Petőfi Népe, 1979. október (34. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-23 / 248. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1979. október 23. Bevált az újítás Gépesíthető a hagymamag termesztése Régóta foglalkoztatja a hagymamagter- mesztőket az úgynevezett anyahagyma ültetésének a gépesítése. A kecskeméti Zöldségtermesztési Kutató Intézetben ezt a feladatot nemrég sikerült megoldania annak az újító közösségnek, amelynek Baracsi György a vezetője. Az újítócsoport egyhónapos munkával úgy alakított át egy 4—SA—BPD—40 típusjelű burgonyaültető gépet, hogy az a hagyma ültetésére is alkalmassá vált. A munkaeszköz nemrég sikeresen vizsgázott a kutató intézetben. Az átalakított burgonyaültető rendkívül gazdaságosan használható fel a hagyma ültetésére, hiszen mindössze négy személy elegendő arra, hogy a gép vontatásával, kezelésével járó feladatokat ellássa. Gyakorlatilag huszonöt személy helyett dolgozik és a kézi munkánál jóval gyorsabban, pontosabban. Ez különösen nagy előny a tavaszi munkacsúcs idején, amikor egyébként is szükség van minden szorgos kézre. A kutató intézeti újítók közreműködésével gya• A magasemelő pótkocsiról töltik fel a hagyma . Ültető gépet. A gép napi teljesítménye másfél két hektár. korlatilag elhárulhat az akadály a hagymatermesztés fontos munkafolyamatainak gépesítése elől. Ez a gép ugyanis a második, speciálisan hagymamag- termesztő gép, amelyet ugyanaz az újító csoport készített. Nemrég egy Szk—4-es gabonakombájnt alakítottak át a hagymamag — hagymabördő — betakarítására, amely a célnak tökéletesen megfelel. Nyári hangulat az őszi táborban A Bajai Mezőgazdasági Kombinát vaskúti Hámán Kató építőtáborában azon a délelőttön az épületek magányosan szikráztak a napsütésbén, csak az előkészített pingpongasztalok, a kifeszített röplíbdaháló, a gondozott iocipálya tanúsította, hogy van még élet a falak között. A kora délutáni órákban égig érő porfelhőt kavarva, egymás után kanyarodtak az MTZ traktorok, a napi munkából, az éhes diákokat hozva. A derűs napon csak a szőlőszüret ténye emlé- -keztetett arra, hogy az akció célja az őszi betakarítás segítése. A Bajai Türr István Közgazdasági és Postaforgalmi Szakközépiskola csaknem négyszáz diákja már második hete dolgozott a vaskúti szőlőtáblókon, szedve az ígéretes termést. Az ízletes ebéd után Farkas Attil- lával, KISZ tanácsadó tanárral, a tábor vezetőjével beszélgettünk. — Már hagyomány, hogy iskolánk minden évben kiveszi a részét a betakarításból. A felügyelő tanárok közül tizennégyen állandóan kint laknak, kilencen pedig naponta járnak ki. A tábor vezetésében nagy segítséget nyújt a tizenhét tagú diákvezetőség. Főleg a délutáni programok szervezésében, lebonyolításában. Ezt az őszi tábort nemcsak gazdasági, hanem pedagógiai szempontból is hasznosnak mondhatjuk, hiszen a munka, az egymásra utaltság a legjobb ösz- szekovácsoió erő. A tanárokkal is közelebbi kapcsolatba kerülnek a diákok, hiszen velük dolgoznak, esetleg együtt áznak, fáznak. A tanulók a' gazdaságtól minden mázsa leszedett szőlő után 31 forintot kapnak, így a két hét alatt a jól űgozók akár ezer forintot is megkereshetnek. A múlt évi táborozásunkhoz képest a gazdaság felkészültebben fogadott. Javult az élelmezésünk, így a diákok ki- és beszállítása a munkahelyre az előre meghatározott pontos ütemben történik. A közvetlen szakmai vezetéssel sikerült megértetni, hogy mi, tanárok, elsősorban a gyerekekért felelünk, ez főleg a hidegben és szemerkélő esőben végzendő munka meny- nyiségére vonatkozik. Délután a tábor élete annyiban különbözik a nyári, önkéntes táborokétól, hogy az egyetemi hallgatók helyett az osztályfőnökök felügyeletével — jobban felöltözve — pihennek és gondtalanul szórakoznak a fiatalok. A szabad idős rendezvényeken a két hét alatt — többek között —volt idő felmérni: ki a leggyorsabb futó, ki a legjobb szavaló. Természetesen az utolsó előtti estén készültek a leglátványosabbra, a záró tábortűzre. A tortákat is beleszámítva, közel 20 kilogramm édességet, tucatnyi könyvet, oklevelet osztottak ki a háromszáznegyven lány, a hatvan fiú legjobbjai között. A kétemeletes lángú tábortűz elegendő fényt és meleget adott a hűs októberi estén a háromórás műsorhoz. A diákok énekeltek, vidám jelenetekét mutattak be, egyszóval jól érezték magukat. Másnap, szombaton déli 12 óráig tartott az utolsó műszak. Az előző napi derűs időt. hűvös, szemerkélő eső váltotta fel. Az egymás közötti munkaversenyben a fej fej mellett haladó brigádoknak még lehetőségük nyílt módosítani a végső eredményen. A búcsúebéd után, délután már családjuk körében mesélhették szüreti élményeiket. Cl. P. t A záró tábortűznél Dionüszosz- nak áldozik az egyik brigád vidám jelenetében. • Az utolsó napon is gyorsan telnek a hatalmas vaskádak. SZOCIALISTA EGYÜTTMŰKÖDÉS A könnyűipar fellendül A KGST-tagállamok fejlődésében a jelenlegi szakasz egyik sajátossága a fogyasztási cikkek iránti gyorsan növekvő igény. Ennek következtében jelentősen fejlődik a szövetek, a felsőruházati cikkek és a cipő gyártása. Az európai KGST- tagállamok 1960-tól 1976-ig pamutszövetből megkétszerezték, gyapjúszövetből és cipőből megháromszorozták az egy lakosra számított termelést. Ez a fejlődés annak az eredménye hogy nőttek a könnyűiparba irányuló beruházások, és széles körben alkalmazásra találtak a tudományos és műszaki vívmányok. Jóval tökéletesebbé váltak a hagyományos nyersanyagok feldolgozási technológiái, de új anyagok is széles körben felhasználásra kerültek. Az ágazat gyors fejlődésének fő tényezője, kétségtelenül a nyersanyagbázis jelentős bővülése a vegyi cikkek, a mű- és szintetikus szálak, műbőrök, szintetikus festőanyagok stb. bevezetése révén. A KGST-tagállamok textilgyárinak össztermelésén belül a szintetikus szálak hányada már 1975-ben 34,2 százalékra növekedett. 1990-re ez az arány eléri az, 54.1 százalékot. A vegyipar igénye természes szálakból 1990-re várhatóan körülbelül 50 százalékkal növekszik 1975-höz képest, a szintetikus szálak tekintetében vsizont ez a növekedés el fogja érni a 320 százalékot. A vegyipar korszerű fejlődése szempontjából fontos tényező a KGST-tagállamok együttműködése, amely kiterjed a szövetek, a felsőruházat és a cipő termelésének minden szakaszára. Egy sor árucikk már állandó helyet kapott az árucserében. A Szovjetunió és Csehszlovákia szállítja a KGST- tagállamok egész piacára a pamut- szövetek 53 százalékát, Magyarország a gyapjúszövetek 50 százalékát, Magyarország és Csehszlovákia a cipők 86 százalékát. Az elmúlt néhány év során a külkereskedelmi kapcsolatok egyre inkább a kétoldalú vagy sokoldalú gyár- tásszakosításra, kooperációra épülnek. így például a tagállamok szerződést kötöttek nagy teljesítményű kötő-, textil-, bőr-, cipő- és konfekcióipari gépek, berendezések gyártásának' szakosítására,' kooperációjára. Nagy gazdasági haszonnal jár a KGST-tagállamok műszaki-tudományos együttműködése is. Az NDK és a Szovjetunió által közösen kidolgozott férfiruhagyártő futószalag jelentősen növelte a munka termelékenységét a moszkvai Polsevicska gyárban és a berlini Fortschritt vállalatnál. Az NDK-beli,. lengyel és szovjet szakemberek olyan, új alapelvre épülő szövőgépet szerkesztettek, amely az előzőekhez képest nyolcszorosára növelte a termelékenységet. Csupán tíz, ragasztásos mód. szerrel gyártó sor bevezetésével az éves megtakarítás eléri a 700 ezer rubelt. A Magyarország és a Szovjetunió által közösen kidolgozott, cipősarokgyártó tehcnologtót már 14 országban sz.abadalmaztat- ták. A KGST-tagáliamok közötti együttműködés fejlődése, s a mű. szaki-tudományos haladás a köny- nyűipar területén megteremtette a feltételeket a kölcsönös kapcsolatok hosszú távú, komplex formáira való áttéréshez. Most folyik a fogyasztási cikkek gyártására vonatkozó, 1990-ig szóló hosszú távú együttműködési célprogram kidolgozása. Ez a program az integrációs intézkedéseket is magában foglalja majd a szövetek, a felső- ruházati cikkek és a cipő, valamint a gépek és a vegyianyagok gyártása területén. (APN—MTI) A NÉPI ELLENŐRZÉS MEGVIZSGÁLTA A szállítás szervezése A korszerű értékesítési formák elterjedése, az élelmiszerek szállításának jobb szervezése a kereskedelemnek és a vásárlóknak is egya. ránt elsőrendű érdeke. A kimutatások szerint például a konténerek alkalmazása jelentősen meggyorsítja a szállítást, harmadára csökkenti az üzletekben az áruátvételi időt, s — mivel nem kell az árut átrakodni — mérsékli a kereskedelemben dolgozók — köztük sok nő — fizikai igénybevételét. Nem nehéz felfedezni, hogy mindezek a vásárlók, a fogyasztók érdekeit szolgálják. A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság már három évvel ezelőtt megvizsgálta az élelmiszerek szállításának tapasztalatait, azt, hogy milyen hiányosságok gátolják a szállításszervezés oldaláról a lakosság jobb, tervszerűbb ellátását, s milyen eszközökkel lehetne segíteni. Már akkor is megállapították: az egyik fő gond abból adódik, hogy az élelmiszer nagy- és kiskereskedelem, valamint a szállítók között gyakran nincs szerződéses kapcsolat, sok esetben a személyes összeköttetések — igen sokszor a boltvezetők és a kocsikísérők kapcsolata — határozták meg egy-egy bolt ellátását. Ugyancsak jelentős problémák mutatkoztak az üvegek, ládák visszaváltásában és visszaszállításában, s azt is emliti az akkori jelentés, hogy a kiskereskedelem üzlethálózata — sok esetben még az újonnan épített ABC-áruhózak sem — rendelkeztek a korszerű áruszállítás fogadási feltételeivel. Idén a KNEB munkatársai ismét megvizsgálták, hogyan haladt az akkor megállapított hiányosságok felszámolása, mennyire javult az élelmiszer-szállítások szervezettsége, a lakosság ellátása. A jelentésből kitűnik, hogy az ellenőrök három év múltán meglehetősen vegyes benyomásokat szereztek. Megállapításaik szerint mind a helyi, mind a központi szervek a szükséges intézkedéseket megtették, ám ezek gyakorlati megvalósítása csak részben és zökkenőkkel ment végbe. Mindezeket nem lehet csak az anyagi eszközök és technikai feltételek gyakran valóban korlátozott voltára visszavezetni: az. eredmények és a hiányosságok egyaránt a vezetői munka színvonalában tapasztalható különbségeket jelzik. A legtöbb tennivaló a szerződéses kapcsolatok fejlesztésében, következetes alkalmazásában, a szervezés javításában maradt. A tapasztalatok szerint a kiskereskedelmi vállalatoknak még leginkább a tejipari vállalatokkal sikerült korrekt partneri kapcsolatot kialakítaniuk, míg például a söripari vállalatok — a szállítói pozíció erősebb volta miatt — sok helyen elzárkóznak szerződések kötésétől. Súlyos problémát okoznak a hiánycikkek, hiszen amíg egyes termékek nem, vagy csak igen ritkán, nehezen kaphatók, addig ezen árucikkek megszerzésére irányuló igyekezetben gyakran meg nem engedhető eszközök is helyet kapnak. Megállapították, hogy a három évvel korábbi vizsgálatot követően a hiánycikknek számító termékek elosztása — a meglevő fogyatékosságok ellenére — tervszerűbbé vált. A fővárosban például a húst értékesítő boltokat nagyság szerint kategorizálták, és ennek megfelelően kötelező minimális választékot állapítottak meg. (A boltok tényleges választéka — a húsipar alapanyag-ellátásától függően — gyakran elmarad ettől.) A szállítás körülményeinek és gazdaságosságának nagyon fontos tényezője az, hogy milyen feltételek között fogadják és raktározzák az árukat. A KNEB korábbi vizsgálata nyomán elkészítették és szabványként kiadták az élelmiszerboltok építésének — a korszerű feltételeket figyelembe vevő — műszaki követelmény- rendszerét. s ennek hatására az ezt követően épített nagy alap- területű élelmiszerüzletek már rendelkeznek a korszerű — konténeres — szállítás fogadási feltételeivel. (A fővárosban 25, Békés megyében 7, Szolnok megyében 13, Baranyában 7, Tolnában 2, Komáromban 2 új, nagy területű bolt épült.) Ugyanakkor növekedett az éjszakai szállításra alkalmass zsiliprendszerű raktárral rendelkező üzletek száma. Ami a korszerű szállítási eszközöket illeti: jelentősen bővült a konténerek száma, bár — egy másik vizsgálat adatai szerint — az ország mintegy 19 ezer élelmiszerüzlete közül még csak 1500-ba szállítanak konténerben. Sokat fejlődött a legkorszerűbb szállításszervezési forma, a programozott szállítás. A Budapesti FÜSZÉRT például 130 boltjában szervezte meg a számító- gépes, órára programozott szállítást. Ennek eredményeként kevesebb gépkocsival 25 százalékkal többet szállítottak. Másutt —- például Pécsett és a Gyulai Húskombinátban — is tapasztalható fejlődés ezen a területen, bár korántsem hasonló ütemben és mértékben. Mindenesetre a ma még jellemző kevésbé korszerű és gazdaságos módszereket fokozatosan a programozott szállításnak kell felváltania. F. S. P. „Mérnök” a kútnál — Húsz litert kérek. — Olaj is lesz...? — Nem tudom\.. — Megnézzem? — Ha lenne szíves. — Természetesen. Lássuk csak... Az olaj oké, de a hűtővíz csöpög a pumpánál. Szimeringet kell cseréltetnie. — Köszönöm. Maga ért a kocsikhoz? — Gépészmérnök vagyok. — Mérnök ... a kútnál? — Miért ne? Jó szakma, nem? — Az. De nem kell hozzá diploma. — Nem. Ehhez nem. Csak ahhoz, amit úgy hirdetnek az újságban, hogy „pályázati feltétel: felsőfokú végzettség ...’’ — Nem tudom eldönteni, hogy tényleg ilyen cinikus-e, vagy csak hülyéskedik? — Egyik sem. Mindössze visszaemlékezem. — Mire? — Az újsághirdetésre. Valahogy így szólt. — Ér ön jelentkezett ... — Úgy, ahogy mondja. Jelentkeztem. Elvégre felsőfokú , végzettségem van. — És aztán? — Kedvesen fogadtak. A személyzetis körbe- vitt a gyárban, mindent megmutatott és mindenütt bemutatott. — Mi történt ezután? — Tetszett a hely. Aláírtam a szerződést a munkaügyi osztályon. — Milyen bosztásban alkalmazták? — Műszaki osztályvezetőt kerestek. —Jól megfizették legalább? — ötvenszázalékos bérbeállást biztosítottak. — Az, ha jól számolom, műszaki-gazdasági vezető kettes kategóriában, úgy 5000 forint körül... — Éppen annyi. Maga honnan tudja ezeket? — örülök, hogy végre maga is kérdez valamit. Én is gazdasági vezető vagyok. — Ne mondja! és hol? — A szerelőműveknél. Sajtos Géza főmérnök. — örvendek. Kuti Ottó. — Én vagyok az idősebb, szervusz! — Szervusz, Géza bátyám! — Tehát műszaki osztályvezető lettél? — Igen is, meg nem is. — Ezt nem értem. — Azonnal meg fogod érteni. Az elődömet ugyanis felmentették. Saját kérésére, egészsé- ségi okok miatt, ismered ezt... — Hajaj! És mi lett vele? — Ott maradt az osztályon, műszaki-gazdasági tanácsadó lett. Az én tanácsadóm! — Üristen! Ki volt az az ember? — Sármány Kálmánnak hívták, régi munkáskáder volt, gyorstalpalón szerezte meg nagynehe- zen a technikusi képesítést. Képzelheted... — Képzelem! — Az igazgatóm, ha javaslattal álltam elé, először is azt kérdezte: „Megbeszélted ezt a dolgot Sármány kartárssal?’’ Ha intézkedéseimhez kértem a jóváhagyását: „Tud erről Kálmán?” Kiborultam. Ki hát itt az osztályvezető o keserves úristenit, Sármány Kálmán, vagy én?! — Mi történt ekkor? — Semmi. Megnyugtattak: persze, hogy én vagyok az osztályvezető, de hát ugye még meglehetősen fiatal vagyok és hát Sármány kartárs nagy tapasztalata ... — Erre te? — Próbáltam lehetőség szerint alkalmazkodni, de egyre feszültebbé vált közöttünk a viszony. Megtudtam, hogy az öreget nemcsak az bántja, hogy a főnöke vagyok. A fia miatt is orrolt rám, akiből nem sikerült mérnököt faragnia. Péternek hívták a fiút, olyasforma idős lehetett, mint én, de kissé fafejű volt a srác, a harmadik nekifutásra sem jutott be az egyetemre. Aztán feladta. — És az öreg? — Lassan kezdtem meggyűlölni azt az embert. Elhatároztam, hogy kicsinálom. Be fogom bizonyítani, hogy Sármány kartárs „nagy tapasztalata” nélkül is megy a verkli, s nem is akárhogy. — Most mégis itt vagy... — Nem tudtam megtenni. Megkeveredett bennem minden. Olykor gyűlöltem, máskor meg tiszteltem Sármány Kálmánt. — Tisztelted? — Igen. Tiszteltem azért, amit tett. Hogy több, mint egy évtizeden át helyt tudott állni a gyorstalpaló technikusi végzettségével. Csodáltam hihetetlen munkabírását, mindenkit magával ragadó lendületét. És talán sajnáltam is, hogy neki nem adatott meg a felsőfokú képesítés megszerzésének lehetősége ... — Bocsáss meg... mennyit keresel te itt? — A fizetésedre gondolsz, vagy jattal együtt. — Cakompakk. — Hát, a gyengébb hónapokban tízezer alatt. — Mosolyogj ki, de én mégis megkérdezem. Nem volna kedved mérnökként dolgozni nálunk? Hatezerért. — Sajnos nem lehet. — Miért ne lehetne? — Nos jó. Elrontotta a játékomat, de jószándékkal tette. Tudja meg hát, hogy nekem nincs felsőfokú képesítésem. — Hogyan? Ezt nem értem. — Uram, én nem vagyok mérnök. Ha az lettem volna, nem lennék itt, elhiheti. Azt csak úgy kitaláltam. — De kérlek, ki vagy te? ... Ki maga tulajdonképpen? — Sármány Péternek hívnak. Sitkéi Béla
