Petőfi Népe, 1979. július (34. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-11 / 160. szám
1979. július 11. • PETŐFI NÉPE • 3 Korunk nagy kérdései: a béke és a társadalmi haladás ügye Interjú Berecz Jánossal, a Központi Bizottság osztályvezetőjével — Korunk jellegére vonatkozóan többféle meghatározással lehet találkozni. Melyik az. amelyik a valóságos viszonyokat a leghívebben kifejezi? — Valóban sokféle jelzővel illetik ma korunkat. Ám egy korszak lényegét a társadalmi fejlődés folyamata határozza meg. A társadalmi-gazdasági változások elemzése alapján állapíthatjuk meg konkrétan a fejlődés irányát, fő tartalmát. Ebből tűnik ki világosain, hogy melyik osztály, milyen politikai erők, szövetséges mozgalmak határozzák meg a fejlődés menetét és nyomják rá bélyegüket a jövő alakulására, formálják, határozzák meg az emberiség útjának irányát. A világban az utóbbi fél évszázad folyamán hatalmas forradalmi változások mentek végbe. E folyamat kibontakozásának kezdetén a Szovjetunió létrejöttének történelmi ténye áll. A szovjet nép alkotó munkájának eredményeként — a nehézségek ellenére — a Szovjetunió szocialista nagyhatalommá fejlődött, és ezzel megdönthetetlen bázist teremtett a forradalmi folyamat továbbhaladásához. A fejlődés újabb jelentős tényezője a szocialista világrend- szer létrejötte és megerősödése volt. A munkásosztály hatalma ezzel kilépett egy ország keretei közül és nemzetközi erővé vált. Az emberiség sorsának alakulását mindinkább a szocialista világ- rendszer helyzete és magatartása határozza meg. A szocializmus történelmileg legyőzhetetlenné vált. Napjainkban a világban újabb hatalmas forradalmi folyamatok bontakoznak ki. A világ békés fejlődéséért és biztonságáért folytatott harcban ma három hatalmas erő egyesül: a szocialista világrendszer, a nemzetközi munkásosztály és a nemzeti felszabadító forradalmi mozgalom. E három erő egységes, összefogott fellépése újabb távlatokat nyit meg az emberiség jövőjéért, az imperializmus ellen folytatott harcban. A kapitalista világrendszer történelmileg visszaszorul, és az elmúlt fél évszázad folyamán súlyos vereségek érték. Nagy hiba lenne azonban lebecsülni befolyását és lehetőségeit. Bár az imperializmus általános válsága tovább mélyül, mégis hatalmas anyagi erővel rendelkezik. A nemzetközi burzsoázia gazdag tapasztalatokat halmozott fel az osztályharcban, és fokozza politikája agresszivitását. Vezetői jelentős mértékben felismerték, hogy rendszertik létéért küzdenek, s igyekeznek felhasználni a tudomány és a technika vívmányait uralmuk erősítésére, gazdaságuk fókozására, nemzetközi pozícióik védelmére. A jelenkori nemzetközi viszonyok legfontosabb realitása, elsődleges vonása tehát az, hogy két társadalmi világrendszer és ennek megfelelően két világpolitika — szocialista, valamint kapitalista politika — létezik egyszerre és folytat egymással osztályküzdelmet globális méretekben. — Korunk jellege hogyan függ össze az emberiség legalapvetőbb mai problémáinak megoldásával, mindenekelőtt a hábArú és béke kérdésével. valamint a forradalom és társadalmi haladás ügyével? — Korunkban a kapitalista társadalmat világméretékben váltja fel a szocializmus. Ez az egyes népek életében konkrét forradalmi változásokat jelent, és mint folyamat átfogja az egész emberiséget. Ez az esemény, akár robbanásként, akár tartás, elhúzódó folyamatként megy végbe, mindenképpen csak olyan forradalom lehet, melynek célja a szocializmus megvalósítása, az adott országban. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme és a Szovjetunió több mint hat évtizedes léte, majd a szocialista országok közösségéhek létrejötte és fejlődése történélmileg bizonyítja a korszakváltás szocialista jellegét. A szocialista orientációjú országok növekvő száma is alátámasztja ezt az értékelést. A mai korszakváltás minőségileg új tudományos-technikai feltételek között zajlik. A társadalmi célokat megvalósító osztályharc minden területen, minden felhasználható eszközzel folyik. A tudományos-technikai forradaV lom olyan erőket és eszközöket hozott létre, melyek hatásukban globálisak és tömegesek. Elsősorban ezektől függ minden társadalom anyagi létfeltétele, s ugyanakkor a forradalmi harc stratégiájának és taktikájának alakulását is jelentősen befolyásolják. Másrészt ezek a hatalmas erők rombolásra is felhasználhatók. A kapitalizmus elnyomó és kizsákmányoló jellege a háború állandó veszélyét hordozza magában, kockára téve az emberiség létét, az emberi civilizáció fennmaradását. Minden progresszív társadalmi erőnek és mozgalomnak számolnia kell ezzel a valósággal és lehetőséggel. A szocializmus megvalósításáért folyó osztályküzdelmet mind a nemzeti keretek között, mind a nemzetközi porondon ma úgy kell megvívni, hogy megakadályozzuk a termonukleáris világháborút és minél biztosabban kiiktassuk a háborúkat az országok kapcsolataiból. Ez bizonyosfajta együttműködést is szükségessé tesz, kompromisszumokat követel az ellentétes társadalmi osztályok intézményei között. Az együttműködés csak oly mértékű lehet, ami nem gátolja meg, nem teszi lehetetlenné a szocialista forradalmi folyamat végigvitelét, ' a szocialista országok vívmányainak védelmét. — Korunk legalapvetőbb kérdésével szorosan összefügg a nemzetközi enyhülés. Ezzel kapcsolatban a tapasztalatok meglehetősen erős hullámzást mutatnak. Megítélése szerint mi ennek az oka. és hogyan ítélhetjük meg jelenlegi állapotát és a perspektíváját? — Való igaz: a mai helyzetet az jellemzi, hogy az enyhülés a nemzetközi viszonyok fejlődésének fő iránya, de a folyamat kétségtelenül lelassult és ellentmondásossá vált. Miért következett ez be? Az enyhülési folyamat előző szakaszában a kialakult realitásokat kellett elismertetni. Az enyhülésnek abban az időszakában nagyon jelentős eredmények születtek, különösen Európában, a szovjet—amerikai kapcsolatokban, de néhány veszélyes hideg- háborús feszültséggóc felszámolásában is. A mostani szakasz eltérő. Ebben a szakaszban a megelőző, az eredményeket létrehozó erőviszonyok alapján állunk, bár a fejlődés tendenciája megerősödött a társadalmi haladás erőinek javára’. Lényegében tehát az erőviszonyok azonos színvonalán kell továbblépni. Éppen ezért ezt az időszakot nem a rendkívüli, nagy eredmények, hanem az enyhülés hétköznapjain végzett szívós építőmunka jellemzi, amikor mindennap harcolni kell az újabb megállapodásokért vagy a korábbi eredmények megvédéséért, és sokkal inkább érvényesíteni kell a kölcsönös érdeket. Ugyanakkor a burzsoázia hidegháborús körei is magukhoz tértek és az új körülmények között megtalálták a módját és lehetőségét annak, hogy nyomást gyakoroljanak a szocialista országokra, hogy akadályozzák a nemzetközi viszonyok továbbfejlesztését és, hogy nyomást gyakoroljanak saját osztályuknak azokra a köreire is, amelyek viszonylag reálisan tekintenek a nemzetközi helyzetre. Az enyhülés korábbi időszakában igazolódott, hogy ez a fejlődés elsősorban a társadalmi haladás erőinek kedvez. Éppen ezért a hidegháborús körök megpróbálják megállítani, visszafordítani a folyamatot. A viszonylag reálisabb csoportok a folyamatot lassítva keresik osztályérdekeik érvényesítésének módját, lehetőségeit a békés egymás mellett élés viszonyai között. A nagy nehézségek ellenére is optimisták lehetünk az enyhülés jövőjét illetően, ha minden érdekelt politikai erővel szívósan és következetesen harcolunk továbbfejlesztéséért. Ezt bizonyítja a szovjet—amerikai kapcsolatokban beállt javulás, a SALT—II. aláírása, a különböző társadalmi rendszerű országok vezetőinek gyümölcsöző találkozói, stb. — Az enyhülés útjában a fegyverkezési verseny jelenti a legfőbb akadályt, amelyet az erőpolitikát képviselő militarista körök kényszerítenek a világra. Az utóbbi években ezek egyre nagyobb aktivitást fejtenek ki, ez a körülmény milyen veszélyekre hívja fel a figyelmet? — A fegyverkezési verseny anyagi terhei általában ismertek. Nagyon sok adatot ismerünk ezzel kapcsolatban, mindnyájan tudjuk, hogy a világon most naponta 1 milliárd dollárt költenek fegyverre. Emögött anyagi erő van, nem papír. Tudunk más adatokat is, ezeket most nem akarom sorolni, viszont nem vizsgáljuk meg elég mélyen és közösen a militarizmus szociális-társadalmi hatását. Én erre szeretném felhívni a figyelmet. Először az imperialista militarizmus a társadalomban az erőszak legfőbb bázisa. Ezzel összefüggésben kell vizsgálnunk a terrorizmust is. A terrorizmus újabb hulláma a 70-es évek közepén és második felében kezdődött, me- gintcsak összefüggésben azzal, hogy fokozódott a fegyverkezési verseny és az „emberi jogok” kampánya antikommunista tartalmat kapott. Ezért szerintem a terrorizmust nem lehet csak nemzeti keretek között vizsgálni, gyökerei a nemzetközi imperializmusban és a militarizmusbam vannak. Jellemző, hogy abban a pillanatban, amikor egy országban a terrorizmus nagyobb arányokat ölt, baloldalinak álcázzák, a nemzetközi forradalmi mozgalomból (vett kifejezésekkel illetik) lopott mezbe öltöztetik, és az imperialista propaganda azzal vádolja a szocialista országokat, hogy ott képezik ki ezeket a csoportokat. A militarizmus továböi társadalmi hatása, hogy félelmet kelt az emberekben, azt a gondolatot ülteti el, hogy „rendnek” kell lenni a társadalomban, mert ha nincs rend, akkor az nemzetközi konfliktushoz, pusztuláshoz vezethet. A rend jelszavával igyekszik a reakció fékezni a tömegek társadalmi aktivitását, azt, hogy ne vegyék saját kezükbe sorsuk irányítását. Bízzák csak ezt a Kereszténydemokrata Pártra Olaszországban, az ellenzéki pártokra Nyugat-Németországban és így tovább. A fejlődő világnak is különösen sokat árt az imperialista militarizmus. Mondhatjuk-e mi barátainknak, a foradalmároknak a fejlődő világban, hogy elsősorban a belső kérdésekkel foglalkozzanak, hogy oldják meg az élelmiszer-termelést, hogy számolják fel az analfabétizmust, hogy szervezzék meg az egészségügyi ellátást, amikor állandó fenyegetettségben élnek. Angolának, Mozam- biknak szinte még nem volt egy nyugodt napja sem. Az állandó fenyegetéssel szemben valamilyen erőt szükséges szembeállítani, s ezért szűkös anyagi és szellemi kapacitásuk egy részét m védelemre kell fordítaniűk. Tehát általában a fejlődő világban is az imperialista militarizmus a társadalmi haladás, a demokratikus kibontakozás alapvető ellensége. A militarizmus nemzetközi hatása az erőpolitikában nyilvánul meg. A szabad útválasztás jogának biztosításához a legkedvezőbb nemzetközi feltételt a békés, demokratikus nemzetközi viszonyok jelentik, amikor tárgyalásokkal, megegyezésekkel kompromisszumokkal oldódnak meg a dolgok és előrehaladás van fontos nemzetközi kérdésekben. Az erőpolitika viszont ennek az enyhülési szakasznak az ellensége. Az erőpolitika gátolja az egyes országok fejlődését, gátolja a kérdések demokratikus megoldását, sőt, • az exportjának állandó veszélyét is magában hordozza. A leszerelésért és a militarizmus ellen folytatott harc nem egyszerűen az életbenmaradásért folytatott harc, hanem a szocialista forradalom kedvező nemzetközi feltételeiért folytatott küzdelem is. A békeharcnak két alapvető tényezője van. Az egyik az az erő, amely ellensúlyozza a nemzetközi imperializmus militarista köreit, a másik a tömegek mozgalma, amely arra irányul, hogy a saját kezükbe vegyék sorsuk intézését. Ha szembeállítjuk ezt a forradalmi demokratikus tömeg- mozgalmat, benne a kommunista pártokat is a szocialista országok katonai erejével, ha elnézzük az imperialista propagandának, hogy azonos módon kezeljen minden hadsereget, és ezzel megzavarja a tömegek gondolkodását — akkor a szocialista forradalom győzelmének. a társadalmi haladásnak és a békének nemzetközi feltételeit gyengítjük. — Az utóbbi hetek legnagyobb haderejú nemzetközi eseménye volt a SALT—II. aláírása. Miben látja a megállapodás jelentőségét az enyhülési folyamatban és várható-e, hogy ettől újabb lendületet kapnak a nemzetközi élet pozitív tendenciái? — A SALT—II. megállapodásnak több irányú jelentősége van. Először is bizonyítja, hogy a Szovjetunió, a szocialista országok következetes békepolitikája, megegyezési készsége még a legbonyolultabb területen is előbb- utóbb meghozza gyümölcsét. Másrészt igazolja, hogy a hidegháborús körök mesterkedései és rá- galmazási hadjáratai közepette is a világ két legnagyobb hatalmának, a szocialista Szovjetuniónak és a tőkés Amerikai Egyesült- Államoknak a vezetői megtalálhatják a kölcsönös érdekeknek azt a kompromisszumát, amely az egész világ békés jövőjéhez jelentős hozzájárulás. Bizonyítja, hogy a legbonyolultabb katonai kérdésekben is sikerült szívós tárgyalások közepette megtalálni az egyensúlyi arányokat. Ezzel újabb tárgyalások és megállapodások előtt nyitottak utat. Harmadrészt a SALT—II. az enyhülés eddigi fejlődésének a legnagyobb eredménye, és éppen ezért jelentősen visszahat az enyhülési folyamatra, erősíti azt, növeli az életképességét és hatékonyságát. De ne felejtsük el, hogy a SALT—II. megállapodás még nem lépett életbe. Az Egyesült Államokban ősszel kezdődik meg a ratifikálási vita a szenátusban. Az már a mai előcsatározásokból is látható, hogy a leszerelés ellenfelei, a fegyverkezési verseny megszállottjai — lényegében az emberiség ellenségei — nagy erőfeszítéseket tesznek a jóváhagyás megakadályozására. Ezek a körök valóban a tűzzel játszanak, amikor saját és megbízóik profitjának biztosítását tartják szem előtt a népek létét fenyegető háborús veszély csökkentése helyett. Ezért még csak fenntartással állíthatjuk, hogy a SALT—II. aláírása újabb lökést adott az enyhülési folyamat továbbviteléhez. Az aláírás óriási eredmény, de a veszély még nem múlt el. Változatlanul létszükséglet minden jóakaratú ember összefogása és aktív tevékenysége a fegyverkezési verseny megfékezése, a tényleges leszerelési megállapodások elérése és betartásának biztosítása érdekében. A biztonság, eddigi történelmi tapasztalatok alapján, vagy erőre, vagy bizalomra — két és több oldalú szerződésekre, megállapodásokra — felépített nemzetközi rendszerre támaszkodhat. Ez a nemzetközi rendszer még nem épült ki. Az eddig kialakult bizalom könnyen meginog, a fegyverkezési verseny megakadályozása még kiegyensúlyozatlan állapotban van: az eddig elért eredmények, megállapodások bizonyos fokig korlátozzák, vagy szabályozzák, de nem állították még meg. A leszerelésért folytatott harcnak van programja, amely reális és a néptömegek harcos fellépésével, a szocialista országok diplomáciai aktivitásával, a szociáldemokrata vezetők őszinte együttműködésével, a polgári politikusok józan, reális köreinek hozzájárulásával megvalósítható. Ezt a leszerelési programot alkotják a Szovjetunió kezdeményezései, a Varsói Szerződés Külügyminiszteri Bizottságának budapesti ülésén kidolgozoitt javaslatok, a Szocialista Internacionálé leszerelési bizottságának lépései és a különböző leszerelési tárgyalások témái. Van miért és — a SALT—II. aláírása is mutatja — lehet a siker reményében folytatni a harcot, a következetes tárgyalásokat. R. I. BARÁTAINK ÉLETÉBŐL Tvrdonicei lakodalom Tvrdonice Morvaország legdélibb csücskében fekszik. A gondosan karbantartott házak mellől nem hiányzik a virágoskert. A napsütötte domboldalakon szőlők húzódnak, a gyümölcsösökben mandula-, sárga- és őszibarackfák sorakoznak. Vidámak, ven- degszeretők, az itt élő emberek, szeretik a természetet és a mulatságokat. Különösen hangulatosak lakodalmaik, amelyek számos népszokást, hagyományt is felelevenítenek. A lagzi eseményei szigorúan megszabott rendben követik egymást. Mikor már a legények magukba szívtak egy kis „erőt”, a násznagy vezetésével színes me• Gyűrűt cserél a vőlegény és a menyasszony. netben elmennek a vőfélyért. Innen a nyoszolyólány házához indulnak — őt a menyasszony választotta ki legkedvesebb barátnői közül. A fél falu az ablakokban, az ajtóban, kiskapukban, s a járdán áll, míg a vőlegény házát is felkeresik. A fiataloknak bizony _ nincs könnyű dolguk. Az esküvő napján — még meg sem köszönték a szülőknek, hogy felnevelték őket — mindenféle humoros buktató és rigmus vár rájuk. A szülői házból kilépő vőlegényt például egy perlekedő leányzó fogadja, pólyásbabával a karján. Csak úgy. húzza a vőlegény kezét, hogy az övé a gyerek, hozzá tartozik. Olyan jól játssza az elhagyott kedvest, hogy a legény nem győz pironkodni. Hát még mikor a menyasszony háza elé érnek. A ház csukva, mindenütt csend, a függönyök lehúzva, s a kapura hatalmas tábla van akasztva: „A nagy hőség miatt az esküvő elmarad.” A vőlegénynek jóidéig csengetni, dörömbölni kell, míg végre mégis megnyílik a kapu. Ezután a menet szinte végigtáncolja, kurjongatja az utat egészen a tanácsházig, ahol a jegyeseket ünnepélyesen összeadják. A közeli parkból díszlövések hallatszanak az ifjú pár tiszteletére. Ekkorra már az egész falu nepe összefutott: a vőlegényes és menyasszonyos házban is lakoma várja a rokonokat, barátokat. A fiatal párnak egy tányérból kell ennie, de ez egy csöppet sem zavarja őket. Sőt boldogan ^mosolyognak. Fiatalok és előttük áll az egész élet. mim • Vidáman táncolnak a menyasszony háza előtt a fiatalok. Sok folyó földje... A helybeli indiánok nyelvén ezt jelenti Guantanamo. Kuba e déli tartománya zömmel mező- gazdasági terület, amelynek életét az elmúlt húsz év mégis alapvetően megváltoztatta. Az állatorvosi szolgálat megszervezése, a korszerű tejgazdaságok létesítése, az állatállomány összetételének javítása mind hozzájárult az új állattenyésztési rend kialakításához, és megteremtette a körzet továbbfejlesztésének lehetőségét. A tartomány híres csaták színhelye, s a spanyolok elleni függetlenségi’ harc számos nagy alakjának szülőföldje. Majd félmilliós lakosságának fiatalságát mutatja, hogy a népesség kb. egyharmada még iskolába jár. • Űj munkáslakások. • Szarvasmarhacsorda.
