Petőfi Népe, 1979. szeptember (34. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-19 / 219. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1979. September 19. AHOL KÖZEGÉSZSÉGET SÉRT A HÁZ KÖRÜLI ÁLLATTARTÁS A túlméretezettség buktatói • Elöl a sertések „háza”, mögötte a gabonatároló és a malomépület. A háztáji gazdálkodás egyedüli én telimét és végső létjogosultságát alighanem az adja meg, hogy az ellátás javítása névén az emberért van. Addig a határig fejleszthető, amíg az ember nem zsákmányolja ki önmagát és másokat, amíg nem zavarja sem önmagunk, sem mások élőjét. ilyesmiken töpnenikedtemn a városiasodást megcélzó nagyközség, Bácsalmás utcáin sétálgatva. Nem akadt jobb dolgom? Éppenséggel akadt volna, de helyienként olyan szag csapta meg az orromat, hogy abból még Maiéret felügyelő sem következtetne másra, mint a rejtőzködő sertéstartás gyanús közelségére. Valami bűzlik Az ipari szövetkezet központi székházéinál járunk. A túloldali veteményes kert végében egy romos ház tövében primitív disznóólát rejtenek a törmelékfcuipa- cok. Nem messze emeletes házak és orvosi rendelő. Csak éppen az ablakokat nem tanácsos kinyitni, különösen az alkonyati trágyázások és az alig moccanó szélcsend idején, amikor szinte leül az idegen anyagból terhes levegő. Egyébként az se jobb, amikor légáram szállítja házhoz a nehéz szagokat és a könnyű legyeket. Mert a disznó legyes jószág — idézem egy fontos beosztásiban dolgozó mezőgazdasági szakember véleményét. A malom mellett A legyek és szagok tovább vezetnek. A községi ma löm mellett — fittyet hányva az ólölmiszer- ipari üzemtől kötelezően előírt tekintélyes védőtávolságnak — száznyolcvan disznó zsúfolódik, tülekszik, röfög és habzsolja a itápos takarmányt a MEZŐGÉP öneteítőiből. Meghemperegnek, és foltos marad a testük. Nem csoda, hiszen valami Zöldes-sötét lében járnak. A télken családi ház áll. Nem a tulajdonosa lakja. Albérlők élnek itt. Az udvaron, két lépésre a trágyahordó talydgától, kisgyerek játszik. Elfutna valahová messzebb, de a hizlalda előtt megtorpan és kétségbeesetten visszamenekül. — Miért nem tesznek valamit? — Nem akarunk 'haragot. — Inkább eltűrik? — Nemsokára elkészül a házunk, jó messze innen. Alig várjuk, hogy beköltözhessünk. A szomszédos üzembe szintén nehéz szagot fúj a szél. Hiába no, ibüdös, mint az aszag, mint a. bak, mint a bakikecske, mint a banka, iránt a görény, mint az utolsó ítélet! A főmolnár gondos, előrelátó, vagy inkább előneérző gazda módjára illatozó virágokat ültetett el. Védi a környezetet és mind a huszonhárom dolgozó szaglószerveit. De hogy védje azt a kétszáznyolcvan vagon búzát, amelyet a csaknem kétszáz disznótól alig néhány méterre kénytelen tárolni ? — A napokban is annyi légy volt itt, mint az ördög — mondja. — Pedig már egy éve szóltam a körzeti központunknak, Bajára. Ki is jött valaki a Kö- JÁL-tól. De sem értesítést nem kaiptam, sem a helyzet nem változott meg. A liszt ráadásul szinte megköti, magába szívja a szagokat. Ugyanúgy, minit a tej — és a szomszédos tejcsamok épületére mutat. Ennyi elég volt Oda már nem megyünk be. Ennyi elég volt a terepszemléből. Még akkor is, ha Bácsalmáson huszonöt-harminc helyen tartanák száz, vagy száznál több sertést. Az adatot egy vezető beosztású tanácsi dolgozó hozta a tudomásunkra. Még több helyen pedig körülbelül ötven-ötven disznót hizlalnak. Maximálisan ennyire köt hizlalási szerződést a Bajai Mezőgazdasági Kombinát a partnereivel. Elsősorban a dolgozóit részesíti előnyben, de jut azért másoknak is, italán túlzottan sók is. A városiasodé nagyközségbe pontosan 2471 jószág jutott. A kombinát szigorúan érvényesíti a maga gazdasági érdekeit. A szerződések aláírása előtt ellenőrzi a „sentéstantási viszonyokat és annak helyét állaithiz- lalási és állategészségügyi szempontból”. Ha a hizlalda komfortos, jöhetnek a disznók, függetlenül attól, 'hogy a szellőztető ventillátor a néhány méterre levő lakóházba vagy üzemi területre tereli az „ájer”-it. Szóra bírjuk azokat ils, akik engedély nélkül, szabálytalanul hozták létre a hizlaldájukat. És fölöttébb elcsodálkozunk az érvelésükön : — Mi nem tartanánk sertést, bolondok lennénk vergődni velük, ha a népgazdaságnak nem volna szüksége rájuk! — hajtogatják. — De hiszen nem ez a kérdés! — Hanem micsoda? — Az, hogy hol, mennyit és hogyan tantlják? — és mintha csak betéve tudná az Országos Építési Szabályzat kézikönyvét, figyelmeztetően sorolja; — Az OÉSZ első kötet 54. §- ban meghatározott 16 méteres védőtávolságot a rendes háztartási szükségletre szolgáló meny- nyiséget tételezi fel. A száz darab hízósertés hizlalása üzemi méretűnek minősül, és ebben az esetben az OÉSZ 2. számú melléklete szerint 200 méter a kötelező védőtávolság. Nem megvetendő... Magyarország legnagyobb ser- téskombimáltja tehát igazán törődik az érdekeivel. Természetesen a maga gazdasági érdekeivel. De ki képviseli a tanácshoz, vagy KÖJÁL-hoz egyedül méltó ügyszeretettel a nagyobb közösség^ a község mindenütt tiszta levegőre és nyugodt pihenésre vágyó lakóinak az érdekeit? Legalább hasonló következetességgel és rugalmassággal kellene intézkedni helyileg is, mint a figyelmes gazdaság teszi, amely az idős nyugdíjasokra és a meglevő adottságok kihasználására gondolva nyújtja partnereinek a kereskedelmi 'kapcsolatok lehetőségét. A tiszta jövedelmet tekintve valóban nem megvetendő ajánlat ez, hlitszen száz, vagy több disznó esetén akkora summát lehet zsebrevágmi egy esztendő leforgása alatt, amely meghaladja akár két-háram átlagos keresetű főállás egész évi bérét. Halász Ferenc • Nehéz illat árad a romok tövében húzódó disznóólból. Több ezer emberről van szó « Nemrég rovatunkban foglalkoztunk a Kunszentmiklóson és környéken lakók utazási gondjaival. Azzal, hogy reggelenként a Fülöp- szálláson át Kecskemétre történő vonatozások töhbek részére végződnek bosszúsággal, mert Kecskeméten órákig muszáj várakozniuk, tétlenkedniük, ha Cegléd, vagy Lakitelek felé akarnak tovább menni vasúton. Közreadtuk olvasóink javaslatát, hogy a fü- löpszállási állomásról a jelenleginél hamarabb indítsák el a szerelvényt, s akkor idejében érkezne a megyeszékhelyre, ahol szinte nyomban át lehet szállni az említett két helység felé közlekedő vonatokra. Sorainkra a Magyar Államvasutak Szegedi Igazgatósága válaszolt. A'III. forgalmi osztály vezetőjének, dr. Susla Jánosnak leveléből a következőkről értesültünk: Az igazgatóság területén ez idő szerint naponta mintegy 500 személyszállító vonat 'közlekedik. Ezeknek az idei május végétől érvényben levő menetrendjét hónapokig tartó alapos, elemző munkával — a rendelkezésre álló technikai eszközök, a személyi állomány, az energiatakarékosság és az utazást igények figyelembevétel — alakították ki. Döntően az úgynevezett hivatás forgalmat, más szóval a bejáró dolgozók érdekeit ' vették alapul, ennek eredménye, hogy a távolabbi lakhelyekről Kecskemétre és onnan vissza történő utaztatásuk biztosított, zavartalan. Ami a szóban forgó nagyközségben és a környéken lakóknak és a Kecskeméten át Ceglédre, illetve Lakitelekre vonattal utazni szándékozóknak a véleményét, kérelmét illeti, egyénileg meg lehet őket érteni, de fontos megjegyezni, kevesek problémája ez, igényeiket tehát nem lehet a munkábajárók több ezer főt számláló kollektívája érdekei fölé helyezni. Ezért megvalósíthatatlan az elképzelésük. CIKKEINK NYOMÁN Bőséges a tojásellátás Augusztus 1-i Sajtóposta rovatunkban tettük szóvá, hogy a kecskeméti dr. Bánó György egymás után kétszer járt pórul a tojással. Először a piacon, imagántermelő- től vásárolt tojást, de az romlott volt, majd a baromfifeldolgozó vállalat szalaglházi üzletében ismétlődött meg vele hasonló eset. Ez utóbbi helyen reklamált is, de hiába. A közérdekű ügyben szakemberekkel beszélgettünk, akik elmondották, megfelelő feltételek mellett napokig, heteikig, sőt hónapokig is tárolható a tojás. Ha ez így van, akkor pedig a vele foglalkozók lelkiismeretességével van baj — summáztuk írásunk végén és sürgettük a kártalanításra vonatkozó szabályok betartását. Cikkünkre a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalattól kaptunk választ. A Darula János termelési főmérnök és Gerhardt An- talné kereskedelmi osztályvezető által aláírt levélből és a tőlük kért kiegészítő tájékoztatásból az alábbiakat tudtuk meg: A vállalat a megyeszékhelyen két szaküzletet működtet, ahová naponta szállítja a sok ezer friss tojást. Ezek sorában az úgynevezett lámpatöröttak — melyek héján hajszálrepedés található, emiatt hamar romlanak — darabonként 1 forintos áron kerülnek kereskedelmi forgalomba, az ép héjúaknak pedig 1 forint 40 fillér az egységáruk. Az előbbiek felhasználási ideje — a 0 és plusz 6 Celsius-fok közötti hőmérsékleten történő tárolásnál — a Vásárlástól számított 48 óra, míg a drágább tojásnál eme időtartam 7— 8 napra bővül. A jó minőség persze már nem garantálható, ha a tartósítási körülmények eltérnek a közöltektől. Ami pedig a reklamációt illeti, a vállalat illetékeseinek közbenjárására a boltban kártalanították olvasónkat. Végezetül fontos tényről számoltak be informátoraink, akik megnyugtatták, a jövőben is bőséges lesz a város baromfiipari szaküzleteinek tojásellátása, így az otthoni hosszabb tárolás szükségtelen. Célszerű tehát minden családiban csak annyi tojást megvenni, mely naponta, vagy kétnaponta elfogy. A minőségi kifogás szabályszerű elintézésére azért sor kerül minden indokolt ésetben. Nos, ennyi a vállalati reagálás, intézkedés, melyért ezúton is kó- szönetünket fejezzük ki. Továbbra is rejtély azonban számunkra a panaszos által is említett piaci egyéni eladók tojásárusítási tend-J je, módszere. Bár a magántenyésztők, illetve a háztájiban gazdálkodók többnyire hagyományos takarmánnyal — pl. kukoricával — etetik a tyúkokat, s így a tojásaik Összetétele az eltarthatósági idő növelését eredményezi, ám az előírt hőmérséklet be nem tartása, vagyis a helytelen tárolás köny- nyen előidézheti, hogy a tojás fo- gyaszthatatlanná válik. Mindez a termelőkre is vonatkozik, de, hogy ők miként tesznek eleget eme előírásokban foglaltaikra, arra csak a szakhatóságok tudnának érdemben felelni. Igaz, csakis akkor, ha rendszeresen végzik ellenőrző munkájukat. A szóban forgó esetiből ítélve úgy véljük, ez utóbbi feladatukat hasznos lenne gyakrabban és következetesebben ellátniuk! A kádármester Kecskeméten, a Puskin utca egyik családi háza előtt meg-megállnak a járókelők, s kedvtelve nézegetik a falbaépített vitrin látnivalóit. Gondos kézimunkával készített mini hordócskák, mini szőlőprés és egyéb fából készült tárgyak vonják magukra a figyelmet. A cégtábla: Kecskeméti Mihály kádármester ___ C sengő rikolt a kapunyitásra, éles hangjával figyelmezteti a ház lakóit az érkezőkre. A hatalmas udvaron máglyába rakott fahasábok, új és látnivalóan használt hordók, szüretelőkádak, abroncsok. A tágas műhely ajtajában barna köpenyes zömök férfi jelenik meg, szája elől bontogatva a piros-babos kendőt. — Az asztmámnak nem használ az állandóan szállongó fűrészpor — mondja, majd jövetelem célja felől érdeklődik. — Nem vagyok megrendelő, csak a kíváncsiság hozott be — válaszolom mentegetőzve. — Tartana a kedvemért néhány percnyi pihenőt? — Kihalófélben levő szakma a mienk — mondja kissé keserűen a mester. — A fiatalok más foglalkozást keresnek — és találnak — maguknak, az idős mesterek meg egyre többen távoznak az élők sorából. Az elmúlt két évben például Kecskeméten négy kádármester hunyt el, s őket azóta sem pótolta senki. Pedig van ám munka bőven. A megyeszékhelyen, illetve határában tíz évvel ezelőtt kezdődött a hobbikermi Vállalattól. Kérnek arra, hogy készítsek részükre kis hordókat, minden mennyiséget átvesznek ... — Veszprémben is ismerik? — őszintén szólva nem tudom, hogyan kerülhetett a tudomásukra, hogy Kecskeméten dolgozik egy Kecskeméti Mihály nevű kádár, csak sejtem. Néhány hete bejött egy kuncsaft, és megvásárolt három, éppen akkor készült hordót. A 200, 100 és 80 literes hordókat vonaton szállította Veszprém megyébe, Ősi községbe. Elmondta, hogy erre autózott meglátta a cégtáblát, és szerencséjére éppen volt hordóm. Valószínű, ennek a kuncsaftnak a révén szereztek rólam tudomást. Jutott már így hordó tőlem Sümegre is. • Gondos munkával készül a 100 literes hordó. (Opauszky László felvétele) tek létesítése és a tulajdonosok nagy részének első dolga volt a szőlőtelepítés. A tőkék azóta már gazdag termést adnak, s bizony a termelők szívesen és mondhatom azt is, hogy büszkén fogyasztják a saját termésű borukat. Igen, de a kiskertek viszonylag kevés terméséhez kis hordók kellenek, egy, esetleg kétszáz literesek. Így azután néhány éve megnőtt irántuk a kereslet, alig győzöm készíteni őket. — Csak a lakosságnak dolgozik? — Kapnék megrendeléseket vállalatoktól is, de nem vállalom, hiszen a kistermelők igényeit is nehéz kielégíteni. A napokban például levelet kaptam a Veszprém megyei Iparcikk Kereskedel— Hogyan készül egy hordó? — Kell hozzá egy év is — mondja huncutul a mester. — Mert nem úgy megy ám az, hogy fogom a fát, kiszabom, összeállítom és kész. Az erdőgazdaságtól vásárolt faanyag általában szüret után kerül az udvarra. Télen megkezdem a méretre vágást, majd így szárad a szabad ég alatt nyárig. Ekkor kezdődik azután a hordó gyártása. Ha jó az anyag, és minden alkatrész készen van, egy ötvenliteres hordó teljes elkészítésére hét-nyolc óra szükséges. — Azokat is magam készítem. Az anyagot tekercsben vásárolom. azután magam szabom-sze- geeselem. — Az előbb említette, hogy nincs utánpótlás. Mégis, hogyan győzi egyedül? — Nagyon sokat segít a feleségem és Rita lányom, aki a tervező vállalatnál dolgozik, ök végzik a festést és az apróbb munkákat. A fiam harmadéves tanárképzős, egyáltalán nem érdekli a szakma... — Ezek szerint nincs sok szabad idő? — Talán el sem hiszi, hogy a szabad időmben mit csinálok. Díszhordókat. Sok szombat—vasárnapom telt el ezeknek a készítésével, mert hiszen napközben a régieket javítom, és* az újakat gyártom. Ezek mellett társadalmi munkám is akad, amit szívesen végzek. A KIOSZ vezetőségi tagja és a megyei adóközösségnek is a tagja vagyok ... Üj kuncsaft érkezését jelzi a kapucsengő, egy kiskerttulajdonos szüretre készül, de még hordója nincs... Talán itt kap, vagy ha nem, rendelhet... O. L, Így látják a műkertvárosiak Szeptember 5-én szintén e hasábokon jelentettük meg a Volán lies számú Vállalatnak egy korábbi cikkünkre adott válaszát, miszerint a kecskeméti Széchenyi- városból a házgyárig közlekedő 24-es és a Műkertvárosból a centrumba járó 3-as számú járat csatlakozása nem lehetséges. Informátorunk indokként közölte: az utóbbi busz az útvonalába eső vasúti sorompó miatt , gyakorta késhet, meg a 24-es útjának módosítása 8—10 perccel növelné a menetidőt, ezért a Széchenyivá- rosból a konzerv-, a reszelő- és a rádiótechnikai gyárba indulóknak korábban keltene eljönniük otthonaikból, s oda későbben térhetnének vissza. És ez sokkal több embert érintene, mint azokat, akik a Műkertvárosfoól szeretnének rövidebb időn belül eljutni az említett hunyadivárosi üzemekbe, ahol ők is dolgoznak. Ez nem kis visszhangot váltott ki a Mükertvárosban lakó és az ügyiben érdekelt olvasóink körében. Volták, akik közölték, a Volán nem érzi a térségbeli busz- közlekedés javításának a szükségességét, azért hoz fel el nem fogadható érveket. Mások úgy látják, hogy a döntést meghozók a bátortalanok, emiatt különféle okokra hivatkoznak. E témában levéllel keresett fel bennünket a Hazafias Népfront körzeti bizottsága is. A Borsos János elnök és Málnád Mária titkár által aláírt sorokból a következőket idézzük: Több éve vita tárgya a megyeszékhely e peremkerülete helyi közlekedési gondjának megoldása. Ezzel kapcsolatban ugyan már van észlelhető javulás, de továbbra is szflkséges az okos, életrevaló kezdeményezés. Ilyennek minősítjük a Petőfi Népében nemrégen napvilágot látott javaslatot Is, miszerint a 3-as számú Járatról leszállóknak tegyék lehetővé, hogy a némileg meghosszabbított ütvonalú 24- es számú atuóbusszal utazhassanak munkahelyeikre, a Szolnoki úton levő termeld cégekhez. Es csatlakozunk a publikáció megállapításához: innen jól kiépített útvonal — az István és a Mátyás király körút — vezet az iparosítottnak is nevezhető hunyadi- városi térségbe, ahová előbb-utóbb közlekedtetni kell helyi buszokat minden fontos irányból. A Volán elutasító válaszát az érdekelt emberek kibúvónak vélik, s erre az is bizonyság, hogy e cég Illetékesei Ilyen kérdésekben más-más nyilatkozatot adtak különböző személyeknek. Sérelmesnek tartjuk a menetidő 8— 10 perces növelésére való hivatkozást, már csak azért is, mert a jelenlegi buszközlekedési rend miatt a műkért- városiak sokkal több időt kénytelenek utazásra fordítani, mint azt teszik a széchenyivárosiak, akiknek mostanság is a kelleténél korábban kell elindulniuk, hogy — beszámítva az útjukat keresztező két sorompót — kelló időben elérjék céljukat. Ismerünk szülőket, akik e körzetekből a hunyadivárosi óvodába kényszerülnek járatni gyermekeiket, s ez az út, illetve a munkahelyeikre történő eljutás és az onnan visszaérkezés csupa tortúra. Ilyen: a Mükertvárosban felszáll a szülő a gyermekével a 3- asra, nagynehezen bejut ’ a városközpontba, onnan a 4-es, vagy a 12-es busszal kimegy a Hunyadivárosba, átadja a gyereket az intézménynek, vlsz- szabuszozik a centrumba és Indul tovább a munkahelyére. És ez vissza- úton is Így van. És nem lenne így, ha a 24-es Járat útvonalát ésszerűen, a már a lapban közöltek szerint módosítanák. Javasoljuk a Volánnak, hogy egy alkalmas Időpontban a helyszínen beszéljük meg a dolgokat, a Jó kezdeményezések valóra váltásának lehetőA népfront műkertvárosi körzeti' bizottságának e sorait annak reményében adjuk közre, hogy segíthetjük a jogos kérelmek teljesülését! összeállította: Velkel Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét Szabadság tér 1/a Telefon: 12-5U
