Petőfi Népe, 1979. július (34. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-24 / 171. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1979. július 24. szón A LIST A KO YÜTTMÜKÖOÉS A KGST és az ENSZ Az immár 30 éve fennálló Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmányának szellemében erősíti együttműködését a nemzetközi szervezetekkel. A KGST és az ENSZ már 1955-ben felvette a kapcsolatokat. A KGST ez idő szerint részt vesz az ENSZ-köz- gyűlésnek, az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsának (ECOSOC), valamint regionális és funkcionális bizottságainak, állandó bizottságainak, az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Értekezletének (UNCTAD), az ENSZ Ipar- fejlesztési Szervezetének (UNIDO), az ENSZ Nemzetközi Kereskedelemjogi Bizottságának (UN- CTTRAL), valamint a Nemzetközi Atomenergia Ügynökségnek (IAEA) a munkájában. A szocialista gazdasági integráció komplex programjának 1971- ben történt elfogadása tovább erősítette a nemzetközi érdekeltséget a szocialista országok gazdasági szervezeteinek tevékenységében. Az UNCTAD titkársága „Az európai szocialista országok és a fejlődő országok kereskedelmi és gazdasági együttműködésének kiterjesztése” címmel készített jelentésében hangsúlyozza, hogy az európai szocialista államok együttműködésének és integrációjának számos szempontját támasztják alá az új elképzelések és módszerek. A jelentés kiemeli, hogy ezek az államok az érdekelt fejlődő országoknak olyan kérdésekben, mint a tervkoordinálás, a gyártásszakosítás és kooperáló, hosszú távú kereskedelmi megállapodások kötése, valamint a gazdasági fejlettségbeli különbségek felszámolása, támogatást tudnak nyújtani. A KGST-országok gazdaságuk fejlesztésében és a nemzetközi együttműködésben elért sikerei hozzájárulnak a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa tekintélyének növekedéséhez. Az ENSZközgyűlés 1974. évi XXIX. ülésszakán Bulgária, a Belorusz SZSZK, a Kubai Köztársaság, Csehszlovákia, az NDK, Magyar- ország, Mongólia, Románia, Lengyelország, az Ukrán SZSZK és a Szovjetunió küldöttsége javasolta, hogy a KGST-nek biztosítsanak megfigyelő státust az ENSZ-köz- gyűlésben. Utaltak arra, hogy a KGST nagymértékben hozzájárul az országok egyenlőség alapján megvalósuló kölcsönösen előnyös együttműködése normalizálódásához és fejlődéséhez a gazdaságban, a kereskedelemben, a tudomány és a technika területén, függetlenül az országok társadalmi berendezkedésétől és fejlettségi színvonalától. A KGST és az ENSZ együttműködése napjainkban az enyhülési folyamat, a békés egymás mellett élés elveinek' valóra váltása, a különböző társadalmi berendezkedésű államok minden oldalú és egyenjogú gazdasági kapcsolatainak fejlődése alapján alakul. A KGST jelenleg az ENSZ közel 50 szervének munkájából veszi ki részét. Központi helyet foglal el a KGST részvétele az ENSZ-közgyűlés üléseinek munkájában. A KGST-küldöttség ott ad számot a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának tevékenységéről, elsősorban a KGST-tag- országok együttműködéséről a komplex program realizálásában és a világ többi országához fűződő gazdasági kapcsolatok bővítése terén. A szocialista gazdasági integráció előnyeit konkrét példákon világítja meg. A KGST-küldöttség tagjai az ENSZ-közgyűlés napirendjére kerülő konkrét gazdasági kérdések megvitatásában is részt vesznek. Emellett a KGST 'küldöttsége az ENSZ-közgyűlés ülésein tájékoztató anyagokkal is szolgál, mint amilyen az éves jelentés, vagy a KGST-titkárság tájékoztató szemléje — „A KGST-tagállamok gazdasági együttműködése.” (APN— ADN—MTI) Szovjet kohászat és a tagállamok • Az Uráli Nehézipari Gépgyárban. Szerelik a KKU—1500 180 típusú, KGST-program szerint készülő aprító-zúzó berendezést. Az elmúlt 30 évben a KGST- tagállamok nemzeti jövedelme a tízszeresére, ipari termelése pedig hétszeresére növekedett. Napjainkban ezeknek az országoknak az ipari potenciálja együttvéve nagyobb, mint az Egyesült Államoké, és nagyobb, mint a nyugat- európai országoké. A KGST-országok nemzeti jövedelme növekedésének üteme 3-szor, az ipari termelésének üteme pedig 4-szer magasabb, mint a tőkés világban. Ennek a nagyarányú növekedésnek egyik feltétele a kohászat intenzív fejlesztése. Így a szovjet kohászok a múlt évben, az előző 5 éves terv utolsó évéhez (1975-höz) viszonyítva a nyersanyagtermelést 7,7, az acélgyártást 10,1, a hengerelt áru előállítását 6,7 millió tonnával növelték. A tizedik 5 éves tervidőszakban számos új objektumot, a többi között sok gyárban elektrokemencéket, kokszgyártó berendezéseket, ötvöző anyagokat gyártó kapacitásokat stb. helyeztek üzembe. Megkezdte a termelést az ukrajnai Azovsztal oxigén- konverteres üzemegysége is. Sikeresen fejlődik a többi KGST-or- szágban is a kohászat, amelyet nagyban elősegít ezeknek az országoknak az együttműködése és kölcsönös segítségnyújtása. A Szovjetunió például részt vett és jelenleg is részt vesz számos objektum létesítésében, a többi között a bolgár kremikovci és a lengyel katowicei kombinátok építésében, a mongóliai réz-mo- libdén bányászat és dúsító kombinátok építésében, amelyeknek első üteme már megkezdte a termelést. A külföldi kohászati üzemekben igen jó vélemény alakult ki a szovjet gépekről és berendezésekről. Az Uráli Nehézipari Gépgyár (Szverdlovszk) márkájával készülő nagyolvasztó, aglomerációs és sajtoló berendezések,t/ hideg- és meleghengersorok, folyamatos acélöntő berendezések sikeresen dolgoznak Bulgáriában, Magyar- országon és Lengyelországban. A gyár mongol, román és más or- szágokbeli megrendeléseket is teljesít. A Szovjetunió kohászati berendezéseket és termékeket importál a testvéri országokból. A szovjet tudósok és szakemberek külföldi kollégáikkal eredményesen dolgoznak egy sor fontos kohászati műszaki feladat közös megoldásán. Termelés, nemzeti jövedelem Az európai KGST-országok ipari termelése a múlt évben általában a tervezettet megközelítően növekedett, de a Szovjetunió ipara az előirányzatot túlteljesítve 4,8 százalékkal bővítette termelését. Csehszlovákiában. Lengyelországban, Magyarországon és az NDK-ban 5—5,8 százalékos fejlődést ért el az ipar, Bulgáriában 7, Romániában pedig 9 százalékos, 1979-re mérsékeltebb ütemű, 4—4,9 százalékos bővülést irányzott elő Csehszlovákia, Lengyelország, és Magyar- ország. s a múlt évinél nagyobb ütemet tervezett a Szovjetunió. oz NDK, Bulgária, Románia, 5,7, 5,5. 7,8 illetve 11,3 százalékos növekedés előírásával. A múlt évben tehát az európai KGST-országokban jelentősen nőtt a nemzeti jövedelem, fokozódott az ipari és a mezőgazda- sági termelés, tovább javultak a lakosság életkörülményei. A nemzeti jövedelem emelkedése tavaly Romániában és Bulgáriában volt a legnagyobb — 7,6 és 6 százalék, Lengyelországé a legkisebb: 2,8 százalék, a többi tagországban pedig mindenütt 4 százalékos növekedés volt. A SZORGALOM ÉS AZ ISMERETSZERZÉS JEGYÉBEN Szakmunkástanulók, nyári gyakorlaton — Gyerekek, hová viszitek ezeket a csöveket? — A fóliasátorhoz, mert a paprikát öntözni kell... Hát igen: a Kisfáiban működő Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézet tizenöt hektáros birodalmában — amint az intézet igazgatójának, Tibá Istvánnak és az egyik tanulónak a fenti mondatváltásából is kiérezhető — ezer tennivaló akad ilyenkor nyáron is. Gondozni kgll a dísznövényeket és a parkokat, gallyazni kell a nyárfákat, mert nagyon belombosodtak és árnyékukkal akadályozzák a szomszédos fenyőfák fejlődését. Kapálni kell a burgonyát, mert hiába permetezték gyomirtóval, utána nem kapott esőt, ami a vegyszert bemosta volna a földbe. De kapásokra vár a dinnyeföld, a hatalmas területű szőlőtábla is. Annak a nyolcvanöt diáknak tehát, aki most tölti le a hat és fél hetes, kötelező nyári gyakorlatát, van munkája bőven. Nem mindegy azonban, hogy ezek a tizenöt—tizennyolc esztendős fiúk és lányok a szorgalomnak milyen fokán végzik el a rájuk váró tennivalókat. „Jó munkát!” — lépek a fürdőruhás lányok egyik csoportjához, akik hosszú nyelű kar^szolókkal felfegyverkezve hajladoznak a magasra futott szőlősorok között, Odalépek tehát, és várom az ilyenkor szokásos választ, amit a hajlottabb korú kapaforgatók sohasem mulasztanak el: „Része legyen benne!” De a válasz késik, sőt teljesen el is marad. Csupán egy rövidhajú lány egyenesedik fel a sor legvégén, hogy tétova hangon annyit mondjon: „Köszönjük ...” Az ember olykor kevésből is ért. Számomra például ebből a sután hangzó, egyszavas válaszból is nyilvánvalóvá válik, hogy a körülöttem álló fiatal lányoktól — a következő évtizedek korszerűen képzett mezőgazdasági szakmunkásaitól — távol áll már a hajdani parasztok világa. Hiszek azonban abban, hogy ez a világ nem tűnik el nyomtalanul, s hogy szokásrendszerének, erkölcsének legjava — például a szorgalom parancsa és tisztelete — valamilyen formában tovább él a mai fiatalokban is. Ha nem is átütő erővel. Ezt bizonyítják az alábbi beszélgetések is... — Mikor fogott kapát először az életében? — kérdezem Kiss Melinda első éves kentésztanulótól. — Amikor az intézetbe felvettek — válaszolja. — Az apám katonatiszt, az anyám segédmunkás a kalocsai paprikagyárban. Földünk nem volt sosem, úgy hogy számomra újdonság az ilyen munka. — Sikerült megkedvelni? — Általában szeretek dolgozni. Igaz, a múltkoriban sárgarépát kapáltunk, aminek a sorai szinte elvesztek a hatalmas gazban — hát azt untam egy kicsit. — Látom, hogy párban dolgoznak. Elégedett a társával? — Igen. Kovács Gabi a barátnőt, és szeretek vele dolgozni, mert szorgalmas. Azért is választottam őt. Tudja, ez nagyon fontos, mert általában sietni kell a munkával, egy rossz partner pedig nagyon lehúzza az efnbert. — Kit tart a csoportban a legszorgalmasabbnak ? — A Langó Macát. Azt a kék- nadrágos lányt, aki ott a sor elején most húz ki éppen egy nagy gazt a földből. És a párját; mert a Vera is sokat dolgozik. Mindig ők az elsők. — Pihenő mikor lesz? — A sor végén, öt vagy tíz perc. — Gondolom, néha azért megtoldják egy kicsit... , — Hát... megesik, hogy eltörik a kapanyél, és bemegyünk a raktárba kicserélni. Eközben bizony előfordul, hogy elmegyünk inni, szóval húzzuk egy kicsit az időt. De hogy valaki óraszámra lógjon, olyasmi itt a -szőlőben elképzelhetetlen. Hajdú Attila és János Ferenc — mindketten másodéves dísznövénytermesztők — fejszét csattogtatva gallyazzák az intézeti udvar nyárfáit. — Nem nehéz? — kérdezem. — Inkább élvezetes — ereszti lába mellé a fejszét Hajdú Attila. — Először fűrésszel levágjuk a fákról a nagy ágakat, amelyeket azután fejszével tovább darabolunk. Az előbb éppen versenyeztünk, hogy kinek hány csapással sikerül levágni egy-egy ágat. — Elégedett a társa szorgalmával? — Nem nagyon. Mindig biztatni kell. Ezt a versenyt is azért találták ki, hogy gyorsabban menjen a munka. — Kit tart környezetében a legszorgalmasabbnak ? — A Kecskeméti tanár urat. Szerintem mindent tud, ámit az ő szakterületén — a dísznövény- termesztésben — tudni kell. És bármit csinálunk, velünk együtt dolgozik ő is, pedig neki nem lenne kötelessége. Kecskeméti János tanárral és Kocsis Pál gy álkor,latvezetővel beszélgetve megtudom, hogy a tanulók reggel hattól délután két óráig dolgoznak a földeken. A tanév néhány héttel való „meghosszabbításának” legfontosabb célja, a munkára nevelés. Az itt végzett tevékenység haszna természetesen csak jóval később mutatkozik majd meg. ősszel például, amikor ki-ki a választott szakmájának megfelelő területen folytatja tanulmányait, s az újabb ismereteket, definíciókat egyeztetheti azzal, amit nyáron önmaga tapasztalt. Sokan először vesznek részt ilyen huzamosabb ideig együtt dolgozó csoportban, és az itt szerzett élményeik meghatározók lehetnek azokban az években is, amikor már nem az iskolai rendtartás figyelmezteti az embert a kötelezettségeire. Amikor a beszélgetésben idáig értünk, Kocsis Pál elnézést kér, de távoznia kell. Tulajdonképpen szabadságon van, csak néhány percre ugrott be az intézetbe, mert kíváncsi volt, hogy rendben fo- lvik-e minden. Kettesben maradunk Kecskeméti János tanárral, aki a karaszolóját sebesen mozgatva válaszol a további kérdésekre. Izzadt homlokát törölgetve tíz vagy tizenkét fürdőruhás lány igyekszik a nyomában ... Káposztás János Gyermekegészségügyi emlékkórház A nemzetközi gyermekév lengyel programja mindenekelőtt a család, az édesanyák és a gyerekek érdekét szolgálja. A tervezett intézkedések közül a nagyvárosi lakótelepeken a minél színesebb játszóterek létesítése, falun pedig a gyermekgondozás megszervezése. az új óvodák, bölcsődék és gyerektáborok építése érdemel leginkább figyelmet. De fontosak a gyerekek érdekeit védő törvények is, valamint a tervezők, a technológusok és a gyártó cégek feladatait meghatározó előírások a gyerekkonfekció a gyermek- élelmezés és a gyógyszeripar fejlesztésében. Szomorú statisztikák sora bizonyítja, hogy Földünk kétharmadán még ma is gyermekmilliók éheznek, szörnyű méretű a csecsemőhalandóság, s aki megéri, már kora gyermekéveitől nehéz fizikai munkára kényszerül, nem egy esetben családfenntartó, éhbérért. Az ENSZ 12 évvel ezelőtt fogadta el a Gyermekek Jogainak Deklarációját. A lengyel nép nagyon jól ismeri a béke értékét. A háborúban 2 millió 200 ezer lengyel gyermek vesztette életét. A második világháború áldozatai közül minden harmadik áldozat gyermek volt. s általában a gyermekáldozatok száma — a többi országokéval együtt — 13 millió. Ezek a keserű emlékek szülték a gondolatot a Központi Gyermekegészségügyi Emlékkórház létesítésére, ahová a kis betegek nemcsak Lengyelországból. hanem az egész világból érkeznek. Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára meglátogatta az építkezést és azt mondta: „Nincs az emlékezés kifejezésének szebb módja, mint ez a létesítmény. A gyermekegészségügyti emlékkórház a legszebb ajándék, amelyet Lengyelország adhat a nemzetközi gyermekév alkalmából." Épül az új tv-adó Kékestetőn gyorsított program szerint halad az új tv— URH és mikrohullámú adóállomás szerelése. Ha elkészül, javítani fogja a környéken a tv I-es és lies program vételének minőségét, továbbá sugározza a rádió URH- programjait. Az adóállomást a tervek .szerint 1981-ben helyezik üzembe. FEJLETTSÉGÜNK — FOGYASZTÁSUNK (3.) Ösztönzés, jó irányban A magas fokú termelékenységgel — s az új technikai eredmények folyamatos fölhasználásával — megvalósuló tömeggyártás lényegesen befolyásolja a fogyasztást, de ha drágán termelünk, akkor drágán vásárolunk. Negyven esztendeje 2,08 pengő volt a mezőgazdasági napszám éves átlaga, ma ennek — jelenlegi vásárlóerőben kifejezett — értéke 35—36 forint... Elengedhetetlen: gazdasági fejlettségünket — s vele fogyasztásunk alakulását — mindenkor történelmi összefüggésekben kell — kellehe — szemlélnünk. Elengedhetetlen annak tudata: a szocialista fogyasztási modell nem egy állapot elérését tűzi ki céljának, hanem egy folyamat fenntartását, váltakozó célokkal. A fogyasztás éppen ezért nem cél, hanem eszköz — „humanizált fogyasztás”, jelöli a szakirodalom — a sokoldalú emberi élet kiteljesítéséhez, az egészséges, kultúrált, harmonikus élet- feltételek folytonos — s magasabb szintet képviselő — újrateremtéséhez. Jobb szabályozást Hosszú évekre visszavezethető tapasztalat: általában nem tervezésünk a hibás, hanem a tervcélok elérésére ösztönző — ha kell: szorító — szabályozás. Ebből az ellentmondásból fakadnak legtöbbször a felemás folyamatok. Gazdasági fejlettségünkhöz képest például kiterjedt és nagy arányú a társadalmi juttatások — a pénz- és a természetbeni juttatások — köre. A teljes jövedelem 85,9 százaléka származott 1950- ben a munkával összefüggő bevételekből, ez az arány 1960-ban 80,4, 1970-ben 74,5, s számítások szerint jövőre 67,1 százalékra csökken. Napjainkban a munkajövedelmek minden száz forintja mellé 41 forint „jár” pénz- és természetbeni társadalmi juttatás formájában. Nehogy félreértés legyen. nem a kiterjedt társadalmi gondoskodás szükségessége kérdéses, hanem az, hogy ezzel pár huzamosan miért nem voltunk képesek erősíteni a munkajövedelmek ösztönző szerepét, dlfferen -iáltsá- gát, miért egyszerűsödött le a többre késztetés a puszta bérnövekedésre?! Napi tapasztalatok, tudományos vizsgálatok egyaránt igazolják: szocialista rendszerünkben az emberek nagy fontosságot tulajdonítanak a fogyasztás biztonságának, azaz a betegség idején, az öreg korban stb. élvezett jövedelmeknek. Továbbá: ahhoz, hogy az anyagi ösztönzés megfelelően érvényesülhessen, kellő árukínálat szükséges, máskülönben a pénz csak meghatározott — éppen kapható árukra váltható át, azaz értéke — kívánatossága — csökken, s vele a nagyobb teljesítményekre való ösztönzés is. Szoros kapocs A gazdasági fejlettség mai fokán tehát kiemelkedő jelentősége van az áruellátás kiegyensúlyozottságának, illetve a szolgáltatások színvonalának, ezek folyamatos javításának. Ámde: az a speciális kettős látásunk nem tartható fenn, hogy termelőként elfoglalt középszerű helyünket jónak véljük, de az ehhez mért fogyasztást nem érezzük kielégítőnek. A középmezőnyben levő termelő semmilyen tekintetben nem rugaszkodhat a fogyasztói élvonalba. Ne lehessen más Egyetlen, bár sokat mondó tény, hogy a gazdasági fejlődés megkövetelte iránnyal szemben, hazánkban a legutóbbi évtizedben csökkent a távolság a különböző munkakörökben dolgozók munka- jövedelmei között, s ugyanez a folyamat zajlott le az azonos foglalkozású csoportok legmagasabb és legalacsonyabb javadalmazást elérő tagjainál. A korábbival azonos teljesítménnyel is elérhető volt a fogyasztás növeléséhez a többletforint, s ez sok esetben még inkább tágította a szakadékot a jövedelmek és a teljesítmények között. Elkerülhetetlenné vált mindezek következtében annak a fölismerésnek az érvényesítése, hogy valaki ne legyen — lehessen — más a fogyasztásban, mint ami a társadalmi munkamegosztásban. Ha keresetnövekményre van szüksége, akkor ennek fejében nyújtson a társadalomnak telje- sítménynövekményt, s ráadásul nem akármilyet például nehezen értékesíthető termékeket —, hanem a közösség kijelölte típusok valamelyikét, azt, ami egyszerre jár közös és személyes előnyökkel. Teljesítmények szerint A megnőtt életszínvonal — így a nyolcszázezer személygépkocsi birtoklása, a hétvégi üdülő, az automata mosógép, a színes televízió, a gázfűtés stb. — új költségfedezetet köveiéi, de mert fogyasztásunk sok eleme előtte jár gazdasági fejlettségünk teremtette lehetőségeinknek, most a ketté közötti egyensúly megbomlásának fölszámolása került a fő heiyre. Tény, hogy — Engels szavaival élve — minden egyensúly viszonylagos és időleges, ám ettől helyreállításának szükségessége még nem kisebb. Körülbelül egy évtizede fokozatosan növekszik az ún. szabad rendelkezé.iű jóvgdelemhgnyad felhasználásának szerepe a családok életében Ügy jelölik azt a jövedelemrészt, amelyet az ún. kötött kiadásokon túl — lakbér, fűtés, közlekedés, alapétkezés stb. — a család tetszése szerinti célokra költ.) Ez napjainkban a személyes jövedelmek 30—40 százaléka között váltakozik családtípusonként, de az alacsony jövedelmű háztartások- Nem ennek korlátozása, hanem nál nem több 10—20 százaléknál, ésszerűbb kiadásának szorgalmazása a célok egyike, a másik cél pedig az, hogy ezt a jövedelem- részt elsősorban — a mainál sokkal jobban differenciált, valóságos teljesítményekhez igazodó munkajövedelmek gyarapítsák. L. G. (VÉGEi
