Petőfi Népe, 1979. október (34. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-28 / 253. szám
i • PETŐFI NÉPE m». október Zt AZ MMG KOMMUNISTÁI TÍZZEL SZOROZTAK A TÁRGYALÓTEREMBŐL: • Sajdik Sándor párttitkár, Molnár Lászlóné és Lénárt István párt- vezetőségi taggal a pártoktatással kapcsolatban tart megbeszélést. (Tóth Sándor (elvételei) • A Zsiguli-műszerfalakat gyártó üzemrész. termelésirányító, művezető lett. Vagy szóljunk néhány szólt a termelési főmérnökről, aki először művezető volt nálunk. Itt lett párttag is, ugyanúgy, mint az igazgató. A pártszervezet nevelte az üzem vezető, irányító beosztású dolgozóinak több, mint felét- Szükség is volt erre, hiszen olyan gyors fejlődéshez, mint a mi gyárunké volt, a dolgozók és vezetők magas szintű politikai öntudatára is szükség van. A gyár dolgozói közül nyolcán végeztek Marxista—Leninista Esti Egyetemet, többen annak szakosítójára járnak. Minden évben beiratkoznak néhányan a marxista—leninista középiskolára. Ezenkívül folyik az üzemben a politikai oktatás és politikai vitakörök is működnek. Emellett követelmény nálunk a szakmai kjépzés, illetve továbbképzés. Több, mint százan járnak különböző szakmai tanfolyamokra, jó néhányan főiskolai, illetve egyetemi képzésen vesznek részt. Arra a kérdésre, hogy a gyár pártszervezetének kádermunkája milyen eredményeket hozott a termelésben, s mit mondhat el a két pártkongresszus közötti időszakról, Sajdik Sándor párttitkár így válaszolt: — Üzemünk fejlődésének távlatai 1975-ben rajzolódtak ki- Ekkor tértünk át az elektromos szerkezetek gyártására. Megkezdtük az olaj- és földgázszivattyúállomások automatikus vezérlő- berendezéseinek gyártását, a Zsi- guli-műszerfalak, a lángőcök, a modern állattartó-épületek automatikus szellőzésvezérlésének készítését. Az említett termékek gyártásának idetelepítését figyelembe véve építettük az új műhelycsarnokokat. AZ MMG Automatika Művek budapesti központjában sokszor izgatottan figyelték, hogy vajon a kecskemétiek meg tudnak-e birkózni az újabb és újabb feladatokkal. Az MMG pártbizottsága és a vezérigazgató bizalma azonban nagy segítség volt számukra. Többen ebben az időben érlelődtek párttaggá. A kisműszergyártás telepítésének sikerében például nagy szerepe volt az Apolló és a Béke brigádnak- A műszerfiók-gyártás meghonosításában a Révai és az Ifjúsági brigád szerzett érdemeket. Ezeknek a kollektíváknak több tagja került a párt soraiba. Ami a kongresszus közötti időszak termelési eredményeit illeti, itt is tízzel szorozhatunk. 1975- ben ugyanis 56,5 millió, az idén pedig már 593 millió forint árbevételt ért el a most már gyárrá előléptetett üzem kollektívája. Közben három korszerű műhely- csarnok épült. A kecskeméti üzem jelentős szellemi kapacitással rendelkezik: 80 mérnökből álló rendszertervező részleggel. A tavaly létesített főépületben kaptak helyet, ahol a technológiai előkészítés, a célgépszerkesztés és a szivattyúzások tervdokumentációjának készítése folyikS hogy mire törekszünk a jövőben? — gondolkozott el a feltett kérdésen a párttitkár. — Az MMG Automatika Művek ide kívánja telepíteni a teljes Zsiguli-műszerfal gyártást. Egy most befejezés előtt álló 4300 négyzet- méteres műhelycsarnokba tele • pítjük át ennek készítését. Jövőre készül el a háromszintes üzemviteli épület. Itt lesz majd a rendszertervező részleg végle- leges helye is. Épül az energiaház, a szociális létesítmény, az ebédlő és konyha. S természetesen gyárunk kollektívája, a kommunistákkal az élen a VI- ötéves terv időszakában újabb termelési sikereket kíván elérni. Nagy Ottó is»— f •í r Kecskemét legfiatalabb üzeme az MMG Automatika Művek Vezérléstechnikai Gyára. Hét évvel ezelőtt még csak egy fészer állt a helyén, ezt vette meg a cég az Ingatlankezelő Vállalattól. Majd egy építőbrigádot toboroztak, amely műhellyé alakította át- Hetvenhárom szeptemberében kezdték meg a termelést, gázkészülékekhez gyártottak biztonsági szerkezeteket. Mindössze harmincán voltak, köztük műszerészek, betanított dolgozók és kőművesek. Mert a gyárnak ma is van saját építőipari szervezete, amely azóta is állandóan az üzem bővítésével foglalkozik. A kicsiny üzem dolgozói közül öten voltak párttagok. A város IV. kerületének pártszervezetéhez tartoztak, de amint a termelést elkezdték, külön pártcsoportba tömörültek. Ahogy növekedett a telep dolgozóinak létszáma, egyre inkább érezték, hogy önálló üzemi pártszervezetre lenne szükség- 1975 elején már ők is javasoltak a kerületi pártszervezetben tagfelvételre egy dolgozójukat. Közben három más gyárból jött kommunistával gyarapodott az üzemi létszám, s így júniusban a kilenctagú pártcsoport önálló pártszervezet létrehozására kapott jogot. A pártépítő munkát azóta is folyamatosan végezték, öt év sem telt el 1975 elejétől, s a taglétszámot tízszeresére, pontosabban ötvenkettőre növelték. Tizennyolc üzemi dolgozót magukneveltek párttaggá, a többi más a'apszervezetekből érkezett. Mindig nagy gondot fordítottak az ifjúsági szervezet munkájára, s ennek köszönhették, hogy tizen - egy párttagot KISZ-ajánlásra vehettek fel. Sajdik Sándor párttit- kár erről így emlékezik: — Nemcsak az üzem volt fia • tál, hanem a kollektíva is, mert zömmel a fiatalok jöttek hozzánk dolgozni- Simala Ferenc például a Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskoláról került hozzánk. Először a KISZ-szerve • zet bízta meg feladatokkal. Pontos, lelkiismereretes munkájára már ott felfigyeltek. Később KISZ-ajánlással lett párttag. Ekkor már felelősségteljes termelési feladatokat kapott, s ma ő a fődiszpécsere a gyárnak. Nagy gondot fordítottunk arra, hogy a párttagok nevelése, s a kommunisták példamutatása mindenféle sematizmust nélkülözzön. Nálunk magas szintű igényeknek kellett megfelelni, hogy mielőbb vezetővé nőhessék ki magukat a káderek- Ezt követelte tőlünk az élet, az akkor még gyáregységként működő üzem dinamikus fejlődése. Kollárik László a katonaságtól már párttagként került hozzánk, s a szerkesztésbe kapott beosztást. A pártszervezet először KISZ-összekötői feladattal bízta meg, jelenleg pedig a pártvezetőség szervezőtitkára. Fontosabb munkakört kapott a gyáron belül is: 1976-ban közvetlen Öt év a vezérléstechnikai gyár életében A késeid Eisenhardt Három hónap alatt két emberre támadt késsel Eisenhardt Al. bért, Baja, Somogyi Béla utca 27. szám alatti lakos. A most negyvennégy éves ember hatszor állt már a bíróság előtt mint vádlott. Listáján főleg erőszakos jellegű bűncselekmények szerepelnek: súlyos testi sértések, hivatalos személy elleni erőszak. Most a hetedik és a nyolcadik bűntette miatt — februárban, illetve júliusban — a megyei bíróság vonta felelősségre. Februárban tárgyalták azt a bűncselekményt, amely Baján, a vádlott lakásán történt, s amelyet a bíróság emberölés bűntettének kísérleteként minősített. A Somogyi Béla utcai házban — amely a vádlott és szülei tulajdonát képezi — albérlőként lakott Rasztik Mihály, aki 1978 szeptemberében került oda. Rasztik és Eisenhardt hamarosan összebarátkoztak. Ennek a barátságnak az alapja az volt, hogy mindketten nagymértékben italoztak: nap mint nap leittasodtak. Az eset napján, 1978. november 10-én a vádlott délután két óráig dolgozott, majd jó néhány nagyfröccs elfogyasztása után, négy óra körül ért haza. Hozzáfogott a kerékpár javításához, de közben folytatta az ivást. Fél hat körül Rasztik arra kérte a már italos Eisenhardtot, kérjen bort az édesanyjától .Vádlott azonban behívta az albérlőt a lakásba, mondván, hogy van neki bora, igyanak együtt. így is történt. Alaposan berúgtak már, amikor játékból birkózni kezdtek a szobában. Valami vita miatt azonban a vádlott kiutasította borbarátját a lakásból azzal, hogy eredj hátra, mert aludni szeretnék. Rasztik mielőtt eltávozott volna, még egy pohár bort kért, de társa nem adott neki, mert úgyis eleget ivott. Emiatt Rasztik megütötte a vádlottat, aki elesett, majd fölkelt és az ütést viszonozta. Rasztik erre szó nélkül elment a szobájába. Eisenhardt lefeküdt, s elkezdett töprengeni az eseményeken. Felháborodott, hogy őt Rasztik megütötte. Az ugyancsak albérlőként nála lakó M. E.-nek kijelentette, hogy megöli Rasztik Mihályt. A szekrényből magához vett egy konyhakést, s elindult az udvar végében levő szoba felé, ahol Rasztik Mihály egy másik albérlővel lakott. Amikor Eisenhardt belépett, Rasztik éppen a lábát mosta. A vádlott kérdésére kijelentette, hogy nem fél tőle. — Szúrj meg, ha mersz! — mondta Rasztik, és Eisenhardt Albert közepes erővel az ülő sértett hátába szúrta a kést. Ekkorra már oda ért M. E. is, és a vádlottal együtt beragasztotta a vérző sebet. Rasztik elment otthonról egy ismerőséhez, de onnan már kórházba kellett szállítani. Enélkül Rasztik valószínűleg meghalt volna. A megyei bíróság Eisenhardt Albertet hatévi fegyházra ítélte, és további öt évre eltiltotta a közügyektől. Súlyosbító körülményként vette figyelembe a büntetőtanács a vádlott többszörösen bi$n- tetett előéletét, hogy évek óta nagymértékben italozik. Ugyancsak súlyosbító tényező volt, hogy ellene ugyancsak erőszakos jellegű bűncselekmény miatt eljárás volt folyamatban, s ezalatt újabb súlyos bűntettet követett el. Enyhítő tényező volt viszont, hogy tettét megbánta, elkövetését beismerte, s hogy a Rasztik elleni bűn- cselekménye kísérleti szakban maradt. Mi volt az az „erőszakos bűn- cselekmény”, ami miatt eljárás volt folyamatban Eisenhardt Albert ellen? Mielőtt ismertetnénk a másik ügyet, el kell mondanunk, hogy emiatt előzetes letartóztatásban volt, s 1978. szeptember 10-én engedték ki. A bűncselekményt 1978. augusztus 12-én követte el, ugyancsak késsel. Ezen a napon Eisenhardt Baján, a főtéren beszállt egy taxiba, amelyet Mayer László vezetett. Délelőtt tíz óra volt. A vádlott a vaskúti tanyavilágba vitette magát, hogy ott megkeresse egyik nőismerősét. Bementek a vaskúti Bácska Tsz nyúl- vágóhídjához, hogy érdeklődjenek, merre található a tanya. Csurgó Ferenc vállalkozott, hogy beül a taxiba és elkíséri őket. A vágóhídhoz a tanya körülbelül hat kilométerre volt. Az erősen ittas állapotban levő vádlott útközben szidalmazni kezdte a kísérőt, arra gyanakodva, hogy az szándékosan félrevezeti. Mayer László gépkocsivezető figyelmeztette a részeg utast, hogy ne beszéljen így. Erre a vádlott őt is szidni és fenyegetni kezdte,'kijelentve, hogy ha „sokat ugrál”, lelövi mint egy kutyát. A taxisofőr meglepődött, s csak annyit mondott, hogy lövöldözni nem szabad. A vádlott — aki a hátsó ülésen ült — elővett egy tőrkést, felemelte és lecsapott a gépkocsivezetőre. Mayer azonban a tükörből látta a védlott mozdulatát, és jobb kezével kiütötte a kést Eisenhardt kezéből. Ekkor az autó természetesen szinte már megállt. A két férfi ártalmatlanná tette a dühöngő részeget, és a taxi bevitte a rendőrségre. Abban az esetben, ha a gépkocsivezető nem üti ki a tőrt Eisenhardt Albert kezéből, a kés hegye a gépkocsivezető jobb vállát sér- tete volna meg, s egy ilyen szúrás következtében általában nyolc napon túl gyógyuló súlyos testi sérülés jön létre, de életveszély nem alakul ki — állapította meg később a tárgyaláson az orvosszakértő. A megyei bíróság 1979. szeptember 11-én hirdetett ítéletet ebben az ügyben és Eisenhardt Albertet súlyos testi sértés bűnettének kísérlete, valamint felfegyverkezve elkövetett, hivatalos személy elleni erőszak miatt halmazati büntetésként két év négy hónapi börtönre ítélte, és három évre eltiltotta a közügyekben való részvételtől. A két jogerős ítéletet — a hat év (egyházat és a most említett két év négy hónapot — a megyei bíróság összbüntetésbe foglalta, s Eisenhardt Albertnek összesen hét év négy hónapot kell fegyházban eltöltenie. Végül egy megjegyzés ide kívánkozik. Az éber gépkocsivezető úgyszólván sérülés nélkül úszta meg a támadást. Azonban bizonyára meggondolja, mikor fog újra láthatóan részeg embert fuvarozni. G. S. WMKv.v.v.v.v Mongóliái találkozások 6. A Góbi mélységei és magasságai Mélyen benn járunk már a Góbiban. Kiépített út sehol, csak keréknyomok, kocsicsapások, de a síkságon, ahol kemény és egyenletes a talaj, s bukkanók- tól sem kell tartani, akár óránkénti 80—90-es sebességgel is lehet hajtani. Pilótáink ki is használnak minden alkalmat a gyorsabb haladásra, úgy látszik, ez már vérükbe ivódott; gyakran le-levágnak a kitaposott csapásról. hogy a „szűzföldön” még simább terepet leljenek, vagy inkább csak azért, hogy az előttünk haladó kocsi által felvert porból lehetőleg mi ne részesüljünk. A mögöttünk haladó pilóta hasonlóképpen tesz. Ily módon a Góbi útja gyakorlatilag akár százsávosra „szélesíthető”- A tájat nem az egyhangúság, hanem a változatosság végtelensége élteti. Viszonylag ritkán adódik, hogy köröskörül csak a sík föld találkozzék! az éggel, Ilyen esetben azonban, démoni varázslatként, feltündöklik a délibáb, s mintha hívogatóan ragyogna, csábítana ezüstös „víztükörével”. Elgondolom, hogy az ősidőkben az agyongyötört karavánok hányszor és hányszor eshettek áldozatául a csalóka játéknak... Máshol, leginkább a lenyugvó nap fényében sziklás hegyláncok karcolják lila borzongással az égre öröklétüket. Majd mintha két hegylánc szorításában haladnánk, noha a kettő közötti távolság legalább 20 kilométer- Előbb apró homokbuckákkal találkozunk, csaknem mintha Bugacon járnánk, csak épp a boróka helyett itt a dzag tüskés gallyai kígyóznak elő. De találkozunk később holmi korcs fenyőfélékkel is, ezek gyökere öt méter mélyre is lehatol. Mind • Gyalogtúra a homokdombok között. • Modern karaván. hegylánc tövében már jó ideje kísér bennünket a homokvonulat. Nem akar elmaradni... Nem sokkal később megtudjuk, hogy a vonulat 150 kilométer hosszú, s átlag öt kilométer széles sáv. Akad rajta néhány átjáró, másnap az egyiken mi is áthaladunk; a táj hamisítatlanul sivatagi, főleg amikor az egyik domb mögül kifordul a tevekaraván, közvetlen előttünk. A dombok tengerszint feletti magassága 2600 méter, a környezetükhöz viszonyítva átlagosan „csak” 6— 700 méter magasak- S e dombok tövében is megtalálni a kecsketenyésztők jurtáit; várnak bennünket, hogy tiszteletünkre a dűnék között terepjáró távgyaloglást és motor- versenyt rendezzenek. Az előbbiben iskolásgyerekek vesznek részt, erős. gyors lábakkal tapossák a meredek homokfalat. De igazán a motorosok mutatványa megy istenkísértés számba, amint bőgve, maguk mögött porfelleget hagyva iramodnak a magasságok, a csúcsokon kitűzött zászlók felé. Hatvani Dániel (Folytatjuk.) zordonabb a vidék, már a csapások is eltűnnek, mintha egy kihalt bolygón járnánk. S ekkor hirtelen feltűnnek előttünk az antilopok: hárman vannak, fenekük villog előttünk, elég jó itt a terep, mehetünk csaknem eo-assal. de a távolság továbbra sem csökken. Tíz perc múltán az állatok elhúznak oldalirányba. Mi pedig folytatjuk úttalan utunkat — immár egy kiszáradt folyómederben. De a medret évezredek, vagy tán évmilliók óta a kavics tölti ki- Bal oldalt, a • Sivatagi táj — a dzag ágas- bogas, tuskés bokraival.
