Petőfi Népe, 1979. december (34. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-29 / 303. szám

1979. december 29. • PETŐFI NÉPE é 3 Hogyan készült az 1980. évi terv? Vasárnap napvilágot látott a magyar népgazdaság 1980. évi terve. De vajon hogyan készült ez a terv? Az Országos Tervhivatalban nagy és hozzáértő szakembergárda fog­lalkozik a népgazdasági tervezéssel. A jövő évi terv készítésének elő­készítő munkálatai már ez év májusában megkezdődtek, éppen úgy, mint a korábbi években. A munkát azzal kezdik, hogy becsléseket készítenek: mekkora lesz év végén a termelés felfutása az iparban, a mezőgazdaságban; milyen mértékben emelkedik a munka termelékenysége; mennyi lesz a nem­zetnek a gazdasági tevékenység révén keletkező jövedelme. Megné­zik. hogy várhatóan hogyan alakulnak majd az általunk külföldre ki­vitt és a külföldről behozott termékek árai, tehát hogy a cserearány javul-e vagy romlik. Így volt ez ebben az évben is. Sajnos, a cserearányok újabb romlá­sára kellett számítani Főleg az olajárak emelkedése miatt már má­jusban világos volt, hogy az általunk behozott termékek árszínvonala gyorsabban nő 1979-ben, mint a kivitt, termékek ára. Ez nagyon meg­nehezítette a tervezési munkát. Miután elkészültek a Tervhivatalban az 1979-re vonatkozó becslések és a legfontosabb előirányzatok 1980-ra, ezt az Állami Tervbizottság megtárgyalta és határozatot hozott. A to­vábbi munka már ennek a határozatnak az alapján folytatódott. Szep­tember elejére kidolgozták az 1980. évi terv irányelveit, főbb szem­pontjait. Ekkorra már rendelkezésre állt az első félév minden adata, így csak a második félévet kellett megbecsülni, s az 1979. évi várható teljesí­tést kiszámolni. Most már nemcsak a külgazdasági cserearányok rom­lása okozott nehézséget, hanem az is, hogy a nyáreleji nagy száraz­ság miatt a kalászosok termése visszaesett. Ez befolyásolta az 1980. évi tervszámokat is, hiszen gabonafélékből sokat exportálunk, s en­nek jó részét tavasszal. Másutt is nehezebb % A cserearányromláshoz és a szárazsághoz még egy nehézség csatlakozott: a szocialista táboron belül egy idő óta nehezebbé vál­tak a termelésnövekedéshez több­letként szükséges anyagok, olaj stb. beszerzési lehetőségei. Min­den szocialista országban folya­matos a termelésnövekedés, és így az anyag- és energiafelhasz­nálás emelkedése is. A Szovjet­unió évről évre jelentősen növeli az olajkitermelést, de most éppen olyan feltárási szakaszban van, amikor aránytalanul nagy erőfe­szítésekkel tudja csak az új szük­ségleteket fedezni. Hosszabb tá­von valószínűleg ez nem okoz gondot, de most — két-három évig — igen. Szükséges volt az 1980. évi tervkészítés során figye­lembe venni, hogy nem nőhet olyan mértékben a felhasználás, mint a termelés. Vagyis növelnünk kell az anyagkihozatalt, csökken­teni kell a gyártmányok egységé­re jutó anyag- és energiafelhasz­nálást. Jelentős megtakarítási tartalékaink birtokában ez reális­nak, megvalósíthatónak tűnik. ■ A számítások kiderítették, hogy az ideihez képest nem kell a gaz­dasági növekedés ütemét tovább lassítani, hiszen a tartalékok fel­tárása is hoz valamit. Mindezt alátámasztotta, hogy az 1979. év jobban sikerült, mint az 1978-as. Sok olyan termékünk van, ami­ből fokozni tudjuk a termelést. Nem lesz ez könnyű, hiszen fő­leg az exportot kell növelnünk. A külföldi piacokon pedig nehezebb az árukat elhelyezni, mint belföl­dön. Itthon nem fog nőni a la­kossági kereslet, mert a nemze­ti jövedelem belföldi felhaszná­lását vissza kell fognunk, csak így tudjuk pénzügyi helyzetün­ket javítani. Szokatlan feladat A nemzeti jövedelem belföldi felhasználásának csökkentése a tervezési szakembereket nehéz feladatok elé állította, hiszen ed­dig szinte mindig csak növeke­dést terveztünk mindenben. Szo­katlan volt az új feladat. A szá­mítások azt igazolták, hogy a bel­földi felhasználás csökkenése már 1979-ben bekövetkezik, tehát to­vább csökkenteni nem kell. A beruházások az 1978. évi szinten maradtak, a készletnövekedés üte­me jelentősen csökkent. A lakos­ság fogyasztása valamivel az 1979. évi tervszám alatt maradj főleg a fogyasztói árak emelésének és a nem teljes ellentételezést nyúj­tó jövedelemkiegészítésnek a ha­tására. Amikor a Minisztertanács szep­tember elején az irányelveket megtárgyalta, már ezeket a fej­leményeket alapul tudta venni. Ekkorra befutottak a gazdasági minisztériumok értékelései, ja­vaslatai is. A Minisztertanács ha­tározata alapján meg lehetett kezdeni a tervszámok végleges kidolgozását — figyelembe véve a bekövetkezett cserearányromlást, a tervezettnél kisebb mezőgazda- sági termést és a beszerzési pia­cok nehézségeit. Persze a baj nem jár egyedül. Befutott egy negyedik nehézség is: nőtt év közben a bizonytalanság a nem­zetközi piacokon. Ezért még inkább be kellett épí­teni a tervbe a szigorú „egyensú­lyi politikát”. Ekkor már október volt. 300 oldalas szabályozó Közben a Pénzügyminisztéri­umban, a Munkaügyi Minisztéri­umban és több más központi irá­nyító szervben befejeződött a gazdasági szabályozórendszer mó­dosításának rendeletekbe foglalá­sa, s ez meg is jelent november első hetében — majdnem három­száz oldal terjedelemben. Főtt is a vállalati vezetők feje, hiszen még sok mindent maguk sem tud­tak 1980-ra vonatkozóan. Annyit azonban mégis tudtak, hogy 1980- ban a nemzeti jövedelem belföl­di felhasználásának mértéke az előző évhez képest nem csökken. A lakossági fogyasztás valame­lyest nő, a vásárlóerőben kifeje­zett bérek — az úgynevezett re­álbérek — az 1979. év második felének szintjén maradtak. A be­ruházásra fordított nemzeti jöve­delem némileg csökken. Igen nehéz volt a mezőgazda- sági termelés emelkedésének meg­/ tervezése, hiszen az alapul vett év — 1979 — igen fúrcsa év volt. A nagy szárazság ellenére a me­zőgazdasági termelés nem esett vissza. Több termékből rekord- termésünk volt. Ki tudja megjó­solni, hogy mi lesz jövőre? Becs­lések lehetnek, de tervszámot ki­dolgozni nehéz. Egyelőre az idő­járást nem tudjuk tervezni, az esőnek nem tudunk parancsolni. Több évtized tapasztalata alapján úgy döntöttek, hogy nagyjából két évi növekedésnek megfelelő ter­melésnövekedést tervezve és fel­tételezve, hogy 1980-ban nem lesz sem nagy szárazság, sem túl sok és rosszkor jövő eső. Néhányszor már előfordult, hogy 3—4 száza­lék helyett 7—8 százalékos emel­kedést terveztek egy rossz év után, és „bejött”. Ez most is el­képzelhető. A matematika főtantárgy És mennyi lesz a vállalatok nyeresége, az állami költségvetés bevétele? Hiszen ettől függ, hogy az államnak mire lesz pénze! Ja­nuár elsejétől új termelői árrend­szer lep életbe. Megváltozik az árkalkuláció rendje. Nagyon sok terméknél az árat a külföldi be­szerzési, illetve eladási árhoz kell igazítani és ezek jelentősebb és tartósabb változásait a hazai ter­melői — gyári eladási — árak­ban folyamatosan követni. A ' becslések azt mutatták,- hogy — bár egy-egy vállalatnál a nyere­ség jelentősen változni fog, a népgazdaság egészében nagyjából az 1979. évi szinten lesz. Kemél- jük, a vállalatok majd rácáfol­nak a Tervhivatalnak erre a jó­zan tervszámára és tovább növe­lik nyereségüket a termékek kor­szerűsítésével, a berendezések és a munkaidő jobb kihasználásával. Szükség is lesz erre, hiszen a terv teitételezi, hogy a munka terme- lékenysege az iparban és az épí­tőiparban gyorsabban nő majd, mint maga a termelés. Húsz-har­minc ezer ember felszabadul olyan gazdasági és más területek­re, ahol égető a munkaerőhiány. Egyébként az Országos Tervhi­vatal szakemberei azt mondják, hogy jövőre a munkaerőhiány már nem lesz olyan elviselhetet­len, mint az utóbbi években volt. Munkanélküliség nem lesz, bár előfordulhat, hogy egy-egy me­gyében, járásban kisebb foglal­koztatási gondok jelentkeznek. Bíznak abban, hogy a termelé­süket felfuttató vállalatok, ága­zatok a felszabaduló munkaerőt gyorsan és zavarmentesen foglal­koztatják. Rengeteg számítás készült az el­múlt hónapokban, zakatoltak a számológépek. Amikor valamelyik feltétel megváltozott, mindent új­ra kellett számolni. Mert bizony a gazdaság olyan, mint a pókhá- \ ló: egyetlen pontot elmozdítok — elmozdul az összes szál és az összes többi pont. A vállalatok, a családok, az egyének is számolgatnak: mi lesz jövőre, hogyan osszák be a pén­züket; mit tegyenek, hogy hely­zetük, életszínvonaluk a nehéz körülmények között is valamit nőjön. Számolgatják, hol mit le­het megtakarítani, a pénzt ho­gyan lehet jobban beosztani. A matematika az egész ország számára főtantárggyá vált. Dr. Pirityi Ottó NEGYVENÖTMILLIÓ AMPULLA INJEKCIÓ 0 Debrecenben, a Biogal Gyógyszergyárban 23 féle injekcióból 15 mil­lió darabot készítettek 1979-ben. A Biogal-injekciók külföldre is el­jutnak, — főként Svájcba, Lengyelországba, Csehszlovákiába, Szov­jetunióba. (MTI-fotó) Egységes lesz a rádió-tv előfizetési díj A közlekedés- és postaügyi mi­niszter január 1-től megszünteti a rádió-előfizetői díjat. Ezzel egy- időben 50 forintról 60 forintra emelkedik a televízió havi előfi­zetési díja. A jövőben tehát az újonnan vásárolt rádiókészüléke­ket nem kell bejelenteni. Az in­tézkedéssel egyszerűsítik, csök­kentik az adminisztrációt. A jö­vőben ugyanis nem kell a több mint 2,5 millió rádiónyugtát el­készíteni, kézbesíteni, az előfize­tőket nyilvántartani, így évente 20 millió forint takarítható meg. A posta az adminisztrációval kapcsolatos feladatokat automati­kusan végzi. Továbbra is kétha- vonként szedik be a tévé-előfize­tési díjat. A páros hónapokban fizetők első alkalommal február 1-től kapják meg a két hónapra szóló 120 forintos nyugtát. A pá­ratlan hónapokban esedékes díj­beszedésnél a televízió-előfizetők januárban 110 forintot fizetnek, amiből 50 forint a decemberi, 60 forint pedig a januári előfizetés díja. (MTI) Barangolás Bács-Kiskunban • Hangulatos kisközség a bajai járásban. Védett református templomát érdemes megnézni La­kosainak száma: 1671, területe: 3531 hektár. BUDAPESTI KIÁLLÍTÁS Az ember és a tűz harca A tűz ősidők óta végigkíséri az emberiség sorsát. Az ókorban az istenek tulajdonaként tisztelték, ezért járt pórul Prométheusz, a vakmerő titán, aki ellopta tőlük a lángot. A tűz tud melengető lenni, amikor a kandallóban lo­bog, tud szelídfényű és hangula­tos lenni, de hirtelen lobbanó csóvája tragédiákat ds okozhat, pusztulást és veszedelmet, ami­kor üszkös falak maradnak csak a családi otthonokból, bányák válnak égő pokollá, vagy gyárak, középületek dőlnek romba. Az emberiség — miközben még áldozati lángokat gyújtott a tűz forrásaiként ünnepelt napisten ol­tárán — rádöbbent, hogy a tü­zet nem elég imádni. Meg is kell szelídíteni. Először a rómaiak védekeztek szervezetten a tűz el­len. Ezt bizonyítja az aquincumi feltárások során talált fogadal­mi oltár ás, melyet a centonariu- sok — kézműves tűzoltók — ké­szítettek 250 körül, s az az or­• Gólyanyakú fecskendő. Sop­ronban az 1600-as években ilyen fecskendői voltak a hatezer la­kosú városnak. 0 A Budapesti Tűzoltóság első gőzfecskendője, amelyet 1872-ben szereztek be. A gőzfecskendőt Szabó Pál és fiai szabadalmaz­tatták 1824-ben, de Angliában gyártották először 1829-ben. gonatöredék, melyet 228-ban a tűzoltóegylet kapott ajándékba. Az aquincumi fogadalmi oltártól a mai, modern tűzvédelmi tech­nika megvalósításáig eltelt kor­szákokban az emberek különbö­ző módokon és lehetőségek sze­rint igyekeztek úrrá lenni a tűz hatalmán. Hogyan és milyen esz­közökkel? Ezt mutatja be a „Tűz­védelem fejlődése” című állandó kiállítás, mely Budapesten a ti­zedik kerületi tűzoltóparancsnok­ság Martinovics téri épületében talált otthont. Hazánkban már I. István ki­rály felismerte a tűzvédelem fon­tosságát, és így rendelkezett: ........ vasárnaponként minden em­ber templomba menjen, kivéve azokat, akik a tűzvészeket vi­gyázzák.” És ennék az óvintéz­kedésnek megvolt az alapos oka, mivel Ottó freisingi püspök — német történetíró — 1147-ben azt tapasztalta, hogy a magyarok csak nádból, ritkán fából, legrit­kábban kőből emelt silány házak­ban laknak; nyáron sátrakban éjszakáznak; téli szállásukat (kunyhójukat) a karámok, ólak veszik körül. Ilyen építkezési mód mellett pedig gyakorta pusz­títhat tűz. De később sem volt jobb a helyzet. Egy 1699-es ösz- szeírás szerint Debrecen 729 há­za közül például csak 32 épült kőből. S szomorú törvényszerű­ség, hogy 1564 és 1811 között ezért nyolcszor pusztíthatott tűz­vész a városban. H a azonban katasztrófák em­léklét akarjuk idézni, nem szük­séges ilyen messzi múltba ka­landozni. A huszadik század például egy szörnyű tűzesettel köszöntött be. Porig égett a bu­dapesti Párizsi Nagyáruház. A lángok között tizennégyen lelték halálukat. Szóit a zene, táncol­tak a párok 1910. március 10-én azon emlékezetes szatmárököri- tói bálon, amikor kigyulladt a bálteremnek kinevezett dohány- pajta, s a gyorsan egymásba fo­nódó lángok elzárták a menekü­lés útját. Hajnalban már caák pernye szállt a falu felett és 337 fiatal temetésére készültek. S elevenen kísért még a gyöngyö­si tűzvész emléke is. 1917. má­jus huszonegyedikén a város egy- harmada leégett, 662 ház dőlt romba, a lángok átcsaptak a szomszédos községekbe is, ahol egész házsorok omlottak össze. A tűz veszedelme tehát minden karban közöttünk ólálkodik és a megfékezése közérdek volt és ma is az. Rendkívül szemlélete­sen mutatja be a kiállítás, ho­gyan alakultak, szerveződtek év­századokon át azok a közösségek, melyek szembeszálltak az alatto­mos lángokkal. A tűz elleni szer­vezett védekezés már a városi kézműves polgárság kialakulásá­val megkezdődött, az ol-tásd mun­kákban elsősorban a különböző céhek tagjai vettek részt, de a 0 Szent Flórián, a tűzoltók vé­dőszentje: rocskávai a kezében. A középkorban szervezett tűz­oltóság híján tőle vártak csodá­latos segítséget. nagyobb iskolavárosokban — a debreceni kollégiumban például már 1650-ben — diáktűzoltóságok alakultaik. Az eredményesebb tűzvédelem, illetve megelőzés ér­dőkében rendeleteket is hoztak. Esztergomban már 1736-ban is határozatban írták elő, hogy min­den céh a saját pénztárából sür­gősen szerezzen be egy-egy bőr­vedret, a céhbe újonnan felveen­dő mesterek is tartoznak 1—1 bőrvedret a céhnek és a köznek ajándékozni. Debrecen város ta­nácsa 1673-ban pedig úgy dön­tött, hogy az éjjel-nappal cirkáló őrök fizetésének felét adójukba tudják be, a másik felét pedig az utca lakói fedezzék. 1753-bán Pest városa minden elővárosi háztulajdonost kötelezett, hogy téglából építsenek kéményt; ka­rókból tilos a rakásuk; a gyúlé­kony anyagból készült kémények lebontandók. • S egyre-másra alakultaik az önkéntes tűzoltó egyesületek is. Az első 1835-ben Aradon, majd 1866-ban Sopronban és 1867-ben Körmenden. Az önkéntes tűz­oltók az állandó készenlét álla­potában, felelősségük tudatában gyarapították tűzvédelmi ismere­teiket és ügyességüket versenye­ken mérték össze. Az összegyűjtött és megőrzött sok becses emlék közül látható többek között ezen á kiállításon a középkori városok jellegzetes gólyanyákú fecskendője, az első magyar soproni tűzoltószergyár mozdonyfecskendője, a budapesti tűzoltók első gőzfecskendője, a gróf Széchenyi Ödön tűzoltópa­rancsnok tervezte tűzjelző 1874- ből, a Magyarországon először 1926-ban haszriáit kismotorfecs­kendő, régi korok egyenruhái és sisakjai, különböző tárgyi és írá­sos anyagok, melyek a tűzvéde­lem múltjáról tanúskodnak, va­lamint a modern eszközök és felszerelések. A. T.

Next

/
Oldalképek
Tartalom