Petőfi Népe, 1979. július (34. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-11 / 160. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1979. július 11. HALASI PANASZOK NYOMÁBAN „Csak azt tudjuk eladni, amit kapunk” Válaszol: Mészáros Imre, az áfész elnöke Kiskunhalas élalmiszer-kerekedelmét egyetlen cég, a helyi áfész tartja kézben. Négy húsüzlettel és összesen ötven élelmiszer-vegyes bolttal, árudával, illetve vállalati büfével — „egyeduralkodóként” — végzik a lakosság ellátását. Jó ez, vagy sem — nehéz volna egyértelműen állást foglalni. A szövetkezet szemszögéből bizonyára a nagyobb közösség, a város érdekeit tekintve azonban már lehetnek kétségeink. Sokakkal együtt valljuk ugyanis, hogy a monopolhelyzet kényelmessé, igénytelenné tehet egy vállalatot, míg a tisztességes konkurrencia mindenképp jótékonyan hat a szolgáltatások színvonalára. Hogy a Kiskunhalas és Vidéke ÁFÉSZ tevékenységével kapcsolatban ily hézagos közgazdasági fejtegetésbe bocsájt- koztunk, annak oka: a halasi vásárlóközönség nincs megelégedve a bolti élelmiszer-kereskedelemmel, s nemtetszését az utóbbi hónapokban a politikai és állami szervek különböző fórumain is rendszeresen kifejezésre juttatta. Ezzel is magyarázható, hogy néhány kritikus észrevétellel a legilletékesebbet, Mészáros Imre szövetkezeti elnököt kerestük fel. Az Ásványolaj-forgalmi Vállalat gondjai A mezőgazdaságban emelkednek leggyorsabban az igények A megyei tanács termelési és ellátási bizottsága a közelmúltban tárgyalta az Ásványolaj-forgalmi Vállalat Tiszántúli Központjának — amely Szolnokon van — tájékoztatóját, amelynek témája a megye lakosságának és a közületeknek folyékony energiahordozókkal történő ellátásáról szólt. A téma azért is időszerű, mert az energiahordozók iránti igény az utóbbi években rohamosan növekedett. Várható, hogy a VI. ötéves terv időszaka alatt az energiatakarékossági intézkedések, a szigorúbb gazdasági követelmények miatt a fogyasztás emelkedése mérsékeltebb lesz. — Talán a legsúlyosabb panasz: kevés, nem éppen kiváló minőségű és drága a zöldség. Drágább, mint az őstermelőknél, vagy mint a fővárosban. — Kérem, fogyasztási szövetkezetünk nem állít elő árut, csak forgalmaz — tárja szét a kezét Mészáros Imre. — Ezt tudomásul kell venni. Mi csak azt tudjuk eladni, arait kapunk és ha közelebb nincs, Csongrád megyéből is ide kell szállítani a zöldséget, ment a háztájikból nem hoznak eleget az emberek, legfeljebb a felét a szükségesnek, az itteni gazdaságok pedig nem termelnek semmit. Ezen kellene tehát legelőször változtatni. A primőr időszakban például napi 300—500 darab paprikára van igény. Ezért 160 kilométert kocsikázunk Szeged környékére. A fuvarköltség ennek ellenére nem emeli az árat. Mi minden esetben a megyei ZÖLDÉRT irányelvei alapján képezzük az árakat. Egyébként 18 élelmiszerboltunkba folyamatosan visszük ki az árut. Például június 28-án felvásárló- telepünkről egyebek között 458 kiló uborkát, 380 kiló zöldpaprikát, 203 kiló fejes káposztát, 242 kiló paradicsomot és 201 kiló újburgonyát osztattunk szét. — Gyakran hallani, hogy rossz a húsellátás... — Aki ezt mondja, az egyszerűen nem ért hozzá. A húsmeny- nyiség különben sem elhatározás kérdése. Évente mintegy 25 ezer sertést vágunk le és részben dolgozunk fel, saját vágóhídunkon. Ezen felül 40 ezer élő jószágot küldünk a húsiparnak. Nálunk is, mint mindenütt, elsők az iskolák, üzemi konyhák, a kórház és a vendéglátóipar. És az sem lebecsülendő, hogy a közeli községek lakói is Halason veszik a tőkehúst, meg a töltelékárut. — Szegényes a peremkerületi boltok kínálata, a kurrens cikkek egyáltalán nem jutnak el ezekre a helyekre. — Már megbocsásson, de egy ekkora városban túlzás peremkerületekről beszélni. Tény viszont, hogy legelőször mindig a központi áruházunkat, valamint a város öt különböző negyedében levő — ahogy mi nevezzük: gócponti — önkiszolgáló élelmiszerüzletünket töltjük fel. A kelendőbb áruféleségeket —, amelyekből, tudvalevő, a kelleténél sokkal kevesebb érkezik — szintén ez a hét egység kapja. Ez a mi üzletpolitikánk és nem hiszem, hogy okosabban meg lehetne szervezni a •terítésit. — Üdülők, kirándulók régi siráma: a kunfehértói csárdában nincs választék, ízetlen és sokba kerül az étel, hiányzik az üdítő, minősíthetetlen a kiszolgálás stb. — Ha igaz is, amit mond, ez már a múlté. Nemrég leváltottuk a teljes személyzetet, és sikerült feltölteni a létszámot. Szerintem a tavalyihoz képest összehasonlíthatatlanul magasabb a színvonal. Alapvetően más a pincérek hozzáállása, legalább tízféle ételt rendelhet a vendég és állandóan van sör, csapolt vagy üveges ... — 1979-ben milyen jelentősebb fejlesztést hajtanak végre a lakosság jobb ellátása érdekében? — Legnagyobb vállalkozásunk az új Park áruház. Minden erőnkkel azon vagyunk, hogy augusztus 20-án megnyithassuk. Végre elkészült a berendezése, nemsokára hozzálátunk az áruval való feltöltéshez. A létesítmény 1300 négyzetméter alapterületű, 18 millió forintot ér, s lesz benne egy kis ételbár is. Tizennégy milliós beruházás a vágóhídon a csarnok bővítése és a korszerű feldolgozósor kialakítása. Ezt is szeretnénk befejezni év végéig. Feltétlenül és sürgősen át kell építenünk továbbá a KlSZ-lakó- telepen az 1. számú élelmiszerboltot, mert jócskán kinőtte már a környék. K. F. A leggyorsabb az igények növekedése a mezőgazdaságban. A gépesítés egyre nehezebb feladat elé állítja az Ásványolaj-forgalmi Vállalatot, rövidített nevén az ÁFOR-t. A tanácskozáson Fülöp János, a vállalat tiszántúli központjának áruforgalmi főosztály- vezetője hangoztatta, hogy nagy felelősséget éreznek a mezőgazda- sági üzemek, intézmények, valamint a lakosság kőolajtermékigényeinek kielégítéséért. Annál is inkább, mert Bács-Kiskun megye a kissé mostohán ellátott területek közé tartozik. Ezért komoly fejlesztési terveik vannak. Az ellátás megszervezése A bizottsági ülésen a lakossági ellátás jobb megszervezése mellett a mezőgazdasági üzemek folyamatos gázolajellátása szerepelt leginkább. Ez érthető is, hiszen az aratás időszakában megnövekszik az igény, és minden évben visszatérő gond az őszi betakarításkor előforduló esetenkénti fennakadás, amely nehezíti a gépek üzemeltetését, illetve akadályozza azt. Ilyenkor, a gabonabetakarítás idején ritkábban van ellátási zavar, mert az üzemek általában feltöltött tárolótérrel kezdik meg a munkát. A nagyobb gondot az őszi betakarítás jelenti, mert ebben az időszakban nemcsak a mezőgazdaság felhasználása nagyobb. Jelentősen megnő a lakossági igény is a háztartás5 fűtőolaj és a petróleum iránt. A megyében öt ÁFOR-kiren- deltség, 22 töltőállomás, 18 ház- tartásifűtőolaj-eladóhely van, összesen megközelítőleg 6 ezer köbméter tárolótérrel. Ezenkívül 97 viszonteladóval kötöttek szerződést, akik 2750 köbméter tárolótérrel, s több mint 1500 kétszáz literes hordóval rendelkeznek, melyekből háztartási tüzelőolajat értékesítenek. Jelentős feladat még a világító petróleummal való ellátás. Ehhez több mint ezer hordóval rendelkeznek Bővítési tervek Az üzemi tárolóhelyeket is figyelembe véve, a megye gáz-, valamint tüzelőolaj-tárolótere megközelíti a 16 ezer 400 köbmétert. A mezőgazdasági üzemek szorgalmazzák a további bővítést, és az idén 1500 köbméterrel nő a tárolótér a gazdaságokban. Az őszi időszakban például azért van fennakadás esetenként, mert az éves felhasználás 34 százaléka a negyedik negyedévben kerül értékesítésre. Ilyenkor gondok vannak a vasúti tartálykocsival történő szállításnál, a hajón történő továbbításnál pedig az időjárás okozta nehézségek miatt voltak lemaradások tavaly. A gondokon a telepek bővítésével lehet segíteni. Az ÁFOR kecskeméti telepének rekonstrukciója megkezdődött. Ennek során két 5 ezer köbméteres gázolaj-, ugyancsak két. összesen 7 ezer köbméteres benzintartály épül. A kiszállítás meggyorsítására hat állásos tankautótöltő létesül. A gázolaj és a szuperbenzin betárolása távvezetéken történik. A generál kivitelező a BACSÉPSZER. A jövőre és az 1981-re beütemezett kivitelezői kapacitásról a vállalat még nem tudott nyilatkozni. Tompán töltőállomást létesítenek, amelyet jövőre üzembe szeretnének helyezni, Kiskunhalason szintén bővítés történik, amely a harmadik negyedévben befejeződik. A fáradtolaj gyűjtése Az energiatakarékosság érdekében megszervezik a fáradtolaj gyűjtését. Az ÁFOR dolgozói felkeresték és kérték a nagyfogyasztókat, hogy éljenek ezzel a lehetőséggel. Egyelőre 63 helyen gyűjtik a fáradtolajat, amelyet megfelelő eljárással újból hasznosítani lehet és jelentős energiamegtakarítást tudunk elérni. Felmerült a tanácskozáson az is, hogy az ÁFOR és a mezőgazda- sági szövetkezetek területi szövetségei együttesen keressék a lehetőségeket a .mezőgazdasági nagyüzemekkel a fáradtolajgyűj- tés és elszállítás jobb megszervezésére. Az ÁFOR képviselői ígéretet tettek arra — amit a jelentésben is megerősítettek —, hogy a megye ellátására az eddiginél nagyobb gondot fordítanak, nemcsak a lakosságra gondolva, hanem a mezőgazdasági nagyüzemek egyre növekvő, igényeit is figyelembe véve. K. S. Akik tehetik, segítsenek... A lapunkat rendszeresen olvasók jól tudják, s hasábokon sohasem foglalkozunk egyedi kérelemmel, magánjellegű problémával. Hogy ezúttal mégis kivételt teszünk, annak oka, hogy a magukra maradt, idős korú emberek nehéz gondjait társadalmi ügyként ítéljük meg, s a megoldáshoz a közösség támogatására számítunk. Kalocsai külterületen, a Szőlők köze 26. szám alatt lakik a 63 éves özvegy Striczki Istvánná, aki egyedülálló és gyakorta beteg. Nemrégen vette észre, hogy régi lakásának állapota egyre romlik, mert a falak fokozatosan vizesednek, repedeznek, s bármikor várható a kidőlésük. Az épület úgynevezett aláfalazása és szigetelése tehát nem tűr halasztást. A felkért kőműves szakember el is végezné a munkát, A zsákutca lakói Az értelmező szótár szerint a zsákutca olyan helyzet, amelyből nincs megoldáshoz vezető út. Az ilyen állapotot jó ideje a saját bőrükön tapasztalhatják a kecskeméti Fehér utca egy rövidke szakaszán lakók. A mintegy húsz család szinte csokorra való panasza azért is meglepő és a jogos háborgásra méltán okot adó, mert a városközpont közvetlen közelében fekvő területről van szó. A problémák sorában a legégetőbb, hogy ezeknek az embereknek több száz méterről kell hordaniuk a vizet, .mert a közkút a forgalmas Kurucz körút túlsó oldalán, az egyik munkás- szállás előtt van. Vízzel telt vödörrel, kannával nemegyszer negyedóráig is várakoznak' itt azok, akik a kútról hazafelé tartanak. Zebra nélkül roppant balesetveszélyes ez a kényszerű közlekedés. E környékbeliek régi kérése, hogy a szomszédos, a körút innenső oldala mentén fekvő üres telekre helyezzék át a kutat. A tanács ígéretet is tett az intézkedésre, amely máig várat magára. Nagyon sok kellemetlenség származik abból is, hogy a komfort nélküli lakások közelében található kisebb parknyi szabad térség be van kerítve, ezért a szomszédbeli vendéglátó egységekbe érkező autóikkal a zsákutcában parkolnak, holott ha szabad volna az említett terület, azon nyugodtan megállhatnának. A szabálytalan, ám csaknem elkerülhetetlen parkírozás következménye, hogy az utcaiak a tüzelőjüket, s egyéb áruikat képtelenek a lakásaikhoz fuvaroztatni, mert az álló járművek .mellett ■már lehetetlen közlekedni még a legkisebb lovas kocsival is. Különben amiatt is keseregnek olvasóink, mert korábban pénzt szedtek be az illetékesek tőlük az úttest portalanítására, illetve a járdaépítésre, de e tervből nem valósult meg semmi. ha valahol rátalálna a hozzávaló anyagra, a kis méretű téglára, melyből legalább ezer darab kellene. Minthogy a TÜZÉP-telepe- ken sehol nem forgalmaznak már ilyen árut, olvasónk végső kétségbeesésében szerkesztőségünkhöz fordult ajánlott levéllel: ,/Kérem, segítsenek egy bajbajutott, életveszélyes lakáskörülmények között élő idős, megrokkant egészségű asszonyon! Talán van még valahol régen gyártott, alapozáshoz kitűnően használható kis méretű tégla. Értesítsenek erről, vagy juttassák azt el címemre. Illő árat tizetek. Szeretném megmenteni az összedű- lés előtt álló otthonom.. Reméljük, hogy a nemes erényt példázó emberbaráti segítségben mielőbb részesül majd levélírónk! A környéket egyébként mesz- sziről felfedezi a járókelő, hiszen az orrfacsaró bűz szerteszét terjeng az állattartók jóvoltából, akik a trágyát több helyütt a szabadban tárolják, ahol ijesztően sok a légy, s ez fertőzés- veszélyt jelent. Minderre aztán csak ráadás, hogy a már szóba hozott lezárt terület kerítései mentén ugyancsak magasodnak a szeméthalmok és sokasodnak az ottani rovarok is. Az emberek rezignáltan mondják: ma már a legelmaradottabb falusi környezet is különb, mint amilyen körülmények közepette őt laknak a megyeszékhely centruma határán. Mellesleg nagyon sajátos képet fest e zsákutca szemétügye is. Tudniillik a lakóknak kötelező fizetniük a szemétszállítás díját, annak ellenére, hogy errefelé sosem volt, s ma sincs ilyen szolgáltatás. A Fehér utca 31. szám alatt lakó Oláh Mária el is határozta, hogy nem tesz eleget e kötelezettségének, mire bírósági végrehajtó kezébe .került a sorsa és a tartozása fejében a napokban foglalták le a televízióját. Az intézkedést kérő városi kommunális üzemet az mit sem érdekelte, hogy a nevezett a hulladékát külön- megrendel«» alapján’ volt kénytelen elSzáltft- tatni fuvarossal, akinek több mint ezer forintot fizetett a szolgálatáért. Még annyit: ez a zsákutca — így tudják lakói — jelenleg nem szerepel a szanálásra kijelölt területek sorában, amely döntésig esetleg öt-tíz év is eltelhet. Ám az utcabeliek addig is jogosan tartanak igényt az emberhez méltó körülményekre. Összeállította: Velkei Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/a. Telefon: 12-516 Lépéstartás Sokszor leírtuk, azonban mégsem lehet elégszer ismételni: a kereseti lehetőségeken túl a munkahelyi körülmények, az emberekkel való törődés, a róluk való gondoskodás, szabad idejük hasznos eltöltésének megoldása, a szociális létesítmények léte mind-mind együttesen hatnak a munkakedvre és intenzitásra, elősegítik a dolgozók munkahelyhez, sőt a községhez való ragaszkodását. Néhány településtől. üzemtől az említettek — úgy is fogalmazhatnám: a másodlagos dolgok — hiánya miatt válnak meg könnyen az emberek még akkor is, ha fizetésükkel elégedettek. Szerencsére, a jó példák száma az utóbbi időkben gyarapodott. • Geiger Endre főkönyvelő és munkatársa Gyarmati István gépkönyvelő az anyagfelhasználás adatait ellenőrzi a jakabszállásl Népfront Szakszövetkezetben. • Az időjárás okozta aratási kényszerszünetet kihasználva végzik a szokásos gépkarbantartást a Népfront Szakszövetkezet szerelői. Természetes folyamat Azok a közös gazdaságok, amelyek megalapozottan fejlesztik termelésüket, a másodlagos dolgokat sem hagyják figyelmen kívül, lépést tartanak a tagok növekvő igényével. Mégpedig úgy, hogy a folyamatot természetesnek, s nem csupán szükséges erőfeszítésnek tekintik. Ezek közé tartozik a ja- kabszállási Népfront Szakszövetkezet is. Gazdálkodására csupán egy jellemzőt írok: az idén kapták meg ötödik alkalommal a Kiváló Szövetkezet címet. Tehát olyan szövetkezet, amely évről évre sikerrel növelte termelését, a népgazdaság igényének, ugyanakkor a helyi adottságoknak is megfelelve alakította termelési szerkezetét, irányította a háztáji termelést. A tagok ragaszkodnak szövetkezetükhöz, sőt fiatalodik a gazdaság, a huszonévesek szívesen vállalnak itt munkát. A tartós kapcsolat alapja a munkakörülmények javítása. Geiger Endre főkönyvelő társaságában a legújabb szociális létesítményeket néztük meg, és szót váltottunk egyéb, a témához tartozó dolgokról is. — Szinte minden évben meg- toldjuk itt a központban levő épületet —, s mutatja a „ragasztás” nyomait, no meg az új épületrészt. Korábban ebédlőt, most tavasszal kis élelmiszerüzletet és orvosi rendelőt építettünk. A bolt árukészlete ötvenezer forint körüli és büféként működik, ugyanis reggelit, üdítő italokat és kávét is adnak, amit asztalok mellett lehet elfogyasztani. Olajos műhelyruhában egy idősebb férfi várakozik. Tőle érdeklődöm a büfé hasznáról: — Most a műhelyben dolgozom, traktoros vagyok — mondja Bó- doj? János. — Jól jött ez a büfé, nem kell a községi boltba szaladgálni, és minden van ... Reggelire veszek a munkatársamnak és magamnak tejet, kakaót, szalámit és zsömlét. A feleségem is a szövetkezetben dolgozik. Mielőtt hazaindul, itt bevásárol. Egyszóval örülünk ennek... A kis büfében naponta két-há- rom ezer forint értékű árut forgalmaz egyetlen eladó. Minden bolti áron kapható, mert a büfét nem sorolták osztályba. Csaknem kétmillió forint Az új épületrészben kapott helyett a fogorvosi rendelő. A váróban két, napbarnított asszony egymást vigasztalva, no meg bátorságra buzdítva várakozik. Amikor bevallom Hajda Ferencnének, hogy én bizony legjobban a fogorvostól félek, megered a szava: — Nyugodtan bemehet a mi orvosunkhoz, nem fog fájni. Mindenki szívesen eljön ide, asszonyok, férfiak. Még új fogat is lehel csináltatni, olcsón, esztéká- alapon. És ami fő, gyorsan. Hol van már az az idő, amikor Kecskemétre kellett beutazni egy foghúzás miatt... Egész napomat elvette a buszozás, meg a várakozás ... Elárulok én is valamit: előfordult, hogy amikor a kecskeméti rendelőbe értem, elmúlt a fogfájásom, nem is ültem be a székbe, hanem irány haza... S képzelje: itthon ismét fájt... Nevettünk a mindenkivel előforduló, bátortalanságjelző eseten, mire kinézett az orvos is dr. Dénes Bertalan, és beinvitált. — Olyan ennek a rendelőnek a felszerelése, mint a megyében a legmodernebbeké — kijelentő módban hangzott el a mondat, amelyet megtoldott az ottani orvosi műszerek, eszközök bemutatásával, s azzal is „igazolt”, hogy elmondta: valamennyi fogorvosi műveletet, gyógymódot el tud végezni. Laikusként csak annyit írtam jegyzetfüzetembe: bizony ez igaz lehet, mert ebben a fogorvosi rendelőben láttam először olyan vízcsapot, amit könyökkel mozdítva lehel megnyitni és elzárni. Elbúcsúzva az orvostól és betegeitől visszafelé sétálva Geiger Endre airól beszélt, milyen sokat változott a falusiak életmódja és felfogása. — A parasztember még öt-hat éve sem tudta elképzelni, hogy ilyenkor nyaralni menjen. Most egy-egy hétre ezt is „megengedik” maguknak. A harkányi két üdülőnket szeptember végéig százhú- szan keresik fel. A szállásért nem kell fizetni, az ellátásról mindenki maga gondoskodik. Kül- és belföldi kirándulások kerülnek a nyári programba. A napokban jött visz- sza hatnapos külföldi utazásról harmincöt tagunk, ők Velence és Bled nevezetességeit először láthatták. Jelentős az az összeg, amit különböző segélyekre, szórakozási, művelődési célra fordítunk. Az idei szociális és kulturális alapunk összesen egymillió-hétszázezer forint. Nemrég cseréltük ki a tévénket, most az étteremben, ami délután klubhelyiség, színes készüléken nézik a műsorokat. Vettünk még rex- és pingpongasztalt is . . . Azonos szinten — Nyár van. A mezőgazdasági munka első csúcsa, az aratás ideje. Vajon ezek a nyári szórakozások nem mennek a munka rovására? Felkészülten vártuk, hogy kombájnérett legyen*a gabona. Kalászost 350 hektáron termesztünk, a tagok földjein is betakarítjuk a termést. Kidolgoztuk a munkarendet. Zökkenőmentes lesz az aratás, terményszállítás. A szőlőben, a gyümölcsösben a zöldmunkák, meg a permetezés folyik. A kertészeti ágazat szintén szervezetten, rendben végzi feladatát. A földeken dolgozóknak minden délben autó szállítja a meleg ebédet... A szüret, az nagy munka lesz, akkor mindenki szünet nélkül dolgozik, még az irodisták is a szőlőben, vagy a gyümölcsösben segítenek. A kétkedésemre utalva pedig a főkönyvelő visszakérdezett: — Ne járjon talán a parasztembernek a nyári üdülés, a balatoni, a harkányi, az adriai strandolás? Éppen azoknak ne, akik az ég alatt esőben, vagy tikkasztó hőségben vagy éppen az istállók ammóniával terhes levegőjében dolgoznak napra nap? Ki maradna meg a mezőgazdaságban, melyik fiatal jönne ide dolgozni, ha mondjuk elrendelnénk, hogy júniustól novemberig nincs szabadság? Jelesen érvelt kérdéseivel Geiger Endre, s bizonyára senki előtt sem kétséges, hogy a föld művelői, a kenyérnek való, a gyümölcs, a szőlő termelői rászolgálnak a nyaralásra, úgy mint az ipari munkások. Szocialista rendszerünknek, a párt szövetségi politikájának része, és célja is, hogy megközelítően azonos legytvi a két osztály tagjainak munka- és élet- körülménye, mert ez a további előrehaladás egyik fontos feltétele. És az e korban élők igénye is, amellyel a mezőgazdasági üzemeknek lépést kell tartaniok. Csabai István
