Petőfi Népe, 1979. november (34. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-22 / 273. szám

1979. november 22. • PETŐFI NÉPE • 5 Fiatalok a mezőgazdaságban a Kisz-esek idei akció- Lapok egy tanácskozás jegyzőkönyvéből programjának megfelelően -----------------------------ä immár harmadik hónapja — szeptember óta — zajlanak a mezőgazdasági ifjúsági és pályaválasztási napok. E rendez­vénysorozat egyik kiemelkedő programjára került sor az el­múlt héten Kecskeméten. „Termelési mozgalmaink módszer- vására” elnevezéssel azoknak a termelőszövetkezetekben és állami gazdaságokban dolgozó fiataloknak a részvételével rendezett országos tanácskozást a KISZ KB mezőgazdasági és falusi osztálya, akik korábban, a megyei módszervásáro­kon a különböző gazdasági célok megoldására leginkább megfelelő elgondolásokat ismertették. I. — A módszervásár csaknem kétszáz résztvevője öt szekcióban tanácskozott, és hetvenhárom ja­vaslatot terjesztett be megvitatás­ra. Ez önmagában is bizonyítja, hogy a fiatalok körében szerve­zett termelési mozgalmak fontos részét jelentik a munkahelyeken folyó szocialista munkaverseny­nek. Jelzik ugyanakkor e tények azt is, hogy az ifjúság szerepe egyre meghatározóbb a mezőgaz­daságban — mondta a rendezvény zárásakor GYENESEI ISTVÁN, a KISZ KB mezőgazdasági és falusi osztályának vezetője. Hozzáfűzte azt is, hogy a mód­szervásár célkitűzése — össze­gyűjteni és szélesebb körben, or­szágosan elterjeszteni azokat a módszereket, amelyeket a mező- gazdaságban dolgozó fiatalok kez­deményeztek a különböző terme­lési mozgalmak keretében — élénk visszhangra talált a terme­lőszövetkezetek és az állami gaz­daságok fiataljai körében. A Kecskeméten is elhangzó módsze­rek csak egy töredékét — bár a legszínvonalasabb, a legnagyobb jelentőséggel bíró részét — képe­zik azoknak az ötleteknek és ja­vaslatoknak, amelyekkel a fiata­lok a jobb minőségű és hatéko­nyabb munkavégzést szándékoz­tak elősegíteni a különböző mun­kahelyeken. II. A Bács-Kiskun megyei küldöt­tek közül GANGLNÉ KOVÁCS TERÉZT, a lakiteleki Szikra Ter­melőszövetkezet üzemmérnökét szólítottam meg. — A két nap során hallott itt olyasmiről, amit a maguk terme­lőszövetkezetében is hasznosítani lehetne? — Igen. Azt hiszem, nálunk is nagyon hasznos lenne, ha egy- egy komplex brigádba szervez­nénk azokat, akik az adott ter­melési folyamatban együtt, sőt, egymásra utalva dolgoznak. Hiá­ba tesz például vállalást a termés mielőbbi betakarítása érdekében a kombájnos, ha szüntelenül el­romlik a gépe, mert a szerelők nem érzik sajátjukénak az aratás gondját. — És amiről ön beszélt? — Lényegében az is hasonló törekvés, hiszen a különböző cso­portok, közösségek közötti együtt­működést szádékozik elősegíteni. Mi ugyanis a szokásosnál szoro­sabb kapcsolatot építünk ki a szocialista brigádok és a KISZ- alapszervezetek között. Mi ennek az előnye? A KISZ-esek jobban magukénak érzik így a termelési gondokat, a brigádok pedig job­ban bevonhatók a közösségi élet­be. III. MÓRICZ MIKLÓS, a siklósi Magyar—Bolgár Barátság Terme­lőszövetkezet főállattenyésztője a tanácskozás egyik legaktívabb résztvevője volt; a szünetekben ■több javaslata képezte vita tár­gyát. — Közepes nagyságú gazdaság a miénk — mondta —, de az utóbbi években elért eredményei­vel egyre szélesebb körben hívja fel magára a figyelmet. Aligha­nem összefüggésben van ez az­zal a ténnyel is, hogy a gazdaság vezetősége számottevően megfia­talodott: jómagam például hu­szonöt esztendős koromban ke­rültem az állattenyésztési ágazat élére, de csupán néhány évvel idősebb nálam a főmérnökünk is. A fiatalság egyik jellemzője az újkeresés, így azután nem megle­pő, hogy a Radar-mozgalom ered­ményesnek bizonyult. Az egyik huszonéves energetikusunk fi­gyelmeztetett például arra, hogy a kukorica betakarítása során fel­használatlanul maradnak és a szemétbe kerülnek az első ros­táláskor kihullott zöld részek, s vele együtt igen sok apró vagy tört kukorieaszem is. Javaslatára ezt az üszőknek adjuk azóta, s eredményeként jelentősen csök­kent a növendékállatok felneve­léséhez szükséges abrakmennyi­ség. — Ügy hallottam, hogy a gép­műhelyben dolgozó fiatalok is tettek egyet s mást... — Régtől fogva bosszankodtak amiatt, hogy télen sokszor csak déltájban tudnak munkába állni, mert a hideg motorok beindítá­sával órákig kell kínlódniuk. Ja­vaslatukra szerződtetett a terme­lőszövetkezet két nyugdíjas trak­torost, akik reggel hétre az összes motort beindítják, így csak rájuk kell ülni, s már pöföghetnek is ki a határba, a nyergükben ülők már végezhetik is a rájuk bízott munkát. Mégpedig nyugodt ide­gekkel,' jókedvűen, ami szintén nem mellékes körülmény, gazda­sági szempontból sem! IV. SZILAJ PÁL Berettyóújfaluból érkezett a kecskeméti tanácsko­zásra, mint az ott működő városi és járási KlSZ-toizottság titkára. Érthető, hogy őt nem csupán az elhangzó módszerek forintban is mérhető haszna érdekelte, hanem a javaslatokban kitapintható po­litikai tartalmak is. Ezeket így fogalmazta meg: — Sokan keseregnek, hogy az általános és a középiskolákból kikerülő fiatalok közül szinte senki nem akar mezőgazdasági jellegű pályát választani. Azt viszont már kevesebben tartják számon, hogy a továbbtanuló fiatalok közül sokan visszakerül­nek később a mezőgazdaságba, mint képzett szakemberek: esz­tergályosok, jogászok, közgazdá­szok, állatorvosok. A kifejezetten agrárpályára kerülőkkel együtt olyan hatalmas erőt, olyan haté­kony szellemi potenciált képvi­selnek ők, amelyre a korábbinál jobban oda kell figyelni nekünk, az ifjúsági mozgalom különböző szintjein is. Észre kell venni, hogy a fiatal szakemberekben szinte életkori sajátosságként él az ambíció, hogy igenis, én aka­rok valami hasznosat csinálni. Nem mondhatni, hogy ez új felfe­dezés a mozgalomban dolgozók számára, de régebben mintha in­kább csak a fizikai dolgozók lel­kesedésére, adni akarására szá­mítottak volna a legtöbb helyen. Most viszont, amikor a mennyi­ségi szempontok helyett inkább a minőségiek kerültek az előtér­be, szükségszerűen észre kell venni: hatalmas energiák feszül­nek a mezőgazdaságiban dolgozó értelmiségi fiataloknak is. Olyan képességek és akarások, ame­lyek nélkül nehéz lenne előbbre lépnünk. Káposztás János ■ ■ Ünnep soroló ŰJ KÖNYVEK A Móra Könyvkiadó remek an­tológiát jelentetett meg Unnepso- roló címen, amely az óvodás korú gyermekeknek éppoly örömet sze­rezhet, mint a kisiskolásoknak, s a szülők legalább olyan haszonnal forgathatják, mint a pedagógusok. A kötet anyagát avatott kezű, kiforrott ízlésű, hozzáértő szakemberek válogatták és állították ösz- sze: az állandóan újat kereső, különböző kísérlete­ket folytató Granasztói Szilvia és Magyari Beck Anna annak idején a kecskeméti óvónőképző In­tézet hallgatója volt, s már növendék korában ki­tűnt irodalom iránti érdeklődésével és fogékony­ságával. A lelkes, jól képzett páros szerencsés találkozása, hivatástudata, gyermekszeretete és felelősségérzete hozta létre az Ünnepsorolót, amely sikerkönyvnek ígérkezik. Mégpedig azért, mert igen alkalmas az óvodai és a családi irodalmi nevelés megalapozásá­ra, ezenkívül pedig a gyermek személyiségének sokoldalú fejlesztésére. A két szerkesztő ugyanis nemcsak magas szín­vonalat képviselő gyermekirodalmi válogatást pre­zentál kötetében, hanem rengeteg olyan pedagógiai tanáccsal is szolgál, amelyek sokkal színesebbé te­szik, s megkülönböztetik ezt a gyűjteményt a szok­ványos kiadványoktól. A mérhetetlenül gazdag anyag tematikus elren­dezésű. A kötet újévtől karácsonyig pergeti vissza az esztendő napjait, az évszakokat, a hónapokat. De kiemelkedő jelentőségűek a piros betűs ünne­pek sajátosságai. Mert az ünnepek eltérő hangula­tát, különböző érzelmi telítettségét a gyermeknek is meg kell ismernie. S az ünnepi érzelmek hőfo­kának emelését kitűnően elősegíti az antológia. A közismert, népi eredetű hónapsoroló mondó- kákra épülnek az egyes fejezetek: Január elöl jár, a nyomán február, március szántó-vető, április ne­vettető, május szépen zöldellő stb. Remek szerkesztői ötlet, hogy a hónapok múlá­sát az egyre gyarapodó sorok jelzik — mintegy mottóként — a fejezetek élén. A részegységeket el­lenállhatatlanul kedves összekötő szöveg kapcsolja össze. S ezek a pompás ívelésű áthidalások mutat­ják igazán a szerzők alapos gyermekismeretét, el­mélyült pedagógiai és pszichológiai felkészültségét. Hiszen az Ünnepsoroló nem csupán kötetbe gyűj­tése és ésszerű elrendezése a nemzetközi folklór (kottamelléklettel is ellátott!) népszerű alkotásai­nak, a magyar- és a világirodalom gyermekhez közelálló, korszerű munkáinak. Jóval több ennél! Mert a kivétel nélkül remekműveket sorjázó vá­logatáshoz még számos játékötlet, megvalósításra kínálkozó javaslat, ajánlás is járul a gyermek cse- lekedtetéséhez, foglalkoztatásához. A kisgyermek elsődleges tevékenységi területe a játék, de ezt is irányítani, szervezni kell, termé­szetesen a felnőtteknek. Az ilyen gondokat is eny­híti a sok-sok játékifonma leírását tartalmazó kötet. Hogyan tud a gyermek például a háznál található limlomokból, haszontalan ócskaságokból ilyen­olyan bábut fabrikálni. Milyen módon lehet papír­tépéssel, kivágással csodálatos tárgyakat készíteni. Miképpen szerezhet meglepetést, egyszerű eszközök­kel manipulálva, szüleinek a családi ünnepek al­kalmából. Egyáltalán hogyan töltheti el szabad ide­jét úgy, hogy önfeledt játékának, szórakozásának egyben örömszerző élménye és kézzelfogható ered­ménye is legyen. Ez az eléggé nem méltányolható, rokonszenves koncepció hatja át az egész kötetet, amelytől tá­vol áll a mesterkélt okítás, a riasztó magyarázat, az idejétmúlt didaktizmus. Ehelyett könnyed, ter­mészetes stílusban fogalmazott ajánlások formájá­ban nevel a munkára, az önállóságra, a különböző tevékenységek kibontakoztatására. Az ünnepek bemutatása mentes minden fenn­költségtől vagy dagályosságtól, hamisan csengő ki­fejezésektől. Ellenben olyan elvont fogalmak is majdhogynem érthetővé válnak a könyv tolmácso­lásában, mint például rabság, szabadság, forrada­lom, felszabadulás stb. Az arányosság elvét is messzemenően tiszteletben tartó kötet egyetlen esetben tesz kivételt, a többi­nél bővebb a májusi ünnepeket taglaló fejezet. S ez így van rendjén! Hiszen a munka ünnepén kívül erre a hónapra esik anyák napja, de még a nem­zetközi gyermeknap is, tehát indokolt a szemelvé­nyek bővítése. Az utószó sok hasznos tanáccsal látja el mind a szülőket, mind az óvónőket, tanítókat a kötetben foglaltak alkalmazására és felhasználására. A színes ábrák, rajzok, képek, fotók nemcsak az illusztráció mellékes szerepét töltik be, hanem funkcionális, szerves kiegészítői a kötetnek, ame­lyek a játékos lelemények kivitelezésének forrásai. (Stuüber Zsuzsa odaadó ihletettségű munkája.) Mintegy ráadásként pedig a kisgyermekeknek ajánlott könyvek jegyzéke teszi teljessé az Ünnep- sorolót, ami az óvodáknak és a családnak egyaránt szinte nélkülözhetetlen kézikönyvként javasolható a kicsinyek megnyugtató értelmi és érzelmi fejlő­dése érdekében. V Losoncz Mihályné Levéltár és közművelődés Újra a Futrinka utcában A kitüntetett Tolsztoj Múzeum • ALIGHA gondolt valamelyik községházán körmölő írnok arra az első világháború idején, hogy az általa összeírt hadigondozott­listából egyszer még történelmi emlék lesz. A földigénylő bizottsá­gok sem azzal a szándékkal írták össze a jogosultakat, hogy évtize­dek múltán tanulmányozhassák az utódok a listát. S hogy hivatalos feljegyzések, anyakönyvek, leve­lezések, iratok, nemegyszer közön­séges számlák alapján mi mindent lehet visszamenőleg felderíteni az ország vagy egy-egy megye, város történetéből — azon olykor elámul a látogató. Zalaegerszegtől Győrig vagy Gyöngyöstől Dunaújvárosig érne egyvégtében az a polcsor —, s még e városok belső területeire is jutna belőle néhány kilométernyi —, amelyen jelenleg csupán az or­szágos és a tanácsi levéltárakban sorakoznak az anyagok. 153 kilo­méter, azaz 153 ezer folyóméter levéltári anyag gyűlt össze ezeken a helyeken, s még további 80 ezer folyóméter — Budapest—Kecske­mét távolsága — az a levéltári anyag, amely különböző szervek birtokában van, de már a levéltá­rakban volna a helye. S még eb­ben sincs benne az a 6500 folyó­méternyi irat, ami a legújabb, a felszabadulás utáni időkben kelet­kezett, s az Űj Magyar Levéltár birtokában van. Valaha a levéltár porosodó pa­pírhalmok fogalmát keltette az emberekben. Mi több: az is volt évszázadokig, halmozódtak és vár­ták sorsuk beteljesülését különbö­ző korok irományai. Ha némelyek olykor nyilvánosságra kerültek — csak szűk szakmai körök tanul­mányozták, s újra belepte a fele­dés pora. • ÉPPEN TÍZ ÉVE TÖRTÉNT a változás: az 1969. évi 27. számú törvényerejű rendelet a levéltárak alapvető feladatává tette a hely­történetírást. Egy évvel korábban kerültek tanácsi irányítás alá a levéltárak, ami annyit jelentett, hogy közvetlen kapcsolatot alakít­hattak ki a mindennapi élettel. Szinte egycsapásra elevenedtek meg a holtnak hitt betűk. Elkez­dődött a tervszerű kutatás, s 1971- től egyre több kiadvány látott napvilágot. Tanulmánykötetek, forráskiadványok jelentek meg, 1971 és 1977 között a tanácsi le­véltárak 85, az Országos Levéltár és az Üj Magyar Központi levél­tár együttesen 11 Időszakos kiad­ványt gondozott. Voltak — és van­nak — ezek között évenként rend­szeresen megjelenő kiadványok, s olyanok is, amelyek egy-egy téma­kört dolgoztak fel. Egy-egy megye történetének már-már feledésbe merült eseményeiről, gazdaságról, kultúráról, tudományról adnak hírt a régmúlt vagy közelmúlt idő­szakából. Tizenöt megye levéltárosai ad­tak ki „megyei olvasókönyvet”, népszerű ismeretterjesztő összes foglalást a megye múltjából. A „30 nemzedék vallomása Somogyról” című kiadvány egymaga felér egy részletes-alapos történelemkönyv­vel. S a példákat még sokáig le­hetne sorolni. Van most már lehetőség arra is, # A veszprémi vár egyik újjáépített épületszárnyában átadták ren­deltetésének a megyei új levéltárat, ahol már megkezdődött a tudo­mányos munka. (MTI-fotó: Rózsás Sándor felvétele — KS) hogy a kívülállók kutassanak a város, a megye múltjában. Csupán 1978-ban kétezren kutattak a ta­nácsi levéltárakban, további 926 belföldi és 207 külföldi végzett ku­tatómunkát a két országos levél­tárban. Nem könnyű eligazodni a hatalmas levéltári anyagban hi­szen az iratok nem téma szerint, hanem az azokat előállító és át­adó szerv szerint vannak csopor­tosítva. Ezért is —, no meg azért, hogy a különlegességeket, afféle „történelmi csemegéket” kedvelők ne akadályozzák a munkát — ku­tatási megbízás kell ahhoz, hogy valaki levéltári anyaghoz jusson. Ebben meg kell jelölni, hogy mi­lyen terület és melyik korszak ér­dekli a kutatni akarót. • PEDAGÓGUSOK, KÖZSÉGI VEZETŐK — különösen nyugdíj- bamenés után, amikor van rá ide­jük — így is szép számmal kere­sik fel a levéltárakat, hogy minél többet megtudjanak és nyilvános­ságra hozzanak szűkebb hazájuk múltjából. Ezernyi formája, lehetősége van a helytörténeti ismeretek bővíté­sének. Újabban felmerült az üzem- történet-írás is, amelybe mind több, „második otthonának” törté­nete iránt érdeklődő munkás is bekapcsolódik. Lelkes, lokálpat­rióta pedagógusok csinálnak ked­vet a helytörténet tanulmányozá­sához diákjaiknak. A levéltárosok segítségével szerkesztenek kiad­ványokat, s felhasználják ezeket az iskolai tanulmányokhoz is. Még jelentősebbek közművelő­dési szempontból a kiállítások, hi­szen a látvány nemegyszer mara­dandóbb emléket hagy az olvas­mánynál. 1977 végéig a levéltárak 149 önálló és 282, a múzeumokkal közös kiállítást rendeztek, az el­múlt évben pedig további 32 ön­álló és 30 közös kiállítást. Ezek nagy része évfordulókhoz — a KPM megalakulásának, a Tanács- köztársaság 60. évfordulójához — kapcsolódott. Nyíltak azonban olyan kiállítások is, amelyek a megye múljának egy-egy fejezeté­be nyújtottak betekintést. Sokat mondanak a számok: 1971 és 1977 között a két országos levéltárban 298, a megyeiekben 1935 csoport tekintette meg a kiállításokat. Jórészt a TIT-tel összefogva tar­tanak előadásokat a levéltárak dolgozói. Ismertetik a hallgatóság­gal kutatásaik eredményeit, a le­véltárakban fellelhető anyag ér­dekességeit. Hét év alatt az orszá­gos és a megyei levéltárosok több mint háromezer előadást tartot­tak. • SZINTE KIMERÍTHETET­LEN forrást jelentenek a levéltá­rak, elsősorban a helytörténet iránt érdeklődők számára. Újab­ban évenként két-három levéltári napot is rendeznek néhány me­gyében, ilyenkor kiállítások nyíl­nak, előadások hangzanak el nem­csak a megyeszékhelyeken, ha­nem a megye más városaiban, köz­ségeiben is. Életre kelnek a régi iratok, akták, levelek, a múlt meg­annyi értékes emléke. Szólnak a múltról, régi időkről, hogy gondo­latokat adjanak a mának a holnap építéséhez. V. E. • A legifjabbak hosszú ideig nélkülözték a Futrinka utca történeteit a Magyar Televízióban. Most új tizenhárom részes sorozat készül az esti mese számára. (MTI-fotó, Friedmann Endre felvétele — KS) 13 ezer állami könyvtár az NDK-ban Az NDK városaiban és falvaiban jelenleg 13 ezer állami könyvtár működik. A hetvenes évek eleje óta látogatóik száma 16, kölcsönöz­hető könyveik száma pedig 61 százalékkal növekedett. A múlt év vé­gén 3,8 millió lakosnak volt könyvtári olvasójegye. Az összes könyv egynegyed része gyermekirodalom. A fiúk és lányok 1978-ban 25 mil­lió könyvet, újságot, hanglemezt és képet kölcsönöztek. (Budapress — Panoráma) A Tolsztoj Múzeum megkapta a Munka Vörös Zászlaja érdem­érmet. A magas kitüntetés a mú­zeumnak a munkások esztétikai nevelése, a nagy orosz író tanul­mányozása és propagálása terén végzett kiemelkedő munkáját is­meri el. A múzeum igazgatónője az esemény alkalmából a követke­zőket mondta: — Ezen a csodálatos napon a múzeum valamennyi munkatársa képzeletben felidézi intézetünk történetének felejthetetlen ese­ményeit. A nyitás évében. 1911- ben. 670 kiállítási anyagunk volt és Tolsztoj életével foglalkozó né­hány tucatnyi könyvből álló könyvtárunk. Ma a múzeum _tár- gvainak katalógusa több mint 400 ezer címet tartalmaz. Köztük van a szovjet nép felbecsülhetetlen ér­téke: Tolsztoj kézirathagyatéka. Gyakorlatilag minden írását meg­találtuk. A napokban újabb Tolsztoj-életrajzokat kaptunk. 1978-ban ünnepeltük Tolsztoj születésének 150. évfordulóját. A múzeum nagy kiállítást szerve­zett. tudományos műveket adott ki, köztük például a „Tolsztoj Moszkvában” és a „Tolsztoj első illusztrátorai” című albumokat. A közeljövőben nyílik a nem­zetközi gyermekév alkalmából rendezett „Tolsztoj gyermekeink rajzaiban” című kiállításunk. Je­lentősek az olimpiával kapcsola­tos terveink is. A múzeumot be­kapcsolták az olimpia kulturális programjába. A látogatók olyan érdekes témákkal ismerkedhet­nek meg például, mint „Tolsztoj és a sport”.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom