Petőfi Népe, 1979. december (34. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-31 / 305. szám
4 6 PETŐFI NÉPE • 1979. december 31. TALÁN TÚLSÁGOSAN OLCSÓ ÉS EGYSZERŰ Egy találmány születése és sorsa Fél évszázad virágok között A találmányok születése mindig érdekes. Gyakran a feltalálók egész más céllal kezdik meg a kutatást, közben más, sokkal nagyobb szenzáció. véletlenül „beugrik” valami Így történt ez Tiszakécskén is ! a Béke és Szabadság Termelőszövetkezetben. Budai István elnök elmondja, hogy a silótároló, másképpen ST-betonelem néven bejegyzett találmányuk, amely 1978 novembere óta van szabadalmi oltalom alatt, úgy született, hogy eredetileg egész máson törték a fejüket. Azon, hogy miként lehetne a siló minőségén javítani, mert szégyellték, hogy a tehenészet tejhozama rendkívül alacsony, melynek okát főként abban látták, hogy a takarmány gyenge minőségű. így kezdődött Mivel más ágazatokban jó eredményeket értek el, elhatározták, hogy összedugják a fejüket, és itt is javítanak a gazdasági mutatókon. Az elnök vezetésével megalakult egy alkotó csoport, melynek tagja volt Gál Antal, műszaki főmérnök, Finta Pál főállattenyésztő és Zoboki Bertalan építésvezető. — Olyan takarmányt akartunk készíteni, amely kiváló beltartal- mi értékű, olcsón tárolható. így született meg mellékesen az ST- betonelem, amely különösen alkalmas silótárolásra, és az országban eddig használt építési elemeknél jóval olcsóbb és gyorsan összeállítható. Egyszerűen csak a betonlapokat össze kell kapcsolni, miután előzőleg a föld felszínén elkészült a betonozás, amelyre a takarmány kerül. A Mezőgazda- sági Gépkísérleti Intézet megállapítása szerint találmányunk előnyei: gyorsan és különösebb műszaki felkészültség nélkül elkészíthető a tárolótér, kialakítása tág mérethatárok között valósítható meg, a mindenkori igényeknek megfelelően variálható, köny- nyen áttelepíthető, kézimunkaigénye csak a betárolásnál van. az is minimális. Az elemekkel körülkerített területet fekete fóliával térítik le. A módszer lehetővé teszi a silózás néhány napra történő megszakítását érdemi tápanyagveszteség nélkül. így egyrészt munkacsúcsokat nem eredményez, és az időjárásnak nem függvénye, más tárolási feladatokra is felhasználható. Több egyéb előnye is van. amit nem sorolok. Órák alatt • Nézzük meg közelebbről, hogy történik a silótakarmány betárolása A megrakott teherautót leborítják a betonlapra, majd speciális lánctalpas gép, amelynek elöl tolólapja van, tömöríti megfelelő magasságban. A lánctalpakra műgumi van felszerelve, hogy ne sértsék fel a betonlapot. Ez utóbbit egyébként a metró mozgólépcsőjének építésénél kiselejtezett műgumi szalagokból készítették. A közös gazdaság 1977 elején a Beton- és Vasbetonipari Művek szolnoki gyárával kötött megállapítás alapján legyártatott 120 darab ST-betonelemet prototípusként. Ez alkalmas 8 ezer tonna siló megbízható tárolására. Azt is ' érdemes megjegyezni, hogy az állami gazdaságok szakszolgálatának laboratóriumi vizsgálata szerint az ily módon- tárolt siló kiváló minőségű. Tavaly is 8 ezer tonnát tároltak, egy mázsa tartósított takarmány önköltsége "nem é>i el a 15 forintot, beleértve minden munkát. Hiszen lényegében majdnem minden gépesített. Az említett tömörítő berendezést is maguk készítették. Az összehasonlító számók szerint az úgynevezett áthajtás silókhoz viszonyítva körülbelül fele az önköltség, nem beszélve arról/ ■ Budai István elnök: aki gyártsa. Nincs, • íme, így néznek ki az ST betonelemek. • A silótakarmányt fekete fóliával borítják. hogy az elemek más, tárolási módokhoz viszonyítván körülbelül felébe, egytizedébe kerülnek. Nagy érdeklődés A Magyar Agrártudományi Egyesület megyei szervezete találmány népszerűsítésére tapasztalatcserét is rendezett, amelyekre az ország különböző vidékéről is eljöttek a gazdaságok vezetői. Itt azt is bebizonyították a termelő- szövekezet vezetői, hogy naponta 700—800 tonna silót tudnak elkészíteni ezzel a módszerrel, amely kétszerese a hagyományos teljesítménynek. A tapasztalatcsere nyomán óriási érdeklődés jelentkezett. Annál is inkább, mert nemcsak a takarmány tárolására alkalmas, ez a találmány, hanem minden más egyebet is raktározni lehet, benne. A termelőszövetkezet az érdeklődést figyelembe véve 2 ezer darab elemet rendelt a már említett vállalattól, de az csak 345-öt gyártott le. Többre nem vállalkozott. A szövetkezetnek meg van oldva a tárolása, tehát különösebben nem okoz gondot, hogy nem gyártják; az elemeket. Az ország különböző részeiben, már az eddig elkészített tárolókba az érctől kezdve a Vegyszerekig sok mindent raktároznak. — A gond az — mondja az elnök —, hogy csak mi élvezzük a találmány hasznát, tudniillik az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium nem engedélyezi, hogy mi gyártsunk ilyen elemeket. A rendelkezés úgy szól, hogy ez az ipar kötelessége. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium pedig javasolja az elterjesztését. Mi be is pereltük az említett vállalatot, amelyet a Legfelsőbb Bíróság jelentős kártérítésre kötelezett. Ennél többet nem tudtunk tenni. Ügy érezzük, hogy munkánk hiábavaló volt, találmányunk nem vált közkinccsé — panaszkodik az elnök. Reméljük, nem sokáig lesz ez így. Most, amikor a hatékonyságra, a gazdaságosságra, az ésszerű takarékosságra való törekvés került előtérbe, nem mehet feledésbe a tiszakécskeiek kezdeményezése. K. S. „Tegnap Budapesten, a Kertészeti Egyetem tanévnyitó ünnepségén, ünnepi tanácsülés keretében dr. Dimény Imre rektor aranydiplomát adományozott öt kiváló, magyarországi kertésznek. A megyében egyedül, ötvenéves eredményes kertészeti munkásságáért aranydiplomát kapott Gyenes István kecskeméti műkertész. A kitüntetetteket dr. Romány Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter köszöntötte.’ — eddig a szeptember 11-i híradás. Nemcsak az aranydiploma átadása miatt érdemes a Hunyadivárosba kisétálni, a Gyenes- kertészetbe. Olyan családot talál itt az ember, amelynek tagjai rendhagyó módon ragaszkodnak a növényekhez és szeretik a velük való munkát. Pista bácsit színpompás gerberák csomagolása közben találtam meg. Az üvegházikba már nem nagyon mehet be, mert a párás levegőt nem bírja. Az öreg kertészek szakmai betegsége kínozza megfáradt tüdejét, az asztma. Amikor a meleg szobában a család és a növények kapcsolatáról beszélgetünk,. megsárgult levelek, újságcikkek, régi kiadású könyvek kerülnek az asztalra. Az egyik nagyapai nagybácsi, a 48-as szabadságharc leverése után sokáig bujkálni kényszerült. Gyenes Mihály, városi főmérnök házában vendégeskedett Jókai Mór, amit emléktábla is bizonyít a róla elnevezett utcában. A regényíró — orvosa tanácsára — tüdejét jött Kecskemétre gyógyítani. A pusztai sok-sok kocsizás, amikor Mihályt elkísérte napi munkájába több regényének visszatérő motívuma. Vendéglátójáról, aki többek köpött, lecsapoltatta a — mai Marx tér helyén — terpeszkedő Dellőnmocsarat, így ír Mikszáth Kálmán Jókai Mór élete és Ikora című. művében: „Gyenes Mihály egyike volt Kecskemét legnagyobb jól- t evőinek, több milliónyi csemetét ültetvén el a határban, melyekkel megzabolázta a homokbuckákat,” A nagyapa, Gyenes Pál erdészként dolgozott a városnál, amikor 1877. április 14-én lelőtte egy tet- tenért vadorzó. Pista bácsi édesapja a családi hagyományoktól elütően cukrász lett, és 1892-ben alapította cukrászdáját. — Hogyan került kapcsolatiba a növényvilággal? — kérdezem a gyermekkoráról. — Mert, ahogy én egy cukrász gyerekét elképzelem, az bizony örökké édességtől maszatos. — Volt egy kis kertünk a város szélén. Szüleim nagyon elfoglalt emberek voltak, így nem tőlük, hanem Bíró Ádám elemi iskolai igazgatótól kaptam az első ösztönzést, ami erre a pályára irányított. 1916-ban az igazgató úr kapott a várostól egy kis földet, amit felparcellázott. Egy- egy ilyen nadrágszíjhoz való jogot csak a jó tanulmányi előmenetellel lehetett kivívni. Mint elemi iskolások, büszkén álltunk az első termés mellett, amit egész éves munkánk gyümölcseként felszedtünk. Letisztítottuk, csomóba raktuk, és ekkor az igazgató úr kiadta az utasítást, mindenki hazavihet minden fajtából egy-egy csomót, amiből pont annyi lett, ahány kis kertész. Nem volt aznap nálam boldogabb gyerek Kecskeméten. A három év alatt, amíg ide kijártam, úgy megszerettem a kerti munkát, hogy a gimnáziumban már nem is tudtam volna más életcélt elképzelni, mint a kertészét. Az öt cukrászgyerek közül csak,én választottam ezt, a pályát. — Milyen , .lehetősége volt egy fél, évszázada a végzett kertésznek? — Nem volt ám pályázati rendszer, és nem várt bennünket- tárt karokkal senki. Akkor küszködött a magyar mezőgazdaság a feudális szemlélet .legyőzésével és a belterjesség elterjesztésével. Két tucatnyi évfolyamtársam közül csak hárman, né- gyen tudtak álláshoz jutni, és nem tartoztam közéjük. Más megoldás nem lévén, az egyéni gazdálkodást választottam szüleim 860 négyszögöles telkén, ahol két kis üvegházzal kezdtem. Kétéves megfeszített munka eredményeként nyithattam a városban egy kis virágboltot. így valamivel már könnyebb lett. Ezután tovább dolgozott nap nap után a növények között és 1940-ben Magyarországon először belsőépítésszel átalakíttatott és berendeztetett egy bolthelyiséget .speciálisan virágüzletnek, a Luther- udvar bejáratánál. Ahogy nézem a fényképeket az üzletről, úgy érzem, nem hába jártak csodájára messzi földről. Én is szívesen vásároltam volna ott virágot. — Felszabadulás előtt csak szűk réteg tudott rendszeresen virágot venni. A többség csak esküvő vagy temetés alkalmából vonta meg a szájától a falatot, a virágért. A mai építészetre a kisebb lakások a jellemzők. Abban pedig nehezebb helyet szorítani egy-egy nagyobb cserép növénynek. Ezért napjainkban inkább a vágott virágot keresik. 1 — Ügy tudom, termelőszövetkezetet is alakítottak. — Igén. 1957 januárjában. Bár erre az időszákra nem az ilyen elhatározás volt a jellemző, mi mégis . megalakítottuk tizenheten a Boldogulás Termelőszövetkezetet. ami akkoriban az ország első virágtermesztő közös gazdasága volt. 1967-ig működött. majd beolvadt a Magyar—Szovjet Barátság Tsz-be. — Gyerekei közül mindenki kapcsolatban van a kertészettel? — Igen — Géza fiam kivételével —, a hivatásuk is ez. Ámbár Géza is nagyon sokat segít itthon. Nem kényszerítettem őket erre a pályára. Lányomat le is akartam beszélni erről, mert köz- gazdasági szakközépiskolába járt. Az inkább nőnék való élethivatás lenne, mégis ezt a szakmát választotta, ahogy Pista, Feri és Laci fiam. — Mik a tervei? — ötven év egy üvegház élettartama. Ez alatt a legellenállóbb vascsöveket is szétmarja a rozsda, én is így vagyok. Örülök, hogy hazaengedték á kórházból — ahol majd három hónapig feküdtem — dolgoznom is csak úgy szabad, ha az üvegház közelébe sem megyék. Ezek után mik lehetnek a terveim? Most már inkább pihenek. Amikor átvettem ötödmagammal az aranydiplomát és hallgattam a miniszter köszöntő szavait, akkor rémlett fel bennem először, hogy milyen hosszú idő ez a fél évszázad Czauner Péter • A gerberák dobozba válogatásánál Laci fia segít az aranydiplomás kertésznek. • Az üvegház párája halálos méreg Pista bácsinak, így fiai végzik helyette a munkát. Régi spanyol szilveszter Bartusz Pállal nemrégen találkoztam egy kis ünnepségen, amelyen a megyei pártbizottság egyik titkára köszöntötte a veterán elvtársakat. Az alkalomhoz illően ott csillogtak mellén kitüntetései, amelyek közü kettőt a spanyolországi polgárháborúban szerzett érdemei elismeréséért kapott. Mosolyogva, vidáman válaszolt a kérdésekre, s ahogyan elnéztem arcát, energikus mozgását, el sem akartam hinni, hogy már hetvenkilenc tavaszt ért meg. S lám azért mégis. Most itt ülők kórházi ágyának szélén, és úgy lesem szavait, hogyan is telt el 1936. szilveszter éjszakája, a spanyolországi front egyik szakaszán. Langyos szellő fújdogált a Földközi-tenger felől. A mediterrán éjszaka csendesnek ígérkezett. A hegyes, sziklás terepen hosszan kanyarogva húzódtak a Domb- íoczki' brigád állásai. A lengyel kommunistáról elnevezett alakulatban sok nemzet fiai harcoltak a spanyol nép szabadságáért. Fit - ott magyar szavak is hallatszottak a Duna és a Tisza tájékáról hrmincöten adtak itt egymásnak találkozót. Az egyik csoportnál Kerekes Ferit hallgatták társai. Ö volt közülük az egyedüli, aki nemrég jött otthonról, a többi már évek óta Európa valamelyik országában, vagy . ülahol a tengeren túl éli emig, melóban. Feri kél évvel ezelőtt meg szilveszteri bálon köszöntötte az új esztendőt, amelyen malacot is sorsoltak éjfélkor. S úgy tudott a töltött káposz- áról mesélni, hogy szinte szájukban érezték az ízét. Azután behívták katonának. Szülei kommunisták voltak öt is úgy nevelték. így azután amikor kitört a harc spanyolhonban, megszökött, hogy a köztáisaságiak oldalán harcolhasson. Egy sötét éjszaka leple alalt jutott a. Csehszlovákiába, s onnan érkezett ide. — Azok ott lenn biztos sütnek újévi malacot — szólalt meg Ri- bár Pali — sóvárgóan. Ö Jugoszláviából, Újvidékről jött ide a Pireneusok nyúlványai közé. Mindenki az Ebro folyó völgyében fekvő város fényeit nézte. — Z|tragozában csak a fasiszták ünnepelnek, és olyan malacot sütnek. amit valamelyik szegény paraszttól elraboltak — vágta rá fojtott dühvei Rajki Mátyás kanadás magyar. — Csak nehogy eszükbe jusson, hogy újévi köszöntőként ágyúval lőjenek ránk — mondta erre Vencel, a sváb fiú, a maga sajátos magyar dialektusával. — Meséljen inkább Bartusz Pali is arról, hogyan került ide —, és szeretettel nézett Palira, mert nemcsak bajtársak, barátok is lettek. A 3400 méter magas Pico d’Ane- to felől hűvösebb _ szél kezdett fújni, összébb húztak magukon a zubbonyt. Amint azonban Bartusz Palit hallgatták, ismét megfeledkeztek a Zairagozában állomásozó fasisztákról. Pali először a Tanácsköztársaságról, meg arról beszélt, merre harcolt, mint vöröskatona. Nem is bocsátották meg neki soha. Sűrűn kellett munkahelyet változtatnia, a végén nem is adtak neki munkát sehol sem. Igaz, sok százezer más társa sem. Ezért vándorolt ki Kanadába 1928-ban. — Tudjátok nagyon jó volt Kerekes Ferit hallgatni az otthoni dolgokról. Dehát otthon nincs szabadság, csak nyomor. Ha pedig már úgy is katonák vagyunk, igaz Feri? — akkor legalább a szabadságért harcoljunk. Mert ha ez a nép győz. mi is könnyebben győzhetünk. Látjátok, a Szovjetuniót, már nem merik «támadni, de ezek még gyengék, ezért kell segítenünk a harcukat. Itt most nagyon modern fegyverekkel jönnek ránk. Fölülről a német Condor légió bombáz bennünket, mint ma reggeltől is késő délutánig, a földön pedig olyan tankokkal meg ágyúkkal támadnak, mint amilyeneket Kanadában sem láttam. Eddig ért Bartusz Pali mondókájábán. amikor vészes süvöltés- sel nem messze lecsapott egy ágyúlövedék. Azután megszámlálhatatlan egymásutánban a többi. Mintha a pokol szabadult volna el. Vencel csak annyit mondott: — Már itt lenne az újév? — S mert órája nem volt, sohasem tudta meg mennyi volt az idő. Egy becsapódó gránáttól lepattanó szikladarab sebezte halálra. Néhány perc múlva válaszolni kezdtek a Dombroczki brigád ágyúi is. Hajnalhasadás után hálom rohamot vertek vissza, három ellentámadást hajtottak végre. A golyók kegyetlenül záporoztak a sziklákon. Bartusz Pali az árok szélére húzódva figyelt. Vencel barátja járt az eszében, amikor Princz Adámot vette észre fedezetlenül, amint lőtte az ellenséget. Rákiáltott, hogy húzódjon lejjebb, de már nem válaszolhatott, egy golyó vele is végzett. Egy parancsot továbbító bajtársa kúszott el mellette, de két lépésnyire sem jutott, amikor szilánk érte. Már csak annyi ereje volt, hogy átadja tárcáját. Kérte, küldje el. az édesanyjának. Ott halt meg Pali karjaiban. Egyszer csak hirtelenül csend lett. A támadást visszaverték, s már csak néhány tüzérségi lövedék robbant. Bartusz Pál elmosolyodott, ma sem győztek le bennünket. Azután Kerekegyházára gondolt szülőfalujára. A robbanást nem hallotta, napok múltán a kórházban tért magához. Iszonyúan érezte magát, fájt a feje, nem hallott semmit, légnyomást kapott. Pali bácsi még több mint egy évig harcolt a spanyol frontokon. Amikor vége lett a harcoknak, a tengerentúliakat elengedték. Ö is visszatért Kanadába. A Kanadai Kommunista Párt tagja volt, és 1948-ban tért haza Magyarországra, vissza szülőfalujába. Kerekegyházára. Ünnepi alkalmakkor a magyar kitüntetései mellé azonban ma is szeretettel tűzi fel a Lukács (Zalka Máté) és a Dombroczki kitüntetéseket, amelyeket a spanyol szabadságharc frontjain érdemelt ki. Nagy Ottó