Petőfi Népe, 1979. szeptember (34. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-09 / 211. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1979. szeptember 9. A NÉGY ÉV ELŐTTI PÁRTHATÁROZAT NYOMÁN Még többet az általános és szakmai műveltségért A közösségi ügyek szolgálatában Saity József 1960 óta a katymári Községi Tanács vb-titká- ra. Tanácsi pályafutása 1952-ben kezdődött Bácsalmáson, ahol az akkori járási tanács mezőgazdasági és pénzügyi osztályának előadójaként dolgozott. A gyári párttestület minap megtartott ülése már nem az első olyan esemény az idén, amelyen az 1975. január 16-i összevont taggyűlés határozataival szembesítette az elvégzett munkát a Lampart Zománcipari Művek kecskeméti gyárának pártvezetősége. Annakelőtte a pártalapszervezetek gazdaságirányító tevékenységét tekintette át elemző összegezés igényével. Ezúttal pedig a gyárban folyó szakmunkásképzést és felnőttoktatást tette mérlegre egyazon célzattal. Közeleg a több éves munka számvetésének időszaka. Előrelátón, tervszerűen erre készül a politikai munka egy-egy részterületén elért eredmények felmérésével, s a továbbhaladást szolgáló következtetések levonásával a gyári pártvezetőség. Az utóbbi témáról beszélgetve, Hajdú Kornél, a pártvezetőség titkára előrebocsátotta: — A szakmunkásképzés és a felnőttoktatás tennivalóit annakidején a társadalompolitikai feladatok címszó alatt három mondatba tömörítette az összevont taggyűlés határozata. Az egyik: biztosítani a személyi és tárgyi feltételeket a dolgozók szakmai-politikai képzéséhez. A másik: a vezetésre alkalmas munkások képzése, nevelése, s végül: a szocialista közgondolkodásra nevelni. Ha arra gondolok, hogy az általános, szakmai és politikai műveltséggyarapodáshoz fűződő össztársadalmi érdek mennyire egybevág gyárunk érdekével, úgy vélem: alapvető kérdéshez nyúlt pártvezetőségünk, amikor az elmúlt négyévi munkát mérlegelve, állást foglalt a további feladatokról. Fejlődik a gyár, a nehéz fizikai igény- bevételt kívánó termelési módszereket mind több tudást, felkészültséget igénylő korszerű technika, technológia váltják fel. Ez meg az a pont, ahol az egyén jól felfogott érdeke maradéktalanul egybeesik a gyári és az össztársadalmi érdekkel. Nevelői és megtartani Ezek után nagyon is-érthető, hogy az általános és szakmai műveltség növelésére az eddigieknél hatékonyabb intézkedések szükségességét jelöli meg a pártvezetőség állásfoglalása. Mégpedig oly módon, hogy ezeknek az intézkedéseknek szoros kölcsönhatásban kell állniuk mind a közművelődés-, mind a gazdaságpolitikai irányelvekkel. Pedig az elmúlt négyévi célzatos munka nem akármilyen eredményekhez vezetett. Elegendő csupán az iparitanuló-képzés sikerességére utalni. Azokra az országos vetélkedőkre például, amelyekről előkelő helyezéseket elérve tértek, térnek vissza a gyár szakmunkásjelöltjei, akiket a jól felszerelt tanműhelyekben kellő felkészültségű szakoktatók készítenek elő a szakmára. S ha a tanulók létszámát nézzük, az sem lebecsülendő. A gyár szükségleteihez igazodó szakmák elsajátításában évente 36 —53 között váltakozott a számuk. Nagy eredményként könyveli el a pártvezetőség, hogy a villanyszerelő szakmunkások több mint 50 százaléka a gyárban szabadult fel. Viszont új és nem kis gond, hogy az idén az oly fontos géplakatos szakmára nem akadt jelentkező. Az is nyugtalanító, hogy a végzett szakmunkástanulók egy hányada megválik a gyártól. Ezek okait kutatva és feltárva, rögzítette a jövőre vonatkozó állásfoglalását a pártvezetőség. A pályaválasztási propaganda erősítése mellett például a gyár törekvéseivel összhangban, az ösztönzés anyagi feltételeinek megteremtését, a lakatos tanműhely lehetőség szerinti bővítését ajánlja a gazdaságvezetés figyelmébe, Nemkülönben a fiatal szakmunkásokkal, mint pályakezdőkkel való törődést, amely — a fogadtatásuktól kezdve a beilleszkedésük elősegítéséig — az eddigieknél tartalmasabbá tehető. E tekintetben nem utolsósorban a gyári KISZ-bizottság intézkedéseire, ötletességére apellál a párttestületi állásfoglalás. Mert, mint azt Hajdú Kornél megjegyezte: — A gyári közéletbe való tudaA takarékosság nem szegénység Népgazdaságunkban a hatékonyság, a minőség fontos követelményei mellé az energiahordozók, s főként a kőolaj világpiaci árának emelkedése miatt egy újabb, immár harmadik, de jelentőségében korántsem harmadlagos feltétel csatlakozott: a takarékosság. A hármas jelszó egyénre és közösségre egyaránt feladatokat ró. A hatékonyság és a minőség — amely kifejezések a jobb, szervezettebb, gazdaságosabb, gyorsabb jelentéseket mind magukba foglalják — az állampolgárokra elsősorban mint dolgozókra: a gyárak, vállalatok, termelőszövetkezetek, mezőgazdasági üzemek, intézmények alkalmazottjaira vonatkoznak, akik munkájuk során számtalan esetben bizonyíthatják, hogy értik, tudják, mit takar e két fogalom, s ha megvalósítják azokat, akkor már egyúttal a harmadikat, a takarékosságot is teljesítik. Amikor azonban a dolgozó kilép a munkahely kapuján, egyszerre fogyasztóvá válik, összeméri keresetét az érte kapható áruk mennyiségével, és eközben viszonyít is. Arányba állítja a régi és a felemelt árakat, s közben eszébe villan a mostanság kidobott kenyér mennyisége, s az is, hogy mennyi ment veszendőbe, mondjuk két hónappal ezelőtt. Az ösz- szevetésből — akár tetszik, akár nem, és miért ne tetszene — az derül ki: kevesebb kefiyér marad a nyakán. S nem azért; mintha ebből a nélkülözhetetlen élelmi- szeiből kevesebbet fogyasztana, mint korábban, azaz a „hasán spórolna”. Ha bemegyünk a péküzletbe, egyre gyakrabban halljuk, hogy a vásárlók húsz, negyven deka kenyeret kérnek. Annyit, amennyit egyik napról a másikra valóban elfogyasztanak. Nem is olyan régen esténként a lakótelepünk fényárban úszott. Hála a típuslakásoknak, mindegyik ablakról tudjuk, hogy az kisebb, vagy nagyobb szobáé-e, vagy éppenséggel a konyháé. A konyhaablak elhúzott függönye mögül derengő világosságban jól kivehetően látszott: vacsorázik a család. A szobákban — annak ellenére, hogy ott senki sem tartózkodott — égve „felejtették” a villanyt. Mostanság hazafelé menet újra látjuk az estebédjét elköltő famíliát. A tekintetnek nem állja útját függöny. Villanygyújtás helyett ugyanis azt húzták félre. Nem világít lámpa a lakás más helyiségében sem. Az ott lakók takarékoskodnak. Ez azonban nem azt jelenti, hogy alkonyat után sötét szobában üldögélnek. Nem teszik, s nem is kell tenniük. A takarékosság nem azt jelenti, hogy az eddigi minden helyett most már semmire sem jut! Beosztással, a javak ésszerű, célirányos felhasználásával, természetesen jó munkával, s az ebből következő kézzel fogható eredményekkel be lehet bizonyítani a ma még kétkedőknek, fontolgatóknak, hogy a takarékosság nem szegénység. Ellenkezőleg — a gazdagság álapja. V. T. tosabb, fokozottabb bekapcsolásuk, egészséges ötleteik figyelembevétele, véleményük érvényesülése nemcsak önbizalmat ád, önérzetet erősít, de az ifjú szakmunkások jó közérzetének is fontos feltétele. Az elmaradás leküzdéséért A felnőttoktatásban történt elmúlt négyévi előrehaladásról is méltán megállapíthatta a pártvezetőség: tisztes eredmény. Még akkor is, ha e tekintetben a tennivaló kifogyhatatlannak tűnik. Hiszen egy híján hatvanan elvégezték az általános iskola nyolc osztályát. Ezzel párhuzamosan néhányan a szakmunkásképzésbe is bekapcsolódtak. A gyári szakmunkásképző tanfolyamokon, illetve az úgynevezett hiányszakmákban a 607. számú Szakmunkásképző Intézet által szervezett kurzuson összesen több mint nyolcvan dolgozó tett sikeres szakmunkásvizsgát. A gyári pártvezetőség vitájának legsarkalatosabb pontja mégis a felnőttoktatás volt. Ezen belül is az általános iskolai végzettség hiányával kapcsolatos tennivaló latolgatása. Jóllehet ugyanis, hogy a nyolc osztályt el nem végzettek négy évvel ezelőtti több mint ötszázötvenes száma négyszáz alá csökkent. A tárgyilagossághoz hozzátartozik, hogy a hiányzó osztályok elvégzésére irányuló propaganda a tanulóknak nyújtott különböző kedvezmények ellenére, viszonylag kevesen éltek a lehetőséggel. S ami különösen nyugtalanító, hogy újratermelődik a szóban forgó gond. Az általános iskolai végzettséggel nem rendelkező, jelenlegi mintegy háromszáznyolcvan személy között csaknem kétszáz, a negyven éven aluli dolgozó. Ennek az elmaradásnak leküzdéséért harcba szállni, elsősorban Azt szokták mondani, hogy minden kezdet nehéz, de az övé különösen az volt, mert akkoriban alakult termelőszövetkezetek főkönyvelőit kellett segítenie, munkájukat ellenőriznie. ' öt évig dolgozott ebben a munkakörben, aztán Katymárra helyezték igazgatási előadónak. Ezt a beosztást is lelkiismeretesen látta el, s egyebek között éppen ezért nevezték ki a katymári Községi Tanács vb-titkárának. — Katymáron születtem, itt nevelkedtem, dolgoztam, tehát nincs olyan ember, akit ne ismernék — mondja beszélgetésünk elején. — Több évtizedes tapasztalatom alapján elmondhatom, hogy a lakosság szorgalmas, községszerető emberekből áll. Ezt csupán egyetlen példával érzékeltetem: évente a társadalmi munka értéke jóval meghaladja az egymillió forintot. örülünk annak, hogy a községbelieket nem lehet aszerint elkülöníteni, hogy egyesek rendszeresen részt vesznek a társadalmi munkaakcióinkban, mások pedig különböző okra hivatkozva kihúzzák magukat a közösségi munkából. A katymáriak közül szinte valamennyien segítettek a vízmű építésénél, járda '< vagy útépítésnél, illetve felújításnál. — De nemcsak a társadalmi munkájukkal éreztetik azt, hogy szívükön viselik a közösségi ügyeket. A 13-as tanácstagi körzetben, melynek én vagyok a tanácstagja, de a többi körzetben is a beszámoló alkalmával hasznos hozzászólásokkal, véleményekkel, jó kezdeményezésekkel igyekeznek a munkánkat segíteni. — Beszélgetésünk során eddig a lakosság összefogásáról munkájáról szólt. A véletlen, vagy tudatos elhatározás volt az oka, hogy nem tett említést saját munkájának eredményeiről, gondjairól? — Saját munkámról tudatosan azért nem beszéltem, mert mindennapi tennivalóimat a közösségi munkától sohasem tudtam és most sem tudom különválasztani. Nemsokára ezt megtehetem, ugyanis nyugdíjba készülök. Több időm lesz az unokával foglalkozni és a magam telepítette szőlőben, gyümölcsösben dolgozni. Persze gyakori vendég leszek a tanácsházán is, s ha szükséges mindig szívesen segítek. — Mire emlékezik vissza a legszívesebben ? — A katymáriak segítőkészségére, felelősségérzetére, a közös összefogás eredményeire, s nem utolsósorban munkám megbecsülésére melyben legutóbb augusztus 20-án részesültem, ugyanis ekkor kaptam meg másodszor a Tanács Kiváló Dolgozója kitüntetést. Sz. F az érdekeltek felvilágosításával, meggyőzésével — a pártszervezetek, a szakszervezet és a KISZ- szervezet mindennapi fontos politikai feladatává jelöli meg a pártvezetőség állásfoglalása. Újszerűsége miatt érdemel figyelmet az az ajánlás, amely annak megvizsgálását javasolja a gazdasági vezetésnek, miként lehetne a nyolcadik osztály végzésével párhuzamosan szakmát is adó tanfolyamot indítani. Igazodás a követelményekhez A* felnőttszakmunkás-képzés és a továbbképzés bevált módszerein túl, a termelés korszerűsödésének követelményeihez igazodón, néhány szakmára — a formázótéri, az olvasztó és zománcozó — a képzés, további egy-két szakmában pedig az ismeretfelújító, illetve korszerűsítő tanfolyamok kiterjesztését indítványozza a pártvezetőség a következő tervidőszakban. S amit állásfoglalásában önmaga számára jelöl meg egyik feladatként a gyári párttestület: mert az ésszerűség sugallja, megvizsgálja annak lehetőségét, miként lehetne az ismeretfelújító tanfolyamokkal párhuzamosan az alapfokú politikai végzettség megszerzésére is lehetőséget nyújtani a dolgozóknak. A politikai képzést említve, végül, de nem utolsósorban figyelemre érdemes a testület idevágó megállapítása. Nevezetesen: „ ... úgy ítéli meg, hogy az ötéves képzési tervhez igazodva, eredményes volt a világnézeti, marxista szemléletre való nevelés. A politikai képzésben — elsősorban a párt, a szakszervezeti és a KlSZ-szerve- zeti oktatásban — évente átlagosan hétszáz-hétszázötven dolgozó vett részt." A cseri barátok A templom régi szentélyrésze a szép gótikus ablakokkal. . • • Egyike a nemesen egyszerű, öreg présházaknak. (Bojtár Ottó felvételei — KS) Kőröshegy legbecsesebb műemléke: a történelmének fél évezredes tanúja azonban az egykori úgynevezett cseri barátok temploma. Ezeket a szigorú szegénységet tartó, szürke kámzsás fe- rencrendi szerzeteseket Ozorai Pipo temesi főispán telepítette be 1418-ban. Hunyadi János is támogatta e rendet, amelynek feladata az volt. hogy a terjeszkedő törökkel szembeni „keresztény egység"-re. harcos védekező szellemre nevelje a népet. E rendbe tartozott Hunyadi papja, tábori lelkésze, Kapisztrán János is. A rend ozorai custodiájához a katonásan szervezett rend egyik alközpontjához tartozott a XV. századnak feltehetően a második felében épült kőröshegyi templom és kolostor. Nem sokkal később, a mohácsi vereség után alig egy évtizeddel a község földesura felégette. Majd a kolostor köveit elszállíttatta a török a kaposvári várépítéshez, a maradékot pedig széthordták a helybeliek. Egy-egy régi pince boltozatában talán még ma is megleHAZAI TÁJAKON Kőröshegy évszázadai Aki a Balaton déli partján jár. hacsak teheti, el ne felejtse felkeresni a közel kilencszáz esztendős Kőröshegyet. Ámbár valószínű, hogy ennél is öregebb a főútvonaltól néhány, kilométerre, a somogyi dombok között kanyargó Séd patak völgyében meghúzódó község. Hiszen bizonyára nem akkor alakult, amikor 1082-ben Szent László király oklevelében Keurushyg néven megörökítették mint a veszprémi káptalan birtokát. Változatos és bőkezű tája marasztal a megtelepedésre. A völgy kínál rétet, szántóföldet, a dombtetőn erdő is sötétük, az oldalakon szőlő zöldell, ódon és újabb kis présházakkal tarkítva, amelyek között a múlt századi paraszti építészet egyszerű és csinos | emlékei akadnak. A Petőfi utca házainak sorában is találunk néhány szép példát erre az építészetre, amely a paraszti lakóház egyszerűségéhez igazította és alkalmazta azt, amit a kor stílusát követő udvarházak, kastélyok formájából illőnek talált. Leginkább a félköríves nyílású kőoszlopos tornácokon. érvényesült ez a hatás, amely a barokk stílusból ered. Ezt a stílust képviseli egyébként a XVIII. század végén épült késő barokk kastély, valamint az ugyanazokban az években épített egyszerű református templom is. hetnek a téglái. A pusztulásnak indult templom boltozata beszakadt. A török kiűzése után hozatta rendbe a falu földesura, Széchényi Antal. A szentélyrészt újra beboltozták, a hajót tető alá hozták, később mennyezetet is kapott (boltozatát csak századunk elején állították helyre), a tornyot megtoldották. Gótikus formák A templom külsején első pillantásra feltűnik a nézőnek a torony szokatlan elhelyezése. Ner a hajó végén áll, hanem a szer tély mellett. így a ferencese ,v építették a kolostortemplomokat. A szentély nyújtott, csak mintegy másfél méterrel rövi- debb a hajónál, hogy elég helye legyen itt — a hajóban helyet foglaló hívektől külön — a kolostor papjainak. A boltozatot tartó kőbordák nem oszlopokból indulnak ki, hanem a falból félig kiálló oszlopvégekre emlékeztető gyámkövekből. A gyámkövek ott helyezkednek el, ahol kívül pillérek támasztják a falat. A hajó bejárati végének háromszögű oromban záródó nagy, sima falfelületét egyszerű faragott kőkeretű csúcsíves kapu bontja meg. Párhuzamosan futó, pálca- szerűen képzett élei a csúcson a késő gótikus stílusra jellemzően metszik egymást. Az ajtó fölött a magasban a gótikus templomok jellegzetes kerek rózsaablaka. Díszítő kőrácsa vallásos jelképet formáz: Szent Katalin kerekét. Az S alakú küllőkkel képzett kerék alexandriai Katalinnak a legenda szerinti kerékbetörésére utal. Érdemes szemügyre venni az oldalsó és fél méter magas csúcsíves ablakok finom és egyszerű kőrácsait is. Megfigyelhetjük, hogy a függőleges ráccsal osztott két ablakmező ugyanolyan formájú, halhólyag alakú keretbe foglalt ablakszemmel zárul, mint amilyen formájú szemeket képeznek a rózsaablak küllői és kerete. Ezt a formát mint egységbe foglaló motívumot — ismétlődő díszítő elemet — alkalmazták a templomon. Ám az öt évszázaddal ezelőtti építőművészet eredménye nemcsak a szemet kívánta gyönyörködtetni. hanem a fület is. A templom belső kiképzése folytán jól érvényesül a hang. s ezt az adottságot nyaranta orgona- kórushangversenyeken használják. ki. N. F.
