Petőfi Népe, 1979. november (34. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-10 / 263. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! Ülést tartott TAKARÉKOSSÁG, JOBB MINŐSÉG, TERVTELJESÍTÉS AE MSZMP BACS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXIV. évf. 263. szám Ára: 1,20 Ft 1979. november 10. szombat a KISZ KB Pénteken összeült a KISZ Köz­ponti Bizottsága. Először Maróthy László, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a KISZ Köz­ponti Bizottságának első titkára adott tájékoztatást az MSZMP KB november elsejei üléséről. Ezután a testület Nagy Sándornak, a KISZ KB titkárának előterjesz­tésében megvitatta és elfogadta az ifjúsági szövetségnek az 1980— 81-es mozgalmi évre szóló akció- programjait, valamint a KB ülés­tervét. A központi bizottság önálló akcióprogramban fogalmazta meg az ifjúmunkások, a mezőgazda­ságban dolgozók, az értelmiségi fiatalok, az egyetemisták és főis­kolások, a középfokú oktatási in­tézményekben tanulók, valamint a fegyveres erők és testületek ál­lományában szolgálatot teljesítő fiatalok KISZ-szervezeteinek fel­adatait. Az akcióprogramok tág teret engednek a KlSZ-szerveze- tek és a tagság helyi igényeket és feltételeket szem előtt tartó ön- tevékenységének, kezdeményező­készségének. (MTI) Eredményesebb munkavédelem - további tennivalók Ülésezett az SZMT elnöksége A megye munkavédelmi helyzetének alakulásáról, s a további feladatokról szóló jelentést tárgyalta meg teg­nap délelőtti ülésén az SZMT elnöksége. Az előterjesz­tés szerint az V. ötéves terv eddig eltelt időszakának baleseti mutatói az előző tervidőszakénál kedvezőbb helyzetre utalnak. Éves átlagban — a beszámolási időtartam egészét tekintve — csökkent az üzemi balesetek, a kiesett munkanapok és a halálos üzemi balesetek száma. Jelentős a csökkenés a mezőgazdasági ter­melőszövetkezeteknél. Hozzá kell azonban tenni, hogy az elmúlt időszakban rendkívül magasak voltak baleseti mutatóik. A legfrisseb — 1979. I. félévi — adatok szerint, a javulást bizonyí­tó többi mutatóval szemben, emel­kedett a halálos üzemi balesetek száma. (MEDOSZ) Az üzemi balesetek okait vizs­gálva — első helyen kell említeni a munkaszervezési hiányosságo­kat, a munkafegyelem lazaságát, az oktatásnak és a veszélyérzet­nek a hiányát. Sok balesetnél — különösen a súlyos és halálos ki- menetelűeknél — közrejátszott a szeszes ital hatása is. Az idén be­következett 12 halálos üzemi bal­eset közül ötnél az alkohol volt a fő tényező. Sok kézsérülést okoznak a nem megfelelő vagy hibás szerszámok. Esések, tárgyak lezuhanása szintén gyakori elő­idézői a sérüléseknek. Külön kell szólni a mezőgazdaságban műkö­dő, nagy hatóképességű gépek, be­rendezések veszélyeiről. A tapasz­talat szerint ezek kezelésére nem oktatják ki kellően az embereket, nem érzékeltetik eléggé számukra a veszély nagyságát. A magasban végzett munkáknál (építőipar, mezőgazdaság) nem alkalmaznak minden esetben védőkorlátot, megfelelő állványokat, biztonsági övét, ami ugyancsak gyakori bal­esetek előidézője. A mezőgazdaság kemizálása folytán forgalomba kerülő egyre több mérgező anyag kezeléséről, a védőfelszerelések alkalmazásá­ról nem világosítják fel kielégí­tően a dogozókat. Jóllehet, javult a biztonságtechnikai fegyelem, ez még korántsem kielégítő. A mun­kavédelmi szemlék komolysága néhány helyen megkérdőjelezhe­tő; az első számú gazdasági ve­zetők ritkán vesznek részt raj­tuk. Több helyütt viszont jól szer­vezik ezeket, sőt a vállalat idő­szakonként munkavédelmi szem­pontból minősíti is egységeit. (Pincegazdaság. Volán) Az állami és gazdasági szervek munkavédelmi irányító tevékeny­ségéről szólva — többek közt — megállapítja a jelentés, hogy ipa­ri üzemekben és a mezőgazdaság állami szektoraiban többségükben munkavédelmi végzettségű sze­mélyek látják el a biztonságtech­nikai feladatokat. Ebből a szem­pontból lassú a fejlődés a mező- gazdasági termelőszövetkezetek­nél és a KPVDSZ-hez tartozó te­rületeken. Több már elkészült nagyberu­házásnál (házgyár, Halasi Kötött­árugyár, Bajai Finomposztó stb.) fokozottan érvényesültek már a korszerű, egészséges és biztonsá­gos munkafeltételekre vonatkozó előírások. Ezzel több ezer dolgozó munkakörülményei javultak, és emelkedett szociális ellátásuk színvonala. Néhány helyen azon­ban — ahol területhiány miatt a termelés növekedésével a zsúfolt­ság is fokozódik — ellenkező ten­dencia is tapasztalható (Ganz- Vill. Baja, BRG Kecskemét, Fog- technikai V. Kecskemét). Mint az előző tervciklusban, úgy a mos­taniban is sok esetben elmulaszt­ják a beruházások, rekonstruk­ciók bejelentését. Más nagyberu­házásokon (Solti Kossuth-adó, Bajai Húskombinát, Megyei Kór­ház stb.) viszont rendszeres mun­kavédelmi koordinációs megbe­széléseket tartottak és igényelték a megyei felügyelet részvételét. Üdvös lenne kiterjeszteni an­nak a gyakorlatát, hogy a vezetői tevékenység megítélésénél a mun­kavédelem eredményességét is fi­gyelembe veszik. Munkavédelmi lazaságok miatt kevés még a fe­lelősségre vonás, s ezen szintén szükséges változtatni. Sok válla­latnál, intézménynél — szeren­csére ez a kisebbség — még nem érzik kellően, hogy a munkavéde­lem állami feladat, s a szakszer­vezetek, érdekvédelmi munkájuk részeként — ennek felügyeletét látják el. Nem alakítják ki saját felügyeleti szervük instrukciói sze­rint munkavédelmi szervezetüket, mondván, majd a szakszervezeti munkavédelmi felügyelők adnak megoldást problémáikra (Gemen- ci Erdő- és Vadgazdaság, Bajai Vízügyi Igazgatóság). Még mindig előfordul, hogy az üzemi balesetek kivizsgálásába helyenként nem vonják be az SZB képviselőit. Indokolatlanul sokszor tüntetik fel a baleset oka­ként a dolgozók figyelmetlensé­gét. Az üzemi balesetet szenve­dettek jogos kárigényeit egyre pontosabban kielégítik, s ritkán fordul elő, hogy nem hívják fel a figyelmet a kárigény bejelenté­sére. Erősödött a megyei és vállalati szakszervezeti szervek ellenőrző és segítő tevékenysége. Az SZMT munkavédelmi felügyelői, vala­mint 72 társadalmi segítőtársuk például évenként átlagosan 603 ellenőrzést végeztek, 412 esetben intézkedtek a hiányosságok fel­számolására, 93 gép, berendezés vagy üzemrész működését füg­gesztették fel balesetveszély miatt; 205 súlyos üzemi baleset vizsgálatában vettek részt és fog­laltak állást, továbbá 239 üzembe helyezésen működtek közre. A vállalati szakszervezeti szervek többségükben eredményesen mű­ködtetik a munkavédelmi őrháló­zatot. Hatásos módszernek mutatko­zik a társadalmi aktívák bevoná­sával folytatott célellenőrzés; leg­utóbb 30 mezőgazdasági üzemnél tartottak ilyet a gépkocsi-gépjaví­tó műhely és jármű rendjét, mun­kafeltételeit, állapotát illetően. Elismerésre méltóan teljesítették vállalt kötelezettségeiket a társa­dalmi munkavédelmi felügyelők és aktivisták. Munkájuk jelentős mértékben hozzájárult a balese­tek előfordulásának csökkenté­séhez, a szemlélet jó irányú vál­tozásához. Hasonlóképpen ezt szolgálták az SZMT munkavédel­mi osztálya, s az államigazgatási, államhatalmi és rnás érdekképvi­seleti szervek között kifejlődött jó kapcsolatok. T. I. Jubilál a magyarországi szlovákok szövetsége Harmincéves a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövet­sége és hetilapja, a Ludové No- viny. Az évforduló alkalmából pénteken a Magyar Néphadsereg Művelődési Házában emlékülést tartott a szövetség országos vá­lasztmánya. Knyihár János el­nök köszöntötte az ülés résztve­vőit. köztük a párt- és állami szervek, társadalmi szervezetek és a többi nemzetiségi szövetség képviselőit, valamint dr. Václav Moravecet. a Csehszlovák Szocia­lista Köztársaság budapesti nagy­követét. Such János főtitkár ünnepi be­szédében kiemelte: — Pártunk és kormányunk nemzetiségi poli­tikájának eredményeként a Ma­gyarországon élő szlovákok a magyarokkal egyenrangú állam­polgárok, tevékenyen részt vesz­nek a szocializmus építésében. A szövetség politikai, felvilágosító­nevelő munkájával hatékonyan elősegíti a szlovák kultúra és anyanyelv ápolását, fejlesztését. Dr. Boros Ferenc, a Kulturá­lis Minisztérium, nemzetiségi osz­tályának vezetője — aki a kul­turális kormányzat nevében kö­szöntötte a szövetséget — hang­súlyozta : népi alkotmányunk, társadalmi rendszerünk nemzeti­ségi politikája megteremtette a feltételeket a szlovák lakosság —, s más nemzetiségek — teljes egyenjogúságához. Lehetővé tette, hogy megőrizzék, fejlesszék anya­nyelvűket. kultúrájukat. A nem­zetiségi politika megvalósítása az egész társadalom ügye. A nem­zetiségi szövetségek felelősséggel képviselik a nemzetiségek sajá­tos érdekeit, a szocialista építő­munkában való részvételre moz­gósítják a nemzetiségi dolgozó­kat. * A Magyarországon élő szlová­kok, a Békés, a Pest, a Nógrád, a Bács-Kiskun és a Szabolcs- Szatmár megyei nagyüzemi gaz­daságok tagjai csakúgy, mint az üzemi munkások, a Nógrád-Bor­sod megyei bányászok a magyar lakossággal vállvetve dolgoznak. Tevékenyen részt vesznek a kulturális, társadalmi, életben is. Eközben élnek az Alkotmány biztosította lehetőségekkel: szlo­vákul tanulnak, énekelnek, szlo­vák könyveket is olvasnak. A szlovákok lakta településeken év­tizedek óta él a szlovák népdal, néptánc, népzene. A legkiválóbb nemzetiségi csoportjaik évente 25—30 hazai községben és Szlo­vákiában szerepelnek. Míg 10 évvel ezelőtt 15 óvodá­ban 633 gyermekkel foglalkoztak szlovák nyelven, ma már több mint 40 óvodában csaknem két­ezer gyermeket készítenek elő az iskolai oktatásra. Az iskolai szlovák nyelvoktatásban részt ve­vő tanulók száma is gyarapszik. Kongresszusi és felszabadulási verseny az üzemekben • Simon Katalin szövőnő — aki a PANYOVA-telepen szerezte meg a szakmunkás-bizonyítványt — egyike azoknak, akik a hagyományos 8 gép helyett 16 automatát kezelnek. A Szakszervezetek Országos Ta­nácsa és a KISZ Központi Bi­zottsága augusztusi felhívásában azzal fordult a kongresszusi és felszabadulási munkaversenyben részt vevő kollektívákhoz, hogy vállalásaikkal segítsék- elő az idei és a jövő évi tervek megvalósí­tását, valamint a VI. ötéves terv megalapozását. „Az iparban el­sősorban a korszerű, versenyké­pes, gazdaságosan előállítható és értékesíthető termékek gyártása, a termelési ráfordítások, az anyag- és energiafelhasználás csökkentése, a selejtmentes mun­ka legyen a cél" — olvastuk a felhívásban. Bács-Kiskun ipari üzemei a SZOT és a KISZ KB irányelveit szem előtt tartva fogalmazták meg vállalásaikat. A kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalatnál felajánlási szerződésben kötelez­ték magukat hatékonyabb mun­kavégzésre a termelés különböző területein dolgozó közösségek. A kongresszusi és felszabadulási versenyben tett póitfelajánlások- kal 16 millió forint fölé emelke­dett az az érték, amellyel a bri­gádok várható jobb teljesítmé­nye javítja a gazdálkodást ebben a munkaversenyben. A vállalások eddigi teljesítését forintban még nem mutatták ki, de mint Pankotai Ferencné, a vállalat kecskeméti gyárának munkaverseny-felelőse elmond­ta, a megyeszékhelyi brigádok ez ideig időarányosan eleget tettek kötelezettségeiknek. Ezt az egyes üzemek havi értékelései támaszt­ják alá, s a pártvezetőség szin­tén havonta elvégzett verseny­mérlegelése. A vállalati felaján­láson belül a kecskeméti gyár kollektívája 13 millió forintnál is többel akarja javítani az ered­ményt, s ezt csak a verseny fo­lyamatos ellenőrzésével és segí­tésével lehet elérni. A baromfiipari brigádok arra törekednek, hogy egy kilogramm élő szárnyasból minél nagyobb vágottsúlyt hozzanak ki. E téren a próbavágások bevezetésével, s jobb munkaszervezéssel már mu­tatkoznak eredmények. Amióta a segédanyagokkal üzemrészenként kell elszámolni, takarékosabban használják föl azokat. A kong­resszusi és fölszabadulási ver­senyben csúcsteljesítmény szü­letett a hízottliba-feldolgozásnál: elérték az óránkénti ezer dara­bos „sebességet”, amiben újítások is közrejátszottak. Az Export szocialista brigád által készített libamell és libacomb díjat nyert a BNV-n. A jó termelési ered­ményeket a műszaki brigádok a berendezések lelkiismeretes kar­bantartásával segítik elő. Az utóbbiak a nemrégiben átadott ballószögi óvodánál végzett 680 óra társadalmi munkával is föl­hívták magukra a figyelmet. Az Épületasztalos-ipari és Fa­ipari Vállalat kiskunhalasi gyára az első negyedévben csaknem 7 millió forinttal kevesebbet ter­melt a tervezettnél. A kongresz- szusi és felszabadulási verseny lendületének nagyban köszönhe­tő, ihogy a lemaradást október végére behozta a kollektíva, s jók a kilátások a 162 milliós terv december 22-ig történő befejezé­sére. A tizedik hónap végére a nyereségtervet időarányosan 1,7 millió forinttal túlszárnyalták a halasi ÉPFA-gyár dolgozói. Király István igazgató úgy tá­jékoztatott, hogy ezeknek az ered­ményeknek az elérésében többek közt a minőségjavításra tett fel­ajánlások teljesítése jelentett so­kat. A garanciális költség a múlt évhez képest csaknem felére csökkent az idén. Ezt minőségi bérezés bevezetésével és a gyár­tásközi ellenőrzés fokozásával ér­ték el. Vállalásaikhoz híven a mun­kásközösségek takarékosan bán­nak az anyaggal, s ennek kö­szönhető, hogy az idei termelési feladatukat várhatóan az elő­irányzottnál 400 ezer forinttal ki­sebb értékű anyagból oldják meg. Az ez évi terv tíz százalékkal na­gyobb a tavalyinál, de teljesíté­séhez nem használnak föl több energiát. A kiskunhalasi ÉPFA-gyár kis közösségei közül eddig kiemelke­dő munkát végzett a Brinkus Lajos, az Ifjúság, a Petőfi és a Pattantyús szocialista brigád. A Pamutnyomóipari Vállalat kiskunhalasi telepén a múlt év­ben nagyszabású rekonstrukció kezdődött, ennek első lépcsőjében a hagyományos szövőgépek egy részét nyolcvan automata vál­totta fel. — Szocialista brigádjaink vál­lalták, hogy a legrövidebb időn belül elsajátítják az automaták kezelését — mondotta Ván Jó­zsef telepvezető. — Nem utolsó­sorban nekik köszönhető, hogy az év elején használatba vett gépe­ket eddig 2,5 millió méter nyers­szövet hagyja el — egyre javuló minőségben. Tervünk nagyon fe­szített, november 15-re például be kell fejezni a közvetett ex­portra kerülő mennyiség gyár­tását. Ugyancsak nagy feladat az is, hogy éves tervünket decem­ber 21-ig teljesítsük. Az önkéntes kollektívák a kongresszusi mun­kaversenyhez csatlakozva vállal­ták ezeket a határidőket, s bí­zunk abban, hogy telepünkről de­cember 21-én útnak indulhat a kikészítő gyárakba a 4 milliomo­dik méter szövet is. , A. T. S.—O. L. Városépítők A városépítés világszerte súlyos gondokkal küzd — ol­vasni különböző szakcikkek­ben —; a gyors városiasodás kikerülhetetlenségének és a városi élet ismétlődő zavarai­nak szorításában már-már megoldhatatlannak látszó fel­adatokkal kerülé szembe. Nin­csenek tehát irigylésre méltó helyzetben a városépítészek és -rendezők. Ezért aztán az ilyenkor szokásos megemlé­kezés az urbanisztikai világ­napról inkább afféle tudomá-' sulvétele e rendkívüli kihívás­nak; jelzi, hogy a társadalom elismeri a részleges sikereket, számon tartja az érdemeket. Nincs mit ünnepelni. Még akkor sem, ha a Hild János- emlékérem — melyet 1976- ban Kecskemét is megkapott, s amely az idén a szegediek erőfeszítéseit honorálja — minden évben valami dicsé­retre méltót jutalmaz. Ezt a valamit röviden így foglalhat­nánk össze; a település gyors és dinamikus fejlődéséből fa­kadó társadalmi nehézségek és igények tartós enyhítése, il­letve kielégítése, valamint az értékes hagyományok példás megőrzése, ápolása. De hát mik is azok a prob­lémák, amelyekkel csak imitt-amott és nagy ritkán ké­pesek megbirkózni a város­építők? Mindenki tudna adalékkal szolgálni a válaszhoz. Hiány­zik az üzlet az új lakónegyed­ben, a távolabbi meg kicsi, korszerűtlen, a gyereket nem vették fel az óvodába, épp hogy csöpög a víz az emeleti csapokból, keskenyek-kátyú- sak a forgalmas belterületi utak, nem gondozzák, fölszá­molják az amúgy is szűk par­kokat, és így tovább, és így tovább. Leegyszerűsítve a dolgot: nem egyébről, mint mindennapi életünket, mun­kánkat befolyásoló lakóhelyi közérzetünkről van szó, mely­re valamennyien kényesek va­gyunk, s amelyre óriási ha­tással van a lakás, a családi fészek, a városrész adta kör­nyezet és ezzel összefüggés- ban egész életkeretünk. Hadd hozzak egy kézzelfog­hatóbb, bár sajnos egyáltalán nem egyedi példát. A kis te­lepen, ahol lakom, hét-nyolc társasház áll együtt, már vagy három éve. Közöttük négy normális méretű, bizony elég­gé elhanyagolt udvar. Sehol egy fa, a temérdek gyereknek , játszótér, vagy homokozó, de még az autók sem lelik helyü­ket. A lakótársak termé­szetesen zúgolódnak, s mert eddig még senki nem volt kí­váncsi a véleményükre, alig- alig mutatnak hajlandóságot a sivár környezet kulturáltabbá, otthonosabbá tételére. Tavaly Hild-éremmel tün­tették ki dr. Erdélyi Sándort, Sopron tanácselnökét is. Á hi­vatalos indoklásból idézek: „Az új lakónegyedek kialakí­tása során igen nagy körülte­kintéssel és széles körű tájé­kozottsággal járt el. Bátorítá­sára minden esetben tervpá­lyázat előzte meg az új lakó­telepek építését. Különös fi­gyelmet fordított arra is, hogy ezzel egyidejűleg vala­mennyi járulékos létesítmény megvalósuljon. Kitűnően irá­nyítja a város társadalmi ak­tivistáit, a társadalmi szer­vekkel rendkívül jó a kapcso­lata, s ebből eredően, továb­bá határozott tervezőkészsége folytán a városban a társadal­mi összefogás és cselekvési hajlam igen jelentős." A fenti jellemzésben főleg a „nagy körültekintés", a „széles körű tájékozottság", o* „tervpályázatra buzdítás", és a „határozott szervezőkészség" kifejezéseket húznám alá. Azt hiszem ezekre a tulajdonsá­gokra feltétlenül szükség van ahhoz, hogy valaki felelős el­szántsággal állhasson élére, s szentelhesse tudása, képessé­gei legjavát egy településfej­lesztő, -szépítő mozgalomnak. Ügy is lehet fogalmazni: csak­is e vezetői vonások megléte a garancia arra, hogy az egy­szerű állampolgár is bármi­kor beleszólhat, besegíthet szűkebb lakókörnyezete cél­szerűbbé, kellemessé-kényel- messé formálásába. És itt ju­tottunk el az oly gyakran és sokfelé hiányolt demokratikus szemléletű — a nyíltság — nyitottság — nyilvánosság hármas követelménye szerinti — község- és várospolitikához, melynek különböző szintű fó­rumain a kisebb-nagyobb kö­zösségek, vagyis a legilletéke­sebbek tulajdonképpen saját létfeltételeikről, maguk és utó­daik életkörülményeiről, jö­vőjéről döntenek. A településfejlesztésben a mostaninál lényegesebben gyorsabb ütemű előrehala­dásra nem számíthatunk. Per­sze, az ember, ha úgy hozza a sorsa, csupán „négy falat" akar, és valami tetőt a feje fölé. Aztán következik a töb­bi. Nem azért mert hálátlan, vagy telhetetlen, hanem mert most él és úgy szeretne élni, ahogy ma lehet, illik, kell. Olykor csupán sejti, hogyan. Ezért is figyel feszülten a vá­ros- és faluépítő karmesterek­re. K. F. 9

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom