Petőfi Népe, 1979. október (34. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-10 / 237. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1979. október 10. Cukortermelésünk tegnap és ma Beszélgetés Nagy Lászlóval, a Cukoripari Vállalatok Trösztjének vezérigazgatójával Energiatakarékosság a fűtésnél • A Fővárosi Távfűtő Művek a fűtő- energia gazdaságosabb kihasználása érdekében a hőközpontokat fokozatosan felszereli fűtésszabályzókkal. E készülékek a külső hőmérséklet függvényében szabályozzák a lakásokba jutó fűtővíz hőfokát. Képünkön: szerelik a fűtőszabályzó vezérlőegységét az egyik óbudai .hőközpontban. (MTI-fotó: Balatoni József felvétele - KS) Rendszeresen vizsgálják a piaci tojást Emlékszünk? Néhány esztendeje még azon keseregtünk, hogy dollármilliókat kell költenünk cukor importra. Az 1970 és 1976 közötti időszakban ugyanis nem kevesebb mint 800 ezer tonna cukor importjára kényszerültünk. Ebben az időszakban kezdődött meg a cukorrépa-termelésben az áttérés a kézi művelésről, a gépesített, iparszerű termelésre. Ezt a folyamatot gyorsította meg a párt XI. kongresszusának a határozata, hogy az ország cukorszükségletét döntően hazai termelésből kell kielégíteni. Mi történt a határozat óta? A cukorrépa-termelés helyzetéről, az idei feladatokról és jövő terveiről beszélgettünk Nagy Lászlóval, a Cukoripari Vállalatok Trösztjének vezérigazgatójával. Rövid időn belül kétszer is foglalkoztunk Sajtóposta rovatunkban a tojás minőségével kapcsolatos kellemetlen tapasztalatokkal. Először szóvá tettük, hogy az egyik kecskeméti olvasónk a piacon vásárolt magántermelőktől ilyen törékeny árut, melynek egyötöde romlott volt, nem sokkal később pedig a baromfifeldolgozó vállalat szakboltjában járt pórul hasonló módon. Második alkalommal az érintett termelőüzem válasza alapján megírtuk: e cég két városi szaküz- lete naponta kapja a friss tojást, melyből a jövőben is bőséges lesz az ellátás, tehát szükségtelen nagyobb mennyiségű otthoni tárolása. Cikkünk végén közöltük, továbbra is rejtély számunkra a piaci egyéni tojásárusítás rendje, s az, hogy az árusítandó eme élelmiszer minőségére vonatkozó rendelkezéseket miként tartják be a magántenyésztők, a háztájiban gazdálkodók. Esetünkre hivatkozva sürgették a szakhatóságok ellenőrzésének gyakoribbá tételét. írásunkra a napokban válaszolt a Kecskeméti Állategészségügyi és Élelmiszerhigiéniai Állomás vezetője, dr. Kellermann Sándor főállatonvos, akinek leveléből ezeket tudtuk meg: A „hírős” város piacára évente sok százezer tojást hoznak a magántermelők. Mindez a közellátás szempontjából örvendetes, az élelmiszerhigiénia szakembereinek azonban nem kis feladatot jelent az ellenőrzések végzése. Általában szúrópróbaszerű vizsgálatokra kerül sor. Az idei első félévben mintegy 13 ezer, július közepétől szeptember végéig pedig 10 ezer tojást világítottak át a speciális lámpával. Az ellenőrző munkatársak többször bukkantak vékonyhéjú — s a bármikor bekövetkezhető hajszálrepedésen át baktériummal, vagy vírussal egyaránt köny- nyen megfertőződhető — tojásra és az árusítóiknak mindig javasolták az e termékeket adó tojóállomány selejtezését. Hogy a tenyésztők jó része komolyan vette a szakvéleményt, arra bizonyság: az ilyen tojás mostanában egyre ritkább a piacon. Megromlik, fogyaszthataWanná válik a tojás, ha hosszabb ideig van magas hőmérsékleten. Erre ugyancsak figyelmeztetik a termelőket. Bár már kevés a számuk, de akadnak még úgynevezett tojáskofák is, akik. válogatás nélkül vásárolják össze a különböző helyeken áruikat, s azokat továbbértékesítik felárral, drágábban, haszonnal. Nem kerülhetik el a szigorú felelősségre vonást. Végezetül arról tájékoztatott a főállatorvos, hogy az említett hatósági tevékenység rendszeres, minden piaci napon ellenőrzik az egyéni termelők által árusítandó tojás bizonyos mennyiségét. Jóllehet az eredmény máris biztató, hiszen mind kevesebb a kifogásolható minőségű tojás, a cél viszont, hogy egyáltalán ne legyen ok az ilyen jellegű elmarasztalásokra, figyelmeztetésekre, illetve szabálysértési eljárások kezdeményezésére. Köszönjük az információt a fogyasztók nevében is. A közöltek- hez egyetlen megjegyzést fűzünk: e nélkülözhetetlen hatósági munkát csak segíthetik, megkönnyíthetik a vásárlók, ha a tojás miatti panaszaikkal, észrevételeikkel közvetlenül fordulnak a városi állategészségügyi és élelmiszerhigiéniai állomásihoz, melynek címe: Kecskemét, Munkácsy u. 14. — Hol tartunk, meddig jutottunk a cukorrépa-termelésben? — Kezdjük a végeredménnyel: már 1977-ben elértük a kitűzött célt, a mezőgazdasági üzemek annyi cukorrépát és olyan minőségben szállítottak a cukoriparnak, hogy a gyárak 448 ezer tonna cukrot gyárthattak — válaszolt a vezérigazgató. — Ilyen meny- nyiségü cukor előállítására a hazai cukoripar történetében addig még nem volt példa. Ez a meny- nyiség a kubai cukorimporttal kiegészítve, teljes egészében fedezte az ország cukorszükségletét, sőt még tartalékolásra is jutott. Tavaly ismét sikeres évet zártunk: a cukortermelés meghaladta az 500 ezer tonnát, ez a mennyiség pedig 200 ezer tonnával több, mint amennyit 1975-ben termeltünk. Ez az eredmény figyelemre méltó, s az érdem elsősorban a mező- gazdasági nagyüzemeké, amelyek együttműködve a cukorgyárakkal, vállalták az újnak, az ismeretlennek a kockázatát. Ennek eredményeként sikerült rövid idő alatt megváltoztatni a cukorrépa-termelés teljes technológiáját. Mindez természetesen nagyon sok pénzbe, fáradságba, szellemi erőfeszítésbe került, hiszen nem kevés új tudásanyagot kellett átvinni a gyakorlatba, és nagyon sok százmillió forintot követelt az új fajták, gépek, vegyszerek beszerzése, bevezetése a termelésbe. Mindenesetre rövid néhány év alatt alapvető változás következett be a termelésben, többszörösére növekedett ennek a fontos ipari növénynek az üzemi mérete, kialakult a termesztés új, korszerű technológiája, sikerült megteremteni a termelésben a [technika működtetésének műszaki és szervezési feltételeit. — A nagyüzemek a megmondhatói, hogy mindez rendkívül sok gonddal, problémával járt. Különösen az okozott nagy nehézségeket, hogy a termelés növelésével egyidobén rendkívüli mértékben leromlott a répa minősége, a gyárak az addig megszokottnál sokkal kisebb cukortartalmú répát kaptak feldolgozásra. Miként sikerült ezeken a gondokon úrrá lenni? — Valóban nehéz feladat volt a termelés minőségi színvonalának a javítása, a cukorrépa bel- tartalmi értékének a növelése. Volt olyan esztendőnk is, amikor a répa cukortartalma még a 13 százalékot sem érte el, s ez rendkívüli mértékben megdrágította a cukorgyártást. A mezőgazdasági üzemekkel a gyárak, a kutató intézetek, legfőképpen pedig a termelési rendszerek közösen, esztendőkön át dolgoztak azon, hogy a mennyiségi fejlődéssel egyidő- ben a minőség is javuljon. Egyszóval mindenki megértette a fő célt, hogy nemcsak a vetésterület növelésével lehet a cukortermelésünket fokozni. Legalább annyira fontos a termelési színvonal, a cukorrépa beltartalmi értékének a növelése, a tárolási, a feldolgozási veszteségek csökkentése. Elmondhatom, hogy ebben a munkában nagyon jó együttműködés alakult ki a cukorgyárak és a mezőgazdasági üzemek között, Ez a kapcsolat segítette a termelés új technológiájának a kialakítását, és azt is, hogy most már harmadik esztendeje észrevehetően javul a cukorrépa minősége is. Nem kis eredmény az sem, hogy a mezőgazdasági üzemek ismét azt mondhatják, hogy a cukorrépa termesztése megfelelő jövedelmet nyújtó ágazata lett ^ mezőgazdaságnak. A cukorrépatermesztés mennyiségi és minőségi stabilizálódása folytán lehetségessé vált, hogy az előző évekhez képest, mintegy 10 százalékkal csökkentsük a cukorrépa termő- területét. Az idén például mintegy 110 ezer hektárról takarítják be a nagyüzemek a répát, a tavalyi 122 ezer hektárral szemben. A termőterület csökkentése elsősorban a kedvezőtlen adottságokkal rendelkező, és a gyengén gépesített, rossz hatékonysággal termelő üzemekben vált szükségessé. — A cukorgyárak már megkezdték az idei répa feldolgozását. Vajon hogyan sikerül az idei kampány? — Az idén valamivel később kezdődött meg a cukorgyártási idény, mint a korábbi években, így tehát valamivel érettebb répát kapnak már a kezdeti időszakban is a cukorgyárak. Azért is kezdhettük ebben az évben később a cukorgyártást, mert az idén már munkába állhatott az új Hajdúsági Cukorgyár. Remélhető, hogy az első feldolgozási idényben az új gyár legalább 250—300 ezer tonna répát fel tud dolgozni, ezzel Is csökkenti a többi gyár terhét, így az egész cukorgyártási kampány a korábbi 130—140 napról az Idén 110—116 napra rövidül le. Az új gyár egyébként a későbbiek során évente 600 ezer tonna répát képes majd feldolgozni. Az első évben természetesen nem várhatjuk, hogy ugyanannyit termeljen, mint amennyit a későbbiek során teljesíteni tud. Az első cukorrépa-szállítmányokat már feldolgozták a gyárak, s ebből megállapítható, hogy az idei cukorrépa mind a gyökértermés, mind a cukortartalom szempontjából jónak mondható. A gyárak és a répatermelő gazdaságok jól felkészültek az idei szezonra. Mindenütt idejében, írásban rögzítették a répa szedésének és átadásának ütemét. Ennek lényege, hogy a feldolgozás első időszakában csak annyi répát takarítsanak be és adjanak át a gyáraknak, amennyit azok néhány napon belül fel tudnak dolgozni. A szeptemberi és az október elején szokásos melegben ugyanis nem tárolható sokáig a répa. Október közepétől aztán már gyorsabb ütemben szedhetik a gazdaságok a termést, természetesen akkor is az előírt megállapodások szerint. A gyárak az átadás időpontjától függő térítést fizetnek a mező- gazdasági nagyüzemeknek. Visszatérve a cukorrépa-termesztés helyzetére, el kell azt is mondanom, hogy néhány gyenge láncszeme még ma is van a kialakult termesztési technológiának. Ilyen például az egyelés nélküli termelésnél a tőszámegye- netlenség a nem eléggé tartós vegyszerhatás miatt a nyári gyo- mosodás, a nagy betakarítási veszteség. A következő időszakban tehát a technológia e területeit tovább kell fejleszteni, tökéletesíteni. Az idén gondot okoz a répatáblák gyomosodása. Ez ugyanis nemcsak a termés minőségét károsítja, hanem megnehezíti a betakarítást is. A mezőgazdasági üzemek elegendő betakarítógéppel rendelkeznek ahhoz, hogy egyéb munkák mellett a kívánt ütemben betakarítsák és átadják répatermésüket. Mi mindenesetre azt kérjük a mezőgazdasági üzemektől, hogy betakarító gépeiket szakszerűen beállítva üzemeltessék, szabványszerűen végezzék el a répa fejelését, törekedjenek arra, hogy minél kisebb veszteséggel takarítsák be termésüket. Nem kevésbé fontos, hogy a felszedett répából is távolítsák el a gyomokat. A rosszul fejelt, gazos répa az átadáskor ugyanis felesleges viták forrása lehet. — Ha már a vitákat említette, az új átvételi rendszer nem szaporítja-e a viták számát? Hogyan vált be eddigi tapasztalataik szerint a répa cukortartalom szerinti minősítése? — Mint ismeretes, az idén első ízben új felvásárlási, átvételi rend lépett életbe. Ennek lényege, hogy most már nem csupán a súly, hanem a súly és a cukor- tartalom együttes figyelembevételével történik a répa felvásárlása. Az objektív minősítés pedig éppen abban segít, hogy csökkenjen a minősítéssel kapcsolatos viták száma, és a mezőgazdasági üzemek érdekeltté legyenek téve a jobb minőségű cukorrépa termesztésében, átadásában. Az új felvásárlási, átvételi rendszer bevezetésére a szükséges előkészületeket idejében megtették a gyárak. A termelő üzemek idejében megismerték a cukor- tartalom szerinti átvétel rendszerét, idejében megkapták hozzá a szükséges információkat, s jól tudják, hogy a jobb minőségű répáért többet, a kevesebb cukrot tartalmazó répáért pedig kevesebbet kapnak. Érdekük tehát kitűnő beltartalmú nyersanyagot szállítani a gyáraknak. A minőség szerinti átvételi rendszerre való felkészülés is nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy elmondhatjuk: most már harmadik éve kedvezően alakul, javuló tendenciájú a répa cukortartalma. Ennek köszönhető, hogy tavaly például a répa cukortartalma átlagosan meghaladta a 15,7 százalékot, s nagyon reméljük, hogy az idén is hasonló eredményt érünk el. A termelő gazdaságokkal való szoros együttműködés mindenesetre biztosítékot nyújt arra, hogy az idei cukorgyártási szezont január 10—15. körül zökkenőmentesen zárjuk. Ehhez azonban megfelelő együttműködésre van szükség a betakarításban, az átvételben, a szállításban. Cs. F. tehetetlen a vállalat... Az elismerés nemcsak nekem szól A mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter Nyisztor György-emlékérmet adományozott dr. Varga Antalnak, a Bácskai és a Duna melléki Termelőszövetkezetek Területi Szövetsége titkárának, a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztésében, megszilárdításában, a termelési rendszerek szervezésében valamint a gazdaságok egymás közti kapcsolatainak továbbfejlesztésében végzett eredményes munkásságáért. Nyisztor György, a munkásmozgalom kiváló harcosa, a Magyar Tanácsköztársaság egyik kiemelkedő alakja, az ő tiszteletére alapították 1977-ben ezt az emlékérmet. Késlekedik a hatóság — Nemrégen tettük szóvá e hasábokon az üres-üvegek kecskeméti átvétele körüli visszásságokat. Többi között arról írtunk, hogy a sok ezres* lélekszámú Szé- chenyiváros nagy forgalmat lebonyolító ABC-áruházában is nehéz dolga van annak, aki a fölöslegessé vált betétdíjas palackjaitól szándékozik megszabadulni, mert az ebbéli teendőket a mindig roppant elfoglalt és csak hosszú sorbanállás után elérhető zöldségesek végzik. Közreadtuk ’ véleményünket, miszerint ésszerűtlen munkaszervezésről lehet itt szó, melynek elkerülhetetlen következménye, hogy a sok időt jelentő várakozás még a birkatürelmű ember idegeit is próbára teszi. Sorainkra a Bács-Kiskun megyei Élelmiszer Kereskedelmi Vállalat válaszolt. Sohaida Ferenc igazgató soraiból ezeket tudtuk meg: Az említett egységbe nemcsak a „hírős” városból és környékéről, de távolabbi helységekből is hoznak üres üvegeket az emberek, s a közületek is gyakorta szállítják oda a palackokat. Az átvett menyiség naponta olykor 12 ezer darabot jelent, ebből pedig már következtethető, hogy az elhelyezéssel, a tárolással enyhén szólva gondok vannak. Mert a raktár igen szűkös, zsúfoltsága miatt állandó ott a balesetveszély. Ami a zöldség-gyümölcs részleg dolgozóinak az üvegvisszavál- tási munkáját illeti, az ideiglenes jellegű, s megszűnik akkor, ha a fő feladatként az üvegek átvételét végző és jelenleg beteg- állományban levő kereskedő visz- szatér munkahelyére. A jogosan kifogásolt tumultus ez idő szerint csak olyképpen mérsékelhető az áruházban^ ha a vásárlók az egyébként is nagy forgalmú hétvége helyett hét elején kínálják fel átvételre az üvegeket, melyek leadhatók az onnan alig 100 méterre levő 1172-es számú kisebb üzletben is. Nos. a vállalati reagálásnak eme részét hetekkel korábban is leközölhettük volna, hiszen tartalma érdemi, kielégítő. Hogy a megjelenéssel vártunk, annak oka, az igazgatói levél a tarthatatlan raktárprobléma közeli megoldására is utal. Ügy gondoltuk hát, e nagyon fontos döntés gyakorlati megvalósulásáról is hírt adunk egyidejűleg. Ám a közérdekű ügyben sajnos a mai napig sem történt semmi. A részletekről a megyei élelmiszer- kereskedelmi vállalat beruházási osztályvezetőjétől, Jakovics Gábortól kaptuk az alábbi tájékoztatást: — Széchenyivárosi áruházunk raktározási .gondja már tavaly ősszel is égető volt, el is döntöttük, hogy az épület gazdasági részét egy kisebb, átm az igényeket kielégítő alapterületű, úgynevezett toldalékhelyiséggel bővítjük. Egyszerű, olcsó megoldásra gondoltunk, de terveinket — esztétikai hiányosságokra hivatkozva — elutasította a városi tanács. Fellebbezésünkre a megyei építésügyi hatóság új eljárásra utasította a városi műszaki osztályt, mely módosított tervet kért tőlünk. Elkészítettük az anyagot, s azt április 18-án küldtük el. Azóta többször beszéltünk e hatósággal, s közölték: jónak, elfogadhatónak tartják az eredeti elképzeléshez viszonyítva többszörös költséget jelentő kivitelezés tervét, de a döntéssel1, az építési engedély megadásával mégis hónapok óta adósak. Hogy az ügyintézési huzavona végére mikor kerül pont, nem tudjuk. Azt viszont igen, hogy e vállalatnak a szóban forgó építési engedély kiadását sürgető ajánlott levele jó néhány nap óta ' fekszik a tanács asztalán, s hogy a széchenyivárosi ÁBC-áruiház üres üvegekkel megrakott raktárában most is elviselhetetlen a zsúfoltság. Összeállította: Velkei Árpád Levélcím: oOOl Kecskemét, Szabadság tér 1/a. Telefon: 12-516 Három évtizede A területi szövetség titkárával a kitüntetésről beszélgetve önkéntelenül a régi emlékek is felelevenednek. Dr. Varga Antal meghatódva mutatja az emlékérmet. Q is nincstelen mezőgazdasági munkáscsaládból származik, éppen úgy, mint az, akiről az emlékérmet elnevezték. Én jól ismerem őt, hiszen évtizedek óta figyelemmel tudtam kísérni életútját. Három évtizeddel ezelőtt a bajai gépállomás traktorosa volt, akkor küldték iskolára. Ezt követően különböző párt-, állami és gazdasági funkciókban dolgozott, tevékenyen részt vett a bajai járásban a mezőgazdaság szocialista átszervezésében és a termelőszövetkezetek megszilárdításában. Csaknem két évtizedes vezetői tapasztalatok birtokában — az egyetemi tanulmányok befejezése után — 12 évvel ezelőtt megválasztották Baján a területi szövetség titkárának, és később, a szövetség egyesülése után is ő maradt ebben a funkcióban. Beszélgetésünk során mindig visszakanyarodik a munkájára, a napi tevékenységére. Az ő dolgos hétköznapjai összeforrtak a szövetség tevékenységével, amelynek munkamódszerei, évről évre igazodnak a növekvő követelményekhez és az üzemek igényeihez. Körzetükhöz ma már 58 termelőszövetkezet és 4 társulás tartozik. — Nehéz a szövetségi munkát összefoglalni — magyarázza. — Rendszeresen foglalkozunk a termelőszövetkezetek és társulások egymás közötti, valamint más gazdálkodó szervekkel történő közös tevékenységük erősítésével és fejlesztésével. Enélkül a közös gazdaságok nehezebben tudnának eleget tenni alapvető feladataiknak. Hozzáteszem, hogy annak ellenére mondható ez, hogy érdekeltségi területünkön a termelőszövetkezetek átlagos üzemnagysága 3700 hektár, ami általában megfelelő lehetőséget és feltételt biztosít a legfontosabb ágazatokban a nagyüzemi technika és technológia bo- fogadására és alkalmazására. Összefogásban az erő Megkülönböztetett figyelmet fordítanak annak a 32 termelési rendszernek a munkájára, amelyek érdekeltek a szövetség területén. Valamennyi közös gazdaság tagja egy vagy több termelési rendszernek. A szövetkezetek csaknem 7 milliárd forint évi üzemi termelési értékének nagyobbik része ezekhez az összefogásokhoz kötődik. — A termelési rendszerek mellett mind több figyelmet fordítunk a különböző társulásokra — folytatja a gondolatsort. — A szövetséghez tartozó közös gazdaságok 90 százaléka tagja valamilyen társulásnak, együttműködésnek. Az egyik legnagyobb összefogás a Bácskai Vágó. és Húsfeldolgozó Vállalat, amelynek alapítói között tizenkilenc termelőszövetkezet is szerepel. Valamennyi közös gazdaság tagja a Kölcsönös Támogatási Alapnak. Bácsalmáson társulásos alapon működik az AGRO- LABOR. Szövetkezeteink ezenkívül még számos társulásban működnek együtt. Igen bonyolult a >zö7et.J'ég munkája. A közös gazdaságok érdekeltségi intézménye segíti azt is, hogy a gazdaságok vezetői, szakemberei jól ismerjék a népgazdasági terv követelményeit, a körzeti és üzemi feladatokat, a mindehhez kapcsolódó gazdaságppliti- kai ösztönző közgazdasági szabályozó rendszert, azért, hogy javíthassák az üzemek alkalmazkodóképességét, figyelembe vegyék tartalékaikat. Információs rendszer — Különösen ebben az esztendőben van szükség erre, hiszen a szélsőséges időjárás sok kárt okozott, keresni kell a jobb módszereket, amelyek elősegítik a hatékonyság növelését. Jövőre új szabályozó rendszer lép életbe, ezekre már most fel kell készülni. Ezért fontos az állandó elemző munka a gazdálkodásban. Ehhez adunk mi sok segítséget. Véleménycserékkel segítjük elő a havált üzem- és munkaszervezési módszerek elterjesztését. Kialakítottunk egy jói felhasználható információs rendszert, amely elősegíti a vezetői színvonal emelését. Ez is egy fontos feltétele annak, hogy a vezetők, szakemberek általában értsék és helyesen alkalmazzák agrár- és szövetkezetDoli- likánkat, ez leginkább kifejeződik abban, hogy körzetünkben időarányosan teljesítették az V. ötéves terv előirányzatait, és az üzemi elgondolások is megvalósulnak. Ehhez hozzájárult, hogy kibontakozóban van pártunk XII. kongresszusára, és hazánk felszabadulásának 35. évfordulójára indult munkaverseny, amelyben a dolgozó tagok több mint 50 százaléka vesz részt. Sokat lehetne még szólni a szövetség munkájáról, a szövetségi titkár tevékenységéről, amely mindezzel összefügg. Mint a szövetkezeti érdekeltségi intézrnény vezetőjének korrekt együttműködésre kell törekednie az összes, mezőgazdasági termelésben érdekelt szervvel. A jó munkahelyi légkör megteremtése nemcsak a közös gazdaságban fontos, hanem a területi szövetségnél is. Csak így tudják összefogni a körzethez tartozó mezőgazdasági nagyüzemek munkáját,' segíteni azokat a célokat, amelyek megvalósításáért alakult ez a szövetség. — Ügy érzem, erőmhöz mérten kollégáimmal összefogva sikerül megvalósítani további terveinket is. Természetesen csak közös erővel tudjuk megoldani feladatainkat, s a legutóbb kapott elismerés — úgy vélem — nemcsak az én, hanem valamennyiünk munkájának elismerését jelenti. Ennyi fért a beszélgetésbe, mert a szövetségi titkárnak máris gondja, tennivalója van. Az egyik termelési rendszer vezetőivel kell néhány tapasztalatot megvitatni. K. S.
