Petőfi Népe, 1979. október (34. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-03 / 231. szám

1979. október 3. • PETŐFI NÉPE • 3 Katonatelep kertváros -1979 Nem akartam hinni a szememnek, a té­nyeknek, amikor mintegy ismereteimet fel­frissítendő, fellapoztam hazánk helységnév- tárát. Kecskemét jelentősebb lakott helyei­nek sorában ugyanis Katonatelepet 1970. ja­nuár elsején a következők jellemezték: né­pességszáma 25, lakóház 6, lakás 8. A köz­ponti belterülettől 6 kilométerre esik. Azóta ugyancsak megváltozott Katonate­lep. Az évtized folyamán három ütemben történt parcellázással, rendezett utcasorok­ban 188 porta alakult ki. Többségükön új családi házak, szőlős-, gyümölcsös-, zöldséges­kertek. A legújabb osztáson, tavaly nyáron szinte napok alatt gazdára talált 78 házhely csaknem mindegyikén tető alá hozott, maga­sodó falú, vagy még csak az alapjakész csa­ládi házak. Lerövidült, a szélső portasortól — ha jól becsülöm — öt kilométerre csökkent a városközponttól való távolság. Lezárult, hamarosan kiteljesedett formát ölt Katonate­lepnek a műút és a vasút közötti lakott te­rülete. — Ha visszagondolok a hetve­nes évek elejére, az első honfog­lalókra, az a közvetlenség, az az emlékezetes, nagyszerű összefo­gás! Ez, a Katona Zsigmond utca bontakozott ki elsőnek. Juhász Péter, a szőlészeti kutató gépko­csivezetője volt az első építkező. Az első beköltöző pedig az ötgyer­mekes Bene család... — magya­rázza Fazekas Ferenc iskolaigaz­gató, a lakóterületi népfrontbi­zottság titkára, akivel a legújabb fészekrakókkal, s az építkezéssel járó gondokkal ismerkedni, az új osztás felé tartunk. — Honnan érkeztek az ide tele­pülők? — A többség Kecskemétről. Ér­dekes azonban a megfigyelhető áramlás. Vannak, akik a távolab­bi tanyákról, például Lászlófalvá- ról tesznek egy lépést előre, köze­lebb a városhoz. Itt, a környéken vesznek tanyát. Azokét, akik vi­szont a kertvárosba költöznek be. Kovács Mihályék például Talfájá- ról jöttek, itt vettek telket, itt építkeznek. Vonzza az embereket, hogy a hobbikért is otthon van, 300—400 négyszögölesek a telkek. Szemközt velünk, karonfogva középkorú házaspár érkezik, Vessző Ferencék. Ók is a tanyát váltották fel új otthonukkal. Sze­retik és büszkék Katonatelepre. De nyomban felteszik a kérdések sorát is: Mikor lesz vízvezeték? És tőkehús helyben? Mikor épül út a Lugas-soron ? Miért van, hogy Kadafalváig, Miklóstelepig két forint a busz, s ha Katonatelep is Kecskemét, ide miért drágább az utazás? Az országúttal párhuzamos Zsigmond Ferenc utcába kanyaro­dunk. Az egyik új, lehúzott re- dőnyű házra mutatva, a népfront­bizottság titkára megjegyzi: Szál­kái Lajoséké, akik még többnyire a talfáji tanyán tartózkodnak, de haza már Katonatelepre járnak. Jobboldalt frissen meszelt, még üres házikó, előtte olajtöltő auto­mata. Fazekas Ferenc jólesőn köz­li: apródonként megoldódnak a gondok. Idestova két éve, hogy nem kell már Kecskemétre vergőd­ni, bizományosi alapon helyben működik a pb-gázcseretelep. És íme, megoldódik a fűtőolaj-ellátás is. — Hiányzott itt ez a szolgálta­tás, vállalkoztam rá. Viszontel­adói szerződést kötöttem. Gyakor­latom van, míg le nem rokkanto­sítottak, benzinkútnál dolgoztam — mondja Kiss László, s hozzáte­szi: az építkezés két hónapja alatt nagy érdeklődést tapasztalt. Re­méli, hogy a jó szolgálat fejében a számítását is megtalálja. Utunkat folytatva, az éppen zárt ABC-üzlet előtt felidézem azokat a helyi népfrontgyűléseket, ame­lyeken még csak visszatérő óhaj­ként emlegették a kis ABC-t. Kí­sérőm pedig rávágja: — És ügyes, közkedvelt a bolto­sunk is. Csak az üzlet nyitva tar­tása. okoz gondot. Munkába me­net előtt még nincs nyitva, haza­térve meg már zárva találják a dolgozók ... Hanem, emlékszik az Univer képviselőinek az egyik gyűlésünkön tett ígéretére? Azóta ugyancsak megsokasodtunk, egyre jobban hiányzik ide az üzlet mel­lé építendő presszó és kis étterem. Az esőért sóvárgó, bokáighomok utcán a többnyire tetőtér-beépíté­sű, csaknem beköltözhető épületek sorához érünk. Havasi János gaz- dász házán az utolsó cserepeket rakja fel a mester. A télnek már nyilván katonatelepi lakosként néznek elébe Havasiék. — A télnek? Az hiányozna még! Egy hét múlva költözni kel­lene. A városban két gyerekkel egy garzonban laktunk, azt adtuk el, hogy beépíthessük. De nézzék, ez van, se vakolat, se padlózat, tortúra az építkezés. Faanyagért Tolnát-Baranyát bejárhatja az ember, cement pedig ... nem is tudom, minek a TÜZÉP szerződé­se, ha a raktár üres ... Taska Lászlóék — mindketten a Baromfifeldolgozó Vállalat dol­gozói — láthatóan örömmel fo­gadják a váratlan látogatót. Büsz­kén mutatják a tetőtéri két fél szobával együtt 84 négyzetméter alapterületű, jó beosztású, új há­zukat. És felváltva magyarázzák: — Bent a gyárban 30 négyzet- méternyi a szolgálati lakás. Bi­zony, két gyerekkel szűkös. Miért Katonatelepet választottuk? A nyugalomért, a friss levegőért és a kertbarátság sem mellékes. A konyhára minden megterem a kertben — így a fiatalasszony. És máris a férjéé a szó: — Annyiért kihoztuk ezt a há­zat, amennyiért garzont sem kap­tunk volna a Széchenyivárosban. Eddig nem éri el a háromszázez­ret a költség. Persze, saját munká­ját nem számítja az ember, pedig az is kitesz már legalább hetven­ezer forintot. Géplakatos az erede­ti szakmám, és egyéb munkákhoz is értek. Például a központi fűtés megoldása. Szénnel tervezzük, Nagykőrösről szállítva. így ol­csóbb. Furcsán hangzik, de Kőrös közelebb van. Azt mondja a fuva­ros: Kecskeméten keresztül szállí­tani önmagában plusz ötszáz fo­rint ... S hogy katonatelepi la­kosként mi lesz az első igényünk? A helyi járat, a nyolcas kihozása, félóránként. Hiszen alig több, mint két megálló kérdése. Aztán pedig a vízellátás lenne a továb­bi kívánság... Cement- és faanyaghiány — er­ről panaszkodik Horkai József, a SZIM dolgozója is. Ügy tűnik, napjainkban ez a családiház-épí- tők legégetőbb gondja, summázzuk tapasztalatunkat Fazekas Ferenc­cel, immár a Kocsis Pál utcában nézelődve. Az egyik családi ház tövében kisebb építkezés. Fodrász­üzlet lesz. — Mert van ám fodrászunk is! Ö építteti, hogy méltó körülmé­nyek között szépíthesse lányain­kat, asszonyainkat Kecskemétiné, a mesterasszony. A kiadós ismerkedő sétánk ki­indulópontjához, az iskolához ér­ve, az iskolaigazgató-népfronttit- kár újabb örömével, s egyben gondjaival hozakodik elő. Nagy öröm, hogy sikerült létrehozniuk a napközit. Égető gond viszont a mintegy hatvan alsó tagozatos kisiskolás szállítása az alsónyomá­si iskolába. A felső tagozatosoké pedig Katonatelepre. Az iskola­buszt megvonták, és nagyon ren­detlen a közlekedés. Ismét küszö­bön a rossz idő, belegondolni is rossz, mennyit állnak majd a buszra várva, esőnek, hónak, fagynak kitéve az apró gyere­kek ... Meg kellett néznem a műút túl­só oldalán az öreg iskolában nagy­részt társadalmi munkával kiala­kított, zsúfoltsága ellenére is la­kályos óvodát. Egycsoportos, de harminchat apróságot fogad. A ki­maradt gyerekeknek mégis iskolai előkészítőt kellett szervezni októ­bertől kezdve. — Iskolánk mellett van hely bőven, ígéret is négy tanterem­mel való bővítésre. Akkor majd nagyobbodhat az óvoda is, hisz egyre népesebb Katonatelep — mondja sóhajtva Fazekas Ferenc. • A kertváros tovább fejlődik. Kecskemét ugyanis felfelé terjesz­kedik, nincs is több családiházas telek. Igény viszont van, kielégí­tésének iránya pedig a külterület. A város rendezési terve Katonate­lepnek a beépítettel szemközti ré­szét is lakott területté jelöli, ahol az elkövetkező években még mintegy 150 házhely kialakítása várható. Ezzel együtt — nem számolva a környező tanyák lakosait —, ki- teljesedetten mintegy másfél-két­ezerre tehető majd a megyeszék­hely e településrészének népesség­száma. Perny Irén • Üj házak sora a Szőlőskert utcában. • Az oviban bizony, nagy a zsúfoltság... (Tóth Sándor felvételei) ÉRDEKES EMBER Kiköttetéstől a hitvallásig If ecskeméten, az új szalagház­■rv ban lakik Kiss Antal nyugdíjas. Élvezi a sok év szorgos tevékenységét követő, jól megér­demelt napokat. Emlékezik moz­galmas életére, amelynek tanulsá­gait — no nem annyira irodalmi babérokra pályázva, inkább a sző­kébb család számára — rendre versbe önti. Életének egyik döbbenetes for­dulópontja volt, amikor 1944-ben, Kecskemét kiürítésekor családjá­val a Dunántúlra került. A Vas megyei Megyehíd község mellett, ahol menedéket leltek, Ikerváron volt — mint mondja — Szálasi főhadiszállása. — Az a pár hónap, amit itt töltöttünk, a szenvedések, a tor­túrák sorozata volt. Egyszer a nyilasok engem és a bátyámat, aki súlyos tüdőpanaszai miatt a katonai szolgálat alól mentességet kapott, Iövészárokárásra rendel­tek ki. Nem mentünk. Nyomban megvonták tőlünk az igen-igen szűkös fejadagot. Februárban, amikor a főváros már napokkal előbb felszabadult, a zöldingesek, meg a nácik még mindig az esz­telen vérontásba hajszoltak volna. A németektől öt páncélöklöt kap­tunk, hogy azokkal harcoljunk. A fegyvereket az árokba dobtuk, s ezért kikötés járt. Kegyetlen kín- zási mód ez, nem kívánom, hogy bárki is megismerkedjék vele. S még mennyi szörnyűségnek vol­tam akaratlan szemtanúja! A béke éveiben hosszú ideig ki­rakatrendezőként tevékenykedett, majd a felszabadulás után számos egyéb munkakört is vállalt. — Több éven át a textilnagyke­reskedelmi vállalat osztályvezető­je voltam, majd az ÁB- szakfel­ügyelője. Később újra visszatér­tem az eredeti szakmámhoz, s tíz éven át rendeztem a BRK ki­rakatait, miközben neveltem az utánpótlást is. Jónevű kirakatren­dezők egész sora kapta tőlem az indítást. Az élet az ikervári kikötés után sem nagyon kímélte Kiss Antalt. Kilenc műtéten esett át, különfé­le betegségek miatt. S, hogy ma, a nyolcadik évtized küszöbén is jól bírja magát, azt nagy szenve­délyének, a kiskertje lelkes, csak­nem naponkénti művelésének kö­szönheti. Hosszú idő telt el azóta, hogy a zivataros idők ide-oda hányták- vetették. De talán akkor kezdtek kikristályosodni benne azok a gondolatok, amelyeket napjaink­ban gyöngybetűkkel papírra vet: „Hozsannával fogadtuk a békét, s eltöröljük a háborút, vérontást végképp.” Ügy legyen! — üzenjük nem­csak ennek az amennyire érdekes, épp annyira értékes, sokat pró­bált, idős embernek, de kívánjuk valamennyiünknek. Jóba Tibor BARÁTAINK ÉLETÉBŐL } Atomerőmű: átok vagy áldás? A világon 100 'atomerőmű van. Ez egyelőre nem sok, ha figye­lembe vesszük a hő- és vízierő­művök számát. Az évszázad vé­gére azonban már az összes vil­lamos energiának a felét atom­erőművek fogják előállítani. Az atomenergetika ilyen gyors fej­lődése (az első atomerőművet 1954-ben a Szovjetunióban he­lyezték üzembe) törvényszerű. iA statisztika bizonysága sze­rint a világ áramfogyasztása tíz­évenként megkétszereződik. E- mellett a villamos energia terme­lésére a kitermelt természeti tüze­lőanyagnak mint egy egyiharma- dát használják fel. Ezzel magya­rázható az ásványi tüzelőanyag­készletek hiányát pótolni képes atomenergia fokozott felhaszná­lása. A Szovjetunió gazdaságát nem fenyegeti energiaválság: az or­szág nagy ásványi és vízi ener- giaforrrásokkál rendelkezik, kü­lönösen Szibériában és a Távol- Keleten, s széles körű atomerő­mű-építési program valósul meg főleg az ország európai részén. A következő tíz-tizen,két eszten­dőben a szovjet atomerőművek kapacitását 100 millió kilowattra kívánják növelni. Ezzel kapcsolatban nem érdek­telen, hogyan fejlődött a Szov­jetunióban a nukleáris energia felhasználása. A legszembetű­nőbb példa a novovoronyezsi atomerőmű. Ezt 1964-ben helyez­ték üzembe, 10 évvel azután, hoigy áramot szolgáltatott a vi­lág első atomerőműve Obnyinszk- ben. A 210 000 kilowatt teljesít­ményű, víz—víz reaktorral fel­szerelt novovoronyezsi erőmű el­ső blokkja kísérleti-ipari proto­típus volt, a., harmadik pedig már sorozatban készült. Ennek mintájára épült és épül ma már egy sor atomenergetikai objek­tum a Szovjetunióban és külföl­dön, köztük a „Nord” az NDK- ban, a Kozloduj” Bulgáriában, a „Lovinza” Finnországban. A Szovjetunió segítségével atomerő­mű készült Csehszlovákiában, s épül nálunk, Pakson. A már mű­ködő atomerőművekbe vagy a máig csak most épülőkbe Novo- voronyezsből hívnak meg szak­embereket. A novovoronyezsi atomerőmű munkájának 15 évi tapasztalata bizonyítja, hogy a bonyolult be­rendezés megbízhatónak és gaz­daságosnak bizonyult. Emellett az energetikai blokkok üzemelte­tése során a novovoronyezsiek az ország iparági intézeteinek szak­embereivel együtt sok fontos technikai újítást vezettek be. íme egy jellemző példa: az ere­deti konstrukciós megoldások és a technológiai rendszer bizonyos módosításainak eredményeként a harmadik blokk teljesítménye ugyanolyan méretű víz—víz re­aktor esetén az első aggregéíhoz képest több mint kétszeresére emelkedett. A szákemberek köz­ben kifejlesztették az egy és másfél millió tóilowattos blokko­kat is. A leningrádi, a csernobili és a kurszki atomerőművekben például már ilyen „milliós” blok­kokat szereltek fel. Vajon mi az újdonság előnye? iA „milliós” blokkokra való át­térés — mondja Nyikolajev Le- nin-díjas tudós, a kurszki atom­erőmű főmérnöke — az atom- energetika egyik nagy műszaki vívmánya világviszonylatban. Ezekben a blokkokban gazdasá­gosabb a berendezés és az üzem­anyag kihasználása. Annak idején sokan kérdezték: vajon nem jár-e veszélyekkel az atomenergia felhasználása? Nem szennyezik-e be az atomerőmű­vek a környezetet? A novovoro­nyezsi atomerőmű üzemelésének sok esztendős tapasztalatai tel­jes mértékben rácáfolták ezekre a kétkedőkre. Eddig a világ 80 országának kompetens képviselő] szóltak elismeréssel az erőmű működéséről. Ugyanez a helyzet a kurszki atomerőműben is. Ezt az erőművet elektronikus számí­tógépekkel, t v -bérén dezések kel és különleges automata rendszerek­kel látták el, amelyek ellenőrzik a technológiai rendszereket, biz­tosítják a blokk megbízható mű­ködését. Az atomerőmű komp­lexumába levegő- és gáztisztító berendezések is * tartoznak. Az erőműben gondoskodtak a szel­lőzőrendszerek, a szilárd- és fo­lyékony üzemi hulladékok eltá­volítására és hasznosítására szol­gáló berendezések szigorú ellen­őrzéséről. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a hőerőművek­hez képest, amelyek sök ezer tonna hamut, kén- és széndioxi­dot bocsátanak a légkörbe, az atomerőművek környékének lég­tere több tízszerte tisztább. Az energetikusok és építők te­lepülése, Kurcsatov mellett víz­tároló van. Ez az atomerőmű úgynevezett hűtőtava, amelynek sokoldalú hasznosítására halfel­dolgozó üzemet létesítenek évi 16 000 mázsa hal feldolgozására. A víztároló partjain strandokat létesítettek, vitorlázóklúbot nyi­tották, vízi üdülőtelepet építet­tek. Mint látjuk, az atomerőmű a helyi természeti kincseket is megsokszorozza, az emberek éle­tét is megszépíti. Lipcsei vasútmodellezők Hegyen-völgyön zakatol a vo­nat ... No, nem a budapesti Fesz­tivál egykori, kedvelt játékáról van szó ... A 10x1,60 méter nagyságú la­pon akár nyolc személy- és teher­vonat is közlekedhet egyszerre, ha alkotói úgy akarják. A lipcsei „Friedrich List”-ről, a német vasút úttörőjéről elnevezett mo­dellező klub műhelyében vagyunk. A kis szerelvény vígan robog a képzeletbeli “vonal vágányain. Szántóföldek, rétek, erdők között, alagutakon és hidakon át. Színes házikók, csodálkozó erdei vadak tekintenek a tovaszáguldó szerel­vényre. A kocsik ülései 5 milli­méteresek, az ablakok körömnagy- ságúak. A pályát fából, alumí­niumból, műanyagból, drótból és papírból állították össze. A lipcsei „Friedrich List” klub 320 tagjával a legnagyobb az NDK több mint 200 vasútmodellező kö­zössége közül. A klubban 12 cso­port tevékenykedik. Tagjai a leg­különbözőbb korúak. Tizenegy éves a legfiatalabb, 88 éves a leg­idősebb. A csoport elnöke, Wolfgang Bahnert „civil” foglalkozása — bi­zonyára nem véletlenül — moz­donyvezető. Talán neki is köszön­hető, hogy a lipcsei déli pályaud­var holtvágányán álló egykori gyorsvonati kocsi ad otthont a mo­dellezőknek. „Ez a környezet szá­munkra az igazi — lelkesedik —, hiszen a valódi vonatok itt halad­nak el mellettünk.” Bahnert csoportja most egy újabb, három négyzetméterrel na­gyobb építmény elkészítésén fára­dozik. A pálya az egyik Drezda- környéki vonal élethű mása — ki­csinyben. A tájat kirándulásaikon tanulmányozták. Most épülnek a vágányok — az erdők, hegyek és hidak még hiányoznak. Bizonyára nem véletlen, hogy a csoport tagjai nagyrészt vas­utasok, akik így kötik össze a hi­vatást és a szórakozást. A klub elnöke arról is beszámol, hogy az elmúlt években mintegy 50 ifjú klubtag jelentkezett vasutas-is­kolába, közülük néhány már mun­kába is állt. A „Friedrich List” klub az NDK határain túl is hírnévre tett szert. Különösen szoros a kapcsolatuk a magyar és csehszlovák modelle­zőkkel. Tapasztalataikat rendsze­resen kicserélik. A „List” természetesen részt vesz a lipcsei „Messehaus am Markt” évente megrendezett ki­állításán. A legutóbbin — más csoportokkal együtt — kilenc pá­lyán több mint száz zakatoló kis­vonat örvendeztette meg a kiállí­tás idősebb és fiatalabb látogatói­nak ezreit. G. L • Műhely, a kiszolgált gyorsvonati kocsiban. (Fotó: ADN/ZB — KS) Testnevelési óra — jobb lehetőség híján — az ABC-üzletig kiépített utcán.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom