Petőfi Népe, 1979. december (34. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-02 / 282. szám

1979. december 2. • PETŐFI NÉPE • 3 • Szol Aelepítés az Izsáki Sárfehér Termelő- szövetkezet­ben. A telepítési szemle tapasztalatai Hírt adtunk a megyei párt- és tanácsi vezetés napokban történt ültetvénytelepítési szemléjéről, amelyen Horváth Istvánnak, a me­gyei pártbizottság első titkárának vezetésével áttekintették az eddigi tapasztalatokat és meghatározták a további feladatokat. Ismeretes, hogy a megyei vezetés mindig megkülönböztetett figyelemmel kísérte a gyümölcs- és szőlőtermesztést. Részben azért, mert Bács-Kiskunban régi hagyományai vannak ennek a két kertészeti ágazatnak, hiszen a talaj- és éghajlati adottságok is ennek fejlesztését kínálják. Másrészt az sem elhanyagolható, hogy sok ezer embernek ad kenyeret. Az elmúlt év végi értékelések szerint a telepítési feladatokat, idő­arányosan a szőlőnél csaknem 92, a gyümölcsnél megközelítőleg 70 százalékban teljesítették az üzemek. Az 1977. évben — az előző évről áthúzódóval együtt — 2600 hektárnyi szőlőt és 1500 hektárnyi gyü­mölcsöst szükséges telepíteni. • Az új ültetvénytáblák csatornázásában a kiskőrösi Vízgazdálkodási Társulat segít a Sárfehér Termelőszövetkezetnek. (Pásztor Zoltán fel­vételei.) A szemle első állomása az izsá­ki Sárfehér Termelőszövetkezet volt. ahol Szemök József, a ter­melőszövetkezet elnöke számolt be az eddigi munkájukról, elő­zőleg megtekintették az új kor­szerű almást, valamint a szőlő- telepítést. A gazdaság központjá­ban az elnök elmondta, hogy amikor a község három termelő- szövetkezete egyesült, 1366 hek­tárnyi régi telepítésű szőlőjük volt és 207 hektárnyi volt csupán a korszerű ültetvény. Nem öt, hanem tíz esztendőre készítettek fejlesztési tervet, mely szerint összesen 800 hektárnyi területen létesítenek új ültetvényt, ebből 500 hektárnyi a szőlő és 300 hek­tárnyi a gyümölcsös. Időarányo­san igyekeznek teljesíteni tervei­ket, azonban egyik nagy gond­juk, hogy a csepegtető öntözéshez nincs állami támogatás, pedig enélkül nehezen termeszthető sző­lő és gyümölcs az izsáki határ­ban. Hazánkban a csepegtető ön­tözést legnagyobb mértékben a dánszentmiklósi Micsurin Terme­lőszövetkezet kezdeményezte, ter­melési rendszerébe az izsákiak is beléptek. A felszerelés ugyan drá­ga, de gyorsan megtérül. Az idén is csak úgy tudták megmenteni a 71 hektárnyi új telepítésű almá­sukat, hogy széthordták a vizet és rendszeresen öntözték az ültet­vényt, különben kipusztult volna. Az izsáki Sárfehér Termelő- szövetkezet központjában tartott értékelő tanácskozáson jelen volt a lászlófalvi Egyetértés Termelő- szövetkezet, valamint az orgová- nyi Egyetértés Szakszövetkezet el­nöke is, B. Kiss János, a lász­lófalvi mezőgazdasági nagyüzem vezetője elmondta, hogy a Közép- magyarországi Pincegazdasággal együttműködve 300 hektárnyi új szőlő elültetését akadályozza a szaporítóanyag-hiány. Ugyancsak az utóbbiról panaszkodott az or- goványi elnök is, K. Szabó Fe­renc. Elmondta, hogy 800 hektár­nyi szőlőjük van tagi kezelésben, 200 hektárnyi pedig közös műve­lésben. Orgoványon hagyományai vannak a szőlőtermesztésnek, szé- retik is, értenek hozzá, amit az is bizonyít, hogy a tagság 20 hek­tárnyi telepítést vállalt. A gaz­daság szintén a Közép-magyaror­szági Pincegazdasággal együttmű­ködve az ötöjdik ötéves terv idő­szaka alatt 90 hektárnyi, a kö­vetkező ötéves terv időszakában pedig 74 hektárnyi új telepítést határozott meg. A nagyüzemi ül­tetvények az utóbbi években át­lag 125 mázsa hektáronkénti ter­mést hoztak. Az izsáki tanácskozáson szóba került, hogy az idei esztendő igen sok gonddal indult. A költségek növekedése, a saját erő arányá­nak emelkedése, a nem kielégítő hitelnyújtás megtorpanásokat eredményezett. A megyei szakve­zetők február végén egyeztető tárgyalásokat folytattak, a Pénz­ügyminisztérium és a Magyar Nemzeti Bank központjának ille­tékeseivel. Ennek köszönhetően az üzemek újabb hitelekhez ju­tottak, ezzel, ha nem is teljes egészében, a legégetőbb gondja- jk megoldódtak., . Egyértelműen azt is megállapí­tották, hogy a talajelőkészítések jól haladnak, időben történnek. A telepítések megvalósítását elsősor­ban a szaporítóanyag-gondok okozzák. A megye déli részén kedvező tapasztalatokat szereztek a szem­le résztvevői. A Hosszúhegyi Ál­lami Gazdaság Szőlőtermesztési rendszeréhez egyre több gazda­ság csatlakozik. Dr. MátyuS Gá­bor igazgató elmondta, hogy meg­szervezték a telepítések előkészí­tésének bonyolítását azzal, hogy szolgáltatásukban az okmányok elkészítését is vállalták. Ezzel rengeteg időt takarítottak meg. Anyagi segítséget is nyújtanak a partnergazdaságoknak. A hajósi József Attila Termelőszövetkezet elnöke Szemere István ehhez még azt is hozzátette, hogy jelentős tá­mogatást kaptak a szaporító anyagok beszerzésében is, na­gyobb arányban telepítik a vörös bort adó fajtákat. 1980-ig 150 hektárnyi új szőlőt ültetnek, a rendszergazdával együttműködve. A termelőszövetkezet egyébként a hajósi pincék környékén levő tönkrement szőlőterületekét ki­parcellázta és ma már új ültet­vények virulnak itt is. Jelenleg pedig tartós használatra parcel­láznak ki több mint 20 hektár­nyi területet, szintén termesztés céljára. A szemle résztvevői a Hosszú­hegyi Állami Gazdaságban érté­kelték a tapasztalatokat. Horváth István elismerően szólt a gazda­ságok eredményeiről, kezdemé­nyező készségéről. Az a tapaszta­lat, hogy a megye szakvezetői sok segítséget adtak az üzemeknek. A nagyobb odafigyelésnek köszön­hetően, az ismert gondok ellené­re elfogadható az eddigi ültfet- vénybővítés. Figyelemre méltó, hogy a jelenlegi telepítéseknél jobban érvényesül a hatékony­ságra való törekvés, amelynek sok összetevője van. Nagyobb fe­gyelemmel, jobb munkaszervezés­sel, a telepítési módszerek kor­szerűsítésével igyekeztek a gaz­daságok teljesíteni terveiket. Tö­rekednek a magasabb termésered­mények elérésére, a költségek csökkentésére. Helyes, hogy a szakszövetkezeteknél a tagi telepí­téseket is megszervezik, és a kis üzemeket is bevonják az ültetvé­nyek területeinek bővítésére. Az is fontos, hogy főként a vi­lágpiacon keresett fajtákat sza­porítják. Csökkent például az al­matelepítések aránya, helyette a fogyasztók által jobban keresett csonthéjasok, a cseresznye, a meggy, a kajszi és a szilva került előtérbe. Sajnos, elsősorban meggyből és szilvából van kevés szaporítóanyag. A szőlőtelepítéseknél a vörös bort adó fajták aránya növeke­dett. Általában azokat a fajtákat ültetik, amelyek jobban értéke­síthetők. Figyelmeztetésként elhangzott az is, hogy már most kell ké­szülni a hatodik ötéves terv ■ te­endőire. A telepítés csak az első lépés, gondoskodni kell a verti­kum kialakításáról, vagyis a tá­rolásról, a feldolgozásról is. Szá­mítani kell a munkáskezek to­vábbi csökkenésére, tehát a gé­pesítés fokozására is törekedniök kell a gazdaságoknak. K. S. PÁRTALAPSZER VEZETEK A KONGRESSZUS JÓ ELŐKÉSZÍTÉSÉÉRT A beszámoló taggyűlésekről menet közben ■^ovember közepe óta — mint az lapunk hasábjain is nyomon kö- ' vethető — a pártalapszervezeti beszámoló taggyűlésekkel gya­korlatilag az egész tagság bekapcsolódott a XII. kongresszus előkészí­tésébe. Áz elmúlt több mint két hét alatt a megyében működő pártalapszer- vezetek jelentős hányadában a vezetőségek beszámolójának megvita­tásával, a következtetések megvonásával már elvégezték az ötévi mun­ka számvetését a kommunisták. Érdemes tehát szemügyre venni, mi­lyen főbb tapasztalatokkal, tanulságokkal szolgálnak az eddigi beszá­moló taggyűlések. Figyelembe véve a párt legfelsőbb fórumának jövő márciusban ese­dékes összeüléséig elvégzepdő nem kevés tennivalót — a kongresz- szusi irányelveket is Véleményező vezetőségválasztó taggyűlések, nem­különben a pártértekezletek véghezvitele, egyszersmind az irányító párttestületek újjáválasztása — rendkívül fontos a tervszerűség. E tekintetben pedig egyértelműen kedvézőek az eddigi tapasztalatok. Az alapszervezetek a kongresszusi felkészülési tervüknek megfelelően, fe­gyelmezetten tesznek eleget kötelezettségüknek. S ez a megállapítás a beszámoló taggyűlések szervezeti és tartalmi munkájára egyaránt érvényes. Az ötéves munkáról szóló beszámolót a vezetőségek gondos, körülte­kintően előkészített és elvégzett munka után terjesztették a taggyűlés elé. Nem kis mértékben ennek, az évekkel ezelőttinél lényegesen szak­szerűbb munkának köszönhetően, a párttagság nagy várakozással és felkészülten vett részt az eddigi taggyűléseken. Hiszen a pártcsopor­tok az alapszervezetek túlnyomó többségében előzetesen elvégezték az egyénenkénti értékelést a pártmegbízatások teljesítéséről, véleményt mondtak a vezetőség tevékenységéről, az alapszervezet irányító, ellen­őrző munkájáról, a párttagok és pártonkívüliek kapcsolatáról, a gaz­dasági munka eredményeiről és a gondokról, s értékes észrevételeket, javaslatokat tettek a problémák megoldására, a pártmunka tovább­fejlesztésére. Mindezek összegezett értékelésben visszacsendültek a ve­zetőségek kollektív munkájával készült beszámolókból. 1%/Jit tükröznek a beszámolók? Átfogóan értékelik az adott alapszer­4»-*- vezet működési területén az elmúlt öt évben elvégzett párt­munkát. Tárgyilagosan, többnyire mértéktartóan szólnak az elért ered­ményekről, annál bátrabban jelzik a problémákat, a gondokat, taglal­ják a hibákat, feltárják az el nem végzett munkát. A termelő üzemek pártalapszervezeteiben a gazdasági tevékenység értékelése kapta a beszámolóban a legnagyobb teret. A párt gazdaság- politikai határozatai alapján a működési területük gazdasági munká­ját, a cselekvési program végrehajtását elemezték, értékelték. Nem egy helyen — mint az a beszámoló taggyűlésekről szóló tudósításaink­ból is kiviláglik — figyelemre méltó fejlődésről adtak számot. Nem fukarkodtak azonban a hibákkal, fogyatékosságokkal való kritikus és önkritikus szembenézéssel sem. így mindenekelőtt a nagyobb fegye­lem, s annak feltételei követelésével, az egymással való nagyobb tö­rődés igényével. A pedagógus pártalapszervezetekben az oktatás és nevelés, nem utolsósorban a közművelődési párthatározat végrehajtása állt a be­számoló középpontjában. Ezeken belül is a világnézeti, politikai neve­lés helyzetének vizsgálata kapta a legnagyobb hangsúlyt. Kitért azon­ban a vezetőség referátuma az ok tat ás-neve lés tárgyi és személyi fel­tételeire is. Az eddigi tapasztalatokból ítélve úgy tűnik, 'hogy az ötévi munkát összegező beszámolók nagy többsége az alapszervezeték belső életé­nek és működési területének leglényegesebb kérdéseit boncolgatta, ele­mezte a XI. kongresszus határozatainak tükrében. Mégpedig mozgósí­tó hatással a nehezebb, bonyolultabb körülmények közötti pártmun­kában való helytállásra. Lényegében ugyanez jellemezte a vitákat is. A felszólalók önkriti­kával, vagy éppen bírálattal nemcsak, megerősítették.a beszámolót, ha? nem sok mozzanattal ki is egészítették azt. Számos helyen jólesőn nyugtázták, hogy a pártcsoportban megfogalmazott vélemények helyet, vagy visszaigazolást kaptak a beszámolóban. Az alapszervezetek tagjai közül sokan hallatták szavukat a vitában.' Bátran, nyíltan, többnyire a lényeges kérdésekre összpontosítón. Az elvégzett munka eredményeinek nyugtázásából csakúgy, mint a prob­lémák, s a gondok feszegetéséből — például hogyan lehet az elért ered­ményeinket a nehezebb gazdasági körülmények között megőrizni, to­vább gyarapítani stb. — feltétlenül kiérződött a tervszerű ideológiai, politikai képzés, továbbképzés eredményessége, a párttagság nagyobb politikai felkészültsége. *7 égül még egyetlen, a továbbhaladás, a cselekvési egység erösö- ’ dése szempontjából, megítélésünk szerint, nagyon is figyelemre méltó tapasztalat. A taggyűlések vitáit jellemző nyíltság, őszinteség, a vélemények bátor megfogalmazása az alapszervezet fórumán, nagysze­rű alkalom a nézetek ütköztetésére, az egységes állásfoglalás kialakí­tására. Az pedig aligha szorul külön bizonygatásra, hogy csakis ily módon, a szemlélet azonossága mellett bontakozhat ki igazán, válhat erőteljessé az egységes cselekvés. R. I. A fényhez is fokozatosan szoknak Szóltunk már arról lapunkban, hogy a cigányságnak mint népcso­portnak évezredes elmaradást kell pótolnia. S bizony ez nem megy máról holnapra. Jóllehet a felszabadulás — de különösen 1961 óta, amikor a párt Politikai Bizottsága határozatban foglalta össze a teen­dőket, igen sok intézkedés történt a cigányság érdekében. Ez év ápri­lisában tűzte újólag napirendre a PB a témát, amikor is számbavette a cigányság életében végbement sok pozitív változást, de talált még tennivalókat is bőven. Nagy eredmény például, hogy a magyarországi cigányságnak ma már csak kb. 30 százaléka lakik telepjellegű csoportosulásokban. Azt is el kell azonban ismerni, hogy — bár rendelet írja elő — ezek felszámo­lása jóval lassúbb ütemben halad, mint kívánatos volna. Márpedig — amíg cigánytelepek lesznek, számolnunk kell annak a hagyományos cigány magatartásnak a nyomaival, amely gátolja, hogy megtanulja alávetni magát a közösség érdekeinek. Hiszen évezredes életmódja, körülményei a legszűkebb közösségbe, a családba, nagycsaládba való, igaz — összetartó, bezárkózásra szoktatták. Mert milyen is a hagyományos cigánytelepi lakások többsége? Egyetlen helyiségből álló vályog­ház, putri, jobb esetben egy szo­ba és konyha. A putri bútorzata takaréktűzhely, két-három ágy, asztal, s egy-két szék. Az egy házban — putri esetében egy he­lyiségben lakók száma magas, 5 —6, sőt több is lehet. Gyakran három nemzedék lakik együtt, s hányszor lakik két testvér csa­ládostul ugyanabban a házban — szobában. Néhány jellegzetesség az itteni életvitelre. Az étkezéseknek itt a telepen nincs meghatározott idő­pontjuk. Cigány szó nincs is ezek­re. a magyarból is csak az eb idő szót vették át, a reggeli és va­csora fogalmát nem ismerik. Nap­jában egyszer — déltájban vagy estefelé — esznek meleget; nap­közben — ahogy jön, rendszerte­lenül. A meleg ételt sem egyide­jűleg fogyasztják; hol egyik, hol másik szed belőle magának — előbb a férfiak, utána az asszo­nyok —, leül vele valahová, és megeszi. Egymás házába akkor lépnek be. amikor tetszik, és kopogtatás nélkül. Kínálás nélkül foglalnak helyet. Más vidékről érkező ci­gány minden további nélkül, hosszú időre ott maradhat a ház­ban. A kéznél levő ételből is bár­ki kínálás nélkül vehet, s az ott időző idegen gyerekeknek a ci­gányasszony épp úgy juttat, mint a sajátjának. Ez a kötetlenség nem azonos a barátsággal. Erre a fogalomra nincs is szava a ma- Svarországi cigány nyelvjárások­nak. Amikor a cigány azt kíván­ja kifejezni „barátom vagy”, ezt a fordulatot használja: „testvé­rem vagy”. A házasság fogalma sem azonos a cigányságnál és környezetüknél. A telepi zilált életkörülmények hatására az itt felnövő ember idő- és rendérzése élete végéig csökevényes marad. A telepi ci­gánygyerekekkel anyjuk keveset foglalkozik, így játékösztönük fejletlen marad, megreked a ve­rekedés szintjén, amit naponta látnak a telepen. A hagyomá­nyos cigány közösségi érzés nem zárja ki az állandó és tetlegessé- gig fajuló vitákat. Ki-ki tapasz­talhatta, milyen hirtelen lobban­nak haragra, s gyorsan csillapod­nak le. Súlyos testi sértésig csak ittas állapotban vezet a civako- dás. Az is általánosan ismert azon­ban, hogy a cigányok, a telepi rendszertelen viszonyok ellenére is jóindulatúak. önzéssel, irigy­kedéssel, gyűlölködéssel nem vá­dolhatok a telepek lakói. Jóleső melegséggel beszélnek arról a ve­lük foglalkozó tanítók, hogy mi­lyen melegszívűek, ragaszkodók az iskolás cigánygyerekek. A telepen belül teljes egyen­jogúság uralkodik, cigányoknál tisztelete? Kifejlődhet-e a telepi putrikban a nagyközösség, a tár­sadalom érdekeit szem előtt tar­tó gondolkodás és jogi érzék? Ne legyünk igazságtalanul tü­relmetlenek azokkal szemben sem, akik új, modern lakásokba kerülve nem mindjárt tudták be­letalálni magukat a putri kötet­lenségéhez képest feszesebb ma­gatartást. viselkedést követelő környezetbe. Rácz Rezső békési kőműves más oldalról is közelített: „Nem­csak cigány, hanem sok magyar ember is úgy jár, mint a cigány, ha új lakásba költözik: nem tud­ja, hogy kell azt berendezni. Mert ahogy van gazdasági és egyéb kultúra, ugyanúgy van lakáskul­túra is. A cigányság nagyon el­maradott réteg. A putrikból ke­rültek ki, ahol a parányi földes lakásban a szülők az ágyon, a 8— 10 gyerek a földön aludt. Gene­rációkon keresztül ilyenben él­tek. Bekerülnek máma egy szép lakásba, de sokszor nem tudják, ’mit tegyenek vele. Erre is elkelne útbaigazítás, tanítás, hogy s mint kellene. Persze az baj, hogy azt hányják fel sokan, mit követett el a cigány az új lakással, de azt nem veszik figyelembe, s el is hallgatják mennyi cigány van, aki nemcsak örül az új lakásnak, de meg is becsüli azt... Egy he­ves megyei cigányküldöttől hal­lottam ilyen kijelentést: „Vala­mikor régen attól kellett tarta­ni, hogy ha cigánylakásba be­ment valaki, „kap valamit”, — és most, ha bemegy, attól kell félni, hogy ő „hagy valamit”. ... Szóval — ezekben a kérdé­sekben nem egyszer olyasmit érez az ember, hogy az éremnek nem k é t, sőt nem is három oldala van. Tóth István • Rostás Péter: — Ezerkilenc- százötvcnnyolc óta a vasútnál dolgozom. Többször kaptam ju­talmat, kitüntetést. Nem érezte­tik velem, hogy cigány vagyok. (Straszer András felvétele) nincs, és sosem volt semmiféle főnöki, vagy törzsfői intézmény. (A vajda tisztségét nem ők talál­ták ki, kívülről rendelték fölé- jiik, nem is tisztelték, nem ro­konszenveztek vele.) A legmaga­sabb cigánytisztség mindenkor a családfő volt. Hogy alakulhatott volna ki al­kalmi szolgálatokkal, gyűjtögető életmóddal éppencsak az élet- fenntartást nyújtó viszonyok kö­zött munkamegosztás, társadalmi c7Pnt£»7oltoó(( m úca 1.' in(iainaLr Beszédesen kifejezték az itt mutatkozó kettősséget, ellent­mondásosságot a kiskőrösi tájér­tekezleten felszólaló cigányok is. Rostás Péter MÁV pályamun­kás, a kiskunhalasi cigányok kép­viselője többek közt ezeket mond­ta: „A mi tanácsunk nagyon szé­pen foglalkozik velünk, a lakás­kérdéssel. 198lKi-a minden cigány­telep szét lesz bontva, bekerü­lünk a városba.’Én is tíz gyere­ket neveltem fel, mint özvegyen maradt anyám is tízőnket. Mon­dom is az enyéimnek, hogy meny­nyivel jobb nekik, mint annak idején nekem volt. Sokan vannak, akik nem érté­kelik a szép lakást, amit kaptak. Utcabizalmi vagyok. Elmegyek hozzájuk, mikor kiverik az abla­kot. s természetesen mindig a gyerekekre fogják. Gondolhatják, alaposan megmosom ’ a fejü­ket ...”

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom