Petőfi Népe, 1979. szeptember (34. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-02 / 205. szám
4 9 PETŐFI NÉPE • 1979. szeptember 2. A győztesek és a nyertesek a járási pénzügyi osztályvezető szemével A közelmúltban, amikor nyári szabadságom egyik napján Solttól Kisszállásig átutazóban csak a nézelődés, az elém tárulkozó látvány befogadása volt a legfőbb gondom, szinte újra felfedeztem a megye jókora részét. És nagyon szépnek találtam. Az útvonalba eső települések mindegyikében észrevétette magát valami új, vagy újszerű, meghittséget, kiegyensúlyozottságot árasztó, amit eladdig elkerült a mindennapi feladatokra összpontosító figyelem. A látvány hatására a derű, életkedv, szorgalom, igényesség valahogy összetartozóan, egy fogalommá sűrűsödtek össze. Felidézve azt az érzést, s nyomban utána az említett települések — Solt, Akasztó, Kiskőrös, Soltvadkert, Pirtó, Kiskunhalas, stb. — hajdanvolt, tíz-húsz év előtti képét, önkéntelenül kikívánkozik: milyen óriási fejlődés! Amit egy-egy család szorgos kezemunkája nyomán, és szüntelenül fejlődő igényei szerint elér és élvez — új, vagy éppen felújított, komfortosított otthon, lakályos berendezés —, mindez a települések küllemére is „kivetítődik”. Helységenként sajátosan más-más, de mindenütt a szűkebb haza alkotó szeretetéről vallón, jó közérzetet ébresztőn. Vajon összegben kifejezve, mekkora értéket jelezne az a tömérdek társadalmi munka, amelyet a településfejlesztési verseny immár húszéves története folyamán az önnön élete könnyítésére, környezete szépítésére elvégzett akárcsak egy-egy község lakossága? Mondjuk, a nagy többségből való egyetlen olyan településé, amely bár nem állt még a versenygyőzteseknek kijáró „dobogó” valamely fokán, de a nyertessége mégis vitathatatlan? Elismerésként és nyilván a példaadásért lapunk többnyire mégis főleg a győztesek bemutatására összpontosít, holott... Nos. csakugyan: szinte nincs is a megyében olyan helység, amelynek előrehaladása, a fejlesztés érdekében való erőfeszítései, esetleg egy-egy követésre érdemes módszere ne érdemelne figyelmet. Mindezekről azonban már a kalocsai járási hivatalban, Horváth József pénzügyi osztályvezetővel beszélgetve szövődik tovább a gondolat. — Ha csak azt veszem, hogy a megye huszonegy nagyközsége közül öt a kalocsai járásban van. s a múlt évi eredményei alapján mind az öt az élmezőnybe, az első hét közé került, ez önmagában is sokat sejtet a járáson belüli versenyszellemről. Ezzel együtt természetesen a la- kóhelyszeretetről és nem utolsósorban a gazdálkodásról. Nyilván így van ez megyeszerte. Sokszor minimális pontszámkülönbsége- ken múlik nemcsak a győztesség. de a helyezési sorrend is. Egy azonban bizonyos: a községfej- .lesztő, szépítő munkálkodás nyoma évről évre mindenütt észre- véteti magát — fejtegeti a járás pénzügyminisztere. — Maradjunk azonban az érdekeltségi területen; mely település különösen miben tűnt ki, miben jeleskedik? — Biztosan megbocsájtják, ha a legutóbbi helyezési sorrendtől eltekintve próbálkozom a minősítéssel — bocsájtja előre' Horváth József, és mintegy maga elé képzelve a településeket, máris sorolja: — Dunavecse: elkészült a tornacsarnoka, nem is akármilyen! Főleg a társasház-építésben jeleskedik, a saját költségvetési üzeme jóvoltából. A nagyközségben oly nagy a tettrekészség. hogy például a százszemélyes óvodát csaknem kizárólag társadalmi erőből, összefogással hozták létre. Az átvezető forgalmas országút korszerűsítése érdekében a kisajátítást vállalták, el is végezték; folyik az útbaeső házak szanálása, ami nem kis pénzébe, két és fél milliójába került fa községnek. Harta az útépítésben példaadó, alighanem országosan is. Befejezték a nagyszerű programjukat: valamennyi utca kiépített, szilárd burkolatú. Ehhez társulnak a szép parkok; az idén két köztéri szobrot adtak át. Most tornatermet építenek. Hartán mindenesetre a helybeliek igényessége a kiemelkedő. Solt. Biztos, hogy nagyot néz, aki, mondjuk, tíz év után látja. Valamikor „ezer tó országa”- ként emlegettük. Közúti, vasúti csomópont, közelében a Duna. Elhelyezkedése — naponta 136 autóbuszjárat halad át a községen —, kihasználatlan lehetőségei sarkallják a fejlesztést. És Soltot a gyors fejlődés jellemzi. Negyvenegy célcsoportos lakás épül. Elkészült a négytantermes iskola Kissolton. A központon most bővül az intézmény ugyancsak négy tanteremmel és tornateremmel. Tiszteletre méltó a helyi társadalmi összefogás, a lakosság csakúgy, mint minden gazdasági egység, a magáénak vallja a községet. Nemrégiben például feltöltéssel ismét eltüntettek egy „tavat”, KRESZ-par- kot csinálnak a helyén. A következő tervidőszakban a szennyvíz- elvezetést akarják megoldani, de nagy gondjuk a szemétszállítás is. Hajóssal is kezdhettem volna a sort. Nagyi szorgalom, igényesség, tenniakarás — talán ez a helybeliek legfőbb erénye. Például annyi, és olyan jó ízlésről valló emeletes családi ház, mint Hajóson, sehol a megyében nem található. Nem mellékes azonban a jó ' gazdálkodás, a közösségi célokért való összefogás igen eredményes szervezése sem. Az iskolát tavaly jelentékeny társadalmi közreműködéssel nemcsak határidőre, de kifogástalanul megépítették. Dunapataj: augusztus 20-a előtt szövetkezeti vendéglőt— presszót nyitottak. Az - idén az óvodát is bővítették ötven hely- lyel, teljesen saját erőből. Tavaly másfél kilométer utat láttak el bitumen záróréteggel, ami nem kis dolog! És a Szelidi-tó is hozzájuk tartozik. Figyelemremél- tóan sokat tesznek az üdülő jó ellátásáért. A fodrászt például épp úgy megtalálja a vendég, mint a kalocsai sütödéből naponta frissen érkező burekot, vagy éppen a biciklin csengetve érkező postásnál a napilapokat, folyóiratokat. A szabadtéri színpad műsoráról nagy ügyszeretettel a helyi művelődési ház gondoskodik. Talán a tanácstagok, tömegszervezeti aktivisták célzatosab-b ügyködése nyomán, a dunapataji utcák is gondozottabb, derűsebb látványt nyújtanának ... — Lám, csupán a nagyközségek jellemzéséből is kiviláglik: nemcsak az adottságok eltérőek, némileg különbözőek a fejlesztési célok, s az elérésükhöz vezető módszerek is. Vajon figyelik-e egymás munkáját, előrehaladását a szomszédok? — De mennyire! — vágja rá a pénzügyi osztályvezető. Aztán megtudom, hogy a legjobb módszerek közkinccsé tételére tapasztalatcseréket szervez a járási hivatal. Legutóbb Úszódon volt ilyen, ahol az út- és közműhozzájárulás helyi módjával ismerkedtek meg a többi település tanácsi képviselői. Korábban Bátya adta át a társadalmi munka szervezésében kipróbált jó tapasztalatát. A Szalkszentmártonban szervezett hasonló összejövetel a beruházások előkészítéséhez nyújtott követésre érdemes példát. Miután Horváth József a járásbeli kisközségek — a nagyokéhoz hasonló — jellemzésére is sorra- rendre kitért, nem állhatom megjegyzés nélkül: mint a tenyerét, úgy ismeri valamennyit. — Elvégre tizennyolc éve lényegében egyazon beosztásban szolgálom a járást! Csak papír alapján nem lehet állást foglalni az évenkénti költségvetési tárgyaláskor. Természetes, hogy igencsak ott vagyok a helyi végrehajtó bizottsági üléseken, tanácsüléseken. S ezeken túl is szívesen megragadok minden alkalmat arra, hogy mintegy a lakosaként, belülről ismerjem a települések örömét, gondját, törekvéseit. Enélkül nehéz lenne boldogulni, például a költségvetési tárgyalásra felkészülni. Csakis megfelelő érvek birtokában mondhatom a községeket képviselő partnereimnek: barátaim, ezt,, vagy amazt csúsztatni, későbbre halasztani. Hiszen az a legfőbb közös gondunk, dolgunk, hogy a kis lehetőség a községek lakosságának igénye szerint és megelégedésére hasznosuljon. És akkor nem marad el a jelentékeny többlet sem: a társadalmi támogatás. Perny Irén • A hartaiak igényességét visszatükrözi a község külleme. SZEPTEMBER ELSEJÉN LEJÁRT A HATÁRIDŐ Az orvosi ellátást kiegészíti az egészségügyi szolgáltatás, mégis ez utóbbi többnyire szerényen meghúzódik a háttérben. Csak akkor vonja magára a figyelmet, ha nagy baj van. Ez történt a Fog- technikai Vállalat kecskeméti laboratóriumával is, melynek működését szeptember 1-ével felfüggesztette a Szakszervezetek Bács- Kiskun megyei Tanácsának munkavédelmi felügyelője. Erről az intézkedésről június elején hivatalosan is tájékoztatták az érdekelteket. Fogas kérdés: fogpótlás nélkül marad a megye? A kecskeméti laboratórium tarthatatlan helyzete régi téma. Már az első helyük sem volt kifogástalan. amit 10 éve jelöltek ki Kecskeméten, a Kéttemplom közben. Amikor ezt a romos épületet lebontották, a régi „Don-kanyar” egyik félromos magtárába költöztették a laboratóriumot, innét vándorénak mostani, az előbbiektől nem sokban különböző helyükre. ,Az első perctől nyilvánvaló volt, hogy ez az állapot csak ideiglenesen tartható fennn, változtatás mind ez ideig mégsem történt. Miért? — Sajnos, vállalatunk lehetőségei szűkösek — tájékoztat a budapesti központban Fóti Pál. termelési osztályvezető. — A kecs- kemétin kívül még 50 laboratórium tartozik hozzánk. Valameny- nyire ráférne a felújítás, bár kétségkívül a kecskemétiek állnak a legrosszabbul. Egy új laboratórium építése 30—40 millió forintba kerül, ennyit akkor sem tudunk kigazdálkodni, ha a minisztérium ad hozzá támogatást. Tevékenységünk hasznos, de nem nyereséges. Egy fogsorért 104 forintot kell fizetni, nekünk nincs rajta hasznunk. Miből fejleszthetnénk egy ekkora hálózatot? A vállalatnak tehát nincs pénze. Annyit ígérhetnek, hogy a következő tervidőszak beruházásai közt első helyen szerepel Kecskemét. De erre még várni kell. Mi lesz, ha a felfüggesztés hatálvbi lép? Tudják-e orvosolni az erélyes intézkedést kiváltó hibákat? Megszűnnek vagy maradnak — Egyes hiányosságok megszüntetésére intézkedtünk. A többi nem rajtunk múlik. Kellene még egy helyiség hogy a zsúfoltságon enyhíteni lehessen. Ehhez kérjük a tanácsi vezetők segítségét. A laboratórium ugyan nem közvetlenül hozzájuk tartozik, de megszüntetése a megye egész lakosságát kedvezőtlenül érinti. A felfüggesztés következtében 300 ezren maradnak fogpótlás, 60-an pedig állás nélkül. Tegyük hozzá, hogy ez a hatvan ember országosan is kiemelkedőnek mondható munkát végez. Jól dolgoznak, és sokat. A laboratórium egyedül látja el a megye 95 fogorvosi székét és átlagon felüli teljesítményekkel elégíti ki a minőségi és az állandóan növekvő mennyiségi követelményeket. Tavaly például 11 ezer 600 fogsort készítettek, az idei első félévben már több mint 6 ezret. A többi fogpótlás mennyisége is emelkedett, ugyanakkor további létszámbővítésre, a jelenlegi körülmények között semmi lehetőség. Az SZMT munkavédelmi felügyelőségének „bombája” júniusban robbant, és nagy riadalmat okozott. Augusztus közepén Pálfi Gábor, a kecskeméti laboratórium vezetője a következőkről tájékoztatott: — Pár napja tárgyaltak a laboratórium sorsáról, az Egészség- ügyi Minisztérium, a megyei és a városi tanács, az SZMT, valamint vállalatunk képviselői. Megegyeztek abban, amíg felépül az új laboratórium — ez 1981 őszén várható —, itt maradhatunk. Olyan feltétellel, hogy a tanács ad egy helyiséget Hogy hol? Azt még nem tudjuk. A kedélyek láhtatóan lecsillapodtak. — Rágondolni is rossz, mi lett volna velünk, ha bezárják a laboratóriumot? — a nagy zajban alig hallani Laczi Ferencné hangját. A protetikai műhelyben 22-en dolgoznak, de ilyen zsúfolt a másik is, több hely pedig nincs. A lényeg változatlan Laczi Ferencné őszinte lelkesedéssel magyarázza a fogsoralkotás szépségeit. Minden elismerésem az övé és a társaié. Ülnek a fúrómotorok pokoli lármájában, és fulladoznak a hőségtől. Ablakot nem nyithatnak, mert a huzat elfújná az olvasztáshoz használt kis gázégők lángját. Még ennél is el viselhetetlenebb állapotok uralkodnak a szociális helyiségekben. Két-három ember használ egy öltözőszekrényt, a tisztálkodás is korlátozott, ami a munka jellegét tekintve megengedhetetlen. Székely Árpád, az SZMT munkavédelmi felügyelője semmit sem túlzott, amikor tarthatatlannak nyilvánította az itteni munkakörülményeket. Utalt rá, hogy már 1974-ben figyelmeztették az akkori igazgatót, a hibák kijavítására. Ez nem történt meg. sőt, a létszámnövekedés tovább rontott a helyzeten. Az ellenőrzés megállapította egyebek között, hogy abban a munkateremben, ahol Laczi Ferencné is dolgozik, az előírt 360 légköbméter helyett csak 192-vel rendelkeznek. Nincs megoldva a szellőzés sem, holott a laboratórium havonta 50—55 ezer köbméter gázt fogyaszt. A hibajegyzék hosszú és a doloe nem úev fest. • A mostoha körülmények ellenére a fogtechnikusok kiváló munkát végeznek. (Straszer András felvétele) hogy egyhamar minden rendbe jön. Feltevésemet, az SZMT munka- védelmi osztályát képviselő Princz László is megerősíti. — Ez egy négyéves ügy, tovább nem húzható. A felfüggesztő határozat jogos volt, ezt csak az egészségügyi miniszter oldhatja fel. Valóban részt vettünk egy tárgyaláson, de ott nem arról volt szó, hogy minden marad a régiben. Tudja, micsoda balesetveszélyt jelentenek a szűk helyen összezsúfolt, robbantást és 'tüzet előidézhető berendezések, melyek ráadásul nincsenek szabályosan üzemeltetve? Mi a döntésünket fenntartjuk, amennyiben szeptember 1-ig item tésznek eleget az intézkedésben foglaltaknak, a működést felfüggesztjük. A huszonnegyedik órában A felfüggesztés ugyan nem azonos a bezárással, de kellemetlen következményekkel járhat. Ezzel dr. Gubacsi László megyei főorvos is egyetért. — Éppen'ezért hívtunk össze egy megbeszélést, ahol valameny- nyi érdekelt fél képviseltette magát, és több javaslat született a laboratórium ideiglenes bővítésére. A felfüggesztési határozatban szereplő kifogások egy része megoldható, az alapterület azonban épületen belül nem növelhető. A minisztérium kérte a tanács segítségét, és így jött szóba, hogy esetleg hozzájárulunk a szomszédos felvonulási épület megvásárlásához. Ez átmenetileg enyhítene a laboratórium helyiséggondjain, de egyelőre a tárgyalásoknál tartunk. Nyakunkon a határidő, és még mindig itt a nagy kérdőjel, hogy szeptember elseje után mi lesz? Ha a laboratórium működését felfüggesztik, akár ideiglenesen is, ezt a megye egész lakossága megsínyli. De szélnek kellene eresz- etni 60 dolgozót is, önhibájukon kívül. Mindezt számítása kell venni, mielőtt megszületik a végső döntés. Legalább annyi haladékot kapjon a laboratórium, hír addig se álljanak le, amíg a sí mukra kijelölt felvonulási épük elfoglalhatják. Az előzmények ,-erdig szolgáljanak intő tanulságul a jövőre nézve. A dolgozók egészségügyi ellátásában a fogtechnikai szolgáltatás is fontos szerepet játszik. Fejlesztése közérdek. Ezzel nem szabadna kivárni az utolsó pillanatot, amikor a beavatkozás esetleg már késő. Rágondolni is rossz, hogy milyen következményekkel járhat a laboratórium bezárása? Bár őszintén reméljük, erre talán mégsem kerül sor. Vadas Zsuzsa M mikor a fiatal férfi hazaérkezett és a kulcsot a zárba illesztette, egy idős ember állt meg az ajtó előtt. — Hozzánk? — kérdezte a ■fiatal férfi. — Igen. Remélem, nem jöttem rosszkor? — Tessék bejönni. Miről van szó? — Családlátogatás. Segíteni szeretnék. — ön nekünk? — hüledezett a fiatalember. — Hogy érti ezt? — Kérem, bizonyára hallottak már arról, hogy a fiatalabb korosztály tagjai, tanácsi kezdeményezés, re, meglátogatják az öregeket, meghallgatják panaszukat, igyekeznek segíteni rajtuk: kitakarítanak, megmelegítik az ételt és így tovább. Bementek a lakásba. A fiatalember bemutatta a feleségét. Az öregúr lelkesen tovább magyarázott: — Arra viszont senki sem gondolt, hogy olykor a fiataloknak is segítségre van szükségük. Szükségük van valakire, aki tanácsokat tud nyújtani az új élet startjánál. — ön a tanácstól jött? — kérdezte a férj. — Nem, kérem, nem hivatalosan jöttem, önzetlenül szeretnék segíteni a fiatal házasokon. — De miért? — Hogy miért csinálom? örömet szerez nekem, ha segíthetek. — Hány éves ön? — Nyolcvankettő. Idős férfi érkezett — És nem fárasztó ilyen látogatás? Az a sok lépcső. — Még elég jó kondícióban vagyok. Tehát miben segíthetek, kérem? , — Igazán nem tudjuk, hogy miben. — Sok hasznos dolgot tapasztaltam életemben, talán átadhatok belőle néhányat maguknak, fiatal barátaim. — Nagyon kedves, de mi harmonikus házasságban élünk. Rendes állásunk van, nem hinném, hogy most szükségünk lenne az ön segítségére. Az öreg elkomorodott. — Mindenütt ugyanezt hallom. Senki se kér tanácsot tőlem. Udvariasan elküldenek. Van, aki viccel velem. Tegnap például egy fiatalember megkért, hogy mondjam meg neki a lottó nyerőszámait. Pedig úgy szeretnék segíteni! A házaspár összenézett, az asszony vállat vont, a férfi szemében felvillant a megértés fénye. Az öreghez fordult: — Kérem, nekem van egy problémám. Az igazgatómmal kapcsolatos. — Jó helyre fordult, kedves barátom. Voltam én főnök is. alkalmazott is. Mi o probléma? — Rideg ember az igazgatóm. Az ötleteimet, jaírógépek Dunaújvárosból vaslataimat el sem merem mondani neki. Mintha egy fal lenne körülöttem. A családlátogató elmosolyodott. — Ismerem ezt a típust. Tud valamilyen szenvedélyéről? — Horgászás. — No, akkor horgásszon maga is. Tudja meg, hogy hová jár, menjen oda és véletlenül találkozzanak. Régi bevált módszer. Meglátja, leomlik körülötte az a fal. Ha az igazgató gyomorbajos lenne, akkor azt kellene mondania, hogy ugyanaz a baj kínozza. — Értem. Köszönöm a tanácsot. — Szívesen — válaszolta jókedvűen az öreg. Amikor elment, az asszony megkérdezte: — Mi a csodát találtál ki? Az igazgatód nem rideg és mindig meghallgat benneteket. — Persze, persze, de nem vetted észre, hogy az öregnek mennyire fáj, hogy nem hasznosíthatja magát? Kitalálta ezt a családlátogatást, hogy kicsit tevékeny legyen. Az ö korában ez a legjobb orvosság. Megsajnáltam. Az asszony kinézett a folyosóra. — Mos( csenget be a Kelemenékhez... A férj nyomban feelemelte a telefonkagylót és tárcsázott: — Kelemen? Szervusz! Ugye ott ül nálad az a szimpatikus bácsi? Az istenért, nehogy elküldjétek. Kérjetek tőle tanácsot! Mindegy, hogy mit. Minél komplikáltabb, annál jobb!... Hadd örüljön a kisöreg... Palásti László • Hosszú távú kooperációs szerződés alapján a MOM dunaújvárosi gyárában megkezdték a nyugatnémet Triumph cég számára a „Gabriella” nevű táskaírógépek sorozatgyártását. Az üzemben évente ötvenezer darab táskaírógépet és további százötvenezer írógép-alkatrészt gyártanak.
