Petőfi Népe, 1979. október (34. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-10 / 237. szám

1979. október 10. • PETŐFI NÉPE • 3 A mű sorsa közügy • Az „Életfa” levelek nélkül. • Jobb oldali képünkön: így most kopár az emlékmű. > A megyeszékhelyen, az Újkollé­gium előtti parkban még 1975 őszén egy érdekes emlékművet avattak. A dombormű — Melocco Miklós alkotása — a kórust ve­zénylő Kodály Zoltánt ábrázolja. Csak a fejek koszorúja látszik, mintegy középre zárva a jellegze­tes testtartású mestert. Döbbene­tes hatásúak az arcok, szenvedé­lyes átszellemültség, boldogság és fájdalom, odaadó figyelem és ön­feledt játékosság olvasható le ró­luk. A mester szögletes, kissé fer­de válla, nyakába omló hajfürtjei, a kabát mögött sejlő szikár test mozdulatai szigorú és együttérző módon olvadnak össze a fejekkel és különülnek el szinte dobogó- nyi távolságra azoktól. Bravúros technikai tudás jellemzi ezt a mű­vet, melyhez Fekete Tamás szob­rászművész komponált egy egé­szen különös hangulatot árasztó előteret a fal másik oldalán. Egy göcsörtös, lecsonkolt fából új haj­tások erednek, a lombot adó ágak nőnek ki, dúsan teletűzdelt leve­lekkel. A falat, melyen a dombor­mű van elhelyezve, egy rusztikus hatású, gerinccseréppel fedett fél­köríves védőfal zárta le, hogy csak az „Életfa” irányából lehes­sen bejutni a kompozícióhoz. Ott belül egy kis pad is volt azoknak, akik nyugodtan, szemlélődve akar­ták élvezni a csendet, a művészi élmény hatását. Mindezt Kerényi József Ybl-díjas építész kompo­nálta. 9 Ahol talán jobb helye volna. Szép volt mindez és igazi kol­lektív alkotás. Volt... Igen, csak volt. Mert le kellett bontani a domborművet körbefogó falat, mivel a műnek a befogadására, tiszteletére és megbecsülésére még éretlennek bizonyult az emberek­nek egy kis töredéke. A mindig, mindenütt rombolók, a mindig mindenütt piszkolókés szemetelők, akik csupaszra tördelték az Élet­fa ágait, s emlékbe hordták el vagy csak eldobálták a letördelt bronzleveleket. S akik egyéb meg­botránkoztató dolgot is műveltek. De hagyjuk a múltat. Tanulság kell legyen ez a szobor-, s emlék­műépítőknek, elhelyezőknek is% a jövőre nézve. Hogy mi lesz, mi legyen a Ko- dály-emlékfal sorsa? Semmi eset­re sem a pusztulás és az enyészet. Talán nem mondunk újat vele, ha felhívjuk rá a figyelmet: a közel­ben levő, Kodály Zoltánról elne­vezett zenepedagógiai intézet im­pozáns bejárati rész? — jobbra is, balra is gyepes térség és tágas fal­felület — szinte kínálja a valóban méltó helyet erre a célra. Lehet, hogy ez eltér az alkotók eredeti elképzelésétől, de érdemes töpren­geniük az új megoldáson, hogy a mű megmaradjon a közönség szá­mára. Biztosan sokan sajnálni fogják a régit, s lesznek, akik ku­darcot emlegetnek. De nincs iga­zuk. A közönséggel — a durva, éretlen emberekkel is — számol­ni kell. S ne büntessük az értő, szépet kedvelő, becsülő városlakó­kat azok miatt, akik ma még in­kább szigorú nevelésre szorulná­nak. T. P. Színházi mozaik A múlt héten, október 5-én be­mutatott évadnyitó színmüvet, Károlyi Mihály: Én vagyok Ra- velszki című drámáját tájelőadá­sokon is játssza majd a kecske­méti Katona József Színház. A program szerint Baján, Kiskun- majsán, Tiszakécskén, Orgová- nyon, Kiskőrösön. Bácsalmáson és Szabadszálláson tűzik műsorra a drámát, Sinkó Lászlóval, a Nem­zeti Színház vendégművészével a főszerepben. A szomszédos megyék városai közül Paks, Székesfehérvár, Ma­kó, Dunaújváros és Szekszárd lesz a dráma egy-egy előadásának a színhelye. □ □ □ Üjabb bemutatót tart ma, ok­tóber 10-én a kecskeméti társulat. Erre azonban, rendhagyó módon, nem a színházban, hanem Kis- kunmajsán, az Ifjú Gárda Műve­lődési Központban kerül sor. A kitűnő szovjet drámaíró, Alek- szandr Vampilov: Búcsúzás jú­niusban című — a fiatal és az idősebb nemzedékek szemlélet­beli különbségéről szóló — zenés komédiát láthatja a megyében, sőt az országban elsőként a nagy­község közönsége. Az előadás ugyanis magyarországi ősbemuta­tónak számít. Zenéjét Darvas Fe­renc szerezte. A rendező a szín­házhoz újonnan szerződött Tömö- ry Péter. A darab kecskeméti be­mutatója október 19-én, pénteken este lesz. □ □ □ Folytatva a hagyományokat, a Kelemen László Kamaraszínpad a színdarabokon kívüf az új év­adban is helyet ad egyéb rendez­vényeknek. A színház ugyancsak új rendezőjének, Sándor János­nak a Rendezésében a napokban Tiszakécskén már bemutatták Murray Schisgal „Szerelem, ó” című zenés játékát, amelyet a kecskeméti Kelemen-színpadon október 12-én, pénteken este lát­hat első alkalommal a közönség. A színpad az évadban további két kamaradarab bemutatását tervezi. □ □ □ Bizonyára kevesen tudják, hogy a kecskeméti társulat művészei­vel, rendezőivel és színészeivel, más színházakban, illetve a tele­vízió képernyőjén is találkozhat a közönség. Szőke István rendez­te a Miskolci Nemzeti Színházban október 5-én bemutatott „Ház a város mellett” című Sarkadi-drá- mát. A darab jelmeztervezője ugyancsak a kecskeméti színház tagja: Fűzi Sári. Bregyán Péter, a színház új művésze tovább játssza szerepét a Nemzeti Színházban, Gorkij Éjjeli menedékhelyében. Kölgyesi György ismét filmszerepet kapott: Málnay Levente szerződtette az Oroszlán torkában című, készülő tévéfilmhez. Monyók Ildikó és Andresz Katalin a Múlt századi történet című televíziós filmben szerepel. Decemberre elkészül a Nyugati csarnoka Magyar filmek hat külföldi fesztiválon Hat nemzetközi filmfesztiválon szerepelnek a következő két hét­ben magyar filmalkotások. A sort a San Franciscóban ma, október 10-én kezdődő fesztivál nyitja meg, ahol Gábor Pál alkotása, az idén Cannes-ban és San Sebas- tianban is díjat nyert „Angi Ve­ra” a magyar versenymű. A lyoni — október 13—20. között megren­dezésre kerülő — rövidfilm-fesz- tiválon Lakatos Iván „Búcsú” és Dobray György „Ha megöreg­szünk” című filmjét mutatják be. Október 13-án nyitják meg a valladolidi nemzetközi filmfóru­mot is, amelyre Sándor Pálnak Nyugat-Berliniben és Sao Paoló- ban egyaránt második díjjal ju­talmazott produkcióját, a „Her- kulesfürdői emlék”-et hívták meg. A fesztivál keretében lezajló ma­gyar filmhéten 12 játékfilmet ve­títenek. Egyidejűleg vetítik a Pan­nónia animációs- és rajzfilmstú­diót bemutató kilenc rövidfilmet. A valladolidi filmhét műsorán szereplő valamennyi magyar fil­met Madridban és Barcelonában is bemutatják. Bécs október 16-tól várja a nemzetközi filmvetélkedő részt­vevőit. A „Viennale” eseményso­rozatán Mészáros Márta filmje, a San Sebastianban ezüst kagylót kapott „Olyan, mint otthon”, va­lamint az 1978-as montreali film- fesztivál nagydíjas alkotása, a Zsombolyai János rendezésében készült „Kihajolni veszélyes” képviseli a magyar filmgyártást. Salzburgban egy évvel ezelőtt Markos Miklós „A dunai hajós” című műve nyerte el az első díjat a nemzetközi gyermek-filmfeszti­válon. Az idén október 19-től 25- ig tartó eseményen Palásthy György „Hahó, öcsi!” című filmje próbál szerencsét. Az októberi fesztiválsorozatot a barcelonai nemzetközi filmtalálkozó zárja, amelyre Jancsó Miklós „Magyar rapszódiá” és „Allegro barbaro" című alkotása kapott meghívást. (MTI) December 17-én 0 órakor ismét megindul a forgalom a Nyugati­pályaudvar utascsarnokában. Ki­javítva, megerősítve, átfestve, az üvegezést pótolva teljesen készen van a csarnok Nagykörút felőli homlokfala. Üvegezik a tetőt, az oldalfalakat és a hátsó úgyneve­zett függőfalat. Az ötezer négyzet- méternyi üvegfelülettel december­MIKLÓSTELEP A lassan-lassan fennállásának 100. évfordulójára készülő Kecs- kemét-miklóstelepi szőlészeti in­tézetben, sajnos, nem vezettek vendégkönyvet. Ha volt is valami­kor, elveszett a fordulatos idők­ben. Annyi bizonyos, hogy úgy se­reglettek az emberek oda, mint a búcsúba. A környékbeliek a he­lyes szőlőművelés fortélyaival is­merkedtek, a távolabbról érkezők pedig a gyökértetűnek ellenálló fajokat, azok okszerű kezelését tanulmányozták. Meglátogatták a világ talán legrégibb kutatóinté­zetének, a montpellieri-nek veze­tői is. A Földközi-tenger mellől érkezők épp oly elragadtatással számoltak be az itt látottakról, mint az Atlanti-óceán partjáról ideutazó Jóreménység foki tudós. Eljött 1892 áprilisában az orosz kormány kiküldöttje; a kaukázu­si homokterületek betelepítésénél akarták az itteni tapasztalatokat felhasználni. Napjainkban is élénk, elmélyült kutatási tevékenység növeli az re végeznek. Októberben befeje­ződik a csarnokban a peronok, a felsővezeték és a négy vágány épí­tése. A csarnok üzembe helyezése után jövőre kerül sor az oldal­szárnyak, a pénztárcsarnok újjá­építésére, az egész épület külső helyreállítására. (MTI) Országos Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet egyik állomásaként működő Miklóstelep jó hírét. Mind többen keresik fel az ott létesített kis múzeum megtekin­téséért. Lapunkban is beszámol­tunk az Országos Mezőgazdasági Múzeum gondozásában gyarapodó gyűjteményről. Méltattuk a homok hőseit méltón ábrázoló, munkás­ságukat felidéző kiállítást. Jelez­tük, hogy szakmabeliek és érdek­lődők egyaránt kívánatosnak tart­ják a gyűjtemény bővítését. Addig is, amíg az új szerzemé­nyek kiállítására sor kerülhet, ki kellene javítani néhány kisebb rendezési hibát. Igaz, Katona Zsig. □ □ □ Mint korábban évről évre, az idén is szép számmal szaporítják a bérlettel színházba járók tábo­rát a környező városok, községek művészetbarátai, akik általában csoportosan utaznak a kecskeméti előadásokra. Az új évadban külö­nösen sok bérletet váltottak Táz- láron, Nyárlőrincen, Jásszentlász- lón, Kiskunhalason és Kiskunfél­egyházán. Rapi Miklós mond hívta Kecskemétre Mathiász Jánost, az is igaz, hogy jó barát­ságban éltek, de a kétfajta em­lékanyag keveredését mindezek nem mentik. A sok-sok híres ven­dég névaláírását őrző hímzett asztalkendő (vendégkönyv) pél­dául nem Mathiász íróasztalát dí­szítette; Katona Zsigmond tulaj­donában volt. Téves egyik-másik fénykép aláírása is. Remélhetjük, hogy e kis cikk hatására a szép környezetű Mik- lóstelepre autózók, buszozók min­ién szempontból kifogástalan ki­állítás élményével terjeszthetik a már Jókai által dicsért kutatóál­lomás és az újabb múzeum jó hí­rét. —1 —r BARÁTAINK ÉLETÉBŐL Hangtechnikai termékek Rigából Sztereo hangfalakat, asztali és nagy rádiókat, mágneses hang- technikai rendszereket stb. bocsát ki Rigában a Radiotechnika Ter­melő Egyesülés, melynek termé­kei külföldön is népszerűek. A cég 42 országba exportált cikkei közül számos nyert díjat nagy nemzetközi vásárokon és kiállítá­sokon. Nemrég fejezték be egy új ké- . szüléksorozat kidolgozását az egyesülés tervező mérnökei. Egyi­kük, a Melogyija — 106 Sztereo (képünk) jelzése úgynevezett ze­neközpont egy első osztályú tran­zisztoros rádiót, egy lemezjátszót, egy kazettás magnetofont és két hangfalat képes üzembe helyezni. Az- idei újdonságok közé tartozik a Riga — 110-es rádióvevő, ame­lyet kazettás magnetofonnal., is el­láttak. Az új termék a népszerű Riga — 104 rádiót váltja fel. APN—KS Vércsekeltetés az úttörőházban Aki látott már vércsét, az alig­ha téveszti össze más ragadózó madárral. A vércse képes szinte megállni a levegőben: csaknem függve marad a zsákmány fölött. Eközben minden mozdulatot fi­gyel, ami alatta történik. Ha a földön zsákmányt észlel, azonnal rázuhan, közvetlenül a föld fe­lett terjeszti ki szárnyait, fékez, s áldozatába vágja karmait. Cseh­szlovákiában a vércse a leggyak­rabban előforduló ragadozóma­dár, a többi sólyomfajta száma gyorsan csökken. Tavaly az egész országban bi­zonyíthatóan egyetlen egy vörrt*.- kánya vert fészket és két pár nagy kerecsensólyom. Más sólyom vagy sas fészkeléséről már néhány éve nem történt bejelentés. A ragadozómadarakat a környezet állandó változásai, a mezőgazda­ság kemizálása és az ember zava­ró befolyásai is tizedelik. Ezen a helyzeten szeretne javí­tani a csehszlovák környezetvéde­lem, az önkéntes munkatársak — az amatőr természetvédők. A dél-morvaországi természet- védők például az elmúlt évben több érdekes kísérletet végeztek ragadozómadarak mesterséges felnevelésével. A brnói Oldrich Mikulicának sikerült az első cseh­szlovákiai mesterséges tartás: egy megsebzett vércsepártól öt fiókát szerzett keltetőjébe: ezek ma már a szabad természetben élnek. Ha­sonló kísérletet végzett a Plzen környéki Rokycany város úttörő­házának állattenyésztő és ornitoló­gus szakköre is. Vezetőjük Jan Kumbera, a Csehszlovák Vadász- társaság solymász klubjának tag­ja. Egy évvel ezelőtt szakköre if­jú tagjaival érdekes kísérletbe fo­gott. A természetvédelmi hatóság­gal való megegyezés alapján az úttörők tizennégy vércsetojást gyűjtöttek össze. A természetet ezzel semmiféle károsodás nem érte, a vércsék a hiányzó^ helyett új tojásokat tojtak. Ekkorra már elkészült a roky- cany-i úttörőotthon pincéjében a keltetőberendezés. Egy régi éjje­liszekrényből kialakított, fűtő­testekkel, relével, biztosítékkal és hőmérővel ellátott költőkosár, amit az úttörőkkel együtt Jan Kumbera készített. A vércse ne­hezen kel ki: „fészkében” állan­dóan 36,8 C fokú melegnek kell lennie, valakinek négyóránként meg kellett forgatni a tojásokat és mérnie kellett a levegő nedves­ségét. A tizennégy tojásból tizen­három fióka kelt ki, a tizennegye­dik tojás nem volt megterméke­nyítve. Az úttörők munkája nem feje­ződött be a fiókák kikeltével. A keltetőből a fiókák az inkubátor­ba kerültek, s gondozóik nagy Az életszínvonal • Pár napos fiókák, először a napsütésben. # A mesterséges kcltetőbcrcn- dezésben kikeltett vércsék ott­honra találtak a rokycany-i út­törőotthon kis tornyában. (Jan Kumbera felvételei — KS) probléma előtt álltak: honnan szerezzenek számukra élelmet? Fogókkal egereket fogdostak, és elhalt madarakat gyűjtögettek. Marhahúst is vásároltak és a vér­csefiókáknak minden négy órában csipesszel adogattak apró húsda­rabokat. A természetben egy öttagú vér­csecsalád legalább tizenöt pockot pusztít el naponta — így minden kétséget kizáróan hasznos ragado­zók. A fiatal rokycany-i ornitológu­sok tavaly fészkeket építettek az úttörőház és a gimnázium kis tornyain, sőt a templomtornyon is. Saját „fiókáik” Rokycanyban új otthonra találtak. Marie Holeckova (ORBIS — KS) változásai Bulgáriában a Minisztertanács mellett működő szociális-informá­ciós bizottság széles körű fel­mérést végzett a falusi lakosság életszínvonaláról, jövedelem­felhasználásáról. A vizsgálatok egyértelműen azt bizonyítják, hogy mind a családok évi összjövedel­me, mind az egy főre jutó átlag- jövedelem állandóan fölfelé ível. Az elmúlt 22 esztendő során a fa­lusi családok bevétele több mint háromszorosára emelkedett, s így elérte az évi 4000 levát. A család­tagok személyi jövedelme négysze­resére. nőtt, s ma már meghalad­ja az 1300 levát. Mire használják fel a falusi csa­ládok jövedelmüket? A statiszti­kai adatok szerint 22 évvel ezelőtt 56 százalékát élelmiszerre fordítot­ták, most ez az arány 40 százalék alatt van. (A csökkenés ne tévesz- szen meg senkit, mert az élelmi­szerekre szánt pénz abszolút ösz- szege növekedett.) Napjainkban minden falusi lakos naponta átlag 3600 kalóriát biztosító táplálékot fogyaszt. A kiadások 10 százaléka ruházkodásra jut, s ugyanennyit fordítanak építkezésre, bútorokra is. A takarékosság — a bolgárok ősi erénye — ma is jelentős helyet foglal el a falusi, illetve termelő­szövetkezeti családok költségvetés sében. A bolgár családok túlnyo­mó többsége takarékbetétkönyv­vel rendelkezik — a félretett pénz­zel általában a nagyobb kiadást igénylő, tartós fogyasztási cikkek vásárlását oldják meg. (SZÖFIAPRESS — KS) A homoki szőlészet szolgálatában • Mathiász íróasztala, Katona Zsigmond „vendég­könyve”. (Tóth Sándor felvétele)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom