Petőfi Népe, 1979. november (34. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-24 / 275. szám

1973. november 24. • PETŐFI NÉPE • 3 Türelemmel, előítéletek nélkül A Hazafias Népfront szervezésében — alig két he­te — országszerte tájértekezleteket tartottak a cigányok munkavállalásáról, a telepek felszámolásá­ról, a cigány iskolák működéséről, s ennek során meghányták-vetették, megvitatták a cigánylakosság beilleszkedésével, helyzetének javításával összefüggő kérdéseket, tennivalókat. A témakörök felvázolásá­ból is érzékelhető, hogy bizony sokrétű s nem egy területen bonyolult problémacsokorról volt szó, ami önmagában is nagy társadalompolitikai, nemkülön­ben étettapasztalatot kívánt a speciális fórumok résztvevőitől. Nem beszélve a legközvetlenebbül ér­dekeltek sorsélményeinek bőségéről. A tanácskozás résztvevői. Számadás Ladánybenén Ezért voltak jelen ezeken a táj- értekezleteken — mint például a kiskőrösin három megye képvi­seletében — tanácsi és népfront­tisztségviselők, orvosok, pedagó­gusok, cigány értelmiségiek, ci­gány munkások. Azt is mond­hatnánk, hogy a Kiskőrösön le­zajlott tanácskozás — tartalmát tekintve — magán viselte az or­szág más tájain végbement érte­kezletek jegyeit. Különösen ate- kintetben, hogy itt is sok — 19! — okos, komoly, bölcs, sőt egy­más véleményét is diplomatiku­san korrigáló felszólalás hang­zott el. Egy vonatkozásban talán mégis sajátosabb volt ez a kis­kőrösi a többinél: abban tudni­illik, hogy a véleménynyilvání­tók zöme éppen a cigányság képviselőiből került ki, ennél­fogva még inkább értékelendő, ahogy akár a cigány, akár a nem cigány résztvevők okfejté­sére esetenként önkritikusan is reflektáltak. Mielőtt tovább gombolyítanánk a gondolat fonalát, álljon itt •mindazoknak a neve, akik Ko­zák Istvánná dr.-nak, a Minisz­tertanács cigányügyi koordináci­ós bizottsága titkárának vitaindí­tójához kapcsolódva, hozzászólá­saikkal oly hasznossá, szemlélet- formálóvá tették a kiskőrösi táj­értekezletet: Budi Irén, ÁFÉSZ konyhai kisegítő, Kiskőrös; Zsi- ga Ernő hivatásos zenész, Sze­ged; Kálló Mihály, ÁFÉSZ juta­lékos felvásárló, Békéscsaba; Rostás Péter MÁV-alkalmazott, Kiskunhalas; Radios László ka­zánfűtő, Szarvas; Konfár Sándor, a TIT megyei titkára, Kecske­mét; dr. Pólik József szülőott­hon-vezető főorvos, Lajosmizse; Burai Mihály segédmunkás, Me- zőberény; Piroska Sándorné, Kis­kőrös; Csáky Lajos hivatásos pártfogó, Kecskemét; Mező Kál­mán gyepmester, Vésztő; dr. Szirtesi Zoltán körzeti orvos, Sze- ged-Kiskundorozsma; Rócz Re­zső kőműves, Békés; Komáromi Gábor tanácselnök, Vésztő; Rupa Gyuláné korcoló, Kunszentmiklós; dr. Gulyás Mihály állatorvos, Orosháza; Rupa Mihály rakodó, A pályakezdés nehézségeiről nem szívesen beszél, inkább a je­len gazdálkodásáról. A község há­rom termelőszövetkezete immár 13 éve egyesült, azóta a fejlődés meggyorsult. — Ehhez az is hozzájárult — magyarázza a főmezőgazdász — hogy az első számú vezetés nem változott azóta sem. Az elnök Varga Pál, Kozma István a párt- alapszervezet titkára, ő egyébként már tizenkilenc éve párttitkár, összehangolt tehát a vezetés és mindig igyekszünk keresni az újat, a korszerűt, évről évre előbbre lépni. A főmezőgazdászról azt mond­ják a kollégái, hogy akkor érzi jól magát, ha a határban járhat, élvezi a mezők illatát, figyeli a növények fejlődését, ellenőrzi, Kunszentmiklós; Haraszti Imre tanár, Mezőgyán; Laták Ede ta­nácselnök, Kecel. Nem véletlen, se nem önmagá­ért való tehát ez a „névsor”. A szereplők vizsgálódó, vélekedései­ből, fejtegetéseiből, igazán élet­közeli gyakorlati példáiból, vá­laszt kereső kérdéseiből össze­állt az a sok ellentmondást, bi­zonytalan megítélést és kölcsönös előítéleteket bőven tartalmazó kép, ami a cigányságról él a társadalomban. Kezdve a szólá­soktól, amely szerint „nem szok­ta a cigány a szántást”, „meg­szokta mint cigány lova a kop­lalást”, „kiütközik belőle a ci­gány”, „cigányélet”, „cigányko- dik” stb. olyan sémákig, mint a tücsök és a hangya tévútra ve­zető meséje, mintha mindenki más szorgos hangya volna, csak a cigány a könnyelmű tücsök, akinek csak a muzsikán meg a dínom-dánomozáson jár az esze. Vagy a kizárólag a cigányság rovására hangoztatott olyan tö­mény előítéletekig, mint hogy: ablakon kidobott pénz cigánynak rendkívüli segélyt adni, mert azt úgysem létszükségleti cikkek­re költi, hanem elmulatja; meg „magyar ember” ellen való vé­tek cigánynak lakótelepi lakást adni, hisz’ nem becsüli meg, sőt tönkreteszi és hőbörgésével csak zavarja a lakótársak nyugalmát, mert hát a cigány a szocialista együttélés alapvető normáinak •betartására is képtelen; meg kár zaklatni foglalkoztatásukkal a munkahelyek vezetőit, hiszen a cigányak nem szeretnek dolgoz­ni, csak addig húzzák ki, míg a családi pótlékot megkapják az­tán annak is, keresetüknek is fö- lévernek már a fizetés napján, s utána nem látják őket többé az üzemben, vagy csak napok, hetek múlva ... Ugye, a szó szoros értelmében fáj ennyi kegyetlen előítélet ösz- szehordása egy csomóba, mert nemcsak érezzük, tudjuk, hogy ez így roppant igazságtalan általá­nosítás, aminek — magyarán szólva — ma már a fele se igaz. Na hogy némi igazságalapjuk hogy a terméseredmények növelé­se érdekében betartják-e az elő­írásokat a szakvezetők. — Nem a legjobb minőségű földeken gazdálkodunk, de meg­próbáljuk a tudomány legújabb eredményeit átültetni a gyakor­latba. Ennek egyik módja, hogy több termelési rendszerbe be­léptünk, én magam a nádudvari termelőszövetkezet által kezde­ményezett KITE termelési rend­szer szakbizottságának tagja va­gyok. A búzánál például bevezet­tük az eke nélküli magágyké- szítést, együttműködve a Ma­gyar Tudományos Akadémia ku­tatóival. Ez azt jelenti, hogy tár­csával készítjük elő a talajt a vetéshez. Természetesen ehhez meg kell teremteni a szükséges feltételeket, de a tapasztalatok azt bizonyítják, hogy ezzel a van, ezt is tapasztalatból tudjuk. Ezekről a még fellelhető gyarló­ságokról a cigány felszólalók is — nem egyszer — szigorú tár­gyilagossággal beszéltek. Hozzá­téve, miként a nem cigány hoz­zászólók is,; hogy a cigányság nagy többségére ma már nem ezek a negatív magatartásbeli tulaj­donságok jellemzőek. Érte bizonyos elmarasztalás a televíziót s a sajtót is azért, hogy főként a cigányság elmara­dottságának, a putritelepi viszo­nyoknak a bemutatásával, ábrá­zolásával orientálják a közvéle­ményt. Így a jó szándék is félre­sikerül, mert éppen azok alá ad­nak lovat,. akik amúgy is tele vannak előítélettel a cigányság irányában, s mint sakszor előfor­dul, ezeknek a hangja elnyomja a megértésre, türelemre hajlók érveit. Ilyen tévéadások utáni napon fogadják munkahelyeiken a ci­gányokat a gúnyos megjegyzés­sel: „Na látjátok, ilyenek a test­véreitek.” Mintha 30 év alatt nem 'történt volna változás, fejlődés a cigá­nyok sorsának alakulásában. Pe­dig ... Ha csak azokat a ténye­ket vennénk számba (erre más alkalommal még sor kerülj, ami­ket a kiskőrösi értekezlet ci­gányképviselői sorakoztattak fel saját egyéni helyzetük, családjuk, rokonságuk, lakóhelyük cigányai­nak emelkedett életnívójáról, — ezek is erőteljes bizakodással tölthetnek el mindenkit, aki szi- jvén viseli ennek a sokat szenve­dett, elnyomott, megalázott nép­csoportnak a sorsát. Figyelemre méltó vonása volt a felszólalá­soknak, hogy egyetlen egy ci­gány sem akadt, aki csupán a maga egyéni, vagy szűk családi viszonyainak javulását hozta vol­na elő bizonyítékul ennek a je­lenleg 360 ezer lélek körüli etni­kumnak a felemelkedésére. Rendkívül rokonszenves volt a résztvevők teljes egyetértése ab­ban, hogy a cigánykérdés megol­dásának három kulcspontja a munka, lakás és iskola. S ami az MSZMP Politikai Bizottsága 196). módszerrel 10—15 százalékkal magasabb termésátlagot érünk el, hiszen segítjük a talajban le­vő vízmennyiség megtartását, va­gyis csökkentjük a párolgást, energiát takarítunk meg. A tár­csával történő művelésnél a költ­ségeket is mintegy felére csök­kentettük. Termésnövelő hatása van a levéltrágyázásnak is, már harmadik évben használjuk, eredménnyel. Csaknem 700 hek­tárnyi területet öntözünk, tehát mindent megragadunk annak ér­dekében, hogy részben a kedve­zőtlen talajviszonyokat javítsuk, másrészt ellensúlyozzuk az időjá­rás okozta károkat, amelyek kü­lönösen az idén sújtottak bennün­ket. Eddigi beszélgetésünkből is ki­tűnik, hogy Sebestyén Tibor leg­szívesebben a szakmáról beszél, a napi munkájáról. Nagyon lel­kesen fogad minden újítást és bátran kísérletezik. Erről egyéb­ként nevezetes a nagybaracskai Haladás Termelőszövetkezet, ép­pen ezért kiegyensúlyozott a gaz­dálkodás. Nagy odafigyelésnek köszönhetően az időjárás okozta károk sem olyan jelentősek, bár június 20-i határozatának megfe­lelően is történt ezeken a terü­leteken, feltétlenül arra int, hogy tartózkodnunk kell a cigányok életmódját, életkörülményeit érin­tő általánosításoktól. Pár évtized leforgása alatt, tehát örvendete­sen »gyorsan, a cigány dolgozók tízezrei kapcsolódtak be az össz­társadalmi, rendszeres termelő te­vékenységbe és teremtettek ma­guknak a nem cigány társadalom segítségével, azokéhoz hasonló, rendezett lakásviszonyokat. Bi­zonyítva, hogy alkalmasak az új­fajta életvitelre. Az is nagy ered­mény, bár a folyamat még min­dig nem elég gyors, hogy a ci­gánylakosságnak már csak egy- harmada él a háború előttről itt­maradt, hagyományos cigánytele­peken. A többi, teleplakónak mi­nősülő cigány már újabban emelt épületekben lakik, valamivel jobb körülmények között. A cigányság egynegyede pedig az összlakosság •között szétszóródva, és nagyrészt környezete anyagi szintjével azo­nos viszonyok között él. Ez is cáfolhatatlanul bizonyít­ja, hogy a cigányságban megvan a képesség a nagyarányú elmara­dottságának felszámolására, a be­illeszkedésre. Mivel azonban sok­kal mélyebbről indultak, mint a társadalom bármely más rétege (gondoljunk arra, hogy ezer éven át Európa szinte minden orszá­gából űzték, hajtották őket, nem engedték letelepedni, megnyu­godni, rendszeres munkához jut­ni) érthető, hogy először csak a legkitartóbb, legigyekvőbb kép­viselőik tudták utolérni környe­zetüket. Az érem két oldala pedig úgy állhat össze, — ha egyrészt a nem cigány lakosság inti magát türelemre, másrészt a még izgés- mozgásra erősen hajlamos ci­gányság törekszik minden erejé­vel bizonyos elemi szabályok be­tartására. Az előítéletek kölcsö­nös félretevésével, civakodás he­lyett józan véleménymondással, ha kell szigorral, — és minden­képpen együtt folytatva, amit a felszabadulás óta elkezdtünk. Tóth István a szőlő- és gyümölcstermesztés­ben a fagyok éreztették hatásu­kat. Áttérve az állattenyésztésre, a lehetőségekhez mérten igyekez­nek csökkenteni itt is a költsége­ket. Értek is el eredményeket a szarvasmarha- és sertéshlzlalás- ban. A takarmányozás javítása érdekében szárítóüzemet építet­tek, ahol exportra is készítenek feldolgozott takarmányt. — Nekem az a véleményem, hogy ha mi továbbra is gyorsan alkalmazzuk a tudományos kuta­tás legújabb eredményeit, meg tudunk küzdeni a ránk váró fel­adatokkal. Egés,z sor tudományos intézettel állunk kapcsolatban és a tapasztalatok azt bizonyítják, hogy érdemes vállalni a kezde­ményezés kockázatát. Sok múlik a munkaszervezésen is. Nálunk az idén ezzel sikerült jelentős összegeket megtakarítani. A szo­cialista brigádok besegítettek pél­dául a betakarításban, az állat- tenyésztés kollektíváinak is kö­szönhetjük, hogy idejében sike­rült a szőlőt biztonságba helyez­ni — hangoztatja a főagronó- mus. Kétségtelen, hogy az idei esz­tendő nehéz volt a mezőgazda­ságban. Sebestyén Tibor azonban optimista. — Remélem, jól zárjuk az évet és egyúttal kedvezően fel tudunk készülni a jövő esztendőre is, fi­gyelembe véve, hogy az új sza­bályozók más gazdasági környe­zetet teremtenek számunkra is. Több gondolkodást és leleményes­séget kívánnak a szakemberektől. Ebből Nagybaracskán eddig sem volt hiány. K. S. A VÁLASZTÓPOLGÁROK — nemcsak az ismerősei, de azok is, akik a gyűléseken kívül még nem találkoztak Vele — csak úgy hív­ják és emlegetik: a Vali, Valika. A megye legfiatalabb képviselő­nője, Czégai Valéria hamar nép­szerű lett a megválasztása után az. emberek között. Azelőtt mint kereskedelmi dolgozót, csak La- josmizsén ismerték, de most már sokfelé a megyében, sokan az or­szágban, és legtöbben az V. szá­mú választókörzetben, Ladánybe­nén. Kerekegyházán, Fülöpházán és Kunbaracson —. s megfor­dulnak utána Kecskeméten is. Hiába, a képviselői munka, a nyilvánosság előtt gyakran sze­replő közéleti ember tevékenysé­ge akaratlanul is a népszerűség növekedésével jár. Feltéve, ha rá is szolgált az illető. Erről pedig maguk a választók állítják ki a bizonyítványt az évente megtar­tott képviselői beszámolók alkal­mával. Mint legutóbb is La­dánybenén, ahol Czégai Valéria adott számot a választókörzet niinden részéből összesereglett hallgatóságának a Parlamentben lezajlott egész évi tevékenységé­ről, a törvényhozói munkáról. Így tömören összegezve, még gazdagabbnak tűnt ez a munka a jelenlevők előtt, hiszen a költ­ségvetés, a büntető törvénykönyv megalkotása, az állami pénz­ügyekről szóló törvényjavaslat, az egészségügyi törvény végrehajtá­sát összegező miniszteri beszá­moló. a Központi Népi Ellenőr­zési Bizottság tevékenysége, s a külkereskedelmi törvény végre­hajtása stb. mind része volt az éves parlamenti tevékenységnek. ÉRDEKLŐDÉSSEL hallgatták a jelenlevők a községek fejlődésé­ről szóló adatokat is, mivel ez még inkább ismerős téma volt számukra. Közvetlen részvételük­kel is sokat segítettek például a ladánybenei főutca járdaépítésé­ben, a fülöpházi autóbusz-váró­termek létrehozásában, s Lajos- mizsén is nagyon sokféle munká­ban, aminek a méreteit mutatja, hogy egy főre 1350 forint jutott az idén a vállalt önkéntes fel­adatokból. Tanyai földutak ké­szültek így el. bővült a vízháló­zat, orvosi rendelő, egészségház, óvodai és iskolai tanterem épült a községekben. Kerekegyházán sportkombinát, tornaterem, tanyai villamosítás jelzi ezt a munkát. Kunbaracson gázcseretelep épült —, hogy csak a legjelentősebbe­ket említsük azok közül, melyek­ről a képviselőnő szólt választói A munkaerő-gazdálkodás idő­szerű kérdéseiről, alapvető cél­jairól, s a következő fél évtized­ben várható feltételeiről folytat­tak eszmecserét tegnap a Par­lamentben a főváros, a megyék és a megyei városok tanácsel­nökei. Az értekezlet résztvevőit Trethon Ferenc munkaügyi mi­niszter tájékoztatta a foglalkoz­tatottság alakulásának tenden­ciáiról, a munkaerő-egyensúly megteremtésének lehetőségeiről, a tervszerű munkaerő-átcsoportosí­tás jelentőségéről és formáiról, értékelvén egyebek között a mun­kaerő-közvetítés rendszerét, ki­elött. Büszkeségre is okot adó té­nyek ezek, de a beszámolóban sorakoztak a szükségletek, a to­vábbi és sürgetően jelentkező igények is, amelyek újabb ösz- szefogásra kell. hogy serkentse- nefc mindenkit. BESZÁMOLT Czégai Valéria á választókkal való kapcsolat egyes állomásairól is, az öt alkalommal megtartott tájékoztató jellegű ta­lálkozásról, a rendszeres fogadó­napokról, melyek nemcsak köz,- ügyekben, de az egyéni panaszok elintézésében is próbára tették a képviselő rátermettségét. „Ezek- a problémák kivétel nélkül meg­oldást nyertek, legtöbbször a köz­ségi tanácsok vezetőinek bevoná­sával a helyszínen intézked­tünk.” — mondotta, jelezve, hogy tán nélküle is elintézhetők let­tek volna ezek az ügyek, de azért mégis kellett az a bizo­nyos képviselői „ráhatás”. Akik viszont a képviselői be­számoló gyűlés nagy nyilvános­ságát ragadták meg a szólásra, valamennyien közérdekből mond­ták el véleményüket. Mint Ratkai István, aki a lajosmizsei belterü­leti útépítés mielőbbi befejezését sürgette, s kérte a képviselőjük segítségét, vagy Durucz László, aki szóvá tette, hogy a szociális otthonban egy ideig kimaradt a fűtés. Lengyel László pedagógus Fülöpháza lakosságának a társa­dalmi részvételéről és további terveikről beszélt, Pető József la­dánybenei önkéntes rendőr a köz- biztonság helyzetéről szólt, Dudás Sándor pedig a kisközségek hát­rányos helyzetének javítására hívta fel a figyelmet. Többen mondtak köszönetét a képviselő­nőnek, mert segítséget kaptak va­lamilyen kezdeményezésükhöz, például a kerekegyházi KISZ-fia- talok a Parlament meglátogatá­sához. Pintér Ferencné a szak­szövetkezeti édesanyák nevében jelezte: kevés lesz az iskolai tan­terem a növekvő tanulólétszám­hoz. MÁR CSAK a hozzászólásokért járó köszönő szó és a további el- ígérkezés kimondása volt hátra, majd a politikus, jövőbe pillantó zárszó, melyet a gyűlésen elnöklő dr. Kiss Margit, a járási párt- bizottság titkára mondott el. És még egy kis hangulatos ráadás, a ladánybenei népdalkor kedves műsora. Kifejezve, hogy a ko­moly mondanivalótól nem idegen az oldottabb légkör sem. T. P. térve arra is, hogy az idevágó párt- és kormányhatározatoknak miként tettek eleget az illetéke­sek. A napirend témái közé tar­tozott a bér- és keresetszabályo­zásban január 1-től alkalmazan­dó módosítások ismertetése, ezek várható hatása a munkaerő-gaz­dálkodásra. az indokolt és szük­séges munkaerőmozgást elősegítő intézkedések megvitatása, a mun­kaerő hatékony fölhasználását megalapozó szabályok, a munka- fegyelem következetes érvényé- sítését szolgáló rendelkezések elő­készítése, főként a tanácsokra háruló feladatok alapján. (MTI) AZ ÉPÜLŐ ATOMERŐMŰ • Megfelelő ütemben halad a paksi atomerőmű építése. Jelenleg az első turbina végleges — dinamométeres — beállítása folyik, és már szerelik a második turbinát is. Október utolsó napjaiban helyére ke­rült az első gőzfejlesztő, és ezzel kezdetét vette a nagyobb volumenű technológiai szerelés. Az év utolsó hónapjában megkezdődik a víz­kivételi mű üzembe helyezése. (MTI-fotó) ARCOK A MEZŐGAZDASÁGBÓL A főmezőgazdász kettős jubileuma Sebestyén Tibornak, a nagybaracskai Haladás Termelőszö­vetkezet főmezőgazdászának az idén kettős jubileuma van. Az egyik: éppen harminc éve kezdett dolgozni a mezőgazdaság­ban. Sokat tett a nagyüzemek kialakításáért az átszervezések során. Még egy jubileumot érdemes megemlíteni munkássá­gával kapcsolatban, mégpedig azt, hogy éppen húsz éve, 1959- ben került Nagybaracskára, és jelenleg a háromszor kiváló szövetkezeti címet elnyert közös gazdaság termelésének egyik irányítója. Tanácselnöki értekezlet a munkaerő-gazdálkodásról

Next

/
Oldalképek
Tartalom