Petőfi Népe, 1979. szeptember (34. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-13 / 214. szám
1979. szeptember 13. • PETŐFI NÉPE • S A Minisztertanács a közélmúltban tárgyalta és elfogadta a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság jelentését a közművelődési törvény rendelkezéseinek végrehajtásáról. Ezt követően kerestük fel Bodor Jenőt, a Bács-Kiskun megyei Tanács Művelődésügyi Osztályának vezetőjét, azzal a kéréssel, hogy mondja el véleményét a közművelődés ügyét előbbre vivő központi és megyei határozatok, intézkedések végrehajtásának területi tapasztalatairól. A beszélgetés természetesen nem terjedhetett ki a legapróbb részletekre, a kérdésekre kapott válaszok azonban jól tükrözik az e téren elért eredményeket, a megoldásra váró gondokat, feladatokat. Javítani kell a közművelődési munka színvonalát Interjú Bodor Jenövei, a megyei tanács osztályvezetőjével Igények és törekvések — A közművelődési párthatározat, majd a törvény életbe lépése óta viszonylag nem sok idő telt el; hol tartunk a végrehajtással a megyében? — öt éve, hogy az MSZMP Központi Bizottsága megvizsgálta a közművelődés helyzetét és határozatot hozott annak tovább- íejlesztésére. A szellemi élet, a társadalom szocialista tudatának formálása szempontjából ennyi idő tényleg nem sok. Ahhoz azonban elegendő, hogy a végrehajtásról már számot tudjunk adni. A számadást a megyei pártbizottság el is végezte a múlt év végén, s megállapította, hogy a határozat megszületése óta a köz- művelődés, sajátos eszközeivel és módszereivel jól segítette a megye társadalmi és gazdasági fejlődését. Egyre gyümölcsözőbb kapcsolat, kölcsönhatás alakult ki a gazdasági élet, az életszínvonal és a közművelődés között. Az anyagi és a szellemi erők összehangoltabb hasznosítása reálisabbá, hatékonyabbá tette a köz- művelődési munka tervezését, végrehajtását. Megszaporodtak a függetlenített népművelők, és a köréjük csoportosult „aktivisták”, tovább javult az intézmények felszereltsége, s jobban kihasználják azokat. A párthatározat végrehajtását hathatósan elősegítette az 1976- ban megalkotott közművelődési törvény, melynek alapján konkretizálódtak a feladatok, ésszerűbb munkamegosztás alakult ki a mozgalmi, az állami szervek, és az intézmények között. A párthatározat és a törvény óta számos jogszabály született a különböző közművelődési, alkotói műhelyek tevékenységének szabályozására, felügyeletére, a központi és a helyi erőforrások területi koordinációjára. Közművelődésünk sokat változott, s ma már jobban alkalmazkodik a korszerű igényekhez. A javuló életszínvonal, a növekvő szabad idő. a tömeges turizmus, a tömegkommunikáció teljessé válása a mi intézményeinkben végzett szakmai és szabadidős művelődés tartalmát és módszereit is nagyban befolyásolja. Mindenekelőtt a tervezésben, a közönségkapcsolatokban, s a napi munka szervezésében kellett aktívabb, több esetben a közigazgatási határon túlra is tekintő művelődési tartalmakat kialakítani ahhoz, hogy a megyében működő intézmények megfeleljenek az igényeknek. Gondoljunk itt elsősorban a kecskeméti Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézetre, a Katona József Színházra, a kerámiastúdióra, a Forrás folyóiratra, vagy a megyeszékhely szimfonikus zenekarára. Ezek munkája az egész megye, sok esetben az ország kulturális, művészeti életére is kisugárzik. Természetesen a közművelődés megújulása elképzelhetetlen a működési feltételek javítása, a gazdasági, társadalmi szervek támogatása nélkül. a megyéből évente tizennyolchúsz népművelő megy tanulni egyetemekre, főiskolákra. Á szakmai felszerelések javítására juttatott tanácsi pénzeszközöket jól kiegészítették a vállalati, szövetkezeti és társadalmi szervek úgynevezett céltámogatásai. Ezt főként a művelődési otthonok munkáján mérhetjük le, azokén, ahol a „bevételi kényszer” korábban igen károsan hatott a tartalmi munkára. A feltételek javítása terén azonban még igen sok a_ megoldásra váró feladat. Különösen a községi intézmények szakemberhiányai — az „egyszemélyes művelődési otthonok, könyvtárak és mozik okoznak gondot. Ezek száma még ma is mintegy százra tehető. Nem kisebb a probléma a megye három városában, Baján, Kiskunfélegyházán és Kiskunhalason, ahol ma még hiányzik a megfelelő művelődési központ, illetve könyvtár. Ismerve lehetőségeinket, el kell mondani, hogy a közeljövőben csak egy-két új intézmény építésével, és ugyanennyinek a felújításával számolhatunk. Fő törekvésünk továbbra is a meglevők korszerűsítése, működési feltételeinek a javítása. — Hogyan értékeli az üzemek, szövetkezetek által nyújtott segítséget? — Megyénk vállalatai és szövetkezetei általában az előírásoknak megfelelően képezik kulturális alapjaikat. Általában, mert az összképen belül igen változatos a helyzet, örömmel nyugtázzuk például azt, hogy már tizenöt munkahelyen alkalmaznak függetlenített népművelőt, Itt érvényesül legjobban a közművelődési törvénynek _az az előírása, hogy a vállalatok kötelesek gondoskodni dolgozóik művelődéséről, általános műveltségük, munkakultúrájuk, szakmai képzettségük fejlesztéséről. Kedvezőek a tapasztalatok ott is, ahol a gazdaságok és a művelődési intézmények együttes erővel végzik ezt a munkát. A megyében csaknem kétszáz közművelődési intézmény és vállalat, illetve szövetkezet között jött létre ilyen együttműködés. Szép számmal működnek ma már olyan műkedvelő művészeti együttesek is, amelyeket vállalatok, vagy szövetkezetek tartanak fenn. Sajnos, van még példánk arra is, hogy a munkahelyi köz- művelődés anyagi alapját egyszerűen átutalják egy intézménynek, mondván, hogy ezzel letudták kötelezettségüket. Közös munkára ▼an szükség — Hallhatnánk valamit a tanácsok koordináló szerepéről is? — A közművelődési törvény a területi és a helyi munka irányítását, összehangolását és ellenőrzését a tanácsok feladatává tette. Ennek érdekében azok az éves munkájuk során már teljesítik legfontosabb feladataikat. Ezt mutatják a munkatervek, s a szükséges feltételek közös megteremtésére. az ilyen célú akciók szervezésére ygló törekvések. Gyakori a közös erőből történő épületkarbantartás, javítás is, ritkább azonban a közös létesítés és fenntartás gyakorlata. Bár sok jó példa jelzi a kedvező szemléletváltozást, kísért még „az én házam, az én váram” régi szemlélete. A megyei tanács közművelődési bizottságához hasonlóan sok helyi tanács, vagy bizottság számoltatja be testületi ülésen a közművelődés irányítóit. Ezeken a helyeken egyre inkább kialakul a lakóhelyi és a munkahelyi művelődés összhangja, sikeresebbek a feltételek megteremtésére való törekvések. Tanácsaink egy részéről azonban ez még nem mondható el. Több helyen ma még nem koordinálják, s nem is ellenőrzik a közművelődési munkát. Gyakran találkozunk párhuzamosságokkal, a feltételek, lehetőségek elégtelen ki használásával. — Történt-e előbbre lépés a politikai és szakmai műveltség, a munkakultúra fejlesztése terén? — A közművelődés tudatos tervezése és végrehajtása során már régen felvetődött, hogy a művelődési intézményhálózatok és mozgalmak külön-külön nem számíthatnak teljes értékű sikerre, tehát közös munkára van szükség. így például az általános műveltség pótlása vagy fejlesztése, s a felnőttoktatás is egyszerre 'igényli a közművelődési, az oktatási intézmények és a munkahelyek együttműködését. A szakmai vagy a középfokú oktatás növekvő méretei ennek érvényesülését bizonyítják. Az együttműködés hiányát jelzi viszont az a tény, hogy az utóbbi időben tovább csökkent az alsófokú felnőttoktatásban részt vevők száma. Sajnos, valóság, hogy amíg évente öt-hat- száz fiatal nem végzi el tizenhat éves koráig az általános iskolát, addig az utóbbi években a megye nyolcvan községében nem szerveztek felnőttoktatást. Hasonlóképpen van ez a művelődés egyéb területein is. A megoldás csakis az intézmények és a munkahelyek jobb együttműködésével lehetséges. Kifogásolni kell, hogy sok esetben még ma is tartja magát az a káros gyakorlat, hogy a köz- művelődési intézmény a könnyed szórakozás színhelye, a valóban közművelődési formákat pedig valahol másutt kell keresni. A feltételek javításával, a tervezés segítésével s és az ellenőrzés jobb megszerzésével kell elérnünk, hogy minden intézmény a rendeltetésének megfelelően végezze munkáját. összhangban az igényekkel — Melyek a soron következő, legfontosabb feladatok? — A legfontosabb a közművelődési párthatározatból és a törvényből adódó munka színvonalának a fokozott javítása, a helyi teeendők céltudatos meghatározása. Ehhez az szükséges, hogy az áltolánosságokon túl minden intézmény ismerje a helyét, szerepét, feladatát. Ahhoz, hogy a kulturális nevelő munkánk haté- kanyabbá váljék, a közművelődés dolgozóinak alaposan ismerniük kell a helyi társadalmi és gazdasági körülményeket. Lényeges, hogy az intézmények tartalmi munkája összhangban legyen a tényleges igényekkel, követelményekkel. További erőfeszítések szükségesek a lakóhelyi és a munkahelyi közművelődés közötti munkamegosztás kialakítására. Valamennyi területen számba kell venni a személyi és tárgyi feltételeket. Az állami és a munkahelyi költségvetésből fokozottabban kell támogatni a közösségi célú rendezvényeket. Az egyéni, illetve a speciális igények kielégítése pedig az érdeklődők anyagi hozzájárulásának a növelését is megköveteli. Közeledünk az V. ötéves terv végéhez, összegezhetjük a közművelődési beruházások teljesítését. Látnunk kell, hogy a sok szép eredmény mellett gondunk és adósságunk is van még bőven. Már most tudjuk, hogy néhány helyen egyelőre nem valósulhatnak meg az eredeti elképzelések.. Ilyen esetben keresni kell az átmeneti, esetleg a szükségmegoldásokat is. Néhány nagyobb intézmény építését 1980-ban csak elkezdhetjük, befejezésére pedig a következő tervidőszakban kerülhet sor. Ilyen például a megyei könyvtár és a megyei levéltár építése Kecskeméten. Különösen fontosnak tartjuk a közművelődés személyi feltételeinek a javítását, a szakképzett népművelők számának a növelését. Eddigi eredményeink feljogosítanak bennünket arra, hogy optimisták legyünk a jövőt illetően. Az előbbre lépés azonban megköveteli a közművelődés valamennyi munkásától, hogy ki-ki a saját helyén nagyobb felelősséggel és pontosabban, lelkiismeretesebben dolgozzék. — Köszönjük a beszélgetést. Rapi Miklós Szalontay Mihály: m tfMLűí) Mi> Reális volt a terv — Bács-Kiskunban mennyit javultak a közművelődés tárgyi és személyi feltételei? — A párthatározatot követően felmértük az intézmények működési feltételeit, s ritka kivételtől eltekintve azt kellett megállapítani, hogy az intézmények zöme elhasználódott, korszerűtlen, a személyi és pénzügyi lehetőségeket illetően alacsony ellátottságú. A viszonylagos elmaradottság csökkentése, vagy felszámolása csak hosszabb idő alatt, tervszerű munkával volt elképzelhető. Ezért a megyei tanács 1975-beh jóváhagyott közművelődési intézkedési terve külön fejezetben foglalkozott ennek elemzésével. Szerepelt az intézkedési tervben több új intézmény létesítése, a régiek felújítása is. A megye kérte a vállalatok, minisztériumok, és a társadalom támogatását is. Má.r az eddigi eredmények is azt bizonyítják, hogy a terv reális volt. Azóta tizenhét új közművelődési intézmény épült. Ezek közül nevezetesebbek: a kalocsai művelődési központ, a kecskeméti kerámiastúdió, s a Bozsó-féle néprajzi gyűjteményből rendezett állandó kiállítás. Felújítottak a megyében több mint hetven köz- művelődési intézményt. A tanácsi intézményekben ötvennel nőtt a főhivatású népművelők száma, s (3.) — Reggel. Elindult, te is tudod. Megbeszéltük, hogy csak holnap jön vissza. És két anyagot hoz. Még szerencse, hogy nem számoltam rá. Én nem láttam, de Marika igen. Azt mondja, hajszolt volt. űzött. így. Érted? így. Direkte hajszolt és űzött, ö? Hát lehetek én hajszolt és űzött? No persze, persze most nem ez a lényeg... Tehát telefon, Marika., sikoly ... ezt már mondtam; Valahol a 6-oson. Vacak országút. Mindig mondom az öreg Csizmadiának, hogy óvatosan, óvatosan, ráérünk, ember. Maga sem mai csirke, én sem vagyok már fiatal, de azért haza akarok menni. Mert az Is rohan... Rohan? Száguld! Hogy hova rohan egy olyan ember, akinek már két éve nyugdíjba kellene lenni? Te érted ezt? Na persze, most nem ez a lényeg. Szóval rendőrök, Shell-ko- csi, a kis Fiat pozdorjává. Totál kapta. Most folyik az ellenőrzés. Nem lehet tudni, műszaki hiba, öngyilkosság, mit beszélek összevissza ... Lehet tudni. Mondták. Véletlen baleset. Gyorshajtás. 120 kilométerrel ment, erre mutatnak a féknyomok. Gondolom... mert ezt a féknyomdolgot nem mondták. A tetemet — ők így mondták a telefonba — elvitték a helyszínről, már intézkedtek. Ügy, hogy semmi értelme, hogy te oda lemenj! Eszedbe ne jusson! Inkább segíts itt nekem elintézni az elintéznivalókat. Azt se tudom, mit csináljak? — Amíg visszajövök — érted? — szóval, amíg visszajövök, addig fölhívod a nagyfőnököt, mellette dolgozott hét évig, elmondod miről vari szó, és elmentek a szüleihez. Holnap majd én is elmegyek. De előtte még beszélsz Irénnel, Marika tudja, hogy mi a a telefonszáma, legjobb lenne persze, ha személyesen beszélnél! — Nem lehetne, hogy te... — Engem utál. Ha egy ilyen hírt viszek neki, még megöl. — És engem persze megölhet, mi? — Téged meg. Dögölj meg! Amíg visszajövök, megkérdezed Irént, van-e pénze, és adsz neki, ha nincs, ha azt mqndja, hogy van. de úgy látod, hogy nincs — akkor is adsz! Én majd megadom. — Minek nézel te engem? Persze, hogy adok! Szarok a pénzedre! ' — No, jó-jó, —, azzal meglökte Abrus vállát, lecsúszott a föld- sa lak-kosz keverékén, kinyitotta a kocsiajtót, beült a volán mellé, egy pillanatra a működő automatizmusok erejével rákoccantotta homlokát a műbőrrel szegett kormánykerék felső peremére, aztán mert hogy lefelé állt a kocsi orra, kiengedte a kéziféket, rü.kvercből kettesbe tette a sebességváltót, s már nagy erővel kinyomta a kuplungot. A kocsi lassan kezdett gurulni, amikor már kellően felgyorsult, ráengedte a gyújtást, felengedte talpa a pedált. Sík mezőben óriási vadgesztenyefa alatt hevert a kék kocsi roncsa.» Nemrég eshetett az eső, a levegő szinte gőzölgött. Az országút mentén két oldalt dús réteg fastag füve zöldellt, s az öreg nem értette, hogy pont itt a két domb között az egyenesben, a végig tiszta jó fellátású úton, itt történhetett Mikivel, ami történt. Hiszen közismerten jó vezető volt, nyugodt autós, jó reflexű, béketfl- rő, a veszélyt előre felismerő, ö maga utált autózni, s ha csak lehetett, Mikit kérte meg, vigye ide. vagy oda, imádták mindketten a hosszú autós dumákat, sokszor csak azért kísérte el Mikit, hogy megbeszéljék a megbeszélendőket, és ha már hosszabb időre kimaradt, akkor szinte keresték az alkalmat, hova menjenek. Országjáró Petőfi Hol meg nem fordult ez a fiatal költő, akinek az egész élete a felét sem érte el egy mai „emberöltőnek”? Hány helyen őrzi tábla és más emlékjel, hogy „itt járt... itt pihent... itt írta...”? Azt hihetnénk, a kegyelet túlzásai ezek, pedig csak a mozgalmas és hányatott élet, majd az örökös kíváncsiság és vándorlókedv igaz jelzései, melyeket — szerencsére — a költő maga is megörökített, hol versben, hol a barátaihoz írt, és az olvasónak is szánt úti leveleiben. Lelkes, buzgó, néha kedvderítő, máskor gúnyos vagy szomorkás, de mindig a mai útikönyveket felülmúló tudósítások ezek, tele élményekkel, szépséges tájleírásokkal. Már a kezdése is egy ilyen úti jegyzetének, melyet az Életképek hasábjain közölt 1845. július 5-e és augusztus 2-a között: • „Hol volt, hol nem volt, volt a világon egy segédszerkesztő, ki díszes hivatalába beleunván, utazni ment. Nem titok, hát kimondom, hogy a segédszerkesztő én voltam. Történt az indulás ápr. 1. 1845. a pest —eperjesi gyorsszekeren. Ezt csak azért mondom el, nehogy valaki azt gondolja, hogy saját alkalmatosságomon utaztam légyen. Nem tartok equipage-t” (Könnyű fogatot, hintót — a szerk.) Leírja, hogy előtte vidám búcsúestét töltött a barátaival, és verset is csinált erre az alkalomra. A hosszú útra — Aszód kivételével, ahol három évet diákos- kodott — egészen Kassáig alig szentel figyelmet, hiszen már járt errefelé. Eperjesen egy hónapot tölt Kerényi Frigyesnél, s mivel Tompa Mihály is ott nevelőskö- dött, írja: „Boldog órákat töltöttem Kerényivel és Tompával.” Egy este a tanulóifjúság fáklyás zenével tisztelte meg. Eperjes—Lőcse— Késmárk—Igló volt az útirány. Itt három hetet töltött. Rozsnyó— Aggtelek------Rimaszombat------Göm ör ... Vége-hossza nincs a baráti meghívásnak. „Pompás napokat töltöttem Várgedén...” — írja. Innen rándult ki Losoncra, majd a salgói és somoskői várromokra. •„Sokáig ültem romjainak legfelső csúcsán; tekintetem mérföldeken, lelkem századokon túl barangolt.” — jegyzi fel Saigon meghatottam S leírja még a következőt: „Azt beszélték a faluban, hogy mikor Saigon a török volt, a somoskői várból oda lőttek a magyarok, s egy töröknek, ki evett, éppen a kanalat lőtték ki a kezéből ... mire a pogányok nyakra- főre elinaltak Salgőról, s a mai napig sem tértek yissza. Hói van olyan merész képzeletű költő, mint a nép?” Füleken azon háborog, hogy a • Két évfordulót is őriz az emlékezet Balassagyarmaton, a költő 1845-ről írt, a táblát az 1847-bsIl látogatás évfordulóján helyezték el. (Pásztor Zoltán felvételei) • Salgó vára magas szikláira, az emléktábla alá minden évben felteszik a kegyelef koszorúját. romokat lehordják az utcákat tölteni. Fülek, majd megint Losonc — ahol egy hetet tölt —, aztán Balassagyarmat, illetve akkor még így írták: Balassa-Gyarmat „A nagy hőség miatt késő délután indulván Losoncról, éjfél lett, mire Gyarmatra értünk. Szép, csillagos holdas éj volt... csak egy pár kocsmából hallatszott hegedű- és bőgőszó, s az ivók egy-egy kur- jantása ... másnap vásár volt. A vásár legkedvesebb látványaim egyike ... átaljában mindazon hely és alkalom, hol minél több embert láthatok.” Ilyen vallomások szövik át minden leírását, történetekkel, útiképekkel fűszerezve. Vajon ahol megfordult, s ahol fába, kőbe, házak falára vésték, hogy itt járt a költő, ismerik-e ezeket a kedves, derűs és szellemes történeteket? F. Tóth Pál Dél körül lehetett, mert a nap igencsak felülről tűzött, mégis a rét felett könnyű párafelhő lebegett, ami legalább is szokatlan, az öreg így tudta, a föld kigőzölgés köde csak alkonyaikor csapódik ki. A fa mellett megállt, kiszállt, megnézte kétoldalt az országutat, olyan két és fél, három méter árok húzódott, puha, vastag füves árok, a sok esőzés átáztatta a talajt, de sehol semmiféle nyomot nem látott, itt-ott csillantak csak meg az országúton a Fiat hiányzó első szélvédőjének morzsalék- üvegdarabkái. de egyébként olyan volt az országút, mintha valaki lesöpörte volna. Visszaült a kocsiba, amennyire az árok, hiányzó padka engedte, lehúzódott az országúiról, de két bal kereke így is fennmaradt a betonon. Behúzta a kéziféket, gondosan bezárta a kocsit, s odament a roncshoz. A kocsi motorrésze teljesen becsúszott a két első ülés elé. a kormánykerék meg' groteszken a kocsi tetejét érintette hetykén és természetellenesen felfelé görbülve. Két első kerék nem is volt, a kocsi az első üléseknél kezdődött, a piros műbőr borította kagylóüléseknél. Ami lurcsa volt, s feltűnt, neki, hogy valahogy az ütés a vezető felőli résznél lehetett nagyobb, és csak ferde-furcsán a kisebb a másik oldalon. Ezen az oldalon oldala sem volt a kocsinak, amelyik közepén még is bicsaklott, eleje és a hátsó lökhárító tompa szögben felfel^ mutattak, és a kipufogó cső mintha még füstölögne. Ahogy megfogta a töredezett kék festékes bádogot, az forró volt, magába szívta a napot, hiába adta árnyékát az öreg gesztenyefa. Átment a kocsi túloldalára, itt még ajtó is volt. ha lógott is, már-már beült, mert úgy oldalra tett lábbal beiéit volna, de ahogy tenyere ráért az ülésre, valami puhát érzett ... Fölemelte a tenyerét, nézte, alvadt vér volt, a vérpiros ülésen vérpiros vér. 5. Nézte a tenyerét, ujját, nem undorodott, csak valami végtelen nagy fáradtság vett rajta erőt, valami olyasmit érzett, mintha valaki vagy valami tiszta erővel gyormorszájon ütötte volna, de úgy, hogy egy pillanatra bele is kábult-ájult volna az ütésbe, aztán gyorsan magához térne, és csak az utóérzés szörnyűséges nagy üressége maradna meg .. ? Nézte a tenyerét. „Ez hát a véred! Ez maradt? Ennyi?” (Folytatása következik.)
