Petőfi Népe, 1979. július (34. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-08 / 158. szám
4 • PETŐFI NEPE • 1979. július 8. A KECSKEMÉTI MAGYAR-SZOVJET BARÁTSÁG TSZ A kecskeméti Magyar—Szovjet Barátság Termelő- szövetkezet párt- és gazdaságvezetése értékelte az MSZMP Központi Bizottságának 1978. március 15-i — a mezőgazdaság és az élelmiszeripar helyzetére vonatkozó — határozatának végrehajtását. Megvitatta az eredményeket, s a tennivalókat. Ez utóbbinál figyelembe vették az időjárás okozta károk pótlására teendő intézkedéseket is. A határozat végrehajtásáról szóló jelentést a kecskeméti városi párt-végrehajtóbizottság is megtárgyalta. Kutatja a gazdálkodás tartalékait 0 A termelőszövetkezet gabonatároló telepe. Az értékelés dinamikus fejlődésről adott számot. Igaz, sok gondja is van a gazdaságnak, de ezeket közös erővel igyekeznek megszüntetni. Sajnos, az élet, a gazdálkodás mindig újabb és újabb ellentéteket, problémákat szül, amelyekkel becsületesen birkózik a vezetőség és a tagság egyaránt. Ennek is 'köszönhető, hogy a fejlődés töretlen és a gazdaság az elmúlt évek során öt alkalommal nyerte el a kiváló címet. Öntözés A növénytermesztésről szólva. Kása Antal, a közös gazdaság elnöke elmondja, hogy 1977-hez viszonyítva, az idén csaknem hatszáz hektárral növelték a kukorica vetésterületét, a búza- és a takarmánytermő táblák rovására. A búza átlagtermésének növelésével óhajtották pótolni a mennyiséget. Sajnos, az idén az időjárás nem kedvezett a kalászosoknak. A kieső takarmányterületet pedig a melléktermékek feldolgozásával ellensúlyozzák. — Lehetőségünk van 72 ezer mázsa szársiló előállítására — hangoztatja az elnök —, és a hibridkukorica-vetőmag termesztésénél az apasorok növényállományának betakarításával 30—40 ezer mázsa kukoricasiló-alapanyagot tudunk pótolni. Sokat jelent, hogy a Füzesgyarmati Lucernatermesztési Rendszer segítségével beszereztünk egy kükoricaszár-feldolgozót, valamint egy szalmazúzó gépet. A tengeri öntözésével számottevően növeljük a terméshozamot. Tudvalevő ugyanis, hogy Kecskemét város tisztított szennyvizét felhasználják a közös gazdaságban, különösen a hibridvetőmag, valamint az árukukorica és a takarmánytermesztésben. A Bajai Kukorica- és Búzatermesztési Rendszer által a gazdaságnak lehetősége van a legújabb termesztési módszerek és fajták alkalmazására és kipróbálására. — A Központi Bizottság határozatának megfelelően, ültetvényeinkben is növeltük az eszközhatékonyságot —’ magyarázza az elnök. — Növeltük az exporthányadot. A felvásárlás és az exportigényeknek megfelelően, főként csonthéjasokat és bogyós gyümölcsűeket telepítünk. 1978- ban 35 hektáron létesítettünk új ültetvényt, az idén 30 hektáron szándékozunk, jövőre pedig to-, vábbi 70 hektáron. Főbb gyümölcsök : a meggy, a kajszibarack, alma, ribiszke. A Hosszúhegyi A‘lmatermesztési Rendszer szak- tanácsadói segítségével gyorsan alkalmazzuk a tudomány legújabb módszereit. Sajnos, az idén a fagykár elég sok gondot okozott. Legnagyobb kiesésünk a kajszibaracknál van, csak 25 vagonra számíthatunk. Tizenöt va- gonnyi lett a meggy, körülbelül ennyi a ribiszke is. A városi pártbizottság határozatainak megfelelően, növeltük a dísznövénytelepek termelését. A város parkosítását tovább segítjük azzal, hogy továbbfejlesztjük a .meglevő díszfaiskolát. Fontolgatjuk egy ezzel a témával foglalkozó termelési rendszerbe való belépést is. A gazdaság együttműködik a bőriparral, a gyümölcstermesztésben, szörpök készítésében. Költségcsökkentés Az intézkedési tervük alapján 1977-ről 1978-ra 39 százalékkal, erre az évre pedig újabb 16 százalékkal akarják növelni a tejhozamot. Ez azt jelenti, hogy az idén 4000 liter tehenenkénti hozamra számítanak. Az V. ötéves tervidőszak alatt megkezdett fajtaváltást befejezik. A népgazdasági igények figyelembevételével fejlesztik a hízómarha-tenyésztést. Jelentősen csökkentik az egy kilogramm húsgyarapodáshoz szükséges takarmány felhasználását. Az idei esztendő négy hónapját figyelembe véve, 2,63 forinttal csökkentették a takarmányköltségeket egy kilogramm marhahúsra vetítve. Természetesen, segítik a háztáji gazdálkodást, elsősorban takarmánnyal, szaktanácsadással. Az elmúlt esztendőben a hízómarha és a kisállatok mellett a háztájiban mintegy hétezer sertést hizlaltak. A Füzesgyarmati Lucernatermesztési Rendszer segítségével nemcsak a 'melléktermékeket dolgozzák fel, hanem korszerűsítik a technológiát a rét- és legelőgazdálkodásban. Jó együttműködés Az eredményekben döntő szerepe van annak, hogy jó az együttműködés a párt- és a gaz- daságveztés között. Erről Méhest Zoltán, a pártvezetőség titkára nyilatkozik. — Kiemelkedő feladatnak ' tekintjük a gazdasági munka segítését, ellenőrzését, irányítását. A Központi Bizottság 1978. március 15-i határozata alapján intézkedési tervet készítettünk, amelyet következetesen igyekszünk végrehajtani. Állásfoglalásunkat különböző gazdasági fórumokon ismertettük. A ránk váró feladatok végrehajtására részleteiben is kimunkált, átfogó alapdokumentum készült, amelynek fő jellemzője a gazdaságosságra és a hatékonyságra való törekvés. A központi bizottsági határozat végrehajtását állandóan figyelemmel kísérjük. Az idén a hatékonyság és a minőség jegyében a gazdaságvezetéssel közösen munkaver- seny-felajánlásokat kezdeményeztünk, melynek eredményeként csaknem ötmillió forint 'tiszta eredménynövelést vállalták a kollektívák. Jelenleg húsz brigád versenyez a kitüntető szocialista címért. Intézkedési tervet dolgoztunk ki arra vonatkozóan is, hogyan pótoljuk az időjárás okozta károkat. A gazdaság pénzügyi mérlegét egyensúlyban -tartjuk és — ha a munikaverseny tartalékait is figyelembe vesszük — terveinket miég túl is teljesítjük. A termelőszövetkezet munkájának eddigi értékeléséből kitűnik tehát, hogy a szövetkezet párt- és gazdasági vezetése a tagsággal összefogva, a Központi Bizottság határozatának megfelelően szervezi a mezőgazdasági termelést. Feladatnak tartják még azt is, hogy fokozzák az együttműködést a városban tevékenykedő mezőgazdasági üzemekkel. K. 8. A munkaügyis szigorúan végigmért, aztán megkérdezte, bírom-e a ládaemelgetést, majd igenlésemre aláírta a kemény lapocskát. Konzervgyári belépő volt, amely igazolta, hegy tulajdonosa „sm", azaz segédmunkás. Egy hónap alatt, kemény munkával, ezerhétszáz forintot kerestem. A vége felé már keresztnevemen szólítottak az asszonyok, s amikor hat órakor kerbekurjantották, hogy „vacsora”, maguk között szorítottak helyet az asztalnak használt fórumládáknál, s megkínáltak a másik üzemrészből szerzett uborkával is. Ezerhétszáz forint nagy pénz volt akkoriban, s nemcsak arra jó, hogy farmert, egy-két divatos inget, könyvet vásároljak rajta, hanem arra is, hogy saját bőrömön érezzem, mennyit kell érte dolgozni. Sokat kellett. Osztálytársamnak protekciója volt, ezért mondta — inkább csak pénzt keresni szegődött, ami szóhasználatban nem a „dolgozni” ige megfelelője volt. Benziri' hátnál mosta az ablakot, s bár mindössze két hétig koptatta az erre használt szivacsot, mégis kerek háromezer forintot vágott z-.ebre, ami a másodikos gimnazistának legalábbis óriási összeg tolt, ha ugyan nem valóságos vagyon. Ez a háromezer forint nemcsak arra "volt jó, hogy magnóvá változzék, hanem — akkori és mai nézetem szerint — arra is, hogy bizonyítsa; nem mindig az keres többet, aki hasznosabb munkát végez (ugyanis konzervgyári segédmunkásságomat minden szerénytelenség nélkül magasabb rendűnek tartom, mint a benzinkúti ablakmosást) Az évek teltek, s ma már nem nagy pénz ezerhétszáz forint, ám gimnazisták most is vannak, akik a nyári szünidőben egy hónapra, pár hétre munkát vállalnak valahol. Majdnem úgy írtam — mert Nyári diákmunka hiszen bizonyos kifejezések idővel automatikusan kínálják magukat —, hogy „most is vannak olyanok, akiknek szülei nem engedhetik meg maguknak, hogy gyereküket hazai vagy külföldi táborba, körútra köldjék, sőt, a tanév eleji könyv- és füzet be-t szerzés is gondot okoz". Holott a helyes fogalmazás épp ellenkező értelmet kölcsönöz a mondatnak: most is vannak olyanok — növekvő számban —: akiknek nem okoz gondot mindez. Azaz, pontosabban forgatva a szót: a nyári diákmunka jó ideig szükség- szerű lesz még. Nyár végén soha nem mulasztom el végigkérdezni fiatalabb évjáratú ismerőseimet, hol dolgoztak, merre jártak. Ki ilyen, ki amolyan élményeket mesél, de sajnos, azok vannak többségben, akik szerint mindenhez inkább van köze júliusi—augusztusi' elfoglaltságuknak, mint a munkára neveléshez. Van, aki hivatalhoz került. Már az első nap hivatta a főnök: egy hónap nem nagy idő, belejönni úgysem tudna a feladatokba, így inkább húzza meg magát, váljék észre nem vehetővé. A szabadságolások miatt egyébként is üres szobában ez játszi könnyedséggel megvalósítható volt. A pénzt a hónap végén hiánytalanul megkapta, el is költötte, ám azt az érzést, hogy dolgozni tulajdonképpen nem is olyan nagyon muszáj, már alig lehetne kétségessé tenni előtte. A gyakorlati tapasztalat ugyanis sokszor az glvek ellen szól. Tudom, hogy az a jó munkahely, ahol kevés munkával lehet sok pénzt szerezni. Ezért is népszerű — például — az utcai újságárusítás. A lányok — többnyire mind csinosak — fürgén lépdelnek a kereszteződések piros közlekedési lámpája előtt veszteglő kocsik között, és újságonként szemrebbenés , nélkül vágják zsebre a kettest, s a sok kicsi sokra megy elve alapján tekintélyesnek mondható keresetet mondhatnak magukénak naponta. A baj nem is az, hogy elfogadják a borravalót, s még csak az sem nagyon bűn, hogy darab idő múltán meg' sem fordul a fejükben, hogy vissza kellene adni a két forintból, hanem az, hogy valami olyasmi rögzül eszükben, ami tulajdonképpen nem helyes elv nem mindig kemény munka' gyümölcse a nagy kereset. Kerülgetem, kimondani nem nagyon akarván a lejáratott, de mégiscsak hasznosnak és fontosnak tűnő kifejezést: életre nevelés. Tagadhatatlan, hogy ebben a munkára nevelés játssza a főszerepet. Am az is tagadhatatlan, hogy jócskán van tennivaló, hiszen — tessék csak kipróbálni — pozitív példát jószerével senki sem tud, ami bár nem tudományos értékű megállapítás, de a maga szubjektivitásával együtt’ is elgondolkoztató: nem beszélve must a kollektív lógásnak is tekinthető szakmai gyakorlatokról. Ismerem a statisztikákat: diákjaink nyáron ennyi és ennyi forint értékű munkát végeztek el üzemeinkben, termelőszövetkezeteinkben. Mondom, ismerem az adatokat. Mégis, talán egyszer nem ártana közzétenni azt a kimutatást is, amelyik azt mutatja ki, hogy ennyi és ennyi forint értékű munkát végezhettek volna el — ha mindenki komolyan veszi a dolgát. Tanulságos adat lenne, vélem. Hozzátéve, hogy a sajnos, rossz helyzetért nem a fiatalok a felelősek. Változást? Igent Ballal Jónef Elektronikus növénytermesztés Az emberiség gyorsan növekvő száma nagy feladat elé állítja az élelmiszer-termelést: gyorsabban több, olcsóbb élelmiszert kell előállítani, hogy elegendő jusson a világ minden tájára. A mezőgazdaság jelenlegi módszerei mellett is jelentősek még a tartalékok, annak ellenére, hogy ma még a mezőgazdasági termelés nagymértékben függ az időjárástól és számos egyéb tényezőtől. Sok lehetőség rejlik még a nagyobb hozamú növény- és állatfajták előállításában, a vegyszerek fokozott fel- használásában, a gépesítés nagyobb elterjedésében, a termés jobb megvédésében. Ezekkel a törekvésekkel párhuzamosan az automatizált -növénytermesztés irányában is sokat ígérő kutatások folynak. Ennek lényege, hogy kis területen, a növények optimális életfeltételek között, a -külső hatásoktól függetlenül fejlődhetnek. Legújabban arról érkezett hír, hagy vezető japán elektronikai cégek részvételével a Hitachi-gyár kutatólaboratóriumában az elektronikus vezérlésű, talaj nélküli, gyári növénytermesztés első lépéseként megalkották az automatikus növénytermesztési rendszer kísérleti modelljét. Elektronikus rendszer méri és biztosítja a fotoszintézishez szükséges és optimális oxigén-, széndioxid- és páratartalom- szintet. A 90x90x120 centiméteres kísérleti kamrában a -kísérleti növény, a „szaradana”, a fejes saláta egyik fajtája, ötször olyan gyorsan fejlődik, mint a hagyományos módon termelt saláta. A kísérleti növénytermesztési rendszert természetesen számítógép vezérli. Európa több országában függőleges növényhá0 Képünkön: a japánok kísérleti növénytermesztési berendezése: jobbra a növénytermelő kamrát vezérlő számítógép, középen egy mikroszámítógép, balra a növénytermelő kamra látható. zakkal kísérleteznek, a napfény maximális kihasználását. lehetővé tevő acélszerkezetes, 30—40 méter magas tornyokkal. Bennük a vizes kultúrában c1- helyezett növényeket egy végtelenített szalag m gatja függőleges irányba. V.V.V.V.V/.V.V.V.V.V.V FÖLDES ANNA: így élt Móra Ferenc (23.) A világért sem szeretném, ha korszerű tankönyvek helyett ezekből tanítanának az általános iskolákban. De Móra tankönyvei a maguk idején nemcsak a gyerekeknek, hanem egész családoknak szállították házhoz a kultúrát. Manapság, amikor magától értetődő dolog lett a nyári nép- vándorlás, alig érthető. hogy Mórának 1925-ig kellett várnia arra, hogy először átléphesse az országhatárt. És talán még akkor sem szánta volna rá magát az olaszországi utazásra, ha orvosai nem ijesztenek rá. A napsütötte Olaszország sötét, szomorú napokat és éveket élt akkoriban. Két éve, hogy a fasiszták kerültek az ország kor- mányrúdjához, népellenes parancsuralmi rendszert teremtettek. Az útirajzaiból összeállított kötetben (Beszélgetés a ferde toronnyal) van egy érdekes párbeszéd: az író találkozása az igazi, lelkes fasisztával, aki történetesen kovács, és azért szegődött a hatalom szolgálatába, mert abban bízott, hogy a vezér nemsokára új háborút csinál, és akkor nagy szükség lesz a kardkovácsokra. Móra azonban megmagyarázta neki, hogy ha reményei valóra válnak is, a vezér rendeleté szerint minden olasz gyereknek ki kell majd tanulnia a kovácsmesterséget, hogy maga csinálhassa a puskáját. A várható, végzetes verseny veszélye tüstént szembefordította a kovácsot a vezérrel, olyannyira, hogy menten kötelet hurkolt annak babérkoszorúsra rajzolt fejére. Pillanatképbe sűrítve ennél találóbban nem mutathatta volna meg senki, hogy min alapszik és milyen ingatag a fasiszták hatalma. Mit látott meg Móra Olaszországban? Milyen képet adott a világ olvasóinak tapasztalatairól? Meglátta Hebők János magyar parasztembert, aki valami magyar zarándokcsoporttal maradt le. és Szent István meg Hunyadi János emlékét kereste Velencében. Meglátta a Doberdónál ott maradt katona? Giuseppe Arida sírját, és rajta a kőbe vésett „Miért” szót. Azután Zia Niát, a „városfejlesztési tervek" miatt csaknem kilakoltatott nyolcgyermekes özvegyet, a génuaiak rongyos fehérneműjét, a leszakított fasiszta plakátokat, és még sok egyebet. Két esztendővel első látogatása után ismét csak orvosi parancsra ült vissza a vonatra Móra, hogy tüdőtágulását, szívmegnagyobbodását és a túlfeszített szellemi munka minden testi ártalmát kiheverje. S az irány ismét az Adria partja. Pihenése asonban megint csak a munka. Túl a palánkon, Spanyolországban is járt Móra Ferenc, méghozzá a gazdasági világválság évében, 1929-ben. A kép, amelyet a Túl a palánkon című kötetben Hispániáról alkot, minden szép színek gazdag árnyaltsága mellett sem vonzó. A Daru utcai szűcsné fia mindvégig idegenül bolyongott Madrid, Barcelona és Toledo utcáin. Idegen maradt számára a spanyol utca, amelynek járókelői javarészt cipőt pucolnak, kisebb részt cipőjüket tisztíttatják. Idegen, unalmas és elrettentő az ember alantas ösztöneire építő bikaviadal. Még a spanyol templomok kőcsodái is inkább riasztják, mint vonzzák. Útirajzot írni, hogy valaki két lábbal magyar földön maradjon, és mégis szemléletesen érzékeltesse egy idegen világ sajátos, különös hangulatát, úgy, mint Móra tette — nagy és nehéz írói teljesítmény. Magyarnak kell* hozzá lenni és európainak. Ének — két kötetben A munkát Móra mindig is többre becsülte a sikernél. Az ünnepléstől meg eleve borsózott a háta: szerényebb volt annál, semmint, hogy szívesen állt volna fel saját szobrának talapzatára. De a húszas években nem is nagyon kényeztették ilyesmivel. 1927-ben viszont barátai fejükbe vették, hogy Móra Ferenc szegedi életének 25. évfordulója — országos ünnep lesz. Csak a legilletékesebb, az ün- ntpelt tiltakozott: „Bolondság az egész jubileum, utóvégre mindennap meg lehetne tartani valaminek az évfordulóját. Példáúl az első szivarét... Aztán meg a dátum is téves. Én már harmincegy éve foglalkozom irodalommal.” A szegedi kollégákat és a Lantos Rt. könyvkiadót azonban nem zavarták a tények, hiszen Bartos Imre és Fehér György múlt századi versezeteit ők nem sorolták Móra Ferenc életművébe. Annál nagyobb fontosságot tulajdonítottak a lapokban kallódó tárcáknak, történeteknek. Hiszen akkoriban már akadt olyan lelkes olvasó. aki az újságokból kivágta, összefűzte vagy füzetbe ragasztotta Móra írásait, és alkalomadtán ezt a „háztáji kiadást” de- dikáltatta a szerzővel. A gyűjteményes Móra-sorozat tehát feltétlenül irodalmi sikert és jövedelmező üzletet ígért. Csak egyvalami hiányzott Lantoséknak a kiadásra szánt anyagból: az új regény. Móra először igyekezett elhárítani az ostromot. Elfoglaltságára hivatkozott és arra, hogy Szegeden, a napi munka körforgásában nem ér rá regényt írni. A kiadó nem fogadta el a mentséget. Móra háta mögött megállapodott az ő hivatali gazdájával, a város polgármesterével, hogy a Kultúrpalota igazgatója a magyar irodalom érdekében akkor megy szabadságra, amikor csak akar. Mivel az éjt nappallá tevő munka amúgy is kikezdte egészségét, Móra végül is beadta a derékét, hallgatott az orvos és a kiadó unszolására, és 1927-ben elutazott Abbáziába, amely akkor Olaszországoz tartozott. Abban bízott, hogy hat nyugalmas hét alatt az Adria partján majd csak elfogja az ihlet. Már az előző regény írásakor rájött arra, hogy a témák mindig úgy nyüzsögnek az író körül, mint nyári alkonyaikor a muslincák: egyfolytában látja őket, amikor nincs, rájuk szüksége, és annál tolakodóbbak, minél jobban hessegeti őket. Hanem amikor komoly szándékkal közéjük kap, akkor vagy mind elviszi a szél, vagy úgy teleszalad velük a marka, hogy nem tudja elválasztani egyiket a másiktól... Most is az történt, hogy akárhány téma szappanbuborékjával kísérletezett az Adria partján, mind széttüsszentette az önkritikája, mire a szalmaszál végén előbújt. Még korábban dédelgetett avar tárgyú történelmi ré- gén'yterve is bekerült a szellemi lomok közé, a híres Móra-féle „limbusba”, ahol írói műhelyének elintézetlen és elintézésre váró ügyei, hamvába holt ötletek és biztató tervek, verstöredékek és megválaszolatlan levelek várták a feltámadást. Végül is a regényírásra szánt hatodik hét végén levélben közölte a kiadóval: ne várjon tőle regényt a jubileumi esztendőre. De ha mindenáron ragaszkodik egy új Móra-könyvhöz, a kundombi hun-avar temető monográfiájával talán még időre ■ elkészülhet ... A levél elment, és Móra megkönnyebbülésre várva indult sétálni. A kudarc súlya azonban mégiscsak nyomta a vállát. És ahogy töprengve rótta a tengerparti utcát, egyszer csak meghallotta, hogy a kis templomban éppen harangoznak. Ahogy megszokott mozdulattal hozzáigazította az óráját a harangszóhoz, hirtelen belehasított a gondolat. Eszébe jutott, hogy Szegeden ezen a napon. április 24-én, Szent György napján, egy órával később zárják a kapukat. Holnap reggel búzaszentelő napjára virrad. És könnyen lehet, hogy a hazafelé vezető úton, valahol a határon, még találkozik is a precesszióval ... (Tudniillik, a Márk- napi búzaszentelő menettel.) Amikor gondolatai idáig értek, már szinte látta maga előtt a falusiakat: a fehér karinges papot, a lehajtott fejű Mátyásokat és szüléket, a tiszta szemű Marikákat és Péterkéket. (Folytatása következik.)