Petőfi Népe, 1979. november (34. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-21 / 272. szám

1979. november 21. • PETŐFI NÉPE • 3 LEGOLCSÓBB A MEGELŐZÉS Árvízvédelem - áradás nélkül Hazánk földrajzi fekvése miatt bármelyik folyónk mentén előfordulhat árvíz. Ebben alapvetően háromféle éghajlati hatás játszhat közre: a kontinentális hatás szél­sőséges hideget, vagy meleget hoz. a tengeri lég­áramlás délről, vagy nyugatról esőt, csapadékot, általában felmelegedést eredményez. Télen folyóinkon akár 50 cm vas­tag jégpáncél is keletkezhet és ha a hőmérséklet hirtelen emelekedik, az olvadás jeges árvizet okozhat. Az őszi esők különösen az észak-magyarországi folyókon idézhetnek elő áradásokat. Nagyon veszélyes lehet a tavaszi zöldár is, me­lyet a magas hegyekben előforduló gyors hóolvadás okoz. Feljegyezték a krónikák az 1838-as pesti jeges árt, az 1878-as szegedi nagy árvizet, emlékezetes marad az időseb­beknek az 1956-os dunai jeges árvíz is. A zöldár 1954-ben öntötte el a Szigetközt, 1965-ben csehszlovák területen a Csallóközben okozott hatalmas károkat. Sorolni lehetne a pusztító áradások történetét, amely végigkísérte országunk elmúlt századait. Veszélyeztetett területek A magyarországi árvizek oko­zója az, hogy hazánk a Kárpát­medence legmélyebben fekvő ré­szén helyezkedik el. Területének 70 százaléka a 200 méteres ten­gerszint feletti magasságot sem éri el, az ország egész területé­nek körülbelül 25 százaléka az át­lagos árvizek szintjénél alacso­nyabban fekszik. Gyakorlatilag Európában csak Hollandia van hasonló helyzetben, amely terü­letének körülbelül 21 százaléka fekszik a tengerszintnél mélyeb­ben. A mai árvízvédelmi rendszert a múlt század közepén kezdték kiépíteni és ez a munka a 30-as évek elejére be is fejeződött. Ezek a gátak azonban csak ide- ig-óráig tudtak a víz nyomásá­nak ellenállni, újabb szakasz kezdődött az árvízvédelemben: 1948-ig a régi töltések alapjait felhasználva — már olyan gát­rendszer épült ki, amelyek az 50 évenként egyszer előforduló ár­vizeknek képes ellenállni. Az ipar és a mezőgazdaság fejlődése, az emberi lakott tele­pülések számának emelkedése együttesen olyan — csa'k százmil- liárdokban kifejezhető — értéke­ket hozott létre, melyeket egy 50 éves valószínűséggel bekövetkez­hető áradás ellen is meg kell vé­deni. Ezért 1973-ban miniszterta­nácsi határozat született a meg­levő árvízvédelem biztonságának növelésére. Eszerint a töltéseket, gátakat és egyéb védelmi beren­dezéseket úgy kell fejleszteni, hogy a fővédvonalak átlagosan a 100 évenkénti, a városok és ipar­telepek védővonalai legalább a 120—150 évenkénti, a különösen magas fokú árvízvédelmi bizton­ságot igénylő területek (Buda­pest, Győr, Szeged stb, az algyői olaj mezőt) védő gátjai az 1000 évenkénti — a kevésbé fontos la­katlan területek védvonalai pe­dig a 60—80 évenként egyszer előforduló legmagasabb árvíz el­len nyújtsanak biztonságot. Meglevő és tervezett védvonalak E határozat alapján az ország 4190 kilométer elsőrendű fővéd­vonalából 1667 kilométer már az előírt biztonságú. A Körös-völgy­ben megépített szükségtározók révén további 412 kilométeren van meg az előírt biztonság. Mindez azonban csak a védvo- nulat felét teszi ki. Ahhoz, hogy teljes legyen a biztonság, még kereken 2450 ki­lométer védelmi vonalat kell még kisebb-nagyobb mértékben meg­erősíteni. Ezenkívül még 210 ki­lométer új töltést is meg kell építeni. A hátralevő munkák költsége körülbelül 15 milliárd forintot tesz ki, s hozzávetőlege­sen 100 millió köbméter föld­munkát kéll elvégezni. Egy-egy ötéves tervidőszakban — figye­lemmel népgazdaságunk anyagi lehetőségeire — csak mintegy 2 milliárd forintot fordíthatnak er­re a célra, ezért a kormányha­tározatnak megfelelő árvízvédel­mi rendszer kiépítése .előreláthá-. tólag 35—40 évet vesz igénybe. A jelenlegi ötéves tervidőszak­ban a Duna völgyében Baja és Dunapataj között, valamint Ma­kád térségében, a Rábán Győr­nél és Körmendnél végeztek töl­téserősítési munkákat. Erősítet­ték a Dráva és a Mura töltéseit is. A Tisza völgyében Leninváros és Szeged térségében, a Szamo­son, a Körösökön és a Maros mentén erősítették meg a védmű- veket. Szükségtározókat építettek a Körösök és á Zagyva völgyé­ben. A következő ötéves tervben a Duna völgyében a Csepel-szige­ti, a bölcskei, madocsai töltése­ket erősítik meg, a mosoni Du- na-ágon a szigetközi gátakat eme­lik magasabbra. A Rába mentén Szentgotthárdnál végeznek árvíz- védelmi munkákat. A Tisza völgyében Szolnok tér­ségében kell megerősíteni a Tisza és a Zagyva töltéseit, megjelen­nek a talajgyaluk és földgépek a Sajó és a Tárná töltésein, végül részben kiépítik a Bodrog jobb parti töltéseit is. összesen a VI. ötéves tervben 300 kilométer védvonal fejlesztését tervezik. Ennek során 13 millió köbméter földet kell megmozgatni. Készenlét földön, YÍzen és levegőben Az árvízvédelmet jól felszerelt és szervezett testület látja el. Az országban 12 vízügyi igazgató­ságnál 8—10 ezer munkás ál­landóan készenlétben van, illet­ve dolgozik a gátak erősítésén. Cölöpverők, szivattyúk, világító és hírközlő berendezések, úszó járművek, kotrók, földmunkagé­pek, jégtörőhajók és 3 repülőgép áll rendelkezésükre ehhez a munkához. Veszély esetén ezek az igazgatóságok területi védelmi szervezetté alakulnak. Mozgósít­hatják a lakosságot, a vállalatok munkaerejét és technikai beren­dezéseit, a fegyveres testületek egységeit. Az 1970-es tiszai árvíz idején egyszerre 30 ezer ember dolgozott a gátakon. Az árvízvédelem — bonyolult feladat. Minden eshetőséget ki­dolgoztak és tervben rögzítették a vízügyi szakemberek. Ismerik az eddigi ártetőzések nagyságát, a rendelkezésre álló védelmi esz­közöket, a töltésék teherbíró ké­pességét. A lokalizációs tervek tartalmazzák a védett ártérre be­tört vizek útjának megakadályo­zását, tározását és visszavezetését. Ismerik a munkaerő-szükségletet, az anyagnyerő helyeket, a szállí­tásra alkalmas útvonalakat. Árvízkatasztrófa eáetéfe á ki­dolgozott kiürítési és visszatele­pítési tervek tartalmazzák a la­kosság, az állatállomány és a javak tervszerű mentésének és elhelyezésének tennivalóit. Nem feledkeztek meg az egészségügyi és élelmezési feladatok megoldá­sáról sem. B. I. Ártatlan bűnös? A kiskőrösi szakmunkásképző intézetben nemrégiben bírósági tár­gyalás zajlott le. A nem mindennapi esemény előtt a padok helyét is széksorokkal töltötték meg a hallgatóság számára. A katedrán a ta­nári asztal is különleges szerepet kapoitt: dr. Szénási György körzeti orvos bíróként foglalt helyet Csipák Mária és Szakács Mária népi ül­nökök között. S elővezettetett a vádlott — ha csupán egy italcímkékkel díszített hatalmas üveg képében is — az alkohol. S mindebből már látható, a bírósági tárgyalás ceremóniája csupán ürügyként szolgált annak a felvilágosító egészségügyi előadásnak megrendezésére, amelyet a kis­kőrösi egészségügyi hét keretében tartottak. Az ügyész vádirata Farkas Agnes olvasta fel az ügyészi vádiratot, bár korántsem a teljes listát. Hiszen a megrom­lott házasságoktól, az árvává lett gyermekekig, a testileg és szelle­mileg nyomorékká vált emberek­től a börtönbe és sírba került bű­nösökig, áldozatokig megannyi összefüggésre deríthetett volna fényt. Mindegyikben az ember kísérő és kísértő társa az alkohol volt jelen. Ezután a „bíró” a tanúkat szó­lította. Elsőként Petrás József tanár tett tanúvallomást. Ismertette az alkohol szervezetet károsító ha­tását, de nem felejtkezett meg lelket rombolásáról, a baráti kör­ben elfogyasztott féldecik meg­annyi következményéről. Majd Halász János rendőr őr­nagyot kérték föl tanúvallomása megtételére. ' — Az elmúlt esztendőben a kis­kőrösi járásban elkövetett bűn- cselekmények tettesei közül jó pá­ran még fiatalkorúak voltak. Még többen 18—24 éves korukban ke­rültek összeütközésbe a törvény­nyel. A városban felderített bűn­esetekben még elszomorítóbb az arány: 15 százalékát fiatalkorúak, 27,6 százalékát 18—24 éves ifjak követték el — mondta. A rendőrségi vizsgálatok fo­lyamán az is kiderült, hogy nem csupán személyiségük torzulásá­ra, az éretlenségükre, s más egyéb okokra vezethették vissza a tör­ténteket, sokuknál az alkohol is „tettestárs” volt. Megdöbbentő ,,történet” Halász János rendőr őrnagy né­hány „története” megdöbbentő. Közülük egyet érdemes megje­gyezni, annak jelképes volta miatt. Egy fiatalember — tanulmá­nyait abbahagyta — s „gondta­lan” életet kezdett: lopott, vere­kedett, italozott. Azután bekövet­kezett a megbocsáthatatlan: édes­apját agyonverte. Börtönbe ju­tott. Szabadulása után ismét foly­tatta a részegeskedést. Nemrégi­ben, Kiskőrös határában holtan lelték meg: belefulladt a mocsár­ba. A fiatalok döbbent csendben hallgatták a történeteket. Vala­mennyien környékbeliek, nem egy áldozatot, nem egy bűnöst ismer­tek is. De talán az eddig rejtve maradt összefüggéseket nem lát­ták: az alkohol, a jópofa-vagány spiccesség, a részegség, az alkoho­lizmus szerepét a bűnözésben, a tragédiákban. A bíró ezután a harmadik ta­nút, Ducza András munkavédel­mi előadót szólította, aki vallo­mását néhány adat ismertetésé­vel vezette be. A harmadik tanú — A munkahelyi balesetek Magyarországon tavaly 308 eset­ben végződtek halállal, s 312 gyermek maradt árván. Az idén, augusztus végéig már 311 kisgye­rek édesapja, édesanyja nem tér meg többé otthonába ... S a be­következett üzemi balesetek 40 százalékában az alkoholos befo­lyásoltság kimutatható volt... A növényvédő szer okozta sú­lyos mérgezés; a traktoros törté­nete, aki kiesett a gépből, s csu­pán az arrafelé dolgozó asszo­nyok mentették meg attól, hogy a traktor másodszor ne gázolja el — mind mind elriasztó tanul­ság: munka közben nem lehet, nem szabad kocsmázni. Az ítélet A vádlott védelmét — hivatal­ból kirendelve — Forczekné Hu­szár Mária tanár látta el. Nem volt könnyű helyzetben, hisz csupán azt hozhatta mentségére, hogy rendkívül fontos ipari és kémiai alapanyag, számos terüle­ten hasznosan alkalmazható. De mindezek az érvek eltörpül­nek káros hatása mellett. A bíróság meghozta az ítéletet. Méltányolta a körülményeket, s bár bűnösnek mondta ki a vádlot­tat, mentségére mégis a követke­zőket mondta: — Nem tehet róla, hogy meg­isszuk. A vétkes nem ő, hanem az emberi mohóság, gyengeség és az egészségtelen életmód. Mindezek ellenére a bíróság jogerős ítélete: a fiatalság köré­ből ki kell tiltani! * A tárgyalás véget ért. A diá­kok sietve indultak haza. A tanterem ablakából kipillant­va füstöt eregető kéményt látni. Valaki megszólalt mellettem: — Az a szeszfőzde ... Nagy Mária Barangolás Bács-Kiskunban • Alsó fokú központ a kalocsai járásban. Kétezerkétszáz-negyvennégy lakosa. 4119 hektáron gazdálkodik. Paprika- és gyógynövénytermesztése messze földön híres. KÉPERNYŐ Iparművészeti tanácskozás Az iparművészet jelenéről és jövőjéről kezdődött kétnapos szak­mai konferencia kedden az Ipar- művészeti Főiskolán. A Magyar Képző- és Iparművészek Szövet­sége szervezésében megrendezett tanácskozáson a napjainkba egyr» jelentősebb feladatok előtt álló művészeti ág helyzetét, gondjait, tennivalóit vitatják meg a szak­emberek. A tanácskozás részvevői egye­bek között az ipari tervezőművé­szet előtt álló feladatokról, az Ipar a kereskedelem és a művészek együttműködésének továbbfejlesz­tésitől cserélik, ki véleményeiket tapasztalataikat és ajánlásokat dolgoznak ki az iparművészet in­tézményi rendszerének korszerűsí­tésére. (MTI) Februárban: mezőgazdasági könyvhónap Jövő év februárjában 23. alka­lommal rendezik meg a mezőgaz­dasági könyvhónapot. Ebből az al­kalomból 44 új szakkönyv körül­belül félmillió példányban jelenik meg. Erről tájékoztatták kedden a könyvhónap országos szervező bi­zottságának ülése után az újság­írókat a Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsának székházában. Azt is bejelentették, hogy az országos fórum ünnepi megnyitóját a Me­zőfalvi Mezőgazdasági Kombinát­ban rendezik majd meg. (MTI) Finn műszaki napok Simon Pál nehézipari és Ulf Sundqvist finn ipari és kereske­delmi miniszter nyitotta meg ked­den a finn műszaki napok rendez­vénysorozatát Budapesten, a Tech­nika Házában. Mint a miniszterek rámutattak, a két ország közötti hagyományos kapcsolatok jó ala­pot teremtettek a műszaki gazda­sági együttműködés gyors fejlődé­séhez. A mostanihoz hasonló ren­dezvények hozzájárulhatnak a magyar és a finn vállalatok koo­perációjának bővüléséhez. (MTI) Vitray Már-már leküzdöttem azt az ösztönzést, hogy írok az újabb Vitray-műsorokról, mivel több­ször méltattuk kezdeményezéseit. Külső biztatás szerencsére elosz­latta kételyeimet, mielőtt megal­kudtam volna. Örülök, hogy így történt. Mindenki természetesnek tart­ja. hogy az újságok rendszeresen beszámoljanak egy-egy sportoló sorozatos sikereiről, részletesen írjanak újabb és újabb rekord­jairól. Csak növeli érdemeit (kö­veteli az odafigyelést), ha éppen két napja, két hete. vagy két hó­napja elért rekordját döntötte meg! Minél nagyobb egy teljesít­mény, annál nehezebb felülmúlni. Minden hasonlat sántít, termé­szetesen eszem ágában sincs azo­nosítani a riporteri és sportolói teljesítményeket, de azért nem véletlenül hivatkoztam sportre­kordokra. Az ilyen népszerű em­berektől elvárja ugyanis a közvé­lemény, hogy mindig valami többletet adjanak, mindig dobo­góra kerüljenek. Másrészt egy Igazi versenyző számára nemcsak a győzelem — vagyis az adott fel­adat megoldása — a cél, hanem az önmagából kisajtolható maxi­mális teljesítmény elérése. Sok nagyszerű riporter, műsor­szerkesztő. rendező, operatőr dol­gozik a Szabadság téri stúdióban, de mindenki Vitrayra gondol, ha egy jellegzetes tévés személyisé­get kell említenie. Tudom, hogy nagy szavakat mondok: őt tar­tom a magyar televíziózás első klasszikusának. Láttam már rossz műsorait, tévedésen is rajtakap­tam, nagyritkán unatkoztam is az általa vezetett közvetítéseken, de sohasem fordult elő, hogy ne éreztem volna teremtő buzgalmát. Azt a konok szándékot szeretném elismerni e sorokkal is, amely éppen e korszerű technika lehe­tőségeinek tudatos kihasználásá­val formál új tévés műfajokat, „Titkait” keresve, mélységes humánumát illendő először mél­tatnom. Századunkban, amikor olyan sokan végletekben beszél­tek az emberekről, amikor olyan sokakat megtévesztenek a visel­kedési látszatok, Vitray azt fir­tatja, hogy miért nem élünk oko­sabban, szebben. Sohasem emeli fel figyelmeztetően mutatóujját, sőt. a legritkább esetben szól köz­be, mond el szavakkal véleményt. Sorsokat mesélt a képernyőn.' Többértelműek, több jelentősé­gűek, több tanulságúak ezek a kis történetek, bonyolultak, mint a világ. Legutóbb azt a falusi öregasz- szonyt mutatta be. akinek a szí­vében, lelkében ott volt az egész világ, noha sohasem lépte át ha­zánk határait, és láthattuk azt a pöttömnyi kisgyereket, aki fél Európát beutazta is, csak felszí­nes ismeretekkel hivalkodott. Az idős nénit sok megpróbáltatás ér­te életében, sok csalódás, mégis tudatosan megteremtett harmó­niában élt az élettel. Az agyon­hajszolt ötéves gyerek ideges gesztusai, koravén megnyilvánu­lásai sok-sok szülő kispolgári tor­zulásait vádolták. Szívszorítóan magányos, szívszorítóan tudatlan volt ez az ifjú balett-táncosjelölt, amíg a riporter-rendező veres- pecsenyézéssel fel nem ébresztette benne szunnyadó gyerekségét. (Közbevetve, eljutunk oda, hogy az ősi gyerekjátékokra is a tévé­nek kell megtanítani a kis embe­reket? A tanyai gyerekek szoká­sait bemutató műsorhoz Buda­pestről jött televíziósok magya­rázták meg a búgócsigázást.) A Kapcsoltam... nemcsak a vetélkedő telefonos lebonyolítási módját tudatja, hanem azt a tö­rekvést is, hogy meglevő isme­reteinket, képességeinket kap­csoljuk a megoldandó feladatok­hoz. Néhány játék elég volt a gondolkodás örömének megízle­léséhez. Nem emlékezem arra, hogy va­laha is álpátosz, vagy frázis ha­misított volna meg egy-egy Vit- ray-műsort. Az élet apró dolgai­ban is feltétlenül őszinteségre tö­rekszik, egyszerűen képtelen az alakoskodásra. Az általa terem­tett légkörben a képernyőre ke­rülők is sajátmagukat adják, nincs módjuk álságokhoz. A be­szélgetés, a riport menete érezteti az arra hajlamosokkal is, hogy csak a kendőzetlen igazmondás viszi előre a világot. H. N. Bevált a kísérlet A fólia alatt nevelt, kiváló mi­nőségű kerti veteményéről neveze­tes Tataháza-mátételki Mezőgaz­dasági Tsz-ben az idén kísérlete­zett először a tagság gyógynövény­termesztéssel a háztájiban. Ezen a tájon nincs hagyománya a fűszer- és gyógynövénynek, hiszen a víz­szerzési lehetőség is csekély. A hosszan tartó szárazság miatt a vártnál kisebb lett a termés. A szerényebb gazdasági eredmény sem lohasztotta a tagság kisérla- tező kedvét. Jövőre már nemcsak 12 hektáron, hanem annál nagyobb területen vetnek ízesítő- és gyógy­növényt. Az idén még a majorán­na volt a legkapósabb, leggyako­ribb. 1980-ban a fajtaválasztékot is növelik a tataháza-mátételki téesz-tagok. • Vörös Béla, a tataháza-mátételki téesz sertéstenyésztési ágazatve­zetője és társai kalákában vágják a majoránnát a háztáji földön. (Pásztor Zoltán felvétele.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom