Petőfi Népe, 1979. július (34. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-11 / 160. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1979. július 11. események sorokban A sandinisták csapatai a főváros felé tartanak MONGÓLIA ÜNNEPÉN Tegnapból a mába BUKAREST A hivatalos látogatáson Romá­niában tartózkodó Kurt Wald- heimet, az ENSZ főtitkárát fogad­ta Nicolae Ceausescu, Románia el­nöke. A tárgyalásokon a nemzet­közi élet időszerű kérdéseit tekin­tették át. A megbeszéléseken jelen volt Stefan Andrei külügyminisz­ter is. (AGERPRES) RÓMA A hivatalos látogatáson Olaszor­szágban tartózkodó Helmut Schmidt nyugatnémet szövetségi kancellár tegnap találkozott And­reotti ügyvezető miniszterelnökkel. A tárgyalások középpontjában az energiakérdés, az európai ügyek és az olaszországi belső helyzet állt. Schmidt ezután Alessandro Pertlni köztársasági elnökkel ta­lálkozott. (DPA) WASHINGTON Emil Wojtaszek, a Lengyel Nép­köztársaság külügyminisztere két­napos látogatásra Washingtonba érkezett. A látogatás során Wojta­szek megbeszélést folytat az ame­rikai kormány és a kongresszus vezető képviselőivel. A lengyel külügyminiszter egyebek között találkozik Vance amerikai külügy­miniszterrel, Juanita Kreps keres­kedelmi miniszterrel, Michael Elumeuthal pénzügyminiszterrel. Bob Bergland mezőgazdasági mi­niszterrel és Brzezinskivel, a Nem­zetbiztonsági Tanács vezetőjével. (MTI) CADIZ Jelentős földgázlelőhelyre buk­kantak a dél-spanyolországi Cadi- zi-öböiben. A lelőhely földgáztar­talékát kétmillió köbméterre be­csülik — közölte a spanyol olaj- társaság szóvivője. (AFP) SZÖUL A dél-koreai kormány hétfőn azonnali hatállyal átlagosan 59,2 százalékkal emelte az olaj és szár­mazékai órát. Az intézkedésnek — jelentések szerint — egyebek kö­zött az a célja, hogy a belső fo­gyasztás csökkenjen. (MTI) NEW \ORK „GloDal Shield ’79” fedőnéven az utóbbi 20 esztendő legnagyobb gyakorlatát kezdték meg hétfőn az amerikai hadászati légierő törzsei és egységei. A gyakorlaton az Egyesült Államok elleni „nukleá­ris támadás” során teendő felada­tokat végzik el. Az egy hétig tar­tó hadgyakorlaton az Egyesült Ál­lamok a stratégiai légierő több mint 30 légitámaszpontjáról mint­egy 650 bombázó és felderítő re­pülőgép vesz részt. (TASZSZ) „Somoza hadserege csatát vesz­tett: talán két-három hétre futja még a lőszerkészletekből, a Gua­temalán és Salvadoron át érkező szállítmányok egyre jobban aka­doznak, megsemmisült a gárda harci morálja és a sandinisták el­vágták egyes csapatok utánpótlá­si vonalait. A Masaya elleni tá­rnadós egyetlen eredménye az volt, hogy több mint 200 gárdis­ta életét vesztette, mintegy 300 pedig megsebesült. A tisztek kö­zül egyre többen állnak át, má­sok pedig amerikai vízumért fo­lyamodnak" — mondotta egy ma­gát megnevezni nem kívánó kül­földi katonai szakértő Managuá- ban. A Radio Sandino bejelentette: a sandinisták csapatai minden irányból Managua felé indulnak. Marton László, az MTI kikül­dött tudósítója jelenti: Osztatlan /meglepetést keltett Olaszországban Alessandro Per- tini köztársasági elnöknek az a döntése, hogy Bettino Craxit, az Olasz Szocialista Párt 45 éves fő­titkárát bízza meg az új kormány me g al a'k í t ásáv al. M égi e petéssel fogadta a hírt maga Craxi is, aki az. államfő kérésére Milánóból re­pült vissza Rómába és kereste fel Pertini államfőt. A meglepetés érthető. Olaszor­szág történetében még nem volt példa rá, hogy az ország állam­fője szocialista párti politikusra bízza az új kabinet létrehozását, és több mint harminc év óta ar­ra. sem, hogy a kormány élén ne kereszténydemokrata politikus álljon. A genfi leszerelési bizottság jú­lius 10-én, tégnap megkezdte az új tömegpusztító fegyverek el­tiltásának vizsgálatát. Az ülésen a Szovjetunó és az Egyesült Ál­lamok azonos szövegű dokumen­tumot nyújtott be. Ebben a tö­megpusztító fegyverek egyik le­hetséges fajtájának, a sugárfegy­verek eltiltásáról kötendő nem­zetközi egyezménytervezet főbb elemeire tesznek javaslatot. A rendkívül fontos javaslatról Leo- nyid Brezsnyev, az SZKP KB fő­titkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke és Jimmy Carter, az Amerikai Egye­sült Államok elnöke bécsi találL kozóján született döntés. Az ülésen felszólalt Magyaror­Egyes jelentések szerint Somo­za készen áll a távozásra és azt várja, hogy az Egyesült Államok határozza meg lemondásának ide­jét. Washington pedig arra vár, hogy valami módon meg tudja akadályozni a nemzeti újjáépítés kormányának hatalomra jutását. A Radio Sandino beszámolt ar­ról, hogy az Egyesült Államok a cél érdekében több vasat tart a tűzben. Washington szerette volna el­érni, ha a kormány felvesz a tag­jai közé néhány „mérsékelt” po­litikust. A sandinisták azonban nem tárgyalnak sem Julio Gu­tierrez tábornokkal, (aki 1965-ben az amerikaiak oldalán Dominiká­ba behatoló nicaraguai csapato­kat vezette), sem pedig Ernesto Fernandez Hollmann polgári Bettino Craxi a megbízatás el­fogadása után újságíróknak kije­lentette: tudatában van az or­szág oly régóta húzódó válságát okozó problémák súlyosságának és összetettségének. Arra fog tö­rekedni, hogy elnyerje a demok­ratikus és haladó politikai erők széles körének együttműködését, hogy megoldást lehessen találni a demokratikus közvélemény, -a munka és a termelés világa által alapvető fontosságúnak ítélt kér­désekre. A köztársasági elnök elhatáro­zását a kereszténydemokraták székházéban megrökönyödéssel fogadták, hiszen — mint a L'Unitá. az Olasz KP lapja írja — az utolsó pillanatig ragasz­kodtak ahhoz, hogy Pertini az ő második jelöltjük, Piccoli. a párt szág állandó genfi képviselője, dr. Domokos Mátyás nagykövet. Üdvözölte a közös kezdeménye­zést, amely a két nagyhatalom közelmúltban lezajlott bécsi csúcstalálkozójának pozitív kö­vetkezménye. Domokos Mátyás elemezte a létrejövő megállapodás szerepét a leszerelési egyezmények rend­szerében. Kifejezte reményét, hogy a bizottság a véglegesített szerződés tervezetét az ENSZ- közgyűlés 34., ez évi ülésszakára benyújtja. A továbbiakban a magyar kül­dött sürgette, hogy az egyes tö­megpusztító fegyverfajták eltiltá­politikussal (aki Somoza kor­mányzó pártjának a pénzügyi tit­kára). A felkelők rádiója ugyanakkor beszámolt arról is, hogy — mi­után egyre csökken a kilátás az Észak-Ameri kának kedvező tár­gyalásos rendezésre — az Egye­sült Államok puccsot próbál szer­vezni a nemzeti gárda harminc­hét magas rangú tisztjének rész­vételével, hogy Somoza letartóz­tatása és fiának megölése után el­ismerhesse majd az új katonai juntát. A Radio Sandino hangsúlyoz­ta: az amerikai tengerészgyalogo­sok jelenléte az ország határán egyértelműen a beavatkozás ve­szélyét jelenti. Costa Ricában til­takozási hullámot váltott ki az amerikai jelenlét. országos tanácsának elnöke mel­lett foglaljon állást. A L’Unita tegnap megállapí­totta : A köztársasági elnöknek az az elhatározása, hogy a szocialista párt főtitkárára bízza a kormány megalakítását, új, kiemelkedő fontosságú esemény, amelynek jelentőségét nehezen lehetne le­becsülni ... Bettino Craxi, kijelölt minisz­terelnök egyébként arra a kér­désre, hogy a kommunista pár­tot is hajlandó-e bevonni az új többség kialakításába, kitérően válaszolt. Hangoztatta, hogy elő­ször számba kell vennie lehető­ségeit, s utána kezdi csak meg tárgyalásait a politikai pártok képviselőivel. sára vonatkozó nemzetközi egyez­mények mellett a bizottság dol­gozzon iki olyan leszerelési meg­állapodást, amely egyszer s min­denkorra megtiltja az összes le­hetséges, új tömegpusztító fegy­ver 'kifejlesztését, gyártását és felhalmozását. Csak így lehet elejét venni annak, hogy a tu­domány és a technika terén be­következett haladás ne kerüljön a pusztítás szolgálatába. A magyar nagykövet emlékez­tetett arra, hogy a szocialista országok a leszerelési bizottság­ban számos javaslatot, konkrét megállapodás tervezetet nyújtot­ták be, amelyek alapján lehetsé­ges az átfogó jellegű egyezmény közeli kidolgozása. (MTI) Az Olasz Szocialista Párt főtitkára kapta a kormányalakítási megbízást MAGYAR FELSZÓLALÁS A GENFI LESZERELÉSI BIZOTTSÁGBAN A tudomány ne a pusztítást szolgálja! WASHINGTON Szembesítés a SALT-2-vel A stratégiai fegyverkezés veszélyes spirálját megállító SALT—2. egyezmény életében rendkívül fontos és kockáza­tos időszak következik. A Bécsben Brezsnyev ési Carter által aláírt egyezmény nemcsak a szocialista országok és — Kíná­tól eltekintve — a „harmadik világ” országainak támogatá­sát élvezi. Az egyezmény pozitív jelentőségét elismerték az összes fejletl nyugat-európai tőkés országok. Ezen az sem változtatott, hogy némelyikben (így például Angliában) álta­lános politikát tekintve a megelőzőnél lényegesen jobbolda­libb, konzervatívabb kormány vette át a hatalmat. A szenátorok kezében Némi leegyszerűsítéssel azt le­het mondani, hogy a SALT—2. egyezmény sorsa (és ezzel a még szélesebb körű SALT—3. irányá­ba történő átmenet ügye) az ame­rikai szenátus kezeibe van letéve. Az Egyesült Államok törvényho­zására ily módon óriási felelősség nehezedik. A jelenlegi világpoliti­kai helyzet egyik legizgalmasabb problémája, hogy az egyezmény ratifikálásának, jóváhagyásának vitája, amely a megfigyelők sze­rint októberig is elhúzódhat — mi­lyen eredménnyel végződik. Elöljáróban hangsúlyozni kell: a szovjet álláspont az ügyben telje­sen világos. Első ízben maga Brezs­nyev hívta fel a figyelmet arra, hogy a Bécsben aláírt egyezmé­nyen nem lehet változtatni. Majd utóbb Gromiko külügyminiszter is kifejtette teljes részletességgel a szovjet álláspontot. Ez a magatartás teljesen logikus. A SALT—2. egyezmény ugyanis csaknem hét esztendeig tartó tár­gyalássorozat szülötte. Ráadásul a jelenlegi amerikai adminisztráció (élén Carter elnökkel és Brzezins- ki nemzetbiztonsági főtanácsadó­val) 1977-ben, az elnöki periódus kezdetén a SALT-ügyben rendkí­vül negatív magatartást foglalt el. Szakítottak a Brezsnyev és Ford elnök között létrejött Vlagyivosz­tok! megállapodás alapelveivel és olyan új megközelítési módot dol­goztak ki, amely egyoldalú előnyö­ket biztosított volna az Egyesült Államoknak. Mindez azt jelentette, hogy az 1977 elejétől 1979 nyaráig tartó tárgyalássorozatban amerikai rész­ről távolról sem „galambok” vet­tek részt. Az egyezmény techno­lógiailag rendkívül bonyolult, nagy katonai és tudományos fel- készültséget is igénylő rendelke­zéseit amerikai részről a Penta­gon legilletékesebb szakértői tár­gyalták meg, illetve vizsgálták át, és az amerikai „katonai establish­ment” felelős vezetői minden egyes ponton érvényesíthették ál­láspontjukat. Így jött létre a rend­kívül kényes és kiegyensúlyozott kompromisszumot tükröző SALT- szérzcdés, amelynek a szó legszo­rosabb értelmében minden egyes szavát külön mérlegre tették és azt természetesen nemcsak a szov­jet, hanem az amerikai katonai szakértők is szinte nagyítóval vizs­gálták. Változtatás nélkül Ilyen körülmények között telje­sen logikus az a szovjet álláspont, hogy a kompromisszum rendkívü­li kiegyensúlyozottsága miatt a legkisebb változtatás is „megölné” a SALT—2. egyezményt. Jellemző, hegy maga Carter, sőt a közismer­ten kemény vonalat képviselő Brzezinski is elismerték: a szená­tusnak úgy kell ratifikálnia a SALT-egyezményt, ahogyan azt Bécsben aláírták. Tehát változta­tás nélkül. Carter és az amerikai adminiszt­ráció problémája lényegében bel­politikai jellegű. A Watergate- ügy óta ugyanis az amerikai sze­nátus féltékenyen ügyel az alkot­mányban biztosított jogaira és el­veti a túlságosan erős végrehajtó hatalom, az úgynevezett „birodal­mi elnökség” gondolatát. Ennek következtében (eltekintve az eny­hülés olyan megátalkodott ellenfe­leitől, mint Jackson szenátor és csoportja a demokrata párt. jobb­szárnyán, vagy a republikánus párt Reagan és Goldwater nevével fémjelzett szélsőjobb szárnya) szá­mos középutas szenátor is „köte­lességének érzi” a Bécsben aláírt SALT—2. kritizálását. Előre kell bocsájtani: a szenátorok elsöprő többségének egyszerűen nincs is elég katonai szakértelme ahhoz, hogy a rendkívül bonyolult meg­állapodás részleteihez érdemben hozzászólhasson. Éppen ezért a veszély nem is a SALT—2. szerződés frontális el­utasítása — hanem az, hogy meg­felelő ismeretekkel nem rendelke­ző szenátorok tucatjai (egyébként alkotmányos jogukkal élve) úgy­nevezett „módosításokat” javasol­nak az egyezményen. A legnagyobb kockázat Ez a legnagyobb kockázat. S nyíltan meg kell mondani: e pil­lanatban a SALT-egyezmény vál­tozatlan formában történő ratifi­kálásának még nincs meg a szük­séges kétharmados többsége az amerikai szenátusban. A Szovjet­unió természetesen a legnagyobb felelősséggel közelíti meg ezt a problémát. Erre vall, hogy Byrd szenátor, a demokratapárti több­ség vezetője szovjetunióbeli útján egy és háromnegyed órán keresz­tül Brezsnyevvel, majd. több mint két órát Gromiko külügyminisz­terrel tárgyalt. Emellett a szovjet szakértők széles körével is konzul­tál) éj részletes felvilágosításokat kapott az általa feltett kérdésekre. A Szovjetunió tehát a maga ré­széről minden erőfeszítést megtesz, hogy a szenátus vezetői birtoká­ban legyenek az objektív tények­nek és módjuk legyen egyetérteni a saját elnökük által is aláírt ok­mánnyal. A helyzetet persze bo­nyolítja, hogy Carter elnök más természetű, gazdaságpolitikai és energiaügyi nehézségei miatt a szenátus hangulata feszült és az elnök enyhén szólva nem áll nép­szerűsége magaslatán. Nyilvánvaló azonban, hogy az emberiség sor­sát és létkérdéseit érintő egyez­mény jóváhagyása nem függhet belpolitikai és hangulati kérdések­től. Erre az Egyesült Államok sze­nátusának s rá kell ébrednie. —i —e Középkori viszonyok, vallási béklyók, több évszázados függő­ség — ez jellemezte a huszadik század fordulóján Mongóliát. 1021-ben, amikor a szovjet Vörös Hadsereg segítségével az antifeu- dális és imperialistaellenes forra­dalom győzedelmeskedett, és megszületett a népi hatalom, az ország a legelmaradottabbak közé tartozott a világon. Szuhe Bator csapatai július 11-én foglalták el a főváros, Urgát (ma Ulánbátor) — e napot azóta is Mongólia nemzeti ünnepeként tartják nyil- iián. A hazánknál tlzenhatszor nagyobb (viszont csak másfél millió lakosú) ország élete a fél századnál alig hosszabb idő alatt gyökeresen megváltozott. A mon­gol forradalom eredményei az el­múlt 58 évben világtörténelmi jelentőségű példaként elsőként bizonyították: a kapitalizmus ki­hagyásával, a fejlődés egy ala­csonyabb fokáról közvetlenül is lehetséges a szocializmusba átlé­pés. Megtörték a lámák uralmát, kulturális forradalom zajlott le — az írástudatlanság ma már a múlté — kialakult a munkásosz­tály. Egységes szocialista gazda­sági rendszert hoztak létre, s je­lenleg agrár-ipari országként már a szocializmus anyagi-műszaki bázisának megteremtését tekintik központi feladatuknak. Ezt írják elő a Mongol Népi Forradalmi Párt utolsó, 1976-ban megtartott XVII. kongresszusának határoza­tai is, amelyeknek valóra váltása azóta is sikeresen folyik. A közép­ázsiai szocialista ország nemzeti jövedelme 1970 óta másfélszere­sére bővült, az ipar fejlődése pe­dig még ennél is dinamikusabb volt; az elmúlt 30 évben a tizen­ötszörösére nőtt. Változatlanul döntő fontosságú az állattenyész­tés. (Mongólia az egy főre jutó állatállomány terén világelső!), a mostani, hatodik ötéves tervben vi­szont fontos feladat lett belter­jesebbé tétele. Ennek hozzá kell járulnia az évszázados nomád, pásztorkodó életforma átalakítá­sához is. Mongólia ma már 'csak földraj­zilag számít távolinak; az ország 1962-ben csatlakozott a KGST- hez, s azóta hazánkkal is évről évre bővülnek kapcsolatai. Ma­gyar szakemberek (például geo­lógusok, térképészek és hidroló- gusok) százai vettek és vesznek részt számos gyár üzembe helye­zésében, az ásványkincsek feltá­rásában, kutak fúrásában. Az 1971-ben elfogadott Komp­lex Program különös súlyt fektet Mongólia további gyors ütemű fejlődésére. Az összekötő szálak erősségét jelzi, hogy Mongólia külkereskedelmének mintegy 96 százalékát a szocialista gazdasági közösség tagállamaival bonyolít­ják le. Fiatal lakosságának ere­jére támaszkodva (a népesség majd fele még 16. életévét sem töltötte be) Mongólia megalapo­zottan dolgozhat nagyszabású, ám reális terveinek valóra vál­tásában. (szegő) Magyar vezetők üdvözlő távirata A magyar vezetők üdvözlő táviratot küldtek Jumzsagijn Cedenbal- nak, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottsága első titká­rának, a Mongol Népköztársaság Nagy Népi Hurálja Elnöksége el­nökének, Zsambin Batmönhnek, a Mongol Népköztársaság Minisz­tertanácsa elnökének. A táviratban a magyar nép és maguk nevében szívből jövő jókívánságaikat és elvtársi üdvözletüket küldik a test­véri mongol népnek nemzeti ünnepük, a mongol népi forradalom győzelmének 58. évfordulója alkalmából. „Megelégedéssel állapítjuk meg, hogy a közös szocialista célok felé haladva mind jobban kiszélesedik és egyre gazdagabb tartalmat kap pártjainknak, országainknak és népeinknek a marxizmus-leninizmus és a proletár internacionalizmus elvén alapuló sokoldalú együttmű­ködése, testvéri barátsága” — hangoztatja a többi között a távirat, melyet Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, és Lázár György, a Magyar Népköztár­saság Minisztertanácsának elnöke írt alá. Ugyancsak táviratot küldött' Apró Antal, az Országgyűlés elnöke is, amelyben köszöntötte Nyamin Luvszancsültemet, a Mongol Népköz- társaság Nagy Népi Huráljának elnökét. A Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsa, a SZOT, a KISZ, az Országos Béketanács és a Magyar Nők Országos Tanácsa ugyancsak táviratban üdvözölte a mongol partnerszervezetét. (MTI) LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT 8 Szadat és Begin a tárgyalóasztalnál Szadat egyiptomi elnök és Menahem Begin izraeli miniszterelnök a tárgyalóasztalhoz ült Alexandriában. A megbeszélések első részé­ben a két politikus négyszemközt — a kíséret tagjai nélkül — ta­nácskozott. Később csatlakozott hozzájuk a két delegáció. A tanács­kozás két témakört foglal magában. Az egyik. Egyiptom és Izrael vi­szonyának a további javítása, a másik megvizsgálni annak lehető­ségeit, hogy fel lehetne-e gyorsítani a megszállt területek autonó­miájáról májusban kezdett eszmecsere ütemét. Mind egyiptomi, mind izraeli források szerint ezúttal — hasonlóan, mint az alacsonyabb szintű megbeszéléseken — csupán az első témakörben születhet ered­mény. Egyiptom és Izrael álláspontja között a megszállt területek kérdésében áthidalhatatlan az ellentét. (MTI) Bács-Kiskun megyei Művelődési Központ 6001 Kecskemét, Május 1. tér 1. PL: 79. Pályázat A Bács-Kiskun megyei Tanács és a Bács-Kiskun me­gyei Művelődési Központ pályázatot hirdet a megyében élő és alkotó fafaragóknak, melynek célja a tárgyi népművészeti hagyományok ápolása és továbbfejlesztése. A pályázatot három kategóriában hirdetjük meg: 1. használati tárgyak és gyermekjátékok készítése, 2. szobor-igényű alkotások készítése, 3. népi hangszerek készítése. A pályázatra a Megyei Művelődési Központban lehet jelentkezni írásban, 1979. július 10-ig (Kecskemét, Május 1. tér 1.). A jelentkezési lapon és minden fa­ragáson a pályamunkák címét, méretét fel kell tün­tetni. A fafaragásokat 1979. július 30-ig kell a MMK-ba el­juttatni. A nagy méretű munkák szállítását, írásbeli kérésre az MMK vállalja. A díjak odaítéléséről a meghirdető szervek által fel­kért bíráló bizottság dönt. A díjak kiosztására a megyei fafaragó kiállítás és tábor megnyitásán kerül sor. A pályázatról bővebb felvilágosítást Csőrszné Zele- nák Katalin ad. Kecskemét, 1979. május 24. Bács-Kiskun megyei Művelődési Központ _______ ,____ 922

Next

/
Oldalképek
Tartalom