Petőfi Népe, 1979. augusztus (34. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-05 / 182. szám

4 • PETŐFI NÉPE # 1979. augusztus 5.

Az elmaradt haszon is veszteség

Az elmúlt esztendőben — figyelmen kívül hagyva a mezőgazdaságot — kereken egy tdcat vállalat zárta mérlegét veszteséggel. Ezek szerint vállalataink több mint 99 százaléka haszonnal, nyereséggel működött Nagy szépséghibája e szép mérlegnek, hogy a vállalati árbevételekhez — végeredményben a nyereséghez — a költség - vetés 130 milliárd forinttal járult hozzá, a vállalatok támogatására majd annyit költött, mint a társadalom összes közkiadásaira, a nyugdíjakat is beleértve

Nálunk a vállalatok elbírálásának, értékelésének a mérlegben kimutatott nyereség az alapja. Ennek tükrében az említett egy tucat vállalat kivételével minden gazdálkodó egység kedvező, de legalább kielégítő osztályzatra, értékelésre tarthat számot mind a felügyeleti, mind a társadalmi szerveknél. Pedig mindenki tudja, hogy a nyere- ségmilliárdok tekintélyes hányada sem közgazdasági, sem hétköznapi értelemben nem illeszkedik a haszon fogalmába.

Ezúttal mégsem a mérlegben kimutatott nyereséggel kívánunk foglalkozni; éppen ellenkezőleg azzal a nyereséggel, haszonnal, amelyet hiába keresünk a mérlegben — az elmaradt haszonnal.

Ügy érezzük mindenekelőtt az elmaradt haszon fogalmát kell rögzítenünk. Nem a nyereségterv hiányos teljesítésére gondolunk elsősorban — noha az ilyesfajta nyereséghiány is elmaradt haszon —. hanem arra a haszonra, nyereségre, amely az objektív lehetőségek észszerű, maximális kihasználásával keletkezhetett volna. Az ilyen hasznot a vállalatok — tisztelet az esetleges kivételnek — terveikben sem szerepeltetik.

Van-e okunk, s még inkább jogunk elmaradt haszonról beszélni akkor, amikor a vállalatok 1978-ban kín-keservesen növelték valamelyest a nyereséget? Ez a körülmény azonban — legalább is népgazdasági szemszögből — másképpen oly módon is értékelhető, hogy a vállalati ráfordítások a termelésnél is nagyobb mértékben nőttek, a termelés hatékonysága alig javult, a jövedelmek, keletkezésének a termelés és az értékesítés mennyiségi fejlődése volt az alapja. S mivel ez utóbbi elégséges volt a tervezett nyereséghez, elmaradt az a haszon, amelyre már csak a hatékonyság erőteljes javításával lehetett volna szert tenni.

A4 ár hoszabb ideje érzékelhető, hogy a vállalatok többsége nem- csak az anyaggal és az energiával bánik pazarlóan, hanem álló-és forgóeszközökkel is. Ez utóbbiak mennyisége rendszeresen', évről évre erőteljesebben gyarapodik, mint a termelés. A vállalatok csak kivéte. les esetekben — ha nincs mód beruházásra, eszközfejlesztésre — aknázzák ki az eszközök megfelelő hasznosításából származó gazdasági eredményeket. ,

Nem jutunk messzire, ha kizárólag a vállalatokat hibáztatjuk. Mindenfajta vállalati megtakarításnak — a helyesnek és a hibásnak egyaránt — megtalálható az indítéka A szokványos értékelés, a gyakori szabályozó-módosítások nem a hatékonyság minél nagyobb mérvű javításában tették érdekeltté a vállalatokat, hanem a szolid eredményben. abban, hogy a következő években is meglegyen az átlagos nyereségük és akkor is kedvezően értékeljék munkájukat. Mellesleg az átlagnál jobb és nagyobb nyereségtől — legalábbis az elmúlt évben — az is elriasztotta a vállalatokat, hogy többletelvonásokat, termelési adókat róttak ki rájuk.

Az elmaradó nyereség többnyire nem pótolható, tehát veszteség. A gyakorlatban ugyanis a gazdálkodás tartalékait — állóeszközt, munkaerőt — konkrét termelési és értékesítési célokra lehetne hasznosítani — pl. konjunkturális jellegű külpiaci kereslet kielégítésére, kihasználására, — ennek elmulasztása esetén a következő évben már nincs mód a pótlásra, akkor az adott tartalékokat a megtervezett nyereség elérésére kénytelenek felhasználni.

étségtelen, hogy az elmaradt hasznot senki sem kéri számon a vállalatoktól. Ezzel eljutottunk a közgazdasági szabályozás, a vállalati- érdekeltség problémaköréhez. Mindenekelőtt a vállalati érdekeltséget kellene ebbe az irányba állítani. Emellett az úgynevezett társadalmi megítélés és a felügyeleti ellenőrzés módszere is segíthet abban, hogy kevesebb legyen az elmaradt haszon. Ne csak a tervhez viszonyítsanak. Nézzék, viszgálják azt is, hogy a vállalat rendelkezésére álló eszközökkel. — gépekkel, munkaerővel, .szellemi tudással stb. — mit produkálhatott volna és valóságban mit produkált.

G. I;

Eredményes együttműködés ipari szövetkezet között

Ma már bebizonyítható, hogy a 130 dolgozót foglalkoztató kerekegyházi Fa- és Szolgáltató Ipari Szövetkezet a múlt év első felében eredményes termékszerkezet-átalakítást hajtott végre. Szálai József, a szorgalmas kollektíva elnöke a következőket mondta erről, az idei év első felének tapasztalatai alapján.

— Megfelelő piackutatás után. az igények figyelembevételével a múlt év elején megkezdtük a nyílászáró szerkezetek — ajtók — gyártását. A második félévben már áz Épületasztalosipari és Faipari Vállalat volt a legnagyobb megrendelőnk. A nagyüzemmel létesített kapcsolat azért is igen előnyös volt a számunkra, mert a termelékenység növelésére több olyan gépet kaptunk tőlük, amilyen azelőtt nálunk nem volt. Tavaly az év végéig 37 ezer 600 ajtót készítettünk, az idén várhatóan már 41 ezer darabot adunk át megrendelőinknek. Természetesen a termelés növelését segíti az is, hogy dolgozóink egyre nagyobb gyakorlatra tesznek szert az új gépek kezelésében.

— Mi jellemezte az év első felét?

— Elsősorban az, hogy a múlt év hasonló időszakához képest sokkal egyenletesebb és magasabb volt a termelésünk. A műhelycsarnokban technológiai sori-endbe helyeztük el a gépeket és így megrövidítettük a gyártás során az anyagok útját. A korábbi években csoportnormában kapták dolgozóink a fizetést és ez a módszer esetenként jövedelmi aránytalanságokat okozott. Emellett az esetleges hibás terméknek is nehezebb volt megtalálni a felelősét. Az idén bevezettük az egyéni bérezést, s ennek legfőbb feltétele a minőségi munka. A szigorú ellenőrzés ellenére is előfordult, hogy az általunk gyártott ajtó nem jó. Rendkívül gyorsan kiderítettük, hogy ki volt a felelős, és az illető saját költségén utazott a helyszínre és javította ki a hibát.

Az év első felében — bár még számokkal nem tudom igazolni — sokat léptünk előre az energiával való takarékosság terén. Felülvizsgáltuk a gépeket meghajtó villanymotorokat. Három gépnél iS megállapítottuk, hogy a nyolc kilowattos motor helye’.-, bőven elegendő a kisebb fogyasztású négy kilowattos motor.

Az anyagok szabásánál korábban igen sok volt a hulladék, aminek csak kis részét tudtuk hasznosítani. Az ÉPFA Vállalattól kapott ’hossztoldó gép kimarja és összeragasztja ezeket a rövid anyagokat, amelyek azután teljes értékben felhasználhatók. Számításaink szerint évente mintegy 5 százalékos fenyőfű- részáru-megtakarítást tudunk így elérni. Évente 2500 köbméter fát használunk fel. a megtakarítás tehát 125 köbméter, azaz 400 ezer forint.

Külön érdemes megemlíteni azt, hogy a korábbi években a forgáccsal nem tudtunk mit kezdeni, hordta ingyen, akinek szüksége volt rá. Az idén már mázsáját 30 forintért adtuk és most újabb lehetőségünk nyílt ennél is magasabb jövedelemre. Az ÉPFA útján felvette velünk a kapcsolatot egy dunántúli termelőszövetkezet. Megállapodtunk abban, hogy telepünköfi épít egy bálázó berendezést és korlátlan mennyiségben átveszi tőlünk a forgácsot mázsánként nyolcvan forintért. Számításaink szerint évente mintegy 200 ezer forinttal növekszik szövetkezetünk jövedelme.

— Az ajtókon kívül mit gyártanak?

— Évek óta bérmunkát vállalunk egy fővárosi társszövetkezettől, ülőbútor-alkatrészeket készítünk részükre. Az idén 2,5 millió forintért 13,3 ezer szék és fotel gyártására elegendőt adunk át, s egy kicsit „büszkék” vagyunk arra, hogy ebből 8 ezer Moszkvába, az olimpiai falu szállodáiba kerül.

Kitüntetett kertészek

• A szentesi nemesített, kos. szarvú paprikára legbüszkébb a hatvankilcnc éves kertész. Lent: saját építésű fóliaházai.

H

arminc tagja van, a csaknem tíz éve alakult ti- szakécskei zöldségtermesztő szakcsoportnak. Mintegy tízezer négyzetméter fólia alatti területen termesztenek főként paradicsomot, paprikát a szakcsoport tagjai, de egyéb zöldségféle is díszük a fóliák alatt. Az elmúlt években elismerést keltő eredményeket értek el, többek között a tavalyi hírős napokon a kiállítást értékelő zsűri a hatodik helyezést adta a termékeikért. Az országos kiállításokon is hasonlóan jó eredményeket értek el. A Tiszakécskei ÁFÉSZ Zöldség- termesztő Szakcsoportjának két tagja ebben az esztendőben kapta meg a MÉM. és a SZŐ VOSZ által alapított Bereczki Máté emlékplakett arany, illetve bronz fokozatát. A kitüntetéseket nemcsak azzal érdemelték ki, hogy jelentős mennyiségű zöldségfélét termeltek, hanem azzal is. hogy ezeket a jó minőségű, nagyobbrészt primőr termékeket az AFÉSZ-en keresztül értékesítették.

Sokféleképpen segíti az ÁFÉSZ a szakcsoport tagjait, hogy az idén megtermelhessenek csaknem 400 mázsa paradicsomot, mintegy 50 mázsa paprikát, valamint egyéb zöldségféléket. Az általános országos érvényű szolgáltatásokon és kedvezményeken túl a termelők számára nagy segítség, hogy az ÁFÉSZ beszerzi a szükséges vegyszereket és a vetőmagvakat a szakcsoport tagjainak, valamint rendszeres oktatásban, továbbképzésben is részesíti őket.

Az ÁFÉSZ felvásárlási osztály- vezetőjével. Tóth Lászlóval indultunk el az Oláh-házi dűlőbe, ahol az aranyérmes Tálas Áron és a b'ronz fokozattal kitüntetett Pusztai Béla földje van.

Fóliaerdő tárult elénk, többen ■termesztenek itt műanyagsátrak alatt zöldségféléket, közülük legnagyobb területen Tálas Áron, aki az ÁFÉSZ-szel kötött szerződés szerint 2240 kiló paradicsom megtermelésére vállalkozott

ebben az évben. Talas Áron kertészmérnök. három éve. hogy fólia alatti termesztéssel foglalkozik. A két darab, egyenként 120 méter hosszú és 8 méter széles, yalamint egy 360 négyzetméteres fóliasátor alatt csupán paradicsomot termeszt. Látogatásunkkor a gazda nem volt ott. de így is bekukkanthattunk a sátrak alá, ahol már csak kevés tőn piroslott a termés, mert leszedték. Megtudtam, hogy a kertészkedés, és az ezért járó jelentős bevétel önfeláldozó, nehéz munka következménye. Sokan megirigyelik talán a pénzt, amit a termésért kap, de alig van olyan, aki sejtené és vállalná is ezt a munkát, amit egész évben szinte éjjel-nappal kell végezni. Nem könnyű a fólia alatti termesztés, a palánta- neveléstől a piros paradicsomok leszedéséig. Már télen kell kezdeni a munkát, januárban. Fűteni, egyenletes hőmérsékleten tartani a sátrakat, öntözni, védeni a gomba- és vírusbetegségek ellen, művelni a talajt, gyomta- lanítani... és még sorolhatnánk. Aztán az időzítés, hogy valóban akkor kerüljön sor a szüretre, akkor legyen érett a paradicsom, amikor a legjobb áron adható el. Szóval nagy munka, amely jelentős szakértelmet is kíván és nagy kockázattal is jár. Érdemes csak a téli időszakra gondolni vagy a tavaszi egy-két napra, amikor a hőmérséklet 24 óra alatt 10 fokot zuhan. A fólia alatt, a növényeknek ezt meip sem szabad érezni. Ha elromlik a fűtőberendezés, az egész növényállomány egyik óráról a másikra elpusztulhat...

Pusztai Béla öt esztendeje, amióta nyugdíjas, foglalkozik kertészkedéssel. Ö a „házait” fából készítette és ezt fedte be fóliával. Az idén 840 kiló paradicsom és 600 kiló paprika átadására kötött szerződést az ÁFÉSZ-szel. Különösen a paprikáira büszke.

— Szentesi nemesítettek a kosszá rvút termesztem már évek óta. Ez az édes paprika megnő 30

• Fóliaerdő a Tisza mentén.

centire is. Keresett fajta, szívesen vásárolják tőlem. A magját is magam termelem. A hajtatóházban széntüzelésű kazánom van, a többiben olajkályhával fűtök. összesen 200 négyzetméteres területen termesztem ezt a két zöldségfélét.,

Érdeklődtem a termesztés gondjairól, a napi elfoglaltságról. Pűsztai Béla így válaszolt:

— Egy év múlva leszek hetven éves, de azért még elbírom a munkát. A fólia alatti termesztés megköveteli, hogy téltől a termés betakarításáig éjjel-nappal foglalkozzunk vele. A tanyában van egy kis ház, ott aludtam,, az elmúlt fél évben, fejem alatt volt a csörgő óra, s órán ként megszólalt. Ellenőrizni kellett a hőmérsékletet. Erre a legkényesebb a paprika is meg a paradicsom is. Általában hajnali 3 órakor kelek, meglocsolok, 9—10 órakor jövök

haza és akkor alszom egyet. A szedes a Mariskáé, a feleségemé. Ö is kiveszi a részét a kertészkedésből.

Az áraktról is beszéltünk. Ez nem volt olyan kedvező, mint egy esztendővel ezelőtt, ugyanakkor a költségek, különösen ami a fűtést illeti, növekedtek. Azért még mindig jó bevételt hoz a fólia alatti termesztés, de nagy kitartás kell hozzá. A tiszakécskei zöldségtermesztőkkel való ismerkedés legnagyobb tanulsága is az, hogy ez a munka nagy szorgalmat és jelentős áldozatvállalást is kíván. Az ő, és a rftegye hasonló zöldségkertészeinek köszönhető, hogy évről évre jobb a primőráru-ellátás, fezekből a •••ki** váló minőségű termékekből exportálni is lehet. Ezt is elismerve kapták meg a tiszakécskeiek az emlékplaketteket,

Ca. I.

az ÉPFA és a kerekegyházi

• Jelentős mértékben növeli a termelékenységet a képűnkön látható háromfejes pánthelymarógép, amelyen Pál Sándor dolgozik.

— Az építők és szolgáltatók?

— Építőipari részlegünk az idén főleg felújítási munkákat végez különböző üzemekben és

intézményekben. A szolgáltatást végző dolgozóink 11 szakmában elégítik ki a község és a környék lakóinak igényeit. O. L.- Hazafelé tartva nézett be hozzám Udvari Lajos. Egy pillantással megállapította, hogy megkötött a délelőtt készített új kéménynyílást rögzítő malter, helyére kerülhet a vízmelegítő csöve. Két gyakorlott mozdulat, minden rendben, este már zuboghat a víz. Letelt a munkaideje, tulajdonképpen figyelmességből jött ismét, ment is volna tovább, ha az idős mestert nem éreztem volna valahonnan ismerősnek. Kíváncsiságom csillapítandó meghívtam egy kávéra.

Azonnal fölfigyelt cserepeimre.

— Köröndi, badár, az a madaras meg azt hiszem Józsától való, amazt valami tanult művész formázhatta — azonosította azonnal a tárgyakat, inkább a ráismerés gyönyörűségeiért, mint hozzáértésével kérkedve.

Qrződött, hogy örül a szép tárgyaknak.

Arra gondoltam érdeklődéséből következtetve, hogy talán Bozsó Jánosnál találkoztunk; Időnként összeverődnek nála a népművészet kedvelői.

— Jól ismerem Jánost, én is gyarapítottam gyűjteményét, tanultunk is egymástól. Tudta, mi sűrűn megfordulunk a padlásokon. Biztatott bennünket, kérjük el, vegyük meg, amit értékesnek tartunk. Festményt kaptam tőle, az is előfordult persze, hogy csak grátis adtam egyet és mást. Jó helyen lesznek, tudtam.

Máshol hozhatott össze bennünket a sors.

A könyveimet pásztázta közben szemeivel.

— Megszerezte Hornyikot? Látom Mezősi Károly bácsi könyveit. Sokat időztem a múzeumában. Nekem is van egy régi Petőfim, 120 éves. A múltkor meg egy gyönyörű albumra bukkantam az antikváriumban. ■

Megvan! Ott tűnt föl a hozzáértően válogató úr! Szinte minden törzsvendéget ismerek látásból, találgattam, ki lehet ő. Tanárnak véltem.

Idézem az esetet.

Mosolyog.

— Negyedszázada a megyei kéményseprő és cserépkályha-építő vállalatnál dolgozom.

— Mikor adta be az ipart? — kérdeztem Udvari Lajost, biztosra véve, hogy életformájával, ta- nultságával a tekintélyesebb polgárokhoz közelítő, jómódú iparos lehetett hajdanán.

— Gazdálkodó voltam, felnőtt fejjel tanultam ki ezeket a szakmákat. Nincs olyan munka, amivel meg ne birkóznék. Két oklevelet szereztem. Hálás vagyok a vállalatnak, nehéz hónapjaimban karolt föl, sohase felejtem. A vagyon miatt piszkáltak akkoriban.

Hagytam az egészet, megélek én a két kezem munkájából.

Máig se bántam meg.

Hatezer forintos átlag után kapok ősztől nyugdíjat. Marasztalnak, mert nincs utánpótlás. Egy kezemen megszámolhatom, hogy az országban hányán jelentkeztek.

Az ördög tudja, miért húzódoznak.

Májusban hozott a Pályaválasztási Tanácsadó egy tucat gyereket. Tetszett nekik, amit mondtam. Engem szoktak megbízni ugyanis, hogy kedvet csináljak a mi tudományunkhoz. Sorba kérdezem mindegyiket, mennyit keresnek a szülei. Ki négyet, ki ötöt. Mutatom a fizetési szalagomat. Ámultak! Kivétel nélkül mégis más foglalkozást választottak.

Ki érti?

Megbecsülik az embert. Többször kitüntettek már, a tavaszon megkaptam a szakma kivgló dolgozója elismerést.

Meglátogathatna, megnézhetné a könyveimet, elbeszélgetnénk, van egy kis házi borom. Nehogy arra gondoljon, hogy cikket szeretnék magamról, nincs semmi különös az életemben. A disku- rálás kedvéért invitálom.

H. 14.

■

<

Megbecsülik az embert...