Petőfi Népe, 1979. október (34. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-28 / 253. szám

1979. október 2*. • PETŐFI NÉPE • 3 A világtakarékossági nap megnyitója • Dudás Ede beszél a megnyitón. (Straszer András felvétele) Soltvadkerten. a művelődési házban péntek délután rendezték meg a világtakarékossági nap Bács-Kiskun megyei megnyitóját. Az úttörők kedves kis műsora után Fehér László, a nagyközségi népfrontbizottság elnöke üdvözöl­te a megjelenteket, köztük Hoff­mann Józsefet, az OTP vezérigaz­gató-helyettesét. Ezután Farkas József, a Hazafias Népfront Bács- kiskun megyei Bizottságának tit­kára emelkedett szólásra. — Valamely esemény vagy év­forduló ünneplésének mindig megkülönböztetett jelentőséget ad a z időszerűség — hangoztatta egyebek között, majd így folytat­ta: — A mai megemlékezés nem lenne teljes, ha az egyéni szem­lélet és magatartás egészséges továbbfejlesztésére való törekvés mellett nem irányítanánk figyel­münket a társadalmi méretű ta­karékosság fontosságára. Amikor takarékosságról beszélünk, tisztá­ban kell lenni azzal, hogy az so­hasem cél, hanem mindig eszköz. Anyagi biztonságunk egyik leg­fontosabb — kisebb-nagyobb kí­vánságaink valóra váltásának pe­dig legbiztosabb — eszköze. Közismert — mondotta később Farkas József —, hogy a takaré­koskodás, az okos gazdálkodás, sőt: gondolkodás, az utóbbi idő­ben hazánkban is egyre inkább valós követelménnyé vált. A szep­tember 25-i csepeli aktívaértekez­leten is nagy hangsúlyt kapott az általános, ezen belül pedig, a pénztakarékosság- Kádár János beszédében kiemelte: „Elemi tár­sadalmi normánk a köztulajdon védelme és gyarapítása, a taka­rékosság, s mindjárt tegyük hoz­zá, az ésszerű takarékosság, mert értelmetlen és ostoba ■ takarékos­ságra nincs szükség. Sok mindent jobban meg kell becsülnünk és másképpen kezelnünk. A pénzzel is jól kell gazdálkodni, még a háztartásban is. És ha valaki megkérdezi: meddig lesz ez így, hogy a közérdeket, a munkahe­lyeket is becsülni kell, hogy ta­karékosan kell bánnunk minden­nel, azt mondom: addig, amíg a szocializmus építése tart.” A népfront megyei titkára rész­letesen szólt az idén 30 éves ta­karékpénztár, valamint a takarék- szövetkezetek és postahivatalok Bács-Kiskun megyei tevékenysé­géről, eredményeiről, a lakossági megtakarításokról — betétekről és hitelekről —, majd előadását e szavakkal fejezte be: — A pénz­intézetek még sikeresebb mun­káját elősegítendő, szükséges a még nagyobb mérvű, intenzívebb társadalmi összefogás. Mi, akik a legkülönbözőbb funkciókat tölt­jük be, feladatunknak kell hogy J érezzük a takarékossági mozga­lomra való fokozottabb odafigye­lést. Legyen munkánkhoz további buzdítás annak tudata, hogy olyan ügyet karolunk fel, amely döntő mértékben járul hozzá szű- kebb pátriánk gazdagodásához, életkörülményeink kedvező ala­kulásához. Az ünnepi megemlékezést köve­tően Keresztes László, a MEDI­COR Művek soltvadkerti gyár­egységének vezetője az üzemi ta­karékossági versenyben élenjáró Zrínyi Miklós szocialista brigád­nak adott át oklevelet és pénzju­talmat. Hasonlóképp fejezte ki el­ismerését Dudás Ede, az OTP megyei igazgatója, és nemcsak a kollektívának, hanem Ignácz Ist­vánnak, a helyi Kossuth Lajos általános iskola igazgatójának, il­letve a vadkerti áfész KlSZ-alap- szervezetének. K. F. MAGYARORSZÁG KICSIBEN — \ RÁDIÓ ÚJ SOROZATA Tanácsi vezetők a megyéről Diákköri atlaszomban minden megyét más színnel jelöltek, hogy érzékletesebben elkülönüljenek. Valóban, mindegyik megyében találhatunk a többitől eltérőt, sa­játost, csak ott, vagy elsősorban ott jellemzőt. Az egyikben ké­ményerdők füstölögnek, szom­szédjában farengeteg üdíti a sze­met, van ahol kis falvak pöttyö- zik a tájat, van ahol negyedórát fut az autó míg föltűnik egy új helységnévjelző tábla■ A környe­zet, az életmód, a múlt az embe­rek magatartását, szemléletét, be­szédét is befolyásolja, itt így, ott úgy. Mégis a rádió új sorozatának telitalálat elnevezése fejezi ki a lényeget: Magyarország kicsiben címmel mutatják be hazánk me­gyéit. A fontos dolgok azonossá­ga mellett ugyanis egyre inkább a helyi adottságok érvényesítésének a lehetősége jellemzi népköztár­saságunkat. A színárnyalatok har­móniája teremti meg az ezerszínű Magyarország egységes képét; a helyi és az országos érdekek ösz- szefüggéseinek fölismerése erősíti az összetartozás, az egymásra utaltság tudatát. Az országos irányelveket gondolkodva, a helyi igények, feltételek, viszonyok fi­gyelembevételével irányító me­gyepolitika felel meg leginkább szocializmust építő rendszerünk­nek. Az MSZMP irányelvein alapuló átfogó programok, tervek, kor­mány- és tárcafeladatok alkotó alkalmazásáért nagyon sokat te­hetnek a megyei tanács vezetői. Felkészültségük, munkabírásuk fogékonyságuk, felelősségtudatuk, szervezőkészségük a termelés és a közérzet fontos tényezői. Jól tette Rapcsányi László, amikor úgy döntött, hogy a megyei tanács elnökével és dr. Király László, dr. Egyedi Ernő, Vágó Iván és Sza- kolczai Pál osztályvezetőkkel mu- tattatja be a legfiatalabb megyét. Véletlenül tudom, hogy a beszél­getésekre a módszer előzetes megbeszélése nélkül került sor. Kívülállónak ezért talán föltűnt, hogy mindegyikük az általános és az egyedi; vagyis az országos és a helyi összefüggéseket föltárva szólt a hozzá tartozó ügyekről. A mezőgazdasági és élelmezési osztály vezetője magyarázta meg legkézzelfoghatóbban, hogy Bács- Kiskunban a különleges földrajzi, történelmi' adottságok sürgetésére előztek meg bizonyos központi intézkedéseket. A gyakorlat meg­győző példáival bizonyították kezdeményezésük helyességét. Szó sincs arról, hogy — mint múltko­riban egy szociográfus vélte — „reformmegye” lenne szűkebb hazánk. Csupán (és az a csupán rendkívül sokat mond), arról van szó, hogy a mezőgazdaság nagy­üzemi átszervezésekor, a háztáji szerepének megnövekedésekor, az iparosítás itteni lehetőségeinek megteremtésekor kezdeménye- zöen építettek a felkutatott adott­ságokra, és ezek érvényesítését tőlük telhetőén segítették. Ha oly­kor a hátukat kellett tartani át­menetileg vitatott megoldásokért, volt merszük, felelősségtudatuk, realitásérzékük a megyei irányí­tótestületek döntéseinek országos elfogadtatásához. Mindez — mint a pénteken délután közvetített rá­dióműsorból is nyilvánvalóvá vált — a lehetőségek alapos ismeretét és az előrelátott nehézségek tuda­tos vállalását is feltételezi• Dr. Gajdócsi István — például — most is kiállt a hajdani „kóce- rájos,” ipartelepítés mellett, mert tizenöt-húsz esztendeje ez volt a kisebbik rossz, csak így szün­tethették meg a munkanélkülisé­get, az elvándorlást, remélhették, hogy idővel egyik-másik kisüzem korszerű nagyüzemmé fejlődhet. Egyebek között a friss kunszent- miklósi példa bizonyította, hogy a millió gond ellenére közvetlenül is segítik ezek a lassan gyarapodó, korszerűsödő telephelyek a lakos­ságot: a földgázt az egyik válla­lat vezeti be a nagyközségbe. A riporter következetesen rá­kérdezett arra, hogy a tanácsi tisztviselőknek milyen szerepük van a dolgok mikénti alakulásá­ban, hogyan dolgoznak, gondol­kodnak. Munkájukról valóban rit­kábban esik szó a kívánatosnál, pedig a közigazgatás színvonala — mint ezt a Magyarország kicsi­ben sorozat első műsora is tanú­sította — erőteljesebben hat az adott terület politikai, gazdasági, kulturális életére, mint sokan gondolják. H. N. Lakóbizottságok Kommunista szombat a kecskeméti gyermekintézmények fejlesztéséért A Kecskeméti Baromfi- feldolgozó Vállalat mun­káskollektívája úgy határo­zott, hogy 1979. november 17-én kommunista szomba­tot szervez, és a végzett munka ellenértékét fela­jánlja Kecskemét város gyermekintézményeinek fejlesztésére. A XII. kongresszus és hazánk felszabadulásának 35. évfordulója tiszteletére kibontakozott munkaver­seny vállalatunknál már eddig is szép eredménye­ket hozott. Megnyilvánul ez munkánk minőségének ja­vulásában, terveink köve­telmény szerinti teljesíté­sében. A kommunista szombat szervezésére történt elhatá­rozásunkkal — a nemzet­közi gyermekév program­jához csatlakozva — is­merve városunk bölcsődei, óvodai helyzetét — szeret­nénk segíteni a gondok eny­hítésén. Vállalásunkkal egyidőben felhívással fordulunk a vá­ros valamennyi ipari, me­zőgazdasági, intézményi kol­lektívájához, hogy minda­zokon a helyeken csatla­kozzanak hozzánk, és tart­sanak kommunista szom­batot, ahol ennek feltéte­lei biztosíthatók. Legyen ez mindazok számára alkotó, eredményes tevékenység, akik szeretettel és felelős­séggel akarnak hozzájárul­ni ahhoz, hogy valameny- nyi kisgyermek jobb, nyu- godtabb körülmények kö­zött töltse napjait, amíg szülei dolgoznak. A kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalat MSZMP-, szakszervezeti és KISZ-bizottsága — Még ennyi önzetlen, munkára kész ember! — jegyezte meg a ta­nácstermet benépesítők láttán a városi tanács egyik tisztségviselő­je. A városi népfrontbizottság képviselője pedig ugyancsak öröm­mel bólintott. Mintha az esemény­re egybegyűltek sokasága a rende­zők számára is meglepetésként ha­tott volna. Hogy milyen eseményről volt szó? A megyeszékhelyen március —április folyamán újjáválasztott lakó- és utcabizottságok tagjait hívták össze a múlt héten a meg­bízólevelek átvétele céljából. Emlékeztetőül: az újjáválasztott 112 lakó-, illetve 26 utcabizottság mintegy 530 aktivistát tömörít. Alig egy héttel később a Szé- chenyiváros egyik lakóbizottságá­ban érdekelt ismerősünk újságol­ta: a kezdet biztató, konkrét fel. adatot kaptak. Ügy tűnik, nem maradnak címzetes bizottságok ér­telmes feladat nélküli tagjai a lakóbizottságokba megválasztot­tak. A területi népfrontbizottság ugyanis a hét elején — elsőnek Kecskeméten — a soron követke­ző tanácstagi választások előké­szítésével kapcsolatos feladatok megbeszélésére összehívta a lakó­bizottságok, illetve a szövetkezeti Házak intézőbizottságainak veze­tőit. Hogy milyen komolyan veszik megbízatásukat a társadalmi tiszt­ségviselők, itt is csaknem hiányta­lan — kilencven személy — meg­jelenésük tanúsította. Milyen teendők hárulhatnak és hárulnak már most a széchenyi. városi lakóbizottságokra a' jövőre esedékes tanácstagi választások előkészítésével kapcsolatban ? A területi pártalapszervezettel együttműködve, a népfrontbizott­ság abból indult ki, hogy az utób­bi évek folyamán több mint 18 ezer lakosúvá fejlődött lakótelep indokolja, hogy az ott élők kép­viseletét a város tanácsában az eddigi három helyett a jövőben húsz tanácstag lássa el. Kézenfekvő tehát a lakóbizottsá­gok feladata: elbeszélgetve a lakó­társakkal tudakolják meg és jelez­zék, kiket ajánlanának tanácstag­jelölteknek. Az azonos házakban élők igencsak ismerik egymást, tudják, kik azok a közösségi em­berek, akiknek a város-, s a szű- kebblakóhely-szeretete tettekben nyilvánul meg, s egyben alkalma­sak az összefogás szervezésére csakúgy, mint a megbízók képvi­seletére. íme, lakóterületi demokratizmus a javából! Nyilván csak haszon származik abból, ha az önmaguk tanácstagjává javasolt több sze­mély közül a legalkalmasabb mel­lett teszik le majdan voksukat a széchenyivárosi húsz körzet vá- • lasztói. Volt a szóban forgó megbeszé­lésnek egy másik olyan mozzana­ta, amely ugyancsak újszerű, a lakótelep önigazgatása felé mutat. Ott volt a megbeszélésen a terü­leti pártalapszervezet titkára, Tö­rök Sándor is. A lakóbizottsági el­nökök közvetlenül értesültek ró­la, hogy a pártszervezet vezető­sége nemrégiben tájékoztatást kért a körzeti megbízottól a lakótelep közrendjéről. Ennek során szó esett a gondokról is, amelyek meg­oldásához nagyon is elkelne egy önkéntes csoport segítsége. S ez­zel adott a lakóbizottságok továb­bi feladata, hiszen a lakótelep létrehozandó önkéntes rendőri csoportjában közreműködni kész, s arra alkalmas társadalmi akti­vistákra kérnek és várnak tőlük javaslatokat. Végül, ami szintén ígéretes: at­tól sem kell tartaniuk a lakóbi­zottságok tisztségviselőinek, hogy sok értekezlettel elvonják idejüket a tényleges, értelmes munkától. Az elvégzett feladat visszaigazolá­sát ugyanis — akárcsak egy-egy kis cetlin — jól közvetíti a Szé- chenyi-sétány 5. szám alatti szol-, gáltatóház falán elhelyezett levél­szekrény. P. I. Barangolás Bács-Kiskunban Úszód • A kalocsai járás 1431 la­kosú kisközsé­ge. Területe: 2466 hektár. A közeli Duná­ból jelentős mennyiségű ka­vicsot termel a megye építke­zéseihez a he­lyi szövetkezet. EMBERI SORSOK „REJTETT CÍMEKEN” 1980: a mozgássérültek éve NEM VÉLETLEN, hogy az ENSZ 1979 után 1980-at a mozgás- sérültek évének nyilvánította. A gyermekek mellett — kell-e bi­zonygatnunk? — ők igénylik a leg­átfogóbb társadalmi felkarolást. A fővárosban — elsőként — már életre hívták a mozgássérültek egyesületét. Az intézmény több mint százezer rászoruló budapes­tinek az érdekképviseletére- jött létre. Az ország szíve mellett „mozdul” már a vidék is. Heves, Baranya és Vas megye kezdte a sort; Fejér a vasiaktól tanult, s ma már ott tartunk, hogy a három dunántúli megye mozgássérültjei egyesületének alapszabályzatát ná­lunk, Bács-Kiskunban kezdik ta­nulmányozni. Túl a tanulmányozáson, ezekben a napokban, hetekben megyénk­ben is a tetteken a sor. Ma még földerítetlenül, egyelőre „rejtett címeken” ■— becslés szerint — több ezer megyebeli mozgássé­rült várja az érte nyúló kezet. Ami most már nem késik sokáig, hiszen néhány napja Jászszentlász- lón figyelmet érdemlő aktusnak lehettünk tanúi: tolókocsiban ér­kezve, illetve a férj a feleség, a feleség a férj gyámolításával ta­lálkoztak a mozgásukban korláto­zott emberek az Arany János Mű­velődési Házban. IGAZ, csak kevesen: húszán jöttek el, de helyzetük, életkörül­ményük némi vázlatul szolgálha­tott azokéról is, akik segítség, tá­masz híján nem lehettek jelen. Például Ludányi lstvánnéról, aki levelét reszkető kézzel írta meg az egyesület megalapítását szorgalmazó — szintén mozgássé­rült — kecskeméti Lőrincz Évának és a jászszentlászlói Győ­rök Margitnak. Ballószögről keltezett levelében ezt írta Ludányi néni: „Az újság­ból olvastam, hogy mozgássérül­tek találkozója lesz Jászszentlász- lón. Nagyon szeretnék azon részt venni, de biz’ énnekem erre nincs lehetőségem. Nincs, mert én még egy pohár vízért se tudok egy lé­pést tenni. Nagyon nagy kérésem volna: ha egy hónapban egyszer meglátogatnának, hogy a pana­szaim valakinek kiönthetném. Van nekem négy fiam, de biz’ ezek kis. sé hallgatnak. Tisztelettel: Ludá­nyi Istvánná, Kecskemét, Balló- szög 72.” Aki viszont eljöhetett — tizen­kilenc sorstársával együtt —, a 28 éves rokkantnyugdíjas Bén­áé József Kecskemétről, ezeket mondotta: — A Felsőcsalános 9. szám alatt lakom édesapámmal. Motorkerék­pár-baleset következtében részben megbénultam és munkaképessé­gem csökkent. De nem annyira, hogy odahaza nem bírnék valami­lyen könnyebb kézi munkát elvé­gezni. Rossz a sorom, egyedül. Képzeljék el, egész nap ülni a to­lókocsiban, és várni 28 évesen, míg édesapám estefelé hazajön a mun­kából. Rettentően unalmas így, szeretnék valamivel foglalkozni. Segítsenek! Kiss Györgyi Kunszentmiklós- ról, dr. Szabó Miklósné Kecske­métről, Pesti Aranka Lajosmizsé- ről és a többiek egyaránt az érdekképviselet mellett adták le voksukat. S hogy meghallgatásra találtak és találnak a jövőben, erről a megye vezetőinek egyet­értését dr. Gubacsi László me­gyei főorvos közölte az érdekeltek­kel és kezeskedett róla, hogy ő maga is mindent elkövet az egye­sület — talán úgy is mondhatnánk: a mozgalom — sikeréért. Segít „feltérképezni’ a megyét, hogy hol, merre és hány mozgássérült él je­lenleg „rejtett címen, azaz, akik­ről jobbára csak a szomszéd, vagy a körzeti orvos tudhat. Tehát rö­videsen körlevéllel — a megyei főorvos körlevelével — indulnak el a postások valamennyi körzeti orvoshoz, akik „alapozásnak” is tekinthető, név- és címadó vála­szukkal hasznos segítői lehetnek a még csalt serkenő kezdeménye­zésnek. NEM TITOK, hogy a szervezet­tel erősödő, de ma még egymástól elszórtan, elszigetelten élő moz­gássérültek részben az azóta már leküzdött gyilkos kór, a 1950-es években támadott járványos gyer­mekbénulás — szerencsére élő, de maradandóan sérült — áldozatai. De nem hunyhatunk szemet afö­lött sem, hogy helyette ma már egy másik gyilkos „kór” szedi mind ijesztőbb számban áldozatait: a közlekedési balesetek. Egyre több az utcán, az országúton szerencsét­lenül járt, nyomorékká lett em­ber, akinek idegrendszeri mozga­tópályája károsodott, s ezzel együtt végtagjai, izmai részben, vagy tel­jesen megbénultak, ök azok — az egyéb betegségek miatt úgyszin­tén ágyba, vagy tolókocsiba kény­szerült embertársaik mellett —, akik már csak ablakon, ablakfüg­gönyön át szemlélhetik az odakint, odalenn zajló életet. No, persze ott a tévé és a rádió, napközben, de hát melyik tévé- vagy rádióbe­mondó „adhat” a hírek után egy pohár vizet, vagy ejthet egy-két vigasztaló szót? Ahhoz kevés az elektromos kapcsolás... Többre van szükség. Tettekben testet öltő szolidaritásra a több­ségében magányosan élő — ma még pontosan nem tudni, hány száz, hány ezer — mozgássérülttel. Adjunk nekik munkát, ott, ahol erre lehetőség van! Méltányosabb egy fiatal, vagy középkorú moz­gássérültet telefonkezelőnek, por­tai szolgálatra megtenni, esetleg könnyebb kézi munkáját szeré­nyebb fizélessel javadalmazni, vagy akárcsak bedolgozóként is foglalkoztatni, mintsem megingat­ni őt hasznossága tudatában. Jó példáról tudunk, nem is egy­ről. A kisgyermek kora óta rok­kant Lőrincz Évát például laká­sán a kecskeméti Petőfi Nyomdá­ból látják el munkával. Mint be­dolgozó korrektor, Móra Ferenc leveleinek nyomdai előolvasásán dolgozik jelenleg. Sorstársa, Győ­rök Margit pedig 24 évesen az idén lesz rokkantnyugdíjas; azelőtt a jászszentlászlói tanácsnál dolgo­zott. Margit elhatározása: tovább­tanul, hogy mozgássérült gyereke­ken segíthessen! MENET KÖZBEN vagyunk. Vagyis még csak az út elején — ami a nagy többséget illeti. Ludá­nyi néni, Bende József és társai jelzik: hol kell elindulni, hogy e nemes társadalmi kezdeményezés­sel célt érjünk. Aki híján van munkának, elfoglaltságnak, annak: azt adjunk; aki meg szeretne oda­nyúlni egy pohár vízért, de nem tud — annak meg a poharat ad­juk a kezébe. Sokan, sok helyen, sokfélekép­pen tehetünk a mozgássérültekért. Csak egyet nem tehetünk: közöm­bösnek maradni irántuk. Ne legyen tehát Bács-Kiskun megyében sem egyetlen „rejtett cím” sem rejtve, földerítetlenül! K—1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom