Petőfi Népe, 1979. szeptember (34. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-26 / 225. szám

* • PETŐFI NÉPE • 1919. szeptember 26. A pártegység és az alapszervezet • Számtalan tény és minden ta­pasztalat tanúsítja, hogy pártunk­ban, az alapszervezeteket is bele­értve, a politika valamennyi lé­nyeges kérdésében elvi egyetértés van. Tulajdonképpen senki nem vitatja a szocialista építésben kö­vetett alapvető elveknek, a párt vezető szervei által hozott irány­adó politikai határozatoknak a he­lyességét. Egyetértés van a gazda­ságpolitika, a társadalompolitika, a kultúra területén, a nemzetközi kapcsolatokban kitűzött elvi cél­kitűzésekkel. Ez még akkor is igaz, ha az egyes konkrét esetek­ben a gyakorlati tevékenység so­rán eltérő álláspontokkal is talál­kozunk. Ennek a természetes el­lentmondásnak az az alapja, hogy az alapvető eszmei-politikai ér­dekazonosságon belül, mind a lét­viszonyokban, mind a tudati szfé­rában lényeges különbségek is vannak. A társadalmi struktúrá­nak ez a sajátossága pedig lénye­gében a pártban is visszatükröző­dik. A párt, ha nem is fejezi ki mechanikusan a társadalmi viszo­nyok egészét, de nem is függetle­níti magát tőle. • Ezek a megállapítások ter­mészetesen érvényesek a párt leg­kisebb szervezeti egységére, az alapszervezetre is. Itt azonban bi­zonyos sajátosságok is megfigyel­hetők. Az alapszervezet tagjai tár­sadalmi helyzetüket, létkörülmé­nyeiket tekintve egységesebbek, homogénebbek. Ez mindenekelőtt abból ered, hogy a társadalmi munkamegosztásnak egy szőkébb területéről, lényegében azonos munkahelyről szerveződnek. Az alapvető azonosságok, a sok kö­zös vonás mellett azonban a párt­tagok között is vannak lényeges különbségek és ezek mindig forrá­sai lehetnek az egység ellen ható tendenciáknak. Ezek a különbségek nagyon sok­rétűek. Az alapszervezet tagjai különböző helyet foglalnak el a termelési folyamatban érvényesü­lő munkamegosztásban. Vannak köztük például beosztottak és ve­zetők, szakmailag magasan ki­emelkedők és kevésbé képzettek, szorgalmasabbak és elmáradot- tabbak, magasabb és alacsonyabb jövedelműek, műveltebbek és kul­turálisan tájékozatlanabbak. El­térőek sok tekintetben speciális körülményeik, politikai és társa­dalmi ismereteik, gyakorlati ta­pasztalataik. Sok olyan eltérés fi­gyelhető meg az egyes párttagok egyéni létfeltételeiben, amelyek közvetlenül és lényegesen befolyá­solják gondolkodásukat, magatar­tásukat az egyes konkrét politikai jelenségekkel kapcsolatban. • Lényeges sajátossága az alap­szervezetekben megvalósuló párt­egységnek az is, hogy ezen a szin­ten az általános elvek, a politi­kái határozatok célkitűzései na­gyon konkrétan és gyakorlatiasan vetődnek fel, és az egyes embere­ket a legközvetlenebbül érintik. Itt már nem elégséges, ha például a bérezéssel kapcsolatban csupán absztrakt módon a szocialista el­osztás elvét hangsúlyozzuk. Itt már nem lehet elvonatkoztatni a konkrét alkalmazástól az egyes csoportok, sőt egyes dolgozók konkrét teljesítményétől, bérezésé­től. Nagyon konkrétan kell állást foglalni számos egyedi esetben: ki az, aki többet, ki pedig kevesebbet érdemel. Ez pedig sok szempont­ból nehezebb. Nemcsak azért, mert az ilyen állásfoglalás a leg- közvetlenbbül érinti az egyes em­bereket, hanem azért is, mert gyakran abszolút tökéletességgel mérni sem lehet a dolgokat, hi­szen minden konkrét ügy kapcsán is számtalan mellette, és nagy­részt ugyanannyi ellene szóló érv felhozható, megalapozottan helyt­álló. Minden állásfoglalás, megol­dás — még a legtökéletesebb is — csupán tendenciaként érvénye­síti az elveket. Nem beszélve ar­ról, hogy a legtökéletesebb for­mában érvényesített elvek sem egyformán érintik — csak kedve­zően vagy csak hátrányosan — az egyes emberek közvetlen egyéni érdekeit. • E sajátos helyzetből termé­szetszerűen ered a pártszerű viták különös jelentősége az alapszer­vezetekben. A viták, nézetek, vé­lemények ütközése az itt folyó pártéletnek is, a pártegység meg­teremtésének nélkülözhetetlen elemei, törvényszerű velejárói. Sőt, éppen konkrétságukból ere­dően itt a viták rendszerint szen- veszélyesebbek is, számtalan sze­mélyes motívumot is tartalmaz­nak. Szubjektív telítettségük még a legpártszerűbb körülmények kö­zött sem kerülhető el, ami nem jelent feltétlen negatívumot. Csu­pán az olyan megnyilvánulás ká­ros, amely szubjektivizmusba csap át, mellőzi a kellő tárgyilagossá­got, nem vesz tudomást a tények­ről, vagy éppen meghamisítja azo­kat. Nem szolgálja a pártegysé­get a vitának az a fajtája sem, amelyben az elvszerűséget és a tárgyilagosságot a személyeskedés váltja fel. A szenvedélyes vita pártszerű körülmények között so­hasem fajulhat durvasággá, köl­csönös sértegetéssé, az emberi mél­tóság és becsület lejáratásával. A viták tehát az alapszervezeti pártélet természetes elemei. Ezek objektíve jelen vannak és spon­tán is élnek. Az alapszervezet po­litikai vezetésének egyik nagyon fontos követelménye, hogy tuda­tosan irányítson, pozitív irányba befolyásoljon. Ezen az úton bizto­sítható, hogy a különböző véle­mények, nézetek a helyes politi­kai elvek alapján szintetizálódja- nak, és minden kérdésben, úiból és újból az elvi egyetértés mellé a cselekvési egység is létrejöjjön, most már magasabb szinten meg­valósuljon. • A pártegység ilyen értelmű felfogása és gyakorlati megvaló­sítása mindenkor nagy jelentősé­gű és alapvető feladata a párt- szervezetnek. Napjainkban ennek különös aktualitást adnak azok a politikai feladatok, amelyeket a pártszervezeteknek a gazdasági hatékonyság következetesebb megvalósítása érdekében meg kell oldaniuk. Számolni kell azzal, hogy a hatékony gazdálkodás, a felgyorsuló termékváltás fokozott mobilizációt teremt a termelés fel­tételeiben. annak emberi viszo­nyaiban is. E változások nyomán korábbi értékrendek átrendeződ­nek, más, új megítélést kapnak. Megnövekszik a szerepe a dolgo­zók szakképzettségének, általános műveltségének, általában a ter­melés kultúrájának. Magasabb kö­vetelmények támasztódnak a mi­nőséggel. a fegyelmezett, pontos munkával szemben. A hatékony gazdálkodásnak döntő feltétele az új, a haladóbb termelési formák és eljárások alkalmazása, ami ter­mészetszerűen maga után vonja a haladó és a konzervatív gondol­kodás, az újjal szembeni tartóz­kodók és az új iránt fogékonyab­bak közti vitákat. • Mindent egybevetve, a haté­konyság elvének gyakorlati érvé­nyesítése minden szempontból felgyorsítja a helyi társadalmi­politikai élet mozgását, fókozza intenzitását. Ennyiben a pártegy­ség megvalósítása az alapszerve­zetekben bizonyos mértékig új megvilágításba kerül. Változnak feltételei, körülményei, megnö­vekszik fontossága, politikai je­lentősége. R. I. Munkában az elektrongyorsító • A Villamosszigetelő és Mű­anyaggyárban olyan hőre zsugo­rodó műanyag csövek és idomok gyártásának bevezetésén dolgoz­nak, amelyeket különféle ipará­gak általános szigetelő- és bur­kolóanyagként használhatnak fel. A kísérleti gyártás és a jövő évben kezdődő sorozatgyártás egyik technológiai feltételét a nemrég üzembe helyezett szov­jet gyártmányú elektrongyorsító biztosítja. Ezzel a berendezéssel besugárzással módosítják a poli­etilén csövek anyagszerkezetét. (MTI-foló: Fehér József felvéte­le — KS) Barátság házgyár Ebben az évben Bukarestben mintegy 45 000 új lakást kell épí­teni a tervek szerint. E feladat megvalósításához nyújt segítséget a „Barátság házgyár", amelyet a Szovjetunió ajándékozott Romá­niának az 1977-es földrengés okoz­ta károk helyreállítására. A szovjet emberek, akik átélték az ashabadi, a taskenti, a tbiliszi földrengést, tudják, mit jelent ez a ma még kivédhetetlen természe­ti csapás. A „Barátság házgyár” tervezése a márciusi földrengés után azonnal megkezdődött, és szeptemberben már a kész terve­ket adták át a szovjet mérnökök. Az építkezéssel egyidőben láttak hozzá Kujbisevben, Cseljabinszk- ban, és más gépgyárakban a be­rendezések gyártásához. .Természe­tesen a szerelésben is tevékenyen részt vettek a szovjet szakembe­rek. A kivitelezési munka is szi­gorú menetrend szerint alakult. Ez tette lehetővé, hogy a gyár egy része idén szeptemberben már ter­melhessen. Határszemle, műhelylátogatás • A kaposvári húskombinát új, exportra termelő sonkaüzeme részére készítenek a vasasok alumínium—fa kombinációjú, az egészségügyi szabványoknak megfelelő öltözőszekrényeket. Képünkön Kutasi Má­tyás, Szabó László és ifj. Szombati Mátyás a szekrények összeállítá­sát végzik. (Opauszky László felvételei) A kiskunfélegyházi Petőfi Ter­melőszövetkezet központjának ka­pujában találkozunk Fricska N. János elnökkel és Retkes Im­rével, a közös gazdaság pártszer­vezetének titkárával. — Körülnézünk egy kicsit — invitálnak szívélyesen —... Néhány perc múlva már a kö­zeli baromfitelepen folyik a taka­rítás, fertőtlenítés ellenőrzése. — A napokban szállítás volt, 60 ezer húscsirkét adtunk át a Baromfifeldolgozó Vállalatnak — mondja az elnök. — A lakatosok két éjjel segítettek a rakodásban. Később, miközben a keskeny aszfaltcsíkon futó gépkocsiban a hamarosan kezdődő kukoricabe­takarításról esik szó, Retkes Im­re megjegyzi: — Ha nincsenek vasas szak­embereink, nem tudom hogyan működött volna a Sirokkó szárító berendezés... Hatalmas, szépen gondozott, egészséges fürtöktől roskadozó szölőtábla mellett haladunk. — A jónak ígérkező termés be­takarítását is segítik majd a laka­tosok — emlegetik ismét a vasa­sokat. — Tudomásom szerint a közös gazdaság csak alaptevékenység­gel, illetve mezőgazdasági terme­léssel foglalkozik, kik azok a többször emlegetett vasasok? — kérdem vendéglátóimat. — Most majd őket is megláto­gatjuk — mondja mosolyogva az elnök, majd röviden ismerteti a részleg történetét. — Ezelőtt hat évvel a Petőfi és Móra Termelőszövetkezet egye­sülésével alakult ki a mai 2300 hektáros gazdaság — mondja az elnök. — Alig néhány szakember verődött össze. Nagy hasznukat vettük a saját munkák elvégzé­sében, de azután rájöttünk, arra, hogy a szabad kapacitásuk ki­használása, a szövetkezetnek je­lentős anyagi hasznot is hozhat, így kezdődött. Jelenleg 38-an dol­goznak, tavaly 6,6 millió forint volt az árbevételük erre az évre pedig 7,6 millió forint elérését tervezik. Minden jel arra mu­tat, hogy a közös gazdaság igé­nyeinek kielégítése mellett tel­jesíteni fogják tervüket. — A vasasok telepe, a Bugaci út mentén megközelítően a tsz kö­zepén terül el — veszi át a szót Retkes Imre. — A dolgo­zók alig két-három kilométeres körzetben itt laknak a tanyákon és viszonylag könnyen megköze­líthetik a munkahelyüket. Külön érdemes megjegyezni, hogy a tsz- területén levő 360 tanyából már 290-ben villanyt használhatnak és a fürdőszobák száma is eléri az ötvenet. — Nagy hagyománya van mi­felénk a háztáji zöldségtermesz­tésnek — mondja az elnök. — Munkaidő után a lakatosok, is retket termelnek, sertést hizlal­nak. Érdemes megjegyezni, hogy az idén mintegy 18 millió forint értékű szerződéses áru kerül le­adásra és kerül a közellátásba. Tagjaink a tavaszon 3,5 millió csomó retket termeltek és a múlt évi 2,5 ezer hízott sertés után az idén 3,2 ezret értékesítenek a tsz-en keresztül. A vasasok székhelyén Nagy József részlegvezető tájékoztatott életükről, tevékenységükről. — Hat éve dolgozom ebben a beosztásban, s úgy érzem, jó kol­lektíva kovácsolódott össze — mondja elgondolkodva. — Töb­ben, Kovács Ferenc, László Imre, id. Szombati Mátyás és mások — távoli városokban levő munkahe­lyüket hagyták ott, hogy itthon dolgozhassanak. Nemrégen jelent­kezett nálunk felvételre két fia­tal, akik a nyáron végezték el a kiskunfélegyházi Petőfi Sándor Gépészeti Szakközépiskolát. Tör- teli Ferenc és ifj. Szombati Má­tyás igen jól megállja a helyét a munkában, s tudomásom sze­rint nem vágyódnak a városba. Kollektívánk külön érdekessé­ge, hogy hat házaspár dolgozik nálunk, és három munkatársunk fia is itt keresi kenyerét. A Béke és Kun Béla nevű szocialista bri­gádjaink becsülettel teljesítik úgy a termelésre mint a társa­dalmi munkára vonatkozó válla­lásaikat. Segítik a közeli tanyai iskolát és részt vállalnak egy új műhelycsarnok létesítésében. Egy használaton kívüli válogató fé­szert téliesítünk, a brigádok már sok társadalmi munkát végez­tek itt. — Melyek a fő gyártmányok? — A kaposvári húskombinát részére évek óta szállítunk kü­lönböző berendezéseket és alkat­részeket, és régi megrendelőnk a Kecskeméti Konzervgyár is. Üvegmosó és szállítószalagok fel­újítását és más munkákat válla­lunk tőlük. Éppen a napokban volt itt a gyár tmk-vezetője, s bejelentette, hogy a jövő évi szezon előtt mintegy 500—600 ezer forintos megrendelést várha­tunk tőlük. A múlt évben kezdtük meg és háromtól hat köbméteres nagy­ságig gyártjuk a szőlő, hulladék és más anyag szállítására alkal­mas konténereket. A múlt évben IGO-at készítettünk, az idén pe­dig 220-ra van megrendelésünk. Termelőszövetkezetünk szüreté­nek segítségére, a szállítás gyor­sabb megoldására most készítünk 8, egyenként 4 köbméteres konté­nert. Üj megrendelőnk az Üjpesti Gépelemgyár kecskeméti gyár­egysége, és éppen most „jelentke­zett” a Kecskeméti Házgyár is nagyobb megrendeléssel. A saját munkánk elvégzése után a szabad kapacitásunkat mindig ki tudjuk használni, van munkánk bőven ... O. L. Elnézést kér a Volán Augusztus 15-i Sajtóposta rova­tunkban foglalkoztunk a kecske­méti 1-es számú postahivatal hír­lapkézbesítési munkát végző ősz. szetartás szocialista brigádja fur­csa esetével. Megírtuk, gyakran töltik közös társaságban a hétfői szabadnapjukat, s július végén is a családtagokkal együtt készültek egy szépnek ígérkező kirándulás­ra. Bár reggel mindannyian ide­jében kinn voltak a központi pá­lyaudvaron, mégsem juthattak el a gyógyfürdőjéről híres Cserke- szőlőre, mert az autóbusz nem a hivatalosan megjelölt kocsiállás­ról gördült ki, mi több, e kiindu­lásról nem tájékoztatták hangszó­rón a várakozókat. A lemaradot- tak később megtudták, rossz a készülék, majd kifogásolták a sze­mélyes informálás hiányát, erre azonban már választ sem kaptak. Ezután félhangosan meditáltak arról, vajon mit kezdjenek Idejük­kel a legközelebbi járat indulá­sáig, déli 1 óráig, mire az egyik Volán-dolgozó megjegyezte: men­jenek el utcát söpörni. Sorainkra a Volán 9-es számú Vállalattól kaptunk levélbeni vá­laszt, melyből a következők de­rülnek ki: Azon a július 30-i reggelen a Volán 20-as számú Vállalat jára­tának személyzete követte el a hibát azáltal, hogy a Cserkeszőlőig tovább közlekedő autóbusszal a 3-as helyett a 4-es kocsiállásra Elkeseredésében kereste fel szerkesztőségünket a ballószögi Martek Jenő, aki szeptember kö­zepén adott át csaknem hat má- zsányi szőlőt — pár száz négyszö­gölnyi háztáji ültetvénye termését — a kecskeméti Mathiász János Termelőszövetkezetnek, mely az áruért járó valamivel több mint háromezer forintot könyörgésre sem hajlandó kifizetni. A részle­teket így sorolta olvasónk: — Arra hivatkoznak a szövetke­zetiek, hogy viszonteladók, ők a pincészethez szállítják a szőlőt, s onnan kapják érte a pénzt, amit aztán tovább adhatnak az érde­kelt termelőknek. Erre az adás­vételre 2—3 hét múlva kerül sor. Nos, ez a feltétel nemcsak azért elfogadhatatlan részemre, mert utólag értesülök róla, de főleg amiatt, mert hosszú évek óta be­teg vagyok, most állok a ly tud­ja már hányadik műtét előtt, ke­véske járadékból élek ... szóval kell a forint. És ezeket az érve­ket hiába mondtam el a gazda­ságban, annak egyik vezetője azt vágta a fejemhez, ha nem tet­szik a dolog, visszaadják a szőlő­met. Tessék mondani, lehet ilyet csinálni? A történtekről beszéltünk a tsz főkönyvelőjével, aki ezeket kö­zölte: — Szerződés alapján vásároljuk fel és adjuk tovább a szőlőt a pin­cegazdaságnak, s onnan kapjuk az érdekelt termelőket megillető pénzt. Lehet, hogy talán hosszú a lebonyolítási idő, de mást nem te­hetünk. Aki ilyen okból reklamál, csak arra a hibánkra alapozhatja állt be, s onnan indult el. A két hely között persze csak kb. 12 mé­ternyi a távolság. Ami a megfele­lő tájékoztatás elmaradását illeti, saj'nos, gyakori problémáról van szó, mert az elromlott hangosbe­mondó kijavítása általában hosszú időt vesz igénybe. Az említett udvariatlan meg­jegyzést a forgalmi szolgálattevő és a vezénylő nem hallotta, így nem kerülhetett sor a felelősségre vo­násra. Végezetül szíves elnézést kér a vállalat a történtekért. Köszönjük a Volán reagálását, melyhez van hozzáfűznivalónk: A „hírős” város buszpályaudva­rán reggelenként köztudottan nagy a forgalom, s a szinte egy­más után jövő-menő kocsik sorá­ban, valamint a sokszor igen szép számú utastömeg közepette aligha könnyű észrevenni, hogy egy já­rat nem a menetrend szerinti ko­csiállásba fut be, vagy onnan in­dul ki. Eme megállóhelyek közeli távolsága ellenére szükségesnek látjuk az embereket tájékoztatni az utazás tudnivalóiról, ha a hangszóró működésképtelen. Ta­lán ily módon — no meg a mu­lasztók szigorúbb kérdőre voná­sával, esetleg a pályaudvari mun­ka vállalati ellenőrzésének foko­zásával — elejét lehet venni a cikkünkben szóvá tett visszássá­gok, kellemetlenségek megismét­lődésének! A második alkalommal így in­formált' ,.Két héttel a megelőző levelem elküldése után végre megkaptam a mosógépet, mely sajnos, nincs megfelelően helyrehozva, ugyan­is a gép régi fedelét küldték vissza, de olyannyira felpúposo- dott rajta a festék, hogy bármi­kor le is pattoghat. Az ottho­nunkban járt szerelő — akinek a sértő modortalansága arról győzött meg, hogy az ügyfelekkel való foglalkozás nem szerencsés feladat a számára >— két héten belüli cserét ígért:'’ Nem tudha-’ tóm, erre sor kerül-e. Arról vi­szont meggyőzően szólok, hogy Önök nélkül máig sem mentem volna semmire a kilátástalannak tűnő ügyemben.” Bár mindig őszinte és egyáltalán nem titkolt örömmel vesszük olvasóink bi­zalmát, ám ha a mindennapi gondok orvoslását csak tőlünk remélhetik, bi­zony egyidejűleg szomorúak is va­gyunk. Ezúttal például azért, mert a szóban forgó — a szerkesztőségünket ez ideig még egy mondatnyi válaszra sem méltató — szerviz, vagyis a sza­badszállási Gépjavító és Szolgáltató Ipari Szövetkezet nagyon gyenge jegy­re vizsgázott az egyik alapprofilnak számító tevékenységből, a javító szol­gáltatásból. Merjük remélni, hogy a történtek nyilvánvaló tanulságát m felelően vonják le az illetékesek, af arról is messzemenően gondoskodi hogy ilyen és hasonló panaszra töubé ne legyen oka egyik megrendelőjük­nek sem! ——— CIKKEINK NYOMÁN Egy szőlőtermelő már nyugodt — de mi lesz a többiekkel? véleményét, hogy a kifizetéssel kapcsolatos tudnivaló nincs papír­ra fektetve. Ehelyett élünk a szó­beli közléssel. Ami olvasójukat il­leti, a körülményei alapján soron kívül megkapja jogos pénzét, fá­radjon hát be a pénztárunkhoz. Martek Jenő azóta zsebre tette a naeyon várt összeget, ö tehát megnyugodott. De mi lesz a többi szőlőtermelővel? És egyáltalán, miért elkerülhetetlen ez a fize­tés körüli késedelem? A kérdésekkel a Közép-magyar­országi Pincegazdaság főkönyvelő­jét kerestük meg. így válaszolt: — Véleményünk szerint az len­ne a helyes módszer, ha a szőlőt leadó személy szinte nyomban át- vehetné pénzét. Bankhitel segít­ségével a szövetkezetek azonnal tudnának fizetni. De ezt nem te­szik — talán kényelemből. Azt t> felajánlottuk, mi utaljuk közvet­lenül a termelők részére a pénzt, ami gyorsabb ügyintézést jelent. A válasz az volt. a gazdaságok ma­guk akarnak elszámolni azokkal, akiknek szőlőjét átvették. Ez idé­zi elő a huzavonát, ami aztán okot ad a termelői panaszokra. Csak köszönet, illeti a terme­lő- és szakszövetkezeteket, hogy vállalták a szőlőátvétel, -tárolás és továbbszállítás nem könnyű munkáját. De a kifizetéssel kap­csolatos gyakorlatuk talán lehet­ne egyszerűbb, ésszerűbb is! összeállította: Velkei Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/a. Telefon: 12-516 Egy mosógépjavítás tanulságos története Kunszentmiklóson lakik Tóth Gábor- né. háromgyermekes fiatal édesanya, aki nagyon megjárta az újonnan vá­sárolt félautomata mosógépével, mely­nek burkolatáról már röviddel a hasz­nálatbavétel után pattogni kezdett a :1>- mánc, s e felületet a rozsda vette bir­tokába. Erről értesítette a területileg illetékes szabadszállási szervizt., ahon­nan kiszállt a helyszínre az egyik dol­gozó, megnézte a gépet, magához vette annak jótállási papírját és sarkonfor- dulva közölte: ha majd lesz alkatrész, újból jön. Eltelt legalább húsz hónap, ám a szerelő nem ment, következés­képp nem került sor a várt burkolat- cserére sem. Az idei tavasz végén már sokadszorra reklamált ez ügyben a tu­lajdonos, aki végül, kiderítette, hogy a szervizben réges-féfcen el feledkeztél a dolgától. Ezt követően ismét kiment a lakásra a javító szakember, megállapí­totta a panasz jogosságát, s ígéretet tett a gyors intézkedésre. Minthogy két hó­napig megint nem látta a panaszos a szervizbelieket, ekkor fordult segítsé­gért a szerkesztőségünkhöz. A javítási munka elvégzése körüli huzavonát és a reklamáció szabálytalan intézését taglaló soraink szintén e hasábokon jelentek meg Júliusban, s hogy mi tör­tént azóta, a részletekről két levélben tudósított bennünket Tóthné. Legelő­ször ezeket írta: ,.A cikk leközlése utáni máso­dik napon tiszteletüket tették la­kásunkban a szabadszállásiak, el- ^vitiék a mosógépet azzal a ha­tározott ígérettel, hogy két héten belül megjavítva visszahozzák. A következő nap a cég vezetője is nálunk járt, aki bevallotta, nem tudott az esetről eddig, majd azzal biztatott, 1—2 napon belül kész lesz a masina. Ennek ponto­san egy hónapja, és ha nem az anyósomnál lennénk közös ház­tartásban, bizony nagyon kifá­rasztana a három gyerekre tör­ténő szüntelen mosás.”

Next

/
Oldalképek
Tartalom