Petőfi Népe, 1979. július (34. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-12 / 161. szám

* • PETŐFI NÉPE • 1979. Julias 12. TUDOMÁNY - TECHNIKA Földrengésbiztos építkezések A földrengéskutatók és az épí­tészmérnökök együttes munkája már megteremtette a rengésbiztos építkezés módszereit. Sikerült olyan eljárásokat találni, amely­nek segítségével az épületek még a kivételesen erős, romboló hatá­sú rengéseket is nagyobb károso­dások nélkül átvészelhetik. Szov­jet kutatók vizsgálatai szerint az olyan épületek a leginkább ren- gésállóak, amelyeknek szobái kör alakúak, s az épület külső burko­lata sem szögletes, hanem legöm­bölyített. Ilyen módon való épít­kezésnél az egyes helyiségek kö­zött, természetesen sok kihaszná­latlan, holt tér keletkezik, az épít­tetőkel azonban jelentősen kárpó­tolja ezért a ház nagyfokú stabi­litása földrengés esetén. Az eddigi nagy földrengések so­rán bebizonyosodott, hogy a vas­beton váz jó védelmet nyújt, még magas épületek esetén is, különö­sen akkor, ha kemény, szilárd ta­lajon állnak az épületek. A leg­jobb és aránylag legkönnyebben megvalósítható földrengésvédelmi mód az építkezéseknél a betonko­szorúk alkalmazása. A talaj moz­gásában a vasbetonvázas, beton­koszorús épületek egységesen vesz­nek részt, tehát nem hullanak szét elemeikre. A földrengések kártételeinek „kivédésére” egy másik módszer az, hogy a lökések felfogására, erejük csillapítására gumiból és fémhálóból kialakított „párnákat” helyeznek el az épületek alá. Ezek főként a földlökések vízszintes erőhatásainak következményeitől védik meg az épületeket. Az egy­szerűbb, földszintes épületek az­által is rengésállóvá tehetők, hogy építésükkor csak teljesen kifogás­talan anyagokat használnak fel, és az épületek oldal- és sarokmerev­ségét megfelelő módszerekkel kel­lőképp biztosítják. • Egy szovjet tudományos intézetben földrengésbiztos építészeti mód­szereket dolgoznak ki. (APN—KS) A halfogás mélységi rekordja A John Ellitor Pillsburg nevű amerikai kutatóhajó 7965 méter mélységből hozott felszínre egy halat. Ez a fogás rekordot je­lent. Húsz évvel ezelőtt a dán Galatea expedíciónak csak 7160 méter mélységben sikerült halat fognia Mindkét esetben a Basso- gigas hal nemzetséghez tar tozó halról volt szó. Ennek a nemzet­ségnek több faja él a mélyten­gerben. J. Piccard francia óce­ánkutató egyik expedíciója során állítólag 10 300 méter mély­ségben látott ugyan mélytengeri Csontfaragók - régen és ma Az egyik legrégibb anyag a csont, amelyet az ember különfé­le használati és dísztárgyak készí­tésére felhasznált. A szakemberek sokáig azt hitték, hogy a történe­lem előtti kor embere csak a csi­szolatlan kőkorszak vége felé kezdte az állati csontokat eszközzé feldolgozni. De Spanyolországban, a torralbai és az amibronai lelő­helyeken indított ásatások bebi­zonyították, hogy már az Austra­lopithecus ősember idején — 3000 évvel ezelőtt — iparezerűen dol­goztak fel csontokat. E lelőhelye­ken (Madrid és Saragossa között félúton, 1100 méter magasságban) nagy mennyiségű emlősállat­csontra, köztük túlnyomó többsé­gében elefántok maradványaira bukkantak. A csontok a megmunkálás kü­lönböző szakaszait mutatják, sőt bizonyos szabványosításra is utal­nak: bizonyos állatok bizonyos fajta csontjait gyűjtötték és be­lőlük meghatározott jellegű szer­számokat készítettek. A legkere­settebbek az őselefánt csontjai voltak, mégpedig sorrendben: combcsont, singcsont, lábszárcsont, medencecsont és bordák. Kísérle­tekkel sikerült rekonstruálni az akkori kor emberének mindenféle típusú szerszámait. A torralbai kézművesek alapformái csontla­pok voltak, ezeket hol kőként re- pesztették, hol faragták vagy vá­gószerszámmal dolgozták meg, akár a fát. búvárhajójának ablaka előtt egy, a tengeri nyelvhez hasonló halat, a szakemberek zöme azonban úgy véli, hogy ez nem hal, ha­nem a tüskésbőrűek egy példá­nya lehetett, egy úgynevezett tengeri uborka. A tengerbiológusok érdeklődés­sel várják az új „csúcstartó” kö­zelebbi vizsgálatának az ered­ményét. Főleg a gyomortartalmá­ra kíváncsiak, mert az felvilágo­sítást nyújthat arról, hogy mi­vel táplálkozik ez a halfaj. r (MTI Külföldi Képszolgálat — KS) bútorai, bizánci ereklyetartók, könyv táblák és dombor művek, amelyek a középkorban egész Európában elterjedtek. Az elefánt­csont-faragás utoljára a XVII— XVIII. században Németalföldön és Dél-Németországban virágzott (szobrocskák, érmek, ötvösmun­kákat és bútorokat díszítő íarag- ványok.) A csontfaragás minden nép nép­művészetében jelentős, elsősorban a vadászattal és az állattenyész­téssel foglalkozó népeknél. Szarvasmarhacsontból, a szarvas- marha szarvából, lábszárcsontjá­ból készítettek sípokat, baltafeje­ket, gombokat, ékszereket. Az elefánícsont-faragás a szob­rászat és az iparművészet egyik legnagyobb múltra visszavezethe­tő technikája. Nevezetes termékei a kínai és japán művészet alko­tásai, az egyiptomiak elefántcsont A csontot olykor mai iparmű­vészek is felhasználják. Mainz- ban, a drágakő-kiállításon mutat­ták be a képünkön látható csont­órát, amelynek foglalata csont, szerkezete arany, számos brili­ánssal. Mutatja az órákon, ne­gyedeken, perceken kívül a nap­tárt és a holdfázisokat is. Egy genfi órás készítette az órát kézi­munkával, amelynek az értéke 1,1 mill. DM. ÚJ TERVET KÉSZÍTETTEK Példát mutatnak a tsz kommunistái A miskei Március 15. Termelőszövetkezet pártalapszerve­zetőnek kommunistái nem hagyták jóvá a gazdaságvezetők által készített 1979. évi gazdálkodási tervet. Ez ugyanis a termelési érték 2 százalékos emelésével számol az előző év­hez viszonyítva. Az alapszervezet cselekvési programja ki­mondta: az előző évhez viszonyítva az idén 5—5,5 százalék­kal emelni a termelési értéket. Szakítsunk az egyoldalú ho­zamnövelési szemlélettel, gazdálkodjunk takarékosan, szilár­dítsuk meg a munkafegyelmet, az üzem- és munkaszervezés finomításával gazdaságosabb, hatékonyabb munkát kell vé­geznünk. , — Meg kell mondanom őszin­tén. hogy a terv felülvizsgálata során magunk is rájöttünk, hogy igazuk van a pártszervezet kom­munistáinak. Tény viszont az is, hogy nem kis feladat elé állí­tották a gazdaságvezetést. Az időjárás ugyanis jelentős káro­kat okozott, ami még nehezebbé tette a megnövelt feladatok vég­rehajtását. A kalászosok egy ré­sze kipusztult, ezek helyett mást kellett vetni. Aztán jött az aszály. Igyekeztünk a lehetősé­geinkhez mérten segíteni a gon­dokon. Kiegészítettük öntözőpar­kunkat, vettünk hat önjáró be­rendezést — mondja visszaemlé­kezve az elmúlt hónapokra. Mis- kolczi János, a termelőszövet­kezet elnöke. A károk pótlására egyebet is tettek. Például a 350 hektárnyi zöldborsó helyére másodvetésként silókukoricát, kölest, zöldbabot, karalábét, metélőpetrezselymet vetettek. Nyújtott műszakban ön­töztek. Egy nap alatt 45 hektár kapott 40 milliméter mesterséges csapadékot. A termelőszövetkezet nagy területen termeszt fűszer- paprikát, összesen 500 hektáron, 80 hektáron étkezési paprikát, 700 hektáron szóját. Ezeket a növényeket is öntözik. — Júniusban és július elején több mint száz milliméter eső esett, de azért még, ahol szük­séges, működnek a szórófejek — folytatja az elnök. — Számba vettük azokat a tartalékokat, amelyek kiaknázásával teljesíteni tudjuk terveinket. Többek között még több segítséget adunk a háztáji Uzemágnak, a tavalyi 16 millió forint helyett, az idén vár­hatóan 20 millió forint értékű terményt és terméket értékesíte­nek a kisgazdaságok a szövetke­zet közvetítésével. Tavalyról még van 500 má­zsa szárított fűszer- és gyógy­növényünk, amelyet az idén a HUNGARODROG közvetítésével tudunk értékesíteni. Rájöttünk arra is, hogy sok felesleges alkatrészt tárolunk, amely az évek során több .mil­lió forint értékre növekedett. Legalább egymillió forint értékű az az alkatrészmennyiség, amely­re nincs szükségünk, de lehet, I hogy más gazdaság örülne, ha ^hozzájutna. Ezért körlevélben fordultunk a társüzemfekhez, kö­zölve a listát, hogy amennyiben szükségük van ezekre, szívesen fcndekezésükre bocsát kik. 'Az állattenyésztést is a terve­zetnél nagyobb mértekben fej- ieszfll ük. Még két m Isik terme- lőszövnkezettel összefogva, a bá­tyai és \a fajszi kőp-ös gazdasá­gokkal e^íftf^iétes: tettünk egy sertéstenyésztő telepet, amely TALLÓZ ÁS ÜZEMI LAPOKBAN Díjnyertes brigád, munkafegyelem... A Kiskunfélegyházi Lenin Me­zőgazdasági Termelőszövetkezet Híradójának júniusi számában az egyik érdekes írás a brigádéletből veszi témáját. Címe sikerről tu­dósít: A Kállai Éva szocialista brigád nyerte a Szabad Föld százezer forintos pályázatát. A nagyszerű eseményről Kovács Jó- zsefné brigádtag számol be. El­beszéli, hogy a két évvel ezelőtt alakult női kollektíva hogyan ju­tott el az Olvasó Akadémia nagy­díjának elnyeréséig. Tavaly már ezüstérmet mond­hatott magáénak a tizenöt tagú közösség. A vetélkedőkön való szereplést 1977-ben kezdték, ami­kor a tsz „ötéves a Lenin Hír­adó” című pályázatán vettek lészt. Jutalom-előfizetést nyertek a Szabad Földre. így váltak a lap rendszeres olvasóivá, majd pedig az Olvasó Akadémia részt­vevőivé. Az új pályázat politikai, ismeretterjesztő és mezőgazdasági könyveket kínált olvasásra, rádió.- és televízióműsorokat ajánlott. S a Kállai Éva brigád tagjai szor­galmasan rótták a sorokat az ön­művelési naplóba. Élményeikről őszinte beszámolókat küldtek a Szabad Földnek. Végül a kitartó önművelő munka meghozta gyü­mölcsét: megnyerték a 100 ezer forintot, amit IBUSZ-utazáson költhetnek el. A Szövetkezeti Élet legutóbbi kiadásában, a Tudósítóink írják rovatban egy csokorra való érde­kes információt találni. „Közeli palrónust keresnek a solti szo­ciális otthonban!” — ezt a címet adta tudósításának Ochm János- né, aki a Majsai Cipőipari Szö­vetkezet Ságvári Endre szocialista brigádjával ellátogatott a solti szociális betegotthonba. A kis kö­zösség tagjai saját készítésű aján­déktárgyakkal kedveskedtek az otthon lakóinak. A hozzátartozóktól magukra hagyott idős embereket, az ott­hont a majsai cipészek és még egy, szintén távoli község üzemé­nek dolgozói patronálják. Az öre­gek elmondták, hogy jó lenne egy közelebbi patrónust is találni*; olyat, aki vállalná a tv-készülé- kük, rádiójuk soron kívüli meg­javítását, mert ezek nélkül, a hosszú javítási idők alatt nehe­zebben telnek a napjaik, es­téik. Gyurcsik Tibor a Bácsalmási ÁFÉSZ Marketing szocialista bri­gádjának sikeres gyermekévi ak­ciójáról számol be a Szövetkezeti Elet hasábjain. A kis közösség tagjai a helyi gyermekotthonba látogattak, s a kis lakók örömé­re ajándékokat osztottak szét. Nagybaracskán majális rendeztek — írja Elekes Mihály —, szintén a gyermekek nemzetközi éve al­kalmából. A község vezetői, gaz­daságok és szocialista brigádok fogtak össze, hogy egy emléke­zetes napot szerezzenek az em­berpalántáknak. Az úttörőcsapat­nak csapatzászlót ajándékoztak a KISZ-esek. Kisdobos- és úttörő- avatásra is sort kerítettek a köz­ség melletti erdőben. Ki termelte a legjobb bort? — erre a kérdésre keresték a vá­laszt a csátaljai házi kerti és kis­állattenyésztő szakcsoport házi versenyén. Solymosi Tivadar tu­dósító arról számol be, hogy a fehér borok kategóriájában Ko­vács József hercegszántói lakos, a piros borokéban pedig az ugyan­csak hercegszántói Prodán Milo- rád vitte el a pálmát. A Bács-Kiskun megyei mező- gazdasági, ipari és fogyasztási szövetkezetek lapjának tudósítói közül Tóth Ferenc, a bajai áfész- nél tartott munkavédelmi ellenőr­zés tapasztalatairól. Gyapjas Fe­renc a lajosmizsei áfész sikeres pályázathirdetéséről, dr. Fekete Bertalanná pedig a katymári Egyetértés Mezőgazdasági Ter­melőszövetkezet jól sikerült ve­télkedőjéről számol még be a legutolsó kiadásban. Nyereséggel zártuk az első ne­gyedévet — írja már cikke címé­ben Bíró Imre igazgató, a Bács- Kiskun megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat Híradójában. Megalapozottnak tekinthetjük az 1979. évi felvásárlásunkat. Vágá­si feladatainkat mind a tervhez, mind a bázisidőszakhoz viszo­nyítva túlteljesítettük. Tőkés hús­exportunkat túlteljesítettük. Ugyanebben a lapszámban Is­mét a munkafegyelemről címmel a vállalat fegyelmi helyzetéről olvashatunk, dr. Kajó Imre tollá­ból. Mint kiderül, a vállalatnál tavaly 65 fegyelmi eljárást foly­tattak le, s a szabálytalankodó­kat minden esetben elmarasztal­ták. Különösen sok gondot okoz a munkahelyi alkoholfogyasztás. Tavaly 38 esetben szabtak ki fe­gyelmi büntetést ittasság miatt. Egy javíthatatlan italozót elbo­csátottak. Nem ritka a vezetői utasítások végrehajtásának meg­tagadása sem. A cikkíró helyesen állapítja meg, hogy a szigorú intézkedések, felelősségrevonások csak akkor hozzák meg a várt eredményt, a munkafegyelem szi- lárdulását. ha azokat a dolgozók nelyes hozzáállással támogatják. A. T. S. • Búzái István növény­védelmi szakmérnök a másod­termesztésre nevelt karalábé­palánták fejlődését, a rovar­kártevők elleni védekezés eredményét vizsgálja. (gtraszer András felvétele) gazdaságosan működik. Itt is ke­ressük a lehetőségeket a költsé­gek további csökkentésére, az eredmények növelésére, a másik két üzemmel összefogva. A ma­gunk részéről 20—25 mázsa lu­cernalisztet szállítunk a takar­mányozás segítésére. A tervezett 70 ezer pecsenyekacsa helyett, az állatférőhelyek helyes kihaszná­lásával 90 ezret nevelünk. A pártalapszervezet cselekvési programja felhívja még a gaz­daságvezetés figyelmét arra, hogy az építési ágazat legfontosabb feladata a Kalocsa környéki Ag­ráripari Egyesülés Agrokémiai Központjának ütemterv szerinti megépítése. A Március 15. Ter­melőszövetkezet ugyanis vállalta a központ felépítését. A miskei termelőszövetkezet­be az utóbbi három év alatt csaknem százötvenen léptek be, közülük 120-an harminc éven aluliak. Az aktív dolgozók átlag- életkora 40 év. A vezetőségé pe­dig 30. Az utóbbi években te­hát alaposan megfiatalodott a közös gazdaság. A jó eredmé­nyek, a javuló munkakörülmé­nyek vonzzák a fiatalabb gene­rációt is a mezőgazdasági ter­melésbe. Sürii István növénytermesztési főágazatvezető: — Igyekszünk erőnkhöz mérten megvalósítani terveinket. Sokat tanultunk elődeinktől, akik meg­alapozták a nagyüzemi gazdál­kodást. Hasznosítjuk tapasztala­tainkat. — Most legfontosabb felada­tunk egyike a több mint 1100 hektárnyi búza aratásának idő­ben történő befejezése. Az ütem­terv szerint 11 kombájnnal, ha az idő engedi, napi 120 hektárnyi teljesítményt alapul véve, tíz nap alatt végzünk a munkával. Arra törekszünk, hogy minél kevesebb szemveszteséggel biz­tonságba helyezzük a termést. ÉL. S. Javult a sertéshizlalás Borotán Nincs még nyolc esztendeje;^ hogy a borotai termelőszövetke­zetben az új, korszerű telepen el­kezdődött a sertéstenyésztés. Vesz­teséges termelés jellemezte az első éveket. A legnagyobb ráfizetés 1976-ban volt, több mint hatmil­lió forint. Az ezután következő esztendőben igen sok munkaszer­vezési és technológiai módosítás után, az akkor munkához látó új tsz-vezetőség irányításával sikere­sen változtattak az áldatlan hely­zeten. Tavaly az ISV-rendszerű telepen már több mint hárommil­lió forint nyereséget értek el. Nyolcszáz kocát és szaporulatát tartják az épületekben. A múlt évben 16 ezer hízott sertést érté­kesítettek és az idén is a tervek­nek megfelelő a hízókibocsátás. Javultak a telepen a gazdaságos- sági mutatók. Az egy kocára szá­mított húsértékesítés meghaladja a 20 mázsát, az elhullás pedig 14 százalékra csökkent. Noha ez utób­bival még korántsem elégedettek, azonban a három évvel ezelőtti­nek ez csupán fele, tehát jelentős az előrelépés. A telepen Hunga- hib—50 hibridsertést tartanak, amely egy kiló súlygyarapodáshoz 4 kilogramm takarmányt igényel. A hibrid egyéb jó tulajdonságai mellett — mint például a kielégí­tő szaporaság, átlagosan ugyanis egy-egy kocától kilenc utód szár­mazik —, hátránya, hogy 106—110 kiló körüli súlyt csak 250 nap alatt éri el. A sertéstelep felújítása foglal­koztatja a szövetkezet vezetőit, mivel a berendezések teljesen el­használódtak. Jövőre hozzákez­denek a munkához, ekkor hat­millió forintot költenek ilyen cél­ra, s az ezutáni években még mintegy tízmillió forintba kerül a további felújítás. Az 1980-as évek­ben növelik a süldőkibocsátást, és a tagságot is bevonják a sertéshiz­lalásba. Terveik szerint évente mintegy kétezer sertést adnak át a tsz-tagoknak, akik a süldőket az udvarokon levő, általában most kihasználatlan épületekben, ólak­ban nevelik és hizlalják. A szövetkezetben nemcsak a sertés-, hanem a juhtartást is fej­lesztik. Jelenleg 2300 a juhok szá­ma, ebből 1800 az anyajuh, hat év múlva viszont már ötezer tényé. • állatol tartanak. A borotai Borota Tsz-ben az latok abraktakarmányát az 19W- ben épített keverőüzemben állít­ják elő. Évente 20 ezer tonna tápot gyártanak a megyei gabonaforgal­mi és malomipari vállalatnak, s tőlük visszavásárolják a saját ál­lományuknak szükséges takar­mánymennyiséget. Tavaly újabb szárítóval is gyarapodott a szövet­kezet. Szükség volt erre az elmúlt esztendőben és most, az idei beta­karításkor is. A kukorica vetéste­rületét tavaly megkétszerezték és jelenleg is 1400 hektáron termesz­tik a takarmánynövényt. Cs. I. • Az ISV-rendszerű sertéstelepen tavaly több, mint 16 ezer sertést hizlaltak.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom