ép­pen sikeresen gazdálkodó téesz- ünlkről megítélni, mert nem egé­szen a falu. népén múlik ... A szülői munkaközösségben kezd­tem, vöröskeresztes is voltam, a közösségé vagyok. A két gyere­kem is ilyen. Kézimunka-szakkö­rünket decemberben szoktuk kez­deni. Máris sokan megállítanak az utcán, mikor fogunk hozzá, hogy lesz, mint lesz. Ami a leg­jobban esik: hétfőnként van az összejövetelünk, ahol együtt a húsz- és a hetvenévesek. Majd mindegyikük hoz süteményt, ka­lácsot, sült tököt. Meghányjuk- vetjük a világ, és persze főleg kis falunk gondját és örömeit. Gyakran ötvennél is többen hall­gatjuk az iskolaigazgató, az or­vos, a kultúrházvezető előadása­it. Szerintem több j ez, mint annak az egyszeri brigádnak a hosszú jelentése, aminek a fele se volt igaz. Nyáron kerékpáros kirándulást, bográcsfőzést szerve­zünk. Csakhogy mindig törnöm kell a fejemet, hogy mit is ta­láljunk ki. Mert a gyerekeknék sem elég ma már a Tibi-szelet, kitaláljuk hát: legyen tornaver- ,seny! És kérem, az apukák is úgy belemelegedtek a lepényevésbe, hogy csupa lekvár lett a képük. Hát még a rezgős-koszorús bá­lunk! A hetvenéves nagymamák is ott, nagykosárnyi kalács, lako­dalmas menet, hálás nézősereg. Ök ették meg a kalácsot... Ilyen­formán zajlik a mindennapi mun­ka mellett, a mi kis falunk éle­te.’,’,, . A jegyzetfüzet további lapján, önmagam figyelmeztetésére raj­zolt nagy felkiáltójel, s utána nyomtatott betűkkel: TÖBB FI­GYELMET EZEKRE A NAGY­SZERŰ ASSZONYOKRA! S lám, ugyanezt a jogos óhajt fogalmaz­ta meg felszólalása végén a kis­kőrösi Szerencsés Ferencné is, mondván: „Többet, jobban kel­lene népszerűsíteni az önzetlenül és eredményesen fáradozókat. Ezzel is elősegíthető, hogy a kö­zösség az érdekében tevékenyke­dőket tekintse példaképnek.” A fentebb említett tevékenyek közül néhány asszony gondola­tainak, érzéseinek felidézése is ezt szolgálhatja. Ezzel a remény­nyel búcsúzom a novemberivel együtt, az összes kiszolgált 1979. évi jegyzetfüzetemtől. Perny Irén Petőfi-emlékünnepségek • Este gyertyák gyúlnak a szalkszentmártoni emlékház ablakaiban. Petőfi Sándor születésének 157. évfordulója alkalmából ma ünne­pi megemlékezések lesznek a Petőfi-emlékhelyeken, így többek között szülővárosában, Kiskőrö­sön, valamint Szalkszentmárton- ban, ahol száztizenkét verset írt a költő, s megemlékeznek róla Du- navecsén is. Kiskőrösön a népfront városi bizottsága, a Petőfi Sándor Társa­ság és a városi művelődési köz­pont közösen rendezi a délután öt órakor kezdődő emlékünnepséget, a szülőháznál. Petőfi-versek hang­zanak el, majd Lakos József, a Petőfi Társaság titkára emlékezik a forradalmár költőre. Az ünnep­ség a szülőház emléktáblájának koszorúzásával fejeződik be. Szalkszentmártonban is a ha­gyományos emlékünnepségre ke­rül sor, a Petőfi-emlékházban, a költő nevét viselő baráti kör ren­dezésében. A megemlékezés után, mint minden szilveszterestén, gyertyákat gyújtanak az emlékház ablakaiban. A Petőfi-szobrot meg­koszorúzzák. K. M. • E fa- alatt álmodozott, irta verseit a költő. (Pásztor Zoltán felvételei) A kiskőrösi szülőház, ahol az ünnepséget rendezik. Töretlen hittel

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom