Petőfi Népe, 1979. augusztus (34. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-16 / 191. szám

* • PETŐFI NÉPE • 1979. augusztus 1«. TUDOMÁNY - TECHNIKA Mi hajtja a rakétát? # Már feltöltöttrk Bajkonurban. • tartályokat hajtóanyaggal — A Gagarin űrrepülése óta eltelt több mint tizenöt esztendő alatt csodálatos eredmériyeket ért el az űrre­pülés. Sok min­den módosult a kezdet óta. például az űr­hajó mérete, felszerelése, az űrben tartóz­kodás időtarta­ma stb. Válto­zatlan maradt azonban az űr­hajót a röppá- lyára állító hordozórakéta hajtóműve: ez ma is folyé­kony hajtó­anyagú rakéta - hajtómű, noha az. elmúlt évek során valame­lyest változott ■ hajtómű szerkezete. s az eleinte al­kalmazott fo­lyékony hajtó­anyagok köre Is bővült. A folyékony hajtóanyagú rakéták' hajtó­anyaga rend­szerint két összetevőből áll: tü­zelő- és oxidálóanyagból. Ezeket külön-külön tárolják, s csak köz­vetlenül az égési folyamatot meg­előzően fecskendezik őket a tiU zelőtérbe. Olykor ettől eltérő, úgy­nevezett egykomponensű (tüzeliö- és oxidálóanyag együttesgn) és háromkomponensű (két tüzelő- és egy oxidálóanyag) folyékony haj­tóanyagot alkalmaznak. A je­lenlegi űrhajózási és katonai ra­kétahajtóművek nagy többsége azonban folyékony, kétkomponen­sű hajtóanyaggal működik. A tüzelőanyagok közül jól is­mert a repülőgépeknél is hasz­nált kerazin. Ez színtelen, jelleg­zetes szagú folyadék, olcsó, ké­miailag stabil. A folyékony hidro­gén a leghatékonyabb tüzelőanyag, ezért ott alkalmazzák, ahol nagy fajlagos tolóeróre van szükség: elsősorban az űrhajók hordozóra­kétáinak második és harmadik fokozatában. A dimetil-hidrazin a salétromsavas oxidálóanyagok­kal öngyulladó keveréket alkot; e tulajdonsága miatt főként a több­ször indítható hajtóművekben al­kalmazzák. Az oxidálóanyagok között leg­fontosabb a folyékony oxigén, kü­lönösen a folyékony hidrogénnel, kerazinnal, dimetil-hidrazinnal használják A salétromsavas tü­zelőanyaggal öngyulladó keveré­ket alkot; gyártása egyszerű és olcsó, ezért gyakran használják, főként nitrogén-oxidokkal kever­ve A nitrogén-tetraoxidot főként a többször indítható hajtóművek­ben használják. A fluor rendkívül hatékony oxdiálóanyag, jelenleg azonban még inkább csak kísér­letekben alkalmazzák. Közvetlen megmunkálás köszörüléssel A forgácsoló megmunkálások között a köszörülés részaránya egyre növekvő mértékű, ami első­sorban az előalakító technoló­giák — képlékeny alakítás, önté- szet stb. — jelentős fejlődésére vezethető vissza. E fejlődés kö­vetkeztében egyre nagyobb méret- pontossággal, mind kisebb ráha­gyásokkal és méretszóródásokkal készülnek azok az előgyártgná- nyok, amelyeket tovább kell mun­kálni. így sok esetben elmarad­hat például az esztergályozási vagy marási művelet, az előgyárt- mány közvetlenül köszörüléssel is készre munkálható, tyindez ért­hetővé teszi, hogy az elmúlt évti­zedben a fejlett ipari országok­ban különösen felgyorsult a kö- szürülési eljárások kutatása, és az eredmények gyors ipari beveze­tése. A köszörülési technológiák fej­lesztésének döntő tényezője a kö­szörűszerszámmal kapcsolatos minőségi igények meghatározása és azok kielégítése is. A köszörű - szerszámban statikus rendezett­ségben elhelyezkedő szemcsékre köszörülés közben változó mecha­nikus és hő-igénybevételek hat­nak. A köszörűkorong szemcséi forgácsolás közben eltompulnak, illetve az elkopott szemcsék kitö­redeznek a kötőanyagból. A szem­csekopás következtében csökken a munkadarab méretpontossága, és az időegység alatt leválasztha­tó forgácsmennyiség. Ugyanakkor megnövekszik a köszörülésre for­dított teljesítményfelvétel, emel­lett a munkadarab felületén be­Szerte a világon keresik a nö­vényvédelemmel foglalkozó szak­emberek a környezetet nem ká­rosító biológiai védekezés mód­szereit. Amerikai kutatók a kuko­ricamoly elleni védekezés meg­hökkentően egyszerű eljárását dolgozták ki. A kukoricaparcellá­kat kísérleti körülmények között 9 százalékos cukor-, valamint 10 százalékos melasztartalmú oldat­tal permetezték be. A cukorral permetezett növényeket nem ká­rosították a kukoricamoly lárvái. A kutatók feltevése szerint több­féle oka lehet a cukorpermetezés védő hatásának. Elképzelhető, hogy a cukoroldat közvetlenül el­pusztítja a petéket. Ezt a felte­vést azonban a vizsgálatok nerp erősítették meg. • Sokoldalúan használható fran­cia gyártmányú köszörűgép, amelynek tervezői sok új ötletet valósítottak meg. A köszörűfej minden síkban 300 fokban el­mozdítható, reteszelése és oldása automatikus. A gép központi ke­nőberendezése programozható. égések, rezgésnyomok keletkez­nek. A szerszám rendszeres újra- élezése (szabályozása) és a gép mindenkori jó állapotban való tartása t-hát elsőrendű feltétele a minőségi munka végzésének. A másik ok az lehet, hogy a cukorral permetezett növényeket valósággal ellepték a kukorica­moly természetes ellenségei. a fürkészdarazsak. a katicabogár^ félék, és fátyolkák. A fürkészdara­zsak petéiket a kukoricamoly pe­téibe rakják, s a kifejlődő darázs- lárvák elpusztítják a kártevő pe­téit. A fátyolkák és a katicabo­garak szintén a petéket pusztítják, így megcsappan a kikelő molyher- nyók száma. Ezenkívül a cukoroldat a nö­vényre csalogatja a mol.yhernyók- kal táplálkozó fénybogarakat is. Ezek a ragadozó bogarak a meg­maradt kevés petéből kikelő her­nyókat pusztítják el. A sikeres kí­sérlet nyomán most a nagyüzemi körülmények közötti védekezés kidolgozása folyik. A TÖREKVÉS TERMELŐSZÖVETKEZET TÖREKVÉSE: Hogy otthon is legyen Régi célkitűzés, hogy a mezőgazdasági ter­melőszövetkezetek ne csak gazdasági szerve­zetek, hanem a közös­ségi élet otthonai is legyenek. Hiszen a szövetkezet lényegé­hez tartozik gondoskodni tagjainak nemcsak anyagi jólétéről, hanem széllcmi felemelkedéséről, kulturális neveléséről is. Az alábbiakban arra keresünk választ, hogy vajon a Kecske­mét határában gazdálkodó Törekvés Tsz — amely 5600 hek­táros területén mintegy 170 millió forintos értéket termel évente, húsz—huszonkét millió forintos nyereséggel — vál­lai ja-e ezt a társadalompolitikai funkciót, s ha igen, akkor milyen eszközökkel, milyen módon igyekszik megfelelni a feladatnak? A hideg szobától a központi fűtésig A/ ilyen irányú erőfeszítések jelentőségét természetesen bajos volna megítélni a múlt ismerete nélkül. Tudnunk kell például, hogy ezt a gazdaságot huszonki­lenc esztendővel ezelőtt tizenhét újonnan földhöz juttatott ember alapította, alig kétszáz hektárnyi területen, s hogy a szövetkezet összes vagyonát két ló, egy kocsi meg egy eke jelentette. Tudni kell. hogy búzából és kukoricá­ból kétszer, rozsból és almából pedig háromszor annyi terem manapság mint az indulás évei­ben. S. hogy az eltelt csaknem három évtizednyi — idő alatt a termelési érték hárommillióról 175 millió forintra szaporodott, a tiszta jövedelem pedig félmillió forintról 22 millióra növekedett. Látszatra persze rideg számok ezek csupán. Ám. hogy az általuk jelzett változások mennyire átfor­málták az emberi sorsokat, azt. Szmolenszky László, a termelő- szövetkezet elnöke néhány mon­dattal érzékelteti: — Tizenkilenc esztendővel ez­előtt. amikor ide kerültem, sok embernek adott a szövetkezet se­gélyként ötszáz-ötszáz forintot, hogy legalább kenyeret. tejet, zsírt vihessenek haza. Emlék­szem, az egyik tagunk leesett a lábáról, másfél évet töltött szana­tóriumban és hazajövet még rő- zsével is csak úgy tudta fűteni a szoba-konyhás házikóját, hogy ingyen kapott tőlünk egy szekér- revalót. — Nos, ugyanennek az embernek ma háromszobás, jól berendezett lakása van a tanya- központunkban. Mire jó egy étkezde ? Hogy közvetlenül mennyit kői­ének művelődésre és szórakozás- a a szövetkezetben, azt Dudás .ászló főkönyvelőtől tudom meg: vente mintegy másfél- millió fo- intot. Az összeg látszatra nem nagy. If, iőt sáfárkoHnak vele az ille­tékesek, mert sok mindenre telik belőle. A tagok üdültetésére pél­dául. A TOT üdülőibe évente harmincan-negyvenen kapnak egy-, illetve kéthetes beutalót. Ennél is többen vesznek részt a különböző kirándulásokon: a ter­melőszövetkezet autóbuszán el­jutottak már a tagok az NDK- ba. Lengyelországba és Jugoszlá­viába is. Az utóbbi országból például néhány nappal ezelőtt ér­kezett meg egy harminctös cso­port. Volt köztük állatgondozó és irodista, konyhai dolgozó és szak­mérnök. Egy hetet töltötték a ten­gerparton. Legtöbben a házastár­sukat is vitték magukkal, mert — négyezer-ötszáz forint befizeté­se ellenében — erre is volt lehe­tőség. Aki tudja, hogy a falusi és a tanyai emberek milyen ne­hezen adnak ki pénzt nyaralásra vagy bármiféle utazásra, annak sokat mond. hogy szinte minden­ki élt is «/./el a lehetőséggel „Bár naponta zaklatnának !. A pihenés, a kikapcsolódás kell: ám a legnagyobb szüksége mégis arra van mindenkinek, hogy a munkahelyén, a hétköz­napokon is jól érezhesse magát. Gyanítom, hogy ezt mindennél jobban szolgálja a Törekvésben a munkahelyek példás rendje, amit bizony sókan tanulmányoz­hatnának, követésre méltó példa gyanánt. De példaként szolgálhat az is. hogy minden körzetben építettek étkezdét, s hogy az íz­lésesen berendezett helyiségeket ezer más módon is kihasználják: délutánokén! is gyakran gyüle­keznek itt a szövetkezet dolgo­zói, hogy meghallgassanak egy- egy TIT-elöadást, esténként pe­dig — igaz, ez már ritkább ese­mény — a KISZ-esek rendeznek táncmulatságot. A fentiek fényében sem állít­ható persze, hogy a Törekvésben gondtalanul, mintegy diadalívek alatt halad az élet. Van gond is bőven, s a 'legtöbb talán éppen a fiatalokkal kapcsolatos! Az elnökből akkor kör ez ki. amikor afelől érdeklődtem, hogy vajon támogatja-e a termelőszö­vetkezet a tagok továbbtanuló gyermekeit?! — Bár támogathatnánk! Bár jönnének, bár zaklatnának na­ponta, hogy ösztöndíjat, vagy bármi mást kérnek! De — fájda­lom — ilyenre nincs példa. Aki ma tanulni akar, az nem a me­zőgazdaság felé kacsintgat! Ép­pen a napokban mondtam egy közművelődéssel kapcsolatos ér­tekezleten: mint kommunista, el­szomorítónak találom, 'hogy so­kan nem végzik el még ma sem a nyolc általánost. De mint tsz- elnök — szinte örülök neki! Hát ki dolgozna itt, ha ők nem len­nének?! Mert aki elvégezte, az már inkább ipari szakmát választ magának. Félreértés ne essék: ez nem azt jelenti, hogy a fiatalok mesz- sziről elkerülik a szövetkezet munkahelyeit. Ellenkezőleg, so­kan jönnek. Csakhogy ezeknek a legtöbbje és legjava nem a tag­ság. nem a környékbeli lakosság gyerekei közül kerül ki. Kuti Györgyéé munkaügyi előadó pél­dául tucatnyi nevet sorol, akiket az utóbbi hetekben vettek fel. ám valamenyien messzi tájak­ról érkeztek. Lévai Péterné az idén végezte el a kertészeti főis­kolát Kecskeméten, békéscsabai, születésű. Hachbold Nándort és Diószegi Attilát állatgondozónak vették fel, miután befejezték ta­nulmányaikat a kiskunhalasi szakmunkásképző intézetben. Az egyikük Kecskemétről, a másikuk Bocsátói jött. Faragó Barnabás üzemmérnök péceli. Ágoston Bé­la üzemmérnök pedig tiszaalpári. De csakugyan — kezdek türel. metlenkedni — nincs az újonnan felvettek között egyetlen helybe­li születésű, tanyán nevelkedett fiatal? Egy teljes esztendőt kell hátrálnunk időben, hogy végül hármat találjunk: az egyiket ■ ta­karítónőnek. a másikat gyalog­munkásnak vették fel. Találtunk egy harmadikat is. de az — né­hány hétig tartó, dicstelen „sze­replés" után el is ment. .4 kocák röfögése már nem vonzerő Monduni sem kell talán: a ter­melőszövetkezet vezetőinek nem az ilyesfélék távozása fáj. Az in­kább, hogy azok a jó képességű gyerekek, akik a kecskeméti vagy a más városokban működő szak­munkásképző intézetekben, gim­náziumokban tanulnak tovább, az \akola befejezése után szinte ki­vétel nélkül a városban marad­nak. Vajon miért? Az okokat kutat­va Dudás László főkönyvelő visz- szakérdez: — Ha a hazajövetel. penést jelenti, s ha a tanyai élet még ma is a látástól vakulásig tartó robottal azonos, amelyben. — gúnyolódás nélkül. inkább mély keserűséggel mondom — a legfelemelőbb lelki élményt so­kak számára még mindig az nyújtja, hogy a koca elégedetten röfög a moslékra; nos. akkor le­het csodálkozni azon. hogy a vá­rosi életbe belekóstolt fiatalok már nem nagyon vágyakoznak vissza ebbe a világba? Otthon, egy életre Most, ezek után értem csak meg azoknak az elkeseredett és „késhegyig" menő csatározások­nak a mélyebb indítékait, ame­lyeknek felszíni „pengecsattogá­sait" jómagam is hallottam an­nak idején. Most értem csak meg, hogy miért nem járult hoz­zá egyik-másik tanya villamosí­tásához Szmolenszky László. Most ismerem fel. hogy az igazi és a végső indok az volt: az „elektri- fikált” tanya is csak tanya ma­rad. És most kezdem érteni, hogy miért vállalták miniszteriális, szervekkel is a hónapokig tartó vitát, amikor a lakótelepek sorsá­ról volt szó. Most látom. hogy micsoda óriási jelentősége van annak a lehetőségn&k, hogy a ta­gok közvetlenül a termelőszövet­kezettől vásárolhatnak telket. négyszögölenként egy forintért, s hogy arra a tsz építőbrigádja húz. házat, csaknem felényi pénzért, mint amennyibe ma egy hason­lóan komfortos, városi lakás ke­rül. És kezdem érteni, hogy mi­lyen jelentősége van a korsze­rűen berendezett orvosi rende­lőknek. a helyben beszerezhető gyógyszereknek. Nemcsak a ké­nyelmet, nemcsak a városba utaz­gatással töltött idő megtakarítá­sát jelenti mindez; magát a jövőt is egyben! Legjobban talán a szövetkezet » új óvodájában éreztem ezt, mi­közben az öltözőben lógó kis fürdököpenyeket néztem, s az óvoda vezetőjének, Körtési Bélá- nénak a tájékoztatóját hallgat­tam arról, hogy a gyerekeket minden héten 'két alkalommal be­viszi a kecskeméti uszodába a termelőszövetkezet autóbusza. Azt hiszem, ezek a gyerekek már nem vágyódnak majd el mindenáron a szülőföldjükről, * ezeknek a gyerekeknek a szülei már nem jutnak az idős Szűcs Mihályné sorsára, aki arra a kér­désre. hogy hol él a hat gyerme­ke. hat különböző várost nevezett meg. Nem. ezek az apróságok már otthon érezhetik magukat azon a földön, ahol megszülettek. Egész. ÚJ, ÉRDEKES ÉS TANULSÁGOS LÁTNIVALÓ MEZŐKÖVESDEN A mezőgazdasági gépek múzeuma • A tiombtl- helyi Mayer- gépgyár lokomobllj« • múll század végérái. (Fotó: Válent Ed« - KS) ■ A húszas évek elejének cséplőgépei hajló lokomobilja. Mezőkövesden a Kőrisfa ut­ca 27. számú portán a szín alatt és a sza­badban mezőgazdasági erőgépek sorakoznak. Többségüket már csak az. idősebbek ismerhetik, vagy láthatták használatban. Lo- komobilok. szivógáz-motorok, olaj­üzemű gépek, különböző stabil motorok sorakoznak. Van, amelyik a századforduló előtt született, van, amelyik a húszas-harmincas évek fordulóján, összességükben a század első felének, de minden­képpen első harmadának mező­gazdasági géptörténetét tükrözik. Van itt 1904-ből származó, a Clay­ton és Shuttleworth angol cég ál­tal gyártott öreg masina, a Ganz- gyár több terméke, a Mayer-féle szombathelyi motorgyár, a Schlick —Nicholson cég gépe, a miskolci egykori Fried-féle Gépgyár meg Herz Jenő több masinája. Nagyhí­rű és elfeledett cégek termékeinek egész sora. Van már gép, amelyen HSCS felirat olvasható, azaz a Hotter—Schrantz—Clayton— Shuttleworth egyesített részvény- társaság (később Vörös Csillag Traktorgyár) nagyon-nagyon régi terméke, a Bánki—Csonka szaba­dalom alapján készült Ganz-gyárt- mányok közül egy, a századfordu­ló előttről, egy 1904-ből, a hazai motorgyártás tizedik és tizenötö­dik évéből és a két gépen az ere­deti Bánki és Csonka szabadal­maztatta porlasztó található. Ne­héz lenne felsorolni, mely gyár, milyen gyártmánnyal van jelen a közel hatvan erőgép gyűjtemé­nyében. Robusztus, könnyen von­tatható lokomobilok és nehézkes, már-már ijesztő külsejű stabil gé­pek váltják egymást. Az erőgépeken kívül a kovács- és bognármesterség eszközei, mo­torok szerelvényei, kovácsmunkák, szekérdíszítések, mezőgazdasági szivattyúk, cséplőgép, szekér, da­ráló. vetőgép. rosta és ami csak előfordulhatott hajdan a mezőgaz­daságban gép formájában, vagy szerszámként, az itt mind fellelhe­tő. E gazdag és Magyarországon egyedülálló gyűjtemény most ke­rült állami tulajdonba. A gépeket Hajdú Ráfis János mezőkövesdi lakos, a Kőrisfa utca 27. számú ház és telek gazdája gyűjtötte ösz- sze magánszorgalomból. Hajdú Ráfis János tősgyökeres mezőkö­vesdi, a szakmája autószerelő, utoljára a MEZŐGÉP Vállalat he­lyi gyáregységében volt meós. Gyűjtőszenvedélye nem új. Elhalt szülei tárgyi emlékeit, a mezőgaz­dasági művelés eszközeit, a pa­raszti háztartás és gazdálkodás mindennapos tárgyait már gyerek­korában kezdte gyűjteni, őrizget­ni. Gyűjtőmunkájának második lépéseként a népi kovácsművesség iránti érdeklődéstől vezérelve kez­dett kutatni, gyűjteni, s eközben figyelt lel a régi lokomobitokra és stabil gépekre. Ennek tíz esztendeje. Ettől kezd­ve tudatosan járta az országot, gé­pek után kutatott. Ahol talált ilyesmit, megpróbálta megvásárol­ni. Valamennyi gép magántulaj­donból került ide. És nem is kis summáért. A gyermektelen házas­pár minden keresetét erre a ne­mes hobbira költötte. Szenvedélyé­vé vált a régi mezőgazdasági mo­torok kutatása, tanulmányozása. Beszerezte az elérhető szakirodal­mat. Tanult, képezte magát, hogy mind jobban megismerje ezt a te­rületet. És ahogy tágult látóköre, bővült szakismerete, annál tuda­tosabban, célirányosabban fejlesz­tette gyűjteményét, kutatta fel az országban még fellelhető régi me­zőgazdasági motorokat. Ilyen gé­peket egyetlenegy múzeum sem gyűjtött, gyakorlatilag tehát elha. nyagolt múzeumi terület talált Hajdú Ralis Jánosban igen lelkes és jó gazdára. Gyűjtőszenvedélyé- vel múzeumot alapított, mert a gyűjteménynek hamar híre kelt és a közelmúltban alkotmányosan is múzeummá lett a mezőgazdasági gépek gyűjteménye. Hajdú Ráfis János az elmúlt év végén felaján­lotta gyűjteményét az államnak, így került az a Borsod megyei Mú­zeumi Szervezet kezelésébe, lett belőle múzeumi anyag, a kiállítás­ra felhasznált ingatlanrésszel együtt és Hajdú Ráfis János, vala­mint felesége, aki korábban a he­lyi könyvesboltban dolgozott, * megyei múzeumi szervezet mun­kavállalója lett. így állami kere­tek között végezheti Hajdú Ráfis János azt a szép munkát, amit ed­dig szabad idejét feláldozva, nemes szenvedélytől hajtva és nem utol­sósorban saját anyagi erőforrá. saira támaszkodva végezhetett. B. M. A cukor mint növényvédő szer

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom