Petőfi Népe, 1979. szeptember (34. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-19 / 219. szám

1979. szeptember 19. t PETŐFI NÉPE • 3 KÖZÉTKEZTETÉS 1. Formák és haszonkulcsok Mindannyiunk villanyszámlája Közvilágítás a megyeszékhelyen Amíg legnaprakészebb égitestünk másna­pig „odavan”, a megyeszékhely közvilágítási hálózata Városföld felől egy 35 kilovoltos fővezetékről táplálkozik. Az 1,2 megawatt teljesítményfelvételű közúti, körúti, köztéri, parki és játszótéri lámpák, lámpatestek ré­szint érzékelő műszer útján jutnak fényin­formációhoz: szürkület után alkonyfény-kap- csolók gondoskodnak róla, hogy a közvilágí­tás ne „késsen”. A városi villanyszámla — Mennyi a villanyszámlánk, a város áramdíja? — kértünk fél világos ítást Szabó Mihálytól, a kecskeméti Városi Tanács elekt­romos .ügyekkel foglalkozó fő­előadójától. — Árámdíjun'k évről évre nö­vekszik — mondja Szabó Mihály. — Az évtized vége felé a köz- világítási hálózat egy esztendei fagyasztása — a reklám- és a kiraka/tvitágítást nem számolva — immár 8 millió 540 ezer forint Kecskeméten. Ami egyiben fejlő­désünknek is jele, hiszen az új lakótelepeket, új körutaikat is igyekszünk kellően megvilágítani. — A tetemes összeg, amit a közvilágításra költenek, kielégítő fényviszonyokat teremt-e min­denütt? — Jobbára. Az, hogy a 2441 hagyományos, körte foglalatú iz­zó mentett már 3142 korszerű vi­lágítótesttel rendelkezünk, feltét­len javulásnak mondható. A ré­gebben igen elavult városi köz- világítás fejlesztésének a nehe­zén már túl vagyunk, bár ten­nivalónk még így is van és lesz bőven. Több mint ötezer lámpa­helyünk évente 300-zal bővül: — Hol és hogyan javítsunk a közvilágításon? — állandóan na­pirenden van. Hálózatunk kor­szerűsítésére, egyes hiánypótlá­sokra az idei költségvetésünk 270 ezer forinttal váló gazdálko­dóst tesz lehetővé. Ami igen lé­nyeges: közlekedési útjaink, a KRESZ-táblák, és -jelzőberende­zések folyamatosan kapjanak vil­lamos árarríöt. Arra is ügyelünk, hogy a főbtT'útvonal ókról letérve, illetve a város belső övezetét el­hagyva a gépjárművezetők a vi­szonylag igen jó városi fényből ne mindjárt sötétben folytassák az útjukat, hiszen a szemnek is alkalmazkodnia kell a megvál­tozott fényerősséghez. Hasonlóan szükséges az elegendő fény a gyalogos átkelőhelyeken is. Ahol lehet, szerényen, de világítsunk — S mi a helyzet a külső ke­rületekkel? — Azokban jórészt még hagyo­mányos izzók Világítanák, por­celán foglalatban, zománcos tá­nyérból. Ezek működését tanácsi megbízottunk, Sági László ellen­őrzi, akii bejelentéssel, javaslat­tal él, ha valahol sötét van, vagy új lámpára lenne szükség. Bár 'költségvetésünk szerény, a lét- fontosságú pótlásokra mindig szorítunk pénzt. Megjavítottuk a Bimbó, a Halmos Lajos és a Táncsics Mihály utca sokat kifo­gásolt közvilágítását, s a Műkert­nél, valamint a széchenyivárosi bölcsőidénél — ideiglenesen,, míg korszerűbb lámpatestekre nem futja — hagyományos izzókkal teremtettünk térvilágításit. Ugyan­ilyen módon orvósöltufc a ma ria- városi iskola környékének meg­világítását is. A hunyadivárosi iskola környékére a 'közeljövő­ben kerítünk sort. Megoldattam viszont a Czollner köz és a BOV mdlletti Szivárvány utca világí­tása. Ez utóbbinak még csak az egyik oldala lakott, .bár jóllehet, ideiglenes megoldásra itt is szük­ség lenne. Örömmel közölhetem viszont, hogy a megyeszékhely külső kőrútjait — a Mátyás ki­rály körúttól egészen a Mű­kertig — az óv végéig mindenütt megvilágítjuk. — Tervezik-e a közvilágítás „takarékra állítását”, a jelenlegi energiahelyzetre tekintettel? Két égő helyett egy — Igen. Ez azonban a külső kerületeket nem érinti. Ott a kor­szerű világítótesteik értékének csupán a tizedét kitevő hagyo- mánylos izzók égéskorlátozásának nem lenne értelme. Szigorúan őr­ködünk viszont afölött, hogy 22 órán túl reklámfelirat ne fogyasz- szon energiát. Tervezzük továbbá, hogy a nagy teljesítményű világító- testenként két égőt magukban fog­laló ostomyeles, kandelábenes lámpaoszlopoknak csak az egyik égőjét használjuk a továbbiak­ban. Ezek még így is kielégítő fénnyel látják majd el a közte­rületeket. Amellett, hogy a kor­látozás nem mehet a 'közlekedés és a közbiztonság rovására, egye­zik gazdaságossági elvünkkel. Ily módion a túlnyomórészt lég­vezetékes közvilágítási hálóza­tunk mostani, igen magas, 80—90 százalékos terhelése valamelyest csökken^ s ha 22 óra után taka­rékom tartjuk a nagyöbb fogyasz­tású lámpatesteket, ezzel — a DÉMÁSZ-k'írendeltsóg becslése szerint — mintegy 160 ezer fo­rintot takaríthatunk meg havon­ta, Elnnék — a csökkentett tel­jesítménnyel működő — 'közvilá­gításnak az előkészítése most fo­lyik. Ennék során a várost két áramkörre kell osztani. Sági László, nyugdíjas (tanácsi megbízott, közvi tágításunk őre, az utóbbi két évben 76 esetben jelentette,” hol nem ég' á villany Kecskeméten. íme égy jeltentés a sok közül: „Rendőrfalu. A Tűzoltó utcá­ban hat darab hagyományos izzó nem világít. A Benke József ut­cában további négy, a Bakonyi Antal utcában hat, a Joó Mária utcában pedig három égő rossz. Kérem sürgős pótlásukat!” A bejelentés érkezett: 1979. VII. 24-én. „Az égőket pótoltuk, a hibát kijavítottuk 1979. Vll. 27-én. DÉMÁSZ kirendeltség, Csontos.” — Ha kevesebb is az embe­rünk, — nyolc napon belül a hibát megszüntetni kötelességünk — kezeskedik munkájukat értő és szerető embereiéit Pervein Sándor művezető-teűhmlikius. Vigyázz! Nagyfeszültség! Akik mindannyian azt 'kérik a lakosoktól, hogy ha valahol sö­tétet, áraimkimaradást észlelnek, jelenítsék késedelem nélkül. Köz­vetlenül a DÉMÁSZ kirendelt­séghez is fordulhatnak, személye­sen, vagy telefonon. S még valami: a nyolc és fél milliós villanyszámla egy kicsit mindannyiunk villanyszámlája. Mint ahogy magunkénak mond­hatjuk azt a több mint ötezer lámpahelyet is, amelyet megóvni nekünk is kötelességünk. Ügy is, hogy ne legyen több tehergépko­csival. derékban megnyomorított villanykoró; nie szemléljük tétle­nül, ha szándékos rongáló vesz célba valamely közvilágítási tár­gyat; s ha játszótéren, parkok­ban gyermek vagy felnőtt fesze- igeiti, nyi tógátja a lámpaaijitókat, lépjünk közbe határozcjttanr . Vi­gyázz! Na'gyfeszíiltsóg! — 22Ó volt. K — 1 A közétkeztetés szocialista tár­sadalmunk egyfajta gondoskodá­sa, amelyet közvetlenül maga az állam és a vállalatok is jelentős mértékben támogatnak. Az állami támogatás és a vállalati hozzájá­rulás mértékében bizonyos fajta eltérések mutatkoznak, s ezért váltakozók a fogyasztói árak is. Beszélgetések során sokszor ösz- szavetik az emberek az üzemi konyhákon (a köznyelvben így ter­jedt el) kiszolgált ételek mennyi­ségét és minőségét az érte fize­tendő összegekkel, s nem értik, hogy miért kell az egyik helyen többet fizetni minőségileg gyen­gébb étkezésért, mint a .másik he­lyen a jobbért kevesebbet. Sokan nem ismerik, éppen ezért elmondjuk, hogyan alakult ki megyénkben a közétkeztetés formája, milyen módon biztosítja az állam a főétkezésnek számító ehéd kiszolgálását. A közétkezte­tés lebonyolításában három szer­vezeti formát lehet .megkülönböz­tetni. A kereskedelmi vendéglá­tást az áfész-ek és a megyei ven­déglátó vállalat 210 üzemegysége bonyolítja le, ahol előfizetések menüt fogyaszthatnak a dolgozók. A beszerzés ezeken a helyeken nagykereskedelmi áron történik még a tőkehús esetében is, ezek a vendéglátó helyek változatos menüvel, s nem túl nagy haszon­kulccsal dolgoznak. A haszonkulcs az áremelés után 31 százalékos a korábbi 44 százalékkal szemben. A másik ilyen forma a munka­helyi étkeztetés, amelyet a ^me­gyében a Duna Vidéki Vendéglá­tó Vállalat húsz konyhája bizto­sít gyárak, intézmények számára. A szakmai ismeret itt is biztosít­ja a változatosabb menüt, vala­mennyi nyersanyagot nagykeres­kedelmi áron tudják beszerezni, s , az áremelés utáni haszonkulcs itt is 31 százalékos, a korábbi har­mincöttel szemben. A saját kezelésű konyhák ad­ják a közétkeztetés harmadik for­máját, amelyek főként a termelő- szövetkezetekben, üzemekben, in­tézményekben működnék. A me­gyében 125 ilyen konyha van, ám az adagok számában az előző ket­tőnek több mint dupláját készí­tik el. A saját kezelésű konyhák állaimi támogatást nem, vállalati hozzájárulást azonban kapnak. Ezek a konyhák általában, nagy­kereskedelmi áron vásárolják meg a szükséges nyersanyagokat, ki­véve a tőkehúst, amelyet kiske­reskedelmi fogyasztói áron kap­nak meg. A menük itt egysze­rűbbek, ám mégis ízletesabbek, háziasabbak, a magyaros ízlésnek megfelelőbbek. Mindezeket azért tartottuk szükségesnek előrebocsátani, mert továbbiakban azokról az üzemi konyhákról teszünk említést, ame­lyek más és más kategóriába tar­toznak, s összehasonlításukra csupán azonos jellegű intézmé­nyek szolgálhatnak. A megyei és a városi tanács kereskedelmi osz­tályainak szakembereivel össze­sen hat üzemi konyhát vizsgáltunk meg azzal a céllal, hogy tájéko­zódjunk az áremelés utáni hely­zetről, a kalkulációról, a vállala­ti és a személyi hozzájárulásról. A szakember és a laikus szemével vizsgáltuk az ételek minőségét, mennyiségét, változatosságát, ízét, zamatét, nem a felelősségre- vonástól indíttatva, hanem az adott helyzetet felmérve. Mi indított bennünket erre a vizsgálatra, ellenőrzésre? Mint már említettük, az árváltozás után a helyzet elemzése, ám ezen kívül az a sok — konyhánként változó — vélemény, amelyek olykor ide­gességet, elégedetlenséget szülnek. Mondani sem kell, hogy nem le­het egységes sem az étkezésért kifizetett összeg, sem pedig az ezért kiszolgált étel mennyisége és minősége még egy városon be­lül sem. Már csak azért sem, mert mindhárom közétkeztetési forma szerepelhet egy-egy városban, sőt, — mint példáinkban látni fogják — még azonos típusú közétkezte­tési forma esetében is jelentős el­térések mutatkoznak. Az okok szerteágazóak. Nem azonos ízlé- sűek a szakácsok, más jellegű étel kell a fizikai és a szellemi dolgo­zóknak, más áron szerzik be a nyersanyagokat, másfajta a kal­kuláció, a vállalati és az egyéni hozzájárulás és természetesen más a fogyasztói ár is. Mindezeket figyelembe véve, mégis aláhúzzuk: a közétkeztetés­nek olyannak kell lennie, hogy a dolgozók azt jóízűen elfogyasszák, ne kerüljön túlságosan sokba, megfeleljen az általános ízlésnek, tartalmazza a szükséges kalória- mennyiséget, s az igénybevevők valóban társadalmi gondoskodás­nak tekintsék. A nem teljes felso­rolás alapján megállapítható, akadnak a közétkeztetésben na­gyon jó és kevésbé jó tapasztala­tok, amelyeket példával szeret­nénk alátámasztani. Gémes Gábor A STATISZTIKA TÜKRÉBEN Megjelent a megyei évkönyv A Központi Statisztikai Hivatal évek óta rendszeresen el­készíti a megyék társadalmi—gazdasági helyzetének előző évi adatait és mutatóit tartalmazó évkönyveket. Az idén au­gusztus végén elhagyta a nyomdát az 1978. évről készült, Bács-Kiskun megyei Statisztikai évkönyv. A KSH megyei igazgatósága által összeállított mintegy 430 oldalnyi adattár a Statisztikai Kiadó Vállalat gondozásában jelent meg. Az előzőekhez képest új fejezettel gazdagodott a kiadvány, amely a megye társadalmi és gazdasági szerkezetének eb­ben az évtizedben bekövetkezett változásairól ad számot. Az évköny a részletező adatokon kívül jó lehetőséget nyújt az V. ötéves tervidőszak első háromévi teljesítésének elemzésé­hez, az ágazatok összefoglaló adatai alapján, pedig egy évti­zedre enged visszatekintést. A Volán-vállalatok jogászainak tanácskozása Szembetűnő beruházási változások A IV. ötéves tervidőszakban a magánberuházások aránya csak­nem elérte a 18 százalékot. Az ezt követő három évben 17 százalék körül mozgott, ezen belül pedig tavaly 15 százalék alá esett. 1978- ban a megye összes beruházásai­nak 62 százalékét állami szektor, 23 százalékát a szövetkezetek esz­közölték. A nagyiberuházások aránya fo­kozatosan csökkent, míg a célcso­portos beruházásoké az 1975. évi 12,5-ről 1978-ra 21,5 százalékra növekedett. A megye nehéziparának erőtel­jes fejlődését mutatja, hogy míg a IV. ötéves tervidőszak összes be­ruházásának 8,5 százaléka, az V. ötéves tervidőszak első három évében 13 százaléka, ezen belül 1978-ban 17 százaléka jutott ebbe az iparágba. Csökkent viszont a mezőgazdaság és erdőgazdálko­dás részesedése, amely azonban 37 százalékos arányával még 1978- ban is a legtöbbet beruházó ága­zat volt. Az elmúlt három év alatt nö­vekedett a megyében a bányászat és a textilipar, ugyanakkor kis mértékben visszaesett a vegyipar részaránya. Erre utal a foglalkoz­tatottak száma, az állóeszközük értéke, a felhasznált villamos energia mennyisége, valamint a rendelkezésre álló hajtóerő szo­cialista iparon belüli megoszlásá­nak változása. Az állattenyésztés térhódítása Az állattenyésztés az 1971—1975 évek átlagában a mezőgazdasági termékek bruttó termelési értéké­ből 39 százalékkal, 1976—1977-ben pedig már 45 százalékkal része­sedett. A csökkenő részesedésű növénytermelésen, belül egyedül a zöldségtermesztés aránya volt nö­vekvő. A számosállat-állomány összetétele szembetűnően változott az évtized folyamán. A szarvas- marha 10 ezer, a juh 87 ezer, a sertésállomány 193 ezer darabbal gyarapodott, a lovak száma felére ctotókent. Ily módon míg 1970-ben a számosállatoknak csak 27 száza­léka volt sertés,’ 1978-ban már elérte a 42 százalékot. A tartási kedv az egyes szekto­rokon belül állatfajomként válto­zóan alakult. A megye összes szarvasmarha-állományának mint­egy felét gondozzák a mezőgazda- sági termelőszövetkezetek közös gazdaságai, és ez az arány alig változott. Az állami gazdaságok és kombinátok részesedése 1978- ban 16 százalék, a háztáji gazda­ságoké 13 százalék volt. Az előb- tai 4 százalékkal nagyabb, az utóbbi közel 6 százalékkal kisebb arány, mint az évtized elején. A sertéstartás egyenletesebben oszlik meg a szektorok között. Az állami gazdaságok és kombinátok, valamint a kisegítő és egyéni gaz­daságok is nagyobb kedvet kaptak a sertéstartáshoz. Ily módon a mezőgazdasági termelőszövetke­zetek közös és háztáji gazdaságai­nak részesedési aránya a sertés­állományból mérséklődött, annak ellenére, hogy több sertést tarta­nak. A termeléshez hasonlóan a me­zőgazdasági .termékek értékesíté­sében is növekedett az állatállo­mány aránya, az állati eredetű termékeké vdsizont némiképpen visszaesett. 1 A kiskereskedelemiből származó bevételen 1978-ban szinte egyen­lő arányiban osztozott az állami és a szövetkezeti szektor. Az évtized folyamán az utóbbi fejlődött va­lamivel erőteljesebben. A magán- kiskereskedők a megyei forgalom egy százalékát bonyolították az elmúlt évben. Korszerűsödött a kereskedelmi hálózat. Míg 1975- ben az összes alapterület 8 szá­zaléka volt áruház, 1978-ban már majdnem 11 százaléka. Az összes vegyesbolt alapterülete 20 száza­lékról 15 százalékra csökkent. A vendéglátóiparban mintegy 3 szá­zalékkal nőtt az éttermek, biszt­rók, étkezdék alapterületének aránya a.z italboltok, borozók ro­vására. Többszobás lakások A lakossági szolgáltatások szer­kezetében alig történt említésre méltó változás. Az igények pedig egyre nőnek néhány szolgáltatás, mint például a személygépkocsi- és motorkerékpár-, valamint az elektromos háztartási gépek javí­tása és karbantartása iránt. Ked­vező jelenség, hogy növekedett a részesedése az építőipari javító és karbantartó szolgáltató tevékeny­ség .teljesítményértékének is. A IV. ötéves tervidőszakban még a lakásoknak csak 14 száza­léka épült állami erőforrásból, a mostani tervidőszak első három évében majdnem 19 százaléka, ezen belül 1978-ban pedig már 25 százaléka. Egyre nagyohb a több- szobás lakások aránya. Az előző tervidőszakban a lakások 31 szá­zalékát építették 2 és fél, vagy annál több szobával, 1976—1978- bam már 38 százalékát, s csak 1978-at nézve 43 százalékát. A középiskolai oktatásban ismét teret hódították a szakközépisko­lák és az 1978—1979-es tanévben tanulóik aránya elérte a 46 szá­zalékot. A gimnáziumoké 54 szá­zalék volt, az évtized eleji 40:60 aránnyal szemben. Nőtt az érdek­lődés a 'korábban kis létszámú ipari és egészségügyi tagozatokkal szemben. A megye jellegével azon­ban nem áll összhangban, hogy a mezőgazdasági szakközépiskolák­ba még az összes középiskolás egytizede sem jár, sőt, majdnem 5 százalékkal kisebb a részesedé­sük, mint nyolc évvel ezelőtt. Változatlanul nagy az érdeklődés és a tanulási lehetőség a közgaz­dasági szakon. A szakmunkásképzésben a ta­nulók aránya többnyire az ipari ágazatok és a szolgáltatás-fajták fejlődésének megfelelően alakult. Nőtt a tanulók aránya a motor- szerelő, a műszeripar, a textilipar, a vegyes- és szolgáltatóipar, az építőipar, a kereskedelem és a vendéglátás szakmacsoportok­ban. Visszaesett a forgácsoló, a lakatos, a szerszámkészítő, a vegyipari, a növénytermesztési és valamelyest az állattenyésztési szakmacsoportokban. A megye népességének lakóhely szerinti megoszlása az urbanizá­ció irányába hatott. Míg 1970-ben a lakosságnak 37, 1978-ban 41 százaléka volt városlakó. Dr. Sántha Józsefné A vasúthoz hasonlóan kimun­kálják a másik nagy közlekedési ágazat, a Volán egységes jogi rendszerét — közölték a Volán- válilalatók jogászainák kedden Szombathelyen kezdődött két­napos országos tanácskozásán, amelyen tóét fontos közös MÁV— Volán munikaiteriillet, az állomási fuvarozás és a darabáru-szállí­tás kérdéséit vitatják meg. ■A népgazdaság szállítású fel­adatainak 80 százalékát ellátó MÁV és Volán munkájában na­gyon sók az érintkezési felület. A Volán 211 vasútállomáson bo­nyolítja az áru oda- és etfuva- rozását. Ebből 104 a kiemelt szolgálati hely, amely a Volán összforgalmának 80 százalékát adja. Nafjonita 1700—2200 vagon áruit — ez évente 20 millió fon­ná — ra'kmalk kü a Volán osok. Ennek 60—65 százaléka darab­áru, ami többszázezer tételt je­lönt. Az dllyem áru rakodásának gépesítése — bár az elmúlt évek­ben aránya 4-ről 38 százalékra emelkedett — még , korántsem ért te el a kívánt szántét. A MÁV és a Volán közös erőfeszítéseket tesz az egysíégralkomány-képzés és gépesítés fokozására. Az úgy- nlevezött tömegáru rakodásának gépesítése viszont már százszá- zalékols. E téren sikeresen dol­goznák a MÁV—Volán komplex brigádok. ' mindig divat a RANl$LtÖ különösen nagy választék * készruhaboltjában, Baja, Béke tér 2. Bakfispantallók 290,— Ft-tól Női pantallók 400,— Ft-tól 1207

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom