Petőfi Népe, 1979. augusztus (34. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-11 / 187. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! PETŐFI NÉPE AZ MSZMP BACS-KI8KUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXIV. évf. 181. szám Ára: 1,20 forint 1979. augusztus 11. szombat A VASUTASOK MUNKAKÖRÜLMÉNYEI Szociális létesítményt építenek Kecskeméten 9 A megyeszékhelyen épül a vasutasok új szociális létesítménye. (Tóth Sándor felvétele) A vasutak népgazdasági jelentő­ségét, s így az ott dolgozó embe­rek munkájának fontosságát alig­ha kell bizonygatni. Nincs benne semmi túlzás, amikor azt mond­juk, hogy a szertefutó sínek a gaz­dasági élet érrendszerét alkotják, hiszen így igaz: energiahordozók, nyersanyagok, gépek és más ter­mékek jutnak el vasúton az ország különböző felhasználó helyeire. A MÁV főszerepet játszik a lakos­ság rövidebb—hosszabb utazási igényeinek kielégítésében is. Mind­ezeknek a feladatoknak a végzése áldozatokat kíván a vasutasoktól, akiknek egyenruhás családjából szűkebb hazánkban ötezren telje­sítenek szolgálatot a MÁV Szegedi Igazgatóságának kötelékében. A vasúti dolgozóknak — külö­nösképp az utazószemélyzetnek és a szintén változó helyszíneken te­vékenykedő pályamunkásoknak — nem könnyű olyan munkakörül­ményeket teremteni, mint például az iparban. Már csak azért sem, mert a felszabadulás előtt létesí­tett állomásokat, csomópontokat megfelelő szociális létesítmények­kel nem látták el. A jelenlegi für­dőket, öltözőket, szálláshelyeket zömmel egyéb rendeltetésű helyi­ségekből alakították ki később. A megye vasutasainak munka- körülményeit ebben az ötéves terv­ben minden eddigit meghaladó mértékben javítják. Tavaly Kis­kunfélegyházán adtak át rendel­tetésének egy szép és korszerű szociális épületet. Kiskunhalason oktatási központot hoztak létre, amelynek áthelyezésével valame­lyest tehermentesítették a vasút­állomás épületét. A kecskeméti pályafenntartási főnökség dolgo­zóit már autóbusszal szállítják ki a munkahelyekre, s a pályamun­kásoknak mindenhova utánuk vi­szik a meleg ebédet. A megyeszék­hely nagyállomásán még az idén stadionlámpákat szerelnek fel a térvilágítás javítására, ezáltal jobb körülmények között végezhetik feladatukat a vontatási főnökség emberei. De ennél sokkal lényege­sebb: a második negyedévben itt is megkezdték a szociális létesít­mény építését, amely 1700 vasutas egészségügyi és szociális ellátásá­nak javítását teszi majd lehetővé. Mint Hegedűs Balázs, a kecske­méti pályafenntartási főnökség fő­mérnöke tájékoztatott, a csaknem 25 millió forintos beruházás során egy 1884 négyzetméter alapterüle­tű, négyszintes épületet emelnek A földszintjén orvosi és fogorvosi rendelő, laboratóriumok, váróhe­lyiség és a MÁV közegészségügyi felügyelőinek szobái helyezkednek majd el. Az első és a második emeletre tervezték 500 személy ré­szére a fekete—fehér öltözőket, a zuhanyozókat és a mosdókat. Az utazószolgálatosokra gondolva ét­kezőhelyiségeket és ételmelegítő konyhát is kialakítanak ezen a szinten. A harmadik emeletet az úgynevezett laktanyarész foglalja majd el, kétágyas szobákkal, egy­szerre negyven férfi és nyolc női dolgozót befogadva. A méreteket a szükségletek felmérése után hatá­rozták meg. A szociális épület ki­vitelezője a Bács megyei Állami Építőipari Vállalat, amely 1981 el­ső negyedében fejezi majd be a vasútállomás melletti munkát. Dr. Ábrahám Rozália MÁV el­lenőrző üzemorvostól megtudtuk, hogy a mostani rendelője a felvé­teli épületben van, az állomásfő­nökség egyik irodájában rendez­tek be. Váróhelyiség, laboratórium nincs. A Kecskeméthez tartozó harminc kisebb vasútállomás sze­mélyzetével együtt 1700 ember jár ide gyógyulni, naponta negyven— hatvan beteg fordul meg a rende­lőben. Ha ötnél többen jönnek egyszerre, a hatodik beteg már csak a szabad ég alatt tud vára­kozni. A fogukat fájlaló vasuta­soknak Kiskunfélegyházára kell átjárniuk, mert jelenleg csak ott tartanak számukra fogorvosi ren­delést. Azonban az új szociális épületben itt is főfoglalkozású fog­orvos rendel majd, röntgennel fel­szerelve. Az üzemorvosnő sokat vár az új létesítménytől. Az állomásfőnök, Lörincz Antal és a vontatási főnök, Szénási László szintén sokat vár attól, hogy Kecskeméten felépül a várva várt szociális épület. Az utóbbi­nak 320, az előbbinek 250 beosz­tottja vidékről jár be szolgálatba. Ha egy mozdonyvezető, fűtő vagy más utazó dolgozó hajnali egy óra­kor kezdi a munkát, már előző nap be kell utaznia. Nem mind­egy, hogy szolgálatbalépés előtt ki tudja-e pihenni magát, vagy sem. A mostani körülmények elavultak. A leendő laktanyaszobákban az otthonias, kényelmes berendezést televízió, rádió és hűtőszekrény teszi majd teljessé. Természetesen a raktári munkások és a kocsiren­dezők is hasznát látják az új szo­ciális létesítménynek,. A kecskeméti vasúti vezetők azt remélik, hogy az új, korszerű szo­ciális épület révén könnyebbé vá­lik a vasúti szolgálat, s több fia­talt vonz, mint jelenleg. Tovább szélesedik a kongresszusi és felszabadulási munkaverseny Egyre szélesebb körben bontakozik ki Bács-Kiskun megye ipari és mező- gazdasági üzemeiben a XII. pártkong­resszus és a felszabadulás 35. évfordu­lója tiszteletére indult munkaverseny. A politikai és gazdasági vezetők az első féléves termelési eredmények elemzése után tájékoztatják az üzemek kollektí­váját a munka javításának további le­hetőségeiről és a feladatokról. Mindezek ismeretében tesznek újabb felajánláso­kat a szocialista brigádok a munka ha­tékonyságának növelésére, a minőség javítására, az anyaggal és energiával való takarékosságra. bonyolítására egy ponthegesztő­gép célnak megfelelő átalakítását is felajánlottták. A Kőolaj- és Földgázbányásza­ti Vállalat szanki üzemének szo­cialista brigádjai népgazdasági szempontból igen jelentős szállí­tásokkal csatlakoztak a munka­versenyhez. A tavasszal a zsanai gázkitörés miatt a fúrási tervek teljesítésével elmaradtak. Ezt a második félévben 50 ezer méter fúrással igyekeznek pótolni. Er­re tett felajánlást az R—61-es berendezés fúróbrigádja, amely­hez csatlakoztak a többi fúróbri­gádok is. Az ország energiaellátásának javítására vállalták, hogy új ku­tak termelésbe állításával és a tartálypark bővítésével 12,5 szá­zalékkal teljesítik túl kőolaj ter­melési tervüket. Az anyag- és eszközgazdálkodás területén 13 százalékkal csökkentik a készle­teket, ami tízmillió forint válla­lati eredményt jelent. Igen élénk volt a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalat szo­cialista brigádvezetőinek tegnapi tanácskozása. Csizmadia István Az Április 4. Gépipari Művek kiskunfélegyházi Vegyipari Gép­gyárának dolgozói a szállítási ha­táridők pontos betartása érdeké­ben vállalták, hogy idei megren­deléseiknek decemben 15-ig ele­get tesznek. A termékszerkezet­változás korábban lassította a termelés ütemét. Az első félévi munkavetseny során azonban sok nehézséget sikerült elhárítaniok. ezért most azt is vállalták, hogy év végéig 15 százalékkal növe­lik a termelés volumenét, 8,3 százalékkal az árbevételt, ezen belül 72 százalékkal az export- árbevételt. A komplex brigádok felajánlá- lásai lehetővé teszik, hogy a KGST-megrendelésre készülő 126,5 millió forint értékű 21 da­rab hőcserélő berendezést no­vember 30-ig legyártsák. A Paksi Atomerőmű részére soron kívül készítenek két keverőtartályt. Az épülő szovjet atomerőművek ré­szére, 94 millió forint értékű be­rendezéssel gyártanak többet és december 10-ig el is szállítják. Az év elején és a napokban tett pótlólagos munkaverseny- felajánlások alapján a Vegyipari Gépgyárban az egy foglalkozta­tottra eső termelési érték az idén 12 százalékkal növekszik. A ki­esett munkanapok számát 5 szá­zalékkal, a veszteségidőket ugyancsak 5 százalékkal csökken­tik. Az összvállalások alapján a gyár kollektívája 6,5 millió fo­rint anyagot és energiát takarít meg az év végéig. A BUDAMOBIL Budapesti Jármű Szövetkezet kalocsai te­lepének Varga Ferenc nevű Szö­vetkezet Kiváló Brigádja címet viselő 19 tagú kollektíva a kong­resszusi és felszabadulási munka­versenyben az alábbi vállalást tette: A szovjet exportra készülő Tajga lakókocsik gyártási idejét 15 nappal rövidíti le. A lakó- és túraszállító kocsikhoz szükséges tartozékokat, a szerelvényeket a kooperációs partnerek nem szál­lították folyamatosan. A brigád vállalta ezek teljes körű legyár­tását. Kommunista műszakokban 250 óra társadalmi munka vég­zését határozták el. A munkaidő­megtakarítást és új technológiák bevezetését előmozdító akciók le­• Gondos osztályozással, csomagolással növelik az exportképes gyü­mölcs mennyiségét a kecskeméti Magyar—Szovjet Barátság Tsz-ben. (Tóth Sándor (elvétele) • Pontosan adagolva készítik elő az állattenyésztők a szarvasmarha-állomány pillangós tömegtakarmá­nyát a kecskeméti szövetkezet szakosított telepén. igazgató ugyan a kedvezően ala­kult első félévi felvásárlásról, feldolgozásról és értékesítésről tájékoztatta a résztvevőket, rá­mutatott azonban .arra is, hogy sok még a belső tartalék, amely- lyel javítani lehet a gazdálkodá­si eredményeket. Hangsúlyozta, hogy az elért eredmények nem takarhatják el a termelési költ­ségeket feleslegesen növelő hiá­nyosságokat. Részletesen taglalta, mit vár a kecskeméti gyár ve­zetése a szocialista brigádoktól. A tanácskozás további részének mottója lehetne az a közmondás, hogy „sok kicsi, sokra megy”. Rövid, de ahogyan mondani szok­ták, velős felszólalások követték egymást. S nemcsak vállalásaikat ismertették a brigádok vezetői, hanem sok bíráló észrevétel is elhangzott a felvásárlással, a karbantartással, a munka szerve­zettségével kapcsolatban. Vagyis az történt, hogy a gazdasági ve­zetés elmondta, mit vár a mun­kásoktól, a munkások pedig el­mondták, mit várnak a vezetők­től. A szocialista brigádvezetői ta­nácskozás úgy határozott, hogy a kongresszusi és felszabadulá­si munkaverseny-vállalásaikat szerződésben rögzítik, s a ver­seny első értékelését már a har­madik negyedév végén megtart­ják. A Bács-Kiskun megyei Gabo­naforgalmi és Malomipari Vál­lalat tegnap körzeti üzemeinek dolgozói részére tartott értekez­letet. Ezen alapvető célként a kedvezőtlen időjárás miatti ga­bonatermés-csökkenés ellensúlyo­zását határozták meg. Ilyéh a többi között, hogy a megtermett, illetve felvásárolt gabona meny- nyiségének és minőségének meg­óvására nagyobb gondot kell fordítani, megfelelőbb árukeze­léssel és tárolással. A tanácskozáson a jobb liszt- kihozatalra. a felvásárlásban pe­dig a gazdagabban termett sze­mes termények nagyobb arányú felvásárlására, a munkaidőalap jobb kihasználására, az energia­takarékossági intézkedések gon­dos megszervezésére tettek válla­lásokat. A bajai Augusztus 20. Tsz 18 szocialista brigádja tett felaján­lást. A növénytermesztési és a kertészeti főágazatban dolgozók a takarmánykészletet másodve­téssel, melléktermék-hasznosítás­sal gyarapítják. Az állattenyész­tési és a műszaki szolgáltató fő­ágazat brigádján pedig többlet­teljesítést vállaltak az aszály okozta veszteség pótlására. A kecskeméti Magyar—Szovjet Barátság Tsz dolgozóinak mun­kafelajánlásában a technológiai fegyelem szigorítására, a mun­kaidő teljes kihasználására és a jobb minőségű termékek előál­lítására való törekvés a legszá­mottevőbb. A növénytermesztő brigádok úgy szervezik a kuko- rieabetakarítást, hogy a szokásos­nál 7 százalékkal alacsonyabb legyen a termény nedvességtar­talma. Ily módon nagy mennyisé­gű fűtőanyagot takaríthatnak meg a kukorica szárítása közben. A vetőmagkukorica visszamaradó zöldtömegét takarmányozásra használják fel. A szaporítóanyag feldolgozása közben keletkező hulladékot, pergett szemet, gyen­gébb csövet a technológia átdol­gozásával teszik alkalmassá to­vábbi felhasználásra. A kertészeti brigádok az üze­mi almáskert termésének gondos szüretelésével, válogatásával, cso­magolásával az exportképes gyü­mölcs arányát 75 százalékra emelik. A feldolgozóüzem brigád­jai a villamos és gázenergia fel- használását úgy csökkentik, hogy a kisebb nedvességtartalmú ter­ményt hideglevegős szárítással teszik tárolóképessé. A különbö­ző ágazatokban dolgozó brigádok együttesen 5 millió 612 ezer fo­rint többleteredmény elérését vállalták. A Kiskőrös és Vidéke Általá­nos Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet szocialista brigádjai idei áruforgalmi tervük 50 mil­lió forintos túlteljesítését vállal­ták oly módon, hogy minden százalék forgalomnövekedés más­fél százalékos gazdálkodási ered­ményt hozzon. Az áfész brigád­jai a kereskedelemfejlesztési cé­lok mielőbbi megvalósítására ezer óra társadalmi munkát végeznek a hátralevő időszakban. N. O.—K. A. Munka és pihenés „Imádom, a nyarat, mert ilyenkor valósággal kitágul előttem a világ, elkap valami nagyszerű lendület és szinte órák alatt kerülnek ki a ke­zemből olyan munkák, ame­lyekkel máskor napokig, hete­kig bíbelődök ..Egy fiatal művésszel beszélgetve jegyez­tem le ezeket a szavakat, és azzal a meggyőződéssel adom most közre, hogy sokak véle­ménye áll mögöttük. Még ak­kor is, ha a nyár szinte min­denki tudatában a pihenés idő­szakaként van elkönyvelve. Mert nem áll egymással szem­ben ez a kettő: az önfeledt ki­kapcsol ódás és a lázas tenni- akarás iránti vágyakozás. Hiszen igaz: a legtöbb em­ber iaz utazás, az üdülés gon­dolatkörében él ilyenkor. Aki nem volt még szabadságon, az nagyban készülődik, aki most jött vissza, az pedig nem mindjárt tudja lépteit a hét­köznapok menetéhez igazítani. Igaz az is, hogy az üdülőkbe egymás után érkeznek meg a beutaltak csoportjai, az ide­genforgalmi nevezetességek felé pedig zsúfolt vonatok, autóbuszok és egyéb járművek végtelen sora viszi a látogató­kat. Csakugyan: egyetlen zsi- valygó, vidám forgatag a nyár. Társadalmi méretekben válik láthatóvá a regenerálódás tö­rekvése és eredménye: kikere­kedett arcú, napbarnított em­bersokaság örül az életnek a kikapcsolódás felszabadultsá- gával. Sokakat mintha való­sággal kicserélték volna: több a Ikacagás, tisztább a derű, s tévéid, aki ezt egyedül a nap­fénynek tulajdonítja, s annak, hogy nem kell dolgozni. A pihenő százezrek nyaralá­sát ugyanis éppen a jól vég­zett munka tudata teszi fel­hőtlenné, valamint a felkészü­lés bizonyos célok megvalósí­tására, amely megint csak a munkával kapcsolatos. Az üdü­lés utolsó napjai sokaknál va­lami egészséges tenniakarás vonzáskörében telnek el. Nem esik jól a tétlenség: az ember fokozott intenzitással gondol­kodik a munkahelyi ügyekröl- bajokról, nagyobb töltéssel, fel­gyűlt energiák birtokában — akkor is így van ez, ha mind­nyájan ismerünk embereket, akik szívesen elmennének a „munka temetésére". Mert a gépek mellett, az író­asztaloknál, a szántóföldeken — a köznapi tevékenység végte­len sokféleségében — minden­ki hozzászokott ahhoz, hogy a teremtés, a folytonos újat aka­rás világában élnek. Mindenki ott akar lenni a küzdők kö­zött, ha akarnák, se tudnák függetleníteni magukat attól a belső meggyőződéstől, hogy szakmájuk, választott hivatá­suk szerint nekik is részük van mindabban, ami történik, a jóban is, a rosszban is. Nem érdem ez a felisme­rés amint hogy átmeneti hiá­nya sem szükségképpen vétek. Egyszerűen nem tudunk odafi­gyelni közös dolgainkra. Ez a morális erő persze lankadhat, fogyatkozhat a napi köteles­ségteljesítés során, s növeked­het, amikor szabadság után, pihenten látunk az elvégezni valókhoz, jóleső érzéssel, há­lás pillantással nyugtázva, ha valaki értésünkre adja, hogy azért egy kicsit hiányoztunk; már vártak bennünket; mert van, amit csak mi tudhatunk hozzátenni az összesség vég­eredményéhez. Lehet, hogy kicsi ez a plusz, de számunkra mégis a leg­több. Éneikül ugyan mi értel­me lenne a nyári pihenésnek, jövendő üdülésnek, annak, hogy néha megállván, alkal­munk van körülnézni tájakon, országrészeken, számba véve létezésünk formálódó világát, azt a roppant méretű átalaku­lást, amit nehezen győznek rögzíteni a valóság még oly hű térképein is. Akik például most, a közel­gő ünnep napjaiban töltik sza­badságidejüket, nap mint nap avató ünnepségekről hallanak majd híreket: itt egy új lakó­tömböt, ott egy új iskolát, szakorvosi rendelőt adnak át rendeltetésének, gazdagítva a szakadatlan építés krónikafo­lyamatát. k, j. A. T. S.

Next

/
Oldalképek
Tartalom