Petőfi Népe, 1979. október (34. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-23 / 248. szám

AKIK MENTEK ÉS AKIK MARADTAK... Tízéves pult mögötti szol­gálat után, femondott Náná- si János félfogadó a kecske­méti Arany János utcai GELKA-szervizben. Uj felállás a GELKA-nál — Mondja, miért fáj a feje egy gelkásnak? — Miért ? . . . Belefáradtam. Kérdezhetné, hogy egy félfo­gadó, aki átveszi a képtelen tévét, a néma rádiót, mibe fá­radhat bele? A harcba, melyet a vevő, ha úgy tetszik: a fo­gyasztó — itt vív velünk mindennap jogos, vagy vélt igazá­ért, míg a készüléktulajdonos és a mi számunkra is ismeret­len harmadik fél — az előállító üzem olykor bizony selejtes munkát végzői — kívül maradnak az évközi csatározásból. Rossz készülék — két csatornán Érthetetlen dolgok történnek. — A kecskeméti Alföld Áru­házból egy ízben 123 rádiót, mag­nót, lemezjátszót küldtek át javí­tásra, mert még a próba során elnémult mind. Az ilyen „elsőse­gélynyújtás” szinte mindennapos. És ilyenkor még nem is a vevő, hanem csak a kereskedelem tu­lajdonában lévő, értékes híradás- technikai cikkeket javítgatjuk. A vevőké csak ezután jön; az már egy másik csatorna ... Jön? Van úgy, hogy zúdul. ötvenwattos hangfal. Tegnap még egy-egy áruház polcán várt „sorsára”; valaki megvette, és ma már jött vele, hogy nem szól. Persze, hogy nem szól, mert a hangfalnak a 220 volt — egyenlő a halállal. Megnéztük az összes hangszóróit: mindet „kilökte” a 220. így fest kicsiben a hozzáértés hiánya. Nagyban pedig súlyos ez­resekbe kerül, ha felkészületlen egy kereskedelmi alkalmazott a nagy értékű tévé, rádió próbájá­ra; vagy ha még gyakorlatlan ta­nulóra bízzák, mutassa be vala­mely sztereorádió előnyeit. Ta­pasztalat: a még eladás előtt, a bolt küszöbén innen csütörtököt mondott híradástechnikai cikkek 30—40 százaléka maradhatna az üzletben, ha a készülékeket gon­dosabban és szakszerűbben kezel­nék. A fönnmaradó 60 százalék még így is kiadrtá az áruházak es a szervizek közötti újkészülék- forgalmat, de ez már túlmutat a szakszerűtlen bánásmódon: a se­lejtes munkát ma még nem res­tellő emberhez vezet el. Negyven eladatlan, hibás rá­diót, lemezjátszót és magnót ér­zünk jelenleg is. Örzünk, mert sokkal nem tudunk mit kezdeni! Itt van például két Melódia 102-es rádió. Az - egyiket befogtuk asz­talnak, olyan terjedelmes. Nincs hozzá hangszóró, hálózati transz­formátor és kapcsoló — ami a szíve-lelke egy ilyen készüléknek. Egy 50 filléres csavarért felhajt­juk az egész rádiógyárat, hogy egy hangerő-szabályozót a helyé­re rögzíthessünk. A művezetőm, Kristóf Vilmos, szabad idejében hangszórókat javítgat. Eltorzul a hangja? — Számolja csak ki! — foly­tatja Nánási János. — A legkeve­sebb, amit munkadíj fejében egy garanciális magnóért, rádióért elszámolhatunk, 80 forint. Kétszáz készüléknél — amely még nem árucikk, mert az üzletvezető nem adhatta el — ez már 16 ezer fo­rint! Egy dán sztereo vevőkészü­lék ára! Eddig úgy-ahogy türelmes vol­tam. De most már engem is kibo­rít a sorozatban látott hanyagság. A minap is bejött egy ügyfe­lünk, rádióval. „Eltorzul a hangja negyedóra után, pedig még új!” — pana­szolta. Tavaly 26 ezer munkalapot töl­töttünk ki a kollégáimmal. Elég volt. Itt papírral nem megyünk semmire! Hogyan tovább, ha a hiba nem csupán az ön készülékében van, hanem sokunkéban? Ki álljon a néző és a hallgató pártján? — ezt vizsgáltuk ezután. Üj felállásra volt szükség a GELKA-nál. Nem volt az állapot, hogy a műhelyekben szinte ember ember hátán dolgozott. A zsúfoltságban ugyan ki tud eligazodni? Vagyis: áttekinthetőbbé, nyíl­tabbá kellett válnia a műszerészi munkának. A leninvárosi szerviz­ben színestévé-javításnál egye­bet nem végeznek. De azt jó szak­tudás és tapasztalat birtokában teszik. Már négyen vizsgáztak si­keresen a színestévé-tanfolya- mon. Széchenyiváros: ott fekete­fehér adások vételére való tévé­vel és háztartási hűtőgépekkel foglalkozik a GELKA — kitűnő eredménnyel. A szakosított és ész­szerűen differenciált szolgáltatás révén jobban gazdálkodhatnak idejükkel a széchenyivárosiak. Aki reggel fél 9-ig bejelenti, hogy rossz a tévéje, még aznap számít­hat rá, hogy megjavítják. Ha a hűtőszekrénye nem hűt, legfeljebb másfél-két napig kérik a türelmét. És ez nagyon jó! Jó a lakosok­nak, jó a szolgáltatóknak is. Sán­dor Györgytől, az új kirendeltség­vezetőtől megtudom: eljutottak odáig, hogy napi egy forintért négy és félezer kecskemétivel kö­töttek átalánydíjas szerződést té­vé és hűtőszekrény javítására. Már kötik az újabb egyezségeket, s arra számítanak, hogy az év vé­gére hatezerre növekszik az áta­lánydíjasok száma. Határozott intézkedések A forintokat is megbecsülő szemléletnek köszönhetően, a kecskeméti GELKA-kirendeltség szeptemberi bevétele is lényege­sen nőtt. Ötször annyival, azaz másfél millió forinttal zárták a múlt hónapot, mint az előző év­ben. Hatékonyabb munkára kellett tehát átkapcsolniuk azoknak is, akiknek a szolgáltatói berken be­lül a megszokottnál olykor többet kell nyújtaniuk a lakosságnak. Határozott intézkedések sora lá­tott napvilágot. Sándor György elsőként is az üzletajtón kívülre „helyezett” mindennemű szeszes italt. Név­napi koccintgatásra, úgymond, ott a vendéglő. Aztán: a félfogadó helyiségben munkaidő alatt mű­szerész nem tartózkodhatott. S jnég valamit követelt: személyek­re bontott munkaköri leírást, amely konkrétan tartalmazza a kötelességeket. Ilyet azelőtt nem ismertek az Arany János utcai szervizben. Az intézkedések nyomán ritkul­tak a telefoncsöngések magán­ügyben, és kezdtek elmaradozni azok a — „Csak egy percre [’’-tí­pusú „ügyfelek”, akik a gyógyí­tástól kezdve a szórakoztató esz­közeik soron kívüli javításáig ma­kacsul ragaszkodtak a „maszek alapon” történő tárgyaláshoz, mert úgy vélték, így jól jár mind­kettő: a kivételezett személy és a szerelő is — csak épp a GELKA és a tévét, rádiót néző, hallgató közönség bosszankodhatott, ami­kor így áltatták: „Majd tessék szerdán, pénteken, szombaton ér­deklődni — esetleg a jövő hé­ten ...” Többen mentek — mások ma­radtak. Rácz István maradt Maradt például a harmincon innen lévő Rácz István műszerész. Fiatal ember. Maholnap család­apa. Kisbabát várnak — az elsőt — az új, széchenyivárosi ottho­nukba. Hideg őszi szél fúj. Sötét van már, amikor az Irinyi utca 23. számú új épület 5. emeletén be­csöngetek Ráczék lakásába. Együtt a család — akkor még ketten —, az asszonyka az asz­talnak dőlve, a konyhában mun­kalapot töltöget a férjével. Elkel a segítség. Az „adminiszt­rációt” most egy kis időre mu­száj hazahoznia Rácz Istvánnak, hogy a műhelyben nappal halad­hasson á munkájával. — , Emlékezetes nyaralásunk volt — meséli. — Amikor augusz­tus elején visszajöttem a nyári szabadságomról, 360 kis rádióval vártak az Arany János utcai GELKA-szerviznél. Egy hétig, es­te fél 8-kor a takarítónővel együtt húztuk le a redőnyt, annyira ki­fogott rajtam az a 360 rádió. Ha elosztom, minden napra jutott volna egy egy esztendőn át. Sze­retem a munkát, de azt az au­gusztusi hajrát nem kívánom visz- sza. Most adtak mellém egy ügyes segítséget: Végh Józsefet. Nemrég szabadult, műszerész. Ve­le jól halad a munka; nyolcvan­nál több „álló” készülékünk so­sincs. Egy hét, és aki behozta ja­vítani kis rádióját, jöhet érte. Szól újra. — Korábban, még a „színes át­állás” előtt, a leninvárosi szerviz­nél dolgozott. Nem sajnálta ott­hagyni az előző munkahelyét? — Nem. Kibírhatatlanul zsúfolt volt ott az egész... az egész mű­hely. Harminchat injekciót kap­tam az ideggyógyászaton, míg ki­hevertem azt a szervezetlenséget és zilált állapotot, amelyben dol­goztam. Még most is napszem­üvegben nézem a tévét, pihente- tőül, hogy másnap, egész nap el tudjak igazodni a miniatűr alkat­részek, csavarok közt. Most már azért mégiscsak más. Ott is, meg itt is. Én jól érzem magam az Arany János utcai szervizben Rend van. Tizenhárom éve sem­mit nem költöttek rá, de az idén nyáron végre, kívül-belül tisztába tették. Ha az alkatrészpótlást is egy­szer „tisztába” lehetne tenni, az lenne ám még igazán nagy szó! Kohl Antal 1979 október 23. • PETŐFI NÉPE • 3 . i KÉPERNYŐ A gyermek és a televízió Mit vár a gyermeknéző a tele­víziótól? Szórakoztató ás gyönyör­ködtető élményt. Felhőtlen bele­feledkezést a csak neki sugárzott műsorba. Mosolyogni és nevetni akar, szótlanul figyelni, halkan kuncogni, harsányan kacagni vagy meghatódni és elérzékenyülni, akár az esti mesét nézi, akár egyéb gyermekműsorokat. Miért lenyűgöző a képernyő? Az ..örökmozgó” gyermek is miért ül nyugodtan a tévé előtt? Mert a 3—6 éves. óvodás korosztály gondolkodása a feilődés stádiu­mában még erősen szemléleti, sajátosan képszerű gondolkodás,, amely csak fokozatosan alakul át elvonatkoztatni képes fogalmi gondolkodássá. Tehát számára mi sem természetesebb, mint el- bűvölten rámeredni a képernyő­re, ahonnan soha nem látott cso­dák tárulnak eléje. S mit nyújt a tévé? Először is minden áldott este (amikor adás van), bűbájos keretbe ágyazott esti mesét. Ráadásul a kedves té­vé Maci — hasonlóan a gyermek­nézőhöz — ma már nemcsak egy­féleképpen készülődik a mesé­hez. Az esti mesék színvonala ugyan meglehetősen tarka képet mutat, a kiemelkedően jók mellett fel­felbukkannak gyengécske alko­tások is, de be kell látnunk, hogy a tévé egyszerűen képtelen eleget tenni a mennyiségi, ugyanakkor a minőségi követelményeknek is. Az évi több mint 300 adásnapon ugyanennyi esti mesére lenne szükség, ha ahhoz tartaná magát, hogy minden napra egy mese. És a többi, hetenként legalább egy­szer sugárzott, szintén meseigé­nyes gyermekműsor? Ennyi iro­dalmi és esztétikai szempontból kifogástalanul feldolgozott mesét bizony nem könnyű előállítani. Szerencsére a tévé idejében gondoskodott a választék bővíté­séről. Ma már a világ minden tá­járól beszerzett rajzfilmek, báb­filmek, animációs filmek kerül­nek bemutatásra a különböző gyermekműsorokban. Hol van már a „bácsis” meg a „nénis” esti mese! A gyerekek így hívták azt a formát, amikor egy bemondó, esetleg egy szín­művész felolvasásában, 'jobbik esetben előadásában hangzott el a mese. A gyerekek látványosságot vár­nak a televíziótól. Olyan csodá­latos mesevilágot, amely eltér a hétköznapok megszokottságától, amely pergő képsoraival megfog­ja fantáziájukat, megmozdítja ér­zelmi világukat. Mérhetetlenül szeretik a soro­zatokat. Ugyanis a sorozat egy- egy darabjában már ismerős sze­replőkkel találkoznak, tudják, hogy a hősök milyen alapvető külső és belső tulajdonsággal ren­delkeznek. s körülbelül milyen indíttatású cselekedet várható tőlük. A sorozat egyben a meg­figyelőkészség, a következtetés, a „tudás” próbája is. Sorozat alkal­mával felkészültebbé válnak a folytatások befogadására. Az utóbbi időben sorozatokban sincs hiány. Közülük mindössze egyet említsünk meg, a magyar népmese-sorozatot, amely a Pan • nónia Filmstúdió kecskeméti mű­termében készült. A szó jelentése értelmében nem igazi sorozat, mert az egységes keretfüzéren be­lül mindegyik darab Önálló nép­mese-feldolgozás, egyik a másik­nak nem szerves folytatása. De közös és remek a téma, s egyik mesefilm jobb, mint a másik. A tévé gyermekműsorainak fej­lődése abból is lemérhető, hogy mind kevesebb a tanulságot ki­hegyező, didaktikus, olcsó tanme­se. Ezek művészi értéke vajmi ke­vés, pedagógiailag teljességgel ha­tástalanok, okkal mellőzhetők! Az óvodás korosztály örömmel fogadja az ismétlést. (Ez a tévé műsorgondjait nagyban enyhíti.) Szülők és óvónők a megmondha­tói, hányszor kell elővenni a „leg­kedvesebb” mesét. (A legtöbb gyermeknek van ilyen.) A tévé meséjével pedig — amit láthat is, hallhat is — egyszerűen nem tud betelni. Ugyanis érzelmileg és ér­telmileg minél jobban birtokolja a mesét, annál inkább közel ke­rül hozzá, szinte azonosul a hős­sel, s szereplőként éli át a mese cselekményét. Ezért lehetnek ká­rosak és romboló hatásúak a rém- mesék, az ijesztő meseelemek. Tehát hálás feladat a gyermek- műsorok ismétlése, kivált a derűt, melegséget, nemes érzéseket su­gárzó, esztétikus mesefilmeké. A gyermekműsorokból eltűnt a korábbi években még oly jel­lemző ünnepélyes feszélyezettség, kimódolt merevség. Ma már a kö­tetlen, közvetlen, oldott, játékos — tehát az életkornak megfelelő — hangulat uralja a legkisebbek műsorait a Magyar Televízióban. Losoncz Mihályné saras* A bajai utak varázsa VAég egy kis türelem, s nem. csak gyalogosok, hanem járművek is birtokba vehetik az 51-es műút Baján átkelő szaka­szát. ... Az 51-es Pestről „jön”, s ezután rangjához illően vonul ke­resztül a Sugovica-parti kis met­ropolison, hogy meg se álljon Her­cegszántóig. Ott is csak azért, hogy átszóljon a „szomszéd” műútnak: „Most már folytasd te...” A „vén kék Duna” ... Ha e dí­szítő jelzők közül már csak az egyik igaz — ki ne tudná, melyik? — folyami méltóságán csupán annyit sért, hogy józan korunkhoz ő is „hozzászürkült”.' De így is időtlenebb s nemzetközibb ú t, mint szárazföldi úttársai. Már csak ..természetéből kifolyólag” is Bajai utak — szárazon és ví­zen... Összekötők a nagyvilág­gal. Talán a bajai utaknak vala­mi külön varázsa van, azért is lé­pett rájuk annyi merész ember a város történelme folyamán* akik­nek a neve határainkon túl is fennmaradt. A kíváncsi, a maga­sabbra törő, a nemes és veszélyes kalandozást, világlátást, az érde­kes életet becsülök emlékezetében. A bajai nagy „világjárók” élete arra is ad példát, hogy a bátor, érdeklődésre, újra szüntelenül ér­zékeny nyugtalanság nemcsak egyénileg érdekes, hanem törté­nelmileg is, nemzetközileg is ma­gas értékű életpályát épít. Hogy kiben milyen „méretek” aránya vált uralkodóvá, az már egyéni kvalitások dolga is volt. .. Na, hogy a véletlenek sorsfordító sze­repét se kell lebecsülni. Telky András, a bajai „vi­J lágnézők 18. századi kép­viselője nemhogy a tű, cérna mellett nem bírt kitartani — szabólegény volt, ki ne ismerné —, hanem örök nyugtalanságát földrészek se tudták lecsillapítani. A bajai bölcsőtől indult... S mi­lyen szerény távolság volt „kiruc­canásának” első állomása, Német­ország! Hiszen amikor a porosz verbunkosok karmából megszö­kik, Rotterdam, Kelet-India, Al­géria, Kanton, Batávia, Ceylon, megint Batávia — s ki győzné pár sorban meghúzni kalandos életé­nek útvonalát?! Itt csavargóként dobják hajóra, arrébb mint rab­szolgát adják el. Egyszer az Egye­sült Államok katonája, másszor a holland kormány követe Japán­ban .. . De mindeközben: szabó is, majd máskor ketrecbe zárva várja, hogy megsüssék. Hogy nő­süléséről ne is szóljunk ... C a történelmi formátumú ^ Türr István is Baján kap­ta meg sejtjeibe azoknak a kész­ségeknek tüzes szikráit, amelyek idővel lángra kapva a szabadság ügyének harcosává tették az olasz Garibaldi oldalán. Katonai pálya­futásáról a mai „tárgyszerű” stí­lus sem mondhatna kevesebbet, mint hogy — meredek ívű. Tá­bornok, Nápoly kormányzója, majd altábornagy. A magyar emigráció vezéralakja. II. Viktor Emánuel szárnysegéde, s magától értetődő, hogy feleségül egy Bona- parte-hercegnőt vesz . .. Igazi 19. századi nagyember... A ki­egyezés után amnesztiát kap, s élépken tevékenykedik az or­szág közművelődési és gazdasá­gi életében. Elnöke a Ferenc-csa­torna társaságnak. 1876-ban kez­deményezi a Panama-csatorna építését, sógora, a tengerésztiszt vezetése alatt elkészíti a terveket, melyek végrehajtására Lesseps Ferdinánd elnökletével társulat alakul. 1881-ben engedélyt nyer a görög kormánytól a korintusi földszoroson csatorna éptésére... No, és politikai missziói... Ki fejthetné meg, milyen sugal­ló hatása lehetett öröklött és a benne kiérlelődött adottságok tü­neményes érvényesülésére — a ba­jai generációkat hívó-váró Duná­nak, az ősi vízi útnak? A bajai nagy útrakelők között ők a legismertebbek, legimpozán­sabb méretűek... T'Te ha az ember szeme „jól fog”, például az újságok ol­vasásakor, időközönként újabb és újabb nevekre bukkan. Hol egy tárca említ Türr-leszármazottat — Párizsban, hol valami könyvre­cenzió „fed fel” olyan — Bajáról messze szakadt hazánkfiát, akiről eddig talán csak néhány tudós lel­kületű embernek volt „sejtése”, vagy még annyinak se. így olva­som a minap a Magyar Nemzet október 2-i számában Péter Lász­ló érdekes cikkét „Magyar múlt Dél-Amerikában” címmel. ' Egy Dél-Amerikába. közelebbről Ar­gentínába ..kihonosodott” hazánk­fia, az 1905-ben Gyöngyösön szü­letett Szabó László történelmi ta­nulmánygyűjteményéről szól az írás. A könyv Dél-Amerika ma­gyarjairól nyújt hiteles, színes pályaképeket. A 16. századtól napjainkig átfogott dél-amerikai magyar múlt legismertebb alakjai között szerepel a Bajáról Uruguayba vetődött Vég Sándor honvédtiszt, illetve ennek unoká­ja, Carlos R. Végh Garzon, Uruguay volt ipari és kereskedel­mi minisztere; dédunokája, Ale­jandro Végh Villegas, aki 1974- ben — de lehet, hogy még ma is — gazdasági és pénzügyminiszter. * XJogy hová elvezetnek föld. golyónkon ezek a bajai utak!... Hátukra kapva olyan körülnézni vágyókat is. mint kor­társunk, Krammer Józsi bácsi, aki izgalmas fordulatokban bővelkedő „kirándulásairól” az egész ország­nak olyan élvezetesen mesélt a televízióban — közel tíz esztende­je. Mennyivel szórakoztatóbb volt „dokumentált meséje”, mint sok. úgynevezett vidám kalandfilm. Ö a 20. század kedves va- gabundja, aki Bajáról indulva ki- verekedi magát az első világ­háború olasz frontján, Doberdón; majd megúszva a mészárszék ve­szedelmeit — Németországban Al- pár Gittába, a világhírű színész­nőbe szeret, aki őt kerevetén he­verve fogadja; „kenyérkereső vál­lalkozásként” hősünk hol nyilvá­nos önakasztást produkál, hol fe­jest ugrik a jeges, téli Szajnába. Már-már átússza egy gumiballo­non a Niagarát, de visszalép, s in­kább beáll az idegenlégióba. Ki tudja, kibírta volna-e az ottani megpróbáltatásokat, ha nem jár arra egy cirkusz, amelynek szép­séges ’ kötéltáncosnője, Esmeralda beleszeret a mokány magyar fiú­ba. Spanyolország, szakítás Esme- raldával a rivális Grand miatt. Valamiből meg kell élni. Szerze­tesi csuklyában irány Jeruzsálem, a Szent Sír, ahová bűnbocsána­tot kérők megbízásából — némi pesetákért — gyertyafuvart vállal. Ki vethet rá követ, hogy ekkora úton eltéved, s pont át Franciaor­szágba ... Oránban enyhébb nemi betegség gyógyítására rézgálicot árul. Majd mint trónfosztott sejk fia vesz le a lábáról egy utazó an­gol ladyt... S mily kápráztató epizódja a seregnyi köpés kaland­nak, hogy amikor Olaszországban csavargásért sittre vágják, az in­góságai közt lelt Türr István- daguerrotípia nemhogy kimenti, de hőssé is avatja. A_ rendőrtiszt „beveszi”, hogy Krammer József nem más, mint a legendás hírű szabadsághős unokája. Zenekar, fehérruhás szüzek — meg ami be­lefér .. . C még merje valaki mondani, ^ hogy nincs valami egész különös varázsereje a bajai szá­razföldi £s vízi utaknak ... Tóth István • Üj rangos szárazföldi út, az 51-es Baján átmenő szakasza. • Az öreg Duna, máig is jó erőben.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom