Petőfi Népe, 1979. július (34. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-25 / 172. szám

1979. július 25. • PETŐFI NÉPE • 3 Meglátták benne a fantáziát Az a szerencséje Érsekcsanádnak, ennek a 2300 lelkes községnek, hogy Baja közelében fekszik, és kedvező autóbuszjáratok kötik össze a Sugovica- parti várossal. Másképp nem viselné ilyen türelem­mel — például a fodrászati szolgáltatás hiányát. Mert egyéb szolgáltatások még csak-csak. Egyik­másikra már azt is mondhatnánk, hogy sőt... Van ugye egy nyugdíjas oipész, egy fénfiszabó s női varrók többen is dolgoznak. Aztán a téesz építőbrigádja, valamint a község hét kőművese szé­pen ellátja a lakossági, esetenként a közületi igé­nyeket. A néhány lakatos is meggyőzi a szakmá­jába vágó javításokat, vagy vaskapu- és kerítés- megrendeléseket. Van tévészerelő kisiparos, és a Gelka is rendszeresen végzi szervizszolgáltatását — Bajáról kijárva. Hanem — mint céloztunk rá — a fodrászat... Működik egyszál férfifodrász-kisiparos, s ezzel be is van fejezve. A hölgyek részint arra kény­szerülnek, -hogy — magad uram, ha szolgád nincs, esetleg egymás -haját „csinálják”, vagy ha idejük van, busszal benyangalnak Bajára. Pláne ha a szé­pítkezés kozmetikai színvonalú kívánalmai vezetik őket,-Nem -mindig volt e téren a maihoz hasonló űr Érsekcsanádon. Mert létezett itt egykoron a Duna menti Ipari Szolgáltató Szövetkezetnek férfi- és nőifodrász-részlege egyaránt. Hárőm éve azonban bezárult az ajtó a férfi kuncsaftok előtt. Majd a női részleget érte el joggal a KÖJÁL — köz­egészségünket óvó — keze. Higiéniai hiányosságok miatt. Hát hogyne; a gondozatlan miliő, meg hogy mellékhelyiség! „ügyekben” is a presszóba kellett eljárni a személyzetnek — eléggé indőkolttá tették a 'határozott intézkedést. Elég csak pillantást vetni 1-es számú felvéte­lünkre, hogy a KÖJÁL eljárásával tökéletesen egyetértsün-k. Hisz’ ha külső megjelenésében is ilyen rút volt az a részleg, milyen lehetett belül? Nyilván — a legszebben kiművelt frizura is csak feleannyi örömet váltott ki a vendég hölgyből ilyen szomorú környezetben. No de most már ez sincs. Pedig lehetett volna. Elannyira, hogy már tető alá jutott az ügy ... De lássuk csak a dolgok folyamatát. A vázolt viszonyok sürgetésére is — 1976 tavaszán — okos szóbeli megállapításra jutott az érsekcsanádi tanács és a Duna menti Ipari Szolgáltató Szövetkezet. En­nek értelmében építtetnek egy kétszintes házat, amelynek földszintjét — 250—300 ezer forint rész­hozzájárulás fejében — a szövetkezet kapja meg, emeletén pedig a tanács alakíttat ki 400 ezer fo­rintot érő pedagógus lakást. A földszinten elterve­zett beosztás szerint egy-egy helyiség jutott férfi, illetve női fodrászatra, s kettőjük közt a kozme­tikai részlegre. Ebben az értelemben el is kezdődött 1976 tava­szán az építkezés, és még a tél beállta előtt tető alá került az emeletes -ház. Igazán szép munkát végzett a Búzakalász Tsz építőbrigádja. Az épü­let alsó traktusa — -mint Maróti Dezső tanács­titkár mondta — díszére -vált volna a szövetkezet­nék is ... Volna ... Mert ékkor -közölte a szövetkezet, -hogy mivel vidéki fejlesztésre nem kaptak keretet, csak vá­rosira, — sajnos kilép az ügyletből. Hát ha erre nincs pénzük, nem lehet mit tenni. <Bár ez kiderülhetett volna előbb is, mielőtt áll a ház.) Már most mi legyen? Ha nem sikerül gyorsan más partnert találni, a tanács más célokra tartalé­kolt pénze fog benne feküdni a földszint költsé­geiben. A jó kapcsolatoknak köszönhetően, a legjobb he­lyen kopogtatott a tanács: a Hosszúhegy! Állami Gazdaságnál. Ennék igazgatója, dr. Mátyus Gábor és Varsányi József beruházási osztályvezető nem a váratlan beruházással járó nehézségekre gondolt, hiszen erre nem volt tervük —, hanem meglátta a lehetőségben a fantáziát. Hajlandók voltak mind­járt segíteni. Százezer forintot még az évben ki­szorítottak, 150 ezret pedig a rákövetkező évben adtak bele. • Summa sutnmárum, azóta a neveztes földszinten kialakították vegyes élelmiszerboltjukat. Rögtön ön- kiszolgáló rendszerben, s az áruk komoly részét saját -termékeik teszik ki. Azóta hetenként kétszer kapható itt tőkehús is; előtte ilyen nem volt. Má­sodik képiünk tanúsítja, hogy igazat beszéltünk, amikor arra céloztunk, hogy az a bizonyos földszint „díszére vált volna a szövetkezetnek is.” — Az emeleti pedagóguslakásba pedig 1977 augusztusá­ban költözött be Szalay Gyula iskolaigazgató, aki azelőtt Bajáról járt (ki munkahelyére. ... Csak fodrászat nincs jelenleg. Tóth István NAPKÖZBEN: A Bozsó-gyűjtemény AZ ÁRINTÉZKEDÉSEK NYOMÁBAN (2.) Ár, költség, dotáció Az árstabilitáshoz fontos politikai érdekeink fűződnek. Sokan az árstabilitáson mérik gazdasági helyzetünk szilárd­ságát, az életszínvonal alakulását. Az aktív árpolitika, az ár­arányok céltudatos módosítása viszont a műszaki fejlesztés­nek, a választékbővítésnek, a termelési szerkezet korszerű­sítésének hatásos eszköze. Segítségével rugalmasan, gyorsan feloldhatók a termelési folyamatban és a lakosság ellátásá­ban keletkező feszültségek. A magasabb ár révén elérhető többletnyereség a termelésben és a forgalomban egyaránt nagy ösztönző erő. S a tervszerű, szabályozott ütemű árszín­vonal-növekedést ellensúlyozó erőteljesebb béremelés, az ár­növekedés ellenére is lehetővé teszi a béreknek a végzett munka szerinti fokozott differenciálását. A nyitvatartási napokon — pénteken, szombaton és vasárnap — nagy forgalom van a Bozsó- gyűjtemény termeiben, a kecske­méti Klapka utcában. A kíváncsi­ság érthető és indokolt. Való­ban olyan ritka gyűjteményt lát­hat az ember, amely gazdagságá­ban, tárgyi sokaságában, érdekes­ségében, értékeiben talán a sop­roni Storno-házban található. Az elrendezésen látszik a gondosság, a hozzáértés, az épület kialakítá­sán pedig a város bőkezűsége, a tervezők bravúros munkája. Egyáltalán és összességben az a szeretet, amellyel Kecskemét, a megye, az itt élő, dolgozó embe­rek „birtokba vették” a nagyér­tékű gyűjteményt, az a büszke­ség, amellyel ezt bemutatják min­denkinek: ingyen! A termeket járva, a tárgyak fölé hajolva, a buttéliák tréfás ajánlásait olvasva, évszámokat böngészve azonban felötlik az emberben valami: úgy érzi, hogy nincs eléggé védve az, amit lát. Pontosabban nincs minden véd­ve. Túlságosan „közel” vannak a látogatókhoz igen értékes, noha parányi tárgyak: ezüst szelencék, miniatűr festmények, gyönyörű tányérok stb. Valljuk be, nem vagyunk egyformák. Nem min­denkire hat egyforma erővel a látvány, a közelség kísértése. A gyűjtemény termeiben — különö­sen ha egyszerre sokan meglepik — a két őr vajmi keveset tudna tenni abban az esetben, ha valaki olyan szándékkal lépné át a kü­szöböket, hogy „emléktárgyat” fog magával vinni. Biztos, hogy sikerülne. Mert nagyon szép a bizalom, de azért ezt sem sza­bad túlzásba vinni, különösen olyan helyen, ahol igen értékes tárgyakat mutatnak az ország, s majdan a világ minden tájáról érkező embereknek. A Bozsó-gyűjteményből szelle­mi gyarapodáson, élményeken kí­vül mást nem vihet az ember. Nincs valami prospektus, netán egy-egy ritkább tárgyról színes lap, esetleg a házról — kívülről, belülről — kép. Bizonyára nyi­tott kapukat dönget az újságíró, aki reméli, hogy mindezek elké­szítése folyamatban van. Reméli azt is — több ezer olvasója ne­vében —, hogy a gyűjtemény a látványon túl többet is fog adni, méghozzá hamarosan. Például sokkal több és nagyobb hatású lehetne a gyűjtemény közműve­lődési funkciója, ha az érdeklődő nem csak azt látná, hogy íme, itt köcsögök, tálak, cserépedények vannak, hanem elolvashatná egy melléjük tett cédulán, hogy mi­kor készülhettek, melyik „család­jához" tartoznak a mesterség mű­vészetének. Mindezt a többi tárgyról is elmondhatjuk. Jó lenne például a gyönyörű és már eddig is százak által megcsodált bútorokról többet tudni: mikor készülhettek, esetleg ki volt a művész (mert ehhez már a mes­ter kevés). Látogatásom során tapasztal­tam, amint a remekbe készült óránál a feleség suttogva meg­kérdezte a férjet: mennyit érhet ez? Az emberek még ilyesmire is kíváncsiak, de ezet felmérni, gondolom, nagyon nehéz lenne egy antik óránál, amiről sajnos nem tudjuk meg, mikor készült, mert a mester csak a nevét vés­te a táblácskára, de az évszámot már nem. Hiába keresi az udvari „ke­rengőben” elhelyezett szobrok, csempék aláírásait is. Legalább annyit, hogy mikor készülhetett, netán, hogy miként került a gyűjteménybe, hol találták. Pél­dául a gyönyörű szökőkút. Té- pelődik a látogató, hogy ezt ki­fejezetten ide készítették mosta­nában, vagy ez is a gyűjtőmunka eredménye? Nem ismeri fel a három görög filozófust sem, eset­leg Szákratészt a pisze orráról... Mindezt természetesen azért mondtuk el, hogy jelezzük a kö­zönség igényét. Bizonyosak va­gyunk abban, hogy mindezek nem nekünk jutottak először eszünk­be, de mert a Bozsó-gyűjteményt megkedvelte — mondhatnánk csodálja — a közönség, csakis az említettek fokozatos megszünteté­se révén fogja betölteni közmű­velődési rendeltetését — még ha­tásosabban. Gál Sándor Sétahajó — csütörtökön A Bács-Kiskun megyei Idegen­forgalmi Hivatal és a Mecsek Tourist szerződése értelmében a Baranya megyeiek a nyári idény­ben minden csütörtökön hajóki­rándulást szerveznek Bajára. Míg a vendégek a várossal ismerked­nek, addig az idegenforgalmi hi­vatal bajai kirendeltsége szervez sétahajózást a turistáknak. Az el­ső alkalommal száznál is többen vettek részt a hajókiránduláson. Képmagnóra veszik a szabálytalankodókat Képmagnós kocsival követik a gyakran szabálytalankodó válla­lati gépkocsivezetőket hajtás köz­ben, s aztán a szabálytalanságo­kat levetítik nekik a szegedi Vo­lán 10. számú Vállalatnál. A ko­rábban kedvezőtlen baleseti hely­zeten új jutalmazási rendszerrel is igyekeznek javítani. Az elmúlt héten csupán Kalo­csán, két olyan súlyos közlekedé­si baleset történt, amely általá­ban nem jut a rendőrség tudomá­sára, s így statisztikailag sem ki­mutatható. Azokról a kerékpáros szerencsétlenségekről van szó, ahol a gyermek lába beakadt a kerékpár első, vagy hátsó kere­kének küllői közé, roncsolódik, törik, s a gyermek egész életére nyomorék maradhat. Mint már. említettük, ezek a balesetek nem jutnak a rendőrség tudomására, a szülők nem jelentik be, sőt a gyermek sérülését az orvosok előtt is mással magyarázzák. E ritkán nyilvánosságra kerülő bal­esetek ügyében kerestük fel dr. Janik Kálmán gyermekorvost, aki ezzel kapcsolatban a következő­ket mondta. — Három évvel ezelőtt 187 ke- rékpárbalesetes gyermeket kel­lett ellátnunk, akik talán még ma is szomorú emlékként őrzik azo­kat a borzalmas perceket, amikor lábuk a küllők közé szorult. A gyógykezelés és a gyógyulás hosz­Nemcsak szándékainktól függ Politikai érdekeinknek megfe­lelően, amennyire csak lehet, visz- szafogjuk az árfelhajtó erőket. De az áralakulás nem csupán szán­dékainktól, elhatározásainktól függ. A termelési költségek, az ár­színvonal növekedését évek óta döntően külső tényezők okozzák. De a gazdasági fejlődéssel együtt­járó költségnövekedések belső té­nyezői sem elhanyagolhatók. így például növekednek a bérköltsé­gek a munkaigényes és nehezen gépesíthető iparágakban és szol­gáltató ágazatokban. A munka­béreket ugyanis, hosszabb távon, az országos átlaghoz hasonlóan kell növelni akkor is, ha a terme­lékenység a munka kézműves jel­legénél fogva stagnál, vagy csak szerény mértékben növekszik. A béremelések, sőt a fejlesztések is ilyen területeken növelik a ter­melési költségeket, s előbb vagy utóbb az árakat is. De fordított esetben, ha a termelékenység az országos átlagnál gyorsabban emelkedik, annak mindenekelőtt az eredményesen dolgozó kollek­tíva látja hasznát. Növekvő igények - növekvő költségek Növekszenek az anyagköltségek, amelyek a termelési költségek kétharmadát teszik ki. A termeié, kenységre jutó, úgynevezett fajlagos anyagfelhasználás termé­szetes mértékegységben mérve csökken, értéke növekszik. (A mezőgazdaságban a korszerűsítés, az iparszerű termelés kísérőiéként a felhasznált anyagtömeg fajlago­san is növekszik.) Az anyagköltsé­gek növekedése sem mindig az importár-emelkedések következ­ménye. Hozzájárul ehhez az érté­kesebb. igényesebb anyagok, a szakosított kooperációs termékek növekvő felhasználási aránya is. A fejlesztések gyakran szintén növelik a termelés költségeit. A házgyári lakások, a könnyűszer­kezetes iskolák, üzletek drágáb­bak a hagyományosnál. De a nö­vekvő igények, az ismert munka­erőhiány miatt csak ilyen korsze­rűbb és költségesebb módon elé­gíthetők ki. Az egészséges, biz­tonságos, kulturált munkafeltéte­lek létrehozása ugyancsak drágít­ja a termékeket. A környezetvé­delmi költségek, az infrastruktú- rális beruházások, végső soron a társadalmilag szükséges kiadáso­kat növelik, és ezek ha akarjuk, ha nem, nyomást gyakorolnak az árakra. A beruházások általában megdrágultak, mivel az árrobba­nást követően a világpiacon nem­csak az energiahordozók, a nyers­anyagok értékelődtek fel, hanem a nagyarányú fejlesztési progra­mok nyomán a korszerű termelő­berendezések is. szú napjai, egyeseknél hetei, hó­napjai sok fájdalmat és lelki de­fektust okoznak, míg sebeik, csonttöréseik meggyógyulnak. A balesetet szenvedett gyermekek többsége bölcsődés, vagy óvodás­korú volt, akiknek egészségvé­delméről hangsúlyozottan a szü­lők, de minden felnőtt köteles gondoskodni. A kisgyermekek ke­rékpáros baleseteit — ebben az évben is megnőtt a számuk — elsősorban a gyermekek szenve­dése szempontjából kell méltatni. A már említett alkalommal a balesetes gyermekek a gyógyulá­sig 862 alkalommal foglalkoztat­ták a különböző szakrendeléseken az orvosokat, ápolókat. Megszüntethetők-e ezek a bal­esetek, s más kihatásai vannak-e? — Ezeket a baleseteket az elő­zetes figyelmeztetés és oktatás után úgy tekintjük, mint teljesen megszüntethetőket. Nem közöm­bösek az ilyen balesetek a család A belföldi árszínvonalra kétség­telenül az gyakorolja a legna­gyobb nyomást, hogy az import­ár-emelkedések hatását az export­árak emelése révén csak kismér­tékben tudjuk áthárítani külföldi vevőinkre, vagyis romlanak a külkereskedelmi cserearányok. A magyar munka világpiaci leérté­kelődését jelzi ez a folyamat. (Amíg 1972-ben még egy tonna gabonáért 3 tonna olajat vásá­rolhattunk, addig jelenleg, alig több mint egy tonnát.) A csere- arányromlás pedig meggyorsítot­ta a fogyasztói árkiegészítések növekedési ütemét. A népgazdaság nem vállalhatja Tavaly 40 milliárd 900 millió forint árkiegészítés terhelte a költségvetést. Nagy összeg, terheit a jelentős egyensúlyhiánnyal küz­dő népgazdaság hosszabb távon nem vállalhatja. S ez az összeg különben is évről évre gyorsan nő. Mert emelkedik a dotált termé­kek és szolgáltatások fogyasztása, igénybevétele és növekszik azok előállítási költsége is. A legnagyobb terhet az élelmi­szerek ártámogatása okozza, ta­valy az összes fogyasztói árkiegé­szítések 37 százalékát emésztette föl. A rangsorban a következő — 28 százalékkal — a személyszállí­tás, a tömegközlekedés, majd a tüzelőanyagok, a távfűtés, a kom­munális szolgáltatások következ­nek 15 százalékkal. A gyógyszer- ellátás az összköltségvetési ártá­mogatás 13 százalékát élve_zte ta­valy. Végül a fennmaradó 7 szá­zalék a gyermekruházatra, gyer­mekbútorra és az egyéb termé­kekre jutott. A 40,9 milliárd fo­rinton felül további 4 milliárd fo­rinttal támogatják a lakbéreket, hogy fedezzék a bérházak fenn­tartási és felújítási költségeit. _ (A bérlakások beruházási költségei eleve az államot terhelik.) Egyet fizet, négyet kap Az árak tájékoztató, fogyasztást befolyásoló szerepét is figyelem­be véve, nem mindegy, hogy mi­lyen terméket vagy szolgáltatást mennyire támogat a költségvetés. A legnagyobb arányú támogatás­ban a városi tömegközlekedést részesítik. Mondhatjuk, hogy az utas egyet fizet és négyet kap, hi­szen a lakosság városi közlekedés­re költött minden forintjához az állam további hárommal kényte­len hozzájárulni. Az ivóvíz- és a csatornadíjak a tényleges költ­ségeknek csupán az egyharmadát fedezik. Az élelmiszerek támogatási ará­nya kisebb. A hús- és húskészít­ményeké például 19,5 százalék, a tej és tejterméké 63,1 százalék, a kenyéré 42 százalék. Mégis az élelmiszerek árkiegészítése összege szerűen a legnagyobb, több mint szempontjából sem. A már fel­dolgozott statisztika szerint a bal­esetes gyermekek szülei közül 106-an kényszerültek táppénzre, 8-an fizetés nélküli szabadságra, mindkét esetben lényegesen csök­kent a családi jövedelme. A bal­esetes gyermekek szülei a gyer­mekek teljes felgyógyulásáig ösz- szesen 1273 napot voltak táppén­zen, ennyi időre estek ki a ter­melésből. Lényegesen többet mond az a szám, hogy az ipari munkahelyeken az egynapi ter­melés értéke 700 forint, a mező- gazdaságba pedig 400 forint. Eh­hez még hozzá kell adni a szü­lőknek járó táppénzt és az egész­ségügyi ellátás költségeit. Ilyen módon az egyévi kerékpárbalese­tek milliós kárt okozhatnak, csu­pán egyetlen városban a népgaz­daságnak. Mi a teendője a szülőknek, hogy ezeket a nagy fájdalmakkal járó és lelki törést okozó balese­teket elkerüljék? 15 milliárd forint. Továbbá az élelmiszerárak fogyasztást szabá­lyozó szerepe is nagyobb, mint például a városi tömegközlekedési díjaké. Elősegíthetik az éssze­rűbb, takarékosabb fogyasztást. Egyebek közt külgazdasági érdek is a kenyér pazarlásának felszá­molása, mivel a gabona fontos exportcikk. Az egy lakosra jutó hazai fogyasztás kalóriában (3200) világszínvonalon áll. Ám összeté­tele korszerűsítésre szorul: magas a lisztes áruk, zsiradékok és ala­csony a zöldségfélék, a tejtermé­kek fogyasztási aránya. Nem szociális támogatás Akadnak, akik a hús és hús- készítmények igen magas költség- vetési ártámogatását szociális jel­legűnek tartják. Valójában ez nem így van, mert az alacsony jövedelmű családok kevesebb húst, húskészítményt fogyasztanak, mint a magasabb jövedelműek és ily módon kevesebb költségvetési támogatásban részesülnek. (A bér­ből és fizetésből élő családok kö­zül azok, melyeknél az egv főre jutó havi jövedelem legalább 1Í0I forint, több mint kétszer annyi költségvetési támogatást kapnak a húsárkiegészítés révén, mint azok,’ amelyekben egy főre jutó jö­vedelem 809 formt, vagy annál kevesebb.) A dotációs kiadás az állami költségvetésből, az össztársadalmi szükségletek kielégítésére szolgá­ló központi pénzeszközökből. Más szavakkal azt mondhatjuk, hogy az egyén fogyasztásának egy ré­szét a közösség egésze fizeti. A társadalmi méltányosság megha­tározott területeken (például ok­tatás, egészségügy) ezt indokolhat­ja. Ilyenkor a szükséglet olyan, hogy kielégítését nem tehetjük a személyes jövedelem nagyságától függővé. Más esetben viszont a részben közpénzből kielégített sze­mélyes szükséglet sérti a társa­dalmi igazságosságot. Csak fokozatosan lehetséges Ilyen helyzetben a vezetés el­vileg két út között választhat. Be­lenyugodhat az igazságtalanságba, mondván: a lakosság mindenhez már hozzáedződött, s így könnyeb­ben viseli el, mint a helyes és szükséges, ám kényelmetlenséggel járó változásokat. A másik meg­oldás: a társadalom megértésére és igazságérzetére építve megter­vezni és nyíltan meghirdetni a változásokat, megakadályozva’ a bajok elhatalmasodását. Ez eset­ben — mint minden jövedelem újraelosztásánál — számolnia kell olyan társadalmi nyomással, amply a múltbeli előnyök megtar­tására irányul. Esetenként még azok ellenállását is kiváltja, akik javát az intézkedés szolgálja. Ez­ért az ártámogatások csökkentése csak fokozatosan, kompromisszu­mok árán lehetséges. A lakbérek, a személyszállítás, a városi tömegközlekedés és az egyéb kommunális szolgáltatások díjai a jövőben sem fedezik a tel­jes költségeket, nem is cél, hogy megszűnjön minden állami támo­gatás. De időről- időre ezeknek a díjtételeknek is követniök kell a ráfordítási arányok változásait, mérsékelve az állami támogatá­sokat. (Folyt, köv.) — Két év óta intenzíven fog­lalkozunk felvilágosító munkával a kisgyermekeket gondozó intéz­mények aktivistáinak közreműkö­désével. Mi a szülő teendője? Az, hogy a gyermekeknek a kerékpár hátsó, vagy első ülésén való szál­lítása balesetveszélyes, s ezért fém, vagy masszív műanyag lappal, vagy erősebb dróthálóval fedjék be a kerekek forgásterét mindkét oldalról, hogy a gyermek lába ne kerülhessen a küllők közé. Ilyen módon elkerülhetők a balesetek, megszüntethetők a sérülések, a gyermekek szenvedései. Dr. Janik Kálmán javaslata ésszerű és érdemes megfogadnia valamennyi szülőnek, aki kerék­párral szállítja óvodás vagy böl­csődés gyermekét. Gondoljanak csak arra, mennyi szenvedéstől, fájdalomtól óvják meg ezzel gyermekeiket, s természetesen ön­magukat. Gémes Gábor Óvjuk, védjük gyermekeink épségét KERÉKPÁROS BALESETEK TANULSÁGAI

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom